KÁVÁSSY SÁNDOR: NEMESI VEZETÉK- ES KERESZTNEVEK SZATMÁRBAN AZ 1809. ÉVI INSZURREKCIÓS ÖSSZEÍRÁS ALAP3ÁN 1 Az 1808. évi II. és III. törvény alapján 1809. januárjában és februárjában Szatmárban is nagyszabású lajstromozás kere­ tében irtok össze a megye nemességét. Nem lehet feladatunk e helyen a lajstromozás részletes ismertetése, csupán röviden utalunk rá, hogy a nemesség minden rétegére kiterjedt,, az el­ vi egység, a háznép vagy háztartás /fomilia/ volt, és hogy feljegyzendőket három rovatba irták, mégpedig: 1. Neve a hely­ ségnek, házigazdáknak, gazdasszonyoknak, azok fiainak és ár­ váknak, 2. Ideje, korossága, 3. A felirt személyek állapotja és egyéb megjegyzésre való környülállásai. Az első rovatba a helység neve alá sorszámozva, korabeli magyar helyesírással, a magyar névhasználat rendje szerint a házigazdáké gazdasszonyok /háztartásfők/ nevét irták. Leg­ gyakrabban csupán a vezeték- és keresztnevet, de sokszor mást is. A név elé következetesen nagy kezdőbetűvel a nemgsi elöne- vet /predikátumot/, máskor a ragadványnevet, a név elé vagy utón a különféle megkülönböztető szerepű névszerü szókat /ezek re még visszatérünk/, mindenkor a név után és csakis jobbfajta nemeseknél az úr_ vagy asszony szót /pl. Iklódi László úr, Be- kai Andrásné asszony/, a még. előkelőbbeknél a kijáró cimet és rangot /pl. nagyméltóságú Hajnácskői és Hernádvecsei Wéchey Miklós báró, nemes vármegyének főispánja/. A nemes házigazdók­ kal és gazdaasszonyokkal egy sorban kerültek az összeírásba lánykori és asszonynevükön a nem nemesekhez férjhez ment lá­ nyok és asszonyok is /pl. Török Sára adózó Szentmiklósi Ferenc né/. Ha volt a háznál 15 éves, vagy annál idősebb nemesi jog­ állású fiu, vagy férfi, a házigazda vagy gazdaasszony neve alá azok kere sztnevé t is odaírták. A második, ti. az életkorra vo­ natkozó rovatot csak a férfiaknál töltötték ki. A legtöbb fel­ jegyzés - a dolgok természetes rendje szerint is - a harmadik rovatba került. Ide irták az összeirottakra, mindenekelőtt' a házigazda, vagy gazdaasszony helyzetére, körülményeire, tár- sadalni és egyéb viszonyaira leginkább jellemző adatokat. Pl. a családi állapotára, foglalkozására, birtokára vagy a birtok­ lás módjára, a nemessége valódi vagy kétes voltára, stb. utaló feljegyzéseke t. A lajstromozás nyomán tekintélyes, 12 kötetre terjedő, ma­ gyar nyelvű felvétel készült. Az egyes kötetek egy-egy alszol- gabirói járás /circulus/ anyagát tartalmazták, és összesen 5800 háztartást vettek nyilvántartásba. Mint a legtöbb feudá­ lis összeirás, természetesen ez nem kifogástalan, hibátlan mun­ ka. Jóllehet a megye alapos, gondosan kimunkált végrehajtási p utasításokat adott az összeírok kezébe, korántsem érezte min­ den bizottság kötelességének, hogy pontosan kövesse a kiadott rendelkezéseket. így aztán vannak lelkiismeretesen vezetett, részletes feljegyzéseket tartalmazó ivek, illetve kötetek, és vannak csak éppen, tessék-lássék kiállítottak. Ám a mégoly gond­ dal vezetett kötetek sem mentesek a hibáktól. Számos hibalehe­ tőséget rejtett magában az összeirás módszere, a bemondós alap­ ján, sebtében történő lejegyzés /félrehallás, tollhiba, stb./. Hasonlíthatatlanul nagyobb fogyatékossága az összeírásnak, hogy - nem tudni mi okból - egyes helységek teljesen kimaradtak. 22 Szamosközben fekvő helységnek /Atya, Csegöld, Dara, Egri, Ga- csály, Garbolc, Géc, Homok, Kishódos, Kispeleske, Lázári, Méh­ telek, Mikola, Nagyhódos1, Nagypeleske, Pete, Pusztadaróc, Ro- zsály. Sár, Sima, Szárazberek, fiszatelek/ pl. semmi nyoma a felvételben. Tetézi a nehézségeket, hogy a nagybányai járás első circulusában lévő 32l háztartás adatait tartalmazó kötet­ nek időközben nyoma veszett:, s az eredeti 12 rész helyett ma csak 11 áll a kutatás rendelkezésére. Habár az összeirás forrás­ értéke ennek következtében súlyos csorbát szenved, a fennmaradt kötetek igy is, hiányaikkal, fogyatékosságaikkal együtt is, be­ cses, sokoldalúan hasznosítható forrásai a szatmári nemesség tö rténetének,3 Jóllehet az összeirás minden nemesi rétegre kiterjedt, eleve se irtak össze mindenkit, tovább szűkítik a kört a jel­ zett foghíjak és hiányok. A rendelkezésre álló 11 rész végered­ ményben 5479 háztartás tanulmányozására nyújt módot. Ám a bejegy­ zett nevek igy is oly tömeget alkotnak, hogy csupán a házigazdák és gazdaasszonyok /háztartásfők/ és a velük együtt felvett, nem no- mesékhez férjhez mentek nevének megvizsgálására vállalkozhat­ tunk. A vizsgált nevek száma igy sem csekély: 5479 házigazda és gazdaasszony ós 65 nem nemesemberhez férjhez ment lány és asszony neve, illetve tovább részletezve, 5544 vezeték - és /miután egy esetben elmulasztották a keresztnevet felirni/ 5543 keresztnév, összességében 11087 név. Ha még ehhez hozzá­ vesszük, hogy a tanulmányozásra módot nyújtó 5479 háztartás­ ban - számításaink szerint — 21175 lélek élt, mindez nem ke­ vesebbet, mint azt jelenti, hogy a megye ekkor - ugyancsak számításaink szerint - 190377 főre tehető népességéből 12,31 % vezetéknevét vizsgáltuk meg. Ez pedig már olyan nagyságrend, amely mélyebb tanulságok levonására is alkalmas lehet. Általá­ nos érdekű adatként kell még elmondanunk, hogy a tanulmányo­ zott 5544 név viselője között 4902 /88,42 %/ volt férfi, 642 /ll,58 %/ nő. A nők körében 3 /0,46 %/ hajadon, 571 /89,4l %/ özvegy és 65 /1Q,12 %/ adózó felesége, azaz nem nemesember asszonya. Előre kell bocsátanunk végül, hogy a neveket mindig abban az alakban vizsgáljuk, ahogyan az összeírásban találha­ tó. E teljesen természetes és magától értődő tényt azért kell röviden szóba hoznunk, mivel az összeírásban hallomás alapján bejegyzett forma nem mindenkor és nem szükségszerűen esett egybe azzal, ahogyan a famíliák és ezeken belül esetleg az egyes egyének használták, pláne irták nevüket, még akkor sem, ha feltesszük, hogy az összeírok müveit, a kor névhasználati szokásait jól ismerő és a tájon ismerős emberek voltak. Legkézenfekvőbbnek az tetszett, ha a fentiekben már érin­ tett elemek közül előre a névszerü szavakat vesszük és célunk­ hoz képest talán kitérőt téve, először ezekkel végzünk. Körük­ bon az összeírás alapján a következő "bokrokra" figyelhetünk fel: a/ " Üiü* amely if., ifi . és ifjú alakban is szerepel, pl.: if. Pályi Szabó Mihály /Szamosujlak/, ifj . Mándi Beke Ferenc /Cseke/, ifjú Mándi László /Borzova/ - ifj abb, pl.: ifjabb Kincses Ferenc /Nagypalád/ - legifjabb /legif1. alakban is/, pl.: legifj . P. Szabó István /Mátészalka/, legifjabb Szondi Ferenc /Nyirmegy- b/ - idősebb, idősb /idősbb/, rövidi tve : id ., pl. : idősebb Erdei János /Gencs/, idősb Literáti József /Cégóny/, id. Tar István /Fehérgyarmat/, c/ - Közép, pl.: Közép Sághi Mihály /Gencs/, - Középső /röviditve: Köz./, pl.: Középső Simon Dános /Királydaróc/, Köz. Ari Ferenc /Uszka/, - Középszerű, pl.: Középszerű Riskó György /Domahida/ d/ - öreg /röviditve: ör./, pl. öreg Mándi László /Borzo- va/, Ör. Pályi Szabó Mihály /Szamosujlak/ - öregabb, ö régebb ,ppl. : Öregb Oarabán János /Réz te lek/, öregebb Barbus János /Borhid/ " legöregebb /röviditve: legör./, pl.: Legöregebb Ba­ kos István /Kocsord/, Legör. Drágus Péter /Nagyká­ roly/, e/ özvegy, özvegye /röviditve: özv ./, pl. : özvegy Nagy Józsefné Aszalai Mária /Botpalád/, gróf Korrds Klára gróf Teleki Tamás özvegye /Nagybánya/, özv. P. Szabó Sándorné /Mátészalka/, f/ néhai, pl. néhai Költsey Bálintné Jármy Sára /Cseke/. Az idézett szavak helyesírása korántsem egységes, írják kisbetűvel, nagybetűvel vegyesen. Mégis megállapítható, hogy a Köz., Középső, Középázerü lejegyzése véletlenül sem történik kisbetűvel. Helyük mindig a név előtt van, egyedüli kivétel az özvegye, ez mindig a név után áll, az özvegy /özv./ viszont következetesen a név előtt. Magyarázat nélkül is világos, hogy a fenti szavak általá­ ban akkor társultak a névhez, ha egyugyanazon vezeték -és ke­ resztnévvel egynél több személy élt a közösségben. Az összeírás időpontjában Nagykároly nemessége körében pl. három ürágus Pé­ ter volt, a legfiatalabb 18 éves, a következő 24, a harmadik 40. Az összeírásban Drágus Péter, Ür. /Öregebb/ Drágus Péter ós Legör. /Legöregebb/ Drágus Péter néven találjuk őket. Ha­ sonló volt a helyzet Királydarócon, itt szintén hárman visel­ ték a Simon János nevet. A legfiatalabb, azaz 30 éves Ifjú Si­ mon János, a 45 éves Középső Simon János, a 60 éves öreg Simon János névvel szerepel az összeírásban. A megkülönböztetés ilyen vagy ezzel megegyező formájára más helységekben is fel lehetett figyelni. /Pl. Domahidán, Uszkán./ Nehéz eldönteni, vajon csu- pán az ősszeirói gyakorlatban szokásos megkülönböztetésről van-e szó, vagy magéban a közösségben is igy éltek-e a felso­ rolt, illetve a hasonló nevek. Ellenőrzésképp érdemesnek lát­ szott, hogy az életkorra vonatkozó adatok értékeléséből von­ junk le következtetést. Az ifjú megkülönböztetéssel élők /132 fő/ körében 20 éves volt a legfiatalabb, 65 a legidősebb, a kiszámítható életkori átlag: 34 óv. Az ifjabb megjelöléssel nyilvántartottak /13 fő/ sorában 23 éves volt a sornyitó, 56 a sorzáró, átlagéletkoruk: 36 óv. A négy legifjabb a 16. és a 36. életév között állt, át­ lagéletkoruk kereken 25 óv volt. A közép, középső, középszerű jelöléssel felvettek /8 fő/ közt 30 éves volt az első, 66 éves az utolsó, átlagéletkoruk: 49 év. Az idősebb, idősb különbség­ tétellel szereplő /38 fő/ élén 26 éves egyén állt ós egy 90 éves zárta a sort, átlagéletkoruk 53 év volt. Az Öreg, öregebb, legöregebb jelzéssel illetett egyének /108 fő/ sorában 32 éves volt a legifjabb, 94 a legöregebb, átlagéletkoruk pedig 56 év. Elgondolkodva a felsorolt adatokon, ugy tűnik, hogy itt döntően és elsősorban nem az összeirók által alkalmazott meg­ különböztetésekről