PÁRBESZÉDBEN RUTTKAY KÁLMÁNNAL Egy rejtőzködő életmű újraolvasása r e c i t i Párbeszédben Ruttkay Kálmánnal Egy rejtőzködő életmű újraolvasása Szerkesztette Dávidházi Péter Komáromy Zsolt r e c i t i Budapest 2015 A kötet megjelenését az Eötvös Loránd Tudományegyetem és R. Várkonyi Ágnes támogatta. A borítón: Richard Wilson festménye (Dolbadarn Castle and Llyn Peris) © Manchester City Galleries Lektorálta Bezeczky Gábor Simonkay Zsuzsanna Könyvünk a Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc (http:==creativecommons.org=licenses=by−nc−sa=2.5=hu=) feltételei szerint szabadon másolható, idézhető, sokszorosítható. Köteteink a r e c i t i honlapjáról letölthetők. Éljen jogaival! ISBN 978-615-5478-10-9 Kiadja a r e c i t i, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének tartalomszolgáltató portálja ▶ http:==www.reciti.hu Borítóterv: Szilágyi N. Zsuzsa Tördelte: Hegedüs Béla XƎLATEX, Linux Libertine, Linux Biolinum Tartalom Dávidházi Péter – Komáromy Zsolt Szerkesztői párbeszéd, előszóként . 7 Módszertan, avagy egy filológus filozófiája 11 Ferencz Győző A filológia mint segédeszköz és mint cél Ruttkay egyik kontrollszerkesztői és lektori jelentése . 13 Halácsy Katalin Chaucer „legjava” és Ruttkay kommentárjai . 33 Barcsák János „To vex the world” Ruttkay és az olvasás etikája . 41 Dávidházi Péter „A kérdés továbbgondolására késztet” Ruttkay írányjelzései a magyar anglisztika útkereséséhez. 51 Shakespeare és az angol dráma 79 Fabiny Tibor A filológia és a kritika együttes szolgálata Ruttkay Shakespeare-kritikái a nyolcvanas években . 81 Paraizs Júlia Kisebb-nagyobb örömök Arany János Shakespeare-fordításai a sajtó alá rendezés tükrében . 91 Schandl Veronika Szöveghagyomány és szerepformálás a 19. századi angol színházban . 111 Reuss Gabriella Közönség, adaptáció és az idézés haszna Vendégszövegek 20. század végi angol nyelvű drámákban. 125 5 Zene, dráma és szentimentalizmus a 18. századi angol kultúrában 145 Csikós Dóra Az itáliai opera és a Farinelli-jelenség . 147 Komáromy Zsolt Opera-recepció és szentimentalizmus a 18. századi Angliában Ruttkay kritikatörténeti írásainak implikációiról . 171 Hartvig Gabriella Drámakritika és a szentimentális regény Megjegyzések egy Ruttkay-tanulmányhoz. 189 Kalandozások a 18. századi irodalom körül 205 Péter Ágnes Edward Young Jób-értelmezése Az eredetiség problémája . 207 Gárdos Bálint A Spectator kettős hagyománya. 233 Takács Ferenc „Mores hominum multorum vidit” Homérosz, Héliodórosz, Fielding, Goethe és Joyce . 247 Töredékektől történetig: angol-magyar változatok 261 Végh Veronika Fordítás, vers, töredék Arany János és a romantikus fragmentum. 263 Frank Tibor Angolbarátok Magyarországon. 273 Kállay Géza Ruttkay Kálmán és Az angol irodalom magyar története . 289 Névmutató 301 6 Dávidházi Péter – Komáromy Zsolt Szerkesztői párbeszéd, előszóként “Any question of philosophy […] which is so obscure and uncertain that human reason can reach no fixed determina- tion with regard to it — if it should be treated at all — seems to lead us naturally into the style of dialogue and conver- sation. Reasonable men may be allowed to differ where no one can reasonably be positive. Opposite sentiments, even without any decision, afford an agreeable amusement; and if the subject be curious and interesting, the book carries us, in a manner, into company, and unites the two greatest pleasures of human life — study and society.” David Hume K. Zs. Több okból stílszerű az előszót párbeszédben írni egy olyan tanulmány- kötethez, amelynek dolgozatai szakmai párbeszédet kezdeményeznek Ruttkay Kálmán életművével, hogy kiderítsék, mit hasznosíthatunk belőle a mai magyar anglisztika, illetve tágabban a hazai irodalomtudomány számára. Órán és órán kívül alig volt a párbeszédnek vagy akár a beszélgetésnek nála avatottabb műve- lője. Amit tanultunk tőle, azt nem oktató, s végképp nem kinyilatkoztató műfajban kaptuk, hanem mintegy társalgás közben; még előadásai is a beszélgetés hangján szóltak. Éppen ezért ennek a kötetnek a tanulmányai sem azért születtek, hogy magasztalják Ruttkay Kálmánt, hanem hogy folytassák a beszélgetést, amit oly sokunkkal kezdeményezett az évek során. D. P. Amellett a párbeszédes fomáról már a neki oly kedves 18. század nagy filozófusa, David Hume megfigyelte (éppa Dialogues Concerning Natural Religion előszavául szolgáló fiktív levélben), hogy szabadabb levegőt áraszt az előadás- módra, mint az értekezés tenné, jótékonyan egyesíti az emberi élet két legtisztább örömét, a tanulmányozást és a társalgást, s főként olyan témákhoz illik, amelyek 7 vizsgálatától nem várhatunk egyetlen és végérvényesen rögzíthető eredményt, vagyis amelyeknél a véleménykülönbség, sőt akár a nézetellentét is megenged- hető. K. ZS. Mindez egybevág Ruttkay tudósi és tanári habitusával. A beszélgetés vagy akár csevegés nem azt fejezte ki nála, hogy a témát nem vesszük elég komolyan, hanem hogy sajátos bonyolultságát komolyabban vesszük, semhogy belefagyaszt- hatnánk egy általános rendszer síkfelületű jégtömbjébe. Nem véletlen, hogy a gondosan megművelt, mégis szabálytalanabb, ezért természetesebb hatású angol kertet jobban szerette, mint a geometrikus franciát. D. P. Ráadásul az is eleve különböző szólamokra bontja, amit mondunk, vagyis párbeszédet kíván, hogy nagyon eltérő évjáratú tanítványai voltunk az ELTE Angol Tanszékén. Én 1968-tól 1973-ig jártam hozzá egyetemi hallgatóként, majd abban a szerencsében részesültem, hogy kollégájaként tanulhattam tőle. K. Zs. Igen, én egy egész más korszakban tanultam nála, mint Te, 1991 és 1996 között, amikor, idősebben, és nem sokkal az ELTÉ-ről való nyugdíjazása előtt, már csak kevés és szabadon választható órát tartott, de jelenléte azAngol Tanszéken akkor is érezhetően fontos volt, hisz az igazi szellemi függetlenség, amire példát adott, ritka kincs volt minden korszakban. Az első publikációm John Donne-ról szólt, s megjelenése után Ruttkay (aki addig nem is tanított még engem) azzal jött oda hozzám a folyosón, hogy ha van kedvem, menjek be hozzá beszélgetni. Meglepett, hogy egyáltalán elolvasta, s hamarosan kiderült, hogy nagyon figyelmesen; a cikk megbeszélésekor jól esett tapasztalnom, hogy nem kioktatni akart, hanem valóban csak beszélgetni róla. D. P. Bizony, ritka kincs volt az ő független szellemisége, s a hatvanas vagy akár a hetvenes években talán még nagyobb szükség volt rá, mint a rendszerváltás utáni évtizedben, vagy akár manapság lenne, de mindig hiánycikk. Első beszél- getésetek története ismerős: engem az első félévi vizsgám után ugyanígy hívott be a fogadóórájára, s ebből öt éven át szinte hetenként több órás beszélgetések származtak, többek közt velem is épp John Donne-ról, vagy Shakespeare, Dryden, Pope költészetéről és más angol irodalmi vagy olykor nem is irodalmi témákról. Még Byronról is, pedig az ő életműve kevésbé vonzotta. K. Zs. Ez utóbbi nem is meglepő. Visszatekintve jól láthatjuk, miért ő lett a 18. századi kutatás megindítója és sokáig egyedüli képviselője. Erre a magyar anglisztikában addig elhanyagolt területre valószínűleg egyéni ízlése vitte; ezért vonzódott a romantika előtti irodalomhoz, jellemző módon Pope-hoz. Azt hiszem, ez is része a szellemi örökségének. Pope-szemináriumán, melyet Ittzés Gáborral 8 és Kiséry Andrással összesen hárman látogattunk, és ami így valóban mindig a beszélgetések, semmint a puszta ismeretátadás formáját öltötte, hamar rájöttünk, hogy mennyire más szemléletet képvisel, amikor csendes mosollyal hívta fel újra és újra a figyelmemet nézeteim romantikus meghatározottságára. A jelen kötetünk alapját képező konferencián, amelyet 2012-ben Párbeszédben Ruttkay Kálmánnal címen az ELTE Anglisztika Tanszéke rendezett, örvendetesen meg- mutatkozott, hogy tanítványai számos nemzedékében elterjedt az ő előszeretete a 18. századi angol kultúra iránt. D. P. Éppen Ittzés Gábor és Kiséry András érdeme, hogy Ruttkay 80. születésnap- jára, 2002 végén megjelenhetett válogatott írásainak gyűjteménye. Ha rajta múlik, ezek ma is szétszórtan, folyóiratokban lappanganának, és nekünk most sokkal nehezebb lenne „összeolvasni” őket. Persze így is maradt bőven, amit máshol kell keresnünk. Hiszen anglistaként ő még az alapítók sokműfajú munkásságára kényszerült, középiskolai tankönyvírástól szótárszerkesztésig, fordítástól kritikai kiadásig, antológiák sajtó alá rendezésétől napi kritikáig, s legföljebb ezek közt volt módja olykor magyar vagy angol nyelvű szaktanulmányok írására. Mégis, e kötet és az Elaborate Trifles / Míves semmiségek címmel ugyanakkor megjelent Festschriftben olvasható bibliográfia megkönnyíti e rejtőzködő életmű újraolva- sását. A hazai anglisztika nagykorúsodásához tartozik, hogy a nemzetközi tu- dományhoz hozzájárulva immár egyre inkább a saját itthoni hagyományaiból is építkezzen. K. Zs. Kötetünk elsősorban ezt igyekszik szolgálni, de a magyar irodalomtudo- mány egészéhez is szól, sőt az irodalomszeretők tágabb közösségéhez. Mert egy olyan tudós munkáit olvassuk, aki hitt abban, hogy még a szakkérdésekről szóló tudományos párbeszédet sem ildomos egy kimódoltan hozzáférhetetlen nyelven folytatni, gőgösen és görcsösen elzárva az érdeklődőktől. D. P. Igen, kimondatlanul is minden gesztusával azt sugallta, amit Angliában egyes kiváló egyetemeken (például Cambridge-ben) mindmáig úgy szokás össze- foglalni, hogy „Wear your learning lightly”, vagyis hogy viseljük tanultságunkat könnyen, azaz póztalanul, fontoskodás nélkül; maga is ezt gyakorolta, a megkö- zelíthető tudomány eszménye jegyében. Biztos örülne, ha tudná, hogy könyvünk elektronikus változatát bárki ingyen letöltheti magának a netről!