Cato és a De Agri Cultura Irta KUN J©ZSEF SZIGETVÁR 1963. Cato ős kora. Marcus Porcius Cato életét az ókorban a görög irók közül Plutarohos dolgozta fel a "Párhuzamos életrajzok"-ban, a rómaiaknAl pedig Cornelius Nepes. Ez a két irás ránk is ma- radt. Számos adatot tartalmaz Cicero "Cato Maier de senectute" cimti munkája, Livius történeti műve. Sok elszórt megjegyzés olvasható róla Gelliusnál az "Attikai éjszakák"-ban. Lásd még MONMSEN: Römische Gesahichte, III. k. 11. és 14. fejeze- tét, valamint a PWRE Cato- cikkét M. G$LZER és R. HELM tollá- ból /Ed. %XII. 1. 1953. 108-165.1./ A gene Porciorbál, ahonnan Cato származott, 3 csa.. lád emelkedik ki: 1./ Poroius Láeoa /1. Catilina iisszeeskűvését./ 2./ Porcius Licinius 3./ Porcius Cato. Az ismeretlen plebeusi eredetű Porcíusok i.e.a III.század má- sodik felében tűnnek fel, s a köztársasági kor végéig számos hivatalt viselnek. Egy ókori hagyomány azzal magyarázza nevű- ket, hogy a régi idókben sertéstenyésztéssel foglalkoztak. A valóságban totemisztikus névről van szó, amely még az őskö- zösségi társadalom maradványa. Több népnél megfigyelhető, hogy a nemzetséget valamilyen állat védelme alatt állónak tartották. V.ö. Ovidius - ovis /juh/, Asinius - asinus /szamár/. A latin parcus - nak megfelelő puree megvan etruszk feliraton /CIE 2910/ iE Cato, teljesebb nevén Manta Porcius Cato Censorius Tdaiior i.e. 234-ben született Tuseulumban. Ifjukorát mezei munkával töltötte, a politikai életbe szomszédja, Valerius Flacous mezette be /Flut. Cato Maior,3./ Egészen fiatalon vett részt a második pun háboruban. 214-től a Szirakuzát ostromló Marcellos katonai tribunusa, 209 körül Fabius Maximus Cunotator parancsnoksága alatt szolgál Capua ős Tarentum bevételénél. MÜNZER szerint /Die römischen Adelepartien, 194. 1/ dédapja és nagyapja még nem volt római polgár, ő azonban a legmagasabb közhivatalokat is elnyerte, mégpedig rögtön, a- mint az előirt pályázati korhatárt betöltötte /suo anno/. 204-ben Soipió Africanus mellett quaestor Sziciliában és Afrikában, 199-ben aedilis, a következő évben Szardiniában találjuk, mint praetort. 195-ben elnyeri a consulságot, azu- tán Hispániába megy proconsulnak, ahol kegyetlenül leveri a lusitán törzsek felkelését. 191-ben Manius Aoilius Glabrio seregében kifizd Görögországban a szirial III. Antiochos el- len. Thermapylainál ugyanazon az ösvényen támadta hátba az ellenséget, mint egykor a görög-perzsa háboruk idején Ephialt - és 'T,eónidas csapatát. Igy az általa vezetett légió döntötte el a fontos csatát. Egyik beszédében szellemesen gunyolta ki Antiochost, aki a hadműveletek megkezdése előtt hosszas, de eredménytelen diplomáciai tárgyalásokat folytatott a róma. iakkal." Antiochos epistulis belln gerit, calamo et atramento militat". /"Antioehos levelekkel háboruizik, tollal, tintával hadakozik."/ 184-ben, mint censor, rendkivüli szigoruságá. val tűnt ki. Adót vetett ki a fényüzósi tárgyakra, számos embert kizárt a szenátusból és a lovagrendből jelentéktelen- nek tűnő vétségek miatt. Intézkedései azonban nem érték el a kivánt hatás; pár év mulya hatályon kivül helyezték őket. Élete vége felé Carthago teljen elpusztitása érdekében iz- gatott. A senátusban tartott minde n . beszédéhez hozzáfiizte: Ceterum conseo Carthaginem ess*elendam. /Egyébként az a véleményem, hogy'Carthagót el kell_pusztitani./. Még megér- • te ennek a háborunak a kitörését. 149-ben halt meg 85 éves korában. Irodalmi munkásságát számos mg jelzi, melyekből megemlitjük a következő, ránk nem maradt irásokat: i/ irigines /Kezdetek/ 7 könyvben. Az itáliai városok és Róma történetét tárgyalja benne i.e. 149-ig,'Sérvius Suipi- clue Galba hispániai hadjáratáig. Jellemző:hegy elhallgatja a pun háborukban szereplő parancsnokok nevét, akik iránt el- lenszenvvel viseltétott. "A római tribianus, a karthágói ve- zér", s ehhez hasonló körülirásokhoz folyamodik. Ugyanakkor nem habozott mogörökiteni a pun hadsereg legbátrabb elefánt- jának, Sarusnak a nevét. /Pliniui, NH VIII, 11/. Gellius idéz belőle részleteket /Noct.Att.III, 7./. 2/. Libri ad Marcum filium, enciklopédia Marcus fia számára a mezőgazdaság, orvostudomány, szónoklat, hadügy, jogtudo- mány köréből. 3./ Carmen de moribus. /költemény az erkölcsökről, Gell.Noct. Att. %I, 2, 2./. Valószinüleg prózában irt szabályok gyüjte- ménye. 4/. Orvosságokat tartalmazó könyv, amelyre Plinius Major utal / N H XXIX, 14-15./. 5/. De re militari - hadászati szakmunka / Gell. Noct.Att. VI, 4,4 /. 6/. Beszédei, melyeket a szenátusban, a népgyűléseken és a"' biróságon mondott e1. Ezekből rengeteg töredék találh&. td különböző íróknál, főleg Gelliusnál. Leghosszabb é ' Perseus támogatásával gyanusitott rriodosiak védélaében tartott beszéd / Gall. Noct. Att. VI. 3./. Áilitólag 8t magát 44-szer vádolták be ellenfelei, de egyszer'sem itélték el. 7/. Bölcs mondása, nak gyüjteménye - a görögöknél divatozó ° 'A7c0 3. ay,u ot to( • mintájára. 8/. Na is olvashatjuk viszont Catonak a mezőgazdaságról irt értekezését /De egri culture,'más kéziratok á zerint De re rustica./. Cato hosszu élete fontos átmeneti kor Róma szátiiá• ra a szegénységből a gazdagságba, mert ezalatt a hosszu ide- ig ismeretlen kis városállamból világbirodalom lett. Amikor' Cato megszületett, még ésak"Itálié. és Szicília jelentette ' az "imperium°-ot, amikor'meghalt; Rómához tartozott vagy tel- jesen, vagy vazallusi minőségben az egész akkor ismert'oiku- mené". Cato gyermekkorában a görögök még barbároknak tartot- ták a rómaiakat, azok pedig megvetően Graeculi-nak csufol- ták a szerintük elpuhult görögöket. Plautus, aki görög vig- játékokat teltetett át'latinra, még szégYenkezett a latin nyelv szegénysége, pallérozatlansága miatt. Philemon finxit, Plautus vortit barbare. /Philemon irta, barbár nyelvre forditotta Plaetúe./. Erre az időre esik a Görög nyelv és kultura rohamos elterjedése Rómában. Cato hasztalanul fordult ,szembe az.üj_ irányzattal, amelyet nem lehetett feltartóztatni, hiszen.aa Scipio-kör tagjai voltak a támogatói. S.őt, ő.maga is meg- : tanult görögül, s mind történeti miive, az "Origines", mind a "De egri culture" itt- ott görlig források nyomait viseli magán. Ezen a téren, hacsak közvetve is, be kellett ismernie vereségét, külpolitikai programraja azonban teljes diadalt aratott. Követelte a meghőditott területek teljes békebelezé- sét és maradéktalan kizsákmányoláéát a római tőke részéről. Egyénisége tele van ellentmondásokkal, akárcsak az a kor, amelyben élt. Ellenfele volt a Scipióknak, akik a római nagy- hatalmat félig függő xazallus országok és tartományok rend- szeréből akarták kialakitani. Harcolt a régi romlatlan er- kölcsökért, a fényizés ellen, a régi családi erkölcsökért. Ebben a vonatkozásban rendkiviil.tanulságos a hadizsny szétosztásáról tartott beszédének töredéke: "Azok a tolvajok, akik magánembereket lopnak meg, szijji között, bilincsbe'verve tengetik életüket, az állam tolvajai aranyban és biborbaa élnek. A zsákmány nem a fővezéré, lesnem a katonáké. Aki tehát saját hasznára forditja, azt az állam tolvajának kell nevezni. Pedig sok római parancsnok beleesett. ebbe a hibába." • /H. DYER: Oratorum Romanorum fragments, Parisiis. 1657.142. 1./. kletrajzirója, Plutaichos megírja, hogy erőteljesen foglalkozott kereskedelmi vállalkozásokkal és tőkebefektetés. sel. Üldözte egyes provinciai tisztviselők visszaéléseit, de a provinciák kizs4ányolását magától értetődőnek tar- totta. Gyülölte a görögöket, de irásaiban•felhasználta•a görög"forrásokat. Consort müködése /154-3/ emlékeiétes ne. radt az utókor előtt. Származását tekintve "uj ember" volt, plebeiusok voltak az ősei Tusoulumb6l: Amikor elérte a . leg- magasabb tisztsógeket,'vele együtt at uralkodó osztály rab- szolgatartó ideológiáját is tökéletesen magába szivta: Mari- us és Cicero életutjához hasonldt sorsának alakulása, eaak hogy"sokkni ügyesebben tudott lavirozni, sokkal könyörtele- nebb - s ami fő.- következetesebb, megalkuvást nem ismérő egyéniség volt. Persze, azéreplését megkönnyitette az is, hogy az arisztokratikus köztársaság, amely a nobilitas kii;; lönböző csoportjainak összefogásán alapult, még nem meri- tette ki tartalékait, nem volt megfelelő talaj a későbbi- szoldateszka sziiméra. Igy nem érte komolyabb kudarc.. Az antik szerzők kiemelik azt, hogy Cato rendkiviil energikus, tettrekész ember volt, aki mindig talált valami/ tennivalót. Gyorsan tudott határozni és elhatározását gyor- san végrehajtotta, tűzön - vizen át. Jó emberismerő hiré- ben állt, erről írásai is tanuakodnak. Emlegették közmondá- sosan egyszerte, igénytelen életmódját, a fényűzés iránti ellenszenvét. Az a néhány mondása, amely hitelesen fennma.. radt, egyéniségének hű tükre. " Rem tene, verbísequentur" - "légy tisztában a tárggyal, amelyről beszélni akarsz, a'eza- vak maguktól jönnek elő". "Satin oeleris sin in tempera" - "légy elég gyors a megfelelő időben". Nem talált semmi azé- gyelnivalót abban, hogy fiának a következő elemi illemsza- bályt adja: "Dibiturus os teíige" - "Amikor inni akarsz, tö. röld meg a szádat". Gellius idézi még a következő mondó•- sát: "Az emberi élet olyan, mint a vas; ha használod, elkopik, ha nem használod, a rozsda akkor is elpusztitja. Éppen igy mi, emberek is a munkában kopunk el. Ha semmit sem csinálsz, a tétlenség ős a fásultság több kárt okoz, mint a munka". /Noot. Att. XI. 2, 6./ Nem volt idegen Cato jellemétől a szinlelés,,a hasz- nossági szempontok által diktált nagylelkűség sem. Mint már emlitettűk, védőbeszédet tartott rhodosiak érdekében, akiket a harmadik macedon háboru alatt /171-168/ Perseus • támogatásával gyanueitottak. A római nobilitas számos tagját, köztük magát Catot is szoros kereskedelmi