ALLATTANI KÖZLEMÉNYEK MAGYAR BIOLÓGIAI TÁRSASÁG ÁLLATTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA SZERKESZTI ANDRÁSSY ISTVÁN I XLVIII. KÖTET, 1—4. FÜZET ISZEGEDI 1 LT I ~ VETIY Lti шц . 1 _. csoport: ^^ 19 6 1 Az Állattani Közlemények a Magyar Biológiai Társaság Állattani Szakosztályának folyó- irata. Megjelenik évenként egy kötetben. Csak azok a cikkek nyernek a folyóiratban elhelye" zést, melyek anyaga — előadás alakjában -— az Állattani Szakosztály egyik ülésén elhangzott. Az Állattani Közlemények szerkesztősége kéri a szerzőket, liogy közlésre szánt kézirataikat az illető előadás elhangzása után lehetőleg nyomban juttassák el a szerkesztő címére: DR. ANDRÁSSY ISTVÁN, Budapest VIII., Puskin u. 3. Egyetemi Állatrendszertani Intézet A kéeiratok két gépelt példányban küldendők, oldalanként 25—30 sorral, tipizálás (aláhúzás) és egyéb bejelölés nélkül. Az esetleges megjegyzéseket, kívánalmakat külön lapon kérjük mellékelni. Az egyes cikkek terjedelme az egy nyomtatott ívet lehetőleg ne haladja meg. Az általános bevezetés és az irodalmi hivatkozások szövege a lehető legrövidebb legyen; a mellékelendő ábrák száma is a legszükségesebbekre korlátozódjék. Az ábrák lehetnek fehér kartonra vagy pausz-papírra készített tusrajzok (ceruzarajzok nein), vagy fényképek esetében reprodukcióra alkalmas pozitívok (negatívok nem). Az irodalomjegyzékbe is csak a legszük- ségesebb címeket vegyük be; annak alakjára nézve a jelen kötet irodalomjegyzékei az irány- adóik. Minden közleményhez rövid — legfeljebb egy gépelt oldal terjedelmű — összefoglalás is mellékelendő, az idegennyelvű kivonat számára. A szerzők az Állattani Közlemények-ben megjelent cikkeikről 100 különlenyomatot kapnak. ALLATTANI KÖZLEMÉNYEK MAGYAR BIOLÓGIAI TÁRSASÁG ÁLLATTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA SZERKESZTI ANDRÁSSY ISTVÁN XLVIII. KÖTET, 1—4. FÜZET 19 6 1 DR. VASVÁRI MIKLÓS (1898 - 1945) ÁLLATTANT KÖZLEMÉNYEK A MAGYAR BIOLÓGIAI TÁRSASÁG ÁLLATTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA Szeikeszti : DR. ANDRÁSSY ISTVÁN XLVIII. kötet. Megjelent 1961. április hóban VASVÁRI MIKLÓS, VÖNÖCZKY-SCHENK JAKAB ÉS DORNING HENRIK EMLÉKEZETE* írta: KEVE ANDRÁS (Madártani Intézet, Budapest) I)r. Vasvári Miklós 1898. V. 7-én született Szegeden. Középiskolába Szegeden és Temesváron járt. Már kora gyermekkorától fogva vonzódott a tudomány felé. A tudomány- egyetemet Budapesten, majd Szegeden végezte. Egyetemi hallgató korában rendkívül nagy olvasottságra tesz szert, és állandóan bújja a Nemzeti Múzeum gyűjteményét, hogy formaismeretét bővítse. Először FEJÉRVÁRY GÉZA pro- fesszor figyel fel rá és a herpetológia felé tereli érdeklődését. Doktori értekezé- sének tárgya is herpetológiai: az olaszországi zöldgyík rendszertani kérdése. Ennek során írja le Róma környékéről a Lacerta viridis fejérváryi VASVÁRI-G MÉIIELY professzor is igen becsüli tehetségét, szorgalmát és végtelen szerény- ségét, és ő ajánlja be a Madártani Intézetbe. FEJÉRVÁRY és MÉHELY azonban összekülönböznek, és ezért Szegeden kényszerül doktorálni FARKAS professzor- nál, aki azonban nem ismeri fel tehetségét, és az elfogódott fiatalembert első alkalommal el is buktatja. 1922-ben került hivatalosan mint díjnok a Madártani Intézethez, miután már 1921-ben „rendes megfigyelő"-i oklevelet nyert. Bár tudományos téren tehetsége szépen kibontakozik, pályafutása meglehetősen göröngyös, és a ranglistán igen nehezen jut előre; csak 1935-ben lett főadjunktus, és az igaz- gatói rangot csak halála után kapta meg. Eszményképének CHERNEL ISTVÁNÍ, a legnagyobb magyar ornitho- faunistát tekintette, és ezért állandóan járja az országot. Hazánknak talán nincs is olyan része, ahol ne fordult volna meg. Különösen Somogy-megyét kutatta, ahol először 1923-ban járt, amikor Ormándon nevelősködött. Egyik fő témája az alföldi szikesek és halastavak faunisztikai, állatföldrajzi és madár- vonulási jelentőségének vizsgálata. Mint ragadozómadár-specialista természe- tesen, amint teheti, Erdélyt bújja. Itt érte őt Marosvásárhelyen, 1918-ban a világháború vége, de járt Erdélyben 1928-ban, 1935-ben, 1941—43-ban is, főleg Kolozsvár és Torda környékén, valamint a Mezőségen. Faunisztikai kutatásai során a következő Magyarországra nézve új fajokat mutatta ki: Dendrocopos syriacus, Larus hyperboreus, Aquila nipalensis, Larus leucopterus, Anser brachyrhynchus, Anser indicus; továbbá a következő * Előadta a szerző az Állattani Szakosztály 1960. november 4-én tartott 530. ülésén. 1 3 alfajokat: Falco cherrug saceroides, Accipiter gentilis buteoides. Ó bizonyította be első ízben a Larus melanocephalus hazai költését is (Rétszilas). De ezeken kívül számos más faunisztikai érdekesség kiderítése is fűződik nevéhez. Ezek közül csak a somogyi keresztesviperát (Vipera berus) és a parlagi sasról (Aquila heliaca) szóló dolgozatát emeljük ki, de a kerecsensólyom (Falco cherrug) és a kékcsőrű réce (Oxyura leucocephala) kutatása is rengeteg idejét foglalta le. Sajnos azonban ezek a tanulmányai tollban maradtak, jegyzetei pedig elpusztultak. Munkásságát általában igen széleskörű kutatások jelle- mezték, és igen sok témával foglalkozott egyidejűleg. Eredményeiben mindig kételkedett, és ismételten ellenőrizte, újabb gondolatokkal bővítette azokat. 1937-ben betegágyán összeírta, hogy hány témája van függőben: több mint 120-at állított össze, sajnos ezeknek java részét azonban nem tudta megírni. Mi, akik vele dolgoztunk, sokszor már mosolyogtunk is azon, hogy voltak hetek, sőt hónapok, amikor a széleskörű hazai és nemzetközi levelezésétől kutató munkához nem is jutott. Pedig ezekben a levelezésekben mindig témáit mélyítette el, és becsületet hozott a magyar tudomány hírnevére. Olyan kap- csolatokat teremtett, melyeknek áldásait csak mi, az utódai, az intézetünk pusztulása után tudtuk igazán gyümölcsöztetni. Másrészt pedig nevelte a hazai amatőr ornithológus gárdát, fűzte az intézet széleskörű vidéki kapcsolatait. Az 1935 utáni magyar ornithológusok javarészt az ő neveltjei (hogy csak egy nevet emeljek ki közülük: Dr. BERETZK PÉTER, a madártan későbbi egyetemi magántanára, amely fokozatot VASVÁRI elérni nem tudta). Ugyanígy irányít- gatta és fejlesztette ki a kiváló bácskai és részben az erdélyi ornithológus gár- dát is. Alakismerete azonban nemcsak a madarakra terjedt ki, hanem csaknem valamennyi állatcsoportra. Ezt azonban nagy szerénységgel titkolta, bármeny- nyire is biztattuk, hogy ilyen irányú eredményeivel is lépjen a nyilvánosság elé. Amint a magánéletben, úgy a madártanon kívüli más témába is állandó gát- lásokkal küszködött, nem akarta, hogy ornithológuson kívül őt másnak is tartsák. Ez a tudása azonban mégis megnyilvánult a bromatológiában, a táplál- kozástanban. Hazánkban ő volt az, aki ezt a szakot önálló tudományággá fejlesztette. Sokat kutatott a ragadozók táplálkozása terén, de megjelent mun- káiból elsősorban a gémek táplálkozásával kapcsolatos vizsgálati sorozatot kell kiemelnünk, melynek utolsó részét már csak halála után, jegyzeteiből állíthattuk össze. Rendkívül értékes tanulmányokat végzett a gyöngybaglyon, az egész világról összegyűjtött anyaga azonban sajnos teljesen elpusz- tult. Ma már tudjuk, hogy éppen ezen vizsgálatai mutattak rá az azóta kifej- lődött zoocönológiai élelemlánc-kapcsolatra. VASVÁRI azonban ezzel sem elé- gedett meg, ő mélyebb állatföldrajzi kapcsolatokat is keresett ezen a téren is. VASVÁRI vitte tovább azt a gondolatot, amit egy századdal előtte FRIVALDSZKY már megemlített, hogy ti. a hazai pontusi fauna megértéséhez vissza kell menni azokhoz az alapokhoz, ahonnan ezek az elemek származnak. Ezért készítette elő éveken át és harcolta ki nagy nehézségekkel két 3 — 3 hónapos kisázsiai gyűjtő és kutató útját. A támogatás azonban igen szerény volt, és ezért valósággal végigkoplalta ezeket az útjait, melyek meg sem valósulhattak volna, ha DUDICII professzor nem áll mögötte és a kisázsiai magyarok nem segítik. Bebarangolta Kisázsiát, úgy, ahogyan DANFORD óta talán senki. Járt északon, a Fekete-tenger partján, Ankara környékén, a Brussai vilajet DR. DORNING HENRIK (1880 1960) tavainál, megmászta a bythiniai Olympust, és eljutott Mardinnél a mezopo- támiai határra is. Gazdag anyaga részben a Nemzeti Múzeumba, részben a Madártani Intézetbe került, java része azonban feldolgozatlanul elpusztult. Ebből az anyagból VASVÁKI nevét viselik a következő állatok: Spalax monticola Vasvárii SZUNYOGHY, 1941 (Mamm.j; Cerocoma Vasvárii KASZAB, 1941 (Coleopt., Meloidae); Chondrus blandus Vasvárii WAGNER, 1938 (Mollusca); további anyagból pedig Loxia curvirostra Vasvárii KEVE, 1943 (Aves). A madárvonulás kutatását is ökológiai térre terelte az ún. „synchron"- kutatással. Szakosztályunk életében élénk szerepet vitt. 1922—1944 között 28 elő- adást tartott, és csak kivételesen volt távol az ülésekről. Egész életén át mint nagycsaládú atya anyagi gondokkal küzdött, szervezete sem volt egészséges. Mindezt azonban hallatlan akaratereje és munkabírása leküzdötte. 1944 áprilisában kitiltják az Intézetből, sőt, kutatómunkásságát is meg- akadályozzák. Rövidesen rá munkaszolgálatra hívják be, és gyenge fizikumá- val súlyos testi munkát kell végeznie. Ugyanez év decemberében Balfra, gyűjtő- táborba hurcolják, ahol egészségi állapota egyre romlik, ereje hanyatlik. Végül 33 kilóra fogy le. 1945. február 27-ike körül a nap ma már pontosan nem állapítható meg — az „SS" összeszedi a betegeket, Balf és Nagycenk közt megásatja velük sírjukat, és a géppisztoly sortűz kioltja a magyar zoológia egyik tündöklő csillagát. Vönöczky-Schenk Jakab Míg VASVÁRiban melegszívű barátra, addig VÖNÖczKY-ScHENKben jósá- gos, bölcs főnökre találtam. VÖNÖCZKY még HERMAN OTTÓ közvetlen tanít- ványai közül való volt, aki örökölte