RÉGÉSZETI KUTATÁSOK MAGYARORSZÁGON 2011–2014 RÉGÉSZETI KUTATÁSOK MAGYARORSZÁGON 2011–2014 Kiss Csaba eltemetett gyerek váza és a 15/1. épület bontása A tárgyalt lakóházak kemencéinek szájnyílása a során előkerült szintén gyerek, szétszántott, töredé- házak gödrének rövidebbik oldalával párhuzamos, kes végtag- és koponyacsont töredékei.1 Árpád-kori épített (4. kép 7.). Szájnyílásuk a hosszanti oldal Leégett Árpád-kori lakóházak Magy, Kauzsay-tanya lelőhelyről település-feltárásokon gyakorta kerülnek elő sírok, felé néz. Közvetlenül a padlószintről, vagy kissé csontvázak – ezek azonban szinte minden esetben (2–6 cm) kiemelten induló, ovális, szögletes, vagy valamilyen külső támadással (döntően a tatárjárás- patkó alakú sütőfelületük jól kiégetett, a 291/58. sal) hozhatók összefüggésbe. A korszak településen épület esetében többször megújított. Alapozásuk belüli temetkezéseinek elsősorban közegészségügyi általában kerámia- és platnitöredékekkel egyenlete- Kulcsszavak: megelőző feltárás; Magy, Kauzsay-tanya, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye; Árpád-kor; tele- okai voltak (nem volt idő, mód a templom köré való sen kirakott. Alapozásuk, boltozatuk sárgásszürke, pülés, épületek, rekonstrukció temetésre). A lelőhelyen, a kor szokásától eltérő- jól kiégett agyag. en, a jelentős értékeket képviselő vastárgyak ösz- 1. Bevezetés csak kivételes esetekben sikerült megfogni, álta- szegyűjtése sem történt meg. Ez azt mutatja, hogy 3. Rekonstrukció A tervezett M3-as autópálya nyomvonalának Nagy- lában a kemencével átellenes, rövidebbik oldalon. a több ház pusztulását okozó tűzvész – amit külső A bontás során megfigyelt és dokumentált fama- kálló–Vásárosnamény szakaszán, Magy, Kauzsay-ta- Tájolásuk változó É–D-i, illetve K–Ny-i. A telepü- támadással összefüggő gyújtogatás éppúgy okozha- radványok egy épület esetében (291/58: 6. kép 2.) a nya nevű lelőhelyen (azonosító: 34854) 2009–2010- lés részletes belső kronológiáját a leletanyag teljes tott, mint a helybeliek gondatlansága, vagy egy vil- térbeli, elméleti rekonstruálást is lehetővé teszik (7. ben végeztük el a megelőző régészeti feltárásokat. A feldolgozása után lehet majd megállapítani. Annyi lámcsapás – hirtelen támadhatott, megakadályozva kép).5 A rekonstruálás során biztos kiindulópontnak lelőhely Magy településtől DNy-ra, a megközelítőleg azonban már a feltárás során bizonyossá vált, hogy az értékek mentését. A megmaradt lakosság a teme- tekinthető a két szelementartó oszlop helye, illetve 5 km-re fekvő Kauzsay-tanya nevű, közigazgatásilag az előkerült 26 lakóépület két megtelepedési fázist tések és a feltehetően ezzel járó tereprendezés ere- a bontás során több részletben megfogott és követ- Magyhoz tartozó tanyaközponttól É-ra helyezkedik alkot. A lelőhely Ny-i részén előkerült, megközelí- jéig, ideiglenesen tért vissza. hető egyik ágasfa mérete, hossza (4. kép 4–5., 7.). el, egy megközelítőleg K–Ny-i irányú kisebb domb- tőleg É–D-i sort alkotó épületek kisebb méretűek, A lelőhelyünkön előkerült házak az ország szin- A rekonstruált tető esetében a két ágasfára fektetett háton (1. kép). Az előzetes terepbejárási adatok alap- magasabban helyezkedtek el (melynek következ- 2 te minden részén ismert, a korra jellemző tégla- szelemen magasságának meghatározásához az É-i ján a mintegy 56 000 m²-nyi felületen Árpád-kori ményeként szinte a padlószintig szétszántottak) és lap vagy négyzet alaprajzú, ágasfás-szelemenes szelementartó oszlop helye, mint kiindulási pont és településnyomok voltak azonosíthatóak. leletanyagot szinte alig tartalmaztak. Az előbbiek- tetőszerkezetű, félig földbe mélyített épülettípusba a kemence szájnyílása előtt megfogott ágasrész-tö- A lelőhelyen szórványos bronz-, illetve szkíta kel ellentétben a lelőhely K-i részén előkerült la- tartoznak. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei pár- redék távolsága adott. Ez alapján a szelementartó kori jelenségek mellett egy Árpád-kori település- kóházak nagyobbak, mélyebbek (padlószintjük a 3 huzamaik is jól ismertek. Méretük változó, 17 és oszlopok magassága a padlószinttől kb. 3,8 m le- részletet tártunk fel. A korabronzkori leletanyagot nyesett felszíntől 30–50 cm-re jelentkezett), döntő 20 m² közötti, lekerekített sarkú téglalap alakúak, hetett. A szelemenre fektetett szarufák (horogfák) a lelőhely DK-i részén megfigyelt kultúrrétegből többségük leégett. A leégett lakóépületek egy részé- az egyik sarokban elhelyezett épített kemencével. kiindulási pontjait az épület gödrétől (közlekedő és előkerült kerámiaanyag mellett egy kisméretű nél az elszenesedett tetőszerkezet is viszonylag ép Bejáratot két esetben sikerült megfigyelni. A 15/1. munkatér) a beomlási távolságok, valamint az így bronztőr fémjelzi. A szkíta korszak két, szórvány- állapotban maradt meg. épület esetében a DK-i sarokban, a kemencével kialakított tér, háló- és tároló helyként való haszno- ként előkerült nyílheggyel képviselteti magát. Az A lelőhelyen feltárt épületek közül négy esetben szemben, lépcsős (3. kép 4.), a 85/7. épület esetében 6 (15/1., 21/13., 85/7., 291/58) a leégett tetőszerkezet sítást figyelembe véve határoztuk meg. Ez a gödör ÉNy–DK-i irányban elnyúló Árpád-kori települést az ÉNy-i sarokban, meneteles formában. A 85/7. maradványai részben rekonstruálhatóan, a padlón in szélétől 1 m-t jelent. A tető dőlésszöge így kb. 45º- K–Ny-i irányban átszelő autópálya feltárása során épület esetében sem szelementartók, sem talpgeren- situ, alatta a használati eszközök egy részével ma- os. A szarufák számának meghatározásához a ke- több lakóépületet, számos gödröt, vermet, kutat, dára, gerendafészekre, ácsolt falszerkezetre utaló radt meg. A kiemelt négy épület a nyesést követően resztirányú famaradványok közötti távolság (kb. 50 valamint több, részben azonosíthatatlan funkciójú nyomok nem kerültek elő. Az Árpád-kori veremhá- a sárga homokos altalaj szintjén szürke, kormos, fa- cm) adta az alapot. Mindezek alapján 9 szarufával jelenséget tártunk fel (2. kép). A település a régé- zak építése, az építés sorrendje alapján két módszer szenes, kereszt- és hosszirányú szántásnyomokkal számolhatunk. A 291/58. épület esetében a bejára- szeti adatok alapján a 12. század végén, esetleg a szerint történhetett. Az egyik elképzelés szerint elő- tarkítva került elő (pl. a 15/1. épület: 3. kép 1.). A tára vonatkozóan nem rendelkezünk információ- 13. század elején elpusztult. A pusztulás okára utal ször az ágasokat ásták le, majd a tető elkészülte után konkrét kontúrok nélküli felületszakaszokon (pl. a val. De mivel a kemence szájnyílásával szembeni a felület egy részén napvilágra került égési réteg mélyítették ki a gödröt. A másik elképzelés szerint a 85/7. épület esetében) kézi szintsüllyesztéssel azo- bejárat ezen épülettípusoknál általános, ezért felté- mellett több leégett lakóház. sorrend pont fordított. A gödör utólagos, a már álló nosítottuk (4. kép 1.), majd rétegkövetéses bontás- teleztük, hogy jelen esetben is ez a helyzet. A bejá- A teljes leletanyag feldolgozása még kezdeti fá- tető alatti kiásása során elképzelhető, hogy magát sal, folyamatos dokumentálás mellett tártuk fel az rat és a bejáratot védő gádor háromszög formájú, zisban van, így jelen tanulmány csak négy leégett a gödröt az ágasok aljáig kiásták, így azoknak nem épületeket. Az épületek padlószintjei a nyesett fel- nyeregtetős kialakítása csak feltételezés. Mindezek lakóház bemutatására szorítkozik. maradt nyomuk.4 Lehetséges, hogy a 85/7. épület színtől 30–60 cm mélységben jelentkeztek (4. kép alapján, bár más megoldások is elképzelhetőek (a esetében is ez a magyarázat a szelementartó oszlo- 2.). A tetőszerkezet elszenesedett konstrukciói vál- szarufák gödörszéltől való távolsága, dőlésszöge, a 2. Módszer és eredmény pok helyének hiányára. tozó mélységben, de döntően a padlószintről kerül- szarufák száma, más típusú bejárat, stb.) az épület A lelőhelyen 26 lakóépületet tártunk fel. A döntő- belső, „hasznos tere” kb. 32,5 m². A rekonstrukciós en 14–20 m²-es, (bár nem ritka a 20–22 m²-es épület tek elő (4. kép 5.). Egy részüket a mezőgazdasági művelés elpusztította. Az épületeket leégésük után rajzon az épület gödrének mélysége a nyesett fel- sem) félig földbe mélyített, téglalap alakú lakóhá- színhez igazodik (-60 cm). Ez a kialakítás az eredeti zak ágasfás-szelemenes tetőszerkezetűek. Az épü- nem újították meg, pusztulásuk után a település végleg elnéptelenedett. A lakosság egy része átme- 1 LÁSZLÓ 2011, 3–4. letek egy részénél a szelementartó oszlopok helyét 2 MÉRI 1964; KOVALOVSZKI 1975, 1980; WOLF 1989; TAKÁCS nem sikerült megfigyelni. A kemencék szájnyílása, netileg azonban visszatért. A visszatérésre és az ide- iglenes tereprendezésre utal több, különböző épüle- 1993; VÁNDOR 1995 a házak gödrének rövidebbik oldalával párhuzamos 3 FODOR 1975; NÉMETH 1987; MÉRI–KOVALOVSZKI 2000; GER- 5 Az Árpád-kori veremházak rekonstrukciós kísérleteiről: TA- tekből származó összeillő kerámiatöredékek mellett épített. A házak meneteles vagy lépcsős bejáratát GELY 2005; LUKÁCS, 1997 KÁCS 1999 (21/13–200/43.) a 305/66. épületbe másodlagosan 4 SABJÁN 1999, 139–140. 6 SABJÁN 1999, 137. 204 205 RÉGÉSZETI KUTATÁSOK MAGYARORSZÁGON 2011–2014 RÉGÉSZETI KUTATÁSOK MAGYARORSZÁGON 2011–2014 felszín meghatározásának bizonytalanságából adó- nek csak egy részét tartalmazzák. A leletanyag ér- sokféle. Megtalálható közöttük az egyszerű, kihajló a 14–25 cm perem átmérőjű főzőfazekak típusába dik. Az eredeti, egykori mélység meghatározásához tékét és helyben maradását tekintve azonban (balta, (8. kép 12.); ferdén, vízszintesen vagy függőlegesen sorolható. A 14 cm alatti asztali edények száma támpontot nyújt a Ny-i oldalon, az épület