L ókös István Nemzettudat és regény LŐKÖS ISTVÁN NEMZETTUDAT ÉS REGÉNY CSOKONAI KÖNYVTÁR (Bibliotheca Studiorum Litterarium) 32. SZERKESZTI: Bitskey István és Görömbei András Lőkös István Nemzettudat és regény Magyarságkép a 19. századi horvát szépprózában Debrecen, 2004 A munka a Széchenyi Professzori Ösztöndíj keretében készült LEKTORÁLTA: Dr. Lukács István © Lőkös István, 2004 © Kossuth Egyetemi Kiadó, Debreceni Egyetem, 2004 ISSN 1217-0380 ISBN 963 472 808 1 Kiadta: a Debreceni Egyetem Kossuth Egyetemi Kiadója, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének a tagja Felelős kiadó: Cs. Nagy Ibolya főszerkesztő Műszaki szerkesztő: Juhászné Marosi Edit A nyomdai műveleteket a Kapitális Kft. végezte Felelős vezető: Kapusi József Terjedelem: 31,75 A/5 ív Készült Debrecenben, 2004-ben Hadrovics László és Kiss Lajos emlékének TARTALOM Prolegomena 9 Bevezetés 13 A nemzeti ébredés mozgalmának közép-európai kontextusa 19 Horvát identitás - horvát nyelvi egység 47 A nemzeti nyelvű széppróza születése 56 „Prosasnost ugarsko-horvatska" - A magyar-horvát múlt 60 Az abszolutizmus évtizedének szépprózája: Mirko Bogovic 89 A történelmi-politikai konstelláció változásai 125 Bogovic után, Senoa előtt 133 A felzárkóztatás igénye és eredményei: August Senoa 139 A parasztfelkelés regénye: Seljacka buna 143 Summa Senoiana: Kletva (Az átok) 195 Hanyatló arisztokrácia - prosperáló polgárság 210 Egy késó'i romantikus nemzetképe: Josip Eugen Tomié: Melita 210 Modern széppróza és nemzetkép 225 Zagorje krónikása: Ksaver Sándor Gjalski 239 Egy nemzedék alkonya és szépírói tükörképe: Pod starim krovovima (Ódon tetők alatt) 239 A jelenkor regénye: U noci (Éjszakában) 251 Nemzettudat és história - Gjalski történelmi tablói 275 Osvit (Virradat) 275 Za materinsku rijec (Az anyanyelvért) 294 Dolazak Hrvata (A horvátok bejövetele) 308 7 Társadalomrajz és történelemidézés: Eugen Kumicic 316 Gospoáa Sabina (Sabina nagysád) 316 Kumicic történelmi tárgyú pannói: az Urota zrinsko-frankopanska és a Kraljica Lepa 339 Urota zrinsko-frankopanska (A Zrínyi-Frangepán összeesküvés) 340 Kraljica Lepa ili propast kraljeva hrvatske krvi (Lepa királyné - avagy a vér szerinti horvát királyok pusztulása) 374 Szlavón táj szlavón ecsettel: Josip Kozarac: Mrtvi kapitali (Holt tőkék) 419 Artisztikum és (vagy) nemzettudat? Jankó Leskovar „roskadozó kastélya" 468 Bibliográfia 489 Névmutató 497 8 PROLEGOMENA A litteratura croatica Európa legrégibb irodalmainak egyike. Első összefüggő szövegemléke 1100-ból való, amelyet Bascanskaploca (Baskai kőlap) néven ismerünk, már esztétikai minőségeket is magában foglaló mű. A glagolita írással készült textust számos, a középkori lírát és epikát reprezentáló alkotás követi majd - kor­ szerű nyelvi formát teremtve a későbbi európai értékek befoga­ dásához. A 15-17. század évtizedei az irodalom prosperálásához még kedvezőbb égalji viszonyokat teremtettek: gazdag petrarkista köl­ tészet, világirodalmi teljesítményként számon tartott dráma és epika példázza a horvát irodalom európaiságát. 1501-ben - Arios- tót és Tassót megelőzve - az európai morálteológiai irodalom ki­ válósága: Marcus Marulus Spalatensis alias Marko Marulic már modern eposzt ír horvát nyelven (Judit), 1550 körül Marin Drzic veti papírra máig Európa-szerte sikerdarabnak számító vígjáté­ kát Dundo Maroje címmel, 1620 és 1638 között pedig elkészül az antiturcica barokk kori horvát remekműve: Ivan Gundulic Osman című eposza. Az etnikai és geopolitikai széttagoltság s a három, párhuza­ mosan irodalmi nyelvként használt dialektus (ca, kaj, sto) már kevésnek bizonyult az újabb, a klasszicizmus, szentimentalizmus és a rokokó jegyében formálódó európai literatúra eredményei­ nek befogadására. Meg kellett teremteni a megújulás feltételeit, s ez a feladat viszont - a Közép-Európában gyakori fáziseltolódás miatt - már a romantika nemzedékére várt. A megújulás „korpa­ rancsát" a horvátoknál is a felvilágosodás s a francia forradalom teremtette nemzetállam ideája jelenti. A nemzeti egység megte­ remtésének legfontosabb feladata az egységes nemzeti irodalmi 9 nyelv megalkotása. A narodni preporod, azaz a nemzeti ébredés korának nemzedéke indítja a nyelvi mozgalmat, amelynek folyo­ mányaképpen megszületik az új és egységes, a szerbekével is ro­ kon nyelvi standard. A három dialektus közül a sto nyelvjárást emelik az egységes irodalmi nyelv rangjára, amely a negyvenes évtizedben az európai romantika befogadására is alkalmas, de az addig legfeljebb gyérnek mondható fajsúlyosabb horvát széppró­ za megalkotására is. A prózai epika: a novella, a beszély s a re­ gény műformája jön divatba általa s prosperál is majd - kivált az 1850 utáni félszázadban. A romantika dajkálta horvát regény már Senoa fellépésével szárba szökkent, s nyomában ott lesznek a rea­ lizmus s a naturalizmus hívei és kísérletezői is, hogy a század elmúltával s az új század, a 20. hajnalán a litteratura croatica már az impresszionizmus, majd a szimbolizmus, olykor meg a szecesszió jegyében fogant „artisztikus látásmód" által emelked­ jék ismét az európai csúcsok magasába. (A lírikus és novellista Matosra és Krleza teljes ceuvre-jére gondolunk.) A Ljudevit Farkas-Vukotinovic 1844-es kötetével (Prosasnost ugarsko-horvatska = A horvát-magyar múlt) debütáló, karakte­ resen nemzeti elkötelezettségű széppróza a század végére a mű­ faj legjobb európai mintáit és eredményeit recipiáló regényiroda­ lommá nemesül. A recepció a váltakozó értékvilág ellenére sem szolgai utánzást jelent. Kövesse egy-egy szerző Walter Scott, Dumas, Balzac, Turgenyev vagy éppen Zola regénymintáit, vala­ mennyien valódi nemzeti elkötelezettségű regényt írnak, amely­ nek eredetiségét a nemzettudat formálásának szándéka éppúgy garantálja, mint a régiók (Zagorje, Szlavónia, Dalmácia, Isztria, Primőrje) színvilágának felmutatása. És ebben a regényirodalom­ ban meghatározó motiváló tényezőként jelen van a „horvát-ma­ gyar múlt" is. Olykor végletesen elfogult interpretálásban, más­ kor tárgyszerűen, a történelmi valósághoz igazodva. A horvát nemzettudat alakulástörténetének regényes vetületét márcsak ezért is érdemes szemlézni, tudományszakunk hazai művelői szempontjából meg tanulságos is. Kísérletünk nem a teljesség igényével készült, a legjellemzőbb szegmentumok kiválasztására törekedtünk. Az interpretálás módszerét a horvát nyelvet s for­ dítások híján a műveket sem ismerő olvasó elvárásaihoz igazítot­ tuk, a lábjegyzetbeli eredeti szövegrészek viszont a magyarul nem 10 tudó kroatista-szlavista szakemberek könnyebb tájékozódását kívánja szolgálni. (Az idézeteknél, ahol a fordító nevét nem jelöl­ tük, a textust saját fordításunkban közöljük.) Vizsgálódásaink sorát - szándékoltan - a 19. századot lezáró, de már a horvát modernizmus (Hrvatska Moderna) irányába mutató Leskovar-regény, a Propali dvori (Roskadozó kastélyok) méltatásával rekesztjük be... 11 BEVEZETÉS Az 1830-as párizsi forradalom után Közép-Európa nemzeteinél látványosan felgyorsult a polgári eszmék, a nemzeti liberalizmus recepciója. A Széchenyi, Kossuth, Wesselényi, Deák Ferenc irá­ nyította magyar reformmozgalomhoz hasonlóan, a horvát nem­ zettudat alakulását döntően befolyásoló illírizmus is - amelyet ma a történettudomány a nemzeti ébredés (horvátul narodni preporod) fontos vonulataként tart számon -, e recepció jegyében fogalmazta meg törekvéseit. Ez utóbbi indulása csaknem egybe­ esett a magyar reformmozgaloméval. Az illírizmus vezéralakja, Ljudevit Gaj 1830-ban már e törekvések jegyében készítette el a horvát helyesírást rendszerező munkáját, majd indította meg - fél évtized múltán, 1835-ben - az illír eszmék és törekvések fóru­ mának szánt lapját Novine Horvatzke címmel. A pánszláv és ausztroszláv eszmékkel is érintkező illírizmus több évszázados tradícióra épült, amely csírájában - a horvát nem­ zeti identitás mellett - már a délszláv egység ideáját is magában foglalta. Illíria fogalmát - a délszlávok lakta földrajzi régióként - a sebenicói (sibeniki) Juraj Sizgoric már 1487-ben leírta latin nyel­ vű, a horvát népnyelvet és népköltészet kérdését is taglaló De situ Illiricae et civitate Sibenici (Illíria és Sibenik városának álla­ potáról) c. munkájában, félszázad elmúltával pedig egy történet­ tudományi igényű mű szerzője, a dominikánus Vinkó Pribojevic (Priboevius) említi Illíriát a szlávok eredetéről és történetéről (De origine successibusque Slavorum) értekezve. A 17. századi Dub- rovnikban a történész Mavro Orbini s a horvát barokk epika klasszikusa, Ivan Gundulic fogalmazta meg gondolatait a délszláv egységről Osman című eposzában. Az előbbi II regno degli Slavi (A szlávok királysága) című, később sokat idézett történettudo- 13 mányi opuszában - igaz, kritikátlanul kezelt - levéltári anyagra is támaszkodva fejtette ki elfogultságokat sem nélkülöző nézeteit a délszláv, illetve össz-szláv egységről, az utóbbi pedig grandió­ zus eposzt írt - azzal az ideával és reménnyel, hogy a lengyel királyság az oszmán birodalommal folytatott háborúival fogja fel­ szabadítani a délszlávokat a török iga alól. Ilyen előzmények után érthető, hogy 1700-ban Pavao Ritter Vitezovicnál az ilirski, slo- vinski, hrvatski népnevek már szinonim fogalmakként szerepel­ nek. (Vonatkozó műve: Croatia rediviva = Az újjászületett Hor­ vátország). Minderre a narodni preporod illírista szárnyának kép­ viselői szívesen hivatkoztak. Az illír eszme, mítosz és az illír név a horvát nemzeti ébredés korának persze csak az „egyik epizódja" (Dubravko Jelcic akadé­ mikus szavai), ám hétesztendős története (1835-1842) így is mar­ káns fejezet a narodni preporod folyamatában. Prosperitása, po­ litikai eredményessége