50ÍL5X 5' : ' / h ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK A MAGYAR BIOLÓGIAI TÁRSASÁG ÁLLATTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA SZERKESZTI ANDRÁSSY ISTVÁN LXXIII. KÖTET AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST, 1986 ALLATTANI KÖZLEMÉNYEK 'AGYAR BIOLÓGIAI TÁRSASÁG ÁLLATTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA SZERKESZTI ANDRÁSSY ISTVÁN LXXIII. KÖTET mN AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST, 1986 Az Állattani Közlemények a Magyar Biológiai Társaság Állattani Szakosztályának folyó- irata. A folyóiratban — a Rövid Közleményeket kivéve — csak azok a cikkek közölhetők, amelyek tartalmáról a szerzők a Szakosztály ülésein beszámoltak. A szerkesztő kéri a szerző- ket, hogy közlésre szánt kéziratukat az illető előadás elhangzása után lehetőleg nyomban jut- tassák el a szerkesztő címére: DR. ANDRÁSSY ISTVÁN ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék Budapest, VIII. Puskin u. 3. — 1088 A kéziratokat két gépelt példányban, oldalanként 25— 30 sorral (ritka sorközzel gépelve), tipizálás (aláhúzás) nélkül kell benyújtani. Az esetleges megjegyzéseket, kívánalmakat külön lapon kell mellékelni. Az egyes cikkek terjedelme az egy nyomtatott ívet nem haladhatja meg. Az ábrák lehetnek fehér kartonra vagy pauszpapírra készített vonalas tusrajzok, illetve repro- dukcióra alkalmas, éles pozitív fényképek. Az irodalomjegyzék összeállítására nézve a jelen kötet irodalomjegyzékei az irányadók. Minden kézirathoz rövid összefoglalást kell mellékelni az idegen nyelvű kivonat számára. ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK A MAGYAR BIOLÓGIAI TÁRSASÁG ÁLLATTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA Szerkeszti: DR. ANDRÁSSY 1STVÁN 1986. LXX1II. kötet, 1-4. füzet. Megjelent: 1987. A MAGYARORSZÁGI URBÁN ORNITOFAUNA VIZSGÁLATA ÉS ENNEK TERMÉSZETVÉDELMI VONATKOZÁSAI* írta: BOZSKO SZVETLÁNA (Kossuth Lajos Tudományegyetem, Evolúciós Állattani Tanszék, Debrecen) Az urban területek faunisztikai vizsgálata meglehetősen elhanyagolt témakör, nemcsak a magyar ornitológiában, de az egész zoológiában is. Azonban a városi ornitofauna megismerése az ország mindenkori faunisztikai leltározásának szerves része. Ennek meg nem értése, elhanya- golása hiányos zoológiai szemléletről tanúskodik. Az urbán madárvilág kutatása különösen fontos napjainkban, amikor az urbanizáció, az iparosodás, az intenzív mezőgazdaság és a köz- lekedés rohamos fejlődése világszerte a természetes biotópok változtatásával vagy megsemmi- sítésével párosul. A megváltozott táj helyén új, anthropogén környezet jön létre, amelyben sokszor nyoma sem marad az ősfaunának. Ilyenkor a nagy városok önálló ökológiai-földrajzi státust nyernek, és gyakran zöld szigetként, ill. rezervátumként szolgálnak a helyi madár- világ számára. Sajnos, ez a folyamat mind nagyobb méreteket ölt, így a városi ornitofauna mind több figyelmet igényel. A faunisztikai értékeken kívül, mind általános biológiai, mind a gyakorlati természetvédelem szempontjából nem kevésbé érdekesek a városi madarak ökológiai és etológiai jellemzői. Külföldön, mindenekelőtt Európában, az utolsó 30 évben lendületesen folytak az urbán- kutatások, és számtalan munka készült el. Napjainkra már fel van dolgozva több európai főváros ornitofaunája (London, Párizs, Helsinki, Stockholm, Varsó, Prága, Szófia, Belgrád, Nyugat-Berlin stb.), és százra vehető a más megvizsgált városok száma. A rendkívül terjedel- mes bibliográfia felsorolásától eltekintek e cikk korlátozott terjedelme miatt, és az érdeklődő- nek az előző dolgozatomat (BOZSKO, 1985) ajánlom. Sajnos, a szép európai anyagból 1980-ig teljes mértékben hiányoztak az átfogó magyar munkák. Ez az elmaradás talán nem annyira az ornitológusok kis létszámával magyarázható, hanem szemléleti probléma is. Még Buda- pesten sem történt felmérés, holott a fővárosban több rangos ornitológus tevékenykedett. Utoljára a fővárosi madárvilágot 1940-ben vizsgálta meg DORNING, de a publikációk korláto- zott terjedelme miatt a szerző mindkét cikkében (DORNING, 1942, 1943) csak a FRIVALDSZKY- féle 1879-es madárjegyzékhez képest újabb és eltűnt fajok felsorolására szorítkozott, és nem közölte Budapest teljes faunalistáját. Halála után munkájának kézirata elkallódott. A főváro- son kívül csak Gyula (KOROMPAI, 1965) és Keszthely (KEVE, SÁGI, 1970) madárvilágáról vannak részletesebb adatok. Más városokban 1980 előtt is folytak rendszeres megfigyelések, mint például Debrecenben (NAGY JENŐ, BOZSKO SZVETLANA, ARADI CSABA, FINTA ISTVÁN), Szegeden (BERETZK PÉTER, MARIÁN MIKLÓS és mások), Budapesten (SASVÁRI LAJOS), de átfogó munkák nem készültek. Az 1980-as évek kezdete új oldalt nyitott a magyar urbánkutatásban. Ekkor egyszerre több összefoglaló tanulmány jelenik meg országszerte: Debrecenben (JUHÁSZ, 1980; BOZSKÓ és JUHÁSZ, 1983—84), Szegeden (MARIÁN és tsai, 1980), Dombóváron (NAGY S., 1982). Nap- * Előadta a szerző a Magyar Biológiai Társaság Debreceni Csoportja 1985. március 21-én tartott ülésén. 1* 3 világot látott Budapest parki ornitofaunájának (SASVÁRI, 1981) és a Pécs központjában élő madárvilágnak (GÓRSKI, 1981) feldolgozása. Egyidejűleg a Magyar Madártani Egyesület több helyi csoportja munkatervébe veszi a saját városának vizsgálatát. Ennek köszönhetően 1984- ben végre lehetőségem nyílott friss adatokra épülő, összefoglaló, országos tanulmány meg- írására. Munkámban a saját anyagomra, az irodalmi adatokra és az MME helyi csoportok által rendelkezésemre bocsátott eredeti faunalistákra támaszkodtam. E helyen köszönetet szeretnék mondani mindazoknak, akik a fajlistákat és az eredeti anyagokat rendelkezésemre bocsátották és jelen munkám megszületését támogatták; így TRÄGER JÁNOSnak, THÚRÓCZY ZsoLTnak (Budapest), NAGY SÁNDORnak (Dombóvár), PETRILLA ArriLÁnak (Nyíregyháza), valamint HARASZTHY LÁszLÓnak, az MME titkárának. Feldolgozásom 8 városra terjedt ki: Budapest, Debrecen, Nyíregyháza, Gyula, Szeged, Dombóvár, Keszthely és részben Pécs. Az alapanyagok eltérő részletessége és tudományos szintje miatt munkámat csak a faunalistákra és a faj költő vagy nem költő jellegére tudtam alapozni, vagyis az ornitofauna minőségi értelmezéséig vittem. Ilyen módon sikerült összeál- lítanom a költő és az egész évi urbán fauna listáját, összehasonlíthattam a különböző városok madárvilágát és néhány általános szabályt levonhattam. A városi ornitofauna vizsgálatának eredményei A nyolc megvizsgált városban összesen 201 madárfajt figyeltek meg, ebből 117 költőnek bizonyult (a teljes fajlista az előbb említett 1985. évi munkámban található). Ezek elég magas mutatók, ha figyelembe vesszük azt, hogy a fajok száma egyenes arányban áll a terület nagyságával, és Közép- Európa sík vidékein átlagosan 120—150 faj költ (BANSE és BEZZEL, 1984). Viszonyításképpen megemlíthetem itt a Debrecen környéki Erdőspuszta el- ismerten gazdag madárvilágát, amelyben a DUDÁS MIKLÓS által összeállított faj jegyzék szerint (szóbeli közlés) 117 madárfaj fordul elő és 100 faj költ, vagyis kevesebb, mint az urbán faunában Magyarországon. A városainkban költő 117 faj következőképp oszlik meg a 15 rend között: Podicipitiformes: 3, Ciconiiformes: 4, Anseriformes: 6, Falconiformes- 6, Galliformes: 3, Gruiformes: 5, Charadriformes: 6, Columbiformes: 5, Cuculi formes: 31, Strigiformes: 1, Caprimulgiformes: 1, Apodiformes: 1, Coracii formes: 3, Piciformes: 6, Passeriformes: 66 faj. A csoportok között a város élethez könnyebben alkalmazkodó verébalkatúak dominálnak (56,4%), és legkevésbé jellemzőek a városokra a nagy testű, félénk madarak, valamint a vízi ornitofauna. Azonban a városi fajlistában több olyan rendszertani csoport fordul elő, amely az országos listához viszonyítva teljes vagy majdnem teljes fajsorozattal szerepel, mint pl. a Galliformes, Columbiformes, Coraciiformes, Piciformes, de még Podicipitiformes is. Még nagyobb mértékben érvényes ez az egyetlen fajjal képviselt rendekre (Apodiformes, Caprimulgiformes, Cuculiformes). Egyedül a Pelecaniformes hiányzik a városokból. Az egész évi aszpektusban még változatosabb az urbán fajok listája, amelyben már 17 rend található meg a következő bontásban: Gaviiformes: 1, Podicipitiformes: 3, Pelecaniformes: 1, Ciconiiformes: 7, Anseriformes: 9, Falconiformes: 12, Galliformes: 3, Gruiformes: 6, Charadriiformes: 14, Colum- biformes: 5, Cuculiformes: 1, Strigiformes: 5, Caprimulgiformes: 1, Apodi- formes: 1, Coraciiformes: 4, Piciformes: 8, Passeriformes: 97 fajjal. Ebben a listában is a Passeriformes dominál (51,2%), azonban a többi csoport rész- arányai megváltoznak. A vonuló madarak révén növekszik a récék, ludak (8,4%), lile-alkatúak (9,9%), valamint a nappali ragadozók (6,0%) abszolút és relatív száma. Különösen jellemzőek a téli hónapokban a különböző sólyom- félék, amelyeket vonz a városokba a veréb- és gerletömeg. 4 Érdekes volt megvizsgálni a magyar urbán ornitofauna állatföldrajzi összetételét is, annál inkább, mivel egyre terjed az a vélemény, hogy a városi ornitofauna az intrazonális elemekből tevődik össze minden földrajzi öve- zetben. Valóban, városainkban a szélesen elterjedt palearktikus fajok domi- nálnak (43,59%), amelyek a többi transzpalearktikus areájú holarktikus, óvilági és kozmopolita fajokkal együtt a költő fauna kb. 60%-át képezik. Az európai elemek mellett (16,24%) jelentős a déli faunatípusok cso- portja is (22,22%), de ezek között leginkább a tág areájú fajok találhatók (Carduelis carduelis, C. chloris, Muscicapa striata, Sylvia nisoria, S. communis, stb.). Ebben a csoportban található egy sor terjeszkedő faj, amely zömében ebben a században honosodott meg Magyarországon és különösen nagy popu- lációkat alkot városainkban és az anthropogén környezetben (Streptopelia decaocto, Serinus serinus, Phoenicurus ochruros, Dryocopos syriacus, Hippolais paliida). Az expanzív elemek közül — az utóbbi