1. évfolyam KULTÚRATUDOMÁNYI SZEMLE Cultural Science Review Szécsi Gábor: Közösség, kultúra mediatizáció Boros János: Új valóság, új lények, új egyetemek Szabó Tibor: Magyar - olasz kulturális kapcsolatok a két háború közö 2019/1. KULTÚRATUDOMÁNYI SZEMLE / Cultural Science Review Kiadja: Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar 7100 Szekszárd, Rákóczi u. 1. +36 74 528 300 https://kpvk.pte.hu/ hu/kulturatudomanyi_szemle Felelős kiadó a kar dékánja Megjelenés gyakorisága: Évenként négy lapszám, három magyarul, a negyedik angol nyelven A szerkesztőség elérhetősége: [email protected] Felelős szerkesztő Szécsi Gábor HU ISSN 2676-9158 A Kultúratudományi Szemle szerkesztősége és szerkesztőbizottsága Szerkesztőség: Szécsi Gábor főszerkesztő Bús Imre főszerkesztő-helyettes Boronkai Dóra K. Farkas Claudia Rácz Barbara Zádori Iván Szerkesztőbizottság: Boros János elnök (Pécs) Bárczi Zsófia (Nitra, Nyitra) Pálfi József (Oradea, Nagyvárad) Hörcher Ferenc (Budapest) Ivanović, Josip (Subotica, Szabadka) Klein Sándor (Budapest) N. Horváth Béla (Szekszárd) Orbán Jolán (Pécs) Szabó Tibor (Szeged) Olvasószerkesztő: Horváth Viola Tördelés: Schmieder Réka Meilinger Zsolt Lapterv: Bús Imre : szerzők : kiadó KULTÚRATUDOMÁNYI SZEMLE Cultural Science Review 2019/1. (1. évfolyam) Tartalom Tanulmányok Szécsi Gábor Közösség, kultúra, mediatizáció .............................................................................................. 4 Boros János Új valóság, új lények, új egyetemek ...................................................................................... 20 Szabó Tibor Magyar – olasz kulturális kapcsolatok a két háború között .............................................. 30 Műhely Györkő Enikő TIPIKUS ÉS ATIPIKUS GYERMEKNYELV-FEJLŐDÉSI KUTATÓCSOPORT ...... 39 Györkő Enikő Óvodáskorú koraszülött gyermekek numerikus képességének fejlődése ......................... 40 Boronkai Dóra Hibajavítási stratégiák a kora gyermekkorban ................................................................... 51 Király Gabriella Hiperkinetikus zavarral küzdő gyermekek intelligencia-struktúrájának elemzése ........ 68 Fórum Boros János Bölcsészettudományok a demokráciában ............................................................................ 86 Szemle Szécsi Gábor Észrendszer és erkölcsi autonómia ....................................................................................... 98 E számunk szerzői ................................................................................................................ 101 Summaries ............................................................................................................................. 103 Szécsi Gábor Közösség, kultúra, mediatizáció Bevezetés Az információs technológiák mindennapi használata révén a média logikája mindinkább behálózza életvilágunkat, hatással van a közösségről és kultúráról alkotott fogalmunkra. A mindent átható mediatizáció lényegét tekintve olyan meta-folyamat, amely azzal, hogy átalakítja a társadalmi és kulturális élet teljes feltételrendszerét, egyúttal új társadalmi formákat, kultúrát is teremt, és eddig ismeretlen árnyalatokkal gazdagítja a kommunikáció közösség- és kultúraformáló szerepéről alkotott képünket. A közösségek mediatizációja alatt így nem csupán a tömegkommunikációs tartalmak közösségi életre, kulturális értékrendre, konvenciókra, nyelvhasználati szokásokra gyakorolt hatását értjük, hanem azt a társadalmi folyamatot is, amely az új (közösségi) média használata során szerveződő virtuális és az adott helyen megvalósuló személyközi kapcsolatokra épülő, fizikai közösségek közötti kölcsönhatás megerősödésével eddig ismeretlen közösségi formák megszületéséhez vezet. A mediatizáció eredményeként a virtuális és fizikai közösségek határai mindinkább elmosódnak, a hagyományos közösségi viszonyok alapjain új, hibrid (virtuális- fizikai) közösségek szerveződnek. A közösségek mediatizációja lényegét tekintve tehát nem más, mint ezeknek az új kommunikációs technológiák használatához kötődő, hibrid közösségi formáknak a kialakulása. Amíg a közvetített kommunikáció könyvnyomtatáshoz kapcsolódó korábbi formái mellett a különböző primer csoportokon (család, rokonság, baráti kör stb.), helyi közösségeken belüli közvetlen személyközi kommunikációnak még komoly szerepe volt a napi információcserében, addig az új technológiák alkalmazásával ezeknek a helyhez kötött szóbeli közlési folyamatoknak a közösségformáló funkciója egyre kevésbé érzékelhető. Mindez alapvetően változtatja meg a közösségről és kultúráról kialakított képzetünket. Az elektronikusan közvetített kommunikáció eredményeként megszülető új közösségi formák meghatározzák mindennapi kommunikációs interakcióinkat, emberi kapcsolatainkat, a kultúrához és a tradíciókhoz való viszonyunkat. Olyan valós közösségekként működnek, amelyek a közös érdeklődés, bizalom, nyitottság jegyében szerveződnek, és amelyek a fizikai közösségekhez hasonlóan a közösségi normákat, értékrendet elfogadó tagjaik számára a közösségi létből fakadó cselekvési erőforrásokat kínálnak. Tanulmányomban ennek az új közösségiség élménynek és közösségfogalomnak a forrására próbálok rávilágítani az elektronikus kommunikáció korában születő közösségi formák és a média kapcsolatának elemzésével. Különböző modellek tükrében mutatok rá arra, hogy a virtuális és fizikai közösségek határainak elmosódásával hogyan születik meg a más és más kommunikációs technológiák használatához kötődő közösségi szerepek énképet, kulturális identitást formáló kölcsönhatása. Kitérek továbbá arra is, hogy a közösségi kommunikáció új csatornáinak kialakulásával hogyan válik többrétegűvé és hajlékonnyá a globális kommunikációs hálózatban és az általa tudatosan választott vagy megteremtett helyi közösségekben egyaránt otthonosan mozgó ember identitása. 4 1. Mediatizált közösség, hálózati individualizmus Az internetet, mobiltelefont használó ember szabadon vándorolhat a kommunikáció folyamatában megszülető és egymásra kölcsönösen ható közösségek világában. Szabadságának forrása a többrétegű és rendkívül hajlékony közösségi és kulturális identitásáért felelős, kiterjedt kommunikációs kapcsolatrendszer, amely közösségről alkotott fogalmát egyszerre teszi összetetté és képlékennyé. Az elektronikus kommunikáció új technológiái tehát felgyorsítják azt a közvetített kommunikáció korábban megjelenő eszközeivel (könyv, nyomtatott sajtó, film, rádió) elkezdődő folyamatot, amely a belső társadalmi kötelékeihez, valós közösségi formáihoz erősen kötődő én felszabadítására irányul. Az individuum az új technológiák alkalmazásával megszülető kommunikációs térben egy, a különböző közösségek határain átívelő kapcsolati hálózat részévé válik. Ez a kapcsolati hálózatban való létezés jelenti képlékeny, többrétegű identitásának forrását. A számítógépet, mobiltelefont használó, televíziót néző, rádiót hallgató, szűkebb és tágabb környezetével folyamatos kommunikációs kapcsolatban levő ember számára a különböző társadalmi és kulturális kontextusok határai szimbolikussá halványulnak. Számos közösségnek válhat tagjává akár egyidejűleg is a különböző kommunikációs technológiák alkalmazásával, és, persze, számos olyan közösségből léphet ki az új médiatér nomádjaként, amelynek belső viszonyai, normái, konvenciói elfogadhatatlanná váltak számára. A közvetlen face-to-face kapcsolatok által meghatározott, fizikai és a főként elektronikusan közvetített kommunikációs viszonyokra épülő, virtuális közösségeket egyaránt sajátjának érző individuum mindennapi kommunikációs tevékenysége mindinkább eltünteti ezeknek a közösségeknek a határait. A különböző közösségekben betöltött szerepei egymásra kölcsönösen hatva befolyásolják énképét, egyéniségét, az egyes közösségi formákhoz való kötődését. Az elektronikusan kommunikáló ember közösségről és kultúráról alkotott fogalma így számos fizikai és virtuális közösségélményből táplálkozva, a különböző közösségi formák fogalmi megjelenítésének csomópontján születik meg. A fizikai és virtuális közösségek az egyéni fogalmi reprezentációk szintjén kerülnek kölcsönhatásba egymással és válnak az ilyen közösségekben akár egyidejűleg is jelenlevő individuumok kettős identitásának forrásává. Az elektronikus kommunikáció révén megvalósuló gyors és folyamatos információáramlás pedig nem csupán a közösségi szerepek értelmezésének szinkronitását, de gyakran e közösségi szerepek egyidejűségét is maga után vonja. A mobiltelefonon, interneten kommunikációs közösségeket építgető, hálózott individuum a kommunikációs technológiák gyors és folyamatos váltogatásának következményeként valós és virtuális közösségi szerepeit egyre kevésbé képes elkülöníteni egymástól. Amikor például valamilyen fizikai, közvetlen emberi viszonyokon alapuló helyi közösség tagjaként kommunikál, akkor ezt egyúttal az elektronikus kommunikációs kontextusokhoz köthető virtuális közösségi szerepeinek megfelelően is teszi. Az elektronikus kommunikáció kora tehát nem csupán a mediatizált kommunikáció, de a mediatizált közösségek kora is. A közvetített kommunikáció új technológiáinak használata eddig ismeretlen közösségi formákat teremt tudatosabban felvállalt és ezért bármikor felülvizsgálható közösségi kötődésekkel. Ezek az újonnan született közösségek erőteljesen befolyásolják mind a fizikai, mind a virtuális közösségekről alkotott képzetünket. Olyannyira, hogy nyugodtan kijelenthetjük: az elektronikusan kommunikáló ember közösségfogalmának határait ma már az eredményes kommunikáció kritériumairól alkotott képzete jelöli ki. A mediatizált kommunikáció