A magyar kvarterkutatás bibliográfiája 1708-2004 Összeállította: Jámbor Áron Budapest 2006 A Magyar Állami Földtani Intézet 206. alkalmi kiadványa Ajánljuk ezt a könyvet mindazoknak akik még ma is hisznek a geológiai munkák szükségességében. A Kiadó A Magyar Állami Földtani Intézet 206. alkalmi kiadványa © Copyright Magyar Állami Földtani Intézet, 2006 Minden jog fenntartva Közreműködtek: ANGYAL JOLÁN, CSONGRÁDI JENŐNÉ, GÁSPÁR ANITA, HÁLA JÓZSEF, HEGYINÉ RUSZNYÁK ÉVA, JAKAB KATALIN, LENGYEL ILONA, PÁLFY ÉVA, SÍKHEGYI FERENC, SZLEPÁK TÍMEA, UNGER ZOLTÁN, VIKOR ZSUZSANNA Sorozatszerkesztő: MAROS GYULA Műszaki szerkesztő: PIROS OLGA, SIMONYI DEZSŐ Számítógépes technikai előkészítés: SIMONYI DEZSŐ, TIEFENBACHER ILDIKÓ Tipográfia, borítóterv: SIMONYI DEZSŐ Kiadja a Magyar Állami Földtani Intézet Felelős kiadó: BREZSNYÁNSZKY KÁROLY igazgató A kötet megjelenését a Magyar Tudományos Akadémia X. Osztálya támogatta. ISBN 963 671 257 3 Nyomda: Innova-Print Kft. Tartalomjegyzék Bevezetés . 5 Forrásmunkák . 9 Betűrendes bibliográfia . 19 A, Á . 19 B . 31 C . 69 Cs . 73 D . 79 E, É . 91 F . 97 G . 109 Gy . 121 H . 123 I, Í . 145 J . 147 K . 165 L . 213 M . 227 N . 253 Ny . 258 O, Ó . 259 Ö . 260 P . 261 R . 299 S . 315 Sz . 349 T . 369 U . 379 V . 381 W . 393 X . 397 Z . 397 Zs . 399 Szerző nélküli publikációk . 401 Bevezetés A hazai földtani kutatások 19. század közepi első nagy fellendülését követően Pethő Gyula 1900-ban „A magyar természettudományi irodalom fejlődése és fellendülése” (Képes magyar iro- dalomtörténet II. kötet, 53 p.) már fölvetette a teljes magyar geológiai bibliográfia összeállításának szükségességét, de erre előbb a sürgető földtani térképezési, majd a század végén a milleniummal kapcsolatos összefoglalási feladatok, az agrogeológiai felvételezés, a Balaton-monográfia munkálatai, s végül az I. világháború okozta nehézségek és az első földtani felvételezést végző geológusgeneráció közel egyidejű kihalása miatt akkor nem került sor. A két világháború között az egyéb sürgősebb feladatok — szénkutatás, szénhidrogén-kutatás, barlangtani vizsgálatok, a 2. talajtani térképezés az ország sík- és dombvidéki területein, a hegy- vidéki területek részletes újrafelvétele, majd Erdély visszacsatolt részein folytatott 25 000-es rész- letességű földtani térképezés, aztán a II. világháború és az azt követő gazdasági, illetve politikai nehézségek — miatt fel sem merült elkészítésének gondolata. Elsősorban talán azért, mert 1896 óta összesen két év — az 1898. és az 1939. — kivételével minden évben megjelentek a Földtani Közlönyben „a magyar földtani bibliográfia” összeállítások. 1950-től 1989-ig a felfokozott nyersanyag-kutatási feladatok — a részletes földtani térképezés, a fúrásos kutatás — kötötték le a geológus társadalom energiáit. A Magyar Állami Földtani Intézetben az 1960-as évek közepén háromszor is nekirugaszkodtak a feladat megoldásának. A három kísérlet közül a regionális geológiai irodalom tekintetében legsikeresebbnek az ország majdnem egész területét lefedő 200 000-es földtani térképsorozat ma- gyarázóinak irodalomjegyzékét tekinthetjük. Teljessé azonban — a kitűzött cél ellenére — ez sem válhatott, mert a magyarázók összeállításának munkája a feszülő személyi és szakmai ellen- vélemények miatt hatékony egységesítés és ellenőrzés nélkül folyt. Ez a bibliográfia összességében így is a magyarázók kiadása előtti magyar — pontosabban a mai Magyarország területét érintő — regionális földtani irodalomnak a (lényegesebb) 85–95%-át foglalja magában. Az 1995. évtől a Földtani Intézet Könyvtára a nemzetközi GEOREF program keretében tíz hazai folyóirat és a Magyar Állami Földtani Intézet kiadványainak számítógépes rendszeres feldolgozásá- val a legújabb magyar földtani irodalom túlnyomó részét hozzáférhetővé teszi. Az elkövetkező évek termése nagyobb részének összegyűjtése és viszonylag könnyű számítógépes kezelhetősége ezzel biztosítottnak látszik. Sajnálatosnak tartom azonban, hogy 2000-ben jelent meg — jelenleg úgy tűnik utoljára — az „éves magyar földtani bibliográfia” összeállítás a Földtani Közlönyben. Lényegében anyagi nehézségek miatt nincs mód ennek a mindenképpen szükségesnek látszó gya- korlatnak a folytatására. Az igényes cikkírónak így, főként ha az 1896. év előtti publikációkat is figyelembe kívánja venni, ma is fáradságos munkával kell összegyűjtenie egy-egy terület vagy téma irodalmát vagy annak nagy részét, de a teljességet a szétszórtság miatt gyakorlatilag el nem érheti. 6 A negyedidőszaki képződmények ugyan a földtörténet során képződötteknek hazánkban is — ahol szerepük a három jelentős méretű folyóvízi üledékgyűjtő (Nagyalföld, Kisalföld, Dráva–Mura-medence) több száz méter vastag kitöltése és a Dunántúl nagy részét borító kb. 50 méternyi löszösszlet miatt sok más kontinentális területnél lényegesen nagyobb — csak kis részét jelentik. Irodalma az emberi társadalom sokoldalú érintettsége — földrajzi, régészeti, éghajlatváltozási, talajtani, barlangtani, nélkülözhetetlen nyersanyag (víz, építőanyagok, tőzeg, mésziszap stb.) gazdálkodási, építésföldtani —, továbbá a szokásosnál bonyolultabb üle- dékképződési folyamatai, valamint szokatlanul gazdag vizsgálati módszerei következtében más képződményeinkénél viszonylag sokkal nagyobb terjedelmű és rendkívül sokoldalú. Ráadásul az esetek nagyobb részében egy-egy dolgozat címe alapján alig lehet biztosan eldönteni, hogy egy-egy publikáció besorolandó-e a hazai negyedidőszaki irodalomjegyzékbe, vagy abból nyu- godtan kihagyható. A teljes magyar negyedidőszaki irodalmat pedig nagy terjedelme miatt csak (több) évtizedes munkával lehetne áttanulmányozni. Erre pedig sem pénz, sem vállalkozó nem került eddig. Áttekintő jellegű felmérés alapján a hazai — tágabb értelemben vett földtudományi — publiká- ciók száma ma mintegy 70 000–80 000 db-ra tehető, s ebből az előbb említett bonyolultsága miatt a kvarter képződményeket érintők mennyisége közel 10 000-re becsülhető. Jelen összeállításunk — amely a hazai kvarter képződményeit érintő 2004-ig megjelent publiká- ciók teljes bibliográfiája szeretne lenni — lényegében a véletlen szülötte, a körülmények szerencsés összejátszása következtében készülhetett el. A 20. század 90-es éveinek elején a Közép- és Kelet-Európában lejátszódott politikai és gaz- dasági rendszerváltás a Magyar Állami Földtani Intézetben lényegében (politikai felhangokkal kísért) generációváltásként zajlott le. Ennek következtében 1991-ben, mint nyugdíjazás előtt álló intézeti főosztályvezető, „légüres térbe” kerültem, azaz szervező-irányító-ellenőrző feladataim ellá- tását az 1992–1993. években már feleslegesnek ítélték. Az így felszabadult energiáimat, a magam és munkatársaim által 1962 óta összegyűjött hazai éleskavics (Dreikanter, ventifakt) előfordulások kialakulásának megfejtésére fordítottam (Jámbor 1992). Eközben kiderült, hogy a negyven éven keresztül szerzett terepi tapasztalataim alapján az éleskavics előfordulásaink genetikáját csak megközelíteni tudtam, s ahhoz a magyar és a leglénye- gesebb külföldi irodalom áttekintése, az abban való elmélyülés is szükséges. A vonatkozó negyed- időszaki irodalom tanulmányozása mellett elkezdtem gyűjteni a magyar negyedidőszaki földtani irodalom bibliográfiai adatait, amelyeket aztán munkatársaim — Jakab Katalin, Pálfi Éva és Lengyel Ilona — legépeltek, illetve számítógépre vittek. Az adatgyűjtési munkám során a Forrásmunkák címszó alatt feltüntetett bibliográfiákból, cím- gyűjteményekből jelöltem ki, illetve írtam ki az általam a hazai negyedidőszakot érintőnek vélt dol- gozatokat. Így a bibliográfiakészítés szabályait tulajdonképpen megszegtem, mert az egyes folyói- ratok, könyvek kézbevételével, a publikációk tényleges ismeretében kellett volna eldöntenem, hogy besorolható-e a szóbanforgó dolgozat ebbe a gyűjteménybe vagy sem. Ezért az így összeállított címjegyzék kénytelen-kelletlen magán viseli a korábbiak stílusait. Ezek egy részében az oldal- számok nem tól-ig, hanem csak -tól vannak megadva, az önálló kiadványoknál esetenként hiányzik az oldalszám és a kiadó is stb. Ezeknek a hiányoknak a teljes pótlása szükséges lett volna, de azt a körülmények csak részben tették lehetővé. A jelentős mennyiségű szembeszökő hiányosság pótlását dr. Piros Olga szakszerkesztő szervezte meg. Az aprólékos munkát az Országos Földtani Szakkönyvtár munkatársai dr. Csongrádi Jenőné, Gáspár Anita és Szlepák Tímea könyvtárosok végezték el. A nyers bibliográfiai gyűjteményt Angyal Jolán, Hegyiné Rusznyák Éva, Síkhegyi Ferenc, Unger Zoltán és Vikor Zsuzsanna ellenőrizték. 7 Összeállításomban figyelembe vettem a földtani, talajtani, geomorfológiai, építésföldtani térké- pezési, hidrogeológiai stb. munkákat, a fontos felszíni feltárások, valamint a különböző célú fúrá- sok feldolgozása alapján készített közleményeket, az archeológiai munkáknak a rézkorig terjedő idesorolható részét, az álló- és folyóvizeink, továbbá a barlangkitöltő üledékeink feldolgozásáról szóló közleményeket, a paleoklimatológia és a negyedidőszaki kérdések speciális és átfogó értéke- lésével foglalkozó publikációkat. Kéziratokat általában csak ritkán vettem fel a jegyzékbe, azok elsősorban az Országos Földtani és Geofizikai Adattárban, a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutató Intézetében, továbbá az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Debreceni Egyetem, a Szegedi Egyetem, a Janus Pannonius Tudományegyetem földrajzi és földtani tanszékein, valamint a Magyar Természettudo- mányi Múzeumban, ill. múzeumok természettudományi részlegeiben érhetők el. Teljesen kimaradt az a sok ezer víz-, és a kereken 8000 db szénhidrogénkutató fúrás kéziratos ré- tegsora, amelyek