Bíró-Nagy András INTEGRÁCIÓ EURÓPÁBA PARLAMENTI KÖTETEK Bíró-Nagy András Sorozatszerkesztő Erdős Csaba • Szabó Zsolt Integráció Európába Közép-európai képviselők az Európai Parlamentben Gondolat Kiadó – MTA TK PTI Budapest, 2018 A kötet megjelenését az MTA TK Politikatudományi Intézete támogatta TARTALOM Lektor: Dr. Arató Krisztina 1. BeveZeTéS 9 2. elMéleTi kereT – PoliTikuSi SZerePek éS aZ euróPai ParlaMenT 15 2.1. Politikusok és szerepeik – elméleti megközelítések 15 2.1.1. A strukturalista-funkcionalista szerepelmélet 16 2.1.2. Az interakcionista szerepelmélet 18 2.1.3. A motivációs elmélet 20 2.1.4. A racionális választás szerepelmélete 24 2.1.5. A kognitív racionalitás elmélete 26 2.1.6. A kutatás helye a szakirodalomban 28 © Bíró-Nagy András, 2017 2.2. Az Európai Parlament mint intézményi keret 30 2.2.1. Az Európai Parlament jogalkotási szerepének erősödése 34 2.2.2. Európai Parlament: három székhely, 24 nyelv 38 Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás, 2.2.3. Együttműködésre ítélve: pártcsaládok az EP-ben 40 illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás 2.2.4. A parlamenti jogalkotási munka központjai: a szakbizottságok 45 a kiadó előzetes írásbeli hozzájárulásához van kötve. 2.2.5. A képviselői aktivitás formái az Európai Parlamentben 47 A kiadó könyvei nagy kedvezménnyel az interneten is megrendelhetők. 2.2.6. Politikusi szerepek és az Európai Parlament 50 www.gondolatkiado.hu 2.3. Hipotézisek és módszertan 54 facebook.com/gondolat 3. köZéP-euróPai kéPviSelők A kiadásért felel Bácskai István aZ euróPai ParlaMenTBen 65 Szöveggondozó Gál Mihály Tördelő Sörfőző Zsuzsa 3.1. a közép-európai képviselők társadalmi-demográfiai háttere 66 ISBN 978 963 693 829 1 3.2. a közép-európai képviselők pozíciói az eP-ben 82 ISSN 2498-5171 3.3. a közép-európai képviselők attitűdjei 88 6 TarTaloM 4. PárTkohéZió aZ euróPai ParlaMenTBen a BővíTéS uTán 99 4.1. az eP-képviselők mint két megbízó ügynökei 99 4.2. Pártkohézió-trendek az európai Parlamentben 103 4.3. Mennyire lojálisak a közép-európai eP-képviselők? 112 5. a köZéP-euróPai eP-kéPviSelők SZerePei 120 6. a PoliTikuSi SZerePekeT alakíTó TényeZők 138 Családomnak 6.1. A választási rendszerek 138 6.2. a képviselői karrierutak 151 6.2.1. Uniós karrier, ugródeszka, politikai elfekvő 154 6.2.2. A karrierutak és a szerepfelfogások 158 6.3. a politikusi szerepekre ható változók 162 7. PoliTikuSi SZerePek éS a kéPviSelői MaGaTarTáS 167 7.1. A politikusi szerepek és az európai parlamenti munka 167 7.2. a politikusi szerepek és az európai Parlamenten kívüli munka 172 8. konklúZió 179 MellékleT – a közép-európai eP-kutatás kérdőíve 189 irodaloMjeGyZék 201 Könyvek, tanulmányok 201 Internetes források 210 TáBláZaTok jeGyZéke 211 áBrajeGyZék 214 névMuTaTó 215 enGliSh SuMMary 219 1. BEVEZETÉS az európai Parlamentről készült tudományos kutatásokban az utóbbi időkig éppen azok szorultak háttérbe, akiket az uniós intéz- ményrendszerben egyedüliként közvetlenül választanak: az euró- pai parlamenti képviselők. az eP kétségkívül jelentős intézményi fejlődésen ment keresztül az első, 1979-es közvetlen választás óta, „fügefalevélből társjogalkotó” lett (Corbett et al. 2011: 3). az évti- zedeken át folyamatosan változó, bővülő és erősödő intézmény ese- tében az akadémiai érdeklődés egyik fő iránya ezért az európai Par- lament történelmi fejlődésének, hatáskörváltozásainak bemutatása lett. az európa-szerte megrendezett közvetlen választás is jelentős kutatói figyelmet generált, ahogy a belső pártpolitikai dinamikák, a pártverseny és a pártkohézió témái is. abból fakadóan, hogy az Európai Parlament szerepét csak az európai intézményrendszer ré- szeként lehet teljes mértékben megérteni, az uniós intézményi mátrixon belüli helye, a más intézményekkel való kölcsönhatások vizsgálata képezte az eP-ről szóló tudományos munkák negyedik fő lábát (hix et al. 2002). e könyv kiindulópontja, hogy egyetlen intézmény működése sem érthető meg anélkül, hogy a vizsgálat középpontjába helyeznénk azokat a szereplőket, akik megtöltik tartalommal az intézményi ke- reteket, és alkalmazkodási stratégiákat alakítanak ki a formális és informális szabályokhoz. az 1990-es évek második felétől ez a fel- A könyv alapjául szolgáló doktori disszertáció megírását a Budapesti Corvi- nus egyetem TáMoP-4.2.2/B-10/1/2010-0023 számú programja támogatta. 10 1. BeveZeTéS 1. BeveZeTéS 11 ismerés hajtotta az eP-képviselőkről szóló úttörő kutatások (katz tás időszaka – teremtett hasonló kontextust politikai elitjeik fejlő- 1997, Scarrow 1997, norris 1999, Wessels 1999) szerzőit, akik déséhez, hanem az uniós csatlakozás utáni első évtized is. ez a tíz év jelentős eredményeket értek el a karrierutak, a parlamenti rekru- már elegendő idő annak áttekintéséhez, hogy miként ment végbe a táció és a képviselői szerepfelfogások feltárása terén. a 2000-es közép-európai politikai elit európaizációja (ilonszki–edinger 2007, évek pedig nagy előrelépést hoztak a képviselői magatartás (hix Semenova et al. 2014) egy új platformon, az európai Parlament- et al. 2007), az eP-n belüli aktivitások (Mcelroy 2006, yordanova ben. az évtizedek óta kialakulóban lévő szupranacionális politikai 2009), illetve a képviselők és a képviselőcsoportok kapcsolatának elitbe (Cotta 1984, norris 1999, verzichelli–edinger 2005) hogyan (hix–noury 2009) elemzésében. illeszkedtek be a közép-európai képviselők? Mennyire váltak aktív Mint edinger (2006) áttekintő tanulmányából kiderül, alapve- résztvevőivé és alakítóivá az európai közpolitikai rendszernek (ágh tően három típusba sorolhatók az eP-képviselők profilját, jellem- 1998)? Milyen viszonyt alakítottak ki európai pártcsaládjaikkal zőit feltáró kutatások. a társadalmi-demográfiai háttér, illetve a (hix–noury 2009, hix–høyland 2013), és mennyire maradtak kö- politikai szocializáció, az eP-képviselői mandátumot megelőző po- zel a nemzeti politikához (raunio 2000)? Politikusi szerepfelfogá- litikai tapasztalat jelenti az egyik lehetséges kutatási szempontrend- sukat milyen tényezők befolyásolják a legnagyobb mértékben (katz szert. ezek viszonylag könnyen elérhető életrajzi adatok, melyek 1997, Farrell–Scully 2003, navarro 2008), és ez milyen módon életkor, nem, iskolázottság és korábbi politikai pozíciók alapján jelenik meg az eP-n belüli és az intézményen kívüli tevékenysé- teszik elemezhetővé az európai parlamenti elitet. egy másik lehe- geikben? a közép-európai tagállamok eP-képviselőit ezen kérdések tőség közelebb lépni a politikusokhoz, és nézeteiket, attitűdjeiket, a felől közelítve vizsgálom. Minden esetben, amikor képviselői atti- képviselet lényegéről alkotott képüket, szereporientációjukat von- tűdök voltak szükségesek a válaszok megadásához, a 2009–2014-es ni elemzés alá. ez már egy erőforrásigényesebb műfaj, hiszen a kép- ciklus közép-európai képviselőivel készített kérdőíves interjúk ada- viselő válaszait igényli, akár kvalitatív, akár kvantitatív módszerre taira építettem. Minden más esetben (társadalmi-demográfiai vál- esik a választás. a harmadik kutatási irány a képviselői magatar- tozók, korábbi politikai tapasztalat, karrierutak, EP-ben megszerzett tásra összpontosít. itt a szavazási statisztikák, a parlamenten belüli vezetői pozíciók) a 2004 utáni időszak mindkét teljes ciklusára ki- politikai és szakpolitikai munka, illetve az intézményen belül meg- terjedt a kutatás. szerzett pozíciók és feladatok jelenthetik az adatok forrását. Műfaját tekintve jelen írás egy neoinstitucionalista elitkutatás. a közép-európai eP-képviselők profiljának sokoldalú megrajzo- ebből következően fontosnak tartja az intézményi keretek hatását lásához, jellemzőik és szerepeik bemutatásához mindhárom kutatási a politikusi viselkedésre, de az egyéni preferenciáknak (karrierter- irány eszköztárát felhasználom. ahol a rendelkezésre álló adatok veknek, ideológiai pozíciónak, szakmai tapasztalatnak) is nagy je- engedik, a közép-európai képviselők adatait összevetem a teljes eP, lentőséget tulajdonít. a domináns szerepfelfogások beazonosítására a „régi” tagállamok (az eu-15-ök) és a nemzeti parlamentek jel- szolgáló szereptipológia kidolgozásához jelentős inspirációként szol- lemzőivel is. közép-európai országokként e dolgozatban azon tag- gált Strøm (1997) elmélete a politikusok „szűkös erőforrásainak” államokra hivatkozom, amelyek 2004-ben egyszerre csatlakoztak az beosztásáról – amelyet a maga is gyakorló eP-képviselő Corbett európai unióhoz. ebből következően Csehország, lengyelország, szerzőtársaival (2011: 64) más szavakkal úgy írt le: „a legnagyobb Magyarország, Szlovákia és Szlovénia számára nemcsak a megelőző korlát az eP-képviselők számára az idő”. Szintén építettem navar- évtizedek történelme – a szocializmus évtizedei, majd a rendszervál- ro (2008) eP-képviselőkről szóló kutatására, amelyben a racionális 12 1. BeveZeTéS 1. BeveZeTéS 13 választás elméletét kognitív irányban egészítette ki. Az EP-képvise- mi megállapításokat tenni. két hullámban, 2011. szeptember 5–16. lőknek egyszerre kell prioritásokat felállítaniuk az európai és nem- és 2012. június 25.–július 6. között összesen négy hetet töltöttem zeti politikára fordított idő tekintetében, és eldönteni, hogy milyen személyes kérdőíves interjúk készítésével a cseh, lengyel, magyar, tevékenységekre koncentrálnak az eP-n belül, az uniós intézmény- szlovák és szlovén eP-képviselők körében. a kérdőív nagy részét rendszer más intézményeivel fenntartott kapcsolatokban, illetve az a european Parliamentary research Group 2010-es eP-képviselői eP-n kívüli politikai és nem politikai szereplőkkel. az újraválasz- kutatásának kérdései adták (ezeket a későbbi összehasonlíthatóság