KOZMA JUDIT CSOBA JUDITCZIBERE IBOLYA Helyi társadalmak, kirekesztettség és szociális ellátások Borító: Juhászné Marosi Edit KOZMA JUDITCSOBA JUDITCZIBERE IBOLYA Helyi társadalmak, kirekesztettség és szociális ellátások Lehetõségek a kirekesztõdött társadalmi csoportok érdekérvényesítési esélyeinek javítására a helyi társadalmakban Debrecen, 2004 A kutatás az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium finanszírozásában készült 2003-ban. © Kozma Judit, Csoba Judit, Czibere Ibolya, 2004 © Debreceni Egyetem, Kossuth Egyetemi Kiadó, 2004 ISBN 963 472 868 5 4 Tartalom I. BEVEZETÉS ........................................................................ 7 Módszertani megjegyzések ............................................... 16 II. TELEPÜLÉS-TÜKÖR............................................................ 23 III. A KIREKESZTÕDÉSI FOLYAMAT KÖZÖSSÉGI KONTEXTUSA ................................................ 33 1. A mélyszegény csoport részvétele a helyi gazdasági-termelési rendszerben: a napszám .................................................. 34 A napszámos viszony ...................................................... 34 A napszámos életforma .................................................. 39 A lét-alatti lét társadalma ............................................ 53 2. Társas támogatórendszerek ............................................. 71 3. A társadalmi védelmek rendszere: a szociális ellátások ... 77 4. Az integráció helyi intézményei ........................................ 94 Szociális szolgáltatások .................................................. 94 Iskolák ............................................................................. 105 Cigány kisebbségi önkormányzatok és civil szervezetek 112 IV. ÖSSZEGZÉS ÉS JAVASLATOK ........................................... 118 1. A kutatás fõbb megállapításai ........................................... 119 2. Javaslatok ........................................................................ 124 Irodalomjegyzék ........................................................................ 129 FÜGGELÉK .............................................................................. 133 I. Interjúvázlatok a települések szakembereivel folytatott interjúkhoz .......................................................................... 135 II. A vizsgált települések jellemzõi FÖLDIÁK ANDRÁS: Létavértes, Kokad és Bagamér helytörténetének, anyagi és szellemi értékeinek, valamint településszociológiai jellemzõinek elemzése ....... 151 5 CZIBERE IBOLYA CSOBA JUDIT: Nyíradony város története és településszociológiai jellemzõi ............................................ 199 III. Interjúrészletek ................................................................... 203 1. interjú: Mária ................................................................... 203 2. interjú: Erzsébet .............................................................. 215 3. interjú: Erika ................................................................... 222 6 I. Bevezetés Az itt következõ tanulmány egy féléves kutatás eredményeit foglalja össze. A vizsgálattal olyan szociálpolitikai döntések szükségességét, il- letve lehetõségeit igyekeztünk feltárni, melyekkel a szociális szolgálta- tások (a családsegítõ, gyermekjóléti, idõsgondozási és foglalkoztatás- politikai szolgáltatások) és ellátások (a különbözõ jövedelempótló el- látások) mûködése, illetve hatásfoka javítható. Elsõdlegesen olyan módszereket kerestünk, melyekkel a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportok egyikével, a fokozottan hátrányos helyzetû kistelepüléseken élõ, legális munkajövedelemmel nem rendelkezõ családokkal folyó szo- ciális munka szolgáltatások minõsége javítható, ezen csoportok kire- kesztettsége enyhíthetõ. A kutatás célcsoportját az észak-alföldi régió két kistérségében a Debrecen agglomerációs övezetébe tartozó Ligetalja és Erdõspuszták kistérségben legális munkajövedelemmel nem rendelkezõ és a helyi szintû szociális ellátásokból részben vagy teljesen kimaradó abszolút szegénységben élõ emberek (mélyszegények1) csoportja alkotta. A kutatás során vizsgáltuk a kirekesztett csoportok és a helyi szociális szolgáltató- és ellátórendszerek kapcsolatát. Így a kutatás másik célcsoportját a helyi önkormányzatok szociális irodáiban és szo- ciális szolgáltatásaiban dolgozó szakemberek jelentették. A két célcso- port a kirekesztett csoportok és a szociális szakemberek interak- cióinak feltárása alapján igyekeztük elemezni azokat a mechanizmu- sokat, melyek hozzájárulnak e csoportok kirekesztettségének súlyosbodásához, illetve enyhüléséhez. 1 Mélyszegényeknek tekintjük azokat az egyéneket, akik a minimumnyugdíj által kijelölt szegénységi küszöb (21 800 Ft) szintje alá estek. 7 A kutatás célja tehát az adott kistérségek településein mélysze- génységben élõ családok és csoportok felkutatása, kirekesztõdésük okainak és túlélési stratégiáiknak a feltárása volt, ehhez társult a közöttük és a helyi szociális szolgáltatórendszer közötti interakciók jelenségeinek vizsgálata alapján az ellátórendszer mûködésbeli hiányosságainak elemzése és javaslatok megfogalmazása ezen mûködési zavarok kiküszöbölésére, valamint a kirekesztett egyének visszaintegrálásának elõsegítésére. A kutatás elõfeltételezéseit korábbi tapasztalataink és szakmai meg- gyõzõdéseink formálták. Korábbi tapasztalataink alapján fõ hipotézi- sünk az volt, hogy a helyi szociálpolitika képes a kirekesztettség újra- termelésében és enyhítésében is közremûködni. Feltételeztük, hogy a hátrányos helyzetû kistérségek településein mint amilyenek a vizsgált települések a magas munkanélküliségi arány következtében az átlagosnál többen veszik igénybe a helyi önkormányzatok támogatá- sait, mint a fejlettebb régiókban. Több okból azonban ezen ellátásokból sokan kimaradnak. Az ellátásra fordítható összegek nagysága (ill. alacsony volta) nem teszi lehetõvé a hatékony beavatkozást és segítést, azaz a szociális transz- ferek jövedelempótló képessége csekély. Így a helyi szintû szociális ellá- tások nem eléggé hatékonyak a súlyos szegénység csökkentésében, mert az egy fõre jutó támogatás összege olyan alacsony, hogy nem tud megfe- lelõ segítséget nyújtani a szegénység enyhítésében. Emellett sok esetben a támogatások csak esetlegesek, nem bizto- sítanak rendszeres jövedelmet a megélhetéshez. A tartósan szegény népesség kompenzációs technikái (a fekete- munka, a piti bûnelkövetés2, a szociális szolgálatok manipulációja) viszont tovább növelik e rétegek kirekesztettségét. 2 Ez a kifejezés a magyar szakmai nyelvben szokatlan, viszont a nemzetközi szociálpolitikai és szociális munkás irodalomban nem. A következõk jellemzik ezt a fajta kriminalitást: alkalmi lopás, azaz nem elõre megfontolt szándékkal elkövetett cselekmény, hanem a kínálkozó lehetõségeket használja ki az elköve- tõ, pl. az õrizetlenül hagyott tárgyakért benyúl a kerítésen, vagy felveszi az ut- cán, esetleg éjszaka elviszi az õrizetlenül hagyott javakat (a mi eseteink között is elõfordult ilyen, például télen az egyik szegény család kerítését elbontották, kapuját ellopták éjjel a környékbeli szegények, hogy legyen mivel fûteniük); a bûnelkövetés célja a létfenntartás, tehát élelmiszert, ruhát, használati tárgya- 8 A kisebb települések önkormányzatainak többsége nem mûködte- ti a megfelelõ számukra kötelezõen elõírt szociális intézményrend- szert, melynek következtében a rászorulók (pl. magukra maradt idõs emberek, otthonukból menekülõ asszonyok, elszökött gyermekek, haj- léktalanná vált személyek stb.) a saját településükön nem juthatnak hozzá a szükséges ellátási formákhoz, így kénytelenek más települése- ken segítséget kérni. Az önkormányzatoknak tehát megéri a jogsza- bályok be nem tartása, hiszen költségeket tudnak csökkenteni általa, a törvénysértéseknek pedig jelentõs következménye valószínûleg nincs. Feltételeztük, hogy egy régión belül is eltérõek az egyes önkor- mányzatok lehetõségei és prioritásai, ezért eltérõ módon kezelik ugyan- azokat a problémákat, és emiatt eltérések vannak az egyes önkormány- zatok gyakorlatának hatékonysága között. A szegénységben élõ csoportok tapasztalataink szerint szintén alkalmaznak túlélési stratégiákat3 és érdekérvényesítési esélyeiket is igyekeznek növelni a szociális szolgálatokkal és az önkormányzati hi- vatalokkal folytatott interakciókban. Ezek is különbözõk, emiatt kü- lönböznek hatékonyságuk szempontjából is. Ugyanakkor ezek a stra- tégiák például a közösségi támogató hálózatok, melyek adott esetben intézményes formát öltenek, azaz civil szervezõdéseket alapoznak meg; a kebelbeli védelmek reciprocitáson alapuló rendszere; a jövedelmet biztosító kapcsolatok a többségi csoporttal; az érdekérvényesítési esé- lyek növelésének közösségi formái, melyeknek jó részét a helyi szak- emberek negatívan értékelik alapot jelenthetnek az adott csoportok érdekérvényesítési esélyeinek javítására (empowerment). kat, tüzelõt stb. lopnak; kis értékek cserélnek így gazdát; legtöbbször nemcsak az elkövetõk, de az áldozatok is szegények; rendszerint mindenki tudja, hogy ki az elkövetõ, mégsem érdemes nyomozni, általában nem is születik az ügyben feljelentés, mert a tehetõsebb áldozatok a megfosztást sorscsapásnak tekintik, a szegény áldozatok pedig félnek a saját lakókörnyezetükben élõ bûnelkövetõk bosszújától. 3 A túlélési stratégia kifejezést az angolszász irodalom használja széleskö- rûen, onnan jött át a magyar szakmai nyelvbe. A magyar szakmai nyelvben viszont ironikus felhangjai vannak. Ráadásul ezek a viselkedések (a túlélés ér- dekében folytatott ügyeskedés), melyekre a fogalom utal,