Gépérzet http://mediaremix.hu/mediaremixhtml Sorozatszerkesztő: Csigó Péter A sorozat további kötetei: Halácsy Péter, Vályi Gábor, Barry Wellmann (szerk.): Hatalom a mobiltömegek kezében Typotex, 2007 Syi: Egyben az egész – egytől egyig Typotex, 2007 Csigó Péter: A konvergens televíziózás – Web, tv, közösség L,Harmattan, 2009 Tófalvy Tamás – Kacsuk Zoltán – Vályi Gábor (szerk.): Zenei hálózatok – Zene, műfajok és közösségek az online hálózatok és az átalakuló zeneipar korában. L,Harmattan, 2011 Bodó Balázs: A szerzői jog kalózai Typotex, 2011 Gépérzet Interfész, interakció, navigáció Szerkesztette Kangyal András és Laufer László Budapest, 2011 Támogató: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Szociológia és Kommunikáció Tanszék A könyv szakmai tartalma kapcsolódik a „Minőségorientált, összehangolt oktatási és K+F+I stratégia, valamint működési modell kidolgozása a Műegyetemen” c. projekt szakmai célki tű- zéseinek megvalósításához. A projekt megvalósítását az ÚMFT TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR- 2010-0002 programja támogatta. © Szerzők, 2011 © L’Harmattan Kiadó, 2011 L’Harmattan France 7 rue de l’Ecole Polytechnique 75005 Paris T.: 33.1.40.46.79.20 L’Harmattan Italia SRL Via Bava, 37 10124 Torino–Italia T. / F.: 011.817.13.88 ISSN 20613377 ISBN 9789632363929 A kiadásért felel Gyenes Ádám. A sorozat kötetei megrendelhetők, illetve kedvezménnyel megvásárolhatók: L’Harmattan Könyvesbolt 1053 Budapest, Kossuth L. u. 14–16. Telefon: 267-59-79 [email protected] www.harmattan.hu Olvasószerkesztő: L. Varga Péter Munkatárs: Vitos Botond Borítóterv: Kangyal András Korrektor: Macskássy Zsuzsa A nyomdai előkészítés Kardos Gábor, a sokszorosítás a Robinco Kft. munkája Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható Tartalomjegyzék Tanulmányok Kangyal András, Laufer László: Bevezetés . 7 Kangyal András, Laufer László, Syi: Interfész . 29 Syi: Navigáció . 196 Kronológia Eszes Péter, Kangyal András, Kovács Gábor, Laufer László, Syi: Az interfész- és navigációs technikák kronológiája . 29 7 Kangyal András, Laufer László Bevezető TERMÉSZET VAGY TECHNOLÓGIA Sokan úgy érzik, hogy a gépek szemben állnak a természettel. Szükséges rossz- nak tekintik őket, amikkel, tetszik, nem tetszik, együtt kell élni. Ez az ellen- szenv az ipari forradalom idején bukkant fel, a megélhetésüket féltő munkások elkeseredettségéből táplálkozott. Az ipari termelés kialakulását megalapozó gépek elszánt ellenállást váltottak ki belőlük, ami a tizenkilencedik század ele- jére az angol luddita mozgalomban vagy a – talán többek által ismert – lyoni takácsok lázadásában nyerte el csúcspontját, amikor szétverték és felégették jacquard-szövőszékeiket. A szövőgyári munkásokat nem fi lozófi ai álláspontjuk vezérelte, hanem a gépek térhódításával egy időben, a piaci verseny hatására közel harmadára csökkenő fi zetésük. Az azóta eltelt közel két évszázad elle- nére ma is gyakran úgy tűnik, hogy az így gondolkodók vannak többségben. Pedig ma, a különböző technológiákat használó emberekből jóval több van, mint azokból, akik függetlenül élnek tőlük. A gépeket mégis sokszor termé- szetellenesnek gondolják. Furcsa ellentmondás. De miért is kell a természetet és a technológiától szétválasztani egymástól? A Virtuális Valóság (Virtual Reality) kifejezés Antoin Artaud francia szín- házi szerző, költő, színész és rendező 1938-ban megjelent könyvében fedez- hető fel először, persze franciául. Az elnevezés a valóságnak egy olyan, párhu- zamos formáját jelöli, ami nem létezne egy ember nélküli világban. Környe- zetünk minden olyan állapotát, amit nem a nyers természeti erők hoznak létre, virtuálisnak tekinthetjük. A technológia, amivel – fi zikai adottságainkat kitá- gítva – kontrollálni szeretnénk a természetet, az emberi fantázia válasza a kör- nyezetünk támasztotta kihívásokra. Minden eredménye nemcsak módosítja a természetet, de visszahat a technológia használójára is. Gondoljunk, mondjuk, a világításra. Az éjszakának a sötétség természetes velejárója. Alig látnánk valamit naplemente után, ha nem lennének lámpák. Ahogyan egy esti város forgataga sem létezne e technológia nélkül, ugyan így életünk eseményeinek sokasága szintén a gépeknek köszönhető, hisz sok mindent, amit átélünk, ők indukálnak. A tévézés, a zenehallgatás és az utazás esetében ez természetes- nek tűnik. De mondjuk olvasni, írni, ruházkodni, sportolni sem tudnánk, nem beszélve arról, hogy dolgoznunk, étkeznünk sem lenne egyszerű egy techno- lógiamentes világban. Vajon ezek mind a természettel szembenállva léteznek? Hol a határa annak, hogy valamit még természetesnek tekintünk vagy sem? Egyre kisebb világunk azon része, ahol még élnek emberek technológia és gépek nélkül. A városok a Föld területének elenyésző részét fedik le (körülbe- lül 2-3 ezrelékét), de a világ lakosságának több mint hatvan százaléka ezekben a városokban él. Életünket épített környezet veszi körül, amit – részben – tech- 8 • Bevezet nológiai eszközök, gépek töltenek meg. Viszonyunk velük egyfajta szükséglet, ami nélkül mai civilizációnk fenntarthatatlan lenne. A már meglévő techno- lógiákhoz annyira hozzászoktunk, hogy sokszor úgy tekintünk rájuk, mint természetes környezetünk részére, mint mondjuk az időjárásra. A hasonlóság abban is megnyilvánul, hogy alkalmazkodunk hozzájuk, hiszen együtt szocia- lizálódtunk velük. Az újdonság idegensége azonban, az emberek nagy részé- ből elutasítást vagy az alárendeltség érzetét váltja ki, ami normális pszichés reakciónk. A számítógép és a hozzá kapcsolódó technológiák ilyen „új” jelen- ségek. Hiába gondoljuk, hogy a technológia segítségével uralkodunk a ter- mészet felett, a technológia felett nem tudunk teljesen uralkodni. A természet és az ember alkotta környezet szembeállításában részben ez a frusztrációnk ölt testet. A frusztráció egy másik lehetséges eredője, hogy ugyan mi hoztuk létre a technológiát a saját céljainkra, valójában mégsem tekintjük csupán eszköznek. Sokszor riválist látunk benne, ami ügyesebb nálunk, és így elveszi a munkán- kat, okosabbnak gondoljuk magunknál, csak mert nem értjük, hogy működik, érzéketlenebb nálunk, mert nem kell magasabb rendű erkölcsi normáknak megfelelnie, miközben végrehajtja az utasításokat, hisz „csak egy gép”. Haté- konyabb, erősebb, gyorsabb, pontosabb, jobban tűri a monotóniát és nem fárad el. A technológiának, mint egy idegen bolygóról érkező, nem a hagyományos földi életet képviselő, érzelemmentes, kegyetlen intelligenciának a képe sok nyugati tudományos fantasztikus írásban és fi lmben megjelenik. Ez az ellen- szenv – amit talán épp a lyoni takácsoknak köszönhetünk – nagyon mélyen gyökeredzik az európai kultúrában. Másutt, pl. a Távol-Keleten felnőtt embe- rek egészen más attitűdöket mutatnak a technológiai eszközökkel szemben. Ezt a jelenséget sok kutató azzal magyarázza, hogy a távol-keleti kultúrák ani- mizmusa segít az embereknek antropomorfi zálni a technológiát, így ők a part- nert, a segítőt, a fegyelmezett, precíz munkát végző lényt látják a gépekben, nem az érzéketlen, emberellenes betolakodót. Minden technológia előzményekre épül, úgyhogy mindenkinek van ideje kialakítania a maga álláspontját. A történet, ami a tűz megszelídítésétől elve- zet a számítógépig, egy szakadatlan folyamat, amely rendkívül kis lépésekben jutott el napjainkig. Amióta eszközöket készítünk, fi zikai és szellemi képes- ségeink határait tágítjuk. A tudást, amit sokszor az eszközeink révén szerzünk meg, a segítségükkel adjuk tovább generációkon át. Kölcsönös indukcióban élünk egymás mellett. Minden akció, amely az emberek között zajlik, és va- lamilyen következménnyel járó döntést alapoz meg, az közös ismereteinket, tágabb értelemben kultúránkat formálja. Függetlenül attól, hogy a családban, a szűk baráti körben vagy országhatárokon, nyelvterületeken át osztjuk meg tudásunkat, kommunikációnk révén kultúránkat formáljuk. Mindenkiét. Nem véletlen, hogy a történelem előtti idők óta próbáljuk kiterjeszteni kommuni- kációs lehetőségeinket, hogy mondandónk egyre messzebbre terjedjen térben és időben egyaránt. Ennek médiumai pedig az állandóan fejlődő, változó tech- Természet vagy technológia • 9 nológiák. Az ábrázolás és az írás kialakulásától a nyomtatáson és a telegráfon át a mobiltelefonig, a technológia minden stádiumában a kultúrát alapvetően formáló erőként volt jelen. És ez igaz fordítva is. Civilizációnk minden mozzanata visszahat a gépek fejlődésére is. A kultúra és a technológia kölcsönösen hatnak egymásra, szét- vá lasztásuk nem lehetséges. Legalábbis számunkra, emberek számára nem az. Ennek ellenére a korábban felvetett furcsa ellentmondás természet és gép között, a kölcsönös függőség dacára, létezik. Ha egy kicsit hátrébb lépünk, talán még meggyőzőbb feloldást találunk. Minden gondolatunk, amivel kör- nyezetünket formáljuk, egy olyan agy szüleménye, ami evolúciós úton jött létre. Elménk összes tulajdonsága egy alkalmazkodási folyamat terméke, alkalmaz- kodás azokhoz a hatásokhoz, amelyek bennünket értek az elmúlt néhány mil- lió év alatt. Nehéz úgy gondolni környezetünkre és annak bármely elemére, mintha természeten kívül álló lenne. Ideértve mindazt, ami a fejünkből kipat- tan, ahogyan a technológiák is. Tehát ugyanúgy része a földi evolúciós folya- matnak, mint a növények, az állatok vagy maga az ember. A gépek fejlődéséről, mint evolúciós folyamatról már sokan értekeztek. A hasonlat azért érdekes, mert predesztinálja, hogy a technológia és a gépek jö- vője nem megjósolható. Egy evolúciós lépés minden esetben, korábbi változá- sok sorozatára épül. Olyan folyamatokra, melyek a régmúlt