MÉLYÉG-OBJEKTUMOK Mélyég-kalauz I. A téli égbolt Most induló, évszakonként jelentkező cikk- Procyon, Sirius, Rigel) fényes csillagainak sorozatunk célja az égbolt leglátványosabb, látványa. A téli Tejút vidéke sziporkázóan legérdekesebb mélyég-objektumainak bemu- csillaggazdag, mivel ebben az irányban saját tatása. A témával több népszerűsítő könyv spirálkarunk, az Orion-kar belseje irányá- is foglalkozik, de úgy ítéltük meg, hogy ba nézünk, így arrafelé hozzánk viszonylag ezek adatai sok esetben pontatlanok vagy közel lévő objektumokat láthatunk. A négy tévesek, különösen a távcsöves látványra legközelebbi nyílthalmaz körül kettő a Bika vonatkozók. A négy cikkben csillagképen- csillagképben alkot lenyűgöző párost, de ként haladunk majd. Sajnos a terjedelmi a területen további számos, szabad szem- korlátok miatt nagyon tömören kell írnunk, mel is érzékelhető halmaz, csillagáramlat így az ismertebb égitestek teljes körű jellem- vagy asszociáció található. Aki tehát vállalja zése kimarad, csak a legfontosabb távcsö- a kevés és igen hideg derült éjszakán a ves benyomásokra szorítkozunk. A kevésbé kitelepülést, olyan élményekben lehet része, ismertek esetében igyekszünk rávilágítani melyek egy életre megváltoztathatják az Uni- azon tulajdonságukra, ami miatt megéri fel- verzumról alkotott képét. keresnünk. Az égitesteket az Égabrosz vagy más csillagatlaszok alapján találhatjuk meg. A peremvidék A téli ég nyugati peremvidékét két, látvá- Alkonyattól pirkadatig nyosnak nem nevezhető alakzat foglalja el. Télen ritkák a derült éjszakák, és ha el is A Caelum (Véső) kicsiny csillagkép, mely vonulnak a felhők, sokszor leszáll kérlel- tőlünk gyakorlatilag alig figyelhető meg. A hetetlen ellenfelünk, a köd. Amikor mégis Rigel mellett az égi folyó, az Eridanus (Eri- derült marad az ég, a hőmérő higanyszála dánusz) kígyózik méltóságteljesen dél felé, meredek zuhanásba kezd, és meg sem áll negyedrendű csillagai csak sötétebb ég alól –10, –15 fokig. Ezek a körülmények nagyon láthatók. Kiszélesedő északi része elfoglalja sokak kedvét elveszik a téli észleléstől, holott a Bika, az Orion, a Cet, valamint a Fornax az égbolt látványa sokkal szebb, mint nyáron. közötti régiót, de ezen a nagy, déli fekvésű A nyugati horizonttól a zeniten át dél felé égboltrészen, távol a Tejúttól csak néhány kígyózik a Tejút nyárinál halványabb, de galaxis és egy-két köd jelent érdekesebb ugyanúgy félreismerhetetlen csapása, tele célpontot. jól ismert és kevésbé ismert halmazokkal és A számunkra legérdekesebb galaxiscsoport ködökkel. Nyugaton még a nyári égbolt alak- –20 fokos deklináció környékén, a Fornax zatai hunyorognak, keleten a Tejút „mögött” határa közelében látható. Egyik legjelentő- már tavaszi csillagképek keresik helyüket sebb tagja az NGC 1300, mely a küllős spi- újra az égen. Hajnalra szinte az egész ég kör- rálgalaxisok (Sb) szép példánya. 10–11m-s befordul, hiszen a decemberi, januári éjsza- összfényessége 6x3’ felületén oszlik el, s így kák hossza 13 óra körüli. Szinte zavaróan kedvező körülmények között 10 cm-es átmé- korán sötétedik, emiatt a leglustább amatőr rőjű távcsővel a halvány, ovális ködösségben is könnyen kitelepülhet, észlelhet, s még fényes magot láthatunk. A küllő és a belőle időben ágyba bújhat. A legfantasztikusabb kiinduló halvány spirálkarok megpillantását a Téli Hatszög (Capella, Aldebaran, Castor, 20–25 cm-es műszerektől várhatjuk. 50 11001ujmeteor.indd001ujmeteor.indd 5500 22010.01.03.010.01.03. 111:07:441:07:44 MÉLYÉG-OBJEKTUMOK Tőle néhány fokkal délnyugatra egy újabb, ég kell megpillantásához. Ha rálelünk, egy lapjával felénk forduló, de sokkarú spirált hozzávetőleg 3–5’-es kerek foltot látunk. észlelhetünk, ez az NGC 1232. Fényessége Az NGC 1963 12 ívperc átmérőjű laza és megegyezik az NGC 1300-éval, de látszó jellegtelen halmaz az ε Columbae közelében. mérete 6x6 ívperc, így felületi fényessége Tagjai 9m-sak vagy halványabbak, óriásbino- igen alacsony. 10 cm-es műszerrel már ez kulárokkal érdemes a nyomába eredni. is látható, de a spirálkarokat csak 30–40 cm- A Lepus (Nyúl) kiváló mélyég-vadász terü- es átmérővel, közepes nagyítással vehetjük let az Oriontól délre. A csillagkép leglátvá- észre. Az NGC 1232 egy kölcsönható rend- nyosabb objektuma a 8 magnitúdós és 7’-es szer, a galaxis pereménél elhelyezkedő NGC M79 gömbhalmaz, amely minden távcsőben 1232A-val van gravitációs összeköttetésben. igen kellemes célpont. Nagyobb műszerek- A kicsiny, 15m-s társ egy spirálkar végén ben remek látványt nyújt a peremén felbom- helyezkedik el, de nagyon nehéz megpil- ló halmaz. lantani. Az NGC 2017 nyílthalmaz a kettősészlelők A csillagkép keleti részén két tejútrend- körében is ismert (h3780 néven), hiszen a szerbeli objektumot is felkereshetünk. Az rendszer csak kevés, összesen talán 6–9 csil- NGC 1535, azaz Kleopátra szeme egy fényes lagot tartalmaz, átmenetet képezve a többes (9–10m-s), 20”-es planetáris köd, 11m-s köz- rendszerek és halmazok között. Távcsőben a ponti csillaggal. Akár 5 cm-es műszerrel 6,4m-s kékesfehér főcsillagot 7,7–12m-s, vörös is felismerhető felismerhetők legfontosabb és sárga kísérők veszik körül a Cassiopeia tulajdonságai, míg nagyobb távcsövekkel, csillagképre emlékeztető alakban. nagyobb távcsövekkel szabályos gyűrű ala- A Lepus kevésbé ismert, de az Űrtávcsővel kot látunk, középen a megvilágító csillaggal, is tanulmányozott planetáris köde az IC 418 körülötte fényes, ovális halóval. A kis köd (Spirográf-köd). Fényessége jelentős, talán megjelenése leginkább az Eszkimó-ködéhez 9m, de átmérője kicsiny, alig 12 ívmásodperc. hasonlít, de színe sokkal zöldesebb. Központi csillagának (ZZ Lep) fényessége Az NGC 1909-et, azaz a Boszorkányfej- 10m körüli. Megfigyeléséhez legalább 10–15 ködöt maga a Rigel világítja meg, de már az cm-es műszert és nagy, lehetőleg 2–300x-os Eridanusban találjuk. Nagyon nagy kiterje- nagyítást használjunk, de még a legnagyobb désű, elnyúlt (közel 3 fok hosszú) és alacsony műszerekben sem fog egy fényes csillag felületi fényességű, épp ezért szinte csak körüli, peremén alig fényesebb korongnál fotografikusan van esély megfigyelésére. többet mutatni. Nagy látómezejű (5 fok feletti) binokulá- Néhány fényes galaxisra is rábukkanha- rokkal, sötét égen vizuálisan is megpillant- tunk a Nyúl területén, de közülük csak hatjuk. egy figyelhető meg könnyebben. A majdnem A Caelum teljesen jellegtelen csillagkép, éléről látszó NGC 1964 alig 4x1’-es mérete legfényesebb tőlünk „látható” csillagai: a miatt magas felületi fényességű. Kisebb táv- γ Caeli, 4,6m-s, a β Caeli 5,1m-s. Egyetlen csövekkel (10 cm felett) a galaxis magját egy galaxisa érdemelhet figyelmet, az NGC 1679, szivar alakú ködösségbe ágyazva láthatjuk, a amely 11–12m-s, 2x1,7’-es kompakt spirál, és spirálkarok csak a legnagyobb amatőrtávcsö- ez a tény megkönnyítheti észrevételét, bár vekkel oldhatóak fel. deklinációja csak –32 fok. A Columba (Galamb) már sokkal barátsá- Az Aurigától a Geminiig gosabb alakzat, mivel négy csillagát (α, β, δ, ε) sötét égen könnyű észrevenni 8–10 fokkal Az egész égbolt legkarakteresebb csillag- a horizont felett. Különösen a 2,7m-s α Col képei közé tartozik az Auriga (Szekeres) és a szúrhat szemet. Az NGC 1851 egy 7m-s és Gemini (Ikrek), melyek részben a Tejút előtt 10’-es gömbhalmaz, de –40 fokos deklináció- láthatóak, épp ezért csillaghalmazokban és ja miatt igen nagy szerencse és kristálytiszta ködökben igen gazdagok. 51 11001ujmeteor.indd001ujmeteor.indd 5511 22010.01.03.010.01.03. 111:07:441:07:44 MÉLYÉG-OBJEKTUMOK Az Auriga egy jókora ötszög alakot raj- sziós–reflexiós komplexum lángnyelvekre zol ki, amely nagyon látványos, de nem emlékeztető alakban veszi körül a csillagot, emlékeztet a mondabeli szekeresre. Mélyég- amely még messze nyugat felé is elnyúlik. objektumokban leggazdagabb területe az A megvilágító csillag egy kozmikus szö- ötszög középső részére esik, három ismert kevény, mely az Orion-ködbeli csillagböl- Messier-objektum és sok más csemege talál- csőjéből lökődött ki nagy sebességgel. Útja ható. A 15’ átmérőjű M36-ot kb. 60 csillag során találkozott a köddel, majd sugárzása alkotja, melyek együttes fénye 6m-t tesz ki. világításra késztette. Az IC 405-öt legjobban Épp ezért az M36 – csakúgy, mint másik két binokulárokkal vagy nagy látómezejű táv- társa, az M37 és M38 – szabad szemmel is csövekkel (RFT-kkel) figyelhetjük meg. látható. Binokulárok közepes méretű, igen Az alakzat másik oldalán található a kb. erősen koncentrált, szélein felbontott cso- 7m-s, 20’-es, laza halmaz, az NGC 1893. Nem portot mutatnak, kisebb távcsövek nagyjá- kimondottan látványos, de ha kis nagyítással ból kéttucatnyi alkotóra bontják fel. Nagy figyeljük meg, erős ködösséget láthatunk csil- műszerekkel már mintegy 50 csillaga válik lagai körül. Ez az IC 410, egy emissziós gáz- láthatóvá. köd, amelyből a csillaghalmaz létrejött. Meg- Közelében találjuk az M38-at, amely vala- lehetősen fényes, már 10x50-es binokulárral mivel halványabb, de nagyobb kiterjedésű is megfigyelhető, de 8 cm-es refraktorral, kis a társánál, épp ezért meglehetősen szétszórt nagyítással már kitűnően látszik. Ködszűrő- benyomást kelt. Csillagai is halványabbak, és vel (UHC vagy OIII) észlelve jelentős javulás nincs köztük egyetlen kiugróan fényes sem. érhető el. 15–20 cm-es átmérővel és szűrővel Egyáltalán nem koncentrálódik a középpont- láthatóvá válik a torz háromszög alakú köd ja felé, sőt, olyan, mintha egy üreg lenne nyugati részén végighaladó erős porsáv is. a belsejében, melyet csillagsorok vesznek 20 cm-es távcsővel, OIII szűrővel ez a köd a körül. Mindezek következtében az M38 egy téli égbolt egyik legszebb objektuma. csillagokkal