Az Első Világháború Emlékezete Olaszországban

JUHÁSZ BALÁZS

AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ EMLÉKEZETE OLASZORSZÁGBAN

The Memory of World War I in Italy

Just as Italian history-writing typically turns inwards and deals almost exclusively with the events of the Italian front, the Hungarian knowledge of the Italian-related details of World War I is likewise insufﬁcient in many cases. World War I explorations, having gained more attention with the centenary of the war, can only be interpreted in an international context. This statement is all the more true in the case of the events of the Italian Front as these were half-part shaped by the operations of the Austro-Hungarian Empireʼs troops, therefore it is important to study the same story from the Italian viewpoint, too. In order to facilitate this work, after naming some of the problematic topics the author gives an overview of the most important Italian historical literature of World War I, and describes the memory of the war in Italy. Baláz s Juhás z, PhD candidate at the Modern and Contemporary World History Doctoral School of Eötvös Loránd University, Faculty of Humanities, Budapest; works at MoD Military History Institute and Museum and teaches in Studio Italia Language School. Keywords: World War I, Italy, historiography, memory of World War I

Az első világháború kitörésének századik évfordulója kapcsán, konferenciák és ki- állítások eredményeképpen különféle monográﬁák születése várható, melyek a jövő tör- ténészeinek a dolgát könnyítik meg. Ezen évfordulók, azon kívül, hogy termékenyítően hathatnak a szakma fejlődésére, egymás jobb megismerését is lehetővé teszik, és még in- kább elősegíthetik a különféle – már meglevő, vagy csak kialakulóban lévő – nemzetközi kapcsolatok megerősödését. A Magyar Királyság területéről származó katonák, mind az önálló Honvédség, mind a Monarchia közös hadseregének keretein belül, harcoltak az orosz, a román, a szerb, a török, a nyugati és az olasz fronton. Volt, aki több frontot is megjárt – sokan kerültek ha- difogságba, mely esetenként az ideológiai szemléletüket is befolyásolta. Így érthető, hogy az évtizedek során mindegyik hadszíntér eseményeinek értékelése változott. A szomszé- dokkal, vagyis lényegében az Osztrák–Magyar Monarchia utódállamaival való békés, ba- rátságos kapcsolatok kialakulása és az immár több évtizedre visszanyúló sikeres együtt- működés nem jutott el minden esetben addig a pontig, hogy közös történelemszemlélet alakuljon ki. A sokszor homlokegyenest ellenkező vélemények, értelmezések mögött a saját, belső ellenmondások, a szelektív emlékezet is rejlik. Ezért is különösen érdekes egy olyan ország történetszemléletét megvizsgálni, amelyről a magyar szakma információi se mindig teljesek, és amelyet ﬁgyelmesen tanulmányozva felfedezhetjük, hogy az esemé- nyek saját értelmezése is hatalmas ívet járt be a fegyverek elhallgatásától napjainkig. Jelen írás célja azon keretek bemutatása, melyek meghatározták az első világháború eseményeinek olasz értelmezését. Annak ellenér e, hogy az első világ háb orúb an rés zt vevő, szöv etség i rendszereket al- kotó ország ok szinte automatikusan lép tek be a háb orúb a, nem volt szük ség szerű, hogy

HK 127. (2014) 3. 715–724. 716 Juhász Balázs ezt mindegyik ország valób an meg is tegye. Olaszország , mely föl drajzi, és tör tén elmi okokból is a két szöv etség i rendszer határán helyezkedett el, kivét elt kép ezett. A kés leke- dés oka az egység es nemzetál lam kés ei kialakulásáb an, valamint abban keresendő, hogy Olaszország 1882-ben lép ett be a Hár mas szöv etség nek nevezett, ném et–o sztrák–m agyar katonai véd elmi paktumba. E dön tés előz mén yeinek bemutatás a nem feladata ezen köz le- mén yeknek, viszont a lépés köv etkezmén yei igen, mivel ezek határ ozták meg Olaszország kül politikáját 1914 nyarán . A szerződés 1891-es megújítás akor elfogadták azt a cikkelyt, melyre 7. paragrafuskén t hivatkoztak: s amely a status quo fenntartás a ér dekéb en terül eti kompenzác iók at helyezett kilátás ba Olaszország számár a, amennyiben a Monarchia terü- leti növ ekedés t érne el a Balkán on.1 Az olasz köz vél emén y csak az 1908-as annexiós kríz is idején döb bent rá, hogy a kompenzác iók nem automatikusak, és csak bizonyos terül eti növ ekedés esetén lép nén ek érvén ybe. A felismerés ér ezhető mér ték ben növ elte a Monarchia-ellenes hangulatot. Az olasz kormán y és politikai vezetés , amely tisztáb an volt ezzel a titkos kitét ellel, azér t is háb orodott fel, mert az annexió bejelentés e előt t a Monarchia nem egyeztetett az olasz kormán nyal, miköz ben a fenti 7. paragrafus ezt is előírta. Az olasz Külüg yminisztér ium erős en túl becsül te saját potenciál ját , és feltűnőe n próbál kozott elér ni olyan cél okat, melyek megvalósításár a nem volt kép es.2 1914 nyarár a tehát teljesen elhidegül t egymás tól Olaszország és a Monarchia, az idő- köz ben Nég yes szöv etséggé bővül t katonai paktum pedig formalitás sá vál t. Olaszország csakis a köz vél emén y ál tal annyira óh ajtott terül eti kompenzác iókér t lett volna hajlandó belép ni a háb orúb a, amelynek kirobbantásáv al nem értett egyet. Amikor a Monarchia erre nemet mondott, Olaszország 1914. augusztus 3-án bejelentette a semlegesség et. Ezt köv e- tőe n, az 1915. április 26-ai londoni paktummal egyezség re jutott az Antanttal, és ennek logikus köv etkezmén yekén t 1915. máj us 23-án hadat üzent a Monarchián ak.3 Ez a hadüz e- net jelentette az első olyan problémát , melyet fel kellett dolgozni az olasz tör tén etírás nak. Fől eg az aláb bi hár om kritika volt gyakori: – Olaszország elár ulta szöv etség eseit, amikor a Köz ponti hatalmak helyett az Antant oldalán lép ett be a háb orúb a. Ennek első megfogalmazás a Ferenc Józ sef 1915. máj us 24-ei kiál tván yáb an olvasható, melyet későb b Hitler is eredmén yesen hangoztatott. Mussolini kifejezetten ér zék enyen reagál t erre a vád ra, mely különös en megﬁgyelhető azon erőf eszí- tés eiben, hogy az Acél paktum aláírását ne máj us 23-ár a vagy 24-ér e időzít sék. 4 Az ár ulás vád jár a, vál asz gyanán t, a Monarchián ak a hadüz enet megkül dés e előt ti egyeztetés re vo- natkozó köt elezettségén ek ﬁgyelmen kívül hagyását adják magyaráz atkén t, amely mái g is minden tankön yvben és majdhogynem minden első világ háb orúv al foglalkozó tör tén elmi műb en szerepel.5 A hadba lépés t a tün tető töm egek kén yszerít tették ki. Ez a néz et az első világ háb orú után az intervenciós megmozdulás okat saját előképük kén t feltün tető nacionalista és fasiszta

1 Giulio Caprin: I Trattati segreti della Triplice Alleanza. Bologna, Zanichelli, 1922. 47–4 8. o. 2 Angyal Dávid : A boszniai válság története. Bécs, 1932., illetve Pietro Pastorelli: Il principio di nazionalità nella politica estera italiana. In: Pastorelli 1997. 199–225. o. 3 A londoni egyezmén nyel kapcsolatos tár gyalás okra lás d: Pietro Pastorelli: Fiume e il Patto di Londra. In: Pastorelli 1997. 43–5 3. o. 4 Pastorelli 1997. 134–1 54. o. 5 Ennio di Nolfo: Dagli imperi militari agli imperi tecnologici. Roma-Bari, Laterza, 2009. 31. o., vagy az aláb bi kronológ iát : AA .VV.: Storia dʼI talia. Cronologia 1815–1 990. Novara, Edizione Club, 1991. 330. o.

HK 127. (2014) 3. Az első világháború emlékezete Olaszországban 717 irán yzat miatt, a más odik világ háb orú után pedig a kommunista és katolikus tör ténés z körök ben a háb orúb a lépés nép szerűségén ek és az alulról tör ténő kiindulás igazolás a ér de- kéb en bukkant fel. A személ et egyik megnyilván ulás a a dicsőség es máj usi napok emlege- tés e. Ezzel a már megkötöt t londoni paktum alapján eldön töt t, de még be nem jelentett, és a parlamentben még meg nem szavazott hadba lépés kikén yszerítés e érdekéb en szervezett 1915. máj usi tün tetés ekre utalnak. A kifejezés szám os Mussolini beszéd ben olvasható, és a két világ háb orú közöt ti idős zak egyik jellegzetes formuláj a maradt.6 A londoni egyezmén yben előz etesen nem rög zít ették , milyen gyarmati kompenzác ió jár Olaszország nak, illetve az egyezmén y alapján Fiume/Rijeka vár osát nem Olaszország- nak szán ták . Mivel 1915-ben fel se merül t a Monarchia teljes felbomlás a és helyette az Adriai-tenger mentén egy egység es dél szláv ál lam lét rejöt te, íg y az olasz Külüg yminisz- tér ium direkt az esetleg szül etendő önál ló horvát ál lam kikötőj ekén t hagyta ki Fiumét az igén yelt terül etek listájából , miköz ben a dalmát tengerpartra igenis igén yt tartott.7 A gyarmati kompenzác ió témáján ak hangoztatás a különös en a „k isemmizett győz tes” szerepé- ben tetszelgő nacionalista és fasiszta tör tén elemszemlél et rés zéről volt jellemző, amely a más odik világ háb orú után i politikai helyzet miatt lehetett nép szerű. Olaszország csak 1916. augusztus 27-én üzent hadat a Ném et Csás zár ság nak. Ez egy- rés zt megterhelte az Antanttal való viszonyt, de azt is szemlél teti, hogy Olaszország nak kizáról ag a Monarchiáv al szemben voltak köv etelés ei. Ez a hozzáállás mái g ér zék elhető az első világ háb orú olaszország i értelmezéséb en. Az olasz tisztek az „o lasz–o sztrák” [sic!] háb orúb an tör ténő rés zvét elér t kaptak emlékér met;8 mivel az első világ háb orú során szinte kizáról ag az Osztrák–M agyar Mo- narchia csapatai ellen küz döt tek. Az olasz historiográﬁ a ezér t a Risorgimento, vagyis az olasz nemzetegyesítés befejezés ekén t, a IV. függ etlenség i háb orúkén t emlegette. A szem- lél et fől eg a fasizmus bukásái g volt nép szerű, de manapság is jelen van, akár hivatalos helyeken is, hiszen a róm ai Vittorianób an9 működő Museo Centrale del Risorgimento mái g 1918-cal zár ja a korszakot. Olasz szerző tollából nagyon ritkán szár mazik olyan első világ háb orús monográﬁ a, mely a töb bi fronton zajló esemén yeket is tár gyalná. Ha vél etlenül szül etik ilyen, az adott mű körül belül 95 száz alék a az olasz fronttal foglalkozik, és a maradék ban említ i meg a töb bi európ ai és török hadszín teret. Nem meglepő, hogy az afrikai harccselekmén yekről alig szül etett olasz írás.

6 „Fasci di combattimento” 1919. már cius 23-ai milánói alapítás akor elhangzott beszéd . In: Opera Omnia di Benito Mussolini. XII. köt . Firenze, La Fenice, 1953. 321–3 24. o. Szerk. Duilio Susmel — Edoardo Susmel. Azon hamis mít oszra, miszerint az olasz hadba lépés Mussolini és az általa szerkesztett „I l Popolo dʼI talia”című napilap műv e: Renzo de Felice: Mussolini il rivoluzionario 1883–1 920. Torino, Einaudi, 19656. 288–3 15. o. 7 Pastorelli 1997. 43–5 3. o. 8 Medaglia commemorativa alla guerra italo-austriaca 1915–1 6–1 7–1 8. Lás d: Annuario militare del Regno dʼI talia. Anno 1924. Ufficiali del Regio esercito in servizio attivo permanente ed in posizione ausiliaria speciale e impiegati civili dellʼa mministrazione militare. Roma, Stabilimento Poligrafico per lʼa mministrazione dello Stato, 1924. Az emlékér met csak az 1920. júl ius 29-ei 1241. sz. királ yi rendelettel hozták lét re, ugyanis Al- bán ia pacifikálás a keretéb en az olasz csapatok csak ekkor fejezték be a harci cselekmén yeket. Az emlékér em teljes neve: „Me daglia Commemorativa della Guerra Italo-austriaca 1915–1 918 per il compimento dellʼu nità dʼI talia”. [Az Olaszország egyesítésé ért folytatott 1915–1 918-as Olasz–osztrák háb orú emlékér me]. Gazzetta Ufficiale del Regno dʼI talia, 222. sz. 1920. szeptember 18. 9 A műe mlék a Vittoriano, vagy a „H aza oltár a” név en ismert. Az ismeretlen katona sír ján kívül itt őr zik a már nem aktív egység ek zás zlói t, itt talál ható a Risorgimento Köz ponti Múz euma, illetve az épüle t egy szár- nyát civil kép zőművés zeti kiál lító teremkén t hasznosít ják.

HK 127. (2014) 3. 718 Juhász Balázs

Az 1917. októb er 24-én kezdődöt t offenzív a köv etkeztéb en összeomlott az olasz front, és csak a Piave vonalánál sikerül t megál lít ani a Monarchia és a Ném et Csás zár ság csa- patainak az előr enyomulását . A caporettói /kobaridi/karfreiti át törés , vagy más név en a XII. isonzói csata az az esemén y, mely leginkáb b problémát jelent az olasz tör tén etírás- nak. Az összeomlás t köv etőe n majdhogynem a teljes táb ornoki kar veszél yben ér ezhette a pozíc iói t, viszont, amíg a vizsgálób izottság ülés ezett, egyik-más ik szereplő pozíc iój a megvál tozott. A legfőb b felelősök közül egyedül Pietro Badoglión ak sikerül t elkerül nie az azonnali levál tás t, és eredmén yes munkáv al, valós ér demeket szerezve, haladnia a ranglét rán . A vizsgálób izottság pedig nem marasztalhatta el a „tün dök lő fén yes csilla- got”, aki az új főp arancsnok jobb kezekén t hozzájár ult a vég ső győz elemhez. A caporettói vizsgálób izottság vél emén yét úg y kellett kialakít ani, hogy Cadornát ne vád olják túl ság o- san, Badogliót pedig próbál ják felmenteni. Ebből köv etkezett, hogy Luigi Capello, a 2. hadsereg parancsnokán ak szerepét sötét ebben ál lít ották be, mint amilyen valójáb an volt. A jelentés köz lését köv etőe n Capello továb b harcolt igazáért, ennek eredmén yekén t sike- rül t elér nie, hogy egy szenát ori vizsgálób izottság ot állít sanak fel ügyéb en, mivel azonban a szabadkőműv esség et vál asztotta a fasiszta pár ttagságg al szemben, a más odik jelentés t, amely Capello számár a kedvező lett volna, felsőb b utasítás ra nem lehetett publikál ni. A táb ornok a Matteotti ügy kapcsán is szembefordult a fasizmussal, az 1926-os Zaniboni- fél e merén ylet ürüg yén épp en szabadkőműv es kapcsolatai miatt tartóz tatták le Capellót , ami vég leg megpecsét elte a sorsát . Ezt köv etőe n tehetett bár mit is, év tizedekig a hivatalos tör tén etírás számár a ő maradt Caporetto legfőb b felelős e.10 A két világ háb orú közöt ti hivatalos szemlél et, melynek csús ztatás ait a megkímél t tá- bornokok, és legfőképp en Badoglio, minden erejük kel véd ték , olyan mér ték ben gát olta a kér dés tisztázását , hogy a Badoglio személ ye körül kialakult polém ia hatás a napjainkban is ér ezhető.11 A Caporetto-kér dés tehát különös en ér zék eny rés zét kép ezi az olasz tör tén et- írás nak. A más odik világ háb orúi g szinte mindenki a vizsgálób izottság zárój elentésév el vitatkozott, vagy azt véd te. A más odik világ háb orú után egyfajta konszenzus keretéb en a katonai intéz etekre hagyták a katonai témák feldolgozását , ahol szintén csak bát ortalanul fogtak hozzá az adatok feldolgozásáh oz. Hozzáv etől eg két év tized kellett ahhoz, hogy új ra szín vonalas és objektivitás ra tör ekvő műv eken keresztül kezdjék új szemszög ből vizsgál ni a tör tén teket. Ennek eredmén yekén t már a a szakma a kér dés ek töb bségéb en egyetér t. Caporettóért a fő hibás a főp arancsnok, vagyis Luigi Cadorna, aki nem dolgozott ki vé- delmi tervet, nem győződöt t meg arról , hogy a parancsnokok vég rehajtják -e a véd elmi állás felvét elér e vonatkozó parancsát , amely a tél i idős zaknak is jobban megfelelt volna. Után a Luigi Capello köv etkezik, mert a Cadornáv al való szembenál lását kihangsúl yozva, nem teljesít ette a parancsait, ráa dás ul a betegség e miatt nem tudta teljes mér ték ben ellát ni a parancsnoki teendők et. Végül ott van Pietro Badoglio, aki szintén nem intéz kedett arról , hogy

10 Capello emlék iratát Renzo De Felice bevezető tanulmán yáv al 1967-ben adták ki. Luigi Capello: Caporetto, perché? La 2a armata e gli avvenimenti dellʼo ttobre 1917. Torino, Einaudi, 1967. 11 Badoglio negatív megítéléséh ez a fasiszta rendszerben, és a más odik világ háb orúb an betöl töt t szerepe is hozzájár ult. Az egyik mér ték tartó életrajza: Piero Pieri – Giorgio Rochat: Pietro Badoglio. Torino, Einaudi, 1974. A caporettói vizsgálób izottság jelentéséből , annak nyilván osság ra hozatalakor, 13 oldalt nem publikál- tak, mivel azok különös en terhelőe k lettek volna Badogliór a néz ve. Ezeket utól ag publikál ta a kön yv füg gelé- kéb en: Paolo Matucci: Badoglio. Capo di Stato Maggiore generale (1925–1 940). Firenze, Paganini, 2008.

HK 127. (2014) 3. Az első világháború emlékezete Olaszországban 719 a csapatok felvegyék a véd elmi felál lás t, fölös legesen megnyugtató köz lemén yeket adott ki, miköz ben a tám adás t köv etőe n azonnal elvág ták a csapataitól , és lén yegéb en eltűn t. A teljes parancsnoki kar hibájából az egés z parancsnoki lán c ös szeomlott. Hiáb a adott ki Cadorna ér telmes parancsokat arról , hogy a tüzér ség mikén t ál lít sa meg ellentűz zel az ellenség tám adását , ha annak alkalmazásár a a töb b év es offenzív háb orúh oz szokott tisztikar felkés zül etlen volt. A Vittorio Veneto-i, vagyis a harmadik piavei csata idejér e ez már teljesen megvál tozott, amikor Badoglio, az új főp arancsnok, Armando Diaz jobbkezekén t, ﬁatal dinamikus táb ornokkén t, kép es volt szakít ani az állandó előr enyomulás eszméjév el.12 A politikailag és ideológ iailag érzék eny témák mellett nem szabad megfeledkezni a két világ háb orú közöt ti idős zakban kiadott szám os tör tén elmi munkáról , amelyek ma is hasznosak, és sok esetben mái g megkerül hetetlen alapműn ek számít anak. A munka ko- ordinálását általáb an a katonai tör tén eti hivatalok vég ezték , hiszen az első világ háb orút köv etőe n Magyarország on és Olaszország ban is lét rejöt t a hadsereg kulturál is örök ségét kezelő intéz mén y, vagyis a budapesti Hadimúz eum és Hadilevél tár, 13 illetve a haderőn e- menkén t szerveződő Ufﬁcio Storicók, vagyis „tör tén eti hivatalok” hálóz ata. Ezek alapvető feladatai közé tartozott az első világ háb orús rés zvét el tör tén etén ek feldolgozás a. A magyar hadilevél tár egy teljesen eredeti sorozatban tervezte feldolgozni az első vi- lág háb orús szerepvál lalás t, miköz ben az olasz szár azföl di tör tén eti hivatal töb b kisebb- nagyobb projektet is megvalósít ott. Ezek egyike azt a cél szolgál ta, hogy a volt ellenség es ország ok szemszögéből ismertessék meg a világ háb orú esemén yeit az olaszország i közön- ségg el, így lefordít ották a kül föl dön megjelent összeál lítás okat. A fordítás i munkát nem a tör tén eti intéz mén y vég ezte, ők a tevék enység koordinálásáv al foglalkoztak. A valód i munka a kül föl dre akkreditál t olasz katonai attasék patronálásáv al zajlott, és a köt etek a katonai attasék valós vagy név leges fordítás akén t jelentek meg.14 Ennek az elgondolás nak a rés zekén t keletkezett A világ háb orú 1914–1918. Különös tekintettel Magyarország ra és a magyar csapatok szereplésére sorozat első köt etén ek olasz fordítás a, melyet a budapesti olasz katonai attasé, Enrico Mattioli alezredes jegyzett.15 A köt et akár egy hosszabb együt tműködés kezdetét is jelenthette volna, hiszen az olasz fordítás t megelőző évben jelent meg az ötöd ik, számát tekintve hatodik magyar nyelvű köt et.16 A Mattioli által le- fordít ott, bevezetőkén t megír t köt et eredeti, magyar nyelvű elős zava elismerte, hogy a felhasznál t forrás ok jelentős rés zét a Béc sben őr zöt t levél tár i anyag adta. 1935-ben pedig megjelent a béc si hadilevél tár ál tal ös szeál lít ott anyag olasz fordítás a is.17 A Mattioli-fél e olasz fordítás , az elős zó szerint a projekt utolsó, záró köt etekén t szerepelt.18

12 Mario Isnenghi – Giorgio Rochat: La Grande Guerra 1914–1 918. Bologna, Il Mulino, 2008. 13 Szijj Jolán – Jankó Annamár ia – Csárád i Józ sef: Ad Acta. A Hadtör tén elmi Levél tár , a Hadtör tén elmi Tér kép tár , a Köz ponti Irattár tör tén ete és gyűj temén yei. Budapest, 1997. 10–1 4. o. 14 Ministero della Guerra. Comando del Corpo di Stato Maggiore – UfﬁcioStorico: La guerra mondiale 1914–1 918. I–I I k. Roma, 1927. I–I I. k. (A Ném et Állami Levél tár ös szeál lítás a.) 15 Enrico Mattioli: La guerra mondiale 1914–1 918 con particolare riguardo allʼU ngheria e allʼa zione delle truppe ungheresi. Roma, 1935. 16 A köt etek kiadásán ak sorrendje: I. – 1928., II. – 1930., V. – 1932., III. – 1933., VI. – 1934., VII. – 1937., IV. – 1939., VIII. – 1939., IX. – 1940., X. – 1942. 17 Lʼu ltima guerra dellʼA ustria-Ungheria 1914–1 918. Relazione ufﬁciale compilata dallʼA rchivio di Guerra di Vienna. I–I I. k. Roma, Ministero della Guerra – Comando del Corpo di Stato Maggiore. 1935-XIII. 18 Továb bi informác iók a két világ háb orú közöt ti magyar–o lasz katonai kulturál is kapcsolatokról : Juhás z Balázs : Gondolatok egy tudatos (?) kultúr politika nyomáb an: a két világ háb orú közöt ti olasz–m agyar katonai

HK 127. (2014) 3. 720 Juhász Balázs

Ezen kurióz um mellett, az aláb bi köt etek mái g alapműn ek számít anak: A Hadüg yminisztér ium Statisztikai Hivatalán ak munkáj a, de az első világ háb orús olasz erőf eszítés ek mái g legjobb ös szefoglalój a: La forza dellʼes ercito. Statistica dello sforzo militare italiano nella guerra mondiale. Szerk. Fulvio Zugaro. Roma, Ufficio statistico del Ministero della Guerra, 1927. Az olasz hadsereg hadosztál y szintig lebontott szerkezetét mutatja be a Le grandi unità nella guerra italo-austriaca 1915–1918. I–II. k. Roma, Ufficio Storico, 1926. A Riassunti storici dei corpi e comandi nella guerra 1915–1918. I–XI. k. Roma, Ufficio Storico, 1926–1931. 11 köt etéb en a bersaglieri, alpesi és gyalogság i egység ekről szóló informác iók analitikus feldolgozás a talál ható. A Hadtör tén elmi Levél tár hoz hasonlóa n a szár azföl di erők tör tén eti hivatala is elké- szít ette a saját hivatalos feldolgozását . 1931-ben kezdték el a munkát , a sorozat röv id elne- vezés e Relazione ufficiale, hivatalos cím e viszont: Lʼes ercito italiano nella grande guerra 1915–1 918. Az 1930-as évek köz epén megál ltak Caporettónál , az erről szóló köt etet csak a más odik világ háb orú után , az 1960-as évek végén adták ki. Az utolsó, 37. köt et 1918-ról az 1980-as év ekben jelent meg.19 A más odik világ háb orút köv etőe n a Tör tén eti Hivatal ezen hagyomán yokat köv etve folytatta a munkát : Filippo Stefani feldolgozta a nemzeti egység lét rejöt tétől a teljes érté- kű NATO tagság ig az olasz szár azföl di fegyveres erők felépítését és katonai doktrínái t,20 Oreste Bovio összeál lít otta az olasz hadsereg historiográfiáját, 21 illetve Maurizio Ruffo feldolgozta a Hár mas Szöv etség fennál lás a során kés zít ett és az Osztrák–M agyar Monar- chiáv al szemben használ andó hadműv eleti terveket.22 A tör tén eti hivatalok tevék enységév el egy időb en sor kerül t az olyan átpolitizál t témák tisztázásár a is, mint például az „a rdito”- k, vagyis a rohamosztagosok és a fasizmus kap- csolatár a.23 Mostanra olyan külön leges problémák is teríték re kerül tek, melyek a két világ- háb orú közöt t feszül tség et kelthettek az osztrák–m agyar–o lasz viszonyban. Ilyen pél dáu l a Riccardo Cavigioli-fél e Lʼa viazione austro-ungarica sulla fronte italiana 1915–18 című köt et (Milano, Castiglioni & Archenti, 1934), amely tudomán yos igén yeknek is megfelelő, komoly kutatás on alapuló, jelentős újdonság okat tartalmazó kön yv. Csupán az a gond,

kapcsolatok kulturál is vetüle te. Asteriskos, 2. A Tör tén elemtudomán yi Doktori Iskola tanulmán yai. Szerk. Bár dosi Vilmos. Budapest, 2012. 69–7 9. o. 19 Ezzel pár huzamosan a tengerés zeti Tör tén eti Hivatal is elindít otta a maga ös szefoglalóját , melyet nyolc köt etben ír t meg: Ufficio Storico della Regia Marina: La marina italiana nella grande guerra. I–V III. k. Firen- ze, Vallecchi, 1935–1 942.; illetve Cronistoria documentata della guerra marittima italo-austriaca 1915–1 918. I–V . k. [Roma], Ufficio Storico dello Stato Maggiore della Marina, illetve egy modernebb feldolgozás : Franco Favre: La Marina nella Grande Guerra. Le operazioni navali, aeree, subacquee e terrestri in Adriatico. Udine, Gaspari, 2008. 20 Filippo Stefani: La Storia della dottrina e degli ordinamenti dellʼE sercito Italiano. I., II/1–2 ., III/1–2 . k. Roma, Ufficio Storico, 1984–1 989. 21 Oreste Bovio: L'Ufficio storico dellʼe sercito. Un secolo di storiografia militare. Roma, Ufficio Storico, 1987. 22 Maurizio Ruff: LʼI talia nella Triplice Alleanza. I piani operativi dello Stato Maggiore verso lʼA ustria- Ungheria dal 1885 al 1915. Roma, Ufficio Storico, 1998. 23 Ezzel rés zletesen foglalkozott: Giorgio Rochat: Gli arditi della grande guerra. Origini, battaglie e miti. Gorizia, Goriziana, 1990.

HK 127. (2014) 3. Az első világháború emlékezete Olaszországban 721 hogy a szerző megjegyzés ei különös en sér tőe k és személ yeskedőe k a legyőzöt t ellenfél lel szemben. Ezt végül nem a magyar, hanem az osztrák diplomác ia tette szóvá Rómáb an.24 A szakkér dés ek, technikai jellegű és kisebb-nagyobb rés zproblémák tár gyalás a annyira bőség es, hogy köt eteket lehetne megtöl teni csak a cím ek felsorolásáv al. Ezek közül csak egyet említ enék meg: a hadifogoly tém akör feldolgozás a, mely folyamatban van. Még az első világ háb orús él mén yek hatásár a, fől eg az érintettek kiadtak minimál is elemzés ekkel szín esít ett visszaemlék ezés eket.25 Két alapvető monográfi aazutób bi évtizedek termék e. Giovanna Procacci az olasz hadifoglyok kér dését dolgozta fel,26 Alessandro Tortorato az Olaszország ban hadifogság ba esett katonák sorsát elemezte.27 Ezek csak megerősít ik azt a tendenciát , hogy a témát jellemzőe n helyi szinten dolgozták fel, ál taláb an vár osi kiad- ván yok formájáb an.28 A hadtör tén et műv elői vel pár huzamosan, még 1942–4 3-ban, Milánób an, majd 2010- ben, Goriziáb an új ra megjelent Luigi Albertini hár omköt etes monográfiáj a a világ háb orú diplomác iai előz mén yeiről. 29 A szerző az olasz liberál is hagyomán yok egyik legnevesebb kép viselőj e, akit eszméi és a fasizmussal szemben mutatott ellenál lás a miatt táv olít ottak el a Corriere della Sera című napilap, az egyik legmeghatár ozób b olasz folyói rat szerkesztő- ség e éléről . A mű legál isan csak poszthumusz jelenhetett meg és csak hazai föl dön . Ez az ellentmondás teljes mér ték ben jellemző volt a fasizmus kultúr politikájár a. Albertini monográfiáján túl a két világ háb orú közöt ti polgár i tör tén etírás termék ei közül leginkáb b csak a forrás kiadván yokat lehet hasznosít ani. A műv ek eléggé szé- les spektrumot fednek le, a szerzők hamar felismerték a nép i levelezés fontosságát . Giuseppe Prezzolini szerkesztéséb en 1918-ban, majd 1920-ban új ra kiadták a Tutta la guerra antológ iát (benne 1917–1 918 közöt ti írás okkal), amit 1968-ban a Longanesi ki- adó újra megjelentetett. 1921-ben, Bonnban jelent meg Leo Spitzer osztrák nyelvés z kö- tete: Lettere di prigionieri di guerra italiani 1915–1 918, melyet olaszul csak 1976-ban adott ki a fenti cím mel a Boringhieri kiadó. Fől eg tartalék os tisztek magán levelezés e olvasható Adolfo Omodeo: Momenti della vita di guerra. Dai diari e dalle lettere dei caduti 1915–1 918. (1935-ben Laterza, 1968-ban Einaudi, ez utób bit Alessandro Galante Garrone szerkesztette) köt etéb en. A Lettere al re (Roma, Editori Riuniti, 1974) pedig Renato Monteleone gyűj tés e, amely elsős orban a rendőr ség i dokumentumokra tám asz- kodik: olyan emberek leveleinek a gyűj temén ye, akik valamiér t (nem mindig politikai okokból ) elítél ték a háb orút.

24 L. Archivio Storico Diplomatico del Ministero degli Affari Esteri, Affari Politici (1931–1 945) fond, Italia, 39 doboz, 7. dosszié és uo. 19. doboz, Miscellanea dosszié. Modern, és kevés bé pár tos vál tozata a kön yv- nek, AA. VV.: Gli assi austro-ungarici della Grande Guerra sul fronte italiano. Madrid, Del Prado, 2001. Az epizód ráv ilágít arra a tén yre, hogy az olasz katonai minisztér iumok ellenőr zés címén preventív cenzúrát vé- geztek, ami viszont nem mindig volt elég haték ony. 25 Giuseppe Carmine Ferrari: Relazione del campo di prigionia colerosi allʼi sola dellʼA snara nel 1915–1 6 (guerra italo-austriaca). Roma, Ufﬁcio Storico, 1929. 26 Giovanna Procacci: Soldati e prigionieri italiani nella grande guerra. Roma, Editori Riuniti, 1993. 27 Alessandro Tortorato: La prigionia di guerra in Italia 1915–1 919. Milano, Mursia, 2004. 28 Giancarlo Francione – Dezső Juhász : La cappella ungherese. Storia, memoria e mito di un monumento che parla di pace. Vittoria, Edizione Comune di Vittoria, 2004. 29 Luigi Albertini: Le origini della guerra. I–I II. k. Gorizia, Libreria Editrice Goriziana, 2010. (Első ki- adás : Milano, 1942–1 943.)

HK 127. (2014) 3. 722 Juhász Balázs

Egy külön kategór iát kép eznek az emlék iratok, ugyanis majdhogynem az összes fő- szereplő megír ta, és kiadta a saját ját. 30 Ezt kiegés zít i szám os kisebb szereplő emlék irata,31 illetve már a más odik világ háb orú után , Olindo Malagodi köz readta az első világ háb orú alatt fontos szerepet betöl tő személ yekkel kés zít ett interjúi t.32 Ezen hagyomán yok után érthető, hogy a diplomác iatör tén eti ös szefoglalók írás a mellett a civil tár sadalom is igen hamar elkezdte kibeszél ni él mén yeit, és töb b munka is vizsgál ta mit, és hogyan őrzöt t meg a kollektív emlék ezet.33 Jelenleg leginkáb b két szerző: Giorgio Rochat és Mario Isnenghi neve fém jelzi az első világ háb orúv al kapcsolatos kutatás okat. Rochat fől eg a hadtör tén eti kér dés ekkel foglalkozik, míg Isnenghi inkáb b az ideológ iai, eszmetör tén eti, szimból umtör tén eti kér dés ekkel. Közös monográfiáj uk bát ran nevezhető a mostani első világ háb orús olasz tör tén etszem- lél et szintéz isén ek.34 Az olasz tör ténés zek munkás ságán kívül nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a fontos tén yezőt , hogy szám os nemzetköz i monográfi a jelent meg, és jelenik meg folyamatosan olasz fordítás ban. Vannak közöt tük olyanok, amelyeket töb bször is kiadtak, mint pél dáu l Denis Mack Smith műv eit.35 Ezeket a kisebb helytör tén eti munkák is felhasznál ják, 36 ami- nek kös zön hetőe n nem jellemző, hogy súl yos torzítás ok lennén ek a helyi kiadván yokban. Egy külön leges forrás kategór ia az 1927 és 1931 közöt t kiadott Sui campi di battaglia című sorozat, melyet a Touring Club Italia a katonai parancsnokság okkal együt tműköd ve

30 Pár pél da csak a legfontosabbak közül : Giovanni Giolitti: Memorie della mia vita. Milano, Fratelli, 1922.; Libro Verde. Documenti diplomatici presentati al Parlamento Italiano dal Ministro degli Affari Esteri Sonnino. Milano, Treves, 1915.; Sidney Sonnino: Discorsi per la guerra. Foligno, Campitelli, 1922.; Antonio Salandra: I discorsi della guerra. Con alcune note. Milano, Treves, 1922.; Antonio Salandra: La neutralità italiana, 1914 . Ricordi e pensieri. Milano, Mondadori, 1928.; Antonio Salandra: Lʼi ntervento. 1915. Ricordi e pensieri. Milano, Mondadori, 1930.; Enrico Caviglia: La battaglia della Bainsizza. Milano, Mondadori, 1930.; Enrico Caviglia: La dodicesima battaglia. Caporetto. Milano, Mondadori, 1935.; Enrico Caviglia: Le tre battaglie del Piave. Milano, Mondadori, 1935.; Gaetano Giardino: Rievocazioni e riﬂessioni di guerra. I–I II. k. Milano, Mondadori, 1929–1 930. 31 Antonino Di Giorgio: XXVII° Corpo dʼA rmata. Bergamo, Istituto Arti Graﬁche, 1918.; Emilio De Bono: La guerra come e dove lʼh o vista e combattuta io. Milano, Mondadori, 1935.; Luigi Aldovrandi Mariscotti: Guerra diplomatica: Ricordi e frammenti di diari. Milano, Mondadori, 1938.; Silvio Crespi: Alla difesa dʼI talia- a in guerra e a Versailles. Milano, Mondadori, 1941. Raffaele Rossetti: Contro la „V iribus Unitis”. Roma, Libreria politica moderna, 1925. 32 Olindo Malagodi: Conversazioni della guerra 1914–1 919. I–I I. k. Szerk. Brunello Vigezzi. Milano– Napoli, Ricciardi, 1960. 33 Gisella Galassi – Francesca Rossi: Controstorie di due guerre mondiali. Padova, La Linea, 1977. A szerzők egy ál talán os iskolai projekt folytatás akén t vizsgál ták , milyen emlék ek él tek a gyerekek rokonaiban a két világ háb orúról . Felmérésük során a gyerekeknek meg kellett interjúv olni az idős ebb rokonokat, és ahol ellentmondást talál tak, ott töb bféle adatforrás segít ségév el meg kellett vizsgál ni, mire emlék eztek rosszul. Végül a szerzők továb bi köv etkeztetés eket vontak le a felmérés ből . Az utób bi idős zak egyik legismertebb ilyen jellegű vál lalkozás a Mario Isnenghi szerkesztéséb en a Luoghi della Memoria sorozat, mely töb bek kö- zöt t az első világ háb orúh oz köt hető személ yekkel, helyszín ekkel, jelkép ekkel, és esemén yekkel is foglalkozik: I luoghi della memoria. Szerk.: Mario Isnenghi. Bari–R oma, Laterza, 1996–2 011. 34 Isnenghi – Rochat 2008. 35 Továb bi nép szerű, és gyakran felhasználás ra kerülő kül föl di műv ek: Paul Fussel: La Grande Guerra e la memoria moderna. Bologna, Il Mulino, 1984.; Eric. J. Leed: Terra di nessuno. Esperienza bellica e identità personale nella I Guerra Mondiale. Bologna, Il Mulino, 1985.; George L. Mosse: Le guerre mondiali dalla tragedia al mito dei caduti. Roma-Bari, Laterza, 1990.; Jay M. Winter: Il lutto e la memoria. La Grande Guerra nella storia culturale europea. Bologna, Il Mulino, 1998. 36 Egy pél da a sok közül : Angeli Giannino: 1918: i tedeschi a Feletto e Tavagnacco. Tavagnacco, Comune di Tavagnacco, 1998.

HK 127. (2014) 3. Az első világháború emlékezete Olaszországban 723 kés zít ett el.37 Ezeket az útikön yveket viszont nem aktualizál ták az 1935–3 8 közöt ti töm e- ges műe mlékát adás ok után . Ekkor ugyanis a rezsim egy sokkal haték onyabb mód szert talál t a propagandár a: kiépít ette a ma is lét ező, és jellemzőe n csak rés zben aktualizál t temetők et, és a mai napig a rendszer szimból umaival ék esít ett emlék helyeket.38 Ezek közül az egyik legfontosabb Redipuglia. A háb orús elesettek emlékér e parkok és utak kialakítását sür gető 1922. decemberi köröz vén yek a Mussolini kormán y oktatásüg yi államtitkáráh oz, Dario Lupihoz köt hetők . Ennek hatásár a minden település en lét rejöt t egy kisebb-nagyobb emlék kert. A csatamezők melletti temetők nél erre nem is kellett nagyon ös ztönöz ni a lakosság ot. Ebből a spontán emlék helyből alakít ották ki – a köz ponti akarat nyomásár a – a ma is lát ható monumentál is temetőt . Az angol és a ném et hagyomán yokkal ellentét ben, akik inkáb b nem szál lít ották haza a kül föl dön eltemetett halottakat, a fasiszta kormán y a halottak egy helyen, monumentál is körül mén yek közöt ti csoportosításár a tör ekedett. Redipuglia ennek az egyik leglát ván yosabb eredmén ye, amely egyedül töb b halottnak a vég ső nyughelye, mint Douaumont osszár iuma vagy a Somme melletti terü- letek. 1931. júl ius 8-án ide temették Aosta hercegét , a III. olasz hadsereg parancsnokát , amely egyrés zt a temető első nagyszabású ünnepség e, más rés zt az uralkodóház apoteó- zisa és a fasiszta rezsimmel való összefonódásán ak a jelkép e volt. A vég ső felavatás ra 1938. szeptember 18-án kerül t sor. A dát umot kizáról ag Mussolini elfoglaltság ai alapján jelöl ték ki, szimbolikus jelentőség e nincsen. Redipuglia az olasz fegyveres erők napján39 az ünnepségek egyik hivatalos helyszínén, így annak ellenére, hogy november 4-e 1977 óta nem állami ünnep, a redipugliai emlékhely továbbra is szor osan kötődik a padovai fegyverszünet évfordulójához. Az emlék hely ma is jelen van a köz tudatban, ugyanis a vasfüggön y leomlás a után itt vették át azon olasz katonák hazaszál lít ott maradván yait, akiket kül föl dön temettek el. Ez hozzájár ult a hely nép szerűségén ek új ból i növ ekedéséh ez és mái g tartó ismertségéh ez.40 A más ik legfontosabb emlék hely a Monte Grappa. Itt a Risorgimento antiklerikál is liberál isai kezdték el saját emlék helyük kialakítását , amiből a XX. száz ad elejér e egy katolikus Már ia kegyhely lett. Az első világ háb orú harcai során a Monte Grappa, mint tü- zér ség i állás szerepe felbecsül hetetlennek bizonyult. Az ér te vív ott harcok során elesettek emlékén ek áp olás a folyamatosan a nemzeti, hazafias szól amok irán yáb a kezdte torzít ani az eredeti vallás os jelleget, amely fől eg a fasizmus alatt okozott konfliktusokat. A más o- dik világ háb orú után a megemlék ezés az ellenál lás hagyomán yáv al egés zül t ki. Manapság a katolikus hagyomán yoknak megfelelő időp ontban (augusztus első vasár napja), kör me- nettel tár sít va tartják a nemzetköz i jelleget is öl tő hazafias megemlék ezés t,41 a Mussolini- fél e túl zott grandióz usság által erős en meghatár ozott emlék hely előt t.42

37 A Touring Club Italia által szerkesztett piros útikön yv egy fogalom. A 2000-es évekre csak a hagyomá- nyos, vagyis a tartomán yi szék helyeket, illetve magukat a tartomán yokat bemutató köt etek maradtak életkép e- sek, melyeket mái g frissít enek, annak ellenér e, hogy immár egy töb b mint 100 éves sorozatról van szó. 38 Patrizia Dogliani: Redipuglia. In: Isnenghi: I luoghi della memoria. Simboli e miti dellʼI talia unita. Szerk. Mario Isnenghi. Bari–R oma, Laterza, 1996. 387. o. 39 Az olasz szár azföl di erők , és az olasz lég ierő ünnepe a haderőn em alapításán ak napjár a, míg a haditenge- rés zeté jún ius 10-ér e, a SZENT ISTVÁN csatahajó elsül lyesztésén ek napjár a esik. A sikeres akciót vég rehajtó MAS-15 motorcsón ak ma a Vittorianób an tekinthető meg. 40 Patrizia Dogliani: Redipuglia. In: Isnenghi 1996. 375–3 89. o. 41 2011. augusztus 7-én dr. Hende Csaba honvéd elmi miniszter is rés zt vett a megemlék ezés en. A lát ogatás- ról a Corriere delle Alpi 2011. júl ius 30-ai, augusztus 2-ai és 7-ei szám a is töb b cikket közöl. 42 Livio Vanzetto: Monte Grappa. In: Isnenghi 1996. 361–3 74. o.

HK 127. (2014) 3. 724 Juhász Balázs

E két első világ háb orús emlék hely közös ség formáló erejév el csak az audiovizuál is forrás ok versenyezhetnek. Ezér t is érdemes pár szót szól ni a szakirodalom és a külön fél e forrás ok mellett az esemén yek egyéb reprezentác iójáról is, hiszen ezek sok esetben egés z generác iók alapél mén yét jelentették az első világ háb orúv al kapcsolatosan. A fasiszta filmipar felettéb b termék enynek bizonyult, kös zön hetve mindezt a hatalom tudatos véd elmén ek és Vittorio Mussolini személ yes pár tfogásán ak is. Ettől függ etlenül a diktatúr a alatt csak nagyon elnagyoltan lehetett beszél ni az első világ háb orúról . A kor- szak filmtermésén ek két jellegzetes pél dáj a a Maciste alpino (1916), amelyben egy nagy- darab volt kikötői munkás ból utcai színés szé avanzsáló Bartolomeo Pagano futamít ja meg a ném eteket, illetve a komikus filmeken kívül még az elmesélés uralkodott a filmvás znon, mint pél dáu l a Paolo Monelli alpesi regén ye alapján ír t, Marco Elter-fél e Scarpe al sole (1935). A más odik világ háb orú után indult az igazán komoly filmipari feldolgozás , mint pél dáu l a Mario Monicelli rendezte, Vittorio Gassman és Alberto Sordi-fél e La grande guerra (1959) vagy a Francesco Rosi-fél e Uomini contro (1970), melyet Emilio Lussu: Un anno sullʼA ltipiano című kön yve ihletett. Ermanno Olmi már kissé dicsőítőb b hang- vét ellel forgatta Mario Rigoni Stern forgatókön yve alapján az I recupentanti-t (1974).43 A felsorolt műv ek közül Magyarország on inkáb b csak a La grande guerra [A nagy háb o- rú] és az Uomini contro [Tűz a Monte Fioron] ismert. Olaszország nak az első világ háb orúv al kapcsolatos emlék ezete a centenár iumra alap- vetőe n kiforrott, de szám os olyan tém a van még , amivel eddig nem igazán foglalkoztak az olasz tör ténés zek. Rengeteg rés zeredmén yt szük ség es összegezni, amelyre remél hetől eg sor fog kerül ni. Fontosnak tartom azt is megemlít eni, hogy az első világ háb orúv al kapcso- latban föl drajzilag meglehetős en beszűkül t látókör rel szemben, manapság egy igencsak nyitott, és a nemzetköz i vál tozás ok irán t ér zék eny tör tén elemkép pár osul. Ez nem jelenti, hogy ne lennén ek olyan pontok, amelyek ér telmezés e során ne lét eznén ek néz etkülön b- ség ek. Elég csak a padovai fegyverszün et érvén yességén ek kezdete körül i néz eteltérés re gondolni, de remél hetől eg ezek tisztázásár a is sor fog kerül ni a százév es év forduló kap- csán szervezendő konferenciák során konferenciák során.

BIBLIOGRÁFIA

Isnenghi 1996. I luoghi della memoria. Simboli e miti dellʼItalia unita. Szerk. Mario Isnenghi. Bari–Roma, Laterza, 1996. Isnenghi – Rochat 2008. Mario Isnenghi – Giorgio Rochat: La Grande Guerra 1914–1918. Bologna, Il Mulino, 2008. Pastorelli 1997 Pietro Pastorelli: Dalla prima alla seconda guerra mondiale. Momenti e problemi della politica estera italiana. 1914–1943. Milano, Edizioni Universitarie di Letture Economia Diritto, 1997.

43 Isnenghi – Rochat 2008. 521. o.

HK 127. (2014) 3.