René Noorbergen Az elveszett fajok titkai 1 AZ ELVESZETT FAJOK TITKAI Írta: René Noorbergen J. R. JOCHMANS KUTATÁSAI ALAPJÁN JÓSIÁS Könyv- és Lapkiadó Egyesület Budapest 1988 2 TARTALOMJEGYZÉK oldal Tartalomjegyzék ............................................................................................. 3 Bevezetés ......................................................................................................... 4 I. Fejezet A kezdet vége ............................................................................................ 6 II. Fejezet A besorolhatatlan termékek - el nem ismert tudás .............................. 40 III. Fejezet Az ősi felfedezők lábnyomán................................................................. 60 IV. Fejezet Fejlett repülés a történelem előtti időben.............................................. 93 V. Fejezet Atomháború a kezdetleges emberek között....................................... 103 VI. Fejezet A barlanglakó ősember talányának megfejtése.................................. 144 VII. Fejezet Az építők titokzatos emlékművei........................................................ 187 Végszó ......................................................................................................... 169 Könyvek jegyzéke ...................................................................................... 172 3 BEVEZETÉS Egyetemi hallgató lépett tanári szobámba, hóna alatt a tudományos színezetű regények tekintélyes csomója, alig néhány perccel azután, hogy befejeztem okkult jelenségekről szóló előadásomat. Teljes ta- nácstalanság rítt le róla, amikor könyvgyűjteményére mutatott, „Hisz-e abban, hogy látogatók jártak nálunk a világűrből?” Hátradőlt székében és türelmetlenül várta a választ. Nyilvánvaló, hogy nem vallásos vagy bölcseleti feleletet várt, sem olyat, amely ellent- mondana annak, amit ő már ténynek fogadott el. Jóváhagyást várt tőlem. Én azonban nem tudtam megerősíteni a hitében. Szemlátomást megzavarta a magatartásom. Mohó hiszékenysége rávitte, hogy magába szívja a tárgyról szóló összes rendelkezésére álló ismeretet, mégsem tar- totta megengedhetőnek, hogy világgá kürtölje újdonsült meggyőződését, míg nem tudja bizonyítékokkal alátámasztani. De hol a bizonyíték? És ami még fontosabb, fellelhető-e egyáltalán? Emlékezetemben más, hasonló alkalmak ötlöttek fel, amikor ugyan- ilyen helyzetek előtt álltam és mindig ugyanazt a feleletet adtam. Kétségtelen, hogy kérdései jellemzőek voltak a milliók gondolkodá- sában bizonytalankodó nézetekre, mivel a világ összes főbb nyelvén bő- ven akadnak olyan könyvek, melyek a tejút-közi utasoknak Földünkön tett látogatásairól írnak. Határtalan a lelkesedés a légűri utazások korszakának e mellékter- méke iránt. Az alapvető kérdésekre azonban nincs felelet: - Valóban jártak volna látogatók nálunk az ősi időkben? - A műszaki tudásunk annak árnyéka lenne csupán, amire ezek a csillagközi látogatók tanítottak minket? - Érintkezést tartanak-e fenn a társadalmunkkal mind a mai napig, vagy pedig magunkra hagytak minket - talán örökre? - Lehetséges lenne, hogy az ismeretlen ősi megmunkált tárgyak, me- lyek rendkívül fejlett műszaki tudással rendelkező társadalomra mutat- nak, a mi történelmi fejlődésünkhöz tartoznak? - Igaz lenne, hogy fejlődés helyett visszafejlődtünk? Többet vesztet- tünk volna, mint amennyit nyertünk? - Talán a fejlettségnek és bonyolult kifinomultságnak ahhoz a foká- hoz közeledünk újra, amely egyszer már az emberi faj bukásához veze- tett? 4 Ez a könyv kísérlet arra, hogy méltányos választ adjon e kérdésekre - számos olyan felfedezés alapján, melyek mindeddig megmagyarázatla- nul hevertek a méltóságteljes múzeumok és dohos könyvtárak mélyén. A következtetések meglepőek, sőt ijesztőek lesznek, mert nagyon sok minden, ami történelmünk hajnalán történt, elveszve nyugszik múl- tunk romhalmaza alatt. Igazán más világok lakói látogattak volna minket, vagy a magunk fajának vívmányaihoz kell fordulnunk válaszért? Remélem, hogy az itt felsorolt tények közelebb vezetnek korunk megfejtetlen kérdéseinek megoldásához. René Noorbergen 1977. február 5 Első fejezet A KEZDET VÉGE Bár jelentős eredményeket értünk el abban, hogy új dolgokat teremt- sünk és kiszélesítsük tudományos ismereteinket, mégis a huszadik szá- zadot nemcsak a fejlődés, hanem a zűrzavar korává is tettük. És senki sem tudja, hogy hogyan fog végződni. Elveszítettünk vala- mit és az a valami - könnyen lehetséges — örökségünk sorsdöntő része. A mi időrovátkánk - a feljegyzéssel nem rendelkező idő rettentően hosszú szakaszai közt — igazán az elferdített értesülések kora lett. Ma- napság egyre növekvő sebességgel új elméleteket, feltevéseket vesznek vizsgálat alá és a bevett tudományos elméleteket egyre gyakrabban mó- dosítják. Új képleteket alakítanak ki, de mindezt azzal a kizárólagos cél- lal, hogy a már előzőleg elfogadott elméleteket bizonyítsák be. Közben semmibe veszik azokat az értesülés töredékeket, melyek újra meg újra átütik a tudományos önelégültség falait. Mind a tudományos kutatásunk, mind az emlékezetünk teljesen egyoldalúvá vált és pontosan ez a bajunk. Mai társadalmunkban mindennek megvan a maga neve, és minden újonnan felfedezett értesülést belökünk a maga kis rovátkájába abban a reményben, hogy majd beillik valahova a fejlődőfélben levő társadal- munkban. Úgy látszik elérkeztünk arra a pontra, amikor azt képzeljük, hogy mi emberek vagyunk az összes előzőleg felfedezett tudás letétemé- nyesei. Ez, hajtogatjuk, a vízöntő kora, a felvilágosodás kora. Anélkül, hogy kimondanánk, a felé a nézet felé hajlunk, hogy jelen nemzedé- künkben testesül meg az összes eddigi összegyűjtött tudás és nélkülünk nagyon kilátástalan lenne a jövő. De igazán olyan eszesek lennénk? Évek óta együtt élünk a fejlődéselmélettel, a relativitás elméletével és más tudományos felfogásokkal és bár a relativitás elmélete érvényes tudományos elveken alapul, állítólagos fejlődésünk - a sejtállománytól a majmokon át az emberig - még mindig tényekkel alá nem támasztott vita tárgya. Következésképpen az ember csökönyösen új és új módokon igyekszik megmagyarázni azt, ami mindeddig megmagyarázhatatlan maradt. Friss szemmel kell szemügyre vennünk a körülöttünk levő vilá- got, mert bár a tudomány elvezetett minket a nyersolajlámpástól az atomerőművekig, folytonosan olyan leletek felfedezésével találjuk szem- 6 ben magunkat, melyek akármennyire is próbálgatjuk, sehogyan sem il- lenek bele fejlődésünk elfogadott elméleteibe. A maradi történészek több mint száz éve a történelmi tények egyet- len csoportjával foglalkoznak érdemlegesen - azokkal a tényekkel, me- lyek beleillenek előre kialakított előítéleteik keretébe. Azokkal a tények- kel, melyek azt bizonygatják, hogy a ma embere olyan fokozatos fejlődés eredménye, amely mind szellemileg, mind testileg az alacsonyabb rendű lények közül emelt fel minket. A történelemnek ezen az elméleten alapu- ló nézete évmilliókat ölel fel és bár a történészek képtelenek hatezer év- nél távolabbra gördíteni vissza a függönyt, csökönyösen ragaszkodnak vég nélküli korszakokhoz, mivel előítélettől átitatott agyuk egyszerűen nem hajlandó más magyarázatot befogadni az ember műszaki és a mű- velődés terén elért eredményeire. Egyoldalú a nézetük e sokoldalú kérdésről, mivel ahhoz, hogy töké- letesen megértsük a történelmet, a tények két másik tömegét is számítás- ba kell vennünk - a sehova be nem illő leleteket és a Biblia történelmét. Mik is ezek az elhelyezhetetlen leletek? - kérded. Az elmúlt harminc év folyamán a világ különböző pontjain egyre gyakrabban bukkannak olyan történelmi és ásatások során napvilágra kerülő felfedezésekre, me- lyeket - nagyon is vitatható és titokzatos jellegük miatt - rossz, oda nem illő tárgyaknak soroltak be. Innen a név: elhelyezhetetlen leletek. Az adja nekik e nevet, hogy olyan geológiai rétegekben bukkannak rájuk, ahol nem szabadna ott lenniük. És az ősi földrétegekben való vá- ratlan előbukkanásuk zavarba ejtett számos képzett tudományos meg- figyelőt. A nagyra becsült múlt olyan maradványai közül bukkannak elő, melyekből teljesen hiányzik a művelődés és a műszaki fejlődés előbbi korszaka. Az elhelyezhetetlen leletek műszaki kifinomultsága gyakran messze túlszárnyalja azoknak az ősi népeknek a leleményességét, akik- nek a maradványai közt rájuk találtak. Semmi kétség sem fér ahhoz, hogy ezek a megmunkált tárgyak el- méletben sem illenek oda, mert semmiképpen sem egyeztethetők össze azzal, amit az emberi faj fejlődésének fogadtak el. Egyszerűen nincs olyan időrovátka, ahova be lehetne dugni őket. Lehetséges lenne, hogy ezek a leletek arról tanúskodnak, hogy a történelem egyik régmúlt idő- pontján emberi eredetű és emberek által kifejlesztett, felsőbbrendű mű- szaki és szellemi művelődés jött létre? Valószínűtlennek tűnik, ugye? Mégis: - mekkora annak a valószínű- sége, hogy ez az állítás a valóságnak felel meg? Elképzelhető, hogy az emberiség történelmének valamely szakaszán civilizáció(k) létezett vagy 7 léteztek, mely(ek) ugyanolyan fejlett(ek) vagy fejlettebb(ek) volt(ak), mint a huszadik század társadalma? A könyvkereskedések ma zsúfolva vannak olyan szerzők könyvei- vel, akik más világból itt járt lényekkel kapcsolják össze ezeket az elhe- lyezhetetlen leleteket. E látogatók állítólag több mint tízezer éve jártak bolygónkon, akkor hagyták hátra a bolygóközi utazás e bizonyítékait. Ezeknek az elméleteknek az a legnagyobb bökkenője, hogy ezen leletek egyike sem készült ismeretlen anyagokból és műszaki felépítésük is a mi korszerű civilizációnk fejlődésének felel meg. E megmagyarázhatatlan megmunkált tárgyak közelebbi vizsgálata arra