Behurcolt és invazív állatok Magyarországon BEHURCOLT ÉS INVAZÍV ÁLLATOK MAGYARORSZÁGON Báldi András Csányi Béla MTA Ökológiai Kutatóközpont MTA Ökológiai Kutatóközpont [email protected] [email protected] Csorba Gábor Erős Tibor Magyar Természettudományi Múzeum Állattár MTA Ökológiai Kutatóközpont [email protected] [email protected] Hornung Erzsébet Merkl Ottó Állatorvos-tudományi Egyetem Biológiai Intézet Magyar Természettudományi Múzeum Állattár [email protected] [email protected] Orosz András Papp László Magyar Természettudományi Múzeum Állattár MTA Biológiai Tudományok Osztálya [email protected] [email protected] Ronkay László Samu Ferenc Magyar Természettudományi Múzeum Állattár MTA Növényvédelmi Kutatóintézet [email protected] [email protected] Soltész Zoltán Szép Tibor MTA Ökológiai Kutatóközpont Nyíregyházi Egyetem Környezettudományi Intézet [email protected] [email protected] Szinetár Csaba Varga András Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Magyar Természettudományi Múzeum Központ Állattani Intézeti Központ Mátra Múzeuma [email protected] [email protected] Vas Zoltán Vétek Gábor Magyar Természettudományi Múzeum Állattár Szent István Egyetem Kertészettudományi Kar [email protected] Rovartani Tanszék • [email protected] Vörös Judit Zöldi Viktor Magyar Természettudományi Múzeum Állattár Országos Epidemiológiai Központ [email protected] [email protected] Zsuga Katalin AGRINT Kft. Gödöllő [email protected] 399 Magyar Tudomány • 2017/4 AZ INVAZÍV SZIPÓKÁS ROVAROK HELYZETE HAZÁNKBAN Orosz András – Vétek Gábor A szipókás rovarok (Hemiptera) csoportját a Polifág, több száz tápnövénye van, lárvái és növényi tetvek, a kabócák és a poloskák al- imágói a hajtásokon és a levelek fonákján kotják. szívogatnak. Táplálkozás közben nagy meny- A növényi tetvek (Sternorrhyncha) egyik nyiségben ürít mézharmatot, melybe beleta- klasszikus behurcolt faja a szőlő-gyökértetű padnak a lárvák testén képződő viaszszálak, vagy filoxéra (Daktulosphaira vitifoliae). Az ezzel esztétikai szempontból rontja a növé- észak-amerikai eredetű faj megtelepedését nyeket. A faj részletes hazai vizsgálatát Molnár (1875) követően hazánkban a szőlőültetvények András végezte (2006*). több mint felét megsemmisítette. Eredeti Az invazív kabócafajok sorában jelenleg élőhelyén olyan Vitis fajokon él, melyek elvi- legveszélyesebbnek a 2006-ban megjelent selik szívogatását, az európai szőlők gyökerét amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) viszont az azon kialakuló duzzanatok tönkre- tűnik. Teljes fejlődésmenete a szőlőhöz kötő- teszik. A kártevő elleni védekezési módszerek dik. Az imágó migráció közben több más kidolgozása Horváth Géza és munkatársai tápnövényt is elfogad (stepping stone hatás), nevéhez fűződik. Javaslataik alapján a kötött ezért terjedése gyors. Betelepülése dél felől talajú szőlőültetvényekben ma is oltványokat történt, az első észlelés óta (Dér et al., 2007*) telepítenek, míg a homoktalajú területeken hazánk minden jelentősebb szőlőtermő terü- erre nincs szükség. A kártevő gyökérlakó letére eljutott. Az aranyszínű sárgaság (Grape­ alakja kötött talajú ültetvényeinkből kiirtha- vine flavescence dorée MLO)terjesztője. A tatlan, de a levéllakó, gubacsképző alak szívo- megfertőzött, beteg növény leromlik, nem gatásával szemben az európai szőlő ellenálló. gyógyítható, kivágásra kerül. A kabócák (Auchenorrhyncha) első jelen- A legújabb jövevény kabócafaj az ázsiai tős betelepülője az amerikai bivalykabóca mozaikkabóca (Orientus ishidae), hozzánk (Stictocephala bisonia) volt (Horváth, 1912*). 2010-ben jutott el, a budai kertekben, majd Az elmúlt évszázadban sokfelé szétterjedt, a Szent Isván Egyetem budai Botanikus Kert- kelet felé eljutott egészen az Altaj-hegységig. jében találták meg (Koczor et al., 2013*). Po- Polifág, lombos fákon, cserjéken él, a tojásra- lifág, elsődlegesen lombos fákon szívogat. káshoz felhasítja a fiatal hajtásokat, ezek a Ezek többsége nem termesztett haszonnövény, sebek nehezen gyógyulnak, gombás fertőzé- védelemben nem részesülnek, rajtuk zavarta- sek támadási helyei lehetnek. lanul kifejlődhet. Veszélyes kártevő, mivel az Kártételét és nagy egyedszámát tekintve előző fajhoz hasonlóan az aranyszínű sárgaság jelentős behurcolt faj az amerikai lepkekabó- kórokozójának bizonyított terjesztője. ca (Metcalfa pruinosa). Első olaszországi jel- Feltehetően a változó klíma, illetve az zését (1979) követően szétterjedt Európában, emberi tevékenységgel közvetlenül is kapcso- nálunk 2004-ben jelent meg (Pénzes, 2004*). latba hozható tényezők együttes következmé- 400 Behurcolt és invazív állatok Magyarországon nye, hogy az elmúlt néhány évtizedben a dául a szójatermesztésben és a paprikahajtatás- poloskák (Heteroptera) köréből is számos, ban is (Rédei – Vétek, 2006*; Rimóczi, 2015*; faunánkra új, és a sikeres megtelepedést kö- Bosnyákné et al., 2016*). Valamennyi itt fel- vetően esetenként gyorsan, látványosan és sorolt faj zárt terekbe, lakásokba is behúzód- széles körűen elterjedő faj jelent meg hazánk- hat telelőhely után kutatva, ezzel további ban. Az éghajlat melegedése például a koráb- kellemetlenséget okozva. ban a szubtrópusi, trópusi régiókból ismert A távoli kontinensekről emberi közvetítés- fajok északi irányú térhódításának, míg a sel érkezett, majd európai, illetve magyaror- rohamosan bővülő közlekedési infrastruktú- szági megtelepedését követően gyorsan ter- ra és az egyre kiterjedtebb nemzetközi keres- jeszkedésnek indult poloskafajok köréből az kedelmi hálózatok az Európán kívül eső, észak-amerikai eredetű és a platánok veszélyes egzotikus vidékeken honos fajok véletlensze- lombkártevőjeként számon tartott platán- rű behurcolásának esélyét növelhetik. A csipkéspoloskát (Corythucha ciliata) már a többé-kevésbé váratlannak mondható fel- ’70-es években behurcolták (Jasinka – Bozsits, bukkanásukat követően a magyar fauna ál- 1977*). Az újabb keletű jövevények közül je- landó és közismert tagjaivá vált poloskafajo- lentős a szintén Észak-Amerikában honos, kat Kondorosy Előd (2012*) ismertette. fenyőféléken és ciprusféléken élő nyugati le- Az eredetileg mediterrán elterjedésű, majd véllábú poloska (Leptoglossus occidentalis), to váb- hazánkat a ’90-es évektől fokozatosan meg- bá az amerikai tapasztalatok alapján a lakossá- hódító fajok köréből említhető a platánbo- got sokfelé zavaró, de emellett súlyos mezőgaz- dobács (Arocatus longiceps), valamint a hárs- dasági károkkal is fenyegető, polifág, eredeti- bodobács (Oxycarenus lavaterae). Bár kárte- leg kelet-ázsiai elterjedésű ázsiai márványos - vőként egyikük sem jelentős, tápnövényeik poloska (Halyomorpha halys) (Harmat et al. kérgén gyakorta szembetűnő telelő populá- 2006*; Kondorosy, 2012*; Vétek et al., 2014*). cióik – különösen utóbbi esetében – nem További, az utóbbi években hazánkból ritkán riadalmat keltenek a lakosság körében esetenként nagyobb (növekvő) egyedszám- (Kondorosy, 1995*; Kondorosy – Szeőke, ban kimutatott, de nem feltétlenül idegenho- 1998*; Kondorosy, 2012*). Ugyancsak a me- nos poloskafajokról, illetve várható jövevé- legebb régiókból származó, azonban az elő- nyekről, melyek megtelepedése és esetleges zőekkel ellentétben világszerte és az elmúlt elszaporodása nem zárható ki – azzal a kiegé- években már hazánkban is súlyos mezőgaz- szítéssel, hogy ez nem jár szükségszerűen dasági károkat okozó, polifág jövevény a együtt „valódi” kártevői státussal – Kon do- vándorpoloska (Nezara viridula). Első példá- rosy Előd (2012*) munkájában olvashatunk. nyai csupán mintegy másfél évtizede kerültek elő Magyarországról (Rédei – Torma, 2003*), Ezúton mondunk köszönetet Höhn Máriá- napjainkra viszont az ország számos pontján nak, Kondorosy Elődnek és Rédei Dávidnak jelen van, és kártevőként tartják számon pél- a kézirat készítése során nyújtott segítségükért. 401 Magyar Tudomány • 2017/4 KÁRTEVŐ BOGÁRJÖVEVÉNYEK MAGYARORSZÁGON: PILLANATFELVÉTEL 2016-BAN Merkl Ottó A mai Magyarország területéről kimutatott találtak hazánkban (Merkl, 2006*), azóta bogárfajok száma nagyjából 6400 (Merkl – rendszeresen előkerül az ország számos tájegy- Vig, 2009*), közülük mintegy nyolcvan nem ségéről. 3) Azok a fajok, amelyeket hobbiál- őshonos nálunk. Sokuk előfordulását a szak- latként (például botsáskák, afrikai virágboga- irodalomban is rögzítették (például: Kalmár rak) vagy más hobbiállatok táplálására te- et al., 1996; Merkl, 2006*), de teljességre nyésztenek (például a Zophobas morio közép- törekvő, publikált számbavételük még nem és dél-amerikai gyászbogár), és sem emberi készült, ezért csoportosításuk során pontos építményekben, sem szabad földön nem ké- fajszámokat nem mondhatunk. Az viszont pesek önfenntartó állományokat létrehozni. biztos, hogy a rovarrendek között a bogarak Jövevényfajok azok, amelyek eredeti elter- vonultatják fel a legtöbb jövevényfajt, ami jedési területe Magyarországon kívül esik, és egyezik az európai aránnyal (Roques et al., hazai felbukkanásukban az embernek köz- 2009). Mindenekelőtt tisztázni kell, hogy a vetlen szerepe van: szándékosan vagy véletle- nem őshonos – a továbbiakban jövevényfajok- nül betelepítették őket. Sokféle módon cso- nak nevezett – bogarak körébe milyen fajokat portosíthatók. nem vonunk be, és milyen fajokat igen. A betelepítés szándékossága Nem jövevényfajok – véleményem szerint és a betelepülés módja – a következő csoportok tagjai. 1) Azok a fajok, amelyekről – életmódjuk, Szándékosan Magyarországra betelepített élőhelyigényük ismeretében – kijelenthető, bogárfaj nincsen, mégis él nálunk egyetlen hogy az emberi történelem léptékét meghala- olyan