DOKTORI DISSZERTÁCIÓ Plutarchos De superstitione - A deisidaimonia a görög vallásban Lindner Gyula 2015 Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ Lindner Gyula Plutarchos De superstitione - A deisidaimonia a görög vallásban Történelemtudományi Doktori Iskola Dr. Erdődy Gábor DSc, egyetemi tanár, a Doktori Iskola vezetője Ókortörténeti Doktori Program Dr. Németh György DSc, egyetemi tanár, a Doktori Program vezetője A bizottság elnöke: Dr. Ritoók Zsigmond MHAS, professor emeritus Hivatalosan felkért bírálók: Dr. Szekeres Csilla PhD, egyetemi docens Dr. Bolonyai Gábor PhD, hab. egyetemi docens A bizottság további tagjai: Dr. Adamik Tamás DSc, professor emeritus Dr. Takács Levente PhD, egyetemi adjunktus, a bizottság titkára Póttagok: Dr. Bárány István PhD, egyetemi adjunktus Dr. Patay-Horváth András PhD, egyetemi adjunktus Témavezető: Dr. Németh György DSc, egyetemi tanár Budapest, 2015 ADATLAP a doktori értekezés nyilvánosságra hozatalához I. A doktori értekezés adatai A szerző neve: Lindner Gyula MTMT-azonosító: 10031720 A doktori értekezés címe és alcíme: Plutarchos De superstitione - A deisidaimonia a görög vallásban DOI-azonosító: DOI: 10.15476/ELTE.2015.009 A doktori iskola neve: Történelemtudományi Doktori Iskola A doktori iskolán belüli doktori program neve: Ókortörténeti Doktori Program A témavezető neve és tudományos fokozata: Dr. Németh György, tanszékvezető egyetemi tanár A témavezető munkahelye: ELTE BTK Ókortörténeti Tanszék II. Nyilatkozatok 1. A doktori értekezés szerzőjeként a) hozzájárulok, hogy a doktori fokozat megszerzését követően a doktori értekezésem és a tézisek nyilvánosságra kerüljenek az ELTE Digitális Intézményi Tudástárban. Felhatalmazom az ELTE BTK Doktori és Tudományszervezési Hivatal ügyintézőjét, Manhercz Mónikát, hogy az értekezést és a téziseket feltöltse az ELTE Digitális Intézményi Tudástárba, és ennek során kitöltse a feltöltéshez szükséges nyilatkozatokat. b) kérem, hogy a mellékelt kérelemben részletezett szabadalmi, illetőleg oltalmi bejelentés közzétételéig a doktori értekezést ne bocsássák nyilvánosságra az Egyetemi Könyvtárban és az ELTE Digitális Intézményi Tudástárban; c) kérem, hogy a nemzetbiztonsági okból minősített adatot tartalmazó doktori értekezést a minősítés (dátum)-ig tartó időtartama alatt ne bocsássák nyilvánosságra az Egyetemi Könyvtárban és az ELTE Digitális Intézményi Tudástárban; d) kérem, hogy a mű kiadására vonatkozó mellékelt kiadó szerződésre tekintettel a doktori értekezést a könyv megjelenéséig ne bocsássák nyilvánosságra az Egyetemi Könyvtárban, és az ELTE Digitális Intézményi Tudástárban csak a könyv bibliográfiai adatait tegyék közzé. Ha a könyv a fokozatszerzést követőn egy évig nem jelenik meg, hozzájárulok, hogy a doktori értekezésem és a tézisek nyilvánosságra kerüljenek az Egyetemi Könyvtárban és az ELTE Digitális Intézményi Tudástárban. 2. A doktori értekezés szerzőjeként kijelentem, hogy a) az ELTE Digitális Intézményi Tudástárba feltöltendő doktori értekezés és a tézisek saját eredeti, önálló szellemi munkám és legjobb tudomásom szerint nem sértem vele senki szerzői jogait; b) a doktori értekezés és a tézisek nyomtatott változatai és az elektronikus adathordozón benyújtott tartalmak (szöveg és ábrák) mindenben megegyeznek. 3. A doktori értekezés szerzőjeként hozzájárulok a doktori értekezés és a tézisek szövegének Plágiumkereső adatbázisba helyezéséhez és plágiumellenőrző vizsgálatok lefuttatásához. Kelt: Budapest, 2015.03.23. Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozom témavezetőmnek, Németh Györgynek, aki a disszertáció írása során és annak végső formába öntésénél mindvégig segítségemre volt, megjegyzéseivel, megállapításaival mederben tartotta gondolataimat. Köszönet illeti továbbá Kató Pétert, akinek építő és kritikai észrevételei, újszerű javaslatai nélkül ez a disszertáció nem jöhetett volna létre. Hasonlóképpen hálás vagyok neki azokért a hazánkban nem elérhető könyvekért és tanulmányokért, amelyeket a heidelbergi Ruprecht-Karls-Universität klasszika-filológiai és ókortörténeti könyvtárából rendelkezésemre bocsátott. A görög fordítás szakmai ellenőrzéséért hála illeti Zsupán Edinát, egykori gimnáziumi latin tanáromat, aki az ógörög nyelv mélységeit és szépségeit elsőként mutatta meg, és aki nyelvi-stilisztikai javaslataival, kritikai észrevételeivel igyekezett a fordítást még pontosabb formába önteni. Köszönöm Patay-Horváth Andrásnak, hogy a dolgozat egy korábbi változatát elolvasta és ahhoz értékes megjegyzéseket fűzött. Köszönet illeti Szabó Évát, akinek lendületessége és precizitása az ELTE Ókortörténeti Tanszékén óriási segítséget jelentett. Hálás vagyok továbbá mindazoknak a személyeknek, akik a disszertáció megírása során segítettek, javaslatokat fogalmaztak meg, formálták tudományos gondolkodásomat és hozzájárultak az értekezés elkészültéhez. A legtöbb köszönet azonban szüleimet és páromat, Fabi Lillát, illeti, akik lehetővé tették, hogy a δεισιδαιμονία-val való sokéves foglalkozás idején én magam végül is nem váltam δεισιδαίμων-ná. 2 Tartalomjegyzék Plutarchos A babonáról (fordítás) 5-16 Bevezetés 17-25 0. Vizsgálati szempontok, módszerek 26 0.1. Kutatástörténet 27-32 0.2. Elit és népi vallásosság 32-34 0.3. Market-model és emóció 34-34 0.4. Vallási individualizálódás 40-42 1. A De superstitione helye a plutarchosi életműben 42-45 1.1. A félelem és a daimón fogalma Plutarchosnál 45-56 1.2. A δεισιδαιμονία fogalma Plutarchosnál 56-65 1.3. Ἀθεότης vs. δεισιδαιμονία 65-69 1.4. Δεισιδαιμονία és társadalom 69-70 1.4.1. Δεισιδαιμονία és deviancia 70-73 1.4.2. Δεισιδαιμονία és a polis ünnepei 73-76 1.4.3. Δεισιδαιμονία és polis-vallásosság 76-78 1.4.4. Δεισιδαιμονία mint vallásos alternatíva 79-84 1.5. Helyes és helytelen? - a plutarchosi perspektíva 84-95 2. A De superstitione helye a görög vallásosságban 95-97 2.1. Δεισιδαιμονία és az előzmények 97-104 2.2. Theophrastos és Plutarchos 104-109 2.2.1 Theophrastos vallásossága 109-112 3. A De superstitione helye a császárkori vallásosságban 112-118 3.1. Δεισιδαιμονία a korszakban 118-126 3.2. Δεισιδαιμονία és superstitio 126-135 3.2.1 Seneca De superstitione 135-137 3.3. Δεισιδαιμονία és bűnvallás 137-141 3.3.1. A phyrg-lyd gyónási feliratok és a De superstitione 141-148 3.4. Plutarchos és az epigráfiai anyag 148-155 3.5. Ókeresztyén δεισιδαιμονία 155-164 3.5.1. Φόβος és δεισιδαιμονία 164-167 3.5.2. Celsus és a plutarchosi δεισιδαιμονία 168-170 3.6. Δεισιδαιμονία és mágia 170-179 3 Összefoglalás 180-184 Függelék - A δεισιδαιμονία fogalma a feliratos anyagban 184-190 Kommentár 191-290 Rövidítések és irodalomjegyzék 291-313 4 A babonáról1 164 e - 1. Kezdettől fogva kétféle ostobaság és tudatlanság határozta meg, amit az istenekről gondoltak. Az egyik a kemény lelkekben, mint valami rögös talajban az istentagadást ültette el, a másik a puhákban, mint valami nedves talajban, a babonát. Minden téves ítélet, különösen ebben a kérdésben, szerencsétlen dolog, ám ha az ítélettel indulat is együtt jár, az a legszerencsétlenebb. Ugyanis minden indulat (f) a lélek lángoló tévedése, és amiként az ízületek kificamodása, ha az sérülést okoz, úgy a lélek elkorcsosulása is súlyosabb, ha az indulattal jár együtt. Van, aki a világmindenség kezdetének az atomokat és az ürességet tartja. Ez téves föltevés ugyan, sérülést, lüktető vagy gyötrő fájdalmat azonban nem okoz. (165) Más úgy gondolja, hogy a gazdagság a legnagyobb jó. Ez a hazugság méreggel teljes, beeszi magát a lélekbe, megzavarja, nem hagyja aludni, őrült szenvedéllyel tölti el, letaszítja a szikláról, fojtogatja és megfosztja a szabad beszédtől. Megint mások úgy vélik, hogy az erény és a bűn valós testtel bírnak. Bár ez csúfos tévedés, miatta azonban nem volna érdemes siránkozni vagy panaszkodni. De efféle ítéleteket és véleményeket is hallani: „Ó nyavalyás erény, bár szó valál, én űztelek, akár a valót.”2 És még ha nem is beszélek a jogtalanságról, amely gazdagságot szül vagy a féktelenségről, amely mindenféle gyönyörnek lehet a melegágya, ezek az állítások mégis szánalomra méltók és neheztelést érdemelnek, hiszen a lélekben sok betegséget és szenvedést - megannyi kukacot és lárvát - okoz a jelenlétük. 2 - (b) Így van ez ama tárgy esetében is, amiről beszélünk: ez egyfelől az istentagadás, amely - lévén egyfajta fonák ítélet, amely bármiféle szent és romolhatatlan létét elutasítja - úgy tűnik, az istenség iránti hitetlenségből fakadóan valamiféle közönyt eredményez. Az 1 A fordítás a Plutarque: Œuvres Morales Tome II. (Klaerr, R. et al. Collection Budé. Párizs, 1985) kiadás alapján készült. A De superstitione fordításában szereplő idézetek, amennyiben nincs föltüntetve a fordító neve, a saját fordításaim. Az alább olvasható Homéros-idézetek Devecseri Gábor fordításai. A disszertáció további részeiben Plutarchos életrajzait Máthé Elek, Thukydidést, Hérodotost és Pausaniast Muraközy Gyula, Plutarchos De Iside et Osiride (Iszisz és Ozirisz. Bp., 1986), De genio Socratis (Szókratész daimónja. Bp., 1985), ill. De sera numinis vindicta (Az isteni büntetés késlekedéséről, megjelent: ld. az előbbi kötetet) c. műveiből vett részeket W. Salgó Ágnes, a De virtute morali c. mű részleteit Lautner Péter (Plutarkhosz: Morálfilozófiai értekezések. Bp., 1998), Pseudo-Plutarchos De musica c. írásának részletét pedig Ritoók Zsigmond (Források az ókori görög zeneesztétika történetéhez. Bp. 1982.) fordításában közlöm. A Lukianos- idézeteket a Bibliotheca Classica sorozatban, a Platón-idézeteket az Atlantisz-kiadó A kútnál sorozatban megjelent kiadás alapján, a Timaiost Kövendi Dénes fordításában idézem, míg a Kommentárban szereplő Diogenés