Mûvészet 139 rülöttünk, tõlünk alig néhány száz mozzanatairól. Tudtommal az egyet- kilométerre, annak a felismerésével, len hiteles mûfaji teljesítmény, amely hogy bár a nagy dolgokat nem tud- arra vállalkozott, hogy atipikus esz- juk alakítani, emberségünk vagy em- közökkel tegyen tanúságtételt egy bertelenségünk megpróbáltatásai szomszédos ország kollektív törté- igenis esszenciálisan meghatározzák nelmi traumáiról. létünk kritériumait, sõt önbecsülé- SZOMBATHY BÁLINT sünket is. A képregény mûfaji keretei ter- (Fordította Triceps, Nyitott Könyvmûhely, mészetesen nem engedik meg a mé- Budapest, 2006, 144 oldal, 2400 Ft) lyebb összefüggések feldolgozását. A mûvek fõhõse maga a szerzõ, aki az úgynevezett elveszett nemze- dék tagjaként rövid tanulságokat ALVA NOTO von le a vele megesett egyszerû tör- RYUICHI SAKAMOTO: ténetekbõl. Lehetne akár az eszmélõ Insen és lázadó ember generációs archetí- pusa is, míg az általa megfigyelt ma- gatartásminták általában a megté- Carsten Nicolai, a finn hang- és kép- vesztettek közül kerülnek ki. Esetta- zõmûvész nem elõször készített kö- nulmányainak gyújtópontjában a zös lemezt a világjáró japán zongo- pszichológiai síkon kivetülõ történé- ristával, Ryuichi Sakamotóval. sek szereplõi állnak, és a sok keserû- 2003-as nagysikerû Vrioon albumuk ségbe Zograf rendre humort és de- megjelenése után Nicolai már jelez- rût elegyít, mert tudja, hogy te érdeklõdését egy újfajta digitális (ön)irónia nélkül lehetetlen túlélni. utómunka kialakítására, amit a kö- Nem az ex-kommunista vezetõk ál- vetkezõ anyaguknál használna. A két tal irányított »néphadsereg« és a végletes koncepció helyett melyek neofastiszta szabadcsapatok véreng- a szükségszerûen fele-fele arányú, zései, az etnikai tisztogatásokat kísé- vagy az elektronikus, vagy akuszti- rõ politikai hazudozások vagy az kus oldal zsarnokoskodásán alapuló emigránsok és menekülttáborok ér- fúziós elektroakusztikus zenében dekelték, hanem a hivatalosan nem nyilvánulnak meg valami egyedül- háborúzó Szerbia lakosainak sanya- állót sikerült létrehozniuk. rú élete jegyzi meg Lantos László Legutóbbi albumuk, a német az kötet elõszavában. Raster-Notonnál megjelent Insen új, Zograf Pszichonauta címû köte- harmonikus és párbeszédes elektroa- te naplószerû vallomás egy rendkí- kusztikus zene. Eddig külön szere- vüli történelmi intervallum emberi pet játszott Nicolai minimalista, rit- 140 Figyelõ Mûvészet 141 mizált, apró vagy szétterjedõ digitá- Logic Moon és Moon. Máris itt az ha valami nagy befejezést jósolná- be kerülünk, tovább gondolkodva a lis szinuszgörbe alapú hangjaival és este, és ebben sincs semmi meglepe- nak, ez azonban bizonyos érte- történteken. Az Insen tehát egy Sakamoto is mindvégig akusztikus tés. A hangulat itt a maga nemében lemben elmarad: a majdnem há- egységes, tartalmas, és hangulatos hangszere mögött maradt. Most patetikussá fokozódik: az elvágott romperces, albumot záró Avaol elektroakusztikus lemez, amelyet azonban Nicolai laptopján megdol- zongoraminták egyre harsányabban filmszerû, a felvételi zaj ölelésébõl bátran ajánlok bármilyen zene sze- gozta a zongora hangjait is, valós rajzó hullámokban érkeznek, feléled kedvesen búcsúzó, digitálisan csak relmesének. idõben és valós térben megvalósít- az estében a zene, mert a város már a éppenhogy átalakított akusztikus HARGITAI ANDRÁS hatatlan, ámde ízében ugyanolyan másik oldalára fordult. A Moon sebé- dallamot nyújt át nekünk, majd finom formákká alakítva, saját digi- szi pontossággal megalkotott rit- itthagy minket. Ismét a szakadatla- (Raster-Noton Neon Music, 2005, tális hangszerparkjában megalkotott musszekvenciái gépies érzékiséggel nul közeledõ mindennapok fényé- 43 perc, 2500 Ft) mintái mellé igazítva õket. A folya- járnak-kelnek a már közben megér- mat azzal zárult le, hogy Sakamoto a kezett éjszaka halk világában. A le- már félkész darabokra ismét rámu- mezre oly jellemzõ montázstechni- zsikált, ez a hanghalmaz pedig radi- ka ezután is megmutatkozik. A Ber- kálisabb utómunka nélkül tetõzte be lin címû számot már Alva Noto a mûvészek egymást kiegészítõ kon- berlini stúdiójában vették fel, míg az cepciójának szerkezetét. elõzõeket a híres író, Leon Feuch- Az elméleti ismertetõ után jöjjön wanger Los Angeles-i Aurora villá- maga a lemez, amely az Aurorával in- jában rögzítették (íme az Aurora dul. A zongora várakozással teli be- újabb szemantikai szintje), amely hangosodása után máris a hangjának halála után világhírû kulturális köz- egy darabját virtuális hurokba kötõ ponttá vált: Brecht, Huxley, Döblin szekvencia szólal meg, az e fölé le- és Chaplin is jártak ott, hogy csak ütött pár billentyû a folyamatos kez- pár nevet említsek. Az õ lábuk nyo- detet gyászolja. A kattanásokká redu- ma, a kultúra lábnyoma mellé tették kálódó ritmusok és a beszabályozott, le ezt a lemezt, készítésének helyét környezetükbõl kiszakított zongora- mûvészetük szemüvegén keresztül hullámok visszafogottan járják el ru- nézve. A Berlin tehát ellenpontoz tinos hajnali táncukat. Az a fakó fény helyszínváltásával, a benne beúszó tûnik a hallgató szemébe, ami túlsá- madárének pedig fellángoló roman- gosan más szépségû számára ahhoz, tikával rohan neki az urbánus, digi- hogy érezze örökérvényûségét: a tális hangkörnyezetnek. Amint lát- Morning már sokkal statikusabb, a hatjuk, a lemezen mindennek funk- mozdulatlanság hangkörei csendül- ciója van. nek fel az apró, pattogó elektronikus A Iano lassan elõkészíti felszis- szekvenciák végtelenbe mutató cso- szenõ, finomra szûrt és ritmizált fe- móponthalmazai által, melyekbe újra hérzajával és szinte már csilingelõ és újra belecsöppen egy-egy, még perkusszív elemeivel az Insen végét. akusztikus zongoraleütés is. Zongorahangjaink sürögnek, mint-.