ANNALES MUSEI HISTORICO-NATURALIS HUNGARICI Volume 111 Budapest, 2019 pp. 179–201 Ritka és érdekes múzeumi lepkepéldányok a Kárpát-medencéből: csillérrokonúak (Lepidoptera, Nymphalidae: Heliconiinae, Argynniini) Bálint Zsolt & Katona Gergely Magyar Természettudományi Múzeum, Állattár, 1088 Budapest, Baross utca 13. E-mail: [email protected], [email protected] Összefoglalás – A szerzők a Kárpát-medencében előforduló tíz csillérrokonú (Argynniini) faj muzeális példányait mutatják be, fajokat faunakutatási és tudománytörténeti szempontból tárgyalva. Ezek a következők: Argynnis paphia (nagy csillér) – egy hímnős és két melanisztikus példány; Argyronome laodice (keleti csillér) – faunakutatás szempontjából érdekes példányok; Boloria aquilonaris (fellápi csillér) – faunakutatás szempontjából érdekes példányok; Boloria napaea (hegyi csillér) – a Kárpát-medencéből származó példányok revíziója; Boloria pales (havasi csillér) – a Kárpátokban tenyésző két elkülönült rassz rövid áttekintése; Brenthis ino (réti csillér) – a faj elterjedése szempontjából történeti értékű magyarországi példányok bemutatása; Clossiana euphyrosyne (árvácska csillér) – az „Argynnis euphrosyne ab. tatrica” holotípusa; Clossiana titania (Titánia-csillér) – felvidéki, magyarországi és erdélyi példányok bemutatása, összehasonlítása; Fabriciana niobe (ibolyás csillér) – egy különleges egyedi változat bemutatása; Issoria lathonia (vándor csillér) – egy különleges egyedi változat bemutatása. Kulcsszavak – aberráció, bizonyítópéldány, Magyarország, Románia, Szlovákia, Ukrajna, típus BEVEZETÉS A múzeumi évkönyv előző számában kezdtük meg a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) Lepkegyűjteményében fellelhető ritka lepkepéldányok bemutatását (Bálint & Katona 2018a). Jelen tanulmány az említett közlemény folytatásának tekinthető, és egy hasonlóan fajgazdag, viszonylag jól feltárt lepkecsalád, a szöglencfélék (Nymphalidae) helikonka-szerűek (Heliconiinae) alcsaládját tárgyalja. Ezt a trópusokon igen fajgazdag alcsaládot fauna- területünkön egy nemzetség (tribusz) képviseli: a csillérrokonúak (Argynniini). A csillérek az egész világon széles körben elterjedtek, de inkább a mérsékelt övi területekre jellemzőek. A tribusz trópusi fajokat is magába ölel, néhány fajuk mind az Ó-, mind pedig az Újvilágban megtalálható (D’Abrera 2018, 2019). Legismertebb és leglátványosabb fajaik az észak-amerikai Diána-csillér Annls Mus. hist.-nat. hung. 111, 2019 180 Bálint Zs. & Katona G. (= Speyeria diana (Cramer, 1779)) és a himalájai children-csillér (Childrena childreni Gray, 1831). Történeti adatok szerint a csillérek, vagy más nevükön gyöngyházlepkék (vö. Bálint & Katona 2018b), a Kárpát-medence faunájában 18 fajjal képviseltetik magukat (Bálint et al. 2006). A Kárpát-medencei csillérek MTM törzsanyaga 8694 példány, ami 77 szabványos üvegfedelű tárlófiókban, három szekrényben található (59A–61A). Jelentős, még beosztásra váró anyagokat is őrzünk különböző, újabban beérkezett magángyűjteményekből (Podlussány- és Rácz-gyűjtemények). A következőkben a fauna- és tudománytörténeti szempontból figyelemreméltó példányokat mutatjuk be. Akárcsak az előző részben (Bálint & Katona 2018a) a fajokat tudományos nevük alapján, betűrendben soroljuk fel, magyar nevüket is megadva (v.ö. Bálint & Katona 2018b). A fajt tárgyaló első bekezdésben az általános elterjedést, majd a faj életmenetével kapcsolatos tudnivalókat adjuk meg dióhéjban. A to- vábbi bekezdések tárgyalják magát a példányt és a hozzá köthető adatokat és ismereteket. A példányokat és dokumentációjukat (cédulák) felülnézetből ábrázoljuk, de ha szükséges, a fonáknézetet is bemutatjuk. Szándékunk ezzel a tanulmánnyal megint nemcsak a gyűjtemény alaposabb megörökítése, hanem az MTM Lepkegyűjteményében található értékek közkincscsé tétele és szemléltetése. A FAJOK BEMUTATÁSA ÉS TÁRGYALÁSA Argynnis paphia (Linnaeus, 1758) – nagy csillér (1–3. ábra) Euroszibériai faj, amely Japántól a mérsékelt övi Ázsián keresztül egészen az atlantikus partokig és a Brit-szigetekig terjedt. Egyes években vándorol. Élőhelyei ligetes erdők, zöldövezetes emberi települések. Hernyó alakban telel, tápnövényei különféle ibolyafajok (Viola). Minden lepkegyűjtemény legérdekesebb anyagai közé tartoznak a hímnős (gynandromorph) példányok. Ezeken a lepkékre többnyire jellemző ivari kétalakúság egyetlen egyeden látható, számos esetben mozaikszerűen, ritkábban pedig úgy, hogy az egyik oldalon csak a hím, míg a másikon csak a nőstény jellegek figyelhetők meg. Az MTM is számos ilyen példányt őriz, köztük a nagy csillér kétoldali hímnős egyedét, amit Diószeghy László (1877–1942) festőművész gyűjtött 1910-ben az Arad megyei Borosjenőn. A gyűjtő is felismerte a példány egyediségét, és ezt külön cédulán jelezte is. Később a példányt Andrzej W. Skalski (1938–1996) lengyel lepidopterológus boncolta fel 1971-ben (1. ábra), de úgy tűnik ezzel kapcsolatban nem publikált semmit (v. ö. Nekrutenko 1997). A nagy csillér hímnősségével kapcsolatban a cseh Otto Slabý (1913–1993) közölt részletesebb tanulmányt, még jóval Skalski vizsgálata előtt (Slabý 1950). Annls Mus. hist.-nat. hung. 111, 2019 Ritka és érdekes múzeumi lepkepéldányok a Kárpát-medencéből: csillérrokonúak 181 Érdekességként megjegyezzük, hogy a példányt a 2018-ban rendezett budapesti Sziget-fesztiválon más hímnős lepkékkel együtt kis kiállítás keretében az MTM bemutatta. Az anyag a fesztivál alatt egy viharban megsérült, de a példányokat sikerült restaurálni (1. ábra). 1–3. ábra. Argynnis paphia (Linnaeus, 1758) múzeumi példányok és céduláik: 1 = kétoldali hímnős példány; 2 = melanisztikus hím példány; 3 = melanisztikus nőstény példány Fig. 1–3. Argynnis paphia (Linnaeus, 1758) (Silver-washed Fritillary) museum specimens and labels: 1 = bilateral gynandromorph; 2 = melanistic male; 3 = melansitic female A csillérek bábjai érzékenyek a környezeti változásokra. Ez a lepkék szárnyain látható pigmentalapú fekete rajzolaton jól nyomon követhető. A nagy csillér sem kivétel, a jelenség számos múzeumi példányon tetten érhető. Itt két példát mutatunk be. A Szent-Ivány József (1910–1988) által gyűjtött isaszegi hím esetében mindkét szárny sejt- és középterében a fedőpikkelyek melanintartalma jelentős mértékben megnőtt, ezáltal a szárnyak felületén a fekete rajzolati elemek sokkal kiterjedtebbek (2. ábra). Hasonló jelenség figyelhető meg az itt bemutatott, Aradon gyűjtött nőstény példányon (3. ábra), amelyet Abafi-Aigner Lajos (1840–1909) több mint száz évvel ezelőtt „Argynnis Paphia L. ab. nigricans Cosm.” néven nagy részletességgel bemutatott és tárgyalt (Aigner-Abafi 1906). Argyronome laodice (Pallas, 1771) – keleti csillér (4–9. ábra) Euroszibériai faj, amely Japántól és Koreától a mérsékelt övi ázsiai területeken keresztül egészen a Balti-tengerig és a Kárpát-medencéig hatol. Élőhelyei ligetes lomberdők. Pete alakban telel, a hernyó tápnövényei különféle ibolyafajok (Viola). Életmódját Frederick William Frohawk (1861–1946) és Nathaniel Charles Rothschild (1877–1923) kutatta ki Szilágyságban gyűjtött nőstény egyedeket lepetéztetve (Frohawk 1909) (4. ábra). Annls Mus. hist.-nat. hung. 111, 2019 182 Bálint Zs. & Katona G. 4. ábra. Argyronome laodice (Pallas, 1771) fejlődési alakjait bemutató közlemény különlenyomatának borítója és színes táblája – a szerző, Frederick William Frohawk büszke lehetett a parányi részletek kidolgozására, mert a különlenyomat borítólapján erre szerényen külön felhívta a figyelmet Fig. 4. Reprint cover and coloured plate of Frederick William Frohawk’s work on the early stages of Argyronome laodice (Pallas, 1771) (Pallas’s Fritillary) – most probably the author was proud of his own work and drawn the attention for the details via asking the reader’s critical eye Hasonlóan a többi nagytestű csillérhez, ez a faj is hajlamos a kóborlásra. Egyes években példányai születési helyüktől messze elkóborolnak, így a számuk- ra megfelelő éghajlatú periódusokban egyes helyeket évtizedekre is képesek kolonizálni, majd ezekről eltűnnek. A keleti csillér esetében ez a jelenség külö- nösen feltűnő a Kárpát-medencében, ami a faj elterjedésének legnyugatibb területére esik. A keleti csillér elterjedése a Kárpát-medence keleti felében viszonylag jól dokumentált. Abafi et al. (1896) még csak Szilágypérből és Nagyszebenből jelzik, hangsúlyozva hogy mindkét helyről csak egy-egy példány ismert. Az első Kárpát-medencei észlelés Pável János (1842–1901) érdeme, aki 1894-ben gyűjtötte a Szilágyságban (Zilahi-Kiss 1905) (5. ábra). Szilágy megyei előfordulását Frohawk (1909) közleménye is megerősíti. Nagyszeben környékén és a Székelyföldön is többen gyűjtötték (lásd Székely 2008), amelyeket múzeumi példányok is bizonyítanak (6–7. ábra). Annls Mus. hist.-nat. hung. 111, 2019 Ritka és érdekes múzeumi lepkepéldányok a Kárpát-medencéből: csillérrokonúak 183 5–9. ábra. Argyronome laodice (Pallas, 1771) múzeumi példányok és céduláik: 5 = nőstény, az első Kárpát-medencei területen gyűjtött példány; 6 = hím, az erdélyi szász Daniel Czekelius rova- rász gyűjtéséből, királyföldi „Zendrisch” (= Zendersch = Szénaverős = Senereuş) lelőhellyel; 7 = hím, egy Träger nevű gyűjtőtől, székelyföldi „Csíkszereda” lelőhellyel; 8 = nőstény, talán az első magyarországi, Zempléni-hegységben gyűjtött példány, „Pálháza” lelőhellyel; 9 = hím, az egyik Eggenberger által gyűjtött példány, kétséges Budapest lelőhellyel Fig. 5–9. Argyronome laodice (Pallas, 1771) (Pallas’s Fritillary) museum specimens and labels: 5 = female, the first specimen captured in the Carpathian Basin; 6 = male, from the collection of Daniel Czekelius, a German-Saxon entomologist