The Bards of Wales

The Bards of Wales A walesi bárdok

Edward the king, the English king, Edward király, angol király Bestrides his tawny steed, Léptet fakó lován: "For I will see if Wales," said he, Hadd látom, úgymond, mennyit ér "Accepts my rule indeed. A velszi tartomány.

"Are stream and mountain fair to see? Van-e ott folyó és földje jó? Are meadow grasses good? Legelõin fû kövér? Do corn-lands bear a crop more rare Használt-e a megöntözés: Since wash'd with rebel's blood? A pártos honfivér?

"And are the wretched people there, S a nép, az istenadta nép, Whose insolence I broke Ha oly boldog-e rajt' As happy as the oxen are Mint akarom, s mint a barom, Beneath the driver's yoke? Melyet igába hajt?

"In truth this Wales, Sire, is a gem, Felség! valóban koronád The fairest in your crown: Legszebb gyémántja Velsz: The stream and field rich harvest yield, Földet, folyót, legelni jót, And fair and dale and down. Hegy-völgyet benne lelsz.

"And all the wretched people there S a nép, az istenadta nép Are calm as man could crave; Oly boldog rajta, Sire! Their hovels stand throughout the land Kunyhói mind hallgatva, mint As silent as the grave." Megannyi puszta sir.

Edward the king, the English King Edward király, angol király Bestrides his tawni steed; Léptet fakó lován: A silence deep his subjects keep Körötte csend amerre ment, And Wales is mute indeed. És néma tartomány.

The castle named Montgomery Montgomery a vár neve, Ends that day's journeying; Hol aznap este szállt; The castle's lord, Montgomery, Montgomery, a vár ura, Must entertain the king. Vendégli a királyt.

Then game and fish and ev'ry dish Vadat és halat, s mi jó falat That lures the taste and sight Szem-szájnak ingere, A hundred hurrying servants bear Sürgõ csoport, száz szolga hord, To please the appetite. Hogy nézni is tereh;

With all of worth the isle brings forth S mind, amiket e szép sziget In dainty drink and food, Ételt-italt terem; And all the wines of foreign vines S mind, ami bor pezsegve forr Beyond the distant flood. Túl messzi tengeren.

"You lords, you lords, will none consent Ti urak, ti urak! hát senki sem His glass with mine to ring? Koccint értem pohárt? What? Each one fails, you dogs of Wales, Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek! To toast the English king? Ne éljen Eduárd?

"Though game and fish and ev'ry dish Vadat és halat, s mi az ég alatt That lures the taste and sight Szem-szájnak kellemes, Your hand supplies, your mood defies Azt látom én: de ördög itt My person with a slight. Belül minden nemes.

"You rascal lords, you dogs of Wales, Ti urak, ti urak, hitvány ebek! Will none for Edward cheer? Ne éljen Eduárd? To serve my needs and chant my deeds Hol van, ki zengje tetteim - Then let a bard appear!" Elõ egy velszi bárd!

The nobles gaze in fierce amaze, Egymásra néz a sok vitéz, Their cheeks grow deadly pale; A vendég velsz urak; Not fear but rage their looks engage, Orcáikon, mint félelem, They blanch but do not quail. Sápadt el a harag.

All voices cease in soundless peace, Szó bennszakad, hang fennakad, All breathe in silent pain; Lehellet megszegik. - Then at the door a harper hoar Ajtó megûl fehér galamb, Comes in with grave disdain: õsz bárd emelkedik.

"Lo, here I stand, at your command, Itt van, király, ki tetteidet To chant your deeds, O king!" Elzengi, mond az agg; And weapons clash and hauberks crash S fegyver csörög, haló hörög Responsive to his string. Amint húrjába csap.

"Harsh weapons clash and hauberks crash, "Fegyver csörög, haló hörög, And sunset sees us bleed, A nap vértóba száll, The crow and wolf our dead engulf - Vérszagra gyûl az éji vad: This, Edward, is your deed! Te tetted ezt, király!

"A thousand lie beneath the sky, Levágva népünk ezrei, They rot beneath the sun, Halomba, mint kereszt, And we who live shall not forgive Hogy sírva tallóz aki él: This deed your hand hath done!" Király, te tetted ezt!"

"Now let him perish! I must have" Máglyára! el! igen kemény - (The monarch's voice is hard) Parancsol Eduárd - "Your softest songs, and not your wrongs!" Ha! lágyabb ének kell nekünk; In steps a boyish bard: S belép egy ifju bárd.

"The breeze is soft at eve, that oft "Ah! lágyan kél az esti szél From Milford Havens moans; Milford-öböl felé; It whispers maidens' stifled cries, Szüzek siralma, özvegyek It breathes of widows' groans. Panasza nyög belé. "You maidens, bear no captive babes! Ne szülj rabot, te szûz! anya You mothers, rear them not!" Ne szoptass csecsemõt!..." The fierce king nods. The lad is seiz'd S int a király. S elérte még And hurried from the spot. A máglyára men?t.

Unbidden then, among the men, De vakmerõen s hivatlanúl There comes a dauntless third Elõáll harmadik; With speech of fire he tunes his lyre, Kobzán a dal magára vall, And bitter is his word: Ez ige hallatik:

"Our bravest died to slake your pride - "Elhullt csatában a derék - Proud Edward, hear my lays! No halld meg, Eduárd: No Welsh bards live who e'er will give Neved ki diccsel ejtené, Your name a song a praise. Nem él oly velszi bárd.

"Our harps with dead men's memories weep. Emléke sír a lanton még - No halld meg, Eduárd: Welsh bards to you will sing Átok fejedre minden dal, One changeless verse - our blackest curse Melyet zeng velszi bárd." To blast your soul, O king!" Meglátom én! - S parancsot ád "No more! Enough!" - cries out the king. Király rettenetest: In rage his orders break: Máglyára, ki ellenszegûl, "Seek through these vales all bards of Wales Minden velsz énekest! And burn them at the stake!" Szolgái szétszáguldanak, His men ride forth to south and north, Ország-szerin, tova. They ride to west and east. Montgomeryben így esett Thus ends in grim Montgomery A híres lakoma. - The celebrated feast. S Edward király, angol király Edward the king, the English king Vágtat fakó lován; Spurs on his tawny steed; Körötte ég földszint az ég: Across the skies red flames arise A velszi tartomány. As if Wales burned indeed. Ötszáz, bizony, dalolva ment In martyrship, with song on lip, Lángsírba velszi bárd: Five hundred Welsh bards died; De egy se birta mondani Not one was mov'd to say he lov'd Hogy: éljen Eduárd. - The tyrant in his pride. Ha, ha! mi zúg?.... mi éji dal "'Ods blood! What songs this night resound London utcáin ez? Felköttetem a lord-majort, Upon our London streets? Ha bosszant bármi nesz! The mayor shall feel my irate heel If aught that sound repeats! Áll néma csend; légy szárnya bent, Se künn, nem hallatik: Each voice is hush'd; through silent lanes "Fejére szól, ki szót emel! To silent homes they creep. "Now dies the hound that makes a sound; Király nem alhatik." The sick king cannot sleep." Ha, ha! el? síp, dob, zene! "Ha! Bring me fife and drum and horn, Harsogjon harsona: And let the trumpet blare! Fülembe zúgja átkait In ceaseless hum their curses come - A velszi lakoma... I see their dead eyes glare..." De túl zenén, túl síp-dobon, But high above all drum and fife Riadó kürtön át: and trumpets' shrill debate, Ötszáz énekli hangosan Five hundred martyr'd voices chant A vértanúk dalát. (*) Their hymn of deathless hate.(*)

(Transl. by Watson (*) A történelem kétségbe vonja, de a Kirkconnel) mondában erõsen tartja magát, hogy I. (*)Although doubted by scholars, it is strongly held in the Eduárd angol király, Wales tartomány oral tradition that King Edward I of England had five meghódítása (1277) után, ötszáz walesi hundred bards executed after his conquest of Wales in bárdot végeztetett ki, hogy nemzetök dicsõ 1277, lest they incite the Welsh youth to rebellion by reminding them in their songs of their nation's glorious múltját zöngve, a fiakat föl ne gerjeszthessék past. Janos Arany az angol járom Arany wrote this poem when the Austrian Emperor Franz lerázására. A.J Joseph first visited Hungary after he defeated it in its 1848- 49 War of Independence. Originally he was asked to write a poem to praise the Emperor.