RÖSZKE FÖLDJE ÉS NÉPE Szerkesztette PÉTER LÁSZLÓ ISBN 963 03 4071 2 S Z E G E D 1996. Írta Lektorálta BALOGH FERENC, + FODOR ISTVÁN, ny. könyvtári osztályvezető, Békéscsaba a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeumának igazgatója BELÉNYI GYULA, a József Attila Tudományegyetem docense JUHÁSZ ANTAL, a József Attila Tudományegyetem CSIZMAZIA GYÖRGY + tanszékvezető tanára a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola docense GYURIS GYÖRGY, a Somogyi-könyvtár igazgatója JUHÁSZ ANTAL, KARÁCSONYI BÉLA + a József Attila Tudományegyetem Kossuth-díjas egyetemi docens, tanszékvezető tanára ny. könyvtári főigazgató KOVÁTS S. TIBOR, KOVÁTS ZOLTÁN a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti ny. főiskolai docens Múzeumának tudományos munkatársa RÉTHY ZSIGMOND KOVÁTS ZOLTÁN a Munkácsy Mihály Múzeum ny.főiskolai docens természettudományi osztályának vezetője, Békéscsaba PÉTER LÁSZLÓ ny. egyetemi tanár RUSZOLY JÓZSEF, a József Attila Tudományegyetem POLNER ZOLTÁN tanszékvezető tanára ny. újságíró, folklorista SZABÓ FERENC SEBESI JUDIT, ny. megyei múzeumigazgató, a József Attila Tudományegyetem Központi Békéscsaba Könyvtárának osztályvezetője SZEGFŰ LÁSZLÓ, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára VASTAG JÓZSEF Képszerkesztő és borítóterv: ny. általános iskolai tanár VARGA JÓZSEF 2 TARTALOM CSIZMAZIA GYÖRGY A természeti viszonyok KOVÁCS S. TIBOR Régészeti emlékek SZEGFŰ LÁSZLÓ A honfoglalástól a mohácsi vészig KOVÁTS ZOLTÁN A népesség alakulása 1836 -1990 JUHÁSZ ANTAL Településtörténet SEBESI JUDIT Az önkényuralom és a dualizmus kora 1849-1918 JUHÁSZ ANTAL Gazdálkodás és életmód VASTAG JÓZSEF A közelmúlt 1919-től máig BELÉNYI GYULA Az önálló község megteremtése VASTAG JÓZSEF Jellegzetes röszkei ételek VASTAG JÓZSEF Főbb helynevek PÉTER LÁSZLÓ, VASTAG JÓZSEF Jeles röszkeiek SZEGFŰ LÁSZLÓ Röszke címere, zászlaja, pecsétje POLNER ZOLTÁN Népi imádságok, ráolvasók PÉTER LÁSZLÓ Röszke az irodalomban Röszke bibliográfiája 3 Röszke község történetét mindmáig semmilyen könyvben vagy tanulmányban nem olvas- hattuk. Vastag József, Röszke szülötte, időnként egy-egy tárgykört földolgozott községünk történe- téből, és ezeket elsősorban ismeretterjesztő filmekben közkinccsé is tette. Így vitte el hírét a főként paprikatermesztéséről nevezetes falunknak. Ő kezdeményezte Röszke történeti monográfiájának elkészítését is. Többszöri javaslatát végre 1989-ben, a tanácsrendszer utolsó évében, a tanács fölkarolta, és megindította a falutörténeti kutatómunkát. Könyvünk megjelentetését az a szándék vezérelte, hogy Röszkének mind törzsökös lakossága, mind az utóbbi évtizedekben ide települők ismerjék meg szülőfalujuk, lakóhelyük múltját. A földet, ahol élnek, dolgoznak; ahol szüleik sírját ápolják, s ahol saját holnapjukat és gyer- mekeik jövőjét építik. Tamási Áron szép mondása szerint azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. A Himnusz költője, Kölcsey Ferenc nemzetnevelő művében, a Parainezisben arra figyelmeztet: „Az emberi tehetség parányi lámpa, amely egyszerre keskeny kört tölthet meg fényével; s ha egy helyről másra hurcoltatik, setétséget hagy maga után. Bizonyos helyhez kell azért kapcsoltatnunk, hogy azt jótékony világítással állandóul boldogíthassuk.” A tartalmas hazaszeretetnek alapja a lokálpatriotizmus, a szűkebb haza, a szülőföld, a lakóhely, az otthon szeretete. Kölcsey így folytatta: „Mert tudd meg: e szóban, haza, foglaltatik az emberi szeretet és óhajtás tárgyainak egész összessége. Oltár, atyáid által Istennek építve; ház, hol az élet első örömeit ízleléd; föld, melynek gyümölcse feltáplált; szűlőid, hitvesed, gyermekeid, barátid, rokonaid és polgártársaid: egytől egyig csak egészítő részei annak.” Hasonlót tanított valamikor az iskoláskönyvben a gyermekek kedvelt költője, Pósa Lajos is: Tudjátok-e, mi a haza? Az a hajlék, hol születtünk, Hol a dajka altatóan Dúdolgatott dalt felettünk, Hol az ákác lombja borul Ablak alatt az ereszre, S eresz alján csicsereg a Villásfarkú vidám fecske. - Bárhová visz szerencsétek, Ezt a hazát szeressétek! Ahhoz, hogy valamit szeressünk - ismernünk kell. Ezt az ismeretet szolgálja Röszke monográ- fiája. Annak, aki kezébe veszi e könyvet, tudnia kell, szerzői számára milyen különleges nehéz- ségeket jelentett a község történetének fölkutatása. Hiszen Röszke 1950-ig Szeged része- korábban pusztasága, majd tanyavilága, később kertészsége - volt; önállóan tehát ritkán fordult elő a levéltári forrásokban. Ha szerepelt is, többnyire a többi alsótanyai részekkel, a 19. századtól kapitányságokkal együtt emlegették. A monográfia munkatársainak tehát különös gonddal kellett a szegedi, sőt alsótanyai forrásokból kiszitálni a szűkebben csak a községre vonatkozó adalékokat, és ebből kerekíteni ki, korlátolt lehetőségek közepett, Röszke történetét. Így tudjuk méltányolni eléggé, hogy szerzőink rá tudtak mutatni egy-egy történeti korszakban vagy egy-egy tárgykörben azokra a különleges, sajátos mozzanatokra, amelyek községünket szomszédaitól is elkülönítik. Ilyen az érdekességszámba menő história a 4 népballadában is megörökült Császár Katáról és testvéréről, Daud Cselebiről, akiknek viszon- tagságos sorsa Röszkével forrt össze. A sorsukat fölelevenítő Szegfű László a címertannak is kiváló szakértője; neki köszönhetjük községünk 1993-ban elfogadott címerét. Ez díszíti könyvük címlapját. Nagy örömömre szolgál, hogy a községtörténet kezdeményezője, Vastag József maga is kivette részét a munkából. Ő főként a szájhagyományt menti át az utókor számára. Köszönetet mondok könyvük szerzőinek fáradságos kutatómunkájukért, s hogy ezzel meg- teremtették az alapot ahhoz, hogy Röszkéről a huszonegyedik század, a harmadik évezred olvasói előtt is hiteles kép táruljon föl. Ajánlom e könyvet Röszke valamennyi lakosának és a községünk iránt érdeklődő minden olvasónak. Röszke, 1996. október 12-én. Magyari László polgármester 5 CSIZMAZIA GYÖRGY A természeti viszonyok A röszkei tájat a Tisza, Szentmihály, az E 75 jelű nemzetközi út és a trianoni határ zárja körül. Az emberi települések első szakaszában a természeti viszonyok meghatározók voltak. A löszös, árhullámok elöntéseitől védett magaslatok, a Tisza halban és vadban gazdag mocsarai megszabták a település helyét. A nagy mélységekben található medencealjzat vulkáni eredetű. Rajta több ezer méter vastag üledék. A geológiai negyedkortól az alföldi folyók durva kavicsos, homokos hordalékkal töltötték föl az alföldi medence széleit. A Tisza jobb partjának fölszíni képződménye jégkor- szaki lösz. A földtörténeti jelenkorban a Tisza 20 méter mélységig bevágódott, és kanyargá- saival széles területeket letarolt. Ezeket a mélyedéseket később hordalékával feltöltötte. A területünkön található, időszakosan vízzel borított szikes laposok az egykori - szintén időszakosan élő - folyóvölgy maradványai. Ezek ma is kapcsolatban vannak a fölszín alatti talajvizekkel. A legnagyobb részben a feketeföldi homokvidék váltakozik a löszös síksági területekkel. Ezeket a víz és a szél tovább taglalja, s egyetlen törvényszerűségük, hogy benne az általános talajföldrajzi törvényszerűségek nem mutathatók ki. Területünk éghajlati adottságának legjellemzőbbje a tartós forró nyár. Hevessége nemcsak a hőmérsékleti átlagokban, hanem az erős fölmelegedések ismétlődő gyakoriságában is meg- nyilvánul. A legmelegebb hónap július, a leghidegebb január. A csapadék szűkös és egye- netlen eloszlású. Évi 500-600 mm csapadékösszeg jellemzi. Gyakori az aszály; a napsütés itt a legbőségesebb, átlag meghaladja az évi 2000 órát. Hóban hazánk egyik legszegényebb vidéke, s gyakori a hótakaró nélküli kemény fagy, mely az őszi vetésekben érzékeny károkat okoz. Növényföldrajzi tekintetben területünket, a Tisza hajdani és mai árterületeit, magas talajvízszint jellemzi. Tengerszint fölötti magasságuk nem haladja meg a 100 métert. A mai vízviszonyokat az utóbbi másfél évszázad vízrendezése alakította ki. Ebben a Tisza gátak közé szorítása volt a legjelentősebb. A mai hullámtéren, a mélyebb területeken bokorfüzesek, a magasabb térszinteken fűz- és nyárligetek a jellemzők. A lágy szárú növényzet az áradások után rendszerint megújul. Ez a termőhely elsősorban nitrogénkedvelő és - tűrő, legnagyobb- részt gyomnövényekből tevődik össze. A hullámtéren kívüli növényzet legszembetűnőbb maradványai a folyószabályozáskor levágott holt ágak (fattyúágak, morotvák, haloványok) növényegyüttesei. Ezekben az állóvízi élethelyekben - amilyen a Holt-Tisza is - megindult a lassú föltöltődés. Némely szakaszon erős a hínárburjánzás, a parti szegélyben nádasok, magas sásos növénytársulások találhatók. Az 1960-as évek közepén, a határ közeli vizeken a holt ágban még tavirózsát és tündérrózsás foltokat találtam. Mára ezek már nem lelhetők föl. A tiszántúli flórajárásnak kisebb-nagyobb löszös foltjai ma már jobbára szántóföldek. Feketeföldi talajuk a legjobb termő szántóterületek (pl. a paprikatermesztéshez). Az eredeti növényvilágra az apró, alig néhány négyzetméteres ősgyepfoltokból következtethetünk. Egy- két tő virágzó nőszirom (Iris pumila L.) némely évben még föllelhető. A határ túloldalán, a horgosi pusztán száz négyzetmétereken virít a sárga és lila, csodaszép nőszirom. A hajdani folyómedrek vonulatában szikes legelők foltjai alakultak ki, a vályogvető gödrökben nádas- foltokkal, a változó évszakokban színes virágszőnyegekkel. (Orchis sp.-ek, Plantago Schwarzenbergiana, Scilla autumnalis, Aster pannonicus.) 6 Röszke és környéke ma már jellegzetesen mezőgazdasági táj, alig néhány természeteshez közeli élőhelyfolttal. (Holt-Tisza, kis sömlyék, apró nádasok, ezüstfás rétek stb.) A mezőgazdasági kultúrák „óceánjában” kis „szigetek” fönnmaradása és védelme