Iszlám és modernizáció a Közel-Keleten GROTIUS KÖNYVTÁR GROTIUS KÖNYVTÁR/3 Iszlám és modernizáció a Közel-Keleten Az államiság eltérő modelljei Szerkesztette Csicsmann László Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézet Aula, 2010 A kötet az MTA–MEH Korunk és az iszlám kutatásának támogatásával jelent meg. A 2006 és 2010 közötti kutatás zárótanulmányait tartalmazza. A borítón Jean-Léon Gérôme Bonaparte a szfinx előtt című festménye látható. © Csicsmann László, szerkesztő © Csicsmann László, Dévényi Kinga, N. Rózsa Erzsébet Najat Shamil Ali, Paragi Beáta, Rostoványi Zsolt, szerzők © Horváth Jenő, sorozatszerkesztő ISBN 978-963-9585-14-0 ISSN 1789–8730 Kiadja az Aula Kiadó Kft. Budapest, 2010. A nyomdai munkálatokat az Aula Kiadó Kft. végezte. Jelen könyvet vagy annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni. Minden jog fenntartva. TARTALOMJEGYZÉK ELŐSZÓ ........................................................................................................... 7 I. RÉSZ: ELMÉLETI KÉRDÉSEK........................................................................ 11 ROSTOVÁNYI ZSOLT: A „totalizáló iszlámtól“ a „szekularizált iszlámig“. Az iszlám civilizáció a retradicionalizáció és modernizáció kettős szorításában............................................................................................... 13 CSICSMANN LÁSZLÓ: A Közel–Kelet demokratizálódásának esélyei a 21. században............................................................................................. 85 NAJAT SHAMIL ALI: A Közel–Kelet helye a világgazdaságban............ 143 II. RÉSZ: Országtanulmányok................................................................. 165 CSICSMANN LÁSZLÓ: Egyiptom: A Mubárak-rezsim liberalizációja és deliberalizációja ....................................................................................... 167 Dévényi Kinga: Omán: a legrégebbi arab állam................................. 209 N. RÓZSA NORBERT: Az Iráni Iszlám Köztársaság – a síita modernizációs kísérlet........................................................................... 251 PARAGI BEÁTA: Az oslói békefolyamat és a palesztin autonómia kudarcának okai ..................................................................................... 275 ROSTOVÁNYI ZSOLT: Irak: az iszlám és a politikai hatalom viszonya... 339 A KÖTET SZERZŐI........................................................................................ 423 5 ELŐSZÓ A Miniszterelnöki Hivatal és a Magyar Tudományos Akadémia között 2006-ban aláírt megállapodás életre hívta a stratégiai iszlámkutatást, két intézmény (Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete, Maróth Miklós akadémikus vezetésével; Budapesti Corvinus Egyetem, Nemzetközi Tanulmányok Intézet, Rostoványi Zsolt professzor irányításával) részvételével. A kutatás célja a hazai közintézmények, döntéshozó szervek, de mindenekelőtt a külpolitikával foglalkozó intézmények számára olyan háttéranyagok készítése, amelyek segítséget nyújtanak Magyarország közel-keleti stratégiájának megalapozásához. A tanulmányok a szűken vett szakmai szempontok mellett az ismeretterjesztés funkcióját is betöltik. Jelen kötet az MTA-MEH stratégiai iszlámkutatás keretében, a 2006/2007-es (az első) kutatási ciklusban, a Rostoványi Zsolt vezette, a Budapesti Corvinus Egyetemen működő kutatócsoport által készített tanulmányokat adja közre. A Nemzetközi Tanulmányok Intézet a hazai Közel-Kelet-kutatásoknak egyfajta tudományos bázisát képezi, amelynek a könyvünkbe publikáló szerzők többsége (Csicsmann László, Dévényi Kinga, Najat Shamil Ali, Paragi Beáta és Rostoványi Zsolt) is oktatója, kutatója. A projektbe N. Rózsa Erzsébetet, a Magyar Külügyi Intézet tudományos főmunkatársát is meghívtuk. Valamennyi kutatásnak az egyik legnehezebb fejezete a módszertani kérdések körülhatárolása. Különösen így van ez a vizsgálatunk tárgyát képező régió, a Közel-Kelet, illetve a tágabb iszlám civilizáció területe esetében, amely főként az elmúlt évek (évtizedek, évszázadok) negatív eseményei miatt (2001. szeptember 11-i terrortámadás, Afganisztán, Irak, Irán, a hosszú évtizedek óta megoldatlan izraeli-palesztin konfliktus, stb.), változatlanul az érdeklődés homlokterében áll. A kutatócsoport – tekintettel arra, hogy tagjai között az orientalistától a közgazdászig mindenféle végzettségű kutató megtalálható – a multi- és interdiszciplináris megközelítést alkalmazta, a nemzetközi kapcsolatok módszertanán keresztül. Az elméleti és esettanulmányok éppen emiatt egyesítitik a gazdasági, a külpolitikai, a civilizációs- kulturális, a történelemtudományi, a biztonságpolitikai és a konstruktivista elméletek látásmódját. A kutatás egyik fő alapkérdése, hogy Európa és a Közel-Kelet modernkori interakciói hogyan befolyásolták a térség modernizációs perspektíváit. Az aktuálpolitikai kérdések megértéséhez ugyanis véleményünk szerint elengedhetetlen bizonyos történelmi és vallási- 7 ELŐSZÓ kulturális kontextusba helyezni a Közel-Keleten lejátszódó politikai folyamatokat. Az egyes esettanulmányok bizonyítják, hogy a Nyugatról való importálás eredményeként kialakult kvázi nemzetállamok hibrid rendszerek, amelyek egyszerre viselik magukon az európai modell és a hagyományos, tradicionális társadalom ismertető jegyeit. A könyv két részből áll. Az elméleti blokk a közel-keleti modernizációt a tágabb összefüggések keretében mutatja be. Rostoványi Zsolt a szekularizáció kérdését járja körül, és rámutat az ezzel kapcsolatos egységes álláspont hiányára. A Közel-Keleten mind a mai napig jelentős vitákat vált ki az iszlám hagyományainak reinterpretálása, az etnikai és kulturális elemek vallásról való lebontása. Csicsmann László az elmúlt évek amerikai diplomáciájának egyik közkedvelt témáját, a demokratizálódás/demokratizáció problémáját elemzi. A tanulmány pesszimista a nyugati típusú demokrácia kialakulását illetően, ugyanakkor számos cikkel ellentétben nem az iszlám vallásban látja a hiány fő okát. A közel-keleti politikai rendszerek sokfélék, és az elmúlt két évtizedben politikai reformok játszódtak le, amelyeket nemcsak a nemzetközi közösség, hanem a közvélemény is követelt. A politikai reformok azonban nem érintették a közel-keleti rezsimek struktúráját, vagyis a jelenlegi politikai elit hatalmát. Najat Shamil Ali a közel-keleti régiónak a világgazdaságban betöltött helyével foglalkozik tanulmányában. Az egyik legfőbb megállapítása, hogy a térség államai gazdasági szempontból is differenciáltak, különféleképpen csoportosíthatóak. Míg Jemen és Szudán a térség legalulfejlettebb államainak tekinthetők, addig Katar az elmúlt években a világon a legmagasabb egy főre jutó GDP-vel rendelkezett, messze meghaladva a nyugati államok szintjét is. A Közel-Kelet az elkövetkezendő években az olaj- és földgázvagyon, valamint az ezzel összefüggő stratégiai elhelyezkedés (pl. Törökország) következtében meghatározó szereplő lesz a világ energiaellátásában. A kötet második része öt esettanulmányon keresztül mutatja be a közel-keleti politikai rendszerek, társadalmak közötti hasonlóságokat és különbségeket. Az öt ország (Egyiptom, Irak, Irán, Omán, a Nyugati Part és a Gázai övezet) kiválasztásakor külön figyelmet fordítottunk arra, hogy a napjaink híradásaiban gyakorta szereplő államok – mint Irak, Irán, a Nyugati Part (Ciszjordánia) és a Gázai övezet – helyet kapjon a kötetben. Egyiptom az arab világban betöltött (kulturális és politikai) szerepe miatt került külön elemzésre, hiszen a Nílus-völgyi országban történt események egyfajta iránytűként szolgálnak az arab világban. Az esettanulmányokban szereplő országok túlnyomó többsége formálisan köztársaság, de figyelmet 8 ELŐSZÓ fordítottunk arra is, hogy az öböl-menti monarchiák közül is szerepeltessünk egyet. Omán berendezkedését tekintve sokban hasonlít a Perzsa-öböl államaihoz, ugyanakkor az egyetlen szultánátus a Közel- Keleten. Geopolitikai helyzete miatt nemcsak Európával állt kölcsönhatásban, hanem történelme folytán szoros kapcsolatokat ápol(t) Afrikával és az indiai szubkontinenssel is. Az esettanulmányok megírásakor igyekeztünk közös szempontrendszert alkalmazni. Valamennyi elemzés egy hosszabb vagy rövidebb történeti áttekintéssel kezdődik. Hosszabb Omán esetén, ahol nemcsak az ország gazdag történelme indokolja a bővebb megalapozást, hanem a hazai szakirodalomban való feldolgozatlansága is. Rövidebb a történeti rész a palesztin esettanulmány elején, ahol egyrészt a téma feldolgozottsága, másrészt a sűrű aktuálpolitikai események is magyarázzák a közelmúlt részletesebb bemutatását. Közös a felépítésben, hogy valamennyi országelemzés összefoglalja a jelenlegi politikai rendszer elemeit, és az azokkal kapcsolatos esetleges vitákat, reformokat. Továbbá a külpolitikával kapcsolatos alapelveket, illetve a fontosabb külpolitikai relációkat is felvázolják a szerzők. Melyek azok a közös szempontok, amelyek valamennyi tanulmányban megjelennek? 1. Az államiság kialakulása, létrejötte. 2. Az iszlám szerepe a modernizációs folyamatban. 3. A politikai iszlám szerepe, jelentősége. 4. A politikai rendszer felépítése, a hatalmi ágak szétválasztása, illetve szét nem választása. A pártrendszer és a civil társadalom. 5. A gazdasági potenciál: a szénhirdogén-készlet, az ipar, a mezőgazdaság helyzete. 6. Az adott ország szerepe a regionális folyamatokban. 7. Politikai és gazdasági reformok. 8. Külpolitikai alapelvek. 9. Jövőbeni trendek, kilátások. Az egységes keret ellenére bizonyos hangsúlyeltolódások előfordulnak az egyes tanulmányokban,