Előszó

Hazánk vidéki tájainak „újra felfedezése” reneszánszát éli célúan zajlanak, egyrészt a térség agrár-környezetgazdálkodás 1 napjainkban. Egyre több – a hagyományos és tömegturiz- intézkedéséit (pl. AKG és MTÉT programok) alapozhatják meg, mus által korábban nem érintett – tájegység mutatja meg másrészt a hosszú távra visszanyúló élőhelykezelési, rekonst- magát, értékeit, akár a gasztronómia, a borturizmus, a népi rukciós munkákat is segíthetik (pl. pélyi vizes rehabilitáció). hagyományok és mesterségek terén. Ebbe az „értékleltárba” Könyvecskénk célja, hogy a dél-hevesi régió természeti illesztendők a természeti értékek és azok megőrzése, bemu- értékeibe bepillantást nyújtsunk oly módon, hogy a tárgyalt tatása is. Hiszen a táj és az ember kapcsolata sohasem volt 31 településhez egy-egy jellemző állat- vagy növényfajt, élő- független egymástól, a természeti területek (rétek, legelők, helyet vagy védendő értéket (pl. kunhalom) mutassunk be. erdők, vizes élőhelyek) megőrzésével a jövőnk alapjait is Természetesen ez a fiktív „fényképezőgép kattintás” a szer- megszilárdíthatjuk. Téves az a megközelítés, hogy a termé- zők szubjektív kiválasztásán alapul, de ebből a mozaikból is szeti értékek védelme mindenképp a helyi emberek, közössé- összeállhat egy kép, mely a térség természeti képét leképez- gek ellenében hatna. A jövő értékei közül már most stratégiai heti. Vannak olyan értékek, fajok, melyekkel ritkaságuknál fontosságúnak látszik például az élővíz, a termőföld és az fogva nehezen (pl. túzok, ugartyúk, magyar tavaszi fésűs­ ezekre alapuló ökológiai gazdálkodás termékei. bagolylepke), míg a mások egyszerűen (akár egy kézi távcső- Heves megye déli síkvidéki része markánsan különbözik vel vagy nagyítóval) megfigyelhetők, tanulmányozhatók (pl. a megye északi, hegy- és dombvidékekkel (Mátra és Bükk madárvonulás, a növényfajok jelentős része, Csörsz-árok). hegység, Tarnavidéki-dombság) szabdalt részétől. E különb- Hiszünk benne, hogy ezen természeti értékek bemutatá- ség tetten érhető a természeti adottságokban, az erre alapuló sával a védelmük megalapozásához is alapot adhatunk, hi- tájhasználaton és az ezekhez kapcsolódó élővilág esetében szen csak az állami és civil résztvevők és közösségek együttes is. Dél-Heves propagált turisztikai vonzerejét jelenleg szinte erőfeszítései vezethetnek sikerre. És jogosan vetődhet fel a kizárólag a Tisza-tó képviseli (a Hortobágyi Nemzeti Park, a kérdés: mit is tekinthetünk sikernek? Véleményünk szerint világörökségi helyszín és a jó közlekedési adottságok révén). csak akkor lehet sikeres egy adott térség természetvédelme, A régió másik nagy kiterjedésű országos védett területe a ha az a helyi társadalmi és civil életbe is szervesen beépül, és Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet már jóval szerényebb ezáltal unokáinknak megadatik az a lehetőség, hogy azokat a ismertséggel rendelkezik a régió határain kívül. Talán érdekes fényképfelvételeket elkészíthessék, melyeket itt most Önök- módon viszont a természeti feltárómunkák, kutatások egyik nek mutathatunk be. legkedveltebb célterülete hazánkban. A kutatások nem ön- a szerk.

A kultúrtáj szépsége (J. T.) átány besenyőtelek

2 A Hanyi-ér partjára települt Átány község már ősidők óta emlékeztet. A növénymentes felszíneken letörpült egyéves 3 lakott, régészeti leletek a honfoglalásig nyúlnak vissza. A iszapnövényeket találunk, melyek kihasználva a friss iszap- kedvező települési viszonyok révén a történelem viharait is felszínt gyorsan kicsíráznak, szárba szöknek, majd termés sikerült mindig átvészelnie. Ezt igazolja az is, hogy az 1910- után sok magot szórnak, várva a következő kedvező alkalom- es népszámláláskor a 2800 lakost vettek számba. Az „átányi ra. Ehhez a nagyon specializálódott növényi csoporthoz tar- gazdálkodás” ma már fogalommá vált néprajzos körökben tozik a törpe iszaprojt, az alacsony füzény, a heverő tócsahúr szerte az egész világon. Fél Edit és Hofer Tamás a nehéz és a védett pocsolyalátonya. A gyékényes, tavikákás, harmat- 1950-es években kezdte el feldolgozni a település tárgyi, kásás, fehér tippanos mocsarakban tenyészik a kisfészkű anyagi és szellemi kultúráját. Munkájukat, mely a szövetke- aszat, mely pannon bennszülött faj, így védelme, megőr- zetesítés előtti paraszti világ kiváló feldolgozása volt, külföl- zése alapvetően hazánkra hárul (a világállomány jelentős dön publikálták, így munkájuk Chicagóban, Göttingenben és része Magyarországon van). A Hevesi-síkon nagy állományai Koppenhágában, angol és német nyelven vaskos kötetekben élnek a fajnak, az átányi Nagy-fertőben is stabil állománya látott napvilágot. A területek akkori hasznosítása, a rét- és él. A fajra jellemző az egyes évek között mutatkozó jelentős legelőgazdálkodás ismerete nagyban segítheti a változó vi- egyedszámbeli különbség. A közönséges mezei aszathoz ké- lágban a védett területek kezelési irányelveinek kidolgozását pest jóval magasabb növekedésű, gyakran kétméteres hajtá- Fiatal parlagi sas (K. A.) is. Szerencsére Átány korábbi gazdálkodásáról is rendelke- sokat is fejleszt. Tő- és szárlevelei erősen tövisesek, utóbbiak zünk írásos emlékekkel. Kitaibel Pál botanikus polihisztor a száron hosszan lefutók. A sátorozó virágzatban halványlila A térségben egyedüli módon a település külterületi határa lő sasfajok egyik kedvelt telelőhelye. Legnagyobb számban 1796-ban az első máramarosi útja során a település kender- pártájú virágok találhatók. Utóbbiak fészekörve jóval kisebb két különálló tömbként rajzolható meg. Egyik a belterületet a legnagyobb testű európai ragadozó madár címet viselő termesztését és feldolgozását emelte ki. Ezt a tevékenységet mint a rokon fajoké (a faj innen kapta magyar és tudományos közvetlenül körülölelő határrész, a másik a Tepély-puszta, rétisas fordul elő, melynek példányai részben a hazai állo- a Hanyi-ér és mellékvizeinek közelsége nagyban segíthette. nevét is). (S. A.) ami ettől keletre, a mezőtárkányi határt mellett található. mányból, részben pedig Európa északi részéről származnak. Átány határában megtalálhatók nagy kiterjedésű gyep- Besenyőtelek lakossága a távolabbi múltra is visszavezethető A rétisas magyarországi állománya a 1980-as évek elejére területek, melyek között a Nagy-fertő környékén találhatók módon a külterjes állattartással szemben inkább a szántóföldi mindössze 10 párra zuhant vissza, de a védelmi intézkedé- a természetvédelmi szempontból legértékesebbek. „Fertők- művelést részesítette előnyben, ami döntően meghatározta seknek köszönhetően mára az ország számos pontján újra nek” azon időszakos vízborítású mocsarakat nevezték, me- külterületének természeti és táji arculatát. A legeltetéses ál- megtelepedett és folyamatosan foglalja vissza korábban lyek tavasz végén, nyár elején kiszáradtak. Ezek a gyékényes lattartás színterei, illetve azok még napjainkban is fellelhető elhagyott költőterületeit. Évjárattól függően nálunk 25–50 mocsarak az egykor kiterjedtebb sertéssel történő legeltetés elemei jobbára a távolabbi határrészen megtalálható, a ter- példány rétisas telel, melyek közül feltűnően sok a besenyő- színhelyei is voltak. Már a II. katonai felmérés térképe lefo- mészetközeliség jegyeit viselő gyepfragmentumok voltak (pl. telki határrészen, Tepély-pusztán csoportosul. Hasonlóan lyástalan nyílt vízként ábrázolja a Nagy-fertőt, ma inkább Tomonóczki, Nagy-rózsás). A természetközeli növénytakaró nagy számban képviselteti magát a Hevesi-síkon egyébiránt a mocsári vegetáció dominál, tavasszal nagyobb nyílt vizű és élőhelyek viszonylagos alacsony területi aránya ellenére is fészkelőként is jegyzett parlagi sas. A múlt század utolsó foltokkal. Az elmúlt időszakok száraz periódusai, illetve a több, kiemelt jelentőségű természeti érték lelhető fel ebben a évtizedeiben a parlagi sas hazai állománya is átesett egy kri- mocsáron átvezetett olajvezeték kedvezőtlenül hatottak térségben, így rendszeresen előfordul a túzok, de költ a kere- tikus hullámvölgyön, sokáig csak a középhegységi erdőkben a terület ökológiai állapotára. A Nagy-fertő szomszédsá- csensólyom és a parlagi sas is. költött, de napjainkra az Alföld számos pontján, így a Heve- gában több mocsár is volt, esetükben már csak a térképek Természetességi állapota, kiterjedése és hasznosítása si-síkon is újra megjelent, mint fészkelő. Azonban továbbra topográfiai névanyaga utal, például Viski-fertő, Király-fertő, miatt is a térség különleges színfoltja a Disznós-kert, vala- is sérülékenynek ítélhető állományát elektromos vezetékek Szőke-fertő, Kelemen-fertő és Gazsi-fertő. mint a Rátkai-erdő, ami számos erdei és/vagy az erdőhöz okozta pusztulások és a napjainkra drasztikus méreteket A Nagy-fertőt enyhén szikesedő löszgyepek veszik körül, valamely életciklusában kötődő faj (pl. fekete gólya) ottho- öltő mérgezések tizedelik. Általában az öreg madarak télen a legelőkön bőven teremnek azon fajok, melyek a legelő na, de szerepük nyilvánvalóan megmutatkozik a nagytestű is a fészkelőhely közelében maradnak, de a kóborló, telelő állat rágásához, tiprásához alkalmazkodtak, úgymint a szú- ragadozó madarak térségben tapasztalható nagyszámú fiatal madarak közül sok megfordul ebben a régióban. Sok- rós tövises iglice, az ördögszekérként is ismert mezei iringó megjelenésében is. kal ritkább, de azért rendszeres és szintén ehhez a térséghez és az igen dekoratív bókoló bogáncs. A löszös gyepekben A természeti arculat és a földhasználat területén jel- köthető a szirti sas fiatal egyedeinek megjelenése is. A szirti virágzási időben egy igen illatos, mirigyekkel bővel ellátott lemző sajátos adottságok (pl. intenzív vadgazdálkodás), sas jellemzően a Kárpátok ragadozó madara, hazai fészkelő- rózsaféle díszlik, a rozsdás rózsa, mely az Alföldön viszonylag valamint a Tisza-tó közelsége lehet magyarázata annak, állománya csak néhány párban mérhető. ritkán mutatkozik. A mocsarak peremzónájában szikeseket hogy a Hevesi-síkon telelő sasok legnagyobb számú cso- Nyilvánvalóan a térség korábban ismertetett sajátos- találunk, majd általában szikes rétekkel kezdődik a mocsári portosulása ehhez a területhez, Besenyőtelek határához ságainak megőrzése az egyik záloga annak, hogy ezek a övezetesség. Ennek a sávnak a jellegzetes faja a sziki hernyó- kötődik. A már két évtizedre visszanyúló téli sasszámlálás kiemelt természeti értéket képviselő ragadozó madarak a jö- pázsit, melynek virágzata apró, egymásra torlódó hernyókra Kisfészkű aszat (P. B.) eredményei szerint a Hevesi-sík a Kárpát-medencében tele- vőben is ilyen nagy számban keressék fel vidékünket. (B. P.) Boconád Dormánd

4 Boconád település a Hevesi-homokhát és a Gyöngyösi-sík kis- populációi Magyarország területén, az Alföld keleti részén 5 tájak átmeneti sávjában fekszik. Amíg a település határának élnek. Szaggatott elterjedésű faj, Európa síkságain élőhe- keleti részén a Heves–Alatka műút mentén kavics, és homok- lyeinek nagy része eltűnt. A Kárpát-medencében jellegzetes bányák sora utal a Tarna folyó egykori építő munkájára, addig élőhelyei a szikespusztai tölgyesek tisztásainak enyhén szi- ettől nyugatra már jóval tagolatlanabb a felszín. Jobbára a kes rétjei. A nagy szikibagoly augusztustól november elejéig kötöttebb talajok uralkodnak, jelentős a szántóterületek ará- éjszakánként repül, a rajzás csúcspontja október első két nya. A változatos felszínt antropogén eredetű felszíni formák hetében van. A nőstények általában nem a sziki kocsordra, is tagolják, melyek közül kiemelkedik a Nagy-halom, a maga hanem mindig valamilyen erős szálú fűféle levélhüvelyeibe 106 méteres magasságával. Valószínűleg egy egykori garma- petéznek. A lepkefaj pete formában telel át. A hernyócskák dabucka „megrakásával” emelhették ki a halmot. Sajnos a a következő év áprilisának végén, májusának elején kelnek halom a régi térképek tanulsága szerint az elmúlt évszázadok- ki, kezdetben a tápnövény fiatal hajtásain, illetve a szárában ban nem kerülhette el a beszántást, a szántóföldi művelést. élnek a föld felett. Ezt követően lefúrják magukat a növény A topográfiai térképek tanulmányozása alapján nagyüzemi gyökérzetébe, és ott fejlődnek (ún. endofág életmódot foly- gyümölcsösként is hasznosították a területet, a jelenlegi par- tatnak) egészen augusztus végéig, szeptember elejéig. A lagterületen a növényzet visszatelepedése megindult, első- hernyó a tápnövény – olykor csuklónyi vastagságú – karó- sorban tágtűrésű szárazgyepi fajokkal, pl. homoki aszuszegfű, gyökerét rágja a talajban. Ürülékét időnként egy függőleges vajszínű ördögszem, csattogó szamóca és hasznos földitömjén. járaton keresztül a talaj felszínére löki, ami a tápnövény tö- A növényzet természetes visszaalakulása mindenképp kedve- vénél kisebb-nagyobb sárgásfehér (gyakran talajjal kevert) ző, mivel a talajfelszín bolygatásával járó művelés, a szántás Kardos madársisak (S. A.) Nagy szikibagoly (J. Á. Cs.) halmocskaként jelentkezik. Ez a rágásnyom a kocsordos évtizedek, évszázadok alatt teljesen lepusztíthatja e kultúr- állományokban mindig a lepkefaj jelenlétét bizonyítja. A történeti szempontból is igen értékes élőhelyeket. A halom a térségben. A szántók, legelők helyére telepített kocsányos A Dormánd község határában található Nagy-Hanyi-puszta hernyók augusztus és szeptember folyamán a föld alatt bá- táji környezetében a mélyedésekbe a kedvező csapadékjárású tölgyesek – melyek sok esetben 40–50 éveseknél nem idő- a régió egyik legnagyobb, többé-kevésbé összkiterjedésű bozódnak be. években enyhén szikesedő mocsárréti foltok alakulhatnak ki, sebbek – számos érdekességet rejtenek. Ismert a kosborfélék védett gyepterülete. A nagy szikibagoly állatföldrajzi jelentőségénél fogva melyekben az ősi szikespuszta mocsarak képviselői is fellelhe- „jó betelepülő” képessége, melynek következtében új terüle- A Hanyi-érrel és a természetes mezsgyékkel mozaikolt, hazánkban fokozottan védett, több nemzetközi védettségi tők, például sziki őszirózsa, sziki hernyópázsit és kígyófarkfű. teket is képesek meghódítani. Ennek a jobbára fátlan pusztá- de viszonylag egy tömbben megmaradt gyepterületek igen listán is szerepel, a Natura 2000 területi kijelölések során az Két olyan természeti érték is említést érdemel a telepü- nak a benépesítése, az erdők kis kiterjedése és aránya ellenére változatos élővilág fennmaradását tették lehetővé. Itt a szi- egyik fontos jelölő faj volt. A hazai populációk ma mindenütt léssel kapcsolatban, mely az ember tájátalakító munkájával sem okozott nekik gondot. Boconád határában leggyakoribb kes gyepek többféle típusa megtalálható: a padkás szikesek, kis területű élőhelymozaikokra szorultak vissza, holott a faj hozható összefüggésbe. Talán nem ismert mindenki számá- a kardos madársisak, mely egyes években a szegényes alj- a mészpázsitos szikfokok és az ürmös- illetve cickórós füves elterjedése egykor jóval összefüggőbb lehetett. Elsősorban ra, hogy a falu központjában álló Szeleczky-kastélyon kívül növényzetű tölgyes foltokban több százas állományt képez. puszták egyaránt. A térség legértékesebb sziki magaskóró- az élőhelyek megszűnése, a tápnövény-állományok csökke- a település külterületén is volt egy kastély, a Gosztonyi-kas- Virágzása május közepére – végére esik. A növény átlagosan sa is itt található meg. A sziki erdőspuszta-rét jellegzetes nése, a nem megfelelően ütemezett kaszálás, a kora tavaszi tély, melyet teljesen elbontottak. A Boconádról északra, 20–40 centiméter magas, virágzatában 8–20 fehér virág növénytársulás olyan védett növényfajokkal, mint az er- égetés veszélyezteti a fajt. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Tarnabod felé vezető műútról ágazik le keleti irányba egy található. Szárlevelei lándzsásak, szálas lándzsásak (jellegze- nyősvirágzatú sziki kocsord, a réti őszirózsa, a macskahere működési területén az utóbbi években több új lelőhelyről szélesebb dűlőút, mely az egykori kastélyhoz vezet. A kőépü- tesen „kard-alakúak”), mely alapján jól elkülöníthető a másik és a fátyolos nőszirom. A löszhátak egy része elkerülte a is előkerült, de legerősebb állományai a Hevesi-síkon talál- leteket, illetve ennek maradványait hibába keressük, teljesen régiós szinten, hasonló élőhelyeken előforduló fehér madársi- beszántást, ezeken igen gazdag lösznövényzet tenyészik. A hatók. A Kerecsend és Dormánd községhatárokban lévő po- elhordták. A kastély meglétére az egykori park, illetve ennek saktól. Utóbbinak levelei tojásdadok, jóval rövidebbek. (S. A.) Janka-tarsóka itt található erős állománya alföldi léptékben pulációk országos viszonylatban is jelentősek, de a Poroszló fái emlékeztetnek. A hatalmas, kiszáradófélben lévő kocsá- is kiemelkedő. A területen a szántóföldi gazdálkodás mellett, és Nagyút melletti gyepekben is található a fajnak egy-egy nyos tölgyek mellett, számos egyéb kultúrmaradvány fa- és szarvasmarha-legeltetés, illetve kis mértékben kaszálás a kisebb, sérülékenyebb állománya. Ezek az Alföld északi cserjefaj is fennmaradt. Sajnos a park igen rossz állapotban legelterjedtebb kezelési mód. A területre és környezetére részén található élőhelyek gyakran csupán néhány tized található, idegenhonos fafajok (például fehér akác, bál- jellemző az intenzív mezőgazdasági hasznosítás, melynek hektárnyi területet jelentenek: gyepfoltokban, árokparton, ványfa) vették át az uralmat. Mint egykori kultúrtörténeti és kedvezőtlen hatásai negatív kihatással vannak ezen értékes csatornaparton. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy az dendrológiai érték helyi védettségben is részesült a terület. gyepterületekre. A Nagy-Hanyi legkiemelkedőbb természet- ilyen jelentéktelennek tűnő kis területeken lévő sziki kocsord Talán még kevesebben gondolnák, hogy a belterület védelmi értéke mégsem a növények közül kerül ki, hanem a állományok nagyon fontosak a nagy szikibagolylepke számá- szomszédságában található kocsányos tölgy telepítések, rovarok közül. ra, mert a faj terjedésében, illetve a populációk közötti kap- ültetvények is rejtegetnek természeti értékeket. A terület Egy ritka lepkefaj, a nagy szikibagolylepke Magyaror- csolattartásban jelentős szerepet játszanak. Ezek megőrzése kultúrsztyepp jellegéből fakadóan az erdők képe némileg ide- szág legszebb éjszakai lepkéi közé tartozik, feltűnő, változa- a lepkefaj fennmaradása szempontjából fontos természetvé- gen, az erdősültség csak az utóbbi évtizedekben növekedett Telepített nyaras (S. A.) tos színe és nagy mérete miatt. A legnagyobb és legerősebb delmi feladat. (K. P.) Egerfarmos Erdőtelek

6 A farmosi határ múltbeli természeti jellemzőit vizsgálva el- magasabb volt a fás vegetációk területaránya (lásd. Erzsi-li- A Hevesi-sík északi részének egyik legkiterjedtebb pusz- 7 mondható, hogy a földhasználat vonatkozásában a szántó- get puszta). Ezek a vegyes fajösszetételű fás-és cserjés élő- tája a Dormánd és Erdőtelek határában található Nagy-Ha- földi művelés és a gyepterületek használata sokáig egyenlő helyek számos madárfaj között a tövisszúró gébicsnek is nyi-, melyhez a 33-as műút alatt közvetlenül kapcsolódik a arányban volt jellemző. A természetközeliséget megjelenítő otthonául szolgálnak. Kis-Hanyi-puszta is. A terület már ősidők óta lakott, melyet füves területek három nagy tömbben maradtak meg a határ Ez a napjainkban még viszonylag gyakorinak mondha- írásos források is említenek „Hanyi”, „Han” illetve „Hon” ne- különböző részein (pl. Szőke-puszta, Erzsi-liget puszta), míg tó, de nemzetközi viszonylatban mégis jelentős madárfaj, a veken. A Hanyi-ér folyása mellett értékes régészeti leletek is a szántóföldi hasznosítás főként a település köré összponto- Hevesi-sík egyik karakterfaja. Életmódja és habitusa ellenére előkerültek, többek között ismertté vált az egykori X. századi sult. A XIX. század közepén már a fent említett gyepek nagy- rendszertanilag az énekesmadár-alkatúak közé tartozik. telep temetője is, a Hanyi-ér jelenlegi nagy kanyarulatában. fokú fragmentációja tapasztalható, miután azok magasabb, Erős, a végén visszahajló csőre ragadozó életmódra vall, és A középkorban a kis telepek egyesülésével alakulhatott ki termékenyebb térszínein folyamatosan megjelentek, majd bár táplálékának zömét az ízeltlábúak (főként sáskák, csere- Nagy-Hanyi (Nagyhanyi), mely az 1596. évi török hadjárat egyre inkább egybefüggő területeket alkottak a szántóföl- bogarak) teszik ki, ritkán gerinceseket is zsákmányol. Névadó során pusztult el. A település külterületének északi határát dek. A település külterületét a határán átfutó vonalas élő- sajátossága, hogy bőséges táplálékforrás esetén elejtett a Csörsz-árok képezi, ahol Felső-telek néven a török időkig helyek és a fás vegetációk viszonylagos magas területaránya zsákmányát gyakran valamilyen tövisre szúrja. település is állott. A környezeti adottságok mind a szán- Fontos a szegélyek megőrzése is (J. T.) jellemzi. Az előbbi esetében több vízfolyásról, így a Rima-, Elterjedését tekintve Európában, Skandinávia északi te- tóművelésre, mind a külterjes állattartásra ideálisak voltak, a Laskó- és az Eger-patakról, valamint a Csörsz-árok még rületeinek kivételével mindenütt, Ázsiában pedig Szibériáig illetve az élővíz közelsége a Hanyi-ér (egykori Ős-Laskó Növényünk május végén, június elején virágzik, ekkor gyak- napjainkban is fellelhető szakaszairól van szó. A Csörsz- terjedően költ. Magyarországon szinte minden bokrokkal, meder) is kedvező gazdálkodási hátteret biztosíthatott. Ez a ran láthatók a lepelleveleken táplálkozó bundásbogarak. árok („Csiszárka”) a IV. században, feltehetően védelmi cserjékkel tarkított élőhelyen előfordul, legyen az legelő, természeti kép jelentősen mára sem változott meg, a legelő- A 30–80 centiméteres szárnál rövidebb levelei keskenyek, céllal épült avar eredetű földsánc-rendszer, ami a település gyümölcsös vagy éppen vasúti töltés. területeken az állattartás révén a természeti értékek is fenn- enyhén kard alakúak. Kóró állapotban is sokáig felismerhető, határában, annak északi részén futó Rimától indulva majd- A tövisszúró gébics a régióban, azon belül a farmosi ha- maradhattak. A gyepek jelentős részét a vízjárásnak kevéssé a toktermés élei csőr alakban kihúzottak. A hasonló, inkább nem egészen a Laskó-patakig húzódik. Sajnálatos módon, tárban fészkelő állománynagysága révén a Hevesi-sík Natura kitett magasabb hátakon kialakult löszgyepek, löszlegelők láprétekhez köthető szibériai nőszirom nem fordul elő a az intenzív táj-és földhasználat következtében napjainkra 2000 terület (különleges madárvédelmi terület) jelölőfaja. képviselik, melyekhez mélyebb fekvésben kisebb mocsarak, régióban. A fátyolos nőszirom a nemzetség többi tagjához már csak nagyon rövid szakaszai maradtak meg a terepen Állományának megőrzésének egyik legfontosabb feltétele mocsárrétek kapcsolódnak. A belső lefolyástalan mélye- hasonlóan mérgező, így a legelő állat kerüli. A kaszálással is felismerhető formában. A település határában részben (amire hazánk a Natura 2000 területek kijelölésekor nemzet- dések peremén szikes gyepek alakultak ki, sok kamillával, történő gyepkezeléshez is jól alkalmazkodott. Hazánkban a az előbb említett vízfolyásoknak köszönhetően, de egyéb, közi kötelezettséget is vállalt) a például Egerfarmos határára sziki őszirózsával, bárányparéjjal. A Hanyi-ér mentén kisebb gyakori mocsári nőszirmon kívül az összes többi nősziromfaj ezektől független határrészeken is mindig is viszonylagosan is oly jellemző fás-bokros élőhelyek megóvása. (B. P.) gyékényes-nádas mocsarak, hínárnövényzet is fennmarad- védett. (S. A.) hatott. Maga a Hanyi-ér forrása a település belterületén, az égerláp területén található. Sajnos az égerláp növényzete erősen leromlott, azonban a kistáj területén ritkaságnak tekinthető mézgás égerekből álló liget látványa így is meg- kapó. Az égerláp, illetve az ehhez szervesen kapcsolódó ar- borétum is védett terület. Dr. Kovács József egyetemi tanár és nevelt fia József legfőbb érdemének tekinthető, hogy az Alföld egyik legszárazabb területén sikerült örökzöldekben is gazdag élőfa-gyűjteményt kialakítani. A Nagy-Hanyi löszgyepjei erősen magukon viselik a hegylábperem (Bükkalja) közelségét, mely leginkább közép- hegységi jellegű löszsztyepp és erdőssztyepp fajok előfor- dulásában mutatkozik meg. Ezen fajok közül kiemelhető a Janka-tarsóka, a macskahere, a homoki gurgolya és a kiterült pimpó. Az enyhén szikesedő, sok esetben mocsárrét sztyep- pesedésével kialakult gyepek feltűnő ritkasága a korcs- vagy fátyolos nőszirom. Előbbi nevét onnan kapta, hogy a mag- ház csúcsi része meddő, terméketlen. A szár rendszerint több virágú, a buroklevél a felső levéllel együtt zöld. Virágai feltű- nően szépek, a lepel halványlila, liláskék, ibolyás erezetű, kö- Hím tövisszúró gébics (J. T.) Tojó tövisszúró gébics (J. T.) zépen sárga sávval, a kerti íriszekkel szemben nem szakállas. Fátyolos nőszirom (P. B.) Erk Füzesabony

8 réti- és a deres sás, a sziki cickafark, a bársonykerep és a Füzesabony területe már az őskorban is lakott volt, az ezt 9 szürkekáka. Kis kiterjedése ellenére mindenképp védendő bizonyító leletanyagot ma a Nemzeti Múzeumban őrzik. Fü- élőhelytípusnak tekintendő! zesabony-Gubakút és Pusztaszikszó mellett neolit települé- A löszgyepek bár kiterjedésben elmaradnak a pusztafo- seket tártak fel a régészek. Később kelták és szarmaták is lak- gacsi részen a tarnamérai községhatárban található gyepek ták. A települést 1261-ben, „Obon” alakban említik először, kiterjedésétől, azonban fajkészletük nagyban hasonlatos. A amikor IV. Béla király megerősítette az egri püspökséget, „az gyepalkotó füvek alkalmazkodtak a legeltetéssel gazdálko- egri völgy falvainak, közöttük Füzesabonynak, a szent kirá- dáshoz, taposástűrők és általában vagy apró bokros szálkás lyok óta élvezett birtokjogán”. Füzesabony a Hevesi-síkon, az tőleveleket viselnek, mint a csenkesz fajok (l. barázdált- és Eger és Laskó patakok között terül el. Az ártéri részeken ahol veresnadrág csenkesz) vagy szőrösek (l. csillagpázsit és fe- egykoron a Tisza és mellékvizei (Eger-patak, Laskó) jártak, nyérfű), melynek révén az állat kerüli a fogyasztásukat. A fűz- és nyárligetekkel mozaikszerűen váltakozó mocsárvilág Törpeszender (L. Gy.) növényi túlélési stratégiák részét képezi az is, ha a növény tenyészett. Mára a Tisza szabályozását követően fokozódott mérgező. Ehhez a típushoz tartozik a nyár közepén virágzó a sztyeppesedés, a talajok szikesedése. Ehhez járult hozzá vízfolyásokat és állóvizeket szegélyező magaskórós-bokorfü- feltűnő virágzatú jácintfélékhez tartozó nyúlánk sárma v. később a Laskó medrének szabályozása is. A mocsarakat zes, ahol a hernyó tápnövényei füzikefajok ; míg a másik élő- madártej is, mellyel leginkább mezsgyékben, szántószegé- lecsapolták, helyükön csatornákkal szabdalt intenzív szán- helye száraz, elgyomosodó bokros erdőszegélyek, parlagok, lyekben találkozhatunk. A sármafélékhez hasonlóan gumós tóföldeket találunk. A Hevesi-ártér mocsárvilágának nö- ahol hernyójának a parlagi ligetszépe a tápnövénye. Egyetlen gyökerével tud fennmaradni egy igazi sztyeppnövényünk is, vény- és állatfajai közül sok még ma is dacol a drasztikusan nemzedéke van, mely április végétől június közepéig repül. a macskahere. Ahol ez a növény az Alföldön előfordul, ott megváltozott körülményekkel, másodlagos élőhelyeken, Az imágók csak rövid ideig repülnek a szürkületi időszakban, a botanikus szakember az egykori löszterületek sztyepp- és csatornapartokon, töltésoldalakon tenyésznek tovább. egyrészt naplementekor, másrészt napfelkeltekor. Gyors erdőssztyepp területek maradványát köszönti benne. Sze- A Füzesabony határában fekvő Denár a térség egykori repüléssel látogatja a virágokat. A mesterséges fény erősen rencsénkre ez a faj is nagy „túlélő”, a mezsgyéken tartósan kékperjés kiszáradó mocsárrétjeinek kis elszigetelt maradvá- vonzza. Apró, zöld petéit egyenként helyezi a tápnövényre. fennmaradhatott, ahonnan kedvező területhasználat esetén nya. Mára a terület felkerült az országosan védett lápok listá- Kifejlett hernyója barnásszürke, olykor zöld, homályos háti Macskahere (S. A.) a környező szárazgyepeket, cserjéseket benépesíthette. A jára. A Laskó-patak Szúcs határában ered, s Bátor, Egerbakta, rajzolattal. Oldala világosabb, rajta hét fekete ferde sáv van. Hevesi- és a Gyöngyösi-síkon szerencsére még sokfelé talál- Egerszalók, Demjén, Kerecsend, Füzesabony, Mezőtárkány Szarva helyén sárga, sötét közepű folt található. Talajrepedé- Talán kevéssé ismert, de Erk a török uralomig (1526-ig) a kozhatunk állományaival, a hegylábperemi területek tipikus községek mellett elhaladva, Sarud fölött ömlik a Tisza-tó- sekben bábozódik. Vörösbarna bábjának feje és potroha sö- megye egyik legnépesebb települése volt a régióban. Sorsa fajának tekinthető. Erk külterületén a Kárász-csatorna rézsű- ba. Vízhozama igen csekély, főleg azóta, hogy Egerszalókon tétebb színű. Báb alakban telel át. Ritkaságánál fogva védett, a szomszédos településekhez hasonló: fokozatos elnépte- jében több ponton is előfordul. Maga a növény igen dekora- víztárolót építettek. Medre évtizedek óta nem volt karban- több nemzetközi egyezmény is jegyzi (Berni-egyezmény, lenedés, pusztulás majd ismételt benépesülés az 1710-es tív, 80–150 centis magasságot ér el. Vastag gumójából szá- tartva, ami árvízvédelmi szempontból kevésbé szerencsés, élőhelyvédelmi irányelv). A Vörös Könyvben pedig potenci- évektől. A község külterületi részén a tanyás település itt mos hajtást hoz, így sajátos telepet képez, melyet jellegzetes viszont természetvédelmi szempontból maga a Laskó-patak, álisan veszélyeztetett fajként szerepel. (K. P.) is jellemző volt. Bár térképes előfordulása nincs, de a te- szíves vagy füles vállú háromszögletű tőleveleiről könnyen illetve a Laskó mentének nádasai, fűz ligetei, magaskórós lepülés mai határából ismeretes egy egykori „Győ” (vagy fel lehet ismerni. Az ajakosvirágúak családjába tartozik, így növénytársulásai számos ritka növény- és állatfajnak bizto- „Agya”) megnevezésű település is, mely jól lokalizálható a négyélű száron fejlődő virágzatában, a murvalevelek hó- sítanak menedéket és értékes élőhelyet. A főleg dombvidéki a Kis- vagy Holt-Tarna folyása és az Erki-halom közötti naljában tipikus rózsaszínes ajakos virágok fejlődnek. (S. A.) elterjedésű, nevének megfelelően ténylegesen hatalmas- területen Zaránkkal határosan. A török korban 1549-re ra növő óriás zsurló szép összefüggő szőnyegeket borít az pusztasággá vált, mely nem is népesült be már később Eger-csatorna mellett. A patakot kísérő magaskórósok egyik a történelem folyamán. A település déli határa már a legkiemelkedőbb természetvédelmi értékét egy ritka lepke- Jász-Nagykun-Szolnoki megyehatárhoz illeszkedik, amely faj, a törpeszender itteni előfordulása jelenti. egyben tájhatárt is képez, a Hevesi-homokhát (a Tarna hor- A szenderfélék családjába tartozó faj könnyen felismer- dalékkúpja) felé. Ezen a területrészen, a hevesi határúttal hető, hazánkban az egyik legkisebb termetű szender. Elülső párhuzamosan egy kis foltban kékperjés kaszáló maradt szárnya csipkés, alapszíne zöld, középtere sötétebb, hátulsó fenn, melyet a Hevesi-síkon csak itt ismerünk. Egykor szárnya sárgás színű, széles fekete szegéllyel. Euroszibériai kisebb kékperjés láprét lehetett ez, mely a lecsapolások elterjedésű faj, de mindenütt lokális. Hazánkban szórványo- miatt ma inkább kaszálóréti állapotot mutat. A nem ke- san mindenütt megtalálható, a sík- és dombvidékek egyes zelt fűzfabokros részen a növényfajok jobban fenn tudtak pontjain, kisebb vízfolyások mentén gyakoribb is lehet. Két maradni, melyek közül kiemelhető pár olyan faj, mely a fő élőhelytípusa eltérő élőhelyigényű tápnövényeinek elő- kékperjésekhez köthető, úgymint a magyar kékperje, a fordulását is tükrözi. Az egyik élőhelye a sík- és dombvidéki Ágás békabuzogány (S. A.) heves hevesvezekény

10 11

Gyurgyalag (J. T.) Pipacsos rét (S. A.) Zöld levelibéka (J. T.) Nádas mocsár (J. T.)

Heves város környezetének természeti képére jellemző válto- A gyurgyalag megjelenését és életmódját tekintve is a Hevesvezekény a környező településekhez képest mindig is A múlt század intenzív meliorációs gyakorlata miatt zatosság alapvetően arra vezethető vissza, hogy az két kistáj, hazai madárfauna különleges faja: ez a tropikus színekben viszonylag kis kiterjedésű külterületi határral bírt, viszont ezt napjainkra leginkább megfogyatkozott élőhelyek a termé- a Hevesi-homokhát és a Hevesi-sík határán fekszik. Gon- pompázó madár földbe vájt hosszú üregben fészkel. Költő- a határt úgy a múltban, mint napjainkban is számos élőhely szetes eredetű alföldi vizes élőhelyek. A vízborítás időtar- doljunk csak az Ötödrészre és például a Dobó-tagi legelőre területe Északnyugat-Afrikától az Urálig, Ázsiában Kis-Ázsi- színesíti. Különösen a vizes élőhelyek reprezentáltsága volt talmától kezdve az eredeti növénytakaróig rengeteg ténye- és megértjük, hogy az eltérő talajtani adottságok mennyire ától egészen a Kasmírig terjed. Európában elsősorban annak magas, még a II. katonai térképezés munkái (XIX. század kö- ző által befolyásolt élőhelyek térben és időben is rendkívüli különböző természetes növénytakarót eredményeznek. Ez a déli részén, a Mediterráneumban általánosan elterjedt, de zepe) is több tavat jelölnek (pl. Virág-tó, Hanyi-tó), de termé- változatosságot mutatnak. A gyakran csak időszakos vízbo- fajta kettősség a régmúltban még inkább szembeötlő lehe- a Balkánon és a Kárpát-medencében is jelentős állománya szetesen a település jelképének tekinthető Hanyi-ér is (még rításhoz, a vizes és száraz periódusok dinamikájához, így tett, nemcsak a természetes növénytakaró mainál nagyobb él. Magyarországon a középhegységi zárt erdők kivételével korábban „Teleky Visz”) nagyjából a jelenlegi medervonalon ezekhez az élőhelyekhez leginkább alkalmazkodó állatok a területi kiterjedése miatt, hanem mivel az már a táj- illetve szinte bárhol megtelepedhet, ahol nyílt területen költésre feltüntetésre került. Jelentős volt továbbá a gyepterületek kétéltűek közül kerülnek ki. Ez az az állatcsoport, mely- földhasználatban is megmutatkozott. Amíg a település ha- alkalmas, napsütötte, déli kitettségű laza talajú falat talál. kiterjedése, ami a legeltetéses állattartás létére utal, míg nek faj-és egyedszám viszonyai jól jellemzik, indikálják egy tárának északnyugati részére jellemző homoktalajon hamar Állománya a 60-as években tapasztalt jelentős visszaesést, a fás vegetációk legfeljebb facsoportok, fasorok, esetleg a adott vizes élőhely természetességi állapotát. Több évre megjelentek a szőlőskertek, majd később a különböző zöld- majd egy mérsékelt emelkedést követően napjainkban sta- Hanyi-ér menti ligeterdők formájában képviseltették ma- visszatekintő ilyen jellegű vizsgálatok folynak Hevesve- ségkultúrák, addig a Hevesi-sík vidéke sokáig legelőként bilnak mondható, de a veszélyeztető tényezők állandó, folya- gukat. Mint a táj egészén, úgy a vezekényi határban is egy- zekény határában is, konkrétan a Rakottyás területnévvel hasznosult, de napjainkra a szántóföldi növénytermesztés fő matos jelenléte miatt ugyanakkor sérülékeny is. re inkább tetten érhetővé vált a lakosság tájalakító hatása, jegyzett fertőn. színtere is ez határrész lett. Heves számos történeti leírásban Jellegzetes fészkelőhelyei a nyílt területeken lévő löszfa- ami elsősorban a szántóföldek térnyerésében, azzal együtt A felmérések alapján kijelenthető, hogy a Rakottyás a megjelenő jellegzetessége volt közvetlenül a település nyu- lak, a hazai állomány több mint fele működő vagy felhagyott a természetes élőhelyek zsugorodásában nyilvánult meg. térségre jellemző időszakos vízállású fertők sorában egyed- gati határában lévő erdő, amelynek mérete a 18. században homokbányákban költ, de megtelepszik folyók mentén, A tavak, mocsarak, fertők lecsapolásra kerültek, a Hanyi-ér és fajszám tekintetében is az egyik legjelentősebb kétéltű még elérte a 900 hektárt, de a következő évszázadra gyakor- kisebb anyagnyerő gödrök vagy éppen utak partfalaiban is. szabályozott mederbe került, a gyepek pedig gabonater- élőhely. Gyakran látható itt a már februárban aktív barna latilag elpusztult. Az arra alkalmas falakban 100–200 cm hosszú (mély), végén mő szántóföldekké alakultak. Mindazonáltal ez a folyamat varangy, míg közvetlen rokonát, a zöld varangyot halk A lakosság számának növekedése természetszerűleg kiöblösödő járatot készít, ahova tojásait rakja. Hevesvezekény vonatkozásában nem jutott el a végletekig, pirregése árulja el. A békakórus legnagyobb részét két faj magával hozta a határ egyre nagyobb arányú művelésbe vo- Madarunk közismert, népies neve méhészmadár, ami az említett élőhelytípusok mindegyike – bár jelentős terü- teszi ki, így legtöbb a vöröshasú unka, és a zöld levelibéka, nását, így mára a hevesi határ a tipikus kultúrtáj jegyeit viseli egyik kedvelt táplálékára utal, és valóban a költőhelyek letcsökkenést elszenvedve, de jelen van, a vezekényi határra de évjárattól függően a sokkal csendesebb barna ásóbéka is magán. Ebben a tájban a különböző gyepek kisebb-nagyobb közvetlen szomszédságában nem célszerű méhcsaládokkal jellemző változatos természeti képet alkotva. A füves terüle- tömeges lehet. Kisebb számban, de több fajjal képviselteti fragmentumai őrzik még a természetközeliséget és nyújta- települni, de természetesen életmódja nem a méhészek tek két határrészen, a Rakottyásban és a Vörös-kút-háton al- magát a kecskebéka-fajcsoport, így gyakran hallatja hangát nak élőhelyet számos természeti értéknek (pl. Dobó-tag, megjelenéséhez igazodik. Fő tápláléka repülő rovarokból, el- kotnak nagyobb, összefüggő tömböket, de a vizes élőhelyek a tavi- és a kis tavibéka, de szintén ehhez a területhez kötő- Bika-nyilas), de mindezek mellett az átformált és intenzíven sősorban hártyásszárnyúakból (darázs, méh, szitakötő) kerül (fertők, mocsárrétek) maradványterületei is fellelhetőek pl. dik a mocsári béka első bizonyított dél-hevesi előfordulása. hasznosított tájban is találhatunk még egy-két ékkövet. A ki, amit lesből kifigyelve azután a levegőben kap el. a Rakottyásban vagy a Hanyi-ér fácányosi szakaszán. A sok A Rakottyás és a hozzá hasonló élőhelyek a békák mellett a Hevesi-homokhát területén a talajtani adottságoknak kö- A gyurgyalag vonuló faj, hozzánk meglehetősen későn egyéb funkciója mellett tájképi elemként is fontos erdőfol- kétéltűek egy másik rendjének, a farkos kétéltűeknek is fon- szönhetően homok-, sóder- és kavicsbányák hosszú láncolata (májusban) érkezik és viszonylag korán, augusztus második tok, fasorok, facsoportok napjainkban is számos értékes tos lelőhelyei, így a térségre jellemző dunai tarajos gőte és alakult ki (és még napjainkban is formálódnak). Az Ötödrész- felében meg is kezdi afrikai telelőhelyre történő vonulását. madárfajnak nyújtanak fészkelési lehetőséget, de az exten- pettyes gőte állományok megőrzése ezen élőhelyek fennma- től Alatka-puszta mentén egészen Kál határáig terjedő ho- Ilyenkor akár több százas csapatokba verődnek, és jellegze- zív hasznosítású szántóföldek is fontos elemei e változatos radása révén biztosítható. Magyarországon minden kétéltű mokbányák partfalai költésre alkalmas helyként szolgálnak a tes hangjukat hallatva rendszeresen feltűnnek a települések, kultúrtájnak. védettséget élvez. (B. P.) színpompás gyurgyalag és a partifecske számára. így Heves felett is. (B. P.) Kál Kápolna

12 Erdőtelek, Dormánd és Füzesabony határában ismertek. Kápolna a Tarna folyó mellett kialakult összefüggő telepü- árkokban már a vöröshasú unka a jellemző, mélabús „unk- 13 Méretére jellemző hogy néhol a Tarna és a Laskó jelenlegi léshálózat része, adottságai jórészt a szomszédos települé- unk” kórusa a nyári esték apró csodájának számít. A Tarna medrét adja. sekhez hasonló. A homokos talaj, a Tarna mentén egészen mentén gyakorinak számít a vízisikló, melynek változatos A mozaikos tájszerkezet miatt számos kisméretű, sérülé- Feldebrőig felhúzódik a hegylábperem irányába. Ennek a étrendjében helyet kapnak kisebb halak és emlősök is. keny élőhely található a Csörsz-árok területén. Mivel a meg- tényezőnek köszönhető a dohánytermesztés felfutása a A Tarna egykori teraszain, melyek nem épültek be ma maradt részét nem szántják, rajta számos növénytársulás, XIX. század végén. A homok talajokon kívül jó vízháztartá- is értékes löszgyepeket, cserjéseket találunk, elsősorban ritka növényfaj maradhatott fenn. Megtalálható itt többek sú, gazdálkodásra igen alkalmas mezőségi (csernozjom) ta- az Avas-oldalon, az Ugrató-dombon és Lövész-gödörben között a védett macskahere és réti iszalag. A Csörsz-árok lajok is előfordulnak, mely az emberi megtelepedés szem- számos sztyepp- és erdőssztyepp faj nagy állományai te- egyes szakaszai kezelés nélkül is megőrizhetik természetes- pontjából kiemelt jelentőséggel bírt. A település, mely nyésznek, úgymint a macskahere, a Janka-tarsóka, a bug­lyos ségüket, de számos kedvezőtlen folyamat is megfigyelhető szintén több esetben elnéptelenedett a történelem vész- kocsord, az olasz harangvirág, a nyúlánk sárma és az igen (pl. illegális szemét elhelejezés, a nád és a siskanádtippan korszakaiban egyházi birtok volt 1945-ig, az államosításig. díszes, magasra növő fűféle a magas gyöngyperje. Az első Farkasalmalepke (L. Gy.) előretörése), ami miatt természetvédelmi beavatkozásra is Az ősi település a ma Pusztatemplom-partnak nevezett tavaszi melegebb napokon a napsütötte domboldalakon szükség van. A változatos növényvilág mellett gazdag a te- részen, a mai falutól keletre volt. A török uralom megszűnése megjelennek a fürge gyíkok, melyek a gyíkfélék egyetlen Kál már a honfoglalás előtt lakott település volt. Ezt bizonyít- rület gerinctelen faunája is, a felmérések során számos ritka után a XVII. század végén újra benépesült, de már a Tarna két képviselője a régióban. A faluhoz kapcsolódó Alsó- és Fel- ják a régészeti kutatások során fellelt szkíta sírok és lovassírok. rovarfaj került elő. Ezek közül talán legjelentősebb a farka- ága között. Bár a Tarna folyó erősen szabályozott, töltésezett ső-rét azért is különleges, mert a száraz löszgyepek közvet- A község első okleveles említése 1331-ből való. Kál község kü- salmalepke. A Kárpát-medencétől a Balkán-félszigeten át képet mutat a régióban, azonban vízminősége javuló irányt lenül kapcsolódnak üde mocsárréti élőhelyekkel az egykori lönleges történeti és természeti értéke, hogy a település hatá- Kis-Ázsia nyugati feléig elterjedt, melegkedvelő faj, amely- mutat, melyet a víztestben található védett fajok, elsősorban medermaradványoknál. Az Avas-oldalban fennmaradt szép, rában húzódik a hazánkat átszelő Csörsz-árok egyik legszebb nek Kárpát-medencei populációi képviselik legészakibb és halfajok jelenléte is igazol (összesen 8 faj!). Ezek közül együtt margarétára emlékeztető sárga virágzatú magyar zergevi- szakasza. „A legenda szerint Csörsz az avarok királya Rád egyben legnyugatibb kolóniáit. Hazánkban sík- és dombvi- fordul elő a Tarnában az inkább hegy-, dombvidéki előfordu- rág igazi kuriózumnak számít, a mátraaljai előfordulásának longobárd király gyönyörű lányát, Délibábot szerette volna déken mindenütt előfordul, eredeti élőhelyei a farkasalmá- lású kövicsík és a dombvidéki-síksági szinttájra jellemző vá- legdélebbi állománya tenyészik itt. A délre futó Kígyós- és a feleségül. Feltételül azt szabták neki, hogy hajón kell érkeznie ban gazdag, üde cserjések és ligeterdők. Mivel hernyójának gócsík. Mindkét, kis méretű (max. 10 centiméteres) csíkfaj a Száraz-erek, valamint a Csörsz-árokrendszerhez kapcsolódó a leánykérésre. Csörsz egész népét munkára fogta, hogy árkot tápnövénye a farkasalma ártereken, dűlőutakon és szőlők- természetes mederállapotú, tiszta folyóvizek lakója. A víztest (Felső)-Kis-árok mentén a mezsgyék megőrző szerepe is építsen a Tiszától a Dunáig, de a hatalmas munka befejezése ben gyomnövényként előfordul, a lepke vele együtt terjedt. és az egykori lefűzött mederágak természetesen vízi rovarok, igazolódott. előtt egy villám halálra sújtotta. Az Alföldet kelet–nyugati Húsvét környékén jelenik meg, általában április végétől jú- szitakötők, kérészek, puhatestűek számos fajának biztosít jó Zólyomi Bálint professzor, aki az 1950-es években az irányban keresztülszelő árok még ma is látszik.” nius elejéig repül. életfeltételeket. eredeti, de a műveléssel elpusztult lösznövényzet rekonst- A Csörsz-árok ókori védőműrendszer maradványa, Bár az utóbbi években jelentősen megritkult, a Du- A kétéltűek közül a kecskebéka a leggyakoribb, mely leg- ruálását végezte a mezsgyék tanulmányozásával, állapítot- mely csaknem mintegy körbekeríti hazánk Alföldjét. A nántúlon és a Tiszántúlon még napjainkban is szélesebb inkább a tavi békák életmódját követi, mivel ritkán merész- ta meg, hogy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Duna vonalától indul nyugatról keletre, majd a Tiszát át- körben elterjedt. Megritkulásának oka a fölhagyott gyü- kedik távol a víztértől, és veszély esetén is azonnal ott keres jelentős csatái (pl. Kápolna, Tápióbicske, Pákozd) ebben az lépve észak–déli irányba kígyózik le egészen az Al-Dunáig. mölcsösök és szőlők újraművelésére, beépítésére, továbbá menedéket. Mint általában a farkatlan kétéltűek, a kecske- átmeneti hegylábperemi zónában zajlottak. Ennek oka, hogy Több párhuzamos ága is ismert, néhol több, egymástól a jelentősen megnövekedett gépjárműforgalom okozta béka is ragadozó, hosszú nyelvével ragadja meg változatos az ármentes, ugyanakkor domborzatilag kissé tagolt nyílt táj 3–15 km távolságban egymással nagyjából párhuzamosan szennyeződésre vezethető vissza. (K. P.) összetételű táplálékát. A lefűződött medermaradványokban, harcászati szempontból is kedvezőnek mutatkozott. (S. A.) futó vonalból áll. Az árokrendszer teljes teljes hosszúságát 1260 km-re becsülik. Jelenleg a Föld legnagyobb egybe- függő földművének tekinthetjük. Mérete és alakja változó. Szélessége 3,40 és 10,40 m között változik. Mélysége 1,50 – 3,10 m. Az árokrendszer antropogén eredetű történelmi képződmény. Építését a szarmatákhoz kötik, a földmunkák készítésének idejét pedig a III–IV. század fordulójára teszik. Funkcióját tekintve a római védelmi rendszer részét képez- hette. A Csörsz-rendszer árokból és sáncból áll, az árkok és sáncok egymáshoz viszonyított helyzetéből következik, hogy a Duna és az árok által körülhatárolt hatalmas terü- letet védte. Az építés korát Constantinus idejére 322–332 közé teszik, aki a római szövetségessé vált szarmatákkal építtette a sánc-árok rendszert. Ezt szarmatakori régészeti leletek bizonyítják. A Csörsz-árok legszebb szakaszai Kál, Csörsz árok (S. A.) Fürge gyik (K. Zs.) Magyar zergevirág (S. A.) Kisköre Kömlő

14 A történelmi forrásokra hivatkozva Kisköre tájképi arcu- A fehér gólya a magyar táj emblematikus madara, de Kömlő első okleveles említése 1261-ben „Kumleud” névalak- 15 latának meghatározója sok évszázadon keresztül a Tisza, emellett több más országban is hagyományosan nagy nép- ban történt. Területe hordalékkúp síkság, a tengerszint felet- illetőleg maga a víz volt. Az 1700-as évek végén született szerűségnek örvend. Ennek ellenére Nyugat-Európa egyes ti magasság 100 méter alatt van. Legnagyobb kiemelkedései térképek tanúsága szerint a település külterületének több országaiban a kipusztulás szélére sodródott, de a hazai állo- a határhalmok. A gyér lefolyású terület vizeit a Görbe-ér mint 90%-át mocsarak, fertők és gyepek uralták, legfel- mánya is a múlt század közepén felmért mennyiség harma- vezeti le. A vidék hidrológiai tengelyében a Tisza folyó ha- jebb az északi, ún. várfenéki részen, a „kömlői szántóföl- dára csökkent. Mindazonáltal ez az állomány még mindig a lad, melyet mintegy 40 km szélességben kísér a hevesi nyílt dek” folytatásaként találunk művelt területet. Még a II. világállomány 4–5%-át teszi ki, így hazánkra kiemelt szerep ártér. Talajai a réti és szikes talajok. A természetes növény- katonai térképek születésekor, a XIX. század közepén is csak hárul a faj megőrzését illetően. takaró már csak foltszerűen maradt meg. A nagy kiterjedésű elvétve, a „Kis Körrei” és a Hatház-tanya környékén sikerült A fehér gólya eredetileg mocsarak ligeterdeiben, árte- mezőgazdasági területek mellett a szikes gyepek különféle művelés alá vonni területeket. A tájhasználatban, így a táj reken fészkelt, napjainkra viszont szinte az állomány egésze típusai és a szikes mocsárrétek maradványai még megtalál- természeti állapotában bekövetkező robbanásszerű válto- beköltözött a településekre. Természetesen a települések hatók. Ezek az élőhelyek különösen értékesek, számos ritka zást a folyamszabályozás hozta el, miután a lecsapolt és építményei csak a megfelelő fészkelőhelyet kínálják, a fé­ növény- és rovarfajnak adnak otthont. Az egyik legjelentő- árvizektől mentesített területeket a kisköreiek birtokba szek­alj felneveléséhez szükséges táplálékforrást továbbra is a sebb természetvédelmi értéket az itt még viszonylag magas vették. határnak kell biztosítani, ezért van jelentősége az egyes tele- példányszámban előforduló nagy tűzlepke jelenti. Nagy tűzlepke (K. Zs.) Napjainkban Kisköre nagy kiterjedésű külterületén, ter- pülések élőhelykínálatában megmutatkozó különbségeknek. A nagy tűzlepke euroszibériai elterjedésű faj, amely a mészeti adottságai mellett a változatos földhasználatnak A vizenyős területek és általában a vizes élőhelyek megléte to- zo­ná­lis erdőssztyepet kísérő nedves réteken, mocsár- és mentén. Az első nemzedék hímjei territóriumot tartanak, köszönhetően is számos élőhelytípus található. A termé- vábbra is fontos szempont madarunk megtelepedését illető- lápréteken korábban egész Európában számos helyen gya- de a második és a harmadik nemzedék erősen hajlamos a szetközeli növénytakarót az intenzív művelésű szántóföldek en, hiszen a kétéltűek és a halak mindig is kedvelt táplálékául kori volt. Az élőhelyeinek lecsapolása, mezőgazdasági mű- kóborlásra. Ezek élőhelyeiktől igen nagy távolságokra is közé ékelődő különféle gyeptípusok fragmetumai, változatos szolgáltak. Mindemellett a fehér gólya szinte mindenevőnek velésbe vonása miatt Nyugat-Európában mindenütt erősen megjelennek. Mind a hím, mind a nőstény sebesen repül. fajösszetételű facsoportok, erdőfoltok és a vizes élőhelyek tekinthető, a szárazabb időszakokban előszeretettel keresi fel megritkult, sőt az angliai törzsalak már a XIX. század közepén Előszeretettel táplálkoznak ernyősvirágzatú növényfajokon. különböző típusai alkotják. Ez utóbbiak között viszonylag a szántóföldeket és a gyepeket, ahol a madárfiókáktól kezdve kipusztult. Magyarországon a vizes élőhelyeken, így a láp-, Élettere a múlt század közepétől kezdve fokozatosan szű- sok mesterségesen kialakított, de a természet által lassan a mezei rágcsálókig szinte minden elfogyaszt. mocsár- és turjánréteken, ártéri nedves réteken, a patak- és kül. Mára számos helyről eltűnt, de a Kárpát-medence belső birtokba vett elem található (Tisza-tó, Jászsági-főcsatorna, A fehér gólya legközelebbi rokona a fekete gólya nap- folyóvölgyek mentén, valamint a csatornapartokon még területein még mindig gyakori, és helyzete nem annyira halastavak). jainkig megmaradt eredeti élőhelyén, ártereken, vizes élő- általánosan elterjedt lepke. Hernyójának tápnövényei kü- rossz, mint Európa nyugati felében. Területi védelme meg- Bizonyára ezen, sajátos élőhelykínálat, és talán a múlt helyekhez közeli háborítatlan erdőkben költ, megőrizve a lönböző lórom-fajok, elsősorban a tavi lórom, ritkábban a oldottnak látszik a magyarországi nemzeti parkokban és táj­ öröksége lehet a magyarázata annak, hogy a Hevesi-sík tisztes távolságot az embertől. Ez a nemes madárfaj kisebb vízi lórom. A nagy tűzlepke a legnagyobb európai tűzlepke, védelmi körzetekben. Lakott területeken is megtelepedhet, egyébként is jelentősnek ítélhető fészkelő fehér gólya ál- számban, de azért rendszeresen felkeresi és használja a kis- az elülső szárny felső szegélyének hossza 18–21 mm. A hím ha a vizesárkok szegélyét nem nyírják állandóan, hanem csak lományának nagy hányada költőhelyéül Kiskörét választja. körei határt. (B. P.) felül csillogó tűzpiros, mindkét szárnyon keskeny, fekete sze- évente egyszer, a vegetációs időszak végén kaszálják. (K. P.) géllyel. Az elülső szárnyon vékony sejtvégi folt, a hátulsón apró szegélytéri foltok láthatók. Elülső szárnyának fonákja halovány narancssárga, hátulsó szárnyának fonákja acélszür- ke, kék behintéssel a tőtérben. A nőstény valamivel nagyobb, elülső szárnyának alapszíne inkább narancssárga, fekete foltokkal és széles, fekete szegéllyel. A hátulsó szárny fekete, csak a szegélytérszalagja narancspiros. A nőstény példányok fekete rajzolata meglehetősen változékony a hátulsó szárny piros szalagjának szélessége is változó. Az első nemzedék a legnagyobb, az utána következő nemzedékek kisebbek. Repülési idejét tekintve két nemzedéke fejlődik évente (má- jus-június, illetve július-augusztus), egyes években harmadik nemzedéke is megjelenik (szeptember). Hidegebb helyeken csak egy nemzedéke van. Élőhelyei a vízfolyások mente, nedves árokpartok, tocso- gós kaszálók, láprétek. A Kárpát-medencében gyakorlatilag minden nedvesebb helyen előfordul, még erős antropogén Fehér gólya (J. T.) hatás alatt álló területeken is, pl. csatornázott vízfolyások Füzes kaszáló (S. A.) Kompolt Mezőszemere

16 Kompolt községet az első írásos források 1272-ben említik azonban a rétek kaszálásával gyakran ősszel másodvirágzás- 17 először. A falu egykor az Aba nemzetség birtoka volt. A köz- ba kezd a nyár végi csapadék hatására. ség teljesen sík, vízhiányos területen fekszik, erdőterülete Az iszalag nemzetség másik képviselője, az erdei isza- nincs. Intenzíven művelt mezőgazdasági területek jellem- lag mely 10 méternél magasabbra is felkapaszkodó, elfá- zik, az eredeti vegetáció maradványai már csak a mezőgaz- sodott szárú, évelő, lombhullató kúszónövény. Csavarodó dasági táblák határainak mezsgyéin, és az utak menti szegé- szárán kívül kacsszerűen behajló levélnyelével is kapasz- lyeken maradhattak fenn. Ezek a kis kiterjedésű élőhelyek az kodik. Az idős ágak karvastagságúak is lehetnek, kérgük egykori gyepek maradványait rejtik. Védett növényfajokat, szürke, szabálytalanul lehámló. Levelei a réti iszalaggal mint a macskahere, és olyan ritka gerinctelen állatfajokat, szemben öttagúak, páratlanul szárnyaltak. A rokonfajhoz mint a fokozottan védett sztyeplepke. képest krémszínű, fehéres 2–3 centiméter széles, gyengén E lepkefaj itteni előfordulása minden bizonnyal Kompolt illatos virágok a levelek hónaljában, gazdag bogernyőkben község legkiemelkedőbb természeti értéke. Előkerülésének nyílnak. Terméscsoportjai igen attraktívok, ősz végével is története az 1918-ban Fleischmann Rudolf által alapított sokáig díszlenek a cserjés mezsgyéken, erdőszéleken. Utóbbi Növénynemesítő Intézethez kapcsolódik, mely jelenleg is, faj országosan jóval gyakoribb, mint a réti iszalag, azonban a mint kutatóközpont (Fleischmann Rudolf Kutatóintézet) Hevesi-síkon elsősorban csak a hegylábi területek cserjései- működik. Az 1950-es, 60-as években a kutatóintézet fény- ben, erdőtelepítéseiben találkozhatunk vele. csapdát üzemeltetett a kártevő rovarok előrejelzésére. A Mezőszemere külterületén, az Ostoros-patak bal partján csapda lepkeanyagát a Magyar Természettudományi Mú- egy jelentős kiterjedésű erdőtömböt, a Prónay-erdőt találjuk zeum (MTM) akkori híres entomológus kutatója, Kovács (közel 120 hektár kiterjedésben). Érdekes módon mindkét Lajos határozta meg. Az 1953–1964 közötti időszakból nagy Sztyeplepke (L. Gy.) Réti iszalag (K. Zs.) iszalag megtalálható a területen, a fénykedvelő réti iszalag meglepetésére 6 példány sztyeplepke került elő, mely akkor inkább a gyepes mezsgyéken, útszegélyekben tenyészik, még az egyetlen adatsor volt e ritka lepkefaj biztos hazai jellemezhető faj kicsi, izolált populációkban tenyészik és A település Heves és Borsod megye határán (1950-ig Borsod addig az erdei iszalag felkúszó hajtásaival az erdőben több- előfordulásáról. E példányok azóta is az MTM lepkegyűjte- szinte minden ismert lelőhelyén egyedszáma is meglehe- megye része volt, Borsodszemere néven), a Rima- és az Osto- felé is találkozhatunk. A régi térképek tanulmányozásából ményében találhatók. tősen alacsony. ros-patakok összefolyása feletti, ármentes térszínen találha- az is kiderül, hogy ez az erdőtömb egykor legelők és szántók A sztyeplepke a gyökérrágó lepkék családjába tarto- Elsősorban az élőhelyek megszűnése, feldarabolódása, tó. A hegylábperem és a vásárvonal közelsége (lásd Mezőkö- helyén lett kialakítva. Természetesen az erdőrészek kora, zik. Az eurázsiai sztyepzóna jellegzetes lepkefaja, mely és a káros antropogén hatások (útépítés, közművesítés, par- vesd, Füzesabony) és a televényes talajok ideálisak voltak a fafajösszetétele és természetessége nem egyforma. Legter- Ázsia nagy kiterjedésű síkságairól jutott el Kelet-Európa cellázás, művelési ág megváltoztatása, gyepek beszántása, szántóföldi művelésre. Legelőterületeket csak elszórtan ta- mészetesebbek a kocsányos tölgyes telepítések, melyben országaiba. E populációk önálló alfajként kerültek leírásra, gondatlan vegyszerhasználat stb.) veszélyeztetik a fajt. Je- lálunk a település külterületén, elsősorban a belterülethez il- olyan középhegységi jellegű növényfajok is előfordulnak, amely Lengyelországból, Romániából és Magyarországról lenlegi ismereteink szerint legerősebb európai populációi leszkedő gyepdarabok maradtak fenn máig (pl. a Nagy-gyep mint például a kora tavasszal virágzó galambvirág és a gu- ismert. Hazánkban fokozottan védett, közösségi jelentő- Magyarországon élnek. Az elterjedési adatok alapján biz- és a Parlag-dűlők). A többi hegységből lefutó patakhoz ha- mós nadálytő. Az, hogy ezen fajok hogyan kerültek eredeti ségű Natura 2000 listás faj. Vörös Könyv szerint aktuálisan tosan állíthatjuk, hogy a sztyeplepke a Kárpát-medencétől sonlóan, a külterületen összefutó Rima- és Ostoros-patakok erdei élőhelyüktől ily távolságba, talán megválaszolhatatlan, veszélyeztetett. nyugatabbra már nem fordul elő. A veszélyeztetett, izolált mentén számos növényfaj folyamatos terjedése biztosított. azonban az is biztos, hogy táji léptékben a honos fafajú erdő- A lepke életmódja kevéssé ismert, tápnövénye sokáig hazai populációk tehát európai jelentőséggel bírnak. Az iro- Ezek között a természeti állapotokat jelző üde réti fajok és a telepítéseknek van létjogosultsága a területen. (S. A.) ismeretlen volt, a szakirodalom elsősorban a sziki ürmöt dalmi és gyűjteményi adatok alapján megállapítható, hogy sztyeppfajok mellett sajnálatosan az idegenhonos özönnö- feltételezte. Azonban a legújabb terepi kutatások szerint a a lepkefaj hazai előfordulásai elsősorban löszborítású sík- és vények terjedését is észlelhetjük. Egyes patakszakaszokat faj tápnövénye nagy valószínűséggel a védett macskahe- dombvidékekhez kötődnek. Az ismert magyarországi lelő- hatalmas vadcsicsóka és süntök állományok borítja, melyek- re. A lárva a növény gyökerén él a talajban és ott is bábo- helyek az Északi-középhegység déli előterében (Mátraalja), hez fásszárú özönfajok is csatlakoznak, úgymint a zöld juhar zódik. Repülési ideje július közepétől augusztus közepéig valamint a Tiszántúlon (Hortobágy, Körös-vidék, Borso- és az amerikai kőris. Az utóbbi években erősödött fel a Rima tart. A faj csak az esti szürkületet követő 1–2 órában aktív, di-mezőség, Hevesi-sík) találhatók. mentén a japán komló térnyerése is. A kaszált töltésalji gye- a mesterséges fény erősen vonzza. A lepke igen gyengén A Hevesi-síkról a kompolti előfordulás után a lepkefaj pekben azon védett szépségekkel is találkozhatunk, melyek repül, mozgása lomha, nem kitartó, így terjedési képessé- közel 50 évig nem került elő, mígnem az utóbbi években közül az egyik legdíszesebb a réti iszalag. ge korlátozott. Ismert lelőhelyei mindenütt a laza szerke- Kerecsend határában vált ismertté egy újabb állománya. A boglárkafélék családjába tartozó évelő növényünk, zetű, félig kötött lösztalajokhoz és tápnövényéhez kapcso- És bár Kompoltról azóta sem kerültek elő újabb példányok, egyszerű kék, gyakran csavarodott lepelleveleivel és épszélű, lódnak. A hazai állományok ma mindenütt kis kiterjedésű a település határában az utak menti macskaherés szegé- átellenes szárleveleivel maga a kifinomult elegancia megtes- élőhelyfoltokban találhatók. A gyenge helyváltoztatási lyeken minden bizonnyal ma is repül ez a ritka lepkefaj. tesítője. Feltűnő virága mellett, a „szőrös” repítőkészülékes képességgel, ugyanakkor érzékeny biológiai igényekkel (K. P.) aszmag termése is igen tetszetős. A faj májusban virágzik, Erdei iszalag Mezőtárkány Nagyút

18 A Hevesi-sík kultúrsztyepp jellegéből adódóan erdőterüle- hegylábi területek tölgyeseiben (lösztölgyes jellegű állo- Ha rápillantunk Nagyút község belterületének térképére, 19 tekben szegény. A fellelhető régi katonai térképek, illetve mányok) általánosan elterjedt. Az utóbbi időben a Dunán- utcahálózatára, akkor sejthetjük, hogy története nagyban légifelvételek alapján megállapítható, hogy a térség hosszú túli-középhegységben is több új lelőhelye vált ismertté. eltérhet a térség többi településének históriájától. Annak idők óta fátlan. Az egykori külterjes állattartásnak, legel- Az Alföldön az Északi-középhegységgel szomszédos tája- ellenére állítható ez, hogy régészeti leletek tanulsága szerint tetésnek köszönhetik létüket a szárnyékerdők, melyeket a kon (Jászság, Hevesi-sík, Borsodi-Mezőség) és a Körösök ősidők óta lakott terület, a szarmaták, a jazigok és avarok védett területen sokfelé megtalálhatunk. A szántók, legelők mentén él. telepeit számos feltárás igazolta a környékről. A XIX. század helyére telepített kocsányos tölgyesek általában 50 évesnél A hazai állományai jelenlegi ismereteink szerint Eu- végén, majd a Károlyi-uradalom részeként a nagyúti pusztát nem idősebbek, mégis sokszor értékes növényfajokat, ge- rópában a legjelentősebbek. Meleg tölgyesekhez kötődő négy major alkotta: Belső-major, Külső-major, Csárda-major rinctelen és gerinces állatfajokat rejtenek. Ilyen telepített faj, középhegységek alacsony régiójában, illetve domb- és és a község jelenlegi belterületén a Közép-major. Ezeknek a tölgyes erdőfolt a Mezőtárkány községhatárában található síkvidéken fordul elő. Élőhelyei hegy- és dombvidéken cse- majoroknak az „egyesüléséből” állami mintafalu program Tárkányi-erdő is. res tölgyesek, melegkedvelő tölgyesek és molyhos tölgyes keretében jött létre a mai Nagyút 1937–1941 között. A fejlő- A kocsányos tölgy mellett elegyfaként többek között bokorerdők; síkvidéken lösztölgyesek és egyéb cser-elegyes dést elősegítette az alföldperemi helyzet, a jó talajadottsá- a csertölgy is megtalálható, ennek köszönhetően a Tárká- tölgyesek. gok és a jó közlekedési viszonyok (például a települést érintő nyi-erdőben előfordul a ritka, fokozottan védett magyar Évente egy nemzedéke fejlődik, az imágók jellemzően Budapest–Miskolc vasútvonal) is. tavaszi fésűsbagoly lepke. Kisméretű lepke, alapszíne áprilisban repülnek, de korai kitavaszodás esetén már már- A külterület jelentős részén intenzív szántóföldeket egyöntetű barna, okkersárga rajzolattal. A Kárpát-me- cius végén megjelenhetnek. A rajzás ideje kb. 15–20 napig találunk, de nagy kiterjedésű gyepterület is található a Gö- dencéből leírt faj, mely hazánk lepkefaunájának egyik tart egy adott élőhelyen. A lepkék egész éjszaka aktívak. bölyjárás, melyet az M3-as autópálya osztott ketté. Itt szép legértékesebb eleme. Elterjedési területe kiterjed Ma- A nőstény petéit a tápnövény frissen kibomló leveleire, állományai tenyésznek a védett sziki kocsordnak, a fátyolos Janka-tarsóka (P. B.) gyarországra, Szlovákiára, Romániára, Bulgáriára, Észak- csomókban rakja le, melyek kb. egy hét múlva kelnek ki. nősziromnak és a kisfészkű aszatnak. Jóval kisebb kiterjedésű Gö­rög­országra és Törökországra. Magyarországról a XX. Korábban Magyarországon a tatárjuhart és a mezei juhart élőhelyek maradtak fenn a Mátrából lefutó két patak, a Tarnó- tudnak terjedni egyes fajok, mint például az igen attraktív őszi század végéig mindössze két tucat előfordulási adata volt tartották a faj tápnövényének. Az utóbbi évek hernyóneve- ca és a Bene-patak mentén, azonban ezek természetvédelmi kikerics és a magoncok formájában jelentkező mézgás éger. A ismert. Az utóbbi tíz év célzott kutatásainak köszönhetően lési kísérletei, és az előfordulási adatok részletesebb elem- szerepe egyáltalán nem elhanyagolható. Ezek a víztestek biz- Bene-patak magas teraszán egy kisebb erdőssztyepp tölgyes jelentősen bővültek az ismeretek a faj hazai elterjedésé- zése derített fényt arra, hogy ezek az információk minden tosították egykor és ma is az élővilág elemeinek terjedési út- is fennmaradt (amit az M3-as autópálya 91 kilométerkövénél ről. Az Északi-középhegység cseres tölgyes zónájában és a bizonnyal tévesek, mert a hernyók csertölgyön és molyhos vonalait a hegység és a síkvidék között. Az „ökológiai folyosó” kipillantva láthatunk északi irányban), ami figyelembevéve tölgyön táplálkoznak. A kis hernyók kezdetben hámozó szerepük ma is meghatározó, annak ellenére, hogy a patakok az élőhelytípus ritkaságát és egyediségét, országos szinten is rágást végeznek, később az egész levelet elfogyasztják. A jelentős mértékben kanalizálva, csatornázva lettek az elmúlt kiemelt figyelmet érdemel. hernyóknak hat lárvastádiumuk van, kifejlődésük kb. há- évszázadban. Számos olyan növény- és állatfaj található ezek Ennek a kis kiterjedésű, pár tölgyfából álló lösztölgyes rom hétig tart. A bábozódás a talaj felső rétegében vagy az mentén, melyek a Mátraalján jóval gyakoribbak. A patakok foltnak a tisztásán és szegélyében vált ismertté a Jan- avarban történik. töltésein, illetve megmaradt természetes teraszmaradványa- ka-tarsóka kicsiny állománya. Ez a keresztesvirágúakhoz Állományait elsősorban az erdőgazdálkodás veszélyez- in tömegesen léphet fel a macskahere, a réti iszalag, a tövises tartozó növény azért érdekes, mert jelen ismereteink szerint teti. Síkvidéki populációk esetében a csertölgy erdőállo- imola és a nyúlánk sárma. Inkább a középhegységi rokonság- csak Szlovákiában (a Zobor-hegyen Nyitránál) és hazánk- mányból való kiszelektálása is veszélyeztető tényező lehet. hoz sorolható, a Mátra melegkedvelő tölgyeinek tisztásain ban, az Északi-középhegységben fordul elő, így védelmét Vágásos üzemmódban kezelt alföldi erdőkben elsődleges gyakori az itt is előforduló közönséges borkóró, felálló iszalag számos nemzetközi egyezmény is biztosítja a hazai védett- szempont, hogy az erdőfelújítás során az erdőrészletben és selymes dárdahere. A víztér üde növényzetében is dél felé ségen túl. Növényünk a Mátraalján viszonylag gyakorinak ne csökkenjen a csertölgy elegyaránya a korábbi állapothoz számít, de a hegylábperemet elhagyva már csak elszigetelt képest. állományai ismertek. Az elmúlt években a Heves-sík északi A Hevesi-síkról a faj jelenlétét csupán az utóbbi néhány részén számos új jelentős állománya került elő (többek kö- évben sikerült kimutatni. A lepkefaj több olyan erdőfoltból is zött ekkor vált ismertté Nagyúton a Bene-patak teraszán előkerült, melyekben fő tápnövénye a csertölgy elegyfaként kívül a belterület temetőjének mezsgyéjében is). Kora ta- megtalálható. Így az Egerfarmos, Mezőtárkány, Poroszló és vasszal, áprilisban virágzó, alacsony (10–25 cm-es) bokros Jászivány községhatárokhoz tartozó erdőfoltokban egyaránt hajtásain tömött fürtvirágzat fejlődik. Kis becőketerméseit előfordul a faj, de egyedszáma mindenütt alacsony. Ezeknek korán beérleli, magszórást követően májustól már leszárad a kis kiterjedésű alföldi erdőknek, így a Mezőtárkányhoz tar- és a következő évi kihajtásig nyugalomba húzódik. A virág- tozó Tárkányi-erdőnek is, minden bizonnyal az egyik legje- zás idejében igen dekoratív, főleg ott, ahol sűrű állományai lentősebb természetvédelmi értékét jelenti a magyar tavaszi tenyésznek, ezeken a helyeken a rövidfüvű gyepben szép Magyar tavaszi fésűsbagoly (Cs. Zs.) fésűsbagoly-lepke előfordulása. (K. P.) Maradvány tölgyes a Bene-teraszon (S. A.) fehér foltokat képez. (S. A.) Pély Poroszló

20 Poroszló első írásos említése Anonymus tollából származik, míg a Tisza-tóhoz közeledve egyre nagyobb számban ta- 21 ami viszont létezésének korábbi bizonyítékául is szolgál: láljuk a vízhez köthető fajokat. A Tisza-tó hatása azonban „Árpád vezér és övéi megindulván az Egur (Eger patak) vizé- érzékelhető az attól távolabb eső pusztai vagy szántóföldi ig jövének [...] s táboruk az Ustoros (Ostoros) vizétől Purozlou környezetben is, ami legszembetűnőbben a madárvilág jel- váráig terjedt.” Az említett földvár nyomai még ma is fellel- lemzésében mutatkozik meg. A vizes élőhelyhez valamely hetőek. A Tiszán történő átkelés egy lehetséges pontjaként, életciklusában (pl. szaporodás, vonulás) kötődő madárfajok valamint csomóponti helyzete révén a település mindig sokasága keresi fel ezt a térséget elsősorban táplálékszerzés jelentős szereppel bírt a történelem során, aminek írásos céljából. Nyári időszakban kócsagok és szürke gémek lepik el nyomai is vannak. Meglehetősen nagy kiterjedésű hatá- a gyepeket, ősszel sirályok százai a szántóföldeket, de nem rának természeti arculatára egyfajta kettősség jellemző, véletlen, hogy a térségben telelő rétisasok csoportosulása is amit alapvetően két fontos hatás alakított. E hatások egyike erre a határvidékre esik. Szintén a poroszlói határ sajátos jel- Magyar bárányparéj (S. A.) Padkás szikes (S. A.) természetesen a Tisza, amely a folyószabályozásig szinte lemzőivel magyarázható egy másik jelenség, a vadlúdmoz- minden évben kilépett medréből, és a határ jelentős részét galom. Költőfajként egész évben jelen lévő nyári lúd nap- Ha a tiszai folyószabályozások előtt járhatnánk Pély település sének növekedéséhez, melynek következtében a réti talajok elöntötte. Ezen területek hasznosítása évszázadokon ke- jainkra több százasra duzzadt csapatait október közepétől a külterületén, igencsak meglepődnénk, mennyire más vízrajzi szikes talajjá (szolonyec) való átalakulása következett be. A resztül legeltetéssel és kaszálással történt, de voltak nagy nagy lilik több ezer példánya egészíti ki. A térségbe érkező viszonyok és ebből következő tájhasznosítás fogadna min- történeti források azonban az „ősi szikesek” meglétét igazol- kiterjedésű mocsarak, állandó tavak, melyek legfeljebb a vadludak számára a Tisza-tó háborítatlan pihenő-és éjsza- ket. A történeti munkák, az országleírások és a régi katonai ják. Bél Mátyás a következőket említi 1760-ban kiadott me- pákászok birodalma lehetett. A másik markáns hatást maga kázóhelyet nyújt, míg a környékbeli mezőgazdasági táblák felmérések térképi állományai azonban segítségül szolgál- gyeleírásában – a nagy folyóvíz-szabályozásokat megelőző- a lakosság jelentette. A település árvizektől mentes nyugati a szükséges táplálékforrást biztosítják. A térség ilyen jellegű nak az egykori környezeti viszonyok rekonstruálásában. Az en: „Körös-körül puszta földterületeket látunk, ahonnan a fű is felén hamar megjelentek a szántóföldek, kezdetben még adottságaival magyarázható, hogy a Tisza-tó és közvetlen 1861-ben elkészített II. katonai felmérés térképe közvetlenül eltűnt, beljebb a marhák, tehenek és ökrök és növendékmarhák csak a természetes növénytakarót alkotó gyepek magasabb, környezete a Kárpát-medencében zajló vadlúdvonulás egyik Pély belterületétől délre egy nyílt vizű tavat a „Belső-rét járják, a sótól úgy fehérlik, mintha behintették volna. Ez pedig termékenyebb térszínein, majd az igények növekedésével legjelentősebb állomása lett. Az esetenként akár 25 000 tavát” jelzi, mely erek, fokok közvetítésével a Tisza folyóval nem más, mint a talajt átitató sziksó, amit a marhák széttapos- egyre nagyobb összefüggő területen. példányszámú vadlúdtömeg zömét a már említett nagy li- is szerves kapcsolatban volt. A fokrendszer fő befogadója nak a nedves földön, és mikor isszák a vizet, magát a sziksót is A fentebb említett kettősség megmutatkozik a település lik adja, a Dunántúl vadlúdjaként számon tartott vetési lúd és közvetítője a Sajfok volt, melyhez észak felől, Hatron- felnyalják a sáros vízzel együtt”. határára jellemző, ott előforduló természeti értékek vonat- csak töredékszámban fordul elő. Az elmúlt évtizedben a több gyos-pusztánál a Türügy folyása vezette le a vizeket a tar- Heves megye legkiterjedtebb szikes pusztái Pély község- kozásában is. A tájvédelmi körzet részét képező Nagy-állás ezres lilikcsapatokban viszont egyre gyakrabban kerülnek naszentmiklósi Nagy-fenékből. A pélyi emberek kihasználva határban fordulnak elő, így ennek fontosságát felismerve a szántókkal mozaikoló nagy összefüggő füves területe példá- szem elé a fokozottan védett vörösnyakú lúd, és a globálisan ezen adottságokat főleg halászatból, „csikászatból” éltek, a Heves Megyei Tanács „Pélyi szikesek” megnevezéssel védetté ul elsősorban a pusztai növény- és állatfajok otthona (elég, veszélyeztetett kis lilik példányai, valamint az apácalúd is szántóművelést csak a magasabb hátakon tudtak folytatni nyilvánította a területet 1978-ban, mely később beolvadt a ha a sóvirágra, a kék vércsére, esetleg a túzokra gondolunk), kisszámú, de rendszeres vendéggé vált. (B. P.) (pl. Mátyus-dűlő). Mára a belterülettől délre a Tiszáig szinte Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzetbe. csak nagyüzemi szántóterületeket találunk, ahol a koráb- A Pély környéki szikeseken találhatók a legtipikusabb bi vízivilág hírmondói is csak a csatornákban, illetve azok padkás szikes mozaikok, ahol pár méteren, sőt centiméteren mentén maradhattak fenn (pl. Hanyi-ér, Sajfoki-főcsatorna, belül megtalálhatóak olyan eltérő ökológiai igényű növény- Jászsági-főcsatorna). A belterülettől északra a Belső-rét „ta- társulások, mint a vakszik, a mézpázsitos szikfok, az ürmös vához” hasonló kiterjedt vizes élőhelyeket jeleznek a térképi szikes, a cickórós szikes, illetve a szikesedést már nem mutató források, úgymint a Ludas-tavat, a Hosszú-fertőt, a Nagy-ér löszpusztagyepek. A vakszikes foltok vezérnövénye a magyar folyását, a Görbe-fertőt, a Kelemen-fertőt és a Csukás-la- bárányparéj, mely keleti elterjedésű, a Kárpát-medencé- posát. Az itt fennmaradt rét-legelő folyamatos hasznosítás től nyugatra már nem terjed (legnyugatibb előfordulása a miatt a mocsárvilág maradványai fennmaradtak, az elmúlt Fertő-tónál található). A libatopfélék rokonságába tartozó évtizedek vizes rekonstrukciói révén egyes mocsarak, „fer- növény közelről nézve nem feltűnő, a talajon szétterülve egy- tők” kiterjedése nőtt és természeti állapota is javult (pl. Lu- veretű foltokat képez a legsósabb vakszikes foltokon. A nö- das-fertő, Hosszú-fertő, Nagy-fertő). vény kezdetben szürkészöld színű, majd nyár végére, amikor A mocsarakat körülvevő puszták talaja erősen szikes, a növények jelentős része már lesárgul, „kiég”, akkor hirtelen melyek a korábbi elméletekkel szemben „ősi szikeseknek” vörössé színeződik, mely megkapó látványt nyújt. Maga a tekinthetők. A másodlagos szikesedés elmélete szerint a fo- növény alacsony, pár centiméterre emelkedik ki a talaj felszí- lyók szabályozása, a mocsarak lecsapolása és a tájra jellemző néről, levélkéi is aprók, fonalasak, több más szikes növényhez extenzív legeltetés nagyban hozzájárult a szikesek kiterjedé- hasonlóan kissé pozsgásak. (S. A.) Nyári lúd (J. T.) Sarud Szihalom

22 Hasonlóan a többi Tisza-parti településhez Sarud esetében is hogy az 1993-ban létrejött Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi A község első írásos említésével Anonymus Gesta Hungaro­ 23 markánsan megmutatkozott a Tisza, jelen esetben a Kis-Ti- Körzet egyik védett területegysége Sarud határán fekszik. A rum-jában találkozhatunk, ekkor még Zenuhalomu néven: sza szerepe, ami e település határában is hosszú évszázado- tájvédelmi körzet alapító okiratában is említett nyílt pusztai „Árpád vezér és övéi megindulván az Egur (Eger) vizéig jövé- kon keresztül mocsarak, fertők és persze árterek sokaságát táj, valamint az itt élő túzok és ritka ragadozómadár-fajok nek…s azon halmot, melyen a vezérnek leveles szint csináltak, éltette. Ugyanakkor a külterületi határ nyugati, délnyugati mindegyike megtalálható. Zenuholmu-nak (Szihalom) nevezték…”. Szihalom a török része az árvizektől mindig is mentes volt, így annak akár le- Talán nincs is olyan dél-hevesi település, ahol a határt hódoltság idején többször is majdnem elnéptelenedett, gelőként, akár szántóként történő hasznosítására lehetőség ismerő idősebb lakosok ne ismernék a túzokot, ráadásul úgy, például 1544-ben a törökök pusztításait csupán öt ház volt. Talán ezzel is magyarázható, hogy a már 1261-ben, IV. mint az általuk járt határ jellegzetes madárfaja. És valóban vészelte át a falu északkeleti részében. A település mégis Béla oklevelében jegyzett település a történelmi vészkorokat ez a mára globálisan veszélyeztetett és emiatt fokozottan vé- mindig újjáépült, és napjainkban is több látnivalóval fo- követő pusztulások ellenére mindig újra benépesült, és így dett pusztai madárfaj hajdanán százszámra élt a Hevesi-sí- gadja az erre járókat. Ilyen pl. a Római Katolikus Templom, napjainkat is megélte. Az említett határrészben a földhasz- kon. Sajnálatos módon napjainkban – az okokat itt most nem az Árpádvár vagy éppen a tájház. Szintén ismert látnivaló nálat létére utaló számos majorság és tanya létezett, közülük részletezve – megállapítható, hogy a hevesi túzokállományt a Kálvária, amelynek történetét egy 1929-es kiadványból is legismertebb a Hídvég-puszta és a Jánosi-tanya. A frag- a kipusztulás veszélyezteti. Ez a rendkívül területhű madár az ismerhetjük meg hűebben: „Van Szihalom községének az mentált, de területi arányukat tekintve még mindig jelentős elmúlt évtizedekben folyamatosan elveszítette tradicionális abonyi út mentén, jobboldalon egy kedves helyecskéje, amely gyepterületek, illetve az azokon jegyzett számtalan kút a élőhelyeit, a még megmaradtak megőrzése, fenntartása gyönyörű fekvésével, ügyes befásításával díszére válik a község- legeltetéses állattartás szerepét jelzi. További, a sarudi határ létfontosságú a faj jövőjét illetően. Az utolsó „mentsvárak” nek. Ezt a 14 stációval keresztútját jelképező kálváriát Schmidt természeti arculatát meghatározó elem a Laskó-patak, mely egyike a sarudi határ, így a túzok megőrzése az itt élők közös János volt szihalmi kántor s egynéhány idevaló lelkes, vallásos még másfél évszázaddal ezelőtt Bab-ere néven, szabályo- felelőssége is. lélek alkotta meg. Ezen kálváriát nemcsak vallási, de lelkes zatlanul tekergett, majd torkollott egy hatalmas mocsárba a A túzok jellegzetes viselkedése a dürgés, amikor a kakas hazafiúi érzés is alkotta meg. Az említett Schmidt János nagy határ északi részén. szárnyát kifordítva, torokkzacskóját felfújva tipegő-topo- magyar lévén, 1848-ban büszke volt hadnagyi rangjára. Egyik Természetesen napjainkra jelentősen megváltozott ez gó nagy fehér gombócként próbálja magához vonzani az segédje följelentette főnökét, hogy egyik lova a szabadság- az arculat, különösen a szántóföldek területi részesedése elbűvölt tyúkokat. A hajdan intenzív vadászat elsősorban harcból származik s hogy az öreg kántornál sok Kossuth-ban- Imádkozó sáska (J. T.) növekedett, míg a természetes vizes élőhelyek (mocsarak, a kakasokat érintette, így az eltorzult ivararány a túzok kó található. Ezen feljelentésre másnap két Bach-korszakbeli fertők), valamint a gyepterületek zsugorodtak. Mindezekkel többnejűséghez (poligámiájához) vezetett. A tyúkok a rövid csendőr jelent meg a kántornál s nemcsak a gyanús lovat s a viszonylagos háborítatlanságának köszönhetően több vé- együtt is a sarudi határ még most is bővelkedik változatos nászt követően a visszavonulnak tradicionális költőhelyeik- községben talált Kossuth-bankókat, hanem a kántort s egy dett állatfaj is megtalálható itt. Ilyen például a fogólábúak élőhelyekben, és ezek az élőhelyek számtalan természeti re, hogy megkezdhessék a remélhetőleg sikeres fiókaneve- Boda Pál nevezetű szihalomi lakost is rabláncra fűzve Me- rendjét Magyarországon egyedüliként képviselő és napja- értéknek nyújtanak otthont. Éppen ezért nem véletlen, léssel végződő fészkelést. (B. P.) zőkövesdre, onnét Egerbe, majd Pestre börtönbe hurcolták. inkban még széles körben elterjedt imádkozó sáska. Ez a A börtönben úgy Schmidt János kántor, mint társa Boda Pál, faj elsősorban a növényzeten keresi zsákmányát, ellentét- ígéretet tesznek, hogy ha az Isten kimenti őket a fogságból, Isten ben a főként a talajon mozgó és a Kálvária területén szintén dicsőségére kálváriát fognak létesíteni. Két évi raboskodás után megtalálható, ugyancsak védett futóbogarunkkal, a mezei otthonukba tértek. Boda Pálnak első dolga volt három keresztet futrinkával. A nem messze folyó Rima-patak közelségének kifaragni s azt a káptalan tulajdonát képező mai kálvária domb- köszönhetően pedig több – legalább időlegesen – vízhez jára kitűzni. A kálvária létesítése sok akadályon ment keresztül. kötődő fajjal, így laposhasú acsával, széleslábú szitakötővel, A vezetők részéről gúnnyal, lenézéssel találkoztak, de a kitartás foltos szárnyjegyű rablóval vagy a védett kisasszony szitakö- meghozta az eredményt. A kántor az egész községet bejárta s tővel is találkozhatunk. (E. R.) a szent hely megalakítására pénzadományokat gyűjtött. A sok huza-vona után örömkönnyeket sírt Schmidt János kántor, ami- kor 1858-ban maga az egri érsek, Bartakovics Béla szentelte föl e szép helyet s átadta rendeltetésének.” Megemlítendő, hogy a helyet XIII. Leó pápa egy bullá- ban búcsújáró helynek nyilvánította, amely azután 10 éven keresztül ekképpen is funkcionált. A Kálváriát ezután hol jobban, hol kevésbé gondozták, mígnem a jelenlegi állapo- tát 2011-ben érte el, amikor is adományokból felújították. A régió temetőit végigjárva, talán már nem is meglepő, hogy Túzok kakas (L. L.) a Janka-tarsóka jelentős állománya itt is előfordul.A terület Kálvária (S. A.) tarnabod Tarnaméra

24 belterületet is érintve. A folyószabályozások ezt a természeti Tarnaméra belterületétől délre körülbelül 2 kilométerre 25 állapotot teljesen átalakították, de az egykori medermarad- egy közelmúltban felújított kápolna és temetőkert emlé- ványokat a belvizes években még mindig jól ki lehet venni kezteti a határjárót arra, hogy egykor itt település, Pusz- a Báb-tanyától északra. Maga Báb-puszta is egykor önálló tafogacs állhatott. Írásos dokumentumok, határleírások település volt a török pusztítás előtt, írásos emlékei egészen alapján a XI. századtól folyamatosan lakott puszta volt a XIV. századig nyúlnak vissza. ez, mely a történelem viharos évszázadaiban több eset- A belterülettől keletre található Kertalj-dűlőben találha- ben is elpusztult. Az itteni emberek élni akarásának ékes tók még kisebb természetes gyepfoltok. A gyepet az egykori bizonyítéka, hogy mindig sikerült újjáépíteni, ismételten mocsarak mélyedései tagolják, a Fabók-ér e szakasza is a benépesíteni. A végső csapást a településre, melynek sa- bodi határba tartozik. A Kertalj-dűlő gyepjei tavasszal vízál- ját temploma, iskolája, boltja volt a nagyüzemi szántók lásosak, kedvező életteret biztosítanak a vizes élőhelyekhez kialakításával járó téeszesítés hozta, így az 1970-es évekre köthető fajoknak. A gyepen található kubikgödrök ideális teljesen elpuszult a tanyavilág, illetve ennek központja élőhelyet és szaporodóhelyet biztosítanak a kétéltűeknek is. Az Almásy uradalom részeként kezdték el a kápolnát (pl. vöröshasú unka, dunai tarajosgőte) és vízi gerinctele- 1776-ban építeni, védőszentje Nepomuki Szent János. A neknek (pl. szitakötők) azáltal, hogy nem száradnak ki az év telep, illetve az egykori település földrajzi adottságai – az jelentős részében. A kubikgödröket helyenként víziboglár- ármentes térszín, a jól művelhető talaj, az élővizek (Kis- v. kás-békalencsés hínár növi be. A kaszálóként hasznosított Holt-Tarna) és lakott települések közelsége (Tarnaméra, terület kiszáradásával szárazságtűrő fajok betelepedése is Erk, Jászszentandrás) – kedvezőek voltak az emberi le- nyomon követhető. telepedés szempontjából. A Boconád belterületéhez igen A bodi rétek feltűnő, augusztus végétől megfigyelhető közel található Igacs-halom is az emberi jelenlét ékes virága az őszi kikerics. A növényünk nem élvez országos vé- bizonyítéka. Az elmúlt évtizedben megindult helyi össze- Őszi kikerics (S. A.) dettséget, mivel domb- és hegyvidékeinken még hatalmas fogás és civil kezdeményezés révén esély mutatkozik arra, Réti őszirózsa (S. A.) állományokkal találkozhatunk mocsár- és kaszálóréteken. hogy az egykori tanyavilág e szép emléke fennmaradhat A ma befogadó faluként is ismert, jelentősebb médianyil- A síkvidékeinken azonban igen szórványos előfordulású az utókor számára is. szülött kisfészkű aszat, míg színezőelemként jelentkezik a vánosságot is kapó Tarnabod történelme is hosszú évszáza- lesz, több tájegységben kifejezett ritkaságnak tekinthető. Természetesen ezek az adottságok életföldrajzi szem- gyűrűs borgyökér és a vízi gamandor. dokra nyúlik vissza, az alföldi településekre jellemző hos�- A Hevesi-síkon elsősorban a vízfolyásokat kísérve fordulnak pontból is jelentősek voltak. A külterjes állattartás, mely a A kápolna környéki szikesedő útmezsgyék őszeleji fel- szabb-rövidebb elnépesedési szakaszokkal. A település a elő. A Tarna, a Tarnóca, a Laskó-, az Eger-patak és a Hanyi-ér mainál jóval jelentősebb lehetett, Pusztafogacs gyepterü- tűnő védett növényfaja a réti- vagy pettyegetett őszi- régió legkisebb külterületével rendelkezik. A határát északon mentén több tíz kilométerre is lejut a síkvidéken. Bár közvet- letein máig gazdag élővilágot tartanak fenn. A Boconád, rózsa. Az igen dekoratív őszirózsák több faja kertjeinket a Csörsz-árok vonalvezetését követő Tarna folyó képezi. A lenül nem a víz terjeszti, a folyóvizek, mint ökológiai folyosók Tarnaméra és Erk községek határában található, többé-ke- díszíti, ez a természetben élő vad alak talán semmiben sem monarchiabeli katonai felmérési térképek tanúsága szerint szerepe ennél a fajnál is jól nyomon követhető. vésbé összefüggő gyepterületek régiósan a legnagyobb- marad el azok szépségétől. A faj magyar nevének mindkét a Tarna folyó korábban a sáncároktól délre meanderezett a Ennek a feltűnő lilás rózsaszín virágú liliomfélének a fej- nak számítanak Hevestől északra, a kistáj területén közel változata igen beszédes, „réteken”, fátlan élőhelyeken ta- lődése igen sajátos. Haragoszöld levelei és köztük megbúvó 400 hektár kiterjedésben. A gyepek részben feltagolódtak lálkozhatunk vele, eredendően a sziki erdőssztyepp erdők toktermései a nyár második felében elszáradnak. A levelek kisebb beékelődő szántóterületekkel, tanyamaradványok- tisztásain tenyészett (ilyen állományok még országosan által termelt, a hagymában raktározott tartalék tápanyag kal. A Kárász-csatorna és a Kis-Tarna a tavaszi vizek leveze- több ponton is előfordulnak, pl. Ohaton vagy Szil-pusztán felhasználásával kora ősszel jelennek meg virágai. Kevesen tését szolgálják, ugyanakkor a vízi élővilág szempontjából a Borsodi Mezőségben). Másodlagosan szikesedő réteken, gondolnák, hogy ez a két teljesen eltérő fizimiskájú alak menedéket is képeznek az aszályos években. magaskórósokban, útmezsgyékben is előfordul, általában ugyanazon fajnak eltérő megjelenése. Sok esetben ebből a A magasabb ármentes hátakon eredendően löszpusz- nagy foltokat képez. A „pettyegetett” jelző a keskeny, lán- növényből nagy egyedszámú állományok találhatók. Az őszi tarétek tenyésztek, melyek részben az évszázados tapo- dzsás levelek mirigyes pontozottságára utal, melyek sűrűn kikericsek lokális felszaporodásának az is az oka, hogy növé- sás révén löszlegelőkké alakultak. A löszfajok így részben állnak a 40–100 centis száron. A növény felső részében nyünk minden része erősen mérgező a kolhicin nevű alkaloid mezsgyékre szorultak vissza, de löszháton is fennmaradtak elágazó, a szár sokfészkű, a fészkek sátorozók. A virágzat- révén, így a legelő állat kerüli. Korábban a népi gyógyászat nagyon szép macskaherés és közönséges borkórós foltok. A ban a nyelves virágok pártája szép liláskék, míg a csöves is hasznosította. A gyógyászati hasznosításhoz kapcsolódó mélyebben fekvő részeken szikesedő foltokat, helyenként virágok sárgák. A virágzás augusztustól egészen októberig gyűjtés mára már nem jellemző. kisebb padkás szikeseket is találunk. A szikesekre régiósan elhúzódhat. Kis „repítőkészülékes” kaszattermései a széllel Mint az egykor elterjedtebb mocsárréti vízi világ hírmon- jellemző fajok mind előfordulnak, például sziki üröm, sziki jól terjednek. Rokona, a régióban szintén előforduló sziki dója régiós szinten is nagyobb megbecsülést, védelmet kell őszirózsa, sziki útifű, egérfarkfű. A mocsarakban itt is tö- őszirózsa nevének megfelelően kiszikesedő mocsárréte- Boglárkás belvízfolt (S. A.) hogy élvezzen. (S. A.) meges lehet a csak a Kárpát-medencében előforduló, benn- ken, szikfokokon fordul elő. (S. A.) Tarnaörs Tarnaszentmiklós

26 Tarnaörs közigazgatási területe eltérő jellegű tájrészekre Tarnaszentmiklós külterületén a természetközeli élőhelyek, meghatározása viszont rejtőzködő életmódja, nappali inakti- 27 tagolható. A belterülettől, illetve a Tarna folyótól nyugat- ezen belül pedig a gyepterületek aránya még viszonylag ma- vitása miatt meglehetősen nehéz, így a szakirodalom is csak ra általában nagyüzemi szántóterületeket találunk, ahol a gasnak mondható. Köszönhető ez elsősorban a legeltetéses becslésekre szorítkozik: általában 200–250 párra becsüli a gyepek kiterjedése szinte minimális. Maga a Tarna folyó is állattartás hagyományosan jelentős szerepének, ami ugyan hazai állományt. sajátos karakterrel rendelkezik, annak ellenére hogy nagy- a múlt század utolsó évtizedeiben drasztikus módon vissza- Vonuló lévén az ugartyúk április elején érkezik vissza fokú csatornázottság, töltésezettség jellemzi. Ez fokozottan esett, de a tájvédelmi körzet megalakulása, majd pedig az új- költőterületére, ahol a költésre alkalmas terület kiválasztása igaznak mondható a belterület alatti szakaszon, ahol koráb- ból fellendülő állattartási kedv révén napjainkra is biztosítva után a talajon kifürdött „fészkébe” lerakja 1–3, az esetek dön- ban az Orczy uradalom fácánoskertje állt (kialakítva a XVIII. látszik ezen kiemelt értékeket hordozó élőhelyek megőrzése. tő többségében két tojását. A 25–27 napos kotlást követően, a sz. második felében). A füves területek morfológiájának alakulásáért együttesen kikelő fiókák elhagyják a fészket, de röpképességüket csak há- Szerencsénkre számos írásos és térképi forrás maradt fenn felelős változatos fizikai jellemzők (talaj, vízhatás) és a kü- rom hét után nyerik el. Sikeres költések, valamint a késő nyári az utókorra, mely alapján a terület egykori természeti állapotá- lönböző hasznosítási módok (legeltetés, legelő állatfajok, gyülekezések zavartalansága esetén a madarak ragaszkodnak ra is következtethetünk. Érdemes idézni gróf Festetics Leónak, kaszálás) számos gyeptípus kialakulását eredményezték, költőhelyükhöz, egy-egy gyepfoltot vagy mezőgazdasági a Nemzeti Színház egykori igazgatójának visszaemlékezését, mindazonáltal tájképileg és ökológiai szempontból is a leg- táblát több éven keresztül használhatnak. Így alakulnak ki aki 1820-ban járt a vadaskertben: „Az eörsi fácános olly szép meghatározóbb élőhelyek a birkával és marhával legeltetett azok a tradicionális ugartyúk-élőhelyek, melyeknek jelenlegi liget, minőt magam, ki pedig igen sok fácánkertet bejárék, még rövid füvű szikes gyepek voltak. Ezek kiváltképp értékes kép- állapotukban való fennmaradása elengedhetetlen feltétele sehol sem találtam. Nem hiányzik ott semmi: megvan ép úgy az viselőit találhatjuk a település különböző határrészeiben, így az állomány megőrzésének. Tarnaszentmiklós határában erdőnek szépsége, mint a tenyésztésre szükséges minden körül- a Ludasban, a Garabonton, vagy éppen a Hamvajáráson. több ilyen tradicionális költő-és gyülekezőhelye ismert (pl. mény. Az egész fáczánost a Tarna folyó mintegy 18 ölnyi (32,4 m) Ezen rövid füvű padkás szikesek számos, a szélsőséges Garabont, Koppási), minek köszönhetően kijelenthető, hogy szélességben átmetszvén, azt három részre osztja... Van ott magas fizikai viszonyokhoz alkalmazkodni képes vagy arra speciali- az országos szinten is jegyzett dél-hevesi ugartyúkállomány erdő, sűrű bokor, tövises cserje, a bogyók minden neme...”. Még az zálódó növény- és állatfajnak nyújtanak otthont. Ezek egyike legjelentősebb része e település határához kötődik. A gyep- 1970–1980-as években Almádi László számos olyan növény Szent Anna-kápolna (S. A.) az ugartyúk, mely – a tarnaszentmiklósi határ „adottságai- területek nagyobb hányada a tájvédelmi körzet része, miáltal előfordulásáról számolhatott be, melyek mára eltűntek erről nak” köszönhetően a térség egyik ritka, de mégis rendszeres fizikai fennmaradásuk biztosítottnak látszik, természetvédel- a területről. A régi medermaradványok még belvizes években építtették. Az 1746. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint úgynevezett karakter költőfaja. mi és ökológiai értéküket alapvetően meghatározó állapotuk jól kirajzolódnak a Körtélyes-, a Horgas- és a Páskom-dűlőkben. „új építmény, belülről díszes.” Az 1774–76. években a kápolna Az ugartyúk Eurázsia déli, szárazabb régióinak faja, viszont hasznosításuk mikéntjétől függ. Az optimális haszno- A Tarnától keletre már a folyó hordalékkúpja által épített újjáépítésre került. Talán kevesen gondolnák, hogy egy ilyen kontinensünkön is elsősorban Közép- és Délkelet-Európában sítást jelentő legeltetéses állattartás viszont a helyi emberek homoki területek találhatók, melyek teljesen eltérő növényzet- területen is találhatók botanikai értékek. Ha a kápolna domb- honos. Hazánkban a Duna–Tisza közén, a Hortobágyon, va- hajlandóságán múlik, így ezen élőhelyek és azokon keresztül tel rendelkeznek. Sajnos ezen a részen is kevés „ősgyep” marad- ján lehajolunk, akkor megállapíthatjuk, hogy egy gyepalkotó lamint a Dél-Alföld pusztáin jellemző, állományának pontos az ugartyúkok sorsa is az ő kezükben van. (B. P.) hatott fenn, azonban a homoki növényzet a dűlőutak mentén fűféle is lehet nagyon attraktív virágzási időben. A dombon és az erdőtelepítések szegélyében részben visszaalakulhatott, növő taréjos búzafű a közönséges rokonától a tarackbúzától jól jobbára gyomjellegű fajokkal, például mint a homoki habszeg- megkülönböztethető, mert a 1,5–5 cm hosszú és 1–3 cm szé- fű, a földi királydinnye, a szürke repcsény, a mezei kandilla. A les füzérjében a füzérkék sűrűn, de egymástól 1 mm-re fésűsen külterület déli részén, Jászszent­andrás közigazgatási határa elállnak, innen kapva „taréjos” megnevezését. Maga a növény felé benyúlva kisebb gyepeket is találunk. A Bíbic-laposon, ahol a legszárazabb élőhelyeket népesíti be, homok- és löszpusztá- sziki fajokat is megfigyelhetünk, úgymint a bárányparéj, a villás kon, löszfalakon, szikár mezsgyéken és kunhalmokon fordul boglárka, a sziki üröm és a sziki madárhúr. Sajnos az erdőtelepí- elő. A legeltetést, a rágást és a tiprást kiválóan bírja. Egyike tések jelentős részét az akác teszi ki, de jelentős számban talá- azon fűfélénknek, amelynek egyetlen töve több száz hajtást lunk bálványfa-ligeteket és erdeifenyő-ültetvényeket is. képes fejleszteni. E tulajdonságára építve, kiemelve erózió- Ezeknek az eltérő tájrészeknek a határán fekszik a Szent védelmi jelentőségét is a gyepgazdálkodásban napjainkban Anna-kápolna, melyet a belterülettől délkeleti irányba egy folyamatosan nő a gazdasági jelentősége a fajnak. A Hevesi-sí- jól járható burkolt dűlőúton közelíthetünk meg. Az Orczy kon szórványos előfordulású, határmezsgyéken kívül halmon család a kápolnát 1740-es években Szent Anna tiszteletére csak itt Tarnaörsnél, a Szent Anna-kápolnánál fordul elő. (S. A.)

Ugartyúk (K. G.) Tarnazsadány Tenk

28 Az írásos emlékekben már 1310-ben említett Tenk a török tény rágói és feje egyszerűek. A nőstény a tojásokat főként 29 megszállás alatt csaknem folyamatosan élelem- és hadi- korhadó tölgytuskók gyökerei közé rakja, bár néha más fa- anyag-szállítási útvonalként funkcionált. A hódoltság után fajokat is választhat. A lárvák a fa korhadékait fogyasztják, azonban sokáig lakatlan vagy kis lélekszámban lakott puszta abban vastag járatokat vájnak. Fejlődésük 3–5 évig tart (ez volt, amely az idők során több nemesi család birtokában is alapvetően a klimatikus viszonyoktól és a rendelkezésre álló állt. Ezen családok több kastélyt is építettek a településen, táplálék mennyiségétől függ). Bebábozódásuk során a fák amelyek közül több máig épen maradt, sőt használatban van. törmelékeiből gubót készítenek, amelyből a hatodik éven Ilyen pl. az Elek-kastály vagy a Gyulay-kastély (a mai óvoda bújik ki a kifejlett bogár. épülete). Dr. Papp-Szász Tamás nevéhez kötődik az 1870 Az emlékparkban szintén fellelhető az orrszarvúbogár. körül késő klasszicista, kora neoreneszánsz stílusban épült, 24–45 mm hosszú, domború hátú, zömök testfelépítésű, műemlék jellegű kúria, a jelenlegi polgármesteri hivatalnak fényes vörösbarna állat, a hímek fején hátrahajló nyúlvány otthont adó Papp-Szász kastély és a hozzá tartozó kert kiala- („szarv”) helyezkedik el. Eredetileg öreg tölgyesekhez kö- Vágócsík (D. I.) Tarna folyó (D. I.) kítása. A Tenken is élt Blaha Lujza tiszteletére a kastély és az tődő faj volt, ám életterének beszűkülése következtében iskola között egy emlékparkot hoztak létre. kultúrakövetővé vált, és mára már fűrésztelepek, kertészetek Okleveles formában először 1301-ben, akkor még „Sodan” az aljzaton. Mindenesetre a faj elterjedési területének egyik A védett terület a hajdani Papp-Szász kert faállományá- komposztjában, száraz facölöpökben stb. is ráakadhatunk néven említett Tarnazsadány természeti képének kialaku- központja a Kaszpi-tengertől keletre elterülő Turáni-alföld, a nak köszönhetően több értékes fával is büszkélkedik. A közel termetes (akár 110 mm hosszú) lárváira. Ezek 4–5 évig fej- lásában a környező földterületek intenzív mezőgazdasági másik Délkelet-Európa, ezen belül is főként a Duna vízrend- 3 méter törzskerületű korai juhar szomszédságában több ha- lődnek, majd a bábozódáshoz faforgácsból és agyagból ko- használata mellett két vízfolyás, a Tarnóca és a Tarna ját- szere. A törpecsík áramláskedvelő faj, amely főként nagyobb talmas ostorfa áll, 3 métert meghaladó törzskerülettel és 20 kont készítenek maguk köré. A fiatal imágó még 1–2 hónapig szott szerepet. Ám mára mind a két vízfolyásra jellemző, folyóink paduc-, márna- és dévérzónájában él. A dévérzó- métert meghaladó magassággal, de számos más faj idős és a rejtekhelyként szolgáló kokonban marad. hogy szinte teljes hosszukon gátak között, szabályozottan nában a kemény aljzatú sodrottabb szakaszokon, gyakran nagyméretű egyedei is megtalálhatók: kocsányos tölgy, kis- Szintén látványos, ugyanakkor ritkább természeti ér- folynak a régióban, így a környezetükre viszonylag kicsi a a folyó sodorvonalában tartózkodik szívesen. Elsősorban levelű hárs, gyertyán, vadgesztenye, magyar kőris, mezei-, ték a területen is fejlődő pompás virágbogár, amelynek hatásuk. A Mátraalján eredő és a forrásától kezdve délnyu- a két méternél mélyebb részeken lehet vele találkozni, de tatár- és hegyi juharok. A kert cserjefajokban is gazdag, töb- 25–30 mm-es, zömök testű példányai ragyogó smaragdzöld gati irányban haladó Tarnóca patak Tarnazsadány nyugati a Kazán-szorosnál 20 méteres mélységben is megtalálták bek között csíkos kecskerágó, kökény, egybibés galagonya, színűek. Lárvája idős, korhadó fák nedves odvaiban fejlődik. részénél éri el a Tarnát, amellyel együttesen közrefogják a már. Az üledékes szélvizekben ritkábban fordul elő. Csekély fekete bodza, veresgyűrűs som, fagyal és vérborbolya teszik Hazánkban több darázsfajra is jellemző, hogy utódaik kü- települést. vízhozamú patakjainkban és állóvizeinkben nem él meg, de a területet színesebbé. lönböző bogarak megbénított, mozgásképtelen lárváiban A két vízfolyással kapcsolatban sok vízi és vízhez kötődő egyik-másik kis folyónkban is megtalálható. Oxigénigénye Az idősödő faanyagnak köszönhetően több védett elhalt fejlődnek. Ilyenek pl. a tőrösdarazsak, amelyeknek több faja növény- és állatfajról lehetne szót ejteni. Ilyen az itt előfor- a hazai csíkfajok közül ennek a fajnak a legnagyobb. Szapo- faanyagot fogyasztó (ún. szaproxilofág) bogárfaj egyedei is védelemre szorul, minthogy gazdaállataik (pl. szarvasbo- duló, Magyarországon védett törpecsík is, amelynek hazai rodása kevéssé ismert. Ivarérettségét kétéves korában éri el, fejlődnek az emlékparkban. Így megtalálható Közép-Európa garak, virágbogarak, cserebogarak) élettere is egyre szűkü- jelenlétét először 1948-ban mutatták ki. De az is elképzel- ívási ideje áprilistól júniusig tart. A nőstények által beérlelt legnagyobb bogara, a 25–100 mm hosszú nagy szarvas- lőben van. A tenki Blaha Lujza Emlékparkban – többek között hető, hogy korábban is itt élt vizeinkben, csak rejtőzködő ikraszemek száma viszonylag kevés, mindössze 200–300. bogár is. A gesztenyebarna színű hím rágói agancsszerűek, a fent említett bogárfajoknak is köszönhetően – nyaranta életmódja miatt nem figyeltek föl rá, hiszen sokszor olyan Ikrájukat víz alatti növényekre rakják. Apró fenéklakó álla- fején erős harántléc van (a rágók nagysága a lárvakorban gyakran lehet találkozni az emberre ártalmatlan sötétszár- mélyre ássa be magát a mederbe, hogy szinte alig látszik tokkal, főként rovarlárvákkal, férgekkel, alsórendű rákokkal kapott táplálék mennyiségétől és minőségétől függ). A nős- nyú tőrösdarázs egyedeivel. (E. R.) és puhatestűekkel táplálkozik. Leginkább a vágócsíkkal téveszthető össze, amellyel nagyon sok közös vonásuk van. A mintázatukban mutatko- zó eltérések szolgálhatnak a megkülönböztetés alapjául, hiszen a törpecsík testoldalán nagy és kicsi foltok alkotnak legfeljebb három hosszanti sort, míg a vágócsíkon öt sáv különül el. A további csíkféléktől már könnyebb megkülön- böztetni, hiszen a kövicsík teste hengeres, a feje oldalról nem lapított. A réticsík oldalán nincsenek foltok, mert hosszanti sárga és barna csíkok tarkítják. A Tarna-patakban egyéb védett halfajok is előfordulnak, mint például a sujtásos küsz, a fenékjáró küllő, a halványfoltú küllő, a szivárványos ökle, a vágócsík, a kövicsík, a vágódur- Vízisikló (J. T.) bincs vagy a selymes durbincs. (E. R.) Szarvasbogár (J. T.) Orrszarvúbogár (J. T.) Tiszanána Újlőrincfalva

30 még legalább 200–220 párra becsülhető költőállománya Újlőrincfalva a térség egyik legkisebb települése, méretéhez 31 sajnálatos módon drasztikusan lecsökkent, ami elsősorban képest viszont nagy kiterjedésű külterületi határral bír. A te- a számára fészkelést biztosító vetési varjú telepek teljes lepülés eredetileg nem a mai helyén feküdt, hanem a Tisza felszámolásával, valamint a táplálkozóterületként fontos egyik szigetén létezett Tisza-Halász néven, de az 1879-es ár- legelők – azok alulhasznosításából adódó – átalakulásával víz után a lakosság kitelepült és új néven új települést hozott magyarázható. A dél-hevesi költőállomány folyamatos csök- létre. A régi település helye ma már teljesen víz alá került, kenésével párhuzamosan viszont egy a régió jelentőségét miután a Tisza-tó kialakításakor az egész területet elárasz- mégiscsak jelző jelenség vált jellemzővé, mégpedig a faj őszi tották. A környezeti és természeti adottságok alapján a la- elvonulását megelőző nagyszámú gyülekezése. Madarunk a kosság fő tevékenysége feltételezhetően a halászat lehetett, költési időszak után, augusztustól kezdődően egyre nagyobb de a településhez tartozó gyepek az állattartást is lehetővé számban csoportosul egy-egy régióban, és ennek a viselke- tették. A kitelepülés helyszínének a Sarudról Poroszlóra ve- Fiatal kék vércse (J. T.) désnek legszembeötlőbb, leglátványosabb eleme a kivá- zető út mentén, a Hídvég-pusztaként jegyzett terület közvet- lasztott éjszakázóhelyre történő esti behúzás. Amennyiben len szomszédságában fekvő területet választották, melynek Kis poszáta (J. T.) A történeti forrásokat – így Bél Mátyás 1735-ből származó a Hevesi-síkon, elsősorban a szántóföldi környezet nyújtotta környezetében már szántóföldi művelésre alkalmas területek leírását vagy az I. és II. katonai térképeket vizsgálva – két táplálékforrás bőséges (főleg mezei rágcsálók és ízeltlábúak is voltak. Úgy a régmúltban, mint napjainkban is az újlőrinc- mások ezt az időszakot jobban elnyújtják, és bár mozgásuk meghatározó jellegzetesség olvasható ki a 18. századi Tisza- vonatkozásában), kora ősszel több száz, esetenként több ezer falvi határ egyik legmeghatározóbb eleme a Laskó-patak, alapvetően a telelőhely felé irányul, az kezdetben mégis in- nána természeti arculatáról. Ezek egyike szerint a település kék vércse választja térségünket gyülekezése színhelyéül. A ami az elnyújtott közigazgatási határ mentén, annak teljes kább csak amolyan kóborlás jellegű (ez főleg a fiatal mada- évszázadokon keresztül osztozott a Tisza-menti települések megfogyatkozó, de még mindig fontos fészkelő állomány hosszában húzódik végig, mígnem a Tiszába torkollik. Régen rakra jellemző). Ilyenkor fordulnak elő azok az esetek, amikor sorsában, amit a fenti szerző sorai is jól érzékeltetnek: „...és mellett, az őszi gyülekezések és éjszakázóhelyek is gyakran a Laskó sem egyenes vonalú gátak között futott, a kanyargós egy-egy faj egyedei a fő vonulási és előfordulási helyeiken nem lenne legutolsó [birtok], ha a víz nem árasztaná el.” A sza- e település határához köthetők. medervonal mentén pedig számos kiöntés, úgynevezett la- kívül jelennek meg. bályozatlan Tisza építő és romboló munkája erősen rányomta Tiszanána határa jól reprezentálja a Hevesi-sík egészére pos terült el (Babér-laposa, Gyékényes, Rátka). A patakot kísérő nádszegély és a medren kívüli fa- és bélyegét a település folyó felé eső határának hasznosíthatósá- jellemző tájat, mindemellett változatos élőhelyi viszonyai is A település határának további jellegzetessége az erdő- cserjesor szerepe különböző fajokat vonz. Az előbbi helyen gára és ezzel összefüggésben természeti képére. Biztonsággal magyarázhatják, hogy sok más madártani érték között a kék sültség és általában a fás vegetációk viszonylagosan magas nádiposzáták (énekes-, cserregő- és foltos nádiposzáta, ná- kijelenthető, hogy e jelentős kiterjedésű terület a Tisza szabá- vércse is ragaszkodik ehhez a vidékhez. (B. P.) aránya, gondoljunk csak a Magyaradi-erdőre, a falu északi dirigó), a nádast éjszakázóhelyként használó füstifecskék, lyozásáig (XIX. sz. közepe) laposok, fertők, mocsarak hazája részén fekvő tölgyerdőre vagy éppen a Laskót kísérő erdő- seregélyek fordulnak elő nagyobb számban, de akadt már volt, legfeljebb a magasabban fekvő, úgynevezett hátakon sávra. Ez utóbbi a Laskóval együtt egyfajta ökológiai folyosót hálóba jégmadár vagy a nálunk csak ilyenkor előforduló füle- folyhatott legeltetéses állattartás. A nánai határ másik, a kör- képez, melynek szerepe és jelentősége leglátványosabban mülesitke. A fasorokban vonulók többségét a poszátafélék és nyékbeli települések korabeli állapotaihoz képest szembeötlő a madárvonulásban mutatkozik meg. Különösen az időben füzikék adják, így a barátposzáta, a csilpcsalp- és a fitiszfüzi- jellegzetessége, hogy az árvízmentes, északnyugati oldalon elnyújtottabb őszi vonulás során énekesmadarak százai je- ke, de rendszeresen előfordul a tövisszúró gébics, a fülemüle már a XVIII. században nagy kiterjedésű, összefüggő szántó- lennek meg a „folyosóban”, ilyenkor vizuális megfigyeléssel vagy éppen a szürke légykapó. Ritka, de szinte minden évben földeket találunk Nánai szántó-mezők térképi név alatt. Ezek és gyűrűző hálókkal vizsgálják a szakemberek e madártömeg megjelenik a kis légykapó és a nagy fülemüle egy-egy fiatal szerint e népes település lakói a lehetőségekhez képest kiter- fajait, mennyiségi viszonyait és vonulásuk jellemzőit. Termé- példánya. (B. P.) jedt, a környezet és a táj formálását meghatározó szántóföldi szetesen a befogott madarak gyűrűt is kapnak, ami alapján művelést folytatott. Az ember, táj- és természeti arculatfor- majd újbóli megkerülésükkor pontosan meghatározható az máló szerepe a későbbiek folyamán még markánsabban meg- adott faj vonulási útvonala, annak sebessége vagy éppen a nyilvánult, a folyamszabályozást követően pedig a település telelés helye. A már több mint egy évtizede, minden év au- határának egészén tetten érhetővé vált. gusztusában megszervezett Laskó-parti vonuláskutató és Napjainkban a Hevesi-sík egésze döntően mezőgazda- gyűrűzőtábor rengeteg adatot szolgáltatott az itt átvonuló sági hasznosítású agrár- vagy kultúrtájjá alakult, de egyes madarakról és persze a Laskó-patak ebbéli szerepéről. részei, mint például a tiszanánai határ még továbbra is Az őszi vonulás egy rendkívül összetett és ugyanakkor nagyfokú élőhelyi változatossággal jellemezhetők. Mindez változatos jelenség, szinte fajonként más és más dinamika természetesen a növény- és állatvilág változatosságát is ma- mellett zajlik. Általában a fészekaljak kirepülését követően gában hordozza, ami a madárvilág tekintetében különösen egy rövid erőnlétgyűjtés következik, ami sok fajnál csoportos megmutatkozik. A sok kiemelt jelentőségű madártani érték formában zajlik, mások magányosan teszik mindezt. Vannak között találjuk a kék vércsét, mint a Hevesi-sík egyik legér- fajok, melyek a megfelelő kondíció elérését követően vi- tékesebb karakter madárfaját. A múlt század 80-as éveiben Hím kék vércse (J. T.) szonylag gyorsan végighaladnak a vonulási útvonalon, míg Nádirigó (J. T.) Zaránk ajánlott Irodalom

32 A kunhalmok vegetációjának jellemző fajai lehetnek a Bartha Dénes (szerk.) 2012: Magyarország ritka fa- és cserje- Merkl Ottó – Vig Károly 2009: Bogarak a pannon régióban. 33 Nagy-Alföldön a taréjos búzafű és a hengeres kecskebúza, fajainak atlasza. Kossuth Kiadó 352 p. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, B. K. L. Kiadó, Ma- de sok kunhalmon megtalálható a kunkorgó árvalányhaj és gyar Természettudományi Múzeum. Szombathely 496 p. Bihari Zoltán – Csorba Gábor – Heltai Miklós (szerk.) 2007: a pusztai csenkesz, vagy éppen az olyan ritkaságok, mint a A magyarországi emlősök atlasza. Kossuth Kiadó 408 p. Molnár Attila – Sulyok József – Vidéki Róbert 1998: Vadon élő magyar szegfű, magyar zsálya és a Sadler-imola. Sajnos a orchideák. Mezőgazda Kiadó 160 p. Hevesi-síkon szinte az összes halom már volt szántva, így Ecsedi Zoltán (szerk) 2005: A Hortobágy madárvilága. Mező- ősgyepként csak ott maradhattak meg, ahol más funkció is gazda kiadó 588 p. Péchy Tamás – Haraszthy László 1997: Magyarország kétéltűi társult (l. a tarnaörsi kápolna leírását). és hüllői. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egye- Hadarics Tibor – Zalai Tamás (szerk.) 2008: Magyarország Az így megmaradt növényzet sajátos állatvilágnak ad sület, Budapest. otthont. A száraz, meleg mikroklímájú területeken sok faj madarainak névjegyzéke. (Nomenclator avium Hunga- találja meg életfeltételeit. A gyakrabban szem elé kerülő riae). Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Rakonczay Zoltán (szerk.) 1989: Vörös könyv. A Magyarorszá- olasz sáska, mezei tücsök és fekete tücsök mellett olyan rit- Budapest. 278 p. gon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Akadémiai Kiadó, Budapest 359 p. kább, védett rovarfajok is megjelenhetnek a kunhalmokon, Havasi Norbert (szerk.) 2012: Heves megye helyi jelentőségű mint a sisakos sáska vagy a magyar virágbogár. védett természeti értékei. Kaptárkő Természetvédelmi és Tardy János (szerk.) 1996: Magyarország települések védett Ez utóbbi faj Magyarországon a kötöttebb talajú füves Kulturális Egyesület, Eger, 100 p. természeti értékei. Mezőgazda Kiadó 665 pp. élőhelyeken, sztyeppréteken, löszös területeken szélesebb körben terjedt el, de sehol sem gyakori. A kifejlett egyedek Király Gergely (szerk.) 2009: Új magyar füvészkönyv I. Ma- Varga Zoltán 2002: Ők élnek Pannóniában. Well-Press Kiadó bogáncs- és aszatféléken táplálkoznak úgy, hogy magukat gyarország hajtásos növényei. Határozókulcsok. Aggte- Kft. 212 p. sokszor mélyen a virágzatokba fúrják és azok nedvdús ré- leki Nemzeti Park Igazgatóság, 616 p. szeivel, illetve a virágzatok alatti szárrésszel táplálkoznak. Egyes szerzők szerint a magyar virágbogár lárvái különböző kisrágcsálók járataiban fejlődnek, és az ott összegyűlt nö- vényi törmelékkel, korhadékkal táplálkoznak. A zaránki Nagy-halmon a rovarok mellett egyéb élőlény csoportok képviselőivel is találkozhatunk. Így a puhatestű- Cigánycsuk (J. T.) ek közül a kórócsiga, a kétéltűeknél a barna ásóbéka, míg a hüllők közül a fürge gyík a kiemelendő. A madarak közül Zaránk, a térség legkisebb lélekszámú települése, ame- például a mezei pacsirta, a sárga billegető vagy éppen a lyet először 1274-ben, egy oklevélben említenek, akkor cigánycsuk is szívesen fészkel a halmok környékén. Emlős még Zaranca néven. A terület azonban már jóval korábban állatok is gyakran lehetnek a kunhalmok lakói, mint a ha- benépesült, minthogy a község nyugati részén kőkori, zánkban védett molnárgörény is. (E. R.) keleti részén bronzkori telepet, másutt népvándorlás kori lovassírt találtak. Az ősi idők emlékét őrzi az itt található Nagy-halom is, amely a hajdanvolt mintegy 40 000 alföldi kunhalom közé tartozik. A kunhalmok természet- és tájvédelmi szempontból is igen jelentősek, minthogy a mezőgazdasági művelés alatt álló síkvidékeken – a környező térszínből való kiemelkedé- sük miatt – sok esetben kimaradtak az intenzív művelésből, ezért a terület természetes állapotára jellemző növényzet (löszfalnövényzet, löszpusztagyep stb.), a természetes nö- vénytársulások, vagy azok különböző mértékben degradált maradványai, valamint az ezekhez kötődő állatvilág fenn- maradhattak területükön. Ily módon szigetekként őrzik az intenzív mezőgazdasági művelés előtti időszakra jellemző természeti környezet nyomait. Barna ásóbéka (J. T.) Téli táj (J. T.) 34 Az alábbi lista a füzetben szereplő növény- és állatfajok jegyzékét tartalmazza. A fajok magyar és tudományos neve mellett madársisak, kardos Cephalanthera longifolia V 4 35 feltüntetésre került védettségi besorolásuk is. Magyarázat: V - védett faj, FV - fokozottan védett faj, Nat - közösségi jelentőségű nadálytő, gumós Symphytum tuberosum 17 faj (Natura 2000 hálózat). A vastag betűvel jelzett oldalszámon található a faj részletesebb leírása. nőszirom, mocsári Iris pseudacorus 5 nőszirom, fátyolos Iris spuria V 5, 7, 19 ördögszem, vajszínű Scabiosa ochroleuca 4 Magyar név Tudományos név Védettség Oldalszám őszirózsa, réti Aster sedifolius V 5, 25 növények Védettség leírás őszirózsa, sziki Aster tripolium subsp. pannonicum 4, 7, 25 aszat, kisfészkű Cirsium brachycephalum V, Nat 2, 25 pimpó, kiterült Potentilla patula V 7 aszuszegfű, homoki Petrorhagia prolifera 4 repcsény, szürke Erysimum diffusum 26 bárányparéj, magyar Camphorosma annua 7, 20, 26 rózsa, rozsdás Rosa rubiginosa 2 bogáncs, bókoló Carduus nutans subsp. macrolepis 2 sárma, nyúlánk Ornithogalum brevistylum V 8, 19 boglárka, villás Ranunculus pedatus 26 sás, deres Carex flacca 8 borgyökér, gyűrűs Oenanthe silaifolia 25 sás, réti Carex distans 8 borkóró, közönséges Thalictrum minus 19 süntök Echinocystis lobata 17 búzafű, taréjos Agropyron pectinatum 26, 32 szamóca, csattogó Fragaria viridis 4 cickafark, sziki Achillea asplenifolia 8 szegfű, magyar Dianthus pontederae 32 csenkesz, pusztai (barázdált) Festuca rupicola 8, 32 szürkekáka, homoki Holoschoenus romanus 8 csicsóka, vad- Helianthus tuberosus agg. 17 tarsóka, Janka– Thlaspi jankae V, Nat 5, 7, 13, 19, 23 dárdahere, selymes Dorycnium germanicum 19 tócsahúr, heverő Peplis portula 2 éger, mézgás Alnus glutinosa 7, 19 tölgy, cser- Quercus cerris 18 egérfarkfű, pici Myosurus minimus 25 tölgy, kocsányos Quercus robur 4 farkasalma, közönséges Aristolochia clematis 12 tölgy, molyhos Q. pubescens 18 földitömjén, hasznos Pimpinella saxifraga 4 útifű, sziki Plantago maritima 25 füzény, alacsony Lythrum hyssopifolia 2 üröm, sziki Artemisia santonicum 25, 26 galambvirág, erdei Isopyrum thalictroides 17 zergevirág, magyar Doronicum hungaricum V 13 gamandor, vízi Teucrium scordium 25 zsálya, magyar Salvia aethiopis 32 gurgolya, homoki Seseli annuum 7 zsurló, óriás Equisetum telmateia 9 gyöngyperje, magas Melica altissima 13 állatok habszegfű, homoki Silene conica 26 gerinctelenek harangvirág, olasz Campanula bononiensis 32 farkasalmalepke Zerynthia polyxena V, Nat 12 hernyópázsit, sziki Beckmannia erucifolius 2, 4 fekete tücsök Melanogryllus desertus 32 iglice, tövises Ononis spinosa 2 foltosszárnyjegyű rabló (szitakötő) Lestes barbarus 23 imola, Sadler- Centaurea sadleriana V 32 imádkozó sáska Mantis religiosa V 23 imola, tövises Centaurea spinulosa 19 kisasszony szitakötő Calopteryx virgo V 23 iringó, mezei Eryngium campestre 2 laposhasú acsa Libellula depressa 23 iszalag, erdei Clematis vitalba 17 magyar tavaszi fésűsbagoly (lepke) Dioszeghyana schmidtii FV, Nat 18 iszalag, felálló Clematis recta 19 magyar virágbogár Protaetia ungarica V 32 iszalag, réti Clematis integrifolia V 12, 17, 19 mezei tücsök Gryllus campestris 32 iszaprojt, törpe Limosella aquatica 2 nagy szarvasbogár Lucanus cervus V, Nat 29 juhar, zöld Acer negundo 17 nagy szikibagolylepke Gortyna borelii FV, Nat 5 kandilla, mezei Nigella arvensis 26 nagy tűzlepke Lycaena dispar V, Nat 15 kecskebúza, hengeres Aegilops cylindrica 32 olasz sáska Calliptamus italicus 32 kékperje, magyar Molinia hungarica 8 orrszarvú bogár Oryctes nasicornis V 29 kerep, bársony- Tetragonolobus maritimus 8 pompás virágbogár Protaetia aeruginosa 29 kígyófarkfű (magyar kígyófark) Pholiurus pannonicus 4 sisakos sáska Acrida hungarica V 32 kikerics, őszi Colchicum autumnale 19, 24 sötétszárnyú tőrösdarázs Scolia hirta 29 királydinnye, földi Tribulus terrestris subsp. orientalis 26 széleslábú szitakötő Platycnemis pennipes 23 kocsord, buglyos Peucedanum alsaticum 13 sztyeplepke Catopta thrips FV, Nat 16 kocsord, sziki Peucedanum officinale V 5, 19 törpeszender Proserpinus proserpina V, Nat 9 komló, japán Humulus japonicus 17 zebracsiga Zebrina detrita 32 kőris, amerikai Fraxinus pennsylvanica 17 kétéltűek látonya, pocsolya- Elatine alsinastrum V 2 barna ásóbéka Pelobates fuscus V, Nat 11.32 ligetszépe, parlagi Oenothera biennis 9 barna varangy Bufo bufo V, Nat 11 lórom, tavi Rumex hydrolapathum 15 dunai tarajosgőte Triturus dobrogicus V, Nat 11, 24 macskahere, gumós Phlomis tuberosa V 5, 7, 8, 12, 13, 16, 19 kis tavibéka Pelophylax lessonae V, Nat 11 madárhúr, sziki Cerastium dubium 26 mocsári béka Rana arvalis V, Nat 11 madársisak, fehér Cephalanthera damasonium V 4 nagy tavibéka Pelophylax ridibunda V, Nat 11 36 pettyes gőte Triturus vulgaris V 11 vöröshasú unka Bombina bombina V, Nat 11, 13, 24 zöld leveli béka Hyla arborea V, Nat 11 zöld varangy Bufo viridis V, Nat 11 hüllők fürge gyík Lacerta agilis V, Nat 13, 32 vízisikló Natrix natrix V, Nat 13 halak fenékjáró küllő Gobio gobio V 28 halványfoltú küllő Gobio albipinnatus V, Nat 28 kövi csík Barbatula barbatula V, Nat 13, 28 réti csík Misgurnus fossilis V, Nat 28 selymes durbincs Gymnocephalus schraetser V, Nat 28 sujtásos küsz Alburnoides bipunctatus V, Nat 28 szivárványos ökle Rhodeus sericeus V, Nat 28 törpecsík Sabanejewia aurata V, Nat 28 vágócsík Cobitis elongatoides V, Nat 13, 28 vágódurbincs Gymnocephalus cernuus 28 madarak apácalúd Branta leucopsis V 21 barátposzáta Sylvia atricapilla V 31 Szerkesztette: Schmotzer András – Borbáth Péter cigánycsuk Saxicola torquatus V 32 cserregő nádiposzáta Acrocephalus scirpaceus V 31 Szerzők: Borbáth Péter – B. P. csilpcsalpfüzike Phylloscopus collybita V 31 Enyedi Róbert – E. R. énekes nádiposzáta Acrocephalus palustris V 31 Kozma Péter – K. P. fehér gólya Ciconia ciconia FV, Nat 31 fekete gólya Ciconia nigra FV, Nat 14 Schmotzer András – S. A. fitiszfüzike Phylloscopus trochilus V 31 foltos nádiposzáta Acrocephalus schoenobaenus V 31 A fényképeket készítette: Borbáth Péter – B. P. fülemüle Luscinia megarhynchos V 31 Császár Zsuzsanna – Cs. Zs. fülemülesitke Acrocephalus melanopogon V, Nat 31 füsti fecske Hirundo rustica V 31 Enyedi Róbert – E. R. gyurgyalag Merops apiaster FV, Nat 10 Józsa Ádám Csaba – J. Á. Cs. jégmadár Alcedo atthis V, Nat 31 Jakab Tibor – J. T. kék vércse Falco vespertinus FV, Nat 30 Lothar Lang – L. L. kerecsensólyom Falco cherugg FV, Nat 3 kis légykapó Ficedula parva FV, Nat 31 Kovács András – K. A. kis lilik Anser erythropus FV, Nat 21 Kovács Gábor – K. G. mezei pacsirta Alauda arvensis V 32 Korompai Tamás – K. T. nádirigó Acrocephalus arundinaceus V 31 Kozma Péter – K. P. nagy fülemüle Luscinia luscinia FV 31 nagy lilik Anser albifrons V, Nat 21 Kalmár Zsuzsanna – K. Zs. nyári lúd Anser anser V, Nat 21 Pintér Balázs – P. B. parlagi sas Aquila heliaca FV, Nat 3 Schmotzer András – S. A. partifecske Riparia riparia V, Nat 10 Illusztrációk: Táboská Jana rétisas Haliaeetus albicilla FV, Nat 3 sárga billegető Motacilla flava V 32 Kiadja: Üröm Környezet- és Természetvédelmi seregély Sturnus vulgaris V 31 Egyesület, Heves szirti sas Aquila chrysaetos FV, Nat 3 Adószám: 18582334-1-10 szürke légykapó Muscicapa striata V 31 tövisszúró gébics Lanius collurio V, Nat 6 túzok Otis tarda FV, Nat 22 Nyomdai munkák: Garamond 91 Kft. ugartyúk Burhinus oedicnemus FV, Nat 27 Grafika és tördelés: Molnár Zoltán vetési lúd Anser fabalis V, Nat 21 vörösnyakú lúd Branta ruficollis FV, Nat 21 emlős ISBN 978-963-08-8490-7 molnárgörény Mustela eversmannii V, Nat 32 Eger 2013