RAGYOGNI ÉS MUNKÁLNI RAGYOGNI ÉS MUNKÁLNI Kultúratudományi tanulmányok Kazinczy Ferencről Szerkesztette: Debreczeni Attila Gönczy Monika Debreceni Egyetemi Kiadó Debrecen University Press 2010 Megjelent a Balassi Intézet és az MTA Támogatott Kutatóhelyek Irodája támogatásával Lektor BorBély SzilÁrD Szajbély MihÁly SzilÁgyi MÁrTon S. Varga PÁl A névmutatót Gönczy Monika készítette © Debreceni Egyetemi Kiadó, beleértve az egyetemi hálózaton belüli elektronikus terjesztés jogát is, 2010 ISBN 978 963 473 355 3 Kiadta: a Debreceni Egyetemi Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztõk Egyesülésének a tagja Felelõs kiadó: Dr. Virágos Márta főigazgató Felelős szerkesztő: Bálint Ágnes Tördelés, tipográfia: Juhászné Marosi Edit A nyomdai munkálatok a Kapitális Nyomdában készültek Felelős vezető: Kapusi József Készült Debrecenben, 2010-ben Tartalom Előszó ........................................................................................................................ 9 nyElVúJítás éS ForDításiroDaloM Bíró Ferenc: Kazinczy Ferenc és a nyelvkérdés..................................................... 13 hites Sándor: „herder hamis próféta” (Kazinczy és a nyelvhalál) ..................... 22 nyiri Péter: „a magyar szó, ha rossz is, jobb mint az idegen.” (A német nyelvi purizmus és a magyar nyelvújítás) ........................................... 32 ajkay alinka: Dessewffy József és a Tübingai pályamű ..................................... 42 Bence Erika: Művészeteszmény és irodalomértés (Kazinczy Ferenc Tövisek és virágok című kötetében) ................................................................... 52 Szikszainé Nagy Irma: Kazinczy-epigrammák stílusszerkezete ......................... 58 Láncz Irén: Szarvas Gáborék Kazinczy nyelvújításáról ....................................... 65 Gerold László: Sinkó Ervin Kazinczy-tanulmánya .............................................. 72 Czibula Katalin: Megjegyzések Kazinczy Emília Galotti-fordításához ............. 80 Demeter Júlia: a Molière-t fordító Kazinczy ....................................................... 89 Margócsy István: Kazinczy Ossián-fordítása, posztmodern szemmel ............... 99 Szörényi László: Kazinczy Sallustius-fordítása .................................................... 112 Medialitás éS társműVéSzetek Király Erzsébet: Silány originál vagy mesteri kópia? (Kazinczy és a művészi utánzás elve) ................................................................. 121 Bodrogi Ferenc Máté: Rend és elragadtatás (Kazinczy esztétikai alaptapasztalatainak egy közös mintázatáról) ................................................... 135 Mezei Márta: Képi paratextusok Kazinczynál (Kazinczy Ferencz Munkáji, 1–9. kötet. Fogságom naplója) ............................................................................. 153 onder Csaba: Egy „paszkvillus” anatómiája (Kazinczy Ferenc a Mondolat címlapján?) ........................................................ 183 Granasztói Olga: Kazinczy és a korai angol tájképi kertek Magyarországon .... 193 hermann zoltán: „Béjárom a sok kertet” (Tájképek és képtájak a Bácsmegyeyben) ........................................................... 207 Devescovi Balázs: Kazinczy Ferenc Gessner Idylliumi fordításának ökológiai olvasata ................................................................................................ 222 Bódi Katalin: Testábrázolás a XVIII. században (Kép és regény) ....................... 232 Papp Júlia: adatok a Kazinczy-levelezés kritikai kiadásához .............................. 257 Mohácsi Ágnes: „a nyelv géniusza” és a tánc ........................................................ 273 5 PoliTiKuM éS idenTitás Gergely András: Kazinczy a történelemben ......................................................... 285 Dobszay Tamás: A szabaduló Kazinczy ................................................................ 294 Völgyesi Orsolya: Etika és politika (Kazinczy és az 1827-es Zemplén vármegyei tisztújítás) ........................................................................... 306 ifj. Barta János: A Kazinczy-család zempléni birtokai a XVIII/XIX. század fordulóján ...................................................................... 319 Szalisznyó lilla: „Most kenyeret keresünk kapával és tollal” (Kazinczy Ferenc és Kisfaludy Sándor gazdasági mindennapjai) .................... 326 Biró Annamária: Kazinczy esete a szászokkal ...................................................... 338 Tapodi Zsuzsa: Kulturális és nemzeteszmény XIX. század eleji szövegekben (Kazinczy Ferenc Erdélyi levelek, Dinicu Golescu Utazásaim leírása) .......... 351 Madarász Imre: Kazinczy és Pellico: párhuzamos börtönkrónikák (A Fogságom naplója és a Börtöneim) ............................................................... 362 írótárSaK éS leányoK hász-Fehér Katalin: Szabadkőműves mintázatok Kazinczy Ferenc fogsága utáni kapcsolatrendszerében .............................................................................. 371 Kovács ida: „atyámfiai apollóban” (Kazinczy Pálóczi Horváth Ádámnál tett látogatása) ...................................................................................................... 390 Penke Olga: Kazinczy és a Mindenes Gyűjtemény................................................ 407 Porkoláb Tibor: Az amicitia jegyében (Kazinczy Ferenc és Virág Benedek kapcsolatáról) ....................................................................................................... 416 zentai Mária: „grófnéd kertészkedjen” (Hétköznapok, család, életmód Berzsenyi Dániel és Kazinczy Ferenc levelezésében) ........................................ 427 Keisz Ágoston: ungvárnémeti Tóth lászló 1814 márciusában (Ungvárnémeti Tóth László és Kazinczy Ferenc kapcsolatfelvétele) ................ 440 Orbán László: A Maris históriája ........................................................................... 451 Szabó Ágnes: „S ezzel a fináléval ért véget a’ szép scéna” (Kazinczy Ferenc és Gyulay Lotti kapcsolatáról) ............................................ 465 Névmutató ................................................................................................................ 473 6 A sors talán nem fog bennünket ismét elsüllyeszteni; s így el jön az idő, el kell az időnek jőnie, midőn az ő és az együtt- élők dolgozásai ragyogó művek által fognak homályba té- tetni; csak a lélek, melyet ő az egésznek kölcsönzött, meg nem szűnik folyvást ragyogni és munkálni, míg a nemzeti- ség utolsó szikrája el nem hamvad. (Kölcsey Ferenc: Emlékbeszéd Kazinczy Ferenc felett) Előszó az emlékévek az ünneplés terei. Jó esetben azonban az ünneplés olyan tudomá- nyos pezsgéssel is párosul, amely aztán maradandóan beírja magát a szakirodalmi hagyományba. Minden remény megvan rá, hogy a Kazinczy-emlékév, amely az író születésének 250. évfordulójának évében, 2009-ben került megrendezésre, ilyen szak irodalmi történésként rögzül majd. Már a publikációk nagy száma is figyelemre méltó, több monográfia, számos tanulmánykötet, tematikus folyóiratszám és szö- vegkiadás jelent meg az évfordulóhoz kapcsolódóan. a bő termésből is kiemelhetjük Bíró Ferenc monográfiáját (A legnagyobb pennaháború, Kazinczy és a nyelvkérdés), Miskolczy ambrus négykötetesre tervezett monográfiájának első két kötetét Ka( - zinczy Ferenc útja a nyelvújítástól a politikai megújulásig), Fried István és Tóth Or- solya tematikus tanulmányköteteit („Aki napjait a szépnek szentelé…” Fejezetek Kazinczy Ferenc pályaképéből és utókora emlékezetéből és A mulandó és a múlha­ tatlan), valamint a Czifra Mariann szerkesztette gyűjteményes tanulmánykötetet (A leleplezett mellszobor), az irodalomtörténet című folyóirat tematikus Kazinczy- számát és sok-sok más tanulmányt, melyek különféle fórumokon jelentek meg. Sa- játos jelentőséggel bírnak az évforduló alkalmából az országos Széchényi Könyv- tárban és a Petőfii rodalmi Múzeumban rendezett kiállítások katalógusai, valamint a Szenvedelmek, szenvedélyek című kötet, melyek a szövegek világát kitárják a képek felé, érzékeltetvén nagyon szoros kapcsolatukat. S végül, de nem utolsósorban, meg kell említenünk a Kazinczy Ferenc művei címen megindult kritikai életműkiadás első három kötetét (Pályám emlékezete, Fordítások Bessenyeitől Pyrkerig, Külföldi ját­ szószín). ahhoz még nincs elegendő távlat, hogy megítéljük e szakirodalmi termés közelítő értékét, bizonyos tendenciák azonban talán kitapinthatóak. Elsősorban arra gondol- hatunk, hogy a Kazinczy kapcsán az irodalomtörténet-írásban megszokott témák mellé (amelyek művelése természetesen továbbra sem vesztett időszerűségéből) be- csatlakoztak eddig elhanyagolt vagy nem is nagyon érintett vizsgálati tárgykörök is. Megemlíthető például erre nézve a Kazinczy és a kertművészet kapcsolatát vizsgáló számos tanulmány vagy a divat és viselet problémakörét Kazinczyval összefüggés- ben tárgyaló írás, illetve a Kazinczy-önképek angolszász hagyományhoz való vissza- vezethetőségét felvető szövegek. Mindez természetesen nemcsak tematikai újdonsá- got jelent, a témák megkívánták a megközelítések és módszerek terén is az innová- ciót, a szokatlan nézőpontok alkalmazását. Összességében a legjelentősebb hozadék talán az, hogy a régóta meglévő felismerés, mely szerint Kazinczy életműve oly- annyira a különböző művészeti ágak határterületein mozog, hogy megközelítésében 9 szükséges az interdiszciplinaritás, szélesebb körben elkezdett a szakirodalmi gya- korlatban is működni. ilyen interdiszciplináris karakterű a jelen tanulmánykötet is. a tanulmányok első változatai előadásként hangzottak el a 2009. október