66. évf., 2012. IX. 20., ára 50dinár 2012.IX.20.,ára 66. évf., 27 Jó Pajtás, 27. szám, 2012. szeptember 20. A megszólítás és a megszólítottság mikéntje A Jó Pajtás 2012-es évi mesepályázatáról (Elhangzott a mespályázat díjátadó ünnepségén, 2012. szeptember 6-án Újvidéken) Tisztelt közönség! Díjazottak, mesírók és meseolvasók! Nem tudnék mondani sem olyan kultúrpo- litikai, sem olyan irodalomesztétikai kérdést, ami ebben a pillanatban fontosabb volna an- nál a szándéknál, hogy gyermeklapunk, a Jó Pajtás és olvasói, a mesepályázat létrehozói, támogatói és szervezői, a bírálóbizottság és a magam nevében is köszöntsem önöket, tisz- telt díjazott meseírók. Azért vagyunk itt, hogy önöket ünnepeljük, s önöknek mondjunk kö- szönetet munkájukért, amellyel a vajdasági magyar (gyermek)irodalom szellemi egészét és létét gazdagították, amelynek révén hoz- záadni és nem elvitatni igyekeztek belőle. Azt jelen pillanatban lehetetlen felmérni, hogy milyen jelentőségű, milyen hozadékú, de biz- tos vagyok benne, hogy a vajdasagái magyar irodalom alakulástörténetének jegyzett ese- fejlődésére, érdekes szótévesztéseire rácso- Mert az, amiért egy olvasást és az irodalmat ménye lesz majd ez a mesepályázat és ered- dálkozó, a gyermek kifordított logikájában „utáló” gyerek lelkesedik, az biztos jó!) ményei. gyönyörködő – feltételezehetően – igen fia- Jegyzeteket is kapcsoltam az értékelt me- Engedjék meg, hogy egy hivatalos pályá- tal anyuka, miként az unokák okozta örömet sékhez. A később győztessé avatott mesefü- zati értékelés helyett, amire felkértek a szer- és jóérzést megverselő, elbeszélő, de tar- zér egyik lapjának hátoldalára azt írtam fel, vezők, a jeligés pályázat elbírálásának egyéni talmatlan/vagy közhelyes nagyszülői törek- hogy Darvasi- és Szijj-karakterű és -színvona- műhelytitkaiba és módszereibe avassam be vések is. Nagyon szép szövegek születettek lú mesék. Nagy dolog volna, ha bármelyikük önöket. Hogy mi történik, hogyan gondolko- okító szándékkal, s szóltak a szeretet min- lenne. De valószínűleg nem ők. Viszont, ha dik egy bizottsági tag, milyen mozgások, gon- denható és igaz szerepéről. De ennél többek, a vajdasági magyar irodalomban van egy dolkodások és irányelvek kerülnek felszínre azaz egyediek nem voltak. A pályázat negatív ilyen egyedi mesevilágot formáló, különle- értékelés közben. díját (ha lenne ilyen!) pedig mindenképpen gesen szellemes, intelligens meseíró, akkor Sok előítélet kapcsolódik egy-egy ilyen az a pályázó vinné el, akinek horrorisztikus az is nagyon nagy dolog, s akkor nem kell pályázathoz. Amikor az ember megkapja a meséjében csurog a vér, tobzódik a megtes- félteni a nemléttől a vajdasági magyar gyer- vaskos borítékot – most „hozzávetőlegesen” tesült gyilkosság. Mit gyilkosság! Mészárlás! mekirodalmat! Ő mint később kiderült: Csík száz pályamű lapult benne (azért a bizonyta- Vérfürdő! Mónika. A második díjazott abszurd mesék lanság: mert a mese- és versfűzérek is egynek Joggal vetődik fel kérdésük, akkor mi veze- – akkor még ismeretlen – szerzőjéről pedig számítanak/vagy nem) – eszébe jutnak ezek, ti, határozza meg a pályamunkákat elbíráló ér- megállapítottam, hogy „férfi”, ez „maszkulin s arra gondol, hogy „atyaúristen, ennek bizo- tékítéletét, gondolkodását! A kutatói, írói, kri- beszédmód”. Ezt a férfit – utóbb megtudtam nyára a kilencven százaléka dilettáns munka, tikusi, olvasói, tanári és szülői gyakorlat – az az –, Palković Basity Grétának hívják. Később, megvadulok, mire végigolvasom!” De na- érzék, és az évek során kialakult készség, amely- amikor már tudtam, kiről van szó, láttam/ gyon rosszul hangzik, amikor egy díjátadón lyel felismerhetővé válik számára, hogy me- találkoztunk egy másik díjkiosztón, úgy mó- a bizottság a pályázat színvonalát blamálja. lyek azok az irodalmi szövegek és beszédmó- dosítottam a véleményemet, hogy: „férfias Eszemben sincs ilyent tenni. S nem is volna dok, amelyek képesek a mai (gyermek)olvasót habitusú”. Nem tévedtem viszont, amikor igaz. Ki is mondom: „A pályamunkáknak nem megszólítani, élményt nyújtani számára, gyö- a majdani harmadik díjjal jutalmazott pá- a kilencven százaléka volt dilettáns munka!” nyörködtetni vagy megnevettetni, amelyben lyamű hátoldalára odaírtam, hogy: „Balogh Ugyanakkor megközelítőleg húsz (majdnem ráismer magára, saját világára, beszédmód- István”. S ez nem a titkok kiszivárogtatását, a teljes anyag negyed része) ott van a díjazot- jára. S valahol – jó mélyen, rejtett formában vagy a jeligék feltörését jelenti: hanem egy tak listáján. Én magam az egyes pályamun- –, de ott van benne a nevelői szándék is, vagy már egyedivé, felismerhetővé vált elbeszélői kák és pályázók körében mutatkozó tévely- az irónia, a groteszk, az (ön)kritika különböző nyelvet. Úgy tudom, a bizottság másik két géseket, nyilvánvaló tudatlanságot (hogy alakzatai... tagja is ráismert. ne mondjam: tehetségtelenséget) inkább a Amikor olvastam a meséket – s ez most a A Jó Pajtás mesepályázatának legfontosabb humoros oldaláról igyekeztem megközelíte- tanári attitűd – pontokat/osztályzatokat ad- tanulsága és üzenete talán az, hogy valamely ni és értelmezni. Biztos, hogy nagy félreértés tam. A nyolcas volt a legalacsonyabb jegy, irodalmat, így a vajdasági gyermekirodalmat áldozata lett pl. az a pályázó, aki gyerekla- amellyel (nálam!) bekerülhetett valamely pá- sem lehet kétségbevonni, leírni, leminősíteni, pokból és folyóiratokból – nem is másolt! lyamű a szűkebb válogatásba. Nagyon izgul- megtagadni, másikat alkotni helyette, befo- – fénymásolt ki meséket, s azokat küldte be a tam amiatt, hogy vajon miként közelíti meg a lyásolni, átalakítani, irányítani vagy kisajátíta- saját jeligéje alatt, s megmosolyogtató az a – dolgot, hogyan értékel, milyen szempontok ni. Az irodalom önmagában létező, önmaga egyértelműen – nagymama korú, s a menyét alapján a bizottság másik két tagja. Nagyon mozgásait meghatározó, ömagát újrateremtő (unokája anyját) érzékelhetően nem szívelő jó munka volt: tartalmas diskurzus. A látás- szuverén világ. Örülök, hogy egy ilyen teremtő pályázó törekvése, aki meseformában mond- módok különbözősége nélkül. (Nekem volt történésnek a részese lehettem! Jó Pajtás, 27. szám, 2012. szeptember 20. 2012. szeptember 27. szám, Pajtás, Jó ja el, hogyan kellene – szerinte – az unoká- egy titkos segítségem is a fiam személyében, Dr. Bence Erika ját jól nevelni. Szimpatikus, de formailag és aki úgy tartja magáról, hogy „nem szeret”, mit irodalomtörténész, esztétikailag értékelhetetlen a kisgyermeke nem szeret! „Utál” olvasni! Ez biztos fokmérő! a zsűri elnöke ...De nehéz az iskolatáska ilyen szép napos délelőtt, De nehéz az iskolatáska És elindult fürgén a lába, ballagott a kislány mögött. *** Könnyebb már az iskolatáska, lehet szép napos délelőtt. Együtt járnak most iskolába, s Peti mindig megvárja őt. ényleg nehéz, nemcsak Demjén Ferenc Iskolatáska című dalában hallhatjuk, ez Tesetben olvashatjuk. Reggel fölveszed a majd tízkilós táskát, napközben egyik teremből a másikba vándo- rolsz vele, délután még haza is kell cipelni… Nem mindegy, milyen táskát kell egész nap hordoznod. Szerencsére manapság széles váll- pántú, divatos, mobiltartóval ellátott különféle márkájú hátitáskákat gyártanak: Budmil, Nike, Puma, Target, s ki tudja még, milyen márkájú- akat. S a színek! A legdivatosabb rózsaszíntől a feketéig minden árnyalatban megvehetők. Az óbecsei Samu Mihály iskola ötödikesei, hatodikosai, hetedikesei is panaszkodnak, hogy igen nehéz a táskájuk. Józsa Zsuzsanna és Fodor Anikó magyartanárnők tanítványai mondják ezt, név szerint: Szenti Levente, Kisutcai Szilárd, Szabó Rebeka, Suta Va- vittem az ő táskáját, vagyis hazakísértem. Azó- Rebeka a nyáron, mikor elment a hetedikes lentina, Kovács Emese, Újházi Márk és Ben- ta is tart a szimpátia. könyvekért a barátnőjéhez, igencsak megle- de Róbert. – Nekem meg az utcabeli legjobb barátom, pődött, hogy milyen nehéz a táska. Pedig csak Számukra sem ismeretlen a De nehéz az Laci szokta vinni – szól közbe Emese –, ugyanis egy tantárggyal, a kémiával van több könyv, iskolatáska kezdetű dal, együtt éneklik ezt a mindig beszólok neki, mikor indulunk az isko- mint hatodikban. közkedvelt éneket. Azonban Levente szerint lába. Van szimpátiám, de nekem nem kell több. – Őrzöm az elsős táskámat is, ezt meg még megváltozott a helyzet. Nemcsak a fiúk viszik Ő egy kicsit szégyenlős, s nem szokta vinni a ötödikben vettük – folyatja a táskáról való a lányok táskáját. táskámat. Ezt még harmadikban kaptam. Tet- eszmefuttatást Rebeka. – Tetszik: rózsaszín és – Igen, hetedikben több tantárgyunk van, s szik, mert szívek díszítik… Karácsonyra majd szürke kombináció. Nagyon szeretem, sok szép nehezebb a táska – kezd a mesélésbe Levente kapok újat, ez meg a tesómé lesz. Nekem már emlék fűz hozzá. A nyáron a kirándulásokra is –, de az enyémet a lányok szokták vinni. Em- divatosabb kell. Év elején sok volt a kiadás, így ezt vittem. Igaz, néha a fiúk unalmaskodtak, lékszem, ötödikes lehettem, mikor egy lány nem kaptam másikat. olyankor megharagudtam, s hátba vágtam elébem jött, elkérte a táskámat, és ő vitte az Valentina már megkapta az új, divatos, cso- vele őket. Aztán már nem bántottak… iskoláig. Igaz, két sarokra lakom a sulitól, nem dás táskát. Robi is őrzi az elsős táskáját, de ez a mosta- sokat kellett cipelnie. Aztán tanítás után én is – Nagyon tetszik nekem is, a Prizmában ni valami szuper. vettük. Rózsaszínű, és csillagok díszítik. Ugyan- – Én is megérzem, hogy nehezebb az idén ilyen tolltartót és tornazsákot is vettünk, össze- a táskám – magyarázza Robi –, pedig csak sen négyezer dinárba került. Nagyon vártam a fizikával bővült a könyvek