KÖZLEMÉNYEK DR. KÁPOLNAI IVÁN Mezőkövesdnek és környékének népessége, lakásviszonyai az ezredfordulóig „Mezőkövesd és környékén” az 1984-ben megszüntetett mezőkövesdi járás területén levő települé- seket értjük. Idetartozik Borsod-Abaúj-Zemplén megyének Heves megyével határos területén, a Bükk hegység Alföld felé lejtő déli részéből, az egri Bükkaljából 6 község (Bükkzsérc, Cserépfalu, Cserépváralja, Szomolya, Bogács, Tard), a miskolci Bükkaljából ugyancsak 6 település (Tibold- daróc, Kács, Borsodgeszt, Sály,Vatta és Bükkábrány). A Tisza, Sajó és az Eger patak által határolt Borsodi-Mezőségnek nevezett földrajzi táj területén fekszik a síkvidéki települések többsége (Me- zőkövesden kívül Mezőkeresztes, Mezőnagymihály és Mezőnyárád, a tanyai településből 1994-ben önálló községgé lett Csincse, Szentistván, Egerlövő és Borsodivánka), ezenkívül a Közép- Tiszavidék borsodi árteréhez tartozó Négyes és Tiszavalk. 1994-ben Mezőkövesd város környéké- hez csatolták az ugyancsak megszűnt mezőcsáti járásból Tiszabábolnát, 1997-ben pedig Tisza- dorogmát. Az újabb szóhasználat szerint: ez a „kistérség” az ezredfordulón Mezőkövesd várossal együtt összesen 24 közigazgatási egységet foglalt magában 770 km2-nyi területen, amely az ország területének 0,43%-a. A kistérségből 2004-ben leválasztották a három Tisza menti falut, de a követ- kezőkben a térség ezredforduló kori határain belül végezzük a népességre és lakásviszonyokra vonatkozó vizsgálódásunkat, túlnyomórészt hivatalos statisztikai adatokra támaszkodva. Népesség A népesség számának alakulása A 16–17. századból maradtak fenn a legrégibb olyan források, melyekből következtetni lehet az egyes települések nagyságára, hozzávetőleges lélekszámára. A dikajegyzékek feltüntették a porták (kapuk) számát, a tizedlajstromok pedig a legfontosabb terményekből és állatokból az egyháznak dézsmát fizető háztartások számáról tájékoztatnak. A tizedlajstromok általában megbízhatóbb alapul szolgálnak a népesség becsléséhez. Mezőkövesden 1548-ban 167 háztartást írtak össze, 1549-ben pedig 174-et. A másik mezővárosban, Mezőkeresztesen 91 dézsmázó háztartás volt, Ábrányban pedig – amely a megyében az elsők között kapta meg a mezővárosi címet, és az 1332–1335. évi pápai összeírás szerint tájunkon a legtöbb adót fizette – csak 36. A történeti de- mográfiai irodalomban szokásos 5–6 fős háztartással számolva, és figyelembe véve az 5–10%-ra tehető nem dézsmázó lakosságot, Mezőkövesd népessége a 16. század derekán több mint 1000 főre becsülhető. Kiemelkedően a legnagyobb település nemcsak Dél-Borsodban, hanem az egész me- gyében is, Miskolc után. A megyeszékhely csak kb. 40-50%-kal volt népesebb Kövesdnél. A század második felében a háztartások száma Kövesden és Keresztesen csökkent, a környék legtöbb településén viszont erőteljesen emelkedett. A gabona-dézsmajegyzékek 1548-ban 533 háztartásfőt jeleznek tájunkon, 1576-ban pedig 631-et, így az össznépesség 4000 körül mozogha- tott. Ebből Mezőkövesdre 25-30% eshetett. Eger elestét és az alig két hét múlva, 1596. október 23–25-én lezajlott mezőkeresztesi csatát követően erősen megcsappant a környéken az összeírt porták és háztartások száma, több település elnéptelenedését jelzik az összeírók. Az elmenekült lakosság egy része azonban visszatért, miután 216 DR. KÁPOLNAI IVÁN adókedvezményekkel visszacsalogatta a hatvani bég, sőt maga is telepített a környékre tatár harco- sokat. Keresztesen a csata után tíz évvel több háztartást írtak össze, mint Kövesden, a csata színteré- hez közeli Nagymihályon is többen laktak, mint az előző században, a bükk-vidéki Cserép lakossá- ga is növekedett, Ábrányé kb. annyi volt, mint az előző század derekán. A 17. század második felében egyre kevesebb településen mutattak ki csökkenő számú háztartást, és a mezővárosokon kívül több helységet egytelkes kisnemesi (curiális) településként tüntettek fel. Különböző adatok alapján kimutatható azonban, hogy a környék településeinek nagyobb része – bár csökkenő létszá- mú és a jelentős mérvű fluktuáció következtében összetételében is változó népességgel – többé- kevésbé lakott volt a török hódoltság 100–150 éve alatt. Szó lehet azonban a folyamatosság átmeneti, hosszabb-rövidebb ideig tartó megszakadásáról: az emberek földüregekbe, vermekbe bújtak el az összeírók elől. Mezőkövesdről is a 17. század első felének egy részében – egyes adatok szerint – átmenetileg a várostól délre, az erősen vizenyős „Nagyszállás” nevű határrészbe húzódtak. Vannak viszont adatok az 1620-as évekből arról, hogy egyes személyek nemességet kaptak, szó esik Kövesd plébániájáról is. Az 1650-es években ismert a plébános neve, aki 1657-ben anyakönyvet is fölfektetett, melynek azonban nyoma veszett. De az 1676. pünkösd vasárnapján (május 24-én) indított és fennmaradt anyakönyv is a legrégibbek közé tartozik az ország török megszállás alatti területén. Az 1680–82. években bejegyzett évi 50–52 születésből – 50 ezrelékes születési arányszámot feltételezve – 1000 körüli lélekszámra lehet következtetni. Bár akadt a megkereszteltek között nem kövesdi szülők gyermeke is, valószínűség- gel állítható, hogy a török uralom vége felé nem sokkal kevesebben laktak Mezőkövesden, mint a 16. század derekán. Ezeknek az adatoknak az ismeretében nem tartható megalapozottnak a régebbi helytörténeti munkáknak az az állítása, hogy Mezőkövesd 1596-ban – a „borsodi Mohácsként” emlegetett mezőkeresztesi csata idején – elpusztult, és „jóformán egy egész századon át lakosok nélkül volt”. Borsod-Abaúj-Zemplén megye 1998-ban megjelent „Kézikönyve” is azt írja, hogy „Eger másodszori ostroma (1596) után a teljes lakosság elmenekült, …és sokáig teljesen lakatlan volt a város” (277. old.). Az előzőkben említett, feltételezett népességszámok csak becsült adatok. A legrégibb konkrét számadatok Mezőkövesdnek és környékének népességéről 1746-ból származnak. Az egri érseki levéltárban található latin nyelvű egyházlátogatási („canonica visitatio”) jegyzőkönyvek kimutatják többek között az egyházközségek (plébániák) lélekszámát vallások szerinti megoszlásban. Mező- kövesden 3527, kivétel nélkül római katolikus személy lakott, Mezőkeresztesen pedig 2050 refor- mátus és 23 római katolikus. A harmadik legnépesebb település a 625 főt számláló, ugyancsak túlnyomóan református vallású Mezőnagymihály. A táj össznépessége meghaladta a 13 ezer főt. Négy évtized alatt ez – a természetes szaporodáson kívül jelentős bevándorlás révén – közel meg- kétszereződött. Az egész Habsburg Birodalom területén II. József uralkodása alatt végrehajtott népszámlálás 1786-ban 26 ezer lakost mutatott ki Mezőkövesden és környékén. Mezőkövesd la- kossága mintegy 30%-kal növekedett, ami természetes szaporodással magyarázható, a környéké pedig bőven megkétszereződött. A környék benépesülése tehát – spontán betelepülés és/vagy szer- vezett betelepítés révén – a 18. század második felében is folytatódott, Kövesden pedig már az első évtizedekben nagyrészt befejeződött. További négy évtized múlva, az 1820-as évek vége felé, az egyházi sematizmusok adataira tá- maszkodó honismereti munkák (Ludovicus Nagy és Fényes Elek) 36 ezer fő körüli, jó 40%-os növekedést jeleznek. Ez átlagosan évi 1%-os természetes szaporodással nagyobbrészt magyarázha- tó, miközben a vándormozgás, az el- és beköltözések alakulása egymást többé-kevésbé kiegyenlí- tette. Utána egy fél évszázadon át a környékbeli települések össznépessége 30 ezer fő körül stag- nált: 3–4 református többségű helység lélekszáma megfogyatkozott, több katolikus falué pedig kismértékben emelkedett. Mezőkövesd lakossága viszont 6 és fél ezerről 1880-ig több mint 10 és fél ezerre növekedett. Az 1831. évi nagymérvű országos kolerajárvány, az ismétlődő kisebb járvá- MEZŐKÖVESDNEK ÉS KÖRNYÉKÉNEK NÉPESSÉGE, LAKÁSVISZONYAI 217 nyok (1849, 1854/55) és a szabadságharc veszteségei miatt az 1869. év végi eszmei időponttal végrehajtott első hivatalos magyarországi népszámláláskor Mezőkövesden és környékén 39 ezer személyt vettek számba, és 1880 végén is csupán ezerrel többet. Némely település 11 év alatt sem tudta pótolni az 1873. évi nagy (bár az 1831. évinél kisebb) kolerajárvány veszteségeit. A további- akban az évtizedenkénti népszámlálások adatai alapján követhetjük nyomon a népesség számának alakulását. Az utolsó nagy kolerajárvány utáni évtizedekben az első világháborúig nagyjából zavartalanul növekedett a térség népessége, tízévenként 11-12%-kal. Az összlakosság 1920-ben megközelítette az 54 ezer főt, vagyis a II. József korabeli népszámlálás óta eltelt ötnegyed évszázad alatt több mint megkétszereződött. Az egész táj 27-28 ezer főnyi népességnövekményének csaknem a fele Mező- kövesdre jutott. Lélekszáma az 1910-es években már közelítette az 1780-as évtizedbelinek a négy- szeresét, vagyis majdnem kétszer olyan gyorsan növekedett, mint a környéké. Ennek szinte ellenté- teképpen, a hasonló jogállású Mezőkeresztes népessége az 1780-as években alig 30%-kal volt kevesebb Kövesdénél, 1910-ben pedig már csak egynegyede Kövesdének. Mezőkövesd után a leggyorsabban a katolikus Keresztespüspöki lakossága növekedett, melyet az 1949. évi közigazga- tási reform Mezőkereszteshez csatolt. A felnőtt férfi lakosság nagy többsége részt vett az első világháborúban, és kb. egyhatoduk nem tért vissza. Egyes községekből azonban a hadba vonultak negyede-harmada (vagy annál is nagyobb hányada) esett áldozatul. A községenkénti kimutatások szerint a háborús hősi halottak közel másfél ezres száma egy békebeli év halálozásának felel meg. A születések háború után megnövekedett száma 1921-ben érte el csúcspontját, a táj egész tör- ténetében legmagasabb volt, több mint 2300 fővel.