front St. Vincent. nem féli a jövőt. Annie Clark vitán felül korunk egyik legfontosabb dalszerzője, aki alig egy évtized alatt indie-üdvöskéből artrock-szektavezérré lépett elő, mellesleg virtuóz és inno- vatív gitáros is. Övé az utóbbi évek egyik legkövetkezetesebben épített albumsoro- zata, miközben zeneileg nem hasonlítható senki máshoz. Ötödik, Masseduction című, októberi lemeze a kivételes karrier újabb meglepő fordulata. KOLLÁR BÁLINT. St. Vincent számára az elismerést a komplexen riban a legfőbb inspirációt a Pantera-gitáros, kalomadtán olyanokkal dzsemmelt, mint az egyéni, alaposan megcsavart dalstruktúrák Dimebag Darrell jelentette számára, ám hamar avantgárd gitáros Glenn Branca. Ekkoriban és a bámulatos gitárjáték mellett az agyas, túllépett rajta: megtanult mindkét kezével vette fel a St. Vincent nevet is, Nick Cave There sokrétű szövegek hozták meg. Lemezről-le- tapping-technikával játszani a hangszeren She Goes, My Beautiful World című dala után. mezre egyre több kritikus borult le innovatív (ez az, amikor a pengetős kéz is a fogólapon A név azt a kórházat jelöli, ahol a részeges tehetsége előtt, a szakmai tisztelet mellett matat), fingerpicking technikája (a húrok walesi költőfejedelem, Dylan Thomas meghalt népszerűsége is folyamatos emelkedésben ujjakkal való pengetése) pedig már egészen (tágabb értelemben pedig a „költészet halálára” van. Ma már olyanok versengenek a kegyeiért, fiatal korában sajátos volt. Ennek ellenére is utal). Marry Me című első, 2007-es leme- mint Beck vagy David Byrne, a Nirvana tagjai mereven elutasítja az akadémista szemléletet, zén még szinte minden hangszeren egyedül pedig többek közt őt kérték fel, hogy a zenekar hangsúlyozza, hogy nem tud kottát olvasni játszott, a végeredmény pedig tíz év távlatából Rock And Roll Hall Of Fame-es beiktatásakor vagy tudatosan komponálni. Ahogy billentyűse, is lenyűgöző: Kate Bush-, a Lodger-korszakbeli Kurt Cobain helyén gitározzon és énekeljen. Daniel Mintseris fogalmaz: „Annie szelektíven Bowie- és Radiohead-emlékképek törnek Nem kérdés: ő a 21. század egyik kulcsfigurája használja a tudását, így tud megteremteni elő, helyenként olyan, mint egy rockopera, a popzenében. egy sajátos zenei nyelvet.” Nem véletlen, hogy máskor zajtorpedók egymásutánja. Bár Clark bár felvették a Berklee College Of Musicra, két manapság azt mondja róla, hogy egy idealizált AZ ÖSZTÖNÖS GITÁRZSENI és fél év után otthagyta azt, mert úgy érezte, világot mutat be egy tapasztalatlan ember „Nem volt exhibicionistább, mint bárki más hogy ott csak session-zenészeket képeznek, szemszögéből, már ekkor megmutatkozott, a környezetében, de amikor kiállt a színpadra, míg ő a saját útját akarta járni. milyen elképesztő érzékkel tud csavarni egyet szinte felrobbant, már a legelső alkalommal a normalitás látszólagos érzetén egy váratlan is” – emlékezett vissza Clark nagynénje, Patti AZ INDIE KAMÉLEONJA hangmintával vagy egy meglepő szövegrész- Cathcart. A Tuck & Patti jazzduó egyik fele ott Bostonból előbb New Yorkba, majd Texasba lettel. A nyitó Now, Now különösen fontos, volt a tizenötéves Annie első fellépésén, ami- költözött, ahol csatlakozott Tim DeLaughter a maga „I’m not any, any, any, any, any, any, kor Jimi Hendrixtől játszotta a The Wind Cries legendásan soktagú (minimum huszonpáran anything...” sorával – egyfajta ars poeticaként Maryt – a felvételek alapján olyan vehemenci- vannak mindig) barokkprogpop-zenekarához, jelezte, hogy legnagyobb ikonjához, David ával és technikásan, hogy egymaga kitett egy a The Polyphonic Spree-hez, majd Sufjan Bowie-hoz hasonlóan ő is imidzs- és stílusvál- egész zenekart. Saját bevallása szerint akko- Stevens turnéegyütteséhez, miközben al- tások sorozataként képzeli el karrierjét, | 24 | Még több Recorder: Facebook.com/Recorder.hu front a szélesebb közönség által látható képet min- Aztán jött 2011-ben a Strange Mercy. bármikor felismerhető hangzással; a dalszer- dig az aktuális művészi döntéseihez igazítva. A lemez, amit nevezhetnénk akár Annie Clark ző-előadó azonban 2014-ben minden értelem- Fekete hattyújának, hiszen a filmbeli Natalie ben felült az artrock trónjára. Közreműködött ARTROCK TECHNICOLORBAN Portmanhez hasonlóan ő is magáévá tette a Swans To Be Kind című lemezén, a Nirvana Emiatt talán már nem is meglepő, hogy a benne lakozó sötétséget. A címét (és vendégeként énekelte a Lithiumot a zenekar a folytatás, a 2009-es Actor kapcsán olyanokat a Surgeon egyes szövegrészleteit) Marilyn Rock And Roll Hall Of Fame-beiktatásán, há- nyilatkozott, hogy a számok írásakor rengeteg Monroe naplójából, valamint Eric Rohmer romnegyed órás koncertet adott a Letterman Prince-t hallgatott, rengeteg Disney-klasz- filmművészetéből kölcsönző album központi Show-ban. Emellé még a művésznevét címnek szikust nézett és „egy Technicolor-albumot” témáját kötöttségeink, függőségeink, valamint megtevő LP karrierje addigi csúcsműve lett, szeretett volna megvalósítani. A tipikus „nehéz az azokból való szabadulás adja. El tudjuk mondhatni a St. Vincent-lemez platóni ideája. második lemez”-szindróma azonban őt is nyomni magunkban a fájdalmat? Magunkévá Egyszerre édeni és posztapokaliptikus, isme- utolérte, az eredeti felvételekből csak tudjuk tenni, hogy ezáltal egy teljesebb ember- rős, de mintha mégis egy távoli világból szólna, a fúvós és vonós hangszeres részeket tartotta ré váljunk? „Az igazat megvallva annyira ter- a David Byrne-kollaboráció kedvéért félretett meg, minden mást újravett John Congleton mészetes már nekem, hogy belerakom maga- gitárjátéka itt senkiéhez sem hasonlítható, mi- producerrel. Bár a hatások, valamint előző mat a gitárjátékomba, hogy már nem is igazán közben a szövegek remekül mondják el, milyen zenekarainak hatása még mindig tetten érhe- tudok beszélni róla. Nem tudom elképzelni az létezni a mindent átszövő internet korában. tő – Sufjan Stevens barokkos hangszerelései, életemet úgy, hogy mást csinálok. Alkalmatlan A borítón egy jövőből érkező szektavezérként a Polyphonic Spree álomszerű tudatfolyama –, vagyok a zenélésen kívül bármire” – vallott pózol Annie, aki megosztotta velünk vízióját Clark eddigre már végképp megtalálta saját erről a The Guardiannak adott interjújában. és mi meghajlottunk előtte. hangját. Ahogy egy kritikus fogalmazott: „mint- A hangszer fontosságát talán még jobban jelzi, ha egy indierock-rajongó Dr. Frankensteinként hogy míg az Actor dalvázlatait GarageBanddel MASSEDUCTION, 2017 összerakta volna az ideális zenészt”. rakta össze, addig a technológiától besokallva „Minden lemezemnek van egy archetípusa. A tizenegy szám egyfajta duett (vagy párbaj) a Strange Mercy mindegyik számát gitáron A Strange Mercy-é a pirulákon élő háziasszony. a tudatalattijában fészkelő érzelmek, valamint komponálta. Ez, valamint a cél, hogy olyan A St. Vincenté a nem túl távoli jövőből érkező elképesztő dalszerzői vénája között, burjánzó dalokat írjon „amik koncerteken élnek igazán”, szektavezér. De a Masseduction más, eléggé kreativitásba, váratlan megoldásokba és ké- egy harapósabb, keményebb megszólalást egyes szám első személy szemszögből íródott. nyelmetlen szövegekbe csomagolva. Hasonló eredményezett. Nem csoda, hogy pont ekkori- Persze nem tudod majd leellenőrizni a té- kvalitásokkal már a Marry Me is rendelkezett, ban dolgozott fel két Big Black-számot is. nyeket, de ha érdekel az életem, hallgasd akkoriban viszont még nem tudta ennyire jól meg az albumot” – nyilatkozta idén a művész. összefésülni a különböző elemeket, a dalszö- ST. VINcent › DAVID BYRNE A végeredmény pedig egy kevésbé experi- vegek szolgálatába állítani a zenét és magát Szintén a Strange Mercy kapcsán beszélt sokat mentális, new wave-vel, funkkal és áramvo- a dalnak a struktúráját. arról, hogy az erőviszonyok, a hatalom dina- nalasított popzenével is kacérkodó, erősen mikája, a szubverzív emberek mindig foglal- autobiografikus lemez. Bár a közreműködők MY ARIL N MONROE ÉS STEVE AlbINI koztatták – beleértve magát is. Így talán már listájának hosszánál (többek közt Jenny PIRULÁKON nem is olyan meglepő, hogy a Talking Heads- Lewis, Kamasi Washington, Sounwave) már Azonban bármiről is énekelt, mindig érezhető vezér David Byrne-nel közös lemez (Love This csak a producer személye meglepőbb (a Taylor volt egyfajta távolságtartás dalaiban, mintha ő Giant, 2012) ötlete is tőle származik. Mindkét Swifttel és Lorde-dal is dolgozó popmágus, csak puszta krónikása lenne a történéseknek. művész távoli szemlélője az emberiségnek, Jack Antonoff), az összkép tagadhatatlanul az emberiség pszichés állapotának és a min- St. Vincent. Mégis, melyik másik azonnal felis- dennapok teatralitásainak – ráadásul képesek merhető játékú gitárosnak jutna eszébe addig egyszerre szenvedélyes, slágeres, mégsem gyúrni a hangszer hangzását, ameddig már magától értetődően fülbemászó dalokat írni. nem is emlékeztet rá? Ezek ellenére A felvezetésnek megfelelően a háromévnyi a Masseductionben a legmeglepőbb az a fajta közös online munka (alig párszor voltak együtt kihívó, szexi tónus, amit a dalok megütnek. a stúdióban) manifesztációján Clark gitárak- Annie Clark fokozatosan mutatta meg magát robatikája háttérbe szorul, inkább Byrne szóló- szövegeiben, míg mostanra eljutott a fent munkái lehettek az irányadók. A végeredmény taglalt állapotba, vagy ahogyan Antonoff fogal- pedig új fénytörésben mutatja mindkét előadót, mazott: az olyan sorokhoz, amiket magadra akik mintha „zenei” gúnyát cseréltek volna – akarsz tetováltatni. A glittertől csillogó felszín ahogy erre az ötletre a borító is rájátszik –, alatt azonban ott lappang egyfajta szomorú- ahelyett hogy markánsan új területekre lökték ság: Clark