Grezsa Bence A kazak nyelv színnevei Cikkem elkészülésében nyújtott folyamatos segítségéért és támogatásáért hálával tarto- zom tanáromnak és témavezetőmnek, dr. Khabtagaeva Bayarmának. Köszönettel tartozom to- vábbá a Szegedi Tudományegyetem Altajisztika Tanszék munkatársainak; dr. Ivanics Mária tanszékvezetőnek, dr. Mukusheva Rausangül, kazak lektornak, Biacsi Mónikának és Olach Zsuzsannának, akik hasznos tanácsokkal láttak el a cikkemet illetően. Bevezetés Tanulmányom a turkológiában egy kevésbé kutatott témával, a kazak nyelv színneveivel foglalkozik nyelvészeti szempontból. A kazak nyelv szókincse számos olyan elemmel rendel- kezik, amely valamilyen ótörök eredetű színnévre vezethető vissza. Noha több olyan munka is született, amely a török nyelvek színneveit tárgyalja – beleértve a kazakot is –, részletes áttekintést nem nyújtanak.1 A kazak színnevek többféle szempont alapján is csoportosíthatók. Munkámban a színneveket kulturális, jelentéstani és etimológiai szempontból vizsgálom. Elsődleges célom azon összetett szavak és szókapcsolatok bemutatása, illetve csoportosítása, amelyekben színnevek fordulnak elő. Annak érdekében, hogy megfelelően ismertessem a nyelv színrendszerét, rövid áttekintést nyúj- tok a kazak szóképzés szabályairól. Majd az alapszínnevek tárgyalása után a színnevekből képzett szavakat és szóösszetételeket vizsgálom a körülbelül ezer adatot tartalmazó szójegyzék alapján, amelyet Kenan Koç Kazak-török szótárából,2 Bektaev kazak–orosz, orosz–kazak nagyszótárából3 és Balakaev, Baskakov és Kenesbaev Kazak akadémiai nyelvtanából4 állítottam össze. A színek fi zikai tulajdonságainak, elnevezéseinek és jelentéseinek kutatásával több tudo- mányág is foglalkozik, mint például a fi zika, a neurológia, a szemiotika, a művészetelmélet, a szemantika és a fi lozófi a. A téma érdekessége abban áll, hogy a színnév-rendszerek nyelven- ként különbözőek. Sipőcz szerint5 létezhet olyan nyelv, ahol egy bizonyos szín jelölésére nem létezik elnevezés, ezért valamilyen árnyalattal vagy más színnel helyettesítve fejezik ki. 6 Grezsa Bence (1990) – Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Altajisztika Tanszék, MA II. évf. [email protected] 1 Erről bővebben a „Színnevek kutatása a török nyelvekben” fejezetben értekezem. 2 Kenan Koç: Kazak Türkçesi Türkiye Tükčesi Sözlügü. Ankara 2003. 3 Maulen Balakaevič Balakaev: Ülken kazakša-orysša orysša-kazakša sözdik = Bol’šoj kazahsko-russkij russko- kazahskij slovar’. Almaty 1999. 4 Maulen Balakaevič Balakaev–Nikolaj Aleksandrovič Baskakov–Smet Kenesbaevič Kenesbaev: Sovremennyj kazahskij jazyk. Almaty 1962. 5 Sipőcz Katalin: A vogul nyelv színnevei. Szeged 1994.7–9. 6 A török nyelvek többségében például a zöld színt sokszor a kék alapjelentésű színnévvel fejezik ki (törökországi török, kazak, azeri: kök; jakut: küöx) vagy a kék valamilyen árnyalatával, annak ellenére, hogy létezik külön elnevezés is a zöld színre. A KAZAK NYELV SZÍNNEVEI 45 Általános meghatározása alapján a szín egy három dimenzióban változó térbeli állandó, a vizuális érzékelés azon tulajdonsága, amelynél valamely felület tulajdonságai hasonlóak lesz- nek olyan észleletekhez, mint vörös, sárga, zöld, kék, illetve ezek kombinációi. A színészlelés három fő jellemzője a színezet, a telítettség és a világosság.7 A színnevek vizsgálata Az észlelt szín tehát egy olyan vizuális érzékletként fogható fel, amelyet az ember saját nyelvén a színezetre vonatkozó szavakkal fejez ki. Ebből következően a színnév egyszerre kognitív és kommunikatív jelenség. A színek kutatásával több tudományág foglalkozik, köztük a nyelvészet is; segítségével megismerhető és kategorizálható az emberi gondolkodás (ezt első- sorban a kognitív nyelvészet kutatja), amely az emberi érzékelésen alapszik. A színek nyelvészeti oldalról végzett kutatásaihoz segítséget nyújt Zollinger 1999-es mű- ve,8 amely mind nyelvészeti, mind pedig kulturális szempontból vizsgálja a színeket, továbbá a Biggam és Kay által szerkesztett, 2006-ban megjelent munka,9 és a szintén 2006-ban Jourdan és Tuite szerkesztésében készült munka,10 amely az antropológiai nyelvészeten keresztül vizs- gálja a színneveket. A színekkel kapcsolatosan több álláspont is létezik, mégis ezek közül kettőt emelnék ki: az univerzalista és a relativista (más néven Sapir–Whorf-) elméletet. Az univerzalista elképzelés szerint a színelnevezések fejlődése abszolút univerzális, míg a relativisták úgy vélik, hogy a színnevek különbözősége a nyelvészeten túli speciális kulturális jelenségekre utal. A nyelvi relativizmus elmélete szerint a nyelv nemcsak gondolataink formába öntésére szolgáló eszköz, hanem alapvetően meghatározza gondolkodásunkat is.11 A relativista elméletet követő nyelvészek általában mindig egy kiválasztott szemantikai területet elemeztek, és ezeket a lexikai csoportokat hasonlították össze több nyelvben. Az ösz- szehasonlítások eszköze a különbségek, eltérések bemutatása volt, eszerint bemutatni azt, hogy a világ szemantikai feltérképezése az egyes nyelvekben eltérő módon kerül rendszerezésre.12 Az elmélet első nyomai Humboldt munkásságában találhatók meg. Humboldt szerint a nyelv értelmezi a külső világot, továbbá meghatározza a beszélők gondolkodásmódját, szem- léletét, vagyis a nyelv alapján a világ megismerése abszolút szubjektívnek tekinthető. A relati- vista színnévvizsgálatokat általában néhány nyelv példáján mutatták be, elsősorban az angol és valamilyen más nyelv összevetése alapján.13 Az előbbi teória, miszerint a színérzékelés inkább egy velünk született, pszichológiai, mint- sem kulturális folyamat, 1969-ben született meg Brent Berlin és Paul Kay elképzelései alapján. Munkájukban húsz nyelvet vizsgáltak különböző nyelvcsaládokból. Adataik alapján arra az 7 International Electrotechnical Vocabulary NET (http://www.electropedia.org/iev/iev.nsf/display?openform&iev ref=845-02-18) 8 Heinrich Zollinger: Color. A multidisciplinary approach. Zürich 1999. 9 Progress in colour studies. Szerk. Carole Patricia Biggam–Christian Kay. Glasgow 2006. 10 Language, culture, and soceity key topics in linguistic anthropology. Szerk. Kevin Tuite–Christine Jourdan. Cambridge 2006. 11 Brent Berlin–Paul Kay: Basic colour terms. London 1969. 2–3. 12 Sipőcz Katalin: i.m. 10–11. 13 Sipőcz Katalin: i.m. 12–13. 46 GREZSA BENCE álláspontra jutottak, hogy tizenegy lehetséges alapszínnév létezik, amelyeket öt kritérium alap- ján határoztak meg. Azt is felfedezték továbbá, hogy azon nyelvek, ahol nem található meg a tizenegy alapszínnév, egy bizonyos evolúciós mintát követnek. Az evolúciós létra az univerzalista elmélet szerint egy olyan hétlépcsős folyamat, amely szerint minden nyelvben megtalálható a fehér és a fekete szín mint alapszínnév. Azonban, ha egy nyelvben kettőnél több alapszínnév található, akkor a következő sorrend fi gyelhető meg, hogy milyen alapszín-elnevezés követi a fehéret és a feketét: piros, sárga, zöld, kék, barna. Ha egy nyelvben már nyolcnál több alapszínnév megtalálható, akkor az adott nyelv elérte az utolsó lépcsőt, a „fejlődés csúcsát”, és a barna színnevet követően tetszőleges sorrendben alakulnak ki az alapszínnevek. Berlin és Kay ezt az elméletet különböző nyelvcsaládokból származó nyel- vek színneveinek vizsgálata alapján állították fel.14 A kazak nyelv evolúciós besorolásakor bizonyos problémák adódhatnak aszerint, hogy mit tekintünk alapszínnévnek a nyelvben. Nyelvészeti szempontból azok a színnevek tekinthetők alapszínnek, amelyek egy szóból állnak, nem jelölik egy másik szín árnyalatát, használatuk nem korlátozódik valamilyen tárgy vagy élőlény tulajdonságának a meghatározására, és köznyelvi szavak, azaz az adott nyelvet beszélő közösség számára használatuk érthető és mindennapos.15 A színnevek kutatása a török nyelvekben A török nyelvekben végzett kutatásokat két csoportra lehet osztani aszerint, hogy nyelvé- szeti vagy kulturális, művelődéstörténeti szempontok alapján kerülnek bemutatásra. Az első munkák, amelyekben már a színnevek értelmező elemzésével is találkozhatunk, a török nyelv etimológiai szótárai, például Räsänen,16 Clauson,17 illetve a Sevortjan által elkez- dett18 és Levitskaja által befejezett19 török etimológiai szótárak. Ezek azért is hasznosak, mert sok olyan színnevet is tartalmaznak, amelyek a ma beszélt török nyelvekből már eltűntek, vagy kevésbé használatosak. A három említett szótárban megismerhetjük a színnevek etimológiáját és az egyes nyelvekben létező mai változatait, továbbá bizonyos szavaknál olyan jelentéseket is tartalmaznak, amelyek nem közismertek. A török nyelvek színneveinek a vizsgálatához Erdal az ótörök szóképzésről (1991) írt munkája is segítséget nyújt. A szimbolika terén az utóbbi időben nem készült olyan mű, amely ténylegesen a török szín- nevek szimbólumrendszerét ismertetné, mind a mai napig Laude-Cirtautas 1961-ben írt könyve 14 Brent Berlin–Paul Kay: i.m. 1–23. 15 Brent Berlin–Paul Kay: i.m. 5–7. 16 Martti Räsänen: Versuch eines etymologischen Wörterbuchs der Türksprachen. Helsinki 1969. 17 Gerard Clauson: An etymological dictionary of pre-thirteenth-century Turkish. Oxford 1972. 18 Etimologičeskij slovar´ tjurkskih jazykov. Obščetjurkskie i mežtjurkskie osnovy na glasnye. I. Szerk. Ervand Vladimorivič Sevortjan. Moszkva 1974; Uő: Etimologičeskij slovar´ tjurkskih jazykov. Obščetjurkskie i mežtjurkskie osnovy na b. II. Moszkva. 1978. Uő: Etimologičeskij slovar´ tjurkskih jazykov. Obščetjurkskie i mežtjurkskie osnovy na v, g. d. III. Moszkva 1983. 19 Etimologičeskij slovar´ tjurkskih jazykov. Obščetjurkskie i mežtjurkskie osnovy na bukvy «ǰ, ž, j». Szerk. Lija Sergejevna Levtiskaja-Anna Vladimirnova Dybo-Valentin Ivanovič