50251 : 5y,. , /ь (о И ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK A MAGYAR BIOLÓGIAI TÁRSASÁG ÁLLATTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA SZERKESZTI ANDRÁSSY ISTVÁN L X X I V. KÖTET \ Ш AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST, 1987-88 ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK A MAGYAR BIOLÓGIAI TÁRSASÁG ÁLLATTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA SZERKESZTI ANDRÁSSY ISTVÁN LXXIV. KÖTET 18 28 • r—- II II V AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST, 1987-88 Az Állattani Közlemények a Magyar Biológiai Társaság Állattani Szak- osztályának folyóirata. A folyóiratban — a Rövid Közleményeket kivéve — csak azok a cikkek közölhetők, amelyekről a szerzők a Szakosztály ülésein beszá- moltak. A szerkesztő kéri a szerzőket, hogy közlésre szánt kéziratukat az illető előadás elhangzása után lehetőleg nyomban juttassák el címére: D г . Andrássy István ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék Budapest, VIII. Puskin u. 3. - 1088 A kéziratokat két gépelt példányban, oldalanként 25-30 sorral (ritka sorközzel gépelve), tipizálás (aláhúzás) nélkül kérjük. Az esetleges meg- jegyzéseket, kívánalmakat külön lapon kell mellékelni. Az egyes cikke terje- delme az egy nyomtatott ívet nem haladhatja meg. Az ábrák lehetnek fehér kartonra vagy pauszpapírra készített vonalas tusrajzok, illetve reprodukció- ra alkalmas, éles pozitív fényképek. Az irodalomjegyzék összeállítására néz- ve a jelen kötet jegyzékei az irányadók. Minden kézirathoz rövid összefogla- lást kell mellékelni az idegen nyelvű kivonat számára. ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK A MAGYAR BIOLÓGIAI TÁRSASÁG ÁLLATTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA Szerkeszti: DR. ANDRÁSSY ISTVÁN 1987—88. LXXIV. kötet, 1-4. füzet. Megjelent: 1988. KASZAB ZOLTÁN EMLÉKEZETE4 írta: Balogh János (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, Budapest) A legjobb portréfotó is csak pillanatot örökít meg az emberből, de az igazi arc azokon a láthatatlan felvételeken van, amelyeket a barátok szívük mélyén őriznek. Én két ilyen képet őrzök Kaszab Zoltánról. Az egyik a fiatal egyetemistáé, aki barátaival együtt tavaszi kirándulásra indul, hogy felfe- dezze a Bakony ismeretlen állatait. Nem volt semmije a magával vitt rovar- gyűjtő eszközökön kívül; még a biciklit is kölcsön kapta, amelyen nekivágott az útnak. Az arcán azonban ott ragyogott a feladatában hívő kutató öröme. Ugyanaz az öröm világított az arcán évtizedekkel később, amikor az első mon- góliai expedíciójának nekivágott — teherautón, pár héttel egy súlyos szívbu- rokműtét után. Csak a beavatottak tudták, hogy nem valami öncélú gyűjtőszen- vedély hajtotta, hanem a feladat. Előtte, mint sok más zoológus előtt, a hatvanas években már nyilvánvalóvá vált, hogy az esztelen természetrombolás a körülöttünk élő növény- és állatvilág egy részét végpusztulással fenyege- ti. A folyamatot már megakadályozni nem tudjuk, de egyszer talán sikerül majd az értelmetlenül elpusztított életet rekonstruálni, újrateremteni. Eh- hez kell a botanikus és zoológus etalonja: az érintetlen, eredeti természet dokumentációja. Kaszab Zoltán erre az egyedülállóan fontos munkára vállalko- zott, és végezte egész életén keresztül. A magyar állatvilág feltárásával kezdte, és a "Magyarország Állatvilága" sorozatnak egyik legtermékenyebb *Előadta a szerző az Állattani Szakosztály 1987. április 15-én tar- tott 779. ülésén. 3 Dr. Kaszab Zoltán (1915 - 1986) munkatársává vált. Ezzel párhuzamosan, egyszerre több világrészben végezte a végpusztulás előtt álló sivatagi rovarvilág összegyűjtését és feldolgozását. Egyedül a hat mongóliai expedíciója olyan óriási tudományos anyagot eredmé- nyezett, hogy azt a világ 160 specialistája 9000 nyomtatott oldalon publi- kálta. A publikációk hasonlóan gazdag áradatában dolgozta fel Afrika, Ázsia, Új-Guinea, Polinézia és Amerika trópusi területeit is. Egyszerűen felfoghatatlan, hogy ilyen gigantikus munka elvégzésére miképpen talált időt és honnan vett erőt. Csak a hozzá közelállók tudták, hogy szinte kolostorba illő, szerzetesi egyszerűségben élt, még a lakását is úgy választotta meg, hogy néhány percnyi sétával elérje múzeumi dolgozó- asztalát. Amikor már a maga gyűjtötte anyaggal végzett, ebbe a dolgozószobá- ba áramlott a világ majdnem minden nagyobb zoológiai múzeumának alapanyaga, hogy azt az erre leghivatottabb: Kaszab Zoltán dolgozza fel. A vi- lágfauna feldolgozásából egymaga annyit vállalt, mint egy-egy gazdagon fel- szerelt, nagy létszámú kutatóintézet. Tudományos munkásságának puszta mennyi- sége is megdöbbentő: életműve 6000 nyomtatott oldalt, összességében mintegy 20 kötetet tesz ki. De az igazi értéket munkásságának színvonala adja meg. 21 ország, öt világrész reprezentatív folyóirataiban jelentek meg munkái: azok közé a kevesek közé tartozott, akik előtt a legzártabb gyűjtemények, exkluzív publikációs lehetőségek is azonnal megnyíltak. Tudományos munkássága mind méreteiben, mind értékeiben páratlan. Frivaldszky Imre kora óta nem volt magyar zoológus, aki olyan ha- talmas munkával gazdagította volna a zoológiát, mint 6. Mint specialista csak néhány bogárcsoporttal foglalkozott, de expedíciós gyűjtő- és szerve- zőtevékenysége szinte az egész rovarvilágot átfogta. Szintetikus jellegű munkássága a sivatagi faunák keletkezésének és Óceánia faunatörténetének kérdéseit fogja át. A magyar zoológia jövője szempontjából különös jelentőségű, hogy az elmúlt években a vezetése alatt álló Természettudományi Múzeumban korszak- váltás történt: a legkorszerűbb témákkal és módszerekkel dolgozó, tehetsé- ges fiatalokból álló gárda toborzódott és van felnövekvőben. Kevéssel várat- lanul bekövetkezett halála előtt nagy megelégedéssel beszélt ezekről a fia- talokról, és élete egyik legfontosabb eredményét bennük látta. Életvitelével, szakadatlan munkájával és puritánságával azonban szigo- rú mércét állított az utána következő zoológusgeneráció elé. Ez a mérce nem- csak a tudományos munka színvonalát, hanem a kutató emberi, etikai magatar- tását is megszabja. Nyomába, a magyar zoológia élvonalába csak azok a köve- tők léphetnek, akik ennek mindenben megfelelnek. 5 Állattani Közlemények, LXXIV, 1987—88 FÁBIÁN GYULA EMLÉKEZETE* írta: Bakonyi Gábor (Gödöllői Agrártudományi Egyetem, Állattani Tanszék, Gödöllő) Néhány évvel ezelőtt kaptam ajándékba Theodosius Dobzhansky könyvének 1939-es német nyelvű kiadását, amelynek "Die ge- netischen Grundlagen der Artbildung" a címe. A könyv fedőlapjának belső ol- dalán egy "Ex libris" látható. A metszet egy fiatal férfit ábrázol, amint összefont karokkal, nagyon nyugodtan és határozottan farkasszemet néz a fo- lyadékokkal teli főzőpoharak, kémcsövek, tűzön rotyogó lombikok felett tró- noló Sphinxszel. A Férfi, aki elfogadta a Sphinx kihívását és életművével méltón válaszolt rá, Dr. Fábián Gyula, Sárváron született 1915. július 4-én és Gödöllőn halt meg 1985. május 25-én. Szülei a néprajz, az i- rodalom és a természettudományok iránt érdeklődő középiskolai művész-tanárok voltak. Tőlük örökölte a kíváncsiságot a Világ titkai iránt, a nyitottságot és sokirányú érdeklődést, melyek végülis a Pázmány Péter Tudományegyetemre vezették. Itt tanult 1933—38 között biológia-kémia szakon. 1938-ban, még mi- előtt a tanári diplomát megkapta volna, a zoológia, paleontológia és geoló- gia tárgyak vizsgái és a Thysanopterák rendszertanával foglalkozó munkája a- lapján, amelyet aDudich Endre professzor által vezetett híres Állat- rendszertani Intézetben készített, egyetemi doktori képesítést nyert. Ezután három évig a Természettudományi Múzeum Állattárában dolgozott mint fizetés nélküli tudományos tisztviselő. Abból a havidíjból tartotta el magát, amit az Országos Közegészségügyi Intézetnél végzett entomológiai vizsgálatokért kapott a Balaton-környéki maláriás szúnyogtelepek felkutatá- sára és felszámolására szervezett munkában. Ebben az időszakban intenzíven dolgozott a Haplotrips genus revízióján. Elkészített egy új subgenus beosz- tást és leírt két új fajt. Taxonómiai munkássága előtt tisztelegve, 40 évvel később elnevezték róla a Rudebeckocoris fabiani Vásárhegyi, 1985 nevű fajt. Az egy fajba tartozó egyedek variabilitásának kérdése, amelyet múzeumi munkája során nap mint nap tapasztalt, nem hagyta nyugodni. Az okokra volt *Előadta a szerző az Állattani Szakosztály 1986. május 7-én tartott 769. ülésén. 7 kíváncsi. Érdeklődése, figyelme ezért hamarosan a genetika felé fordult. 1941-ben elhagyta a Múzeumot és a Kolozsvári Egyetem Genetikai Tanszékére ment Csik Lajos professzor mellé tanársegédnek. A vad Drosophila mela- nogaster populációkban található mutációkkal kazdett el foglalkozni, nem sokkal azután, hogy Tyimofejev — Resovszkij és Dubinin első munkái e témakörből megjelentek. Sikerült egy új mutáns törzset kitenyészte- nie, amelyet "bordó-sterilnek" nevezett el. A törzs egyedeinek mély bordó- színű volt a szemük, és a nőstények sterilnek bizonyultak. Kiderült, hogy e két bélyegben pleiotrop jellegekről van szó. A megjelenésükért felelős gén lokalizációját 1943-ban Kolozsváron kezdte el és 1948-ban Zürichben fejezte be. A "bos-Fábián" gént a harmadik kromoszóma bal karjának végpontján talál- ta meg. Sajnos a politikai helyzet alakulása miatt ezeket az ígéretes vizs- gálatokat, amelyeknek egyes eredményei a "Nature" című folyóiratban is meg- jelentek, be kellett fejeznie, mivel a Drosophila-val foglalkozó hazai kuta- tásokat, a kor tudománypolitikájának megfelelően, 1949 és 1957 között szüne- teltették. Ebben az időben Tihanyban, az MTA Biológiai Kutató Intézetében talál- juk, ahol 1944—1957-ig dolgozott. Itt bontakozott ki kutatásainak fő iránya: a kísérleti állatörökléstan. A kényszerű váltás után emlősök mennyiségi jel- legeinek öröklődésével kezdett el foglalkozni. Különösen modernnek számítot- tak azok a vizsgálatai,