A KAtoliKus Egyház és Az 1956-os forrAdAlom A Katolikus Egyház és az 1956-os forradalom A KATOLIKUS EGYHÁZ ÉS AZ 1956-OS FORRADALOM Szerkesztette: B K PÁZMÁNY PRESS Budapest 2018 A kiadvány megjelentetése a Pázmány Péter Katolikus Egyetem támogatása keretében valósult meg: Központi Alapok Program KAP17-61004-1.1-JÁK azonosítószámon. © Szerzők, szerkesztők, 2018 © PPKE JÁK, 2018 ISBN 978-963-308-325-3 Kiadja: a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara 1088 Budapest, Szentkirályi u. 28–30. www.jak.ppke.hu Felelős kiadó: Dr. Szabó István dékán Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Szakaliné Szeder Andrea Készült a Vareg Kft. nyomdájában www.vareg.hu TARTALOM ELŐSZÓ ............................................................................................................ 7 B Katalin „Az idő Isten kezében van, és az idő az igazság szövetségese.” ....................... 9 É Dániel A katolikus egyház és az 1956-os forradalom ................................................ 27 F Gergely Adalékok Pétery József váci püspök életéhez ................................................. 57 T Eszter Zsófi a Az 1956-os forradalom emlékezete Pannonhalmán ....................................... 85 M Barnabás A Központi Papnevelő Intézet papnövendékei és az 1956-os forradalom .......91 H E. Írisz Elkötelezettség és szabadság ..........................................................................109 B Máté XII. Pius pápa és a magyar forradalom ..........................................................131 S Viktor Attila A Katolikus Egyház és vezetője, Mindszenty József, 1956-ban ....................143 B Katalin Két életrajz – Tabódy István hősies élete ......................................................................165 – Adriányi Gábor fordulatos élete .............................................................174 ELŐSZÓ A Pázmány Péter Alapítvány a forradalom 60. évfordulóján emlékkonferenciát szentelt a Katolikus egyház és 1956 témakörének. A címadó gondolat Szuromi Szabolcs Anzelm rektor úrtól származott. A jelen kötet alapvetően ezeknek az előadásoknak az alapjául szolgáló tanulmányokat tartalmazza, kiegészítve néhány 1956-hoz és az Egyházhoz kötődő rövidebb-hosszabb munkával. A tanulmányok alapvetően tudományos igénnyel készültek. Diákok, PHD hall- gatók, egyetemi oktatók, tudományos kutatók szerepelnek a szerzők között. Mivel a forradalom az állam és jogtudományok számos területét érintő kérdés, köszönetet mondunk a JÁK vezetésének az anyag publikálásáért. A tanulmá- nyok elolvasása, lektorálása alapvetően a Kuratórium tudományos fokozattal bíró tagjainak feladata volt. Köszönetet mondunk továbbá a technikai segítség- nyújtásért Járdány Erikának, az Alapítvány titkárának. Budapest, 2017 márciusa Botos Katalin professor emerita, a Pázmány Alapítvány Kuratóriumának elnöke, a kötet szerkesztője „AZ IDŐ ISTEN KEZÉBEN VAN, ÉS AZ IDŐ AZ IGAZSÁG SZÖVETSÉGESE” (Mindszenty József) B Katalin professor emerita, a Pázmány Alapítvány Kuratóriumának elnöke Milyen állapotban volt a magyar társadalom a rákosista diktatúra idején? Hogyan hatott ez az egyházakra, mindenekelőtt a katolikus egyházra? Milyen volt a világpolitikai, helyzet, amelyben a forradalom kirobbant? Hogyan viszo- nyult ebben az időben a világegyház Kelet-Európához? 1. 1945-1955 1956 és a katolikus egyház kapcsolatának vizsgálatakor elkerülhetetlen, hogy az előzményekről – ha csak röviden is –, ne beszéljünk. A háború utáni Magyarországon az emberek többsége vallásos volt. Az 1948-as Mária-napokon Mindszenty bíboros hívására még hívők százezrei jöttek el zarándoklatra a mélyen katolikus Csongrád városába. A fordulat éve után azonban már a hercegprímás elleni koholt vádakat harsogta a rádió. 1948 karácsonyán le is tartóztatták, s koncepciós perben életfogytiglani fegyházra ítélték. A fényes szelek nemzedéke akkor még komolyan hitt abban, hogy az iskolák államosítása helyes döntés, és hogy az új, szocialista világ egy társadalmilag igazságosabb, tömegeknek jólétet teremtő, szabad rendszer lesz. Az államosítást a NÉKOSZ is követelte. Kezdetben sokan elhitték az Egyházra szórt rágalmakat is. A hangulatra némi magyarázatot adnak a körülmények. A magyar társada- lomnak igen nagy sokk volt a háború hatalmas embervesztesége, a holokauszt szörnyűsége, s a Trianoni békediktátum tovább élése. Tömegekben vetődött fel 10 B Katalin a kérdés, hogyan engedhette meg ezt az Isten? A háborúk szörnyűségei után féltek az emberek egy újabb háborútól. A kommunisták pedig valóságos hadjáratot folytattak a vallás ellen. Minden eszközt bevetettek. Az egyházi emberek megszégyenítését, megalázását, lelki és testi terrorizálását. Mindezt a békeharccal álcázták. Azt állították, hogy az im- perialisták világháborúra készülődnek, és az Egyház azok szövetségese. Holott a fordítottja volt igaz. A kommunista ideológia készült, bukásáig, a világfor- radalomra.1 A kommunista vezetők felmérték, hogy máról holnapra nem lehet kiirtani a vallásosságot. Arra törekedtek tehát, hogy hiteltelenítsék, lejárassák az egyházi embereket. Megfosztották az Egyházat szinte minden társadalmilag hasznos tevékenységi területétől. Kivették az oktatást és egészségügyet a papok és szerzetesek kezéből. Ily módon a párt és az állam alapvető befolyást szerzett a társadalom nagy rendszerei fölött. Nemcsak a katolikusokat, az egyéb feleke- zeteket is sújtotta az üldözés, de a fő csapás iránya a katolikus Egyház volt. Az Egyház visszaszorult a templomokba. A folyamatosan harmadik világháborúval fenyegetőző szovjet hatalom hazai szövetségesei, az egyházak erejétől tartva, a legdurvábban nekimentek minden intézményüknek. A békeharc egyik itthoni célpontja éppen a katolikus Egyház volt. Sokan el is hitték a mondottakat. De nem sokáig voltak hatással az emberekre a propaganda-szövegek. Hamarosan rádöbbentek a magukat humanistának valló új, „ateista hívők”is – hiszen azok voltak a fi atal baloldali értékeket valló értelmiségiek –, hogy a proletárdiktatúra messze nem a többség demokratikus uralma, hanem a párt- elit diktatúrája. Az ÁVO élén egy négy elemit végzett, primitív fanatikus állt, aki vakon végrehajtotta Rákosi és a szovjetek kívánságait – (másoktól nem is fogadott el parancsot.) Az államvédelmi hatóságok megfélemlítő akciói, a ko- holt perek, kivégzések, a kitelepítések és internálások, a parasztság zaklatása, az általános erőszak rövidesen az egész országra kiterjedt. Majdnem minden harmadik parasztcsalád konfl iktusba keveredett a hatalommal. Az értelmiséget valósággal lefejezték. A párt azonban a saját soraiban is folyton ellenségeket keresett. Előbb a nyugatos kommunistákkal végzett,(ld. a Rajk-pert), majd (Kádár letartóztatásával) a nemzeti kommunista vonalat is megfosztotta vezetőjétől. A Moszkvából hazatért csoport híven másolta a Szovjetunió beli személyi kultuszt és annak diktatórikus eszközeit. Így aztán félelemmel teli légkör alakult ki az egész országban. 1 Horváth Miklós közlése szerint, még 1989-ben is léteztek azok haditervek a Varsói Szerződésben, amelyek egy Nyugat elleni off enzíváról szóltak. „Az idő isten kezében van…” 11 A hatalom az Egyház elleni harcban minden eszközt megengedett magának. A szerzetesrendek feloszlatása, a főpapok zaklatása, bebörtönzése, a pszichotikus eszközök manipulatív felhasználása a koncepciós perekben, a megzsarolások, internálások, a fi zikai erőszak: mind benne voltak a kommunista eszköztárban. A jól ismert mondás alapján álltak: Verd meg a pásztort, és szétszalad a nyáj. (Még jó, hogy nem tízezer számra mészárolták le a papokat és szerzeteseket, mint annak idején, a francia forradalom után. De tények bizonyítják: a gyilkos- ságtól sem riadtak vissza nálunk sem.) Nem csoda, hogy 1956-ot reménykedéssel fogadta az Egyház. A hozzáállás azonban nem volt egyöntetű. A klérus megosztott volt. A közelmúlt évek sok-sok szenvedése egyeseket megtört, másokat, ha nem is tört meg, de nagyon óvatossá tett. Az Egyház vezetői, a főpapok börtönben voltak, vagy internálva, de mindenképpen el voltak szakítva a papjaiktól és a hívektől. A halálbüntetéssel fenyegető „devi- za-bűntettekkel” igen sokakat tudtak zsarolni. Az állam a kinevezésekbe való beleszólás révén pedig nagyon sok beépített embert tett pozícióba a klérusban. A főpapokat megfélemlítették, kikapcsolták, az alsó papságot meg igyekeztek behálózni, hogy feszültséget gerjesszenek a kléruson belül. A párt mindenáron arra törekedett, hogy kialakuljon egy, a hatalommal kiegyezni hajlandó széle- sebb papi réteg, a békepapság. Sajnos, munkájuk nem volt teljesen eredményte- len. Ne szépítsük: akadtak, akiket előmenetellel, anyagiakkal meg tudtak nyerni ügyüknek. A békepapi gyűlések azonban távolról sem a világbékét, hanem a kommunista hatalom konszolidálását szolgálták. Számos pap viszont nem volt hajlandó a „békeharcos” együttműködésre. Az a furcsa helyzet alakult ki, hogy az áhított békét hirdető Egyház mintha ellenezte volna a béke-gyűléseket. Ez sok embert megzavart. A kommunisták azt sulykolták, hogy az Egyházat a papi nagybirtokok visszaszerzése motiválja. A világegyház feje, XII Piusz pápa látta a keleti blokkban zajló folyamatokat. Legmélyebb meggyőződése volt, hogy az ateista kommunistákkal semmi- féle kiegyezés nem lehetséges.(Teljes mértékben egy hullámhosszon voltak Mindszenty bíborossal.) A Vatikán nem is fogadta el azokat a megegyezéseket, amelyeket a magyar felsőpapság az állammal az ötvenes évek elején – annak érdekében, hogy egyáltalán valami működési tere megmaradhasson – kötött. Ezt a papság egy része sem tartotta elfogadhatónak. Szerződést ui. csak a Vatikánnal lehetett volna az államnak kötnie. A kommunista hatalom