Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem 28-as számú művészet- és művelődéstörténeti besorolású doktori iskola A ZONGORA SZEREPE JOHANNES BRAHMS 49 DEUTSCHE VOLKSLIEDER CÍMŰ MŰVÉBEN KERÉNYI MARIANN TÉMAVEZETŐ: SZABÓ FERENC JÁNOS DOKTORI ÉRTEKEZÉS 2019 Tartalomjegyzék Köszönetnyilvánítás ................................................................................................. III Bevezetés .................................................................................................................... V 1. Johannes Brahms és a Volkslied............................................................................ 1 1.1 Brahms népdalgyűjteményeinek forrásai ........................................................... 1 1.2 A Volkslied ......................................................................................................... 5 1.3 Johann Gottfried Herder hatása .......................................................................... 7 1.4 Az eredetiség kérdése ......................................................................................... 9 1.5 Brahms és Erk vitája ......................................................................................... 14 2. Brahms és a zongoraszólam ................................................................................ 18 2.1 A dalok zongoraszólamának struktúrája .......................................................... 18 2.1.1 Strófánként változatlan zongorakíséretes dalok ........................................ 18 2.1.2 Strófánként változó zongorakíséretes dalok .............................................. 34 2.2 A zongoraszólam énekhang nélküli része ........................................................ 64 2.2.1 Előjáték ...................................................................................................... 64 2.2.2 Utójáték a strófánként változatlan zongoraszólamú daloknál ................... 67 2.2.3 Utójáték a strófánként változó zongoraszólamú daloknál ......................... 69 2.2.4 A balladai hangvételű dalok közjátékai ..................................................... 71 3. Hangnemi kapcsolatok a 49 Deutsche Volkslieder köteteiben .......................... 73 3.1 A hangnemek forrásai ....................................................................................... 73 3.2 Hangnemi érdekességek a kötetben .................................................................. 75 3.3 Hangnemi koncepció a dalok sorrendjében, avagy ciklikus gondolkodás ....... 79 4. A 28 Deutsche Volkslieder és a 49 Deutsche Volkslieder egyező dalainak összehasonlítása ........................................................................................................ 84 4.1 Első versszak zenei anyagaként alkalmazva .................................................... 84 4.2 Nem a kezdő versszak zenei anyagaként alkalmazva ...................................... 87 4.3 A versszakok között elosztott zenei anyagok ................................................... 89 4.4 Újrakomponált kíséretek ................................................................................... 91 5. A műdalok és a 49 Deutsche Volkslieder kapcsolata ......................................... 94 5.1 Guten Abend (WoO33 Nr.4) – Spannung (Op.84 Nr.5) ................................... 95 5.2 Soll sich der Mond…(WoO33 Nr.35) – Vor dem Fenster (Op.14 Nr.1) .......... 97 5.3 Des Abends…(WoO33 Nr.38) – Gang zur Liebsten (Op.14 Nr.6) ................. 100 5.4 Da unten im Thale (WoO33 Nr.6) – Trennung (Op.97 Nr.6)......................... 103 5.5 Dort in den Weiden…(WoO33 Nr.31) – Dort in den Weiden (Op.97 Nr.4) .. 106 5.6 Es wohnet… (WoO33 Nr.36) – Der bucklichte Fiedler (Op.93 Nr.1) ........... 108 5.7 In stiller Nacht (WoO33 Nr.42) – In stiller Nacht (WoO34 Nr.8) ................. 110 6. Gondolatok a dalok előadásáról........................................................................ 112 Bibliográfia ............................................................................................................. 117 II Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozom témavezetőmnek, Szabó Ferenc Jánosnak, aki túl azon, hogy javaslataival segítette a téma kidolgozását, ötleteivel további gondolkodásra, kutatásra ösztönzött. Hálás vagyok a fordításokért Ujlaky Dorottyának, Pusztai Lídiának és Koncz Reginának, a kottapéldák szerkesztéséért Varjasi Gyulának. Köszönettel tartozom Riskó Katának, aki szakmai javaslatokkal segítette munkám. Hálás vagyok Pogány Áronnak, aki a fordítások pontosítása mellett a szöveg formálásában segített, a munkafolyamat során végig támogatott. Köszönöm a családomnak, kislányomnak, hogy szeretetükkel, támogatásukkal, türelmükkel lehetővé tették, hogy elég időt fordíthassak disszertációm elkészítésére. Kerényi Mariann Szeged, 2019. június 12. III IV Bevezetés Doktori értekezésem témáját a dalirodalomhoz fűződő lelkesedésem alapján választottam. A dal miniatűr műfaja, a zeneszerzők legbelsőbb érzelmeinek lenyomatát hordozza. Olyan zeneszerzőt kerestem, akinek dalaiban a hangsúly a zongoraszólamra helyeződik. Választásom Johannes Brahms 49 Deutsche Volkslieder című gyűjteményére esett, amely lehetőséget ad a zongoraszólam irányából megvizsgálni a zeneszerző népdalokhoz fűződő bensőséges viszonyát. A témát elsősorban előadóművészi szempontok alapján közelítettem meg. Brahms egész életét végig kísérte népdalokhoz fűződő szeretete, és lelkes érdeklődése, amelynek nyomai a nem vokális művekben is megjelennek. A német népdalok legfőbb jellemzője a dallami és ritmikai egyszerűség, amely zenei anyag megfelelőnek bizonyult a zárkózott Brahms számára, hogy érzelmeit a nép által létrehozott szövegen és dallamon keresztül, illetve közvetett módon ezek mögé rejtőzve, fogalmazza meg. Brahms mindezt a zongoraszólam kidolgozottságával éri el. A 49 Deutsche Volkslieder (WoO33) dalait a zongoraszólam alapján tanulmányozom. Egyes alfejezetek elején megadom az általános jellemzőket, s ezeket később az egyes elemzésekben bontom ki. A gyűjtemény utolsó hét műve előénekesre és négyszólamú vegyeskarra íródott. Dolgozatom ezekre a művekre nem terjed ki, ezért az elemző részben nem szerepelnek. Olyan szakaszokban említem csak meg, ahol a mű egészét vizsgálom. Értekezésemet hat nagyobb részre osztottam. Az első szakaszban Brahms és a népdal viszonyát, valamint népdalköteteinek forrásait tárgyalom. Ebben a fejezetben Brahms népdalokról való összetett gondolkodását, az uralkodó nézettel ellentétes álláspontját, a népzene fogalmáról alkotott elképzelését mutatom be, illetve hogyan helyezkedik szembe Brahms népdalról alkotott nézete a korabeli tudomány meggyőződésével. Kitérek Brahms – a válogatásban szerepet játszó – esztétikai stílusának azon jellegzetességére, miszerint az autentikussággal szemben a számára zenei minőséget jelentő dallamokat részesítette előnyben. Brahms számára a népdal idealisztikus költői kép volt, mely a valóságtól elrugaszkodott ideát testesített meg. Ebben a tekintetben Herder követőjének mondható. Támadta Ludwig Erk és Franz Magnus Böhme gyűjteményét (Deutscher Liederhort), akik válogatás nélkül mindent összegyűjtöttek, amit a nép énekelt. A szerző, forrásai tekintetében Kretzschmer- Zuccalmaglio Deutsche Volkslieder mit ihren Original -Weisen (1838-1840) című V antológiáját részesítette előnyben. Brahms további népdalköteteit és azok forrásait is ebben a részben tárgyalom. Dolgozatom második szakaszának középpontjában a népdalfeldolgozások zongoraszólama áll. Ebben a fejezetben a dalok elemzésén keresztül a zongora szerepét olyan szempontok alapján vizsgálom, amelyek által bebizonyítható, hogy a zongora a dalok zenei illusztrációján túl Brahms gondolatainak, titkolt érzelmeinek, rejtett üzeneteinek közvetítője: a szerző néhol szinte második jelentésréteget ad zongoraszólam által a dalokhoz. Értekezésem célja megvilágítani a zeneszerző népdal iránti lelkesedését, valamint hogy hogyan nyilvánul meg ez a különböző struktúrájú zongoraszólamok zenei anyagában. A strófánként állandó, illetve strófánként változó zongoraszólamokat a zenei illusztráció jellege alapján további csoportokra osztottam. E rendszerezés által lehetőség nyílik a kétféle kísérettípus összehasonlítására, a szöveg kontextusába helyezve, láthatóvá válik, milyen szempontok inspirálták a szerzőt a megfelelő kísérettípus kiválasztására. A strófánként változó zenei anyaggal rendelkező daloknál is több alcsoportba rendeztem a műveket, melyeknek struktúráját a szöveg jellege határozza meg. A szöveg tartalmát a párbeszédes népdalokon, balladai hangvételű történeteken, a szereplők lelkiállapot-változásán keresztül követhetjük nyomon, amelyeket a zongora zenei anyaga ábrázol. Külön tárgyalom a zongoraszólam énekhang nélküli részét, az előjáték, utójáték és közjáték szerepét. Értekezésem harmadik részében Brahms hangnemválasztásaira fókuszáltam. A hangnemek forrásainak megjelölése mellett ebben a szakaszban emelem ki az egyes népdalfeldolgozások érdekesebb hangnemi jelenségeit, a dalok tartalmi-hangnemi összefüggéseit. A köteten belüli hangnemi koncepció vizsgálata felveti a ciklikus gondolkodás kérdését, amelyre szintén ebben a fejezetben keresem a választ. A 49 Deutsche Volkslieder (1894) népdalkötet előzményének tekinthető a 28 Deutsche Volkslieder WoO32 (1857) című gyűjtemény. A negyedik részben a két kötet egyező dalainak zongoraszólamait hasonlítom össze, amelyek nagyjából negyven év különbséggel keletkeztek, így lehetőséget nyújtanak az ifjú zeneszerző és a már korából adódóan érett gondolkodású Brahms komponálási módjának megfigyelésére. A 28 Deutsche Volkslieder tükrében más