Mozaikok Izsófalva múltjából I z s ó f a l v a 2005 Összeállította és szerkesztette: HADOBÁS SÁNDOR az Izsó Miklós M űvel ődési Ház honismereti gy űjteményében őrzött anyagok felhasználásával Kiadta: Izsófalva Nagyközség Önkormányzata Felel ős kiadó: Fodor Albert polgármester 2 Izsófalva Nagyközség 2000-ben felavatott címere. Fő motívuma, a sz őlőfürtöt tartó kéz az egykori községi pecsétet idézi. A bányászjelvény a lényegében már megsz űnt széntermelésre utal, a búza- kalászok a mez őgazdasági tevékenységet, a stilizált hullámok a község vizeit (Szuha, Ormos-patak, bányatavak) szimbolizálják. 3 E L Ő S Z Ó Izsófalva … Aki el őször hallja ezt a helységnevet, érzi, hogy nem természetes úton keletkezett. Igaza van: a történelmi Borsod megyében, a mai Kazincbarcikától 8 km-re északra fekv ő telepü- lést eredetileg Disznóshorvátnak hívták, amit a múlt század köze- pén, 1950-ben változtattak Izsófalvára a község jeles szülöttének, Izsó Miklós szobrászm űvésznek a tiszteletére. Így ha most valahol szóba kerül a falu, önkéntelenül felidéz ődik a nagy alkotó szemé- lye, korszakalkotó munkássága is – természetesen csak azokban, akik ismerik, tudnak róla… Disznóshorvát–Izsófalva Árpád-kori település, keletkezése a 13. század elejére tehet ő. A középkori források meglehet ősen keveset mondanak róla, nyilván azért, mert szerény helyet foglalt el a vidék életében. Nem voltak nevezetes és gazdag birtokosai, nem épült itt vár, kastély, de még kúria sem, határában nem dúltak heves csaták. Régészeti leleteknek, m űemlékeknek is híján van. Legrégibb épü- lete az 1860-as években emelt református templom, amely a lebon- tott korábbi egyház helyén áll. „Csupán” azzal büszkélkedhet, hogy születése, illetve itt-tartózkodása révén szoros szálak f űzték ide a 19 században a magyar kultúra néhány kiemelked ő alakját Lakói, dacolva a török sanyargatással, járványokkal, természeti csapásokkal és más megpróbáltatásokkal, a 19. század végéig földm űveléssel és állattartással biztosították megélhetésüket. Ak- kor kezd ődött új korszak a község történetében, amikor nagykiter- jedés ű határában több helyen is szenet tártak fel, és egymás után nyíltak itt a bányák. Disznóshorvát földjén két új, korszer ű bánya- telep jött létre, Ormospuszta (1953-tól Ormosbánya ) és Rudolf- telep . Sorra emelték az üzemi és közösségi épületeket, a betelepül ő munkáscsaládok részére pedig a lakóházakat. A népesség néhány évtized alatt a korábbinak a többszörösére duzzadt. A bányászat min őségi változást eredményezett az életmódban, a szociális, okta- tási és kulturális ellátásban is. A fejl ődés 1945 után még látványo- sabb volt, egészen addig, amíg az 1970-es évek végét ől hanyatlás- 4 nak nem indult a szénbányászat. Fokozatosan beszüntették a terme- lést a helyi aknák, ami az élet minden területén visszaesést okozott. A biztos kereseti lehet őség elvesztése nehéz anyagi helyzetbe hozta a korábban viszonylag jómódban él ő bányászcsaládok többségét. Számukra eddig ismeretlen kihívásokkal kellett szembenézniük és megküzdeniük (munkanélküliség, átképzés, ingázás, elvándorlás stb.), ami sajnos sokaknak nem sikerült. Súlyosbította a helyzetet, hogy az 1990-es évek elején a rendszerváltozás utáni gazdasági át- rendez ődés következtében nem csak a bányászat, hanem más ipar- ágak is válságba kerültek a környéken, csökkentve a volt bányá- szok elhelyezkedési lehet őségeit. Az sem jelentett kiutat, hogy a bányászat mellett mindig élt a helyi mez őgazdasági tradíció: az amúgy is gyenge termel őszövetkezet az 1990-es évek elején meg- sz űnt, az egyéni gazdálkodás kockázatát pedig csak néhányan mer- ték vállalni a kedvez őtlen adottságú földeken. Egyel őre tehát a jö- vő nem sok reményre jogosít. A rendszerváltozásnak volt egy másik, a község szempontjából ugyancsak kedvez őtlen fejleménye is: élve a lehet őséggel, az évti- zedekig Disznóshorvát–Izsófalva édes gyermekeiként dédelgetett, sok tekintetben nála fejlettebb két településrész, Ormosbánya és Rudolftelep önállóvá vált. Az anyaközség tehát magára maradt, el- vesztve területének és lakosságának jelent ős hányadát. Ezt azonban nem tragédiaként, hanem a fejl ődés elkerülhetetlen velejárójaként élték át a helybeliek – a dolog legfeljebb önérzetüket tépázta meg. Ha gondoktól gyötörve is, de él és élni akar a település. Mintegy 2000 polgára számára mindent biztosít, ami egy ekkora községt ől elvárható. Az önkormányzat óvodát, iskolát, m űvel ődési házat, könyvtárat, házi- és fogorvosi szolgálatot m űködtet, amelyekben színvonalas szakmai munka folyik. Különösen nagy gondot fordí- tanak a helyi hagyományok, els ősorban Izsó Miklós emlékének ápolására. Ennek legújabb bizonyítéka a nagy m űvész életét és al- kotásait bemutató, 2001 szeptemberében megnyílt emlékház. Két megyei fenntartású egészségügyi intézmény (szakkórház, szociális otthon) is található a faluban. A lakosság kényelmét víz-, szenny- víz-, elektromos, gáz- és telefonhálózat, valamint megfelel ő keres- kedelmi ellátás szolgálja. A vasúti és a közúti közlekedés feltételei jók, könnyen elérhet ők innen a forgalom f ő útvonalai. 5 Izsófalva azzal is jelezni szeretné élni akarását, a jöv őbe vetett hitét, hogy most feleleveníti múltját: közreadja a település történe- tébe vázlatos bepillantást nyújtó könyvet. Minden részletre kiterje- dő, tudományos igény ű monográfia létrehozására sem az anyagi, sem pedig a személyi feltételek nem adtak lehet őséget. De talán nincs is szükség erre, inkább a lakosság egészéhez szóló, viszony- lag kis terjedelm ű (tehát olcsó), adatokban gazdag publikáció lebe- gett a szemünk el őtt, amikor belefogtunk a vállalkozásba. A vég- eredményt most már a kezében tarthatja az olvasó, és eldöntheti, hogy mond-e számára újat, hasznosat, érdekeset. Azonban e szerény munka megírása, összeállítása sem volt ép- pen egyszer ű feladat, mert mint már fentebb is jeleztük, a községre vonatkozó írott források meglehet ősen gyérek, hézagosak, különö- sen a korai id őkb ől. Így inkább történelmi mozaikot, mintsem rendszeres históriát kapnak e kiadvány lapjain az érdekl ődők, ahogy ezt a cím is jelzi. Szerencsére vannak olyan elemei a falu krónikájának, amelyek önmagukban, a nagy folyamatokból kira- gadva is figyelmet érdemelnek (például az egyház-, az oktatás- és a művel ődéstörténet, a szénbányászat, a helységhez köt ődő neves személyek élet- és pályarajza stb.). Ezek adják a könyv gerincét, kiegészítve a természeti viszonyok bemutatásával, az ismert törté- nelmi, gazdasági, társadalmi, statisztikai és egyéb adatokkal, né- hány fontos szemelvénnyel, végül pedig a községr ől megjelent írá- sok terjedelmes jegyzékével, amely jó alapot nyújt a további tájé- kozódáshoz. A szöveget képek, ábrák színesítik. ( Izsófalva és a né- hány éve még hozzá tartozó Ormosbánya és Rudolftelep múltja el- választhatatlan egymástól, ezért az utóbbi két település is megfele- lő súllyal szerepel a könyvben. Így tulajdonképpen három község- ről tájékozódhat bel őle az olvasó.) A kiadó és a szerkeszt ő remélik, hogy e szerény összeállítást haszonnal és érdekl ődéssel forgatják majd a ma itt él ők, az innen elszármazottak és a kívülálló érdekl ődők egyaránt. 6 Községi részlet a ref. templommal az 1930-as évekb ől. Az I. világháborús h ősi emlékm ű körül még nem alakították ki a parkot, s áll a régi iskola is a templommal párhuzamosan. A mai Izsó Miklós Emlékház épülete szintén látható a fényképen. _________ A község látképe a ref. templommal, 2000. 7 TERMÉSZETI VISZONYOK Izsófalva a Szuhán keresztül a Sajóba igyekv ő gyérviz ű Ormos patak hol széles, hol összesz űköl ő völgyében, a Borsodi (régebben Putnoki ) dombság nevű kistáj keleti peremén található. Szomszédai Ormosbánya, Rudolftelep, Múcsony, Szuhakálló és Kurityán . A nagyjából észak-déli irányban hosszan elnyúló falut meredek, ma már többnyire kopár vagy mez őgazdasági m űvelés alá vont domb- oldalak határolják. Ezek a jól megtermett, a Sajó széles síkjával ölelkez ő halmok tulajdonképpen a hajdani Felvidék déli peremének részét alkotják: innen kezdve egészen a Magas-Tátráig lassan, fo- kozatosan emelkedik a domborzat. A környéket többnyire harmadkori üledék borítja, de az alapk ő- zet (devon id őszaki mészk ő és dolomit, továbbá agyagpala és ho- mokk ő) a község határának néhány pontján elő-el őbukkan; nyers- anyagukat régebben kisebb k őbányák hasznosították. (Ennek a leg- szembet űnőbb nyoma Ormosbánya és Izsófalva között, közvetlenül az országút mellett látható. Ugyanitt a vasúti bevágás szépen feltár- ja az egyébként kissé fedett k őzetet.) A felszín alatt értékes ásványi kincsek keletkeztek a földtörténet különböz ő szakaszaiban, melye- ket az el őző századokban többnyire már lem űveltek: Izsófalván és a környék szinte minden településén szénbányászat folyt a 19-20. században (mára hírmondónak csak néhány rövidélet ű külszíni fej- tés maradt), Rudabányán , egész Európa egyik legrégibb bányahe- lyén az újk őkortól termésrezet, a Kr. e. 7. sz.-tól kisebb-nagyobb szünetekkel vasércet, a középkorban rezet és ezüstöt, 1880-tól 1985-ig külszíni nagyüzemi m űvelés keretében vasércet fejtettek, napjainkban pedig Alsótelekesen gipszet termelnek. Őslénytani vonatkozásban világhír ű nevezetessége is van a terü- letnek: 1967-ben az akkor még m űköd ő rudabányai külszíni vas- ércbánya egyik lignitfoltján találták meg az emberré válás folyama- tában fontos szerepet játszó ősmajomnak, a 8-10 millió évvel ez- el őtt itt élt Rudapithecus hungaricusnak az els ő maradványait. Az 1970-es évek elejét ől rendszeresen folyó kutatások során eddig 8 pontosan 200 fog, koponya- és végtag-csonttöredék került el ő; ez- zel Rudabánya a világ egyik leggazdagabb