Védett Erdők Természetességi Állapotának Fenntartása És Fejlesztése

ROSALIA kézikönyvek 2. ROSALIA kézikönyvek 2.

A szerzők elérhetősége: E kötet megjelenéséhez a Kárpátokban található nemzeti parkok közös, FRANK TAMÁS „BioREGIO-Carpathians” rövidcímet Bükki Nemzeti Park Igazgatóság 3304 Eger, Sánc u. 6. viselő pályázata biztosított forrást [email protected] Frank Tamás – Szmorad Ferenc (www.bioregio-carpathians.eu). A 2011–2014 között megvalósított SZMORAD FERENC projekt célja a kárpáti területek ELTE TTK Biológiai Intézet, kezelési terveinek összehangolása, Növényrendszertani, Ökológiai és Elméleti Biológiai Tanszék a természeti erőforrások és a védett 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C. Védett erdők területek egységes kezelése volt. [email protected] A projekt olyan, már meglévő együttműködésekre épült, mint természetességi állapotának például a Kárpátok Egyezmény. A közreműködők elérhetősége: Jelen tanulmány megjelentetésén túl GÉRINGER PÉTER fenntartása és fejlesztése a Duna–Ipoly Nemzeti Park Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Igazgatóság többek között az alábbi 1121 Budapest, Költő u. 21. feladatokat végezte el e projekt [email protected] A védett természeti területen levő erdők kezelésének témaköréhez kap- keretében: csolódóan az elmúlt két évtizedben számos kézikönyv, útmutató és szak- • Határon átnyúló természetvédelmi FILOTÁS ZOLTÁN mai segédlet látott napvilágot. E kiadványok közös jellemzője, hogy a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi célok megvalósítását az erdőgazdálkodási gyakorlat kezelési tervet készített az 6000 Kecskemét, Liszt F. u. 19. szabályozásán, az alkalmazott gazdálkodási szemlélet megváltoztatásán Ipoly-völgyre. keresztül próbálták megfogalmazni. Erdőkre vonatkozó, kifejezetten ter- [email protected] • A nemzeti park területére vonatkozó mészetvédelmi kezelési célú utalásokkal ugyanakkor alig találkozhattunk a szakirodalomban, s kevés szó esett természetvédelmi erdőkezelés elvi kutatási eredményeket vásárolt. LACZKÓ PÉTER alapjairól is. Jelen összeállításban mindezek részbeni pótlására teszünk • Elvégezte a nemzeti parki erdőgazdálkodó kísérletet. Megpróbáljuk bemutatni mit lehet és mit kell tennünk, hogy erdőterületek természetességi 3996 Füzér, Petőfi út 5. védett erdeinket minél jobb természetességi állapotban, minél magasabb [email protected] biológiai értékkel tudjuk fenntartani. Megközelítésünkben az erdőket vizsgálatát. érintő célirányos természetvédelmi beavatkozások bemutatására kerül • Határon átnyúló szinkron NAGY ISTVÁN nagyobb hangsúly, de a kiadványnak kettős megközelítést biztosítva ki- vízimadár-számlálást tartott Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság térünk a biodiverzitás-megőrzés szempontjainak leginkább megfelelő, a szlovák oldali intézménnyel. 1121 Budapest, Költő u. 21. folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodás részletkérdéseire is. A „bárhol alkalmazható, biztos receptek” helyett látásmódot, szemléletet, • Határon átnyúló túraútvonalat [email protected] irányokat és megoldási lehetőségeket igyekszünk közvetíteni, illetve nem alakított ki az Ipoly-völgyben. utolsó sorban továbblépést elősegítő, előremutató kérdések megfogal- mazáshoz kívánunk muníciót szolgáltatni. A fenti gondolatok jegyében ajánljuk e kiadványt az erdők természetvédelme iránt elkötelezett valamennyi érdeklődőnek! Védett erdők természetességi állapotának fenntartása és fejlesztése

Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság ROSALIA kézikönyvek 2. ROSALIA kézikönyvek 2.

Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság ROSALIA kézikönyvek 2

VÉDETT ERDŐK TERMÉSZETESSÉGI ÁLLAPOTÁNAK FENNTARTÁSA ÉS FEJLESZTÉSE ROSALIA KÉZIKÖNYVEK

Marticsek József (szerk.) (2010): Tájgazdálkodás Pannon gyepeken. Rosalia kézikönyvek 1. – Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest, 244 old. ISBN 978 963 88013 9 5 Frank Tamás és Szmorad Ferenc (2014): Védett erdők természetességi állapotának fenntartása és fejlesz- tése. Rosalia kézikönyvek 2. – Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest, 160 old. ISBN 978 615 5241 12 3

ROSALIA TANULMÁNYKÖTETEK

Barina Zoltán (2006): A Gerecse hegység fl órája. (Flora of the Gerecse Mountains.) – Magyar Természettu- dományi Múzeum és Duna–Ipoly Nemzeti Park Igaz gatóság, Budapest, 612 pp. ISBN 963 7093 91 5 Nagy József (2007): A Börzsöny hegység edényes fl órája. (Vascular fl ora of the Börzsöny Mountains.) – Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest, 378 pp. ISBN 978 963 87687 0 4 Halpern Bálint (szerk.) (2007): A rákosi vipera védelme. Tanulmánygyűjtemény. (Studies on the conservation of the Hungarian Meadow Viper.) – Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest, 194 pp. ISBN 978 963 87687 3 5 Dobolyi Konstantin és Kézdy Pál (szerk.) (2008): Természetvédelem és kutatás a Szénás-hegycsoporton. Tanulmánygyűjtemény. (Nature conservation and researches on the Szénás Hills.) – Duna–Ipoly Nem- zeti Park Igazgatóság, Budapest, 431 pp. ISBN 978 963 88013 0 2 Pintér Balázs és Tímár Gábor (szerk.) (2010): A Naszály természetrajza. Tanulmány gyűj temény. (A natural history of Mt Naszály, Hungary.) – Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest, 817 pp. ISBN 978 963 88013 6 4 Ver György (szerk.) (2011): Természetvédelem és kutatás a Duna–Tisza közi homokhátságon. (Nature conservation and researches on the Sandridge of the Danube–Tisza Interfl uve.) – Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest, 521 pp. ISBN 978 615 5241 00 0 Vidra Tamás (szerk.) (2012): Természetvédelem és kutatás a Tápió-vidéken. (Nature conser vation and research in the Tápió region.) – Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest, 656 pp. ISBN 978 615 5241 03 1 Kézdy Pál és Tóth Zoltán (szerk.) (2012): Természetvédelem és kutatás a budai Sas-hegyen. (Nature conservation and research in Mt Sas-hegy.) – Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest, 592 pp. ISBN 978 615 5241 04 8 VÉDETT ERDŐK TERMÉSZETESSÉGI ÁLLAPOTÁNAK FENNTARTÁSA ÉS FEJLESZTÉSE

Hogyan csináljunk faállományból erdőt?

Frank Tamás és Szmorad Ferenc

Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Budapest, 2014 Szakmai segédlet a nemzeti park igazgatóságok, zöld hatóságok továbbá civil szervezetek erdőkezeléssel foglalkozó munkatársai számára.

A kézirat lezárva: 2014. május

Írta és szerkesztette: Frank Tamás és Szmorad Ferenc

Közreműködők: Filotás Zoltán Géringer Péter Laczkó Péter Nagy István

Lektorálta: Dr. Aszalós Réka (MTA ÖK ÖBI, Vácrátót) – 1–2., 5. fejezet Grósz Róbert (Duna–Ipoly NPI, Budapest) – 1–4. fejezet Nagy István (Duna–Ipoly NPI, Budapest) – 5. fejezet Papp Orsolya (Érd) – 5. fejezet

Olvasószerkesztő: Lkös László

Borító terv és tipográﬁ a: Németh János Címlap fotó: Frank Tamás, Kalotás Zsolt, Szmorad Ferenc

E kötet megjelenését a Délkelet-európai Transznacionális Együttműködési Program (SEE/B/0010/2.3/X) támogatása tette lehetővé

ISBN 978 615 5241 12 3

Minden jog fenntartva. A kiadó engedélye nélkül nem sokszorosítható, valamint elektronikus keresőrendszerekben nem tárolható és publikálható.

Nyomdai előkészítés / Typeset: Pars Ltd., Budapest Nyomás / Printed by: Mondat Kft., Vác Tartalomjegyzék

Előszó ...... 7

1. Bevezetés (Frank T. – Szmorad F.) ...... 9

2. Az erdők kezelésének elvi alapjai ...... 11 2.1. A természetvédelmi erdőkezelés, természetközeli és természetes folyamatokra épülő erdőgazdálkodás eltérései (Frank T. – Szmorad F.) ...... 11 2.2. Az erdei élőhelyfenntartás és -fejlesztés szükségessége (Frank T.) ...... 15 2.3. Az erdőkezelés/erdőgazdálkodás lehetséges irányai, megoldásai (Szmorad F.) ...... 18 2.4. Az erdőkezelési/erdőgazdálkodási beavatkozások néhány alapkérdése (Frank T.) ...... 24 2.5. Az optimális és elvárható élőhelyi állapot jellemzése (Frank T. – Szmorad F.) ...... 25 2.6. Az erdőterületen belüli nem erdős élőhelyek és nem zárt erdei élőhelymozaikok kezelési kérdései (Szmorad F.) ...... 30 2.7. Fajvédelmi kérdések ...... 34 2.7.1. Odúlakók (Frank T.) ...... 34 2.7.2. Szaproxilofágok (Frank T.) ...... 38 2.7.3. Herbivor rovarok (nappali lepkék) (Frank T.) ...... 40 2.7.4. Nem odúlakó erdei énekesmadárfajok (Frank T.) ...... 43 2.7.5. Erdei ragadozómadár-fajok, fekete gólya (Frank T.) ...... 44 2.7.6. Erdei vízfolyásokhoz, vízállásokhoz, forrásokhoz, forráslápokhoz kötődő gerinctelen állatfajok (Frank T.) ...... 46 2.7.7. Élőhely-specialista lágyszárú növények (Szmorad F.) ...... 47

3. Az erdők kezelésének jogszabályi háttere ...... 51 3.1. A védett természeti területekre vonatkozó fontosabb jogszabályi elemek (Frank T. – Szmorad F.) . . . 51 3.2. A Natura 2000 területekre vonatkozó fontosabb jogszabályi elemek (Szmorad F.) ...... 56 3.3. A védett és a nem védett Natura 2000 területek közötti lényegi szabályozási eltérések (Szmorad F.) ...... 58 3.4. A természetvédelmi célok és jogszabályok egyeztethetősége, ütközése (Frank T. – Szmorad F.) . . . 61

4. Az erdőgazdálkodás/erdőkezelés tervezése (Szmorad F.) ...... 63 4.1. Az erdőtervezés fogalma, hatóköre és menetrendje ...... 63 4.2. Általános erdőtervezési szempontok ...... 68 4.3. A megjelenítendő természetvédelmi (élőhelyvédelmi, fajvédelmi) szempontok ...... 75 4.3.1. A megjelenítés igazgatási és technikai keretei ...... 75 4.3.2. A védett természeti területek tervezési irányelvei ...... 77 4.3.3. A különleges madárvédelmi területek tervezési irányelvei ...... 87 4.3.4. A természetmegőrzési területek tervezési irányelvei ...... 93 4.4. A természetes folyamatokra alapozott, folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodás tervezésének speciﬁ kus kérdései ...... 96 4.4.1. Az erdőszerkezet átalakításának tervezése ...... 96

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 5 4.4.2. Szálalás tervezése ...... 99 4.5. A természetvédelmi erdőkezelés tervezésének speciﬁ kus kérdései ...... 101 4.6. Az erdőtervezés folyamatához, az abban történő közreműködéshez kapcsolódó gyakorlati tapasztalatok, ajánlások ...... 102

5. Az erdők kezelésének gyakorlata ...... 105 5.1. A meglévő erdei élőhelyek védelme, megtartása (Szmorad F. – Frank T.) ...... 105 5.2. Az elvárható élőhelyi állapot közelítése: az erdei élőhelyi elemek fejlesztése, bővítése (Frank T.) ...... 111 5.2.1. Fontosabb élőhely-fejlesztési beavatkozások ...... 111 5.2.2. Speciális természetvédelmi kezelési beavatkozások ...... 111 5.3. A fafajcserés átalakítások végigvitelének kérdései (Szmorad F. – Frank T.) ...... 114 5.4. A vágásos erdők faállományszerkezet-átalakításának kérdései (időbeni, térbeli skála) (Szmorad F. – Frank T.) ...... 117 5.4.1. A faállományszerkezet-átalakítás időbeni folyamata ...... 118 5.4.2. A faállományszerkezet-átalakítás térbeli léptékének és mintázatának kérdései ...... 122

6. Az erdei élőhelyek fenntartásának és fejlesztésének esettanulmányai ...... 125 6.1. Ipoly-völgyi égeresek természetvédelmi kezelésének tervezése (Géringer P.) ...... 125 6.2. Égerfelújulás elősegítése (Nagy I.) ...... 126 6.2.1. Égerfelújulás elősegítése talajbolygatással 6.2.2. Égerfelújulás elősegítése holt fa visszahagyásával ...... 127 6.2.3. Kis területű széldöntött folt érintetlenül hagyása mézgás éger állományban ...... 128 6.3. Kis területű széldöntött folt érintetlenül hagyása magyar kőris állományban (Nagy I.) ...... 128 6.4. Fekvő holtfa-csoport és lék kialakítása idős keményfás ligeterdőben (Nagy I.) ...... 129 6.5. Zöld juhar vegyszeres és mechanikus visszaszorítása (Nagy I.) ...... 131 6.5.1. Zöld juhar vegyszeres és mechanikus visszaszorítása I...... 131 6.5.2. Zöld juhar vegyszeres és mechanikus visszaszorítása II...... 132 6.5.3. Zöld juhar vegyszeres és mechanikus visszaszorítása III...... 133 6.6. Homoki erdőben selyemkóró visszaszorítása és tisztások fenntartása (Filotás Z.) ...... 133 6.7. Homoki fenyves ültetvény fokozatos átalakítása (Filotás Z.) ...... 135 6.8. Középkorú, lombelegyes erdeifenyves átalakítása (Szmorad F.) ...... 136 6.9. Mozaikos erdőszerkezet kialakítása idős, őshonos lombos állományban (Frank T.) ...... 138 6.10. Lékek kialakítása ﬁ atal, homogén erdőben (Frank T. – Laczkó P.) ...... 141 6.11. Lékek kialakítása szubmontán bükkösben (Frank T. – Laczkó P.) ...... 144 6.12. Holtfa-készítés és más erdőszerkezeti elem kialakítása, megőrzése (Frank T.) ...... 146

Irodalomjegyzék ...... 149

Mellékletek ...... 153

6 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Előszó

A védett természeti területeken lévő erdők természet- velési tevékenységét, illetve ezen belül a folyamatos védelmi irányelvek szerinti fenntartása huzamosabb erdőborítást biztosító erdőgazdálkodás természetvé- ideje szolgál szakmai és szakmapolitikai viták alap- delmi szempontjait is érintjük. A természetvédelem jául. Az elmúlt két évtizedben számtalan rendezvény területén dolgozók részére készített kiadványunkban és kiadvány tűzte napirendre az erdőgazdálkodás és a tehát a két megközelítést együtt és egymás mellett természetvédelem szempontrendszere között mutat- mutatjuk be. kozó ellentmondások tisztázását. A viták rendszerint A szakmai kiadvány helyenként kitér egyes bioló- a természetvédelmi elvárások gazdálkodás melletti giai-ökológiai fogalmak és összefüggések ismerteté- érvényesítése, illetve egyes védett területek esetében sére, illetve az alapvető erdészeti-erdőgazdálkodási a gazdálkodás létjogosultsága kapcsán merültek fel. ismeretanyag fontosabb részeinek felvázolására is. Ugyanakkor az elmúlt időszakban fokozatosan meg- Történik mindezt azért, hogy a természetvédelmi jelent a kifejezetten természetvédelmi célokat szol- szakterületen tevékenykedő, különböző előképzett- gáló kezelés igénye is. Ennek megvalósításához egyes séggel rendelkező kollégák erdőkkel kapcsolatos el- különleges státusú területek, illetve a nemzeti park méleti és gyakorlati ismereteinek bővítését, továbbá igazgatóságok vagyonkezelésébe került erdőterüle- a különböző feladatokba (körzeti erdőtervezés, keze- tek egyre nagyobb teret biztosítottak. A természet- lések részletkérdéseinek kidolgozása, kezelési mun- védelmi célú erdőkezelés saját fogalmi rendszere és kák levezénylése, ellenőrzése) való bekapcsolódás jogszabályi környezete azonban ezzel párhuzamosan lehetőségét hatékonyabban tudjuk szolgálni. Fontos nem alakult ki, így a felmerülő feladatokat a termé- azonban kiemelni, hogy ez a tanulmány nem bárhol szetvédelmi kezelő egyelőre az általános jogszabályi alkalmazható, biztos „recepteket”, hanem látásmó- környezetben kénytelen ellátni. dot, szemléletet, irányokat és megoldási lehetősége- A természetvédelmi célú erdőkezelés kapcsán mu- ket igyekszik közvetíteni, illetve nem utolsósorban a tatkozó fogalmi és egyéb hiányosságok sarkallták a továbblépést elősegítő, előremutató kérdések megfo- szerzőket arra, hogy megpróbálják a korábbi szakmai galmazásához kíván megfelelő muníciót szolgáltatni. útmutatók anyagát bővíteni, és nyitni a természetvé- Ennek megfelelően a szerzők az egyes kérdésköröket delmi kezelési szempontú megközelítés irányába. A többféle nézőpontból (például elvi alapok, jogszabá- most megjelenő tanulmány fő kérdése az, hogy mit lyi háttér, gyakorlati lehetőségek) tárgyalják. lehet, és mit kell tennünk, hogy egy adott erdőt mi- A fenti gondolatok jegyében ajánlom e kötetet min- nél jobb természetességi állapotban, minél magasabb den erdőkkel foglalkozó természetvédelmi szakem- biológiai értékkel tudjunk fenntartani. A kérdés meg- bernek, természetvédelmi őrnek, szakreferensnek, a válaszolásakor itt most az erdőket érintő célirányos természetvédelemhez kapcsolódó civil szervezetek természetvédelmi beavatkozások bemutatására kerül tagjainak, továbbá az erdők természetvédelme iránt nagyobb hangsúly. Ezzel együtt a védett erdőkben elkötelezett valamennyi érdeklődőnek! dolgozó erdőgazdálkodók erdőhasználati, erdőmű-

Budapest, 2014. június 16. Füri András igazgató Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 7

1. Bevezetés Frank Tamás és Szmorad Ferenc

Az erdőknek, mint legváltozatosabb szárazföldi élő- strukturális elemeire koncentrálva tárgyalja a termé- helyeknek mindig is nagy jelentősége volt a természet- szetes erdődinamikát alapnak tekintő, s így a termé- védelmi területek kialakításában. Ez jól tükröződik a szetvédelmi elvárásoknak is fokozottabban megfelelő magyarországi védett erdők arányában is: az orszá- erdőgazdálkodás elveit. gos jelentőségű védett természeti területek közel fele, A felsorolt kiadványok közös jellemzője, hogy a ter- mintegy 46%-a erdő (NÉBIH 2012). Ez Magyarország mészetvédelmi célok megvalósítását az erdőgazdálko- erdőterületének 23%-a, amelynek több mint egytize- dási gyakorlat szabályozásán, korlátozásán, az erdőmű- de, közel ötvenezer hektár a nemzeti park igazgató- velési szemlélet megváltoztatásán és az erdőgazdálkodó ságok vagyonkezelésében van. Továbbá a hazai erdők tevékenységén keresztül próbálják elérni. A kifejezetten 43%-a Natura 2000-es terület, amelynek 50%-a nem természetvédelmi kezelési célok szerinti tevékenység- védett. Az országos jelentőségű védett erdőterületek re való utalásokkal a „Természet–Erdő–Gazdálkodás” és a nem védett Natura 2000-es erdőterületek együt- című kiadványon kívül egyelőre csak az e kérdéskörben tesen Magyarország erdőterületeinek 45%-át teszik íródott „Természetvédelmi élőhelykezelés” című könyv- ki (NÉBIH 2012). Mindez alátámasztja, hogy a védett ben (Kozák 2012) találkozhatunk. és Natura 2000 besorolású erdeink természetességi Jelen tanulmányban azt kívánjuk bemutatni, hogy állapota és kezelésének jellege erőteljesen meghatá- mit kell tennünk az erdőben, és hogyan kell kezel- rozza a hazai erdők biodiverzitásának megőrzését és nünk az erdőt ahhoz, hogy a természetvédelmi ol- a természetvédelem jövőbeni kilátásait. talom alatt álló erdőterületek (elsősorban a nemzeti Az erdők kezelésének témaköréhez kapcsolódóan park igazgatóságok vagyonkezelésében lévő erdőte- az elmúlt két évtizedben számos kézikönyv, útmuta- rületek) maradéktalanul betöltsék védelmi és ezen tó, illetve szakmai segédlet látott napvilágot. Közülük belül is természetvédelmi rendeltetésüket. Továbbá, elsőként az „Irányelvek a természetvédelem alatt álló hogyan felelhetnek meg annak az elvárásnak is, hogy erdők kezelésére” című tanulmánykötet (Keszthelyi a hazai erdővagyon részeként, bevételi forrásként és mtsai 1995) jelent meg, mely munka erdőtipológiai egy részük hozzájáruljon a nemzetipark-igazgató- alapon kialakított egységekre, a természetvédelmi és ságok költségvetéséhez olyan módon, hogy az er- erdészeti távlati célok, valamint az erdőnevelési és dők biológiai értéke megmaradjon sőt, lehetőleg felújítási szempontok meghatározásával adta meg a növekedjen is. A bemutatást több példával, sokféle fontosabb gazdálkodási és kezelési irányelveket. Ha- esettanulmánnyal kívánjuk a gyakorlat számára is sonló koncepcióval, de már erdőtársulás-csoportok kézzelfoghatóvá tenni, rávilágítva arra, hogy a ter- szerinti tagolással jelentkezett „A természetszerű er- mészetvédelmi célú erdőkezelés hazánkban is egyre dők kezelése, a kultúr- és származékerdők megújítá- nagyobb szerepet kap. Véleményünk szerint a hazai sa” című kiadvány (Bartha 2001), illetve újabban az természetvédelem nagy kihívása és lehetősége az erdős élőhelytípusok kezelési elveit is taglaló „Natura ilyen kezelések egyre nagyobb arányú megvalósítása 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon” című kötet a nemzeti parkok területén, és e tevékenység bemu- (Haraszthy 2014). A fentieken túl fontos és úttörő tatása a laikus és szakmai közönség részére. Élőhelyi jellegű gondolatokat közreadó kiadványok fűződnek sokszínűségük és természetvédelmi rendeltetésük az 1999-ben alapított Pro Silva Hungaria Közhasz- okán a nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelésé- nú Egyesülethez. A „Természet–Erdő–Gazdálkodás” ben lévő erdőterületek a természetes folyamatokra című munka (Frank 2000), a „Pro Silva Enciklopédia” építő, folyamatos erdőborítást biztosító, illetve a ter- (Csóka 2005), valamint „A folyamatos erdőborítás mészetvédelmi erdőkezelés megoldásainak bemuta- fenntartása melletti erdőgazdálkodás alapjai” című tására is alkalmas gyakorlat megvalósíthatóságának, friss tankönyv (Varga 2013) már nem állománytípu- ökológiai és ökonómiai aspektusának bemutatására sok szerint, hanem az erdők kompozicionális és és modellezésére is nagy lehetőséget nyújtanak.

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 9 Frank Tamás és Szmorad Ferenc

A hagyományos, vágásos erdőgazdálkodás által egyik fő mozgatórugóját, amelynek szemléletét és el- kialakított erdőkép az, amit ismerünk, amit tanul- veit az 1990-es évek végétől elterjesztve a hazai erdő- tunk, és amit megszoktunk. Ennek jellemzője az egy- gazdálkodási gyakorlatban, természetes erdőtársulá- korú, homogén faállomány-szerkezet, a szegényes sainkban megindulhatott a szerkezeti és fajkészletbeli fafajösszetétel, vagy az őshonos elegyfafajok szinte változatosság tudatos növelése, a faállományból erdő teljes hiánya. A vágásos gazdálkodás hatásai jól tük- kialakulását elősegítő gazdálkodás elterjedése. Ez az röződnek az erdei élőhelyi komponensek hiányában új szemléletmód és gyakorlat rendkívül kedvező ala- is, mert alig, vagy nincs holt fa, odvas fa, cserjeszint, pot nyújt a természetvédelmi célkitűzések megvaló- lék, változatos összetételű állományrész (a legjellem- sításának, illetve érvényesítésének is. Továbbá stabil zőbb erdei élőhelyi elemek felsorolását lásd a 2.3. szakmai alapját biztosítja – az eltérő célokat megfo- fejezetben). Ugyanakkor az öreg erdő képét mutató, galmazó – természetvédelmi erdőkezelés megvalósí- meghatározóan idős fákból álló faállomány, a változa- tásának is. tos strukturális és kompozicionális összetétel, a sok- A fentebb ismertetett, más erdőművelési szemléle- féle erdei mikrohabitat jelenléte ma már az európai tet kívánó erdőkezelés elméleti és gyakorlati alapjaival erdők iránt kinyilvánított természetvédelmi és (mo- úttörő módon és közérthetően a „Természet–Erdő– dern) társadalmi elvárások része. Ez utóbbi leginkább Gazdálkodás” című könyv (Frank 2000) foglalko- abban nyilvánul meg, amit Prof. H.-J. Otto (2000) a zott. Ezt a szemléletet kívánja erősíteni és kiegészíteni Pro Silva Europa egykori elnöke már tizennégy éve jelen összeállítás is, amelynek további szándéka, hogy megfogalmazott: „A társadalom jellemzően igényli a hazai közegre szabottan, megvalósítható elvi alapokon „természetes” erdőt, a maradvány őserdők megőrzé- és gyakorlati példákon keresztül adjon iránymutatást sét és új természetvédelmi célú erdők létesítését, ahol elsősorban a természetvédelmi kezelő részére a védett minden erdészeti tevékenység kizárt”. Ezt a meglátást erdők kezeléséhez. Továbbá szélesebb körben is érthe- jól tükrözi az is, hogy a társadalom szívesen támo- tővé és elfogadhatóvá tegye az egyes természetvédelmi gatja a természetszerű erdők kialakítását szolgáló erdőkezelési beavatkozásokat, műveleteket, amelyek- erdőkezelési tevékenység ﬁ nanszírozását (lásd a ko- nek kizárólagos célja a nemzeti parkok vagyonkezelé- rábbi években erre a célra, a személyi jövedelemadó sében lévő erdőkben a természeti értékek megóvása. 1%-ából befolyt százmilliós nagyságrendű összege- A nemzeti park igazgatóságokra vonatkozó Vagyonke- ket). Mindez kiegészül azzal, hogy az erdőtulajdono- zelési Szabályzat (2012) erről egyértelműen fogalmaz: sok egy része egyre inkább a kiegyenlített, rendszeres „Az igazgatóságok vagyonkezelési tevékenységükkel kö- erdei haszonvétel lehetőségét igényli, amelyet az erdő telesek a vagyonkezelésükben lévő természetvédelmi ér- többcélú funkcióinak (ökológiai, ökonómiai, védelmi tékek fenntartásának feltétlen elsőbbséget biztosítani és és rekreációs rendeltetés) fenntartásával és a folya- ezzel a természetvédelmi oltalom alatt álló természeti matos erdőborítást is biztosító erdőműveléssel kíván területet vagyonkezelő további személyek vagy szerve- megvalósítani. Ez jelentette a Pro Silva mozgalom zetek számára jó példát nyújtani”.

10 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 2. Az erdők kezelésének elvi alapjai Frank Tamás és Szmorad Ferenc

2.1. A természetvédelmi erdőkezelés, természetközeli és természetes folyamatokra épülő erdőgazdálkodás eltérései Természetvédelmi oldalról gyakran felvetődik az a A védett természeti területeken lévő erdőkben paradox kérdés, hogy a nemzetipark-igazgatóságok rendszeresen vagy alkalmilag folytatott tevékenysé- vagyonkezelésben lévő erdőterületeken általában, gek rendszerének felállításához, letisztázásához érde- de különösen a természetszerű, őshonos erdőtársu- mes áttekintenünk, hogy az egyes tevékenységek mi- lásokban lehet-e az erdőkezelés, és különösen a ter- lyen motivációval, illetve milyen célzattal történnek: mészetvédelmi erdőkezelés eszköze a fakitermelés? Ahogy az itt következő fejezetben is látni fogjuk, A) Természetvédelmi erdőkezelés a védett erdők teljes érintetlenség melletti megőr- Ha a beavatkozás kizárólag természetvédelmi indít- zésének és fenntartásának is van létjogosultsága, tatású, célja a természetvédelmi célkitűzések megva- de ez csak az állományok egy részénél lehet meg- lósítása: felelő természetvédelmi kezelés. – a természeti értékek védelme, Ma még a legtöbb védett természeti területen lévő – az adott erdőterületen lévő őshonos (potenciális) erdőben is tennünk kell azért, hogy az emberi ha- erdőtársulás fenntartása, tások formálta erdő az erdei életközösségek fenn- – az erdő természetességi állapotának javítása, maradását, a biológiai sokféleség megőrzését minél – az erdődinamikai folyamatok érvényesülésének szélesebb körben biztosítsa, és a természetes erdődi- biztosítása, namikai folyamatok mielőbb regenerálódjanak. Véle- – az erdő természetes változatosságának, a kompozi- ményünk szerint a legtöbb védett erdőben végezhető cionális és a strukturális diverzitás kialakulásának olyan erdőkezelés – esetenként ez nagyon ﬁ nom, ala- elősegítése, csony intenzitású beavatkozást is jelenthet –, amely – az erdei életközösség megóvása, növeli az állomány faji és szerkezeti sokféleségét, és – a természetes erdei élőhelyi elemek fenntartása, érvényre juttatja a természetes erdődinamikai folya- kialakítása (pl. álló és fekvő holt fa, gyökértányér), matokat. A tapasztalatok szerint a természetvédelmi akkor magát a tevékenységet természetvédelmi er- kívánalmak csak részben biztosíthatóak az ökológi- dőkezelésként deﬁ niálhatjuk. A természetvédelmi ai értelemben is tartamos, természetes folyamatok- erdőkezelés beavatkozásai irányulhatnak az idegen- ra épülő erdőgazdálkodás következményeként. Az honos és termőhelyidegen fafajok fokozatos kiszorí- ilyen szemléletű erdőgazdálkodás a természetvédel- tására, de akár az aljnövényzet inváziós fajainak el- mi céloknak sok esetben megfelel, ugyanakkor ki kell távolítására is. A természetvédelmi erdőkezelés alap- hangsúlyoznunk, hogy bármilyen kedvező hatású is vetően nem erdőgazdálkodási tevékenység. Ameny- az erdei élőhelyekre a vágásos erdőgazdálkodásról a nyiben a természetvédelmi erdőkezelés részeként folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodásra fakitermelésre és faanyag-kiszállításra kerül sor, történő átállás, ez önmagában még nem természet- úgy a kitermelt/kiszállítható fa soha nem célja, védelmi erdőkezelés, utóbbi megvalósításához más hanem következménye az elvégzett beavatkozás- szempontoknak kell prioritást kapniuk (1–5. fény- nak! Természetvédelmi erdőkezelést alapvetően a kép). természetvédelmi érdekeltségű szervezetek (legin-

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 11 Frank Tamás és Szmorad Ferenc

1. fénykép. A gazdálkodási/kezelési célzatú beavatkozásokkal 2. fénykép. A hazai erdőkben ma még meghatározó a vágásos több évtizede nem érintett bükkösök a természetes erdőszerkezet erdőgazdálkodás által kialakított erdőkép. Az egykorú, homogén, hazai bemutató területei (Bükk: Őserdő). (Fotó: Szmorad Ferenc) mikroélőhelyekben szegény állományok biológiai értéke messze elmarad a természetes szerkezetű erdőkétől (Zempléni-hegység: Milic- kább az állami tulajdonú területeket kezelő nemzeti csoport). (Fotó: Szmorad Ferenc) park igazgatóságok) végeznek. akkor a tevékenységet természetes folyamatokra B) Természetes folyamatokra alapozott, folyamatos alapozott, folyamatos erdőborítást biztosító er- erdőborítást biztosító erdőgazdálkodás dőgazdálkodásként kezelhetjük. Az erdőgazdál- Ha a beavatkozás alapvetően gazdálkodási célzattal kodásnak ez a formája ugyan gazdálkodási motivá- (az erdő, mint természeti erőforrás hasznosításának ció mellett történik, de a faállomány összetételének szándékával) történik, de a tevékenység: alakítása mellett jelentős ﬁ gyelem jut a természetes – fokozottan épít a biológiai-ökológiai alapokra, erdőkre jellemző strukturális elemek megjelenítésé- – a természetes erdődinamikai folyamatok érvénye- re is. Nagyon fontos szempont, hogy az ilyen módon sülésére alapoz, kezelt erdőtömbben a zárt erdei élőhely további fel- –biztosítja a folyamatos idős erdőborítást, darabolódásával nem kell számolnunk, ezért ennek – kis térbeli mintázatokban a faegyedekre, facsopor- az erdőgazdálkodási módnak – jellegéből adódóan tokra koncentrál, – elhanyagolható mértékű, vagy nincs fragmentációs – hangsúlyt helyez a ﬁ nomabb térléptékben megjele- hatása. A faanyag kitermelése és kiszállítása kife- nő élőhelyi elemek megtartására, bővítésére, jezett célja a végzett tevékenységnek, amely átala- – természetvédelmi érdekeknek is alárendelten zajlik, kító, vagy szálaló üzemmódban folyik. Az említett

3. fénykép. Az elmúlt egy–másfél évtized új utakat kereső er- dőgazdálkodási törekvései következtében ma már számos hazai 4. fénykép. A természetes folyamatokra alapozott, folyamatos tájegységben találkozhatunk olyan megoldásokkal, melyek lépté- erdőborítást biztosító erdőgazdálkodás hosszabb távon nagyon he- kükben és jellegükben a természetes erdők dinamikájának egyes terogén, változatos, magas biológiai értéket képviselő erdőképet elemeit alkalmazzák (Magas-Bakony). (Fotó: Szmorad Ferenc) eredményez (Zempléni-hegység: Vágáshuta). (Fotó: Frank Tamás)

12 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdők kezelésének elvi alapjai

1. táblázat. Különböző motivációval, illetve megközelítésben végzett beavatkozások ﬁ atal, 25 éves gyertyános-bükkös állományban (kü- lönbségek alig mutatkoznak).

Természetvédelmi Természetes folyamatokra alapozott, Természetközeli erdőkezelés folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodás erdőgazdálkodás Motiváció természetvédelmi gazdálkodási gazdálkodási Általános cél az állományszerkezeti változa- állékony, jó minőségű törzsekből álló, megfelelő állékony, jó minőségű tosság megtartása és fokozása, hálózatú, lehetőség szerint változatos szerkeze- törzsekből álló, megfelelő elegyfafajok megsegítése, tű, bükk dominanciájú erdő kialakítása hálózatú, bükk dominan- mikroélőhelyek védelme, illetve ciájú erdő kialakítása kialakítása Tervezett tevékenység törzsszámcsökkentés térben válto- törzsszámcsökkentés térben változó eréllyel, törzsszámcsökkentés, zó eréllyel, elegyfák visszahagyá- elegyarány-szabályozás, minőségi válogatás elegyarány-szabályozás, sa, böhöncök kímélete, különleges minőségi válogatás élőhelyi elemek kímélete Erdőtervi előírás tisztítás (TI) tisztítás (TI) tisztítás (TI) Kivitelezés a kivágandó törzsek ledöntése a kivágandó törzsek ledöntése motorfűrész- a kivágandó törzsek motorfűrésszel vagy motoros tisztí- szel vagy motoros tisztítófűrésszel, a ledöntött ledöntése motorfűrésszel tófűrésszel, a ledöntött faanyag az faanyag jórészt az állományban marad vagy motoros tisztítófűrész- állományban marad szel, a ledöntött faanyag jórészt az állományban marad elvek szerinti erdőgazdálkodás elterjedtsége nap- C) Természetközeli erdőgazdálkodás jainkban még mindig korlátos, a védett természeti A szintén gazdálkodási célzattal folytatott, de: területeknek csak töredékén jellemző. Az így kezelt, – a biológiai-ökológiai alapokra csak néhány vonat- erdőbirtokosságok, magánszemélyek által fenntartott kozásban (pl. őshonos fafajok, elegyfák jelenléte, magánerdők tömbjei néhány tíz vagy néhány száz természetes felújítás) építő, hektáros kiterjedésűek, az állami erdőgazdálkodók- – vágáskortól függő termelési ciklusokkal, viszony- nál azonban néhol már nagyobb, üzemi léptékű (több lag rövidebb felújítási periódusokkal dolgozó, ezer hektáros) erdőterületeken gazdálkodnak átala- – az idős állományok jelenlétének állandóságát nem kító és szálaló üzemmód mellett. Az új szemléletű biztosító, gazdálkodás elterjedése meghatározóan a Pro Silva- elvek hazai megjelenésének köszönhető!

5. fénykép. A képen lát- ható alászorult, felhasadt, odvas fa (denevérek szál- láshelye, illetve odúlakó madarak költőhelye) gazdálko- dási motiváció esetén nagy eséllyel kikerülne a faállo- mányból (Börzsöny: Diós je- nő). (Fotó: Frank Tamás)

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 13 Frank Tamás és Szmorad Ferenc

2. táblázat. Különböző motivációval, illetve megközelítésben végzett beavatkozások idős, 100 éves gyertyános-bükkös állományban (jelentős különbségek mutatkoznak). Természetvédelmi Természetes folyamatokra alapozott, Természetközeli erdőgaz- erdőkezelés folyamatos erdőborítást biztosító dálkodás erdőgazdálkodás Motiváció természetvédelmi gazdálkodási gazdálkodási Általános cél az erdőszerkezet változatosságának az idős erdő faanyagának több lépésben az idős erdő faanyagának lékdinamikára alapozott alakítása, történő kitermelése, az erdőszerkezet kitermelése, az erdő sikeres elegyfafajok védelme, különleges fokozatos átalakítása, az erdő időben el- felújításának lebonyolítása élőhelyi elemek védelme, illetve nyújtott felújításának megkezdése, sikeres kialakítása természetes felújítás levezénylése Tervezett lékvágás vagy csoportos bontás, az lékvágás vagy csoportos bontás, a lombkoronaszint többé-kevés- tevékenység újulatfoltok, elegyfák, böhöncök meg- időben elnyújtott, ütemezett felújítás, az bé egyenletes megbontása, az segítése, mikroélőhelyek kímélete újulatfoltok lassú felszabadítása újulatfoltok csoportos-mozaikos felszabadítása Erdőtervi előírás egyéb termelés (ET), szálalóvágás szálalóvágás (SZV), esetleg szálalás fokozatos felújítóvágás bontó- (SZV), esetleg szálalás (SZÁL) (SZÁL) vágás (FVB) és végvágás (FVV) Kivitelezés a kivágandó törzsek ledöntése a kivágandó törzsek ledöntése motor- a kivágandó törzsek ledöntése motorfűrésszel, felkészítés és kiszál- fűrésszel, a faanyag jelentős részének motorfűrésszel, a faanyag lítás nincs, vagy a törzsek csekély felkészítése, kiszállítása közelítése, felkészítése, kiszál- hányadát érinti lítása

– nagyobb, egybefüggő területen, az idős faállomány vagyonvédelem (utóbbiakra példa: települések szé- közel egy időben végrehajtott eltávolítását, vég- lén vagy közutak mellett álló, veszélyes fákkal tűzdelt használatát eredményező, erdők). Védett természeti területeken ezek a moti- – az anyaállomány magterméséből természetes úton vációs kérdések azonban a természetvédelmi és gaz- létrejött, szerkezet nélküli, viszonylag egyöntetű fi - dálkodási indíttatású tevékenységek mellett kisebb atalosokat ciklikusan kialakító, jelentőségűek, és területileg is csekélyebb szereppel – az állománynevelési munkák során strukturálisan bírnak. Mindezek miatt a továbbiakban ezeket az meglehetősen homogén faállományok kialakulását eseteket részletesen nem tárgyaljuk, legfeljebb uta- elősegítő, lunk rájuk. – a fontosabbnak vélt természetvédelmi érdekeknek Az erdőhöz való sokrétű kapcsolódás motivációs ol- alárendelt dala az ismert, erdőhöz köthető tevékenységek rend- tevékenységet a szakmai terminológiában – több szerén belül egyébként leginkább az erdők elsődleges szempontból is vitatható módon – természetközeli rendeltetésével állítható párhuzamba, illetve kellene, erdőgazdálkodásként említik. A gazdálkodási mo- hogy párhuzamban legyen. Az elsődleges rendelte- tiváció miatt a faanyag kitermelése és kiszállítá- tések között (csak a főbb csoportok szintjét említve) sa itt is kifejezett célja a végzett tevékenységnek, találunk védelmi, közjóléti és gazdasági elsődleges ren- amely vágásos üzemmódban folyik. Maga a gazdál- deltetésű erdőket. A különféle rendeltetések érvényre kodási forma a természeteshez közeli kompozíció jutását vizsgálva, a természetvédelem szempontjából (fafajösszetétel) közelítését és a természetes felújítás leginkább kritikus pontra is itt lehet rámutatni: a ter- alkalmazását láthatóan fontosnak tartja, ugyanakkor mészetvédelmi elsődleges rendeltetés mellett (ahol a természetes erdőkre jellemző szerkezeti elemek egyébként ennek értelmében természetvédelmi erdő- megjelenítésére nem törekszik, illetve nem szán fi - kezelést kellene folytatni) is megjelennek (és a hazai gyelmet, továbbá szemléletéből és módszereiből sajátosságok miatt sok esetben elsődlegesen érvénye- adódóan a beavatkozásai a faállomány-szerkezetre sülnek!) a gazdálkodási/gazdasági szempontok. homogenizáló hatásúak. A védett területek zömén Láthatjuk, hogy a védett erdőkhöz kapcsolódó – már ahol gazdálkodási motiváltságú tevékenység egyes tevékenység-csoportok között alapvető kü- folyik – ez a leginkább elterjedt erdőgazdálkodási lönbség a motivációban, a kitűzött célban van. A forma, de ki kell emelni, hogy a fontosabb termé- különböző szemléletű erdőgazdálkodási módszerek szetvédelmi kritériumok teljesüléséhez mindez abban megegyeznek, hogy elsődleges céljuk a minő- biztosan nem elegendő! ségi faanyag megnevelése, és a faanyag, mint fontos A természetvédelmi és gazdálkodási célkitűzések (megújuló) nyersanyag – a faállományok hozamának, mellett természetesen még számtalan indíttatással kö- faanyagtermelő képességének és növedékének, illetve zelítenek a védett területek erdeihez. A talaj- és víz- a termőhely nyújtotta lehetőségek fi gyelembevételé- védelmi funkció, vagy a természetvédelmi szempon- vel történő – gazdaságos kitermelése. toknak alárendelt turisztikai hasznosítás ugyanúgy A természetvédelmi erdőkezelés, a természetközeli megjelenhet, mint akár a baleset-megelőzés vagy erdőgazdálkodás és a természetes folyamatokra ala-

14 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdők kezelésének elvi alapjai pozott, folyamatos erdőborítást biztosító erdőgaz- az erdészeti hatósági, sem a tervezési gyakorlat, mint dálkodás (ha a védettségi kategóriák diff erenciáló egységes szakmai alapelvű tevékenységet nem akcep- szerepétől itt most eltekintünk) hazánkban azonos tálja. Ennek a megközelítési módnak az elfogadtatása jogszabályi (szabályozási) körülmények között fo- és behatárolása tehát az erdészeti igazgatás és tervezés lyik. A szemléletükben és a kivitelezés módjában lévő szintjén a közeljövőben alapvető szakmai és jogalko- jelentős eltérések ellenére fi atal állományoknál (ahol tási kérdés (lenne). A természetvédelmi erdőkezelés állományszerkezeti sajátosságok miatt diff erenciál- folytatása a természetvédelem eszközeként ugyanúgy tabb kezelésre kevésbé van lehetőség) az alkalmazott indokolt az emberi hatásra (kompozicionális és szer- technológiák, a gyakorlati-kivitelezés alapvető mód- kezeti diverzitásában) elszegényedett erdőterületein- szerei közel azonosak is lehetnek, ugyanakkor idő- ken, mint a védett rétek vagy vizes élőhelyek kezelése. sebb korban, a felújítási/felújulási fázisba érő, vagy A szakmai útmutatóban bemutatott témakörök- ahhoz közeli állapotú erdőknél (amikor többféle ke- kel és esettanulmányokkal többek között a fentebbi zelési/gazdálkodási irány választására is mód nyílik) kérdésekre is meg kívánjuk adni a választ. Tanulmá- jelentősen különbözhetnek (1–2. táblázat). nyunk valamennyi eleme – reményeink szerint – a A természetvédelmi erdőkezelés érvényre juttatása védett erdőterületek biológiai értékének fenntartását kapcsán fölmerülő alapvető probléma, hogy a ter- és fejlesztését szolgáló kezelések elvi alapjainak, ter- mészetvédelmi erdőkezelés az erdészeti szakmai vezésének és a helyes kezelési gyakorlatnak a felvázo- nevezéktanban nem igazán ismert fogalom, az lását célozza. erdészeti jogi szabályozás sem ismeri, és emiatt sem

2.2. Az erdei élőhelyfenntartás és -fejlesztés szükségessége Egyik alapvető kérdésünk: miért kell az erdei élőhe- A legtöbb esetben a nemzeti parki vagyonkezelésbe lyek fenntartásával, fejlesztésével foglalkoznunk? Egy került erdőkből is hiányzik azoknak a kompozicionális lehetséges válasz a kérdésre: Mert a hagyományos, és strukturális elemeknek a nagy része, amelyeket, vágásos erdőgazdálkodás – jellegéből adódóan – ál- mint élőhelyi elemeket a természetes erdőhöz kötődő talában homogenizáló, élőhely-elszegényítő hatású, fajok vagy fajcsoportok jelentős része, és különösen elég, ha csak a vágásterületek zárt erdei élőhelyekre a védett, fokozottan védett fajok igényelnek. Tehát gyakorolt fragmentáló hatására gondolunk. A kor- a természetvédelem szellemi, jogi, anyagi és esz- szerű erdőművelési szemléletre épülő, folyamatos közbeli kapacitását csak töredékében, pazarlóan erdőborítást biztosító gazdálkodás során viszont tudjuk kihasználni, ha félig kihalt, elnéptelene- már külön ﬁ gyelmet kaphatnak a meglévő élőhelyi dett élőhelyeket, csonka, hiányos életközössége- elemek. Az ilyen szemléletű gazdálkodás mellett az ket konzerválva védünk. Elő kell tehát segítenünk élőhelyi elemek többségének fenntartása biztosított. a természetes erdődinamika működését, az erdei A különböző szerkezeti elemek kialakulását és újabb élőhelyi komponensek mielőbbi kialakulását, mert őshonos fa- és cserjefajok megjelenését segítik elő az a természetes folyamatok érvényesülését a közvet- átalakítás, illetve a szálalás során a szerkezeti és faj- len vagy közvetett emberi hatások gátolhatják. Erre készletbeli változatosságra törekvő beavatkozások. A a legjobb példa az inváziós fajok betelepedése, vagy a természetvédelmi erdőkezeléssel pedig közvetlenül túlzottan magas nagyvadlétszám káros hatása, illetve arra törekszünk, hogy a homogén erdőszerkezet vál- a korábban kialakított homogén erdőszerkezet (egy- tozatosságát és a többnyire csak egy-két fafajból álló korú faállomány, egyenletesen zárt lombkoronaszint, faállomány fajösszetételét javítsuk, az erdei élőhely szintezettség hiánya stb.) miatt eltérített természetes természetességét mielőbb helyreállítsuk. működés. A természetvédelem fajvédelmi tevékenysége szá- Hasonló jellegű probléma, hogy a korábbi erdő- mára kulcsfontosságú a gazdálkodás során kialakult használati tevékenységek miatt fajkészletében elsze- és megtartott, vagy a természetvédelmi erdőkezelés gényedett erdőkbe a propagulumforrás hiánya miatt során kialakított élőhelyi elemek fenntartása, fej- a természetes erdőtársulások elegyfafajai és cserjefa- lesztése és változatosságuk növelése. A korábbi jai csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak emberi hatások miatt fajösszetételében és szerkezeté- visszatelepülni. Ezért tudatos kezelési beavatkozá- ben elszegényedett erdei biotópokban a még meglévő sokkal kell segítenünk a természetes erdődinamikai élőhelyi elemek fenntartása az alapja az élőhely egé- folyamatok működését, amelyek biztosítják az élő- sze megőrzésének és az itt lévő életközösség további helyi komponensek megjelenését vagy kialakulását, fennmaradásának. mennyiségi és minőségi változását. Példa erre az el-

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 15 Frank Tamás és Szmorad Ferenc

3. táblázat. Strukturális és kompozicionális komponensek tekintetében megmutatkozó különbségek természetvédelmi erdőkezelési és erdőgazdálkodási motiváció esetén. Természetvédelmi erdőkezelési motiváció Folyamatos erdőborítást biztosító erdőkezelés, erdőgazdálkodási motiváció A beavatkozás során kivágott faanyag Alapvetően nem kerül ki az erdőből, nem a faanyagnyerés a beavatkozás Az erdőgazdálkodási tevékenység célja, kikerül az erdőből és elsődleges célja. Nem kizárt azonban a természetvédelmi kezelési célok értékesítésre kerül. miatt kivágott faanyag kihozatala és értékesítése. Ez viszont csak a termé- szetvédelmi kezelés következményeként, a vagyonkezelés bevételeként, a kezelési tevékenység ﬁ nanszírozása, illetve esetleg a helyi közösségek (pl. kis falvak) faanyaggal történő ellátása érdekében történhet (lásd 2.3. fejezet). A szerkezeti változatosságot növelő nagyméretű faegyedek, facsoportok jelenléte Fontos, de már kevésbé érdekes, hogy azok mageredetűek, vagy tuskósar- fontos, de az is lényeges szempont, hogy mageredetű, lehető- jak, illetve böhöncök vagy jó alkatú faegyedek. leg értékes faanyagot adó, jó alkatú faegyedek legyenek. Néhány terebélyes ágrendszerű, bekorhadt tövű, nagyméretű faegyed jelenléte Fontos, mert a terebélyes ágrendszer a ragadozó madarak és a fekete Kevésbé fontos, mert a terebélyes ágrendszer és az átlagosnál gólya számára kedvező lehetőséget nyújt fészeképítésre, a bekorhadt tőr- nagyobb méret a legtöbb esetben a böhöncökre jellemző. ész élőhelyet jelent számos gomba- és állatfajnak, továbbá az átlagosnál Ebben az esetben a bekorhadt tövű faegyedekkel együtt nagyobb méretű fák a faállomány szerkezeti változatosságát növelik, és nemkívánatosak a gazdálkodás szempontjából, az értékesebb több élőlénynek nyújtanak élőhelyet. faegyedek fejlődésének biztosítása érdekében általában kikerülnek a faállományból. Egyes egyedeiknek megkímélése azonban nem kizárt, ezt a folyamatos erdőborítást biztosító gazdálkodási szemlélet akceptálja. A ﬁ atalabb, őshonos, jellemzően mageredetű faállományban vagy facsoportban lévő néhány tuskósarj eredetű egyed jelenléte Fontos, mert ezek az egyébként többé-kevésbé egykorú, homogén erdőben Nemkívánatos, mert a gazdaságilag értékesebb faegyede- gyorsabban fejlődnek mageredetű társaiknál, és a környező faállománytól ket elnyomhatják. Általában nevelővágáskor kikerülnek a eltérő nagyobb méreteikkel növelik a szerkezeti változatosságot, továbbá faállományból, azonban a szerkezeti változatosság növelése általuk jóval hamarabb lehetővé válik bizonyos élőhelyi elemek kialakulása érdekében azok az egyedeik, amelyek a gazdaságilag poten- (elhalt vastagabb koronaágak, korhadó tőrész, odú, fészkelésre alkalmas ciálisan értékesebb faegyedek fejlődését számottevően nem méretű és koronaszerkezetű faegyed kialakulása stb.). akadályozzák, megkímélhetők. A pionír jellegű, lágy lombos elegyfafajok (pl. kecskefűz, rezgő nyár) szerepe és jelenléte Különösen fontos a bio– és szerkezeti diverzitás szempontjából, mert ezek- Általában nemkívánatos, a gazdaságilag értékesebb fafajok nek a fafajoknak az egyedei a faállományban elfoglalt helyzetük, gyors egyedei fejlődésének a megsegítése érdekében kivágásra ke- növekedésük, rövidebb életkoruk, gyorsabban korhadó faanyaguk miatt rülnek. A pionír fafajokkal szembeni ellenérzések sok esetben hamarabb holt faanyagot, természetes odút biztosítanak, másrészt lehetővé alaptalanok: rövid élettartamuk és kisebb állékonyságuk miatt teszik például specialista, herbivor rovarfajok megtelepedését. (pl. jellemző, hogy a kecskefűzben rágó xilofág rovarok miatt a fűz törzse kettétörik) a főfafajnak tekintett kemény lombos fáknak nem tudnak hosszabb távon a konkurensévé válni. térő korhadási fázisban lévő holt fa jelenléte, amely lítés, amely a természetvédelmi erdőkezelés szemszö- a faegyedek közötti versengés mellett a különféle ter- géből történik, hogy a tevékenység célja közvetlenül mészetes bolygatások (hótörés, széldöntés, különbö- az erdei élőhelyek fenntartása és fejlesztése. A másik ző sebzések stb.) és biotikus tényezők hatására kelet- megközelítés alapja a természetes folyamatokra épí- kezik, állapota és állaga változik, idővel eltűnik, majd tő, folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálko- újból keletkezik, és ezáltal folyamatosan jelen van a dás, amelynek a következménye az egyes élőhelyi természetes szerkezetű erdőben. elemek fenntartása, fejlesztése, például a szerkezet Védett erdőkben, megfelelő szemléletű erdőkeze- és a fafajösszetétel változatosságára való törekvés a lés alkalmazásával (amelynek különböző szintjeit, csoportos, mozaikos faállomány-szerkezet, a lékek lehetőségeit a 2.3. fejezetben tárgyaljuk) a hiányzó kialakításával, vagy az idegenhonos fafajok visszaszo- élőhelyi elemek kialakulását és a természetes erdő- rításával, az őshonos elegyfafajok felkarolásával stb. dinamika működését elősegítve a természetvédelmi Mindez a gazdálkodás célját szolgálja, de ez (a lehet- tevékenység tudatossá és hatékonyabbá tehető. Minél séges zavaró hatások mellett: emberi jelenlét, a gyep- távolabb van az erdőnk a természetes állapottól, an- szint és a talaj károsodása stb.) egyúttal kedvezhet az nál többször és többféle módon kell beavatkoznunk. élőhelymegőrzésnek és -fejlesztésnek is. Két különböző módon közelíthető meg az erdei Egy másik aspektusa a természetvédelmi erdőke- élőhelyek fenntartása, fejlesztése. Az egyik megköze- zelésnek az az erdőtörvény által meghatározott kö-

16 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdők kezelésének elvi alapjai telezettség, amelynek a természetvédelmi kezelőnek dőkezelés – az egyoldalúan szinte csak a kedvező is meg kell felelnie. Ez többek között azt tartalmazza, fenotípus alapján válogató gazdálkodói szemlélettel hogy az erdőkezelés során az erdő faállománya az szemben – az ilyen egyedekre, csoportokra is épít. állékonyságát meg kell, hogy őrizze, természetes- A természetvédelmi erdőkezelési tevékenység te- sége és minősége nem romolhat. Ezeknek a feltéte- hát olyan hosszú távú élőhelyfenntartó és élőhely- leknek a biztosításával együtt is, bármilyen közel is rekonstrukciós beavatkozás, amely az élőhely ter- áll szemléletében a folyamatos erdőborítást biztosító, mészetességi állapotának megőrzését és javítását természetes folyamatokra épülő, de alapvetően még- szolgálja, és amelynek bizonyos időszakában – a is faanyag-termelési motivációjú erdőgazdálkodás- természetvédelmi tevékenység ﬁ nanszírozását segít- hoz, az elvárt természetvédelmi erdőkezelés igényei ve – a kivágott faanyag egy része hasznosításra kerül. és módszerei jelentősen eltérnek még ennek az erdő- Vannak olyan esetek is, amikor a természetvédelmi gazdálkodási módnak az igényeitől és általános mód- erdőkezelés során faanyag-hasznosítás egyáltalán szereitől is. Példaként bemutatunk néhány jellegzetes nem történik, mert a természetvédelmi prioritások strukturális és kompozicionális komponens tekinte- felülírják azt. Ezenfelül jó néhány olyan erdőterület tében megmutatkozó, szembetűnő különbséget (3. is van a nemzeti park igazgatóságok kezelésében lévő táblázat, 1. ábra). erdők között, ahol megfelelően működnek vagy mű- A példákon keresztül bemutatott, az erdőgazdálko- ködhetnének a természetes erdődinamikai folyama- dás céljaitól és szakmai elvárásaitól eltérő igények a tok, és a természetes erdőtársulás jellemző szerkezeti természetvédelmi erdőkezelés sajátosságai. Mindez és kompozicionális összetevői jelen vannak. Utóbbi azonban nem jelenti azt, hogy a természetvédel- erdőterületeken a természetvédelmi kezelésnek „csu- mi erdőkezelés a leromlott minőségű, sarj erede- pán” a kedvezőtlen folyamatok, káros hatások (például tű, tőkorhadt faegyedekből álló erdőket igényli, vadkárosítás, zavarás) érvényesülését kell megakadá- hanem arról van szó, hogy a természetvédelmi er- lyoznia (lásd: 2.3. fejezet).

1. ábra. (1) A természetes erdő, mint referencia, (2) a vágásos, középkorú erdő, amely kiindulási állapota két alternatívának: (3) a folyamatos erdőborításra történő átállás (gazdálkodási motiváció) céljából 3 és 6 éve kezelt, illetve (4) természetvédelmi erdőkezeléssel (faanyag-kihozatal nélkül) 3 éve kezelt erdő néhány szembetűnő strukturális eltérése. (Sematikus ábrák – eredeti)

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 17 Frank Tamás és Szmorad Ferenc

2.3. Az erdőkezelés/erdőgazdálkodás lehetséges irányai, megoldásai Az erdőkezelési beavatkozások irányai, megoldásai ve más, káros külső hatások (pl. idegenhonos fajok a gyakorlatban elválnak egymástól, az eltérő para- szubspontán betelepedése) regisztrálása (utóbbiak métereik alapján csak rendszerezni kell őket. Védett jelentkezése esetén egyedi beavatkozás válhat szük- természeti területeken az erdőkben végzett kezelési/ ségessé; lásd B és C pont). gazdálkodási tevékenységeket nemcsak a motiváció A teljes érintetlenség melletti erdőfenntartás a jelen (természetvédelmi erdőkezelés, természetes folya- levő élőhelyi, szerkezeti elemeket rendszerint meg- matokra épülő és természetközeli erdőgazdálkodás), tartja, és a természetes bolygatások révén általában hanem a beavatkozások mértéke, jellege, erélye alap- további (az állomány szerkezeti változatosságát fo- ján is lehet csoportosítani. Egy-egy kezelési egységen kozó) elemeket jelenít meg. Az ökológiai funkciókat (pl. erdőrészleten) belül egy adott időszakban az er- jobban ellátó, faállomány-szerkezethez kapcsolódó dőkezelés/erdőgazdálkodás irányai, megoldásai (a élőhelyi komponensek megjelenése ugyanakkor vi- besorolható állományok jellemzőit, a beavatkozások szonylag lassú, a természetes bolygatásokhoz és di- lényegi vonásait, az élőhelyi elemek sokszínűségét, a namikához igazodó folyamat lehet. természetvédelmi kritériumok alapján meghatároz- Az érintetlenség melletti erdőfenntartás kizárólag ható reális alkalmazási helyszíneket és a jelenlegi ha- a természetvédelmi erdőkezelés eszköze, az erdő- zai helyzetet is említve) az alábbiak lehetnek. gazdálkodás eszköztárában (a kifejezett gazdálkodási motiváció, illetve gazdálkodási célzatú beavatkozási A) Teljes érintetlenség biztosítása kényszer miatt) ez a megközelítés eleve nem szerepel. Teljes érintetlenség melletti fenntartásra elsősorban (A véderdőfenntartást lehetne ehhez hasonlítani!) A az idősebb, változatos szerkezetű, idegenhonos és természetvédelmi erdőkezelés vonatkozásában vi- termőhelyidegen fafajoktól mentes, jó természetes- szont jogszabályi kötöttségek miatt szerephez jut az ségi állapotú („természetes”, „természetközeli” vagy erdőrezervátumok magterületén, illetve kijelölést kö- „származék” erdő besorolású) állományokban van vetően a nemzeti park természeti övezetében. Ezen- lehetőség (6. fénykép). felül ide sorolhatók a véderdő jellegű, külön kezelést A fenntartás ténylegesen aktív kezelések nélkül nem igénylő erdők (pl. karsztbokorerdők, mész- és történik, ugyanakkor rendkívül fontos egy ellenőr- melegkedvelő tölgyesek, sziklaerdők, törmeléklejtő- ző, kontroll jellegű tevékenység folytatása, melynek erdők, meredek hegyoldalon álló mészkerülő erdők, célja a vadállomány káros hatásainak nyomon kö- vízmosásos árkok erdei), a sérülékeny erdei élőhelyek vetése (szükség szerint a vadlétszámapasztás!), illet- (pl. égerligetek, láperdők) egyes állományai, termé-

6. fénykép. Teljes érin- tetlenség fenntartása a természetvédelmi keze- lés egyik eszköze a ké- pen láthatóhoz hasonló szerkezetű erdőkben. Ezzel a megoldással nemcsak erdőtömbök vagy teljes erdőrészle- tek szintjén lehet élni, hanem az erdőrészleten belül megtalálható jó szerkezetű állományfol- tok esetében is (Mátra: Kékes Erdőrezervátum). (Fotó: Frank Tamás)

18 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdők kezelésének elvi alapjai szetvédelmi koncepció alapján a rezervátumszem- a természetvédelmi erdőkezelés sajátos eszköze, lélet jegyében fenntartandó fokozottan védett terü- gazdálkodói motivációval ezt az utat nem követik letek, valamint egyes, a nemzetipark-igazgatóságok (a gazdálkodói megközelítésből a véderdőfenntartás vagyonkezelésében lévő erdők. esetét most itt is kizártuk). A beavatkozás nélküli erdőfenntartás a hazai ter- A hazai természetvédelmi gyakorlatban ez a meg- mészetvédelem egyik régebb óta gyakorolt eszköze, közelítés is tetten érhető, de elsősorban a nevelővágás ugyanakkor az említett (potenciális) helyszínek egy jellegű munkák, illetve az idegenhonos fafajok eltávo- részénél az alkalmazásnak (elsősorban jogszabály- lítása vonatkozásában. A kifejezetten élőhelyi elemek ként kihirdetett természetvédelmi kezelési tervek megjelenítését szolgáló beavatkozásoknak nagyobb híján) visszatérő nehézségei vannak. Emellett sok he- hagyományuk (szakmai bizonytalanságok és kapaci- lyütt hiányoznak a kiérlelt, természeti értékekkel jól táshiány miatt) egyelőre nincs. alátámasztott, bármilyen fórumon megvédhető ter- mészetvédelmi koncepciók is, melyek ennek a meg- C) Eseti beavatkozás faanyagkivitellel közelítésnek az érvényesítését és kommunikációját Távlatilag szintén teljes érintetlenség mellett fenntar- is hatékonyan szolgálhatnák. Végül súlyos probléma- tandó, de átmenetileg még valamilyen beavatkozás- ként említendő a napjainkban botrányos mértékűvé sal érintendő, „természetes”, „természetközeli” vagy fokozódott vadkár (taposás, túrás, rágás, hántás), „származék” besorolású (a „természetes” minősítés- mely a természetes erdődinamikai folyamatok érvé- től esetenként akár messzebb álló) állományok sorol- nyesülését és ezen keresztül az erdei élőhelyek „mű- hatók ide. ködését”, állapotát is veszélyeztetik. A megközelítés szerepe a B pontban leírtakkal megegyező, ugyanakkor a kitermelésre kerülő fa- B) Eseti beavatkozás faanyag-kivitel nélkül anyag egy része vagy egésze a területről kiszállí- Távlatilag teljes érintetlenség mellett fenntartan- tásra kerül. A faanyagkihordás indoka többféle lehet, dó, de természetvédelmi indokok miatt átmenetileg így például a nagyobb értékű faanyag (pl. fekete dió még valamilyen beavatkozást igénylő, „természetes”, keményfás ligeterdőben), nagyobb mennyiségű fa- „természetközeli” vagy „származék” besorolású állo- anyag (pl. nemesnyár-törzsek puhafás ligeterdőben), mányok sorolhatók ide. természeti értékek megőrzését veszélyeztető faanyag Az átmenetileg még szükségesnek ítélt beavatko- (pl. ledöntött fenyőtörzsek karsztbokorerdőben), va- zások sokféle természetvédelmi célt szolgálhatnak, gyonvédelmi szempontból veszélyeztetett faanyag (pl. de alapvetően valamilyen zavaró elem eltávolítását, gyérítés során ledöntött faanyag út mellett). A kiszállí- vagy a szerkezeti változatosság javítását, fokozását tott faanyagnak korlátozott mértékben lehet szerepe a szolgálják. Előbbire példa lehet az idegenhonos fafa- természetvédelmi kezelések költségoldalának fedezé- jok egy-egy csoportjának kitermelése vagy éppen a sében, illetve esetleg a helyi közösségek („local people”) cserjeszintben előretörő akácsarjak levágása, vegysze- tűzifa vagy épületfa-ellátásában is, de szigorúan csak rezése, míg utóbbi esetben a természetes bolygatások annak a kritériumnak a kikötése mellett, hogy itt a fa- következtében hosszabb idő alatt megjelenő élőhelyi anyag-kitermelés nem célja, hanem következménye a elemek gyorsított előállítása (pl. lékek vágása, lábon természetvédelmi törekvéseknek. álló száraz fa „létesítése” gyűrűzéssel), ﬁ atal/középko- Az állományok regenerálódása, illetve az élőhe- rú erdők nevelővágás jellegű (törzsszámcsökkentést, lyi elemek megjelenítése az elvégzett beavatkozások elegyarány-szabályozást szolgáló) munkáinak elvég- mellett itt is főleg a természetes dinamikára és boly- zése, egyes élőhelyi elemek (pl. ritka elegyfák, nagy gatásra alapozott. koronájú fák) megsegítése vagy egyes kulcsfontosságú A megközelítés alapvetően szintén a természetvé- erdődinamikai folyamatok támogatása (pl. felújulás delmi erdőkezelés eszköze, de a kikerülő faanyag mi- segítése véderdőkben) jöhet szóba. A beavatkozások att némi gazdálkodási/gazdasági vonatkozása is lehet. jellemzően nem érintenek nagyobb fatérfogatot, a ki- A hazai természetvédelmi gyakorlatban ezt a meg- termelt faanyag pedig minden esetben a helyszínen közelítést a B pontban leírtakhoz képest talán gyak- marad! A beavatkozásokkal párhuzamosan a vadha- rabban alkalmazzák, elsősorban a kitermelt faanyag tás-monitorozás és az idegenhonos fajok szubspontán nagyobb volumene miatt (pl. fenyők eltávolítása megjelenésének ellenőrzése itt is feladat. karsztbokorerdős területről, vagy akáccsoportok – Az állományok regenerálódása és hosszú távú foltok kitermelése őshonos faállományokból stb.). fenntartása a természetes dinamikai folyamatokra alapozott, a faállomány-szerkezethez kötődő D) Szálaló erdőszerkezet fenntartása mikrohabitatok kialakulása pedig a természetes boly- Vegyes korú, mozaikos, szintezett, idegenhonos és gatások és/vagy az ezt imitáló aktív beavatkozások termőhelyidegen fafajoktól mentes, elegyes, „termé- következtében biztosított. szetes” állapotú erdőkben, már kialakult szálaló er- A csak eseti beavatkozásokra szorítkozó, a kiter- dőszerkezet (a magassági és átmérőértékek jelentős melt faanyagot a helyszínen hagyó és távlatilag az er- változatossága) esetén alkalmazható megoldás (rész- dőt felhagyni szándékozó megközelítés egyértelműen letesen lásd: 4.4.2. és 5.4. fejezet).

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 19 Frank Tamás és Szmorad Ferenc

A beavatkozások bizonyos időközönként (néhány E) Szálaló erdőszerkezet kialakítása éves visszatérési idővel) történnek, a végzett tevé- Vágásos erdőkezelés következtében kialakult állo- kenység maga a szálalás. A szálalás során az idősebb mánykép szálaló szerkezetté alakításának igénye (a törzsek részbeni kitermelése és a ﬁ atalabb frakciók kifejezett véderdőket és egyéb sérülékeny élőhelyeket állománynevelési célzatú szabályozása és alakítása leszámítva) elvileg bármilyen korú és fafaj-össze- egyidejűleg, egy lépésben történik, s e munkák során tételű állomány esetében felmerülhet. A kiinduló kell az állományszerkezet folyamatos fenntartásáról állományok tehát fafajösszetétel szempontjából le- is gondoskodni. A holt fa és a kitermelt faanyag egy hetnek a termőhelyi viszonyoknak megfelelő, ős- része (természetvédelmi kezelés esetén nagyobb, er- honos fafajokból álló erdők, idegenhonos és/vagy dőgazdálkodási célzatú beavatkozás esetén kisebb termőhelyidegen fafajokkal elegyes erdők és teljes része) az állományban marad. A beavatkozások so- egészében idegenhonos és/vagy termőhelyidegen fa- rán a szálaló szerkezet megtartásának ellenőrzése, a fajok alkotta erdők. A természetességi skálán tehát vadkárosítás kezelése és az idegenhonos fajok betele- a „természetszerű erdő” és „faültetvény” kategóriák pedésének monitorozása folyamatos feladatot jelent. között bármilyen összetételű erdő szóba jöhet (a ter- A szálaló szerkezet fenntartása a természetes erdő- mészetességi kategóriák ismertetését lásd a 3. feje- dinamikai folyamatokra épít, de maga a szerkezet a zetben). Korosztályviszonyokat tekintve szintén vál- természetes erdők strukturális vonásaitól jelentősen tozatos lehet a kezdeti állapot: az üres vágásterülettől eltér. Az erdőterület-fenntartás e módja ugyanakkor a ﬁ ataloson át a középkorú-idős erdőkig mindenféle változatos erdőképet eredményez, és az erdei bio- korú állomány átalakítása feladat lehet (az átalakítá- diverzitás megőrzése szempontjából fontos élőhelyi sok részletkérdéseit lásd a 4.4.1. és 5.4. fejezetben). elemek, mikrohabitatok megjelenítése és megtartása A kiinduló állapottól függően az átalakítási időszak terén is számos előnnyel, pozitívummal rendelkezik. hossza (a szálaló szerkezet kialakításához szükséges A szálaló erdőszerkezet fenntartása a természetvé- idő) jelentősen eltérő lehet, de minden esetben évti- delmi erdőkezelés, illetve a természetes folyamatokra zedes léptékű folyamatról van szó. A beavatkozások alapozott, folyamatos erdőborítást biztosító erdőgaz- egyes lépései (fafajösszetételtől és kortól függően dálkodás eszköze egyaránt lehet. Az erdőterület szá- változó hangsúllyal) a fatérfogat-szabályozást, az laló (vagy ahhoz közelítő) szerkezet melletti fenntar- átmérőeloszlás kialakítását, az elegyarány-szabá- tása természetvédelmi erdőkezelés esetén abban az lyozást, illetve a térbeli mintázat kialakítását szol- esetben merülhet fel, ha valamilyen természeti érték gálják (a szabályozási elvekről és a gyakorlati lépések- (jellemzően növény- vagy állatpopuláció) fenntartása ről jelentőségüknél fogva az 5.4. fejezetben részlete- kifejezetten igényli a vegyes-mozaikos erdőszerke- sen szólunk). A folyamat során a vadkár kezelése és zet folyamatos jelenlétét, illetve ha valamilyen külső az idegenhonos fajok betelepedésének nyomon köve- kényszer (pl. lakott terület közelsége, turisztikai hasz- tése állandó teendő. nosítású terület biztosítása) miatt a teljes érintetlen- A szálaló erdőszerkezet kialakítása során az erdő ség fenntartása nem reális és nem kivitelezhető. A szerkezeti jellemzői és élőhelyi elemei elsősorban az természetes folyamatokra alapozott, folyamatos er- aktív beavatkozások következtében változnak. Maga dőborítást biztosító erdőgazdálkodás szempontjából az átalakítás erősen épít a természetes folyamatokra, a szálaló szerkezet folyamatos, kiegyenlített haszon- de az erdőkép szempontjából (ideértve az élőhelyi vételi lehetőséget biztosít, s elvi szinten a leginkább komponensek, mikrohabitatok számának, mintázatá- természetközeli, a gazdálkodás mellett a legtöbb nak, állapotának helyzetét is) a természetes bolygatá- biológiai funkciót biztosító megoldás. A szerkeze- sok szerepe háttérbe szorul, s inkább a tudatos szer- ti adottságok előzetes kialakításával szálalás elvileg kezetalakító tevékenység a meghatározó (7. fénykép). minden olyan védett, őshonos fafajokból álló erdőben A szálaló erdőszerkezet kialakítása a természet- végezhető, ahol a természetvédelmi szempontoknak védelmi erdőkezelés és a természetes folyamatokra alárendelt erdőgazdálkodás lehetősége fennáll. alapozott, folyamatos erdőborítást biztosító erdő- Maga a szálaló erdőszerkezet melletti kezelés/gaz- gazdálkodás eszköze is lehet. Természetvédelmi er- dálkodás nálunk ma még ritka, mivel kevés helyen dőkezelés esetén a beavatkozások a szálaló szerkezet találunk ténylegesen kialakult szálaló szerkezetet (de: mellett fenntartandó erdők (lásd D pont) szálaló mo- kivételt jelentenek például a Vendvidék megmaradt dell szerinti képének létrehozását szolgálják, aminek kisparaszti szálaló erdei). A jelenleg szálaló üzem- során a faállomány-szerkezethez kötődő élőhelyi ele- módba sorolt hazai erdők nagy hányada még vagy a mek, valamint a változatos horizontális és vertikális vágásos erdőképet mutatja, vagy (az elmúlt másfél– struktúra kialakítása kap hangsúlyt. A természetes két évtized ilyen irányú törekvéseinek következté- folyamatokra alapozott, folyamatos erdőborítást biz- ben) a vágásos és szálaló erdőszerkezet közötti átme- tosító erdőgazdálkodás viszonylatában a munkák a neti jegyeket viseli. Ez utóbbi erdők kezelési/gazdál- szálaló szerkezet melletti gazdálkodás fokozatos kö- kodási besorolása valójában inkább a következő (E) zelítését, a folyamatos, rendszeres haszonvétel mel- pont szerinti. letti gazdálkodás rendszerének létrehozását célozzák.

20 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdők kezelésének elvi alapjai

A hazai erdők kezelésében az elmúlt másfél–két alkalmas, őshonos fafajú erdő (elszórtan vagy ki- évtizedben bekövetkezett pozitív változások jelentős sebb csoportokban legfeljebb 30–40% nem agresszív részben a vágásos erdőképet átalakítani szándékozó idegenhonos fafajt vagy termőhelyidegen fafajt tar- kísérletekhez (illetve újabban már üzemi szintű al- talmazó erdő) esetében alkalmazható megközelítés. kalmazásokhoz) köthetők. A folyamat főként a Pro A megfelelő állományok természetességi besorolása Silva-elvek hazai meggyökeresedésével, illetve a bi- „természetszerű erdő” vagy „származékerdő” lehet. ológiai-ökológiai alapokra helyezett erdőgazdálkodás A megoldás a vágásos erdőgazdálkodás elemeinek gondolatának felelevenítésével függ össze, ugyanak- és sajátosságainak fenntartásával jár, így az állomány- kor számos nemzetipark-igazgatóság is végzett olyan szerkezet alakítása ﬁ atal és középkorban nevelővágá- kezeléseket, melyek az egykorú, homogén szerkezetű sokkal történik, majd ezt követően 80–100 éves kor erdők diverziﬁ kálását és élőhelyi gazdagítását céloz- között indítják a felújítási folyamatot. Szálalóvágásnál ta. A szerkezetátalakítással érintett (valójában az át- a felújítási folyamat 30–60 év közötti időtartamra alakító üzemmód elveinek megfelelően kezelt) erdők nyúlik, így fafajtól és termőhelytől függően az egyes egy része az erdészeti nyilvántartásban jelenleg már törzsek 110–160 éves kort érhetnek meg. Az elnyúj- szálaló üzemmódban szerepel, mely némi ellentmon- tott felújítási folyamat miatt az egyenletes bontással dást eredményez. Az átalakítási folyamat elején levő végzett beavatkozások nem jellemzőek. Az e helyett (lékvágott vagy legfeljebb 10–15 éves újulatot hor- alkalmazott változó erélyű (egyenlőtlen) beavatko- dozó) erdők ugyanis még erősen magukon viselik a zás klasszikus megközelítésben csoportos, vonalas vágásos erdőkezelés nyomait, s a szálaló szerkezet vagy kombinált bontással jár, így az újulat mintázata kialakulásáról még a leginkább változatos hazai állo- ennek függvényében alakul. A felújítási folyamat so- mányok esetében sem beszélhetünk. rán a vadkár kezelése és az idegenhonos fajok betele- pedésének nyomon követése állandó feladat. F) Vágásos erdőszerkezet fenntartása, Az állományszerkezet és a kapcsolódó élőhelyi ele- felújítás szálalóvágással mek alakítását középkorban a nevelővágások, idős A kifejezett véderdőket és egyéb sérülékeny élőhelye- korban a felújítási folyamat térbeli és időbeli kifutása ket leszámítva valamennyi természetes felújulásra határozza meg. A szálalóvágással felújított erdőkben elvileg akár 60 éves korkülönbség is lehet, s az utol- só beavatkozásnál pedig akár hagyásfacsoportok is visszahagyhatók. Maga a szálalóvágás (mint erősen irányított, az esetleges természetes bolygatásoknak viszonylag kevés teret engedő) erdőfelújítási eljárás tehát meglehetősen változatos erdőképet eredmé- nyez, s akár már önmagában (különösebb átalakítási szándék nélkül) is alkalmas lehet a változatos erdő- szerkezet létrehozására. A vágásos üzemmód megtartása mellett, szálaló vá- gással megújított erdők elsősorban a ter mé szetközeli erdőgazdálkodás, illetve elvétve (60 évet megközelítő felújítási ciklus és hagyásfacsoportok kijelölése ese- tén) a természetes folyamatokra alapozott, folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodás te- rén jelenthetnek reális lehetőséget. Természetvédel- mi erdőkezelés keretében a szálalóvágás alkalmazása nagyon hosszú időre (60 évig) elnyújtott, 20–25%-nyi hagyásfacsoport visszahagyásával járó felújítási folyamat esetén lehet szakmailag is támogatható meg- oldás. Az utóbbi egy–másfél évtizedben hazánkban viszonylag sok szálalóvágást terveztek, főleg szubmontán és montán bükkös állományokban. Teljes egészében vé- gigvezetett szálalóvágásról viszont nem nagyon van hazai tapasztalat, mivel a hosszú felújítási időszak alatt a korábbi kísérletek rendre más irányt vettek. Ennek ellenére ez a felújítási mód (a vágásos üzem- mód megmaradása mellett is) a gazdálkodással érin- 7. fénykép. A hazai erdőkből leginkább a képen láthatóhoz ha- sonló, nagyméretű, idős holt fák hiányoznak. Szálaló erdőszerke- tett erdőknél még mindig egy viszonylag kedvező zet kialakítása során ezek visszahagyandók (Zempléni-hegység: ökológiai és állományszerkezeti következményekkel Vágáshuta)! (Fotó: Frank Tamás) járó lehetőség.

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 21 Frank Tamás és Szmorad Ferenc

G) Vágásos erdőszerkezet fenntartása, A fokozatos felújítóvágás a hazai erdőgazdálko- felújítás fokozatos felújítóvágással dási gyakorlatban a leginkább elterjedt természetes A véderdőket és egyéb sérülékeny élőhelyeket kivéve erdőfelújítási mód. Cseres- és gyertyános-kocsányta- az összes természetes felújulásra alkalmas, ősho- lan tölgyesek esetében főleg az egyenletes bontáson nos fafajú erdő (elszórtan vagy kisebb csoportokban alapuló, bükkösök esetében az egyenletes bontással legfeljebb 30–40% nem agresszív idegenhonos fafajt indított, de a későbbiekben foltokban, egyenlőtlen vagy termőhelyidegen fafajt tartalmazó erdő) eseté- felszabadítással végzett felújítások gyakoriak. A fel- ben alkalmazható megoldás. Az alkalmas állományok újítási mód a szálalóvágásnál kevésbé kedvező, de sok természetességi besorolása itt is „természetszerű szempontból még mindig akceptálható erdőkezelési erdő” vagy „származékerdő” lehet. megoldás (mindez természetesen nem vonatkozik az A vágásos erdőgazdálkodás elemeinek és jellem- elmúlt évtizedekben végletesen lerövidített, sokszor zőinek fennmaradása a megoldás alapvető velejáró- csak 4–8 év alatt, két lépésben „lezavart” fokozatos ja. A ﬁ atal és középkorban végzett nevelővágásokat felújítóvágásokra). követően a felújítási periódust 90–100 éves kor kö- zött indítják, a teljes felújítási folyamat 10–30 év H) Vágásos erdőszerkezet fenntartása, felújítás tarvá- közötti időtartamot ölel fel. Az egyes faegyedek gást követő mesterséges erdősítéssel ennek megfelelően fafajtól és termőhelytől függően A tarvágásos véghasználat jelen szabályozási környe- 100–130 éves korig maradnak fenn. A felújítás idő- zetben csak idegenhonos fafajú állományokban, ben kevésbé elnyújtott, mint a szálalóvágás esetén, elsősorban „kultúrerdő” és „faültetvény” besorolású így itt az egyenletes bontáson alapuló beavatkozá- erdőkben lehetséges. sok (ún. ernyős felújítás) széles körben elterjedtek. A tarvágás során az összes faegyed kitermelése Alkalmazzák ugyanakkor a változó erélyű (egyen- egy időben történik (az őshonos lombos fafajokból lőtlen) beavatkozással járó, csoportos, vonalas hagyásfák és hagyásfacsoportok hagyhatók, s ez meg- vagy kombinált bontást is. Egyenletes bontás esetén tehető jobb híján a nem inváziós idegenhonos fafajok az újulat sok esetben homogén, szőnyegszerű, egyen- egyedeiből is). A felújítás talaj-előkészítést követően, lőtlen bontás esetén pedig a bontás mintázatának mértani rend szerint, magról (esetleg dugványról) megfelelően változik. A felújítás során a vadkárosítás vagy csemetekertben nevelt csemetékről történik. A kezelése-elhárítása, illetve az idegenhonos fajok be- szaporítóanyag sok esetben más tájegységből szárma- telepedésének nyomon követése folyamatos teendő. zik, így bizonyos határon túl már idegen génkészletet Az állományszerkezet és a kapcsolódó élőhelyi ele- jelenít meg. Az erdősítés rendszeres ápolást igényel, mek alakításának lehetőségei ennél a felújítás módnál s fenntartása, nevelése során a vadkármegelőzéssel is viszonylag szerények. Középkorban mindenesetre a folyamatosan foglalkozni szükséges. nevelővágások, véghasználati korban pedig a felújítás A tarvágásos véghasználat az idegenhonos fafajú térbeli és időbeli mintázata ad lehetőséget az élőhelyi erdőn belül esetleg jelen levő állományszerkezeti vál- elemek megtartására, illetve megjelenítésére. A fokoza- tozatosságot és élőhelyi elemeket eltünteti, egyedüli tos felújítóvágással kezelt erdőkben maximum 30 éves (csekély) átmeneti jelleget legfeljebb a visszahagyásra korkülönbség lehet, s az utolsó beavatkozásnál pedig kerülő facsoportok, hagyásfák adnak. A mesterséges itt is lehet hagyásfacsoportokat visszahagyni. A felújí- úton létrehozott csemetés, illetve ﬁ atalos homogén, tás viszonylag rövidebb időtartama a szálalóvágáshoz változatosságot nélkülöző élőhely. képest még inkább szabályozott, irányított folyamatot A tarvágásos véghasználat a védett területeken körvonalaz, melyen belül a természetes bolygatások- folytatott természetvédelmi erdőkezelés és általá- nak nemigen jut szerep. Ez az erdőfelújítási mód tehát ban az erdőgazdálkodás kényszerből (az idegenho- kevésbé változatos (rövidebb felújítási periódus esetén nos fafajok jelenléte miatt) alkalmazott megoldása. kifejezetten homogén) erdőképet eredményez. Védett természeti területek egy-egy lokalitásán elvi- A vágásos üzemmód megtartásával, fokozatos fel- leg csak egyszer kivitelezhető véghasználati mód, az újító vágással felújított erdők csak a természet közeli erdősítéssel létrehozott állományt az erdőnevelési te- erdőgazdálkodás produktumai lehetnek. A fokoza- vékenység során már természetes felújításra alkalmas tos felújítóvágások természetes folyamatokra alapo- erdővé kell alakítani. zott, folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdál- A tarvágásos véghasználat és az azt követő mestersé- kodás keretében történő alkalmazása a technológia ges felújítás rendszerének tartamos fenntartása védett jellege (a felújításra való törekvés és a felújítás visz- természeti területeken ökológiai-természetvédelmi és szatérő – 100–120 év – ciklikussága) miatt kizárható. jogszabályi okok miatt nem fogadható el. A természetvédelmi erdőkezelés keretében való al- A természetvédelmi erdőkezelés, a természetes fo- kalmazásuk pedig nehezen indokolható, és nehezen lyamatokra alapozott, folyamatos erdőborítást biz- fogadható el, mivel még egyenlőtlen végrehajtás és tosító erdőgazdálkodás, valamint az 1990-es évek hagyásfacsoportok kijelölése esetén is túl homogén, fogalmai szerinti természetközeli erdőgazdálkodás az alapvető, természetes élőhelyi komponenseket is lehetséges irányainak, megoldásainak rendszerét (a nélkülöző erdőképet eredményeznek. kapcsolódó üzemmódok, az egy-egy megoldáshoz

22 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdők kezelésének elvi alapjai

4. táblázat. Az erdőkezelés/erdőgazdálkodás lehetséges irányai, azok jellemzői és természetvédelmi erdőkezelés, természetes folyamatokra alapozott, folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodás, valamint természetközeli erdőgazdálkodás keretében való alkalmazá- suk lehetőségei (természetességi kategóriák: 1 = természetes erdők, 2 = természetszerű erdők, 3 = származékerdők, 4 = átmeneti erdők, 5 = kultúrerdők, 6 = faültetvények). Az erdőkezelés/erdőgaz- Üzemmód Termé- Termé- Folya- Természet- Term. folyama- Termé- dálkodás lehetséges irányai, szetes- szetes matos védelmi tokra alapozott, szet- közeli megoldásai ségi felúju- erdőborí- erdőkeze- FEB-t biztosító er- erdőgaz- besorolás lás tás (FEB) lés dőgazdálkodás dálkodás A) Teljes érintetlenség faanyagtermelést 1–3 X X X biztosítása nem szolgáló B) Eseti beavatkozás faanyagtermelést 1–3 X X X faanyagkivitel nélkül nem szolgáló C) Eseti beavatkozás faanyagtermelést 1–3 X X X faanyagkivitellel nem szolgáló D) Szálaló erdőszerkezet szálaló 1–2 X X X X fenntartása E) Szálaló erdőszerkezet átalakító 2–5 X X X X kialakítása F) Vágásos erdőszerke- vágásos 2–4 X (X) X (X) X zet fenntartása, felújítás szálalóvágással G) Vágásos erdőszerkezet vágásos 2–4 X X fenntartása, felújítás fokozatos felújítóvágással H) Vágásos erdőszerkezet vágásos 4–6 X fenntartása, felújítás tarvá- gást követő mesterséges erdősítéssel besorolható erdők természetességi kategóriái, az Természetes felújításra alkalmas állományokban erdő természetes felújulása/felújítása, illetve a fo- természetvédelmi erdőkezelés részeként fokozatos lyamatos erdőborítás biztosítása feltüntetésével) a 4. felújítóvágás (G) nem alkalmazható, mivel ezzel a táblázatban foglaljuk össze. módszerrel a legalapvetőbb szerkezeti változatos- A táblázatos adatok néhány fontosabb, korábbi ság megtartása/megjelenítése sem lehetséges. Ezzel szakmai berögződéseket részben megerősítő, rész- szemben idegenhonos fafajú állományban (kény- ben kritikával illető konklúziója: szerből, ha fokozatos átalakításra nincs lehetőség) A teljes érintetlenség fenntartása (A), illetve az ese- a természetvédelmi kezelés részeként tarvágás és ti beavatkozásokkal történő (faanyag-kivitellel nem mesterséges erdőfelújítás (H) is végezhető. járó, illetve járó) erdőfenntartás (B, C) faanyagter- A teljes érintetlenség fenntartása (A), illetve az eseti melést nem szolgáló üzemmód mellett végezhető. beavatkozásokkal történő (faanyagkivitellel nem járó, A szálaló erdőszerkezet fenntartása (D) praktikusan illetve járó) erdőfenntartás (B, C) nem vonható a gaz- szálaló üzemmódban, a szálaló erdőszerkezet kialakí- dálkodási motivációval végzett tevékenységek körébe. tása (E) átalakító üzemmódban lehetséges. A vágás- A természetes folyamatokra alapozott, folyamatos kor-meghatározással járó, vágásos erdőgazdálkodást erdőborítást biztosító (tulajdonképpen Pro Silva-el- fenntartó megoldások (F, G, H) értelemszerűen vágá- vek szerinti) erdőgazdálkodás a gazdálkodási motivá- sos üzemmód mellett zajlanak. ció szempontjából releváns megoldások közül a közel A teljes érintetlenség fenntartásától (A) a vágásos 60 évre elnyújtott, szálalóvágással történő felújítást erdőszerkezet szálalóvágással való fenntartásáig (F) (F), a szálaló erdőszerkezet kialakítását (E) és a szála- terjedő megoldások a folyamatos erdőborítás krité- ló erdőszerkezet fenntartását (D) alkalmazhatja. riumainak megfelelhetnek. A vágásos erdőkép foko- Védett természeti területek erdeinek fenntartására zatos felújítóvágással való fenntartása (G) a rövid fel- több olyan megközelítés is lehetséges, mely részben újítási ciklus miatt már nem teljesítheti a folyamatos kifejezett természetvédelmi erdőkezelési indíttatása erdőborítás mindenféle korosztály jelenlétére vonat- miatt (szemben a Pro Silva deklaráltan gazdálkodá- kozó kritériumát, ugyanakkor ehhez a szálalóvágással si motivációjával), részben a folyamatos erdőborítás történő felújítás (F) 60 évhez közelítő felújítási ciklus kritériumától való eltérés miatt (lásd kényszerhely- és hagyásfacsoportok kijelölése esetén már akár ele- zetben végzett tarvágások) nem egyeztethető össze a gendő lehet. Pro Silva-elvekkel. Mindezek miatt a Pro Silva-elvek

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 23 Frank Tamás és Szmorad Ferenc szerinti – erdészeti és ökológiai szempontból egy- megoldások részhalmazának lehet tekinteni, generá- aránt legmagasabb színvonalúnak minősíthető – er- lis, mindent megoldó megközelítésnek semmiképpen dőgazdálkodást csak a védett területeken követhető nem (lásd visszamenően: 2.1. fejezet)!

2.4. Az erdőkezelési/erdőgazdálkodási beavatkozások néhány alapkérdése A fentebb részletezett erdőkezelési beavatkozásokat Utóbbi kérdésre refl ektálva: céljainktól függően a természetesen nem egyszeri erdészeti tevékenység- beavatkozás lehet gyakoribb (folyamatos erdőborí- ként kell értelmeznünk egy adott erdőterületen. Az tást biztosító erdőgazdálkodási tevékenység esetén erdőkezelés/erdőgazdálkodás egy folyamat, amely a például szerényebb mértékű, de gyakori haszonvé- kiindulási állapottól (termőhelyi tényezők, erdőszer- tellel járó), 1–3 évenkénti, vagy kevésbé gyakori (rit- kezet, őshonos fafajok, idegenhonos fafajok aránya, kább), 5–8 évente, vagy 10 éven túli visszatéréssel erdőtípus, gyorsan növő és lassan növő fafajok meg- végzett tevékenység. Ugyanazon a kezelési egységen oszlása stb.), a beavatkozást követő természetes folya- (erdőrészleten) belül a beavatkozások gyakorisága matok irányától, illetve a kitűzött célunktól függően fontos kérdés a természetes folyamatok érvényesü- sokféleképpen alakulhat. Az adott erdő állapota tehát lése szempontjából. A gyakori haszonvételt szolgál- meghatározó a kezelés/gazdálkodás szempontjából, hatja az évenkénti visszatérés ugyanarra az erdőte- és ez ma még nagyrészt – a védett természeti terüle- rületre, de a túl gyakori visszatérés esetén a korábbi teken is – a vágásos erdőkre jellemző fafajösszetételt beavatkozások hatásai még nem is érvényesülhettek, és -szerkezetet jelent. Szemléletünk szerint e hely- ezért nem is fi gyelhetjük meg azok irányát, nem tud- színeken az erdőterv által előirányzott haszonvé- juk megfelelően értékelni a természetes folyamato- telek nem szokványos végrehajtása kell történjen. kat. Emellett a gyakori visszatérés jelentős zavarással Vágásos erdőt akarunk átalakítani szálaló erdővé, il- jár, ennek következtében egyes érzékenyebb fajok (pl. letve – a nemzeti parki vagyonkezelésben levő erdők ragadozó madarak) elhagyhatják az érintett területet. arra alkalmas területein, egy bizonyos idő után majd A kezelési egységeken (erdőrészleten) belül idősza- áttérve kizárólag természetvédelmi erdőkezelésre konként tehát legalább 5–10 éves, vagy a természet- – olyan természeteshez hasonlatos szerkezetű erdő védelmi erdőkezelés esetében még hosszabb szüne- kialakulását kívánjuk elősegíteni, amely önfenntartó teket is szükséges tartanunk, hogy az erdőfejlődés rendszerként, a természetes erdődinamikai folyama- irányát helyesen értékelhessük, illetve hogy a terület tok érvényesülésével az élőhely és az életközösség viszonylagos zavartalanságát is biztosíthassuk. A fo- védelmét szolgálja. Ezek a beavatkozások természet- lyamatok rendszeres megfi gyelése viszont feltétle- védelmi erdőkezelés alkalmazásakor a faállományon nül szükséges, mert egyes esetekben mégis korábban túl az erdőszerkezet más elemeit is érintik, számos kell beavatkoznunk, mint azt terveztük (pl. az újulati, esetben haszonvétellel (faanyagkivitellel) nem járnak, vagy az alsó szintben feltörekvő tölgycsoportok, vagy a természetes erdődinamikát segítik, és élőhelyi ele- egyes ritkább elegyfák megsegítése szükségessé vál- mek kialakítását, kialakulását is célozzák. Emiatt a fo- hat, vagy inváziós fafajok jelennek meg). lyamat során mindvégig fi gyelemmel kell kísérnünk Amennyiben az erdőgazdálkodó számára a folya- a faállományban, az erdőszerkezetben, a természe- matos haszonvétel igénye miatt mégis kedvezőbb a tes folyamatokban bekövetkező változásokat, illetve gyakori visszatérés, akkor az erdőrészleten belül a változások irányát. Ezek értékelése alapján tudjuk váltogassuk a visszatérés helyszínét. Kellően nagy, eldönteni, hogy a kitűzött céljainknak megfelelően legalább 4,0 ha-os erdőrészlet esetén, osszuk fel a te- szükség van-e további beavatkozásra, és ennek során: rületet például öt egyenlő részterületre, így öt- vagy – Mire legyünk tekintettel (pl. megjelent újulatcso- tízéves visszatéréssel számolhatunk 1-1 részterület- portok fenntartására a lékekben, védett cserjék re, attól függően, hogy az erdőrészletben a folyónö- megőrzésére a cserjeszintben, madár fészkelő - vedék mértékéig tervezett 10 éves fatömeg egyötödét helyek megóvására)? vagy egytizedét vesszük ki évente a soron következő – Milyen legyen a beavatkozás jellege (pl. a felnö- részterületről. A 10 éves erdőtervi ciklusban tehát vekvő újulatcsoportokban számunkra kedvezőt- egyszer vagy kétszer fogunk 1-1 részterületen belül len alakú, helyzetű – esetleg adventív – faegyedek, fát termelni, így van ideje a természetes folyamatok fafajok visszaszorítása, a második koronaszintbe érvényesülésének (2. ábra). szorult ritka elegyfafajok vagy értékes, főfafajok Az átalakító vagy szálaló üzemmódba átsorolt er- fejlődésének megsegítése érdekében a felső koro- dőrészletekben folyó munkák dokumentálása alap- naszintben faegyedek kitermelése)? vető fontosságú az átalakítási és szálalási tervben, – A beavatkozást mikor hajtsuk végre? vagy annak mellékletében. A folyamatos erdőborí-

24 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdők kezelésének elvi alapjai

szakember „erdőkezelési útmutatását” a későbbiek során is ajánlatos megismerni. Mivel az erdőrészlet a kezelés alapegysége, ez határolja le a közel hasonló ál- lapotú erdőterületeket, ez az erdészeti (hatósági, ter- vezői, gazdálkodói, kezelői) kommunikáció eszköze, ezeket az átalakítási és szálalási terveket és az „erdő- kezelési útmutatást” erdőrészlet szintjén szükséges elkészíteni. Le kell írni azt az elképzelést, amelynek nyomán akár 20–30 év folyamatos erdőborításra ala- pozó erdőgazdálkodását egy szakembercsere után is folytatni lehet az eredeti elképzelések mentén. Ez különösen fontos a természetvédelmi célkitűzések megvalósítása érdekében elindított, ilyen jellegű er- dőkezelési tevékenység kapcsán, amikor is föl kell vázolnunk az adott erdőkezelés lehetséges irányait, megoldásait, az előző alfejezetben tárgyalt rendszer alapján. Egy-egy erdész szakember ideális esetben is csak egy–másfél emberöltőt tud átfogni az erdő működéséből. Ezért van szükség egy-egy életpályán túlmutató, az adott erdőterületre vonatkozó (célsze- rűen a későbbiekben ismertetésre kerülő átalakítási vagy szálalási terv mellékleteként elkészített) „erdő- kezelési útmutatóra”, amely egyértelműen leírja, rész- letezi a megindított, illetve folytatott beavatkozások, erdőkezelési tevékenységek jellegét, részleteit, szán- dékát, magyarázatát, mennyiségi, minőségi és térbe- 2. ábra. Sematikus térképvázlat egy erdőrészlet felosztásáról, a li megjelenését, az egyes beavatkozások várt hatását visszatérés helyszínének – érintett területek – egy erdőtervi cikluson stb. Az elkészítendő „erdőkezelési útmutató” az adott belül lehetséges változtatásával. (Eredeti) erdőterület vonatkozásában az erdőtervtől eltérően nem 10 évre és nemcsak érintőlegesen adja meg a tást biztosító, a természetes folyamatokra építő – a tennivalókat, hanem a kitűzött célhoz (erdőállapot- természetvédelem céljait szolgáló – erdőkezelési fo- hoz) vezető utat határozza meg, szorosan kapcso- lyamat szolgálatában nemcsak az erdőkezelés célját lódva a fent említett tervekhez, kiegészítve azokat. kell kitűznünk, hanem szükséges egy „erdőkezelési Ez nem egy kőbe vésett iránymutatás, hanem egy ke- útmutatás” a megkezdett erdőkezelésnek az eredeti zelési szemlélet átadása, továbbá a tervezett kezelési elképzelés szerinti, hosszabb távon történő folytatá- beavatkozások részletezése, amelyeket az erdődina- sához, s ezt megfelelően dokumentálni is kell. Ennek mikai folyamatokhoz igazítva, ahhoz alkalmazkodva egyik részét képezi a fent említett tervekben az elér- szükséges alkalmazni, esetleg módosítani. A kitűzött ni kívánt elegyarány, átmérőeloszlás stb., a célállapot cél ennek a kezelési iránynak a folytatása során érhe- kitűzése. Mivel ma még nem rutinfeladatról van szó, tő el, azaz: a célunk elérése érdekében mit és miért és csak egyedi esetek vannak, a célállapot megközelí- kell tennünk? A ténylegesen végrehajtott beavatko- téséhez vezető útnak megfelelő erdőkezelést elindító zásokat feltétlenül dokumentálni kell!

2.5. Az optimális és elvárható élőhelyi állapot jellemzése Az erdei biodiverzitás hosszú távú megőrzéséhez dése is csekély. Mindezek miatt a referenciaterületek elvi szinten olyan élőhelyi állapot közelítése szük- száma kevés, s nem mindegyik erdei élőhelytípushoz séges, mely a természetes szerkezetű erdők jellem- tudunk „mintaként” szolgáló természetes erdőképet zőinek minél inkább megfeleltethető, azokkal minél rendelni. Az optimális élőhelyi állapot felé való el- nagyobb mértékben összevethető. Az optimális mozduláshoz a kezelt és/vagy gazdálkodás alatt álló élőhelyi állapot körvonalazása ugyanakkor problé- erdőkből (vagy azok eltérő történeti háttérrel rendel- mákat is felvet, hiszen Közép-Európában őserdőket kező részeiből) ugyanakkor számtalan olyan ismeret- alig találunk (azok is zömmel magasabb régiókban tel, példával, tanulsággal rendelkezünk, melyek révén megjelenő bükkösök és fenyvesek), s a természetes a jelenlegi – sok esetben homogén, elszegényített, szerkezetű (korábban antropogén hatásokkal érin- leromlott – erdőkép mellé referenciaként kezelhető tett, de nagyobbrészt regenerálódott) erdők kiterje- erdőállapotot tudunk felvázolni.

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 25 Frank Tamás és Szmorad Ferenc

De melyek is azok az élőhelyi jellemzők, amelyek – változatos lombkorona-záródás, nyitottabb és zár- megőrzése/fenntartása és fejlesztése/kialakítása, il- tabb állományfoltok váltakozása letve az adott erdei életközösségre specifi kus jelenléte – kisebb-nagyobb méretű (néhány száz négyzetméte- nélkül az erdőterület nem biztosíthatja megfelelő- res), természetes eredetű, napsütötte lékek jelenléte en annak természetvédelmi rendeltetését? A kérdés – természetes bolygatások eredményeként néhány megválaszolásához vázlatosan tekintsük át a leg- száz négyzetméteres területen (csoportban), eset- fontosabb (a különböző élőlénycsoportok számára leg egy-ötezer négyzetméteres területen (foltban) fészkelőhelyet, búvó- és táplálkozóhelyet, vagy éppen törzs- vagy koronatörött, dőlt faegyedek előfordulása szub sztrátumot biztosító) élőhelyi komponenseket. – kisebb-nagyobb kiterjedésű zavartalan, zárt erdei területek jelenléte A) Kompozicionális jellemzők – nagyméretű fákból álló, idős faállományrészek elő- – a termőhelyi viszonyoknak megfelelő őshonos fő fordulása (9. fénykép) és elegyfafajok jelenléte; – természetes (külső és belső) erdőszegélyek előfor- – a kezelt erdőkben elegyfafajként nyilvántartott, és dulása (edafi kus és klimatikus erdőhatáron, termé- sok esetben erősen visszaszorított, specialista élő- szetes bolygatások révén keletkezett lékekben) lénycsoportok jelenlétéhez is szükséges fafajok (pl. – természetes erdei tisztások jelenléte (pl. hársak, juharok, kőrisek, szilek, vadgyümölcsök) he- karsztbokorerdőkben, erdősztyepperdőkben) lyenként nagyobb arányban/tömegben való jelenléte; – a vertikális struktúra változatossága, faegyedek – korábbi faállomány-bolygatást jelző, pionír ka- (és azok csoportjai) korbeli és méretbeli eltérése, rakterű, könnyen odvasodó és számos specialista szintbeli diff erenciálódása (10. fénykép) élőlénycsoport számára is fontos fafajok (pl. rezgő – nagyméretű (idős, méretes) faegyedek, matuzsále- nyár, kecskefűz, bibircses nyír) szálankénti vagy mek elszórt jelenléte csoportos előfordulása (8. fénykép); – természetes bolygatások következtében összebo- – a termőhelyi viszonyoknak megfelelő őshonos rult/összetámaszkodott, többé-kevésbé még álló cserjefajok jelenléte; helyzetű törzsek előfordulása – a termőhelyi viszonyoknak megfelelő lágyszárú- – a koronaszerkezet változatossága, alászorult torz fajkészlet (a generalista fajok mellett az élőhely- növésű faegyedek előfordulása specifi kus fajok) jelenléte; – alsó koronaszintet alkotó (közbeszorult vagy alá- – az idegenhonos, illetve termőhelyidegen fa- és cser- szorult koronával rendelkező) faegyedek jelenléte jefajok, valamint az adventív lágyszárúak hiánya. – földön fekvő vastag (30 cm Ø feletti) és vékony holt fa jelenléte B) Strukturális jellemzők – lábon álló vastag (30 cm Ø feletti) és vékony holt – vertikális és horizontális diff erenciálódás (változa- fa, facsonk előfordulása tosság) az erdőszerkezetben

8. fénykép. A pionír karak- terű bibircses nyír facsoportjai- nak jelentős szerep jut egyes specialista fajok lokális megőr- zé sében (Zempléni-hegység: Mi lic- csopor t). (Fotó: Szmorad Ferenc)

26 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdők kezelésének elvi alapjai

– elhalt törzsrészekkel, tükörfoltokkal, bekorhadt szakaszokkal, törzstől elváló nagy kéregtáblákkal tarkított (vastag) élő törzsek jelenléte – elsődleges odúlakók által kivésett odvas fák, illetve tövükön és/vagy törzsükön üreges fák előfordulása; – vízbe dőlt holt fa előfordulása (nyilván csak vizes élőhelyeken); – kidőlt fák vagy letört koronarészek koronaágaiból kialakult rőzsecsomók jelenléte; – természetes bolygatások (pl. széldöntés, jégtörés) következtében eltört vagy elhasadt törzsek jelenléte; – az élőhelytípusnak, illetve az állományszerkezet- nek megfelelő mértékben cserjék (cserjeszint) je- lenléte; – természetes bolygatások (pl. széldöntés) következ- tében kifordult gyökértányérok előfordulása (11. fénykép); – folyamatos erdőborítást is biztosító újulatcsopor- tok, ﬁ atal faegyedek, vékony- és vastagrudas beso- rolású facsoportok jelenléte; – az egyes élőhelyi elemek mozaikos, csoportos szerkezetben való előfordulása, térbeli megjelenésük változatossága (pl. odvas fák, elegyfafajok csoportos vagy elszórt előfordulása). A felsorolt élőhelyi jellemzők mellett számos to- 9. fénykép. A nagyméretű, idős fák jelenléte az erdők strukturális vábbi komponens jelenléte/hiánya befolyásolhatja jellemzőit alapjaiban meghatározzák, s az erdők állapotát összes- egy-egy erdőterület élőhelyi jóságát, természetvédel- ségében a természetes szerkezetű erdők képéhez közelítik (Dél- mi értékét és a biodiverzitás-védelemben betöltött Mátra). (Fotó: Szmorad Ferenc) szerepét. Az összképet az erdei életközösséghez, illetve faállományhoz kötődő élőhelyi elemek és/ – részben még élő, de elhalt koronarészeket és ága- vagy mikrohabitatok mellett termőhelyi vonatkozá- kat is hordozó faegyedek („holt fa élő fán”) előfor- sú élőhelyi elemek és/vagy mikrohabitatok (pl. for- dulása rások, erek, természetes erdei vízfolyások, erdei kis

10. fénykép. A vertikálisan tagolt erdőszerkezet kialaku- lásának feltétele, hogy az ál- lományokban több méretosz- tályba tartozó faegyedek csoportjai jelenjenek meg (Zemp- léni-hegység: Milic-csoport). (Fotó: Szmorad Ferenc)

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 27 Frank Tamás és Szmorad Ferenc vízállások, sziklakibúvások, sziklacsoportok, vízmo- Az optimális élőhelyi állapot kapcsán felsorolt élő- sásos árkok) előfordulása is árnyalhatja. Természe- helyi elemek kifejlődéséhez sok esetben hosszabb tesen ezek természeti adottságként kezelendő ténye- időre van szükség. Egy idegenhonos fafajú erdő (pl. zők, s megváltoztatásuk, illetve kialakításuk érdeké- lombelegyes fenyves) fokozatos átalakítása akár évti- ben a kezelési/gazdálkodási tevékenységet végzőknek zedekig tarthat, a múltbeli használatok miatt elsze- (néhány kivételtől, például erdei kis vízállások kiala- gényedett fajkészletű erdők regenerálódásához (ha kításától eltekintve) nem kell aktív tevékenységet ki- egyáltalán tudnak regenerálódni) akár évszázadok is fejteniük. szükségesek lehetnek. Évtizedes időlépték szükséges Az elvárható élőhelyi állapot a fentebb felvázolt – a kiugró méretű, matuzsálem jellegű egyedek meg- erdei életközösséghez, illetve faállományhoz köthető jelenéséhez, de akár a holt fa különböző formáinak – élőhelyi elemek mindegyikét nyilván nem foglalja/ megjelenítése (még akítv beavatkozások esetén) is foglalhatja magába. Az optimális és az elvárható élő- évekbe telhet. A kiinduló állapot tehát tudatos ke- helyi állapot különbözőségei számos okra vezethetők zelői/gazdálkodói tevékenység esetén is nagyon erő- vissza; közülük a legjelentősebbeket (a fenti szórvá- teljesen meghatározza az optimálisabbnak tartott nyos utalások érdemi kiegészítése céljából) az aláb- állapothoz való közeledés lehetőségeit, a közeljövő biakban vesszük sorra. elérhető eredményeit. Az adott pillanatban vagy idő- Az egyes élőhelyi elemek részben vagy teljesen szakban elvárható élőhelyi állapot megfogalmazásá- élőhely-speciﬁ kusak. Rossz víz- és tápanyag-gaz- nál ennek megfelelően minden esetben tekintettel dálkodású mészkerülő erdőkben nem várhatjuk el kell lennünk a rendszer (erdőállományok, erdős például a cserjék/cserjeszint jelenlétét, száraz szik- élőhelymozaikok) tehetetlenségére, a korábbi laer dőkben a vízbe merülő holt fa előfordulását, használatok által a „bekódolt jellemzők” hosszú karsztbokorerdőkben a teljesen zárt lombkoronaszint távú érvényesülésére. meglétét, bükkösökben a természetes tisztások felbuk- Bizonyos élőhelyi elemek megjelenítését vagy meg- kanását. Az élőhelytípusok termőhelyi viszonyokhoz tartását a jelenlegi szabályozási környezet (hatá- igazodó mozaikos megjelenése tehát – sík vidéken, lyos jogszabályok) nem támogatja. Az elegyfafajok valamint domb- és hegyvidéken egyaránt – az élőhe- (a hársak, juharok, kőrisek, szilek, vadgyümölcsök, lyi komponensek mozaikos, térben mintázott megje- továbbá az alacsony életkort megérő pionír karakterű lenésével jár. Akár (sík vidéken) homokhát-lápteknő fafajok) nagyobb foltjainak kialakulását az erdészeti mozaikról, akár (hegyvidéken) sziklaerdő és zonális igazgatás gazdálkodási hibaként kezeli. Ezzel szem- erdő mozaikról van szó, bizonyos élőhelyi elemek je- ben viszont az idegenhonos, illetve termőhelyidegen lenléte a táji mintázat egyes pontjain eleve kizárt. A fa- és cserjefajok, valamint az adventív lágyszárúak kompozicionális jellemzők megfogalmazása jobban jelenléte – bár az utóbbi időben ezen a téren történt általánosítható, így vegyük észre: az élőhely-speciﬁ - némi elmozdulás – erdészeti igazgatási szempontból kus élőhelyi elemek mind strukturális (a horizontális önmagában nem jelent problémát, sőt – s most itt vo- és vertikális struktúrához kapcsolódó) komponensek! natkoztassunk el a védett természeti területektől – e

11. fénykép. Széldön- tés következményeként kialakult élőhelyi elemek kisebb-nagyobb mértékű visszahagyása a gazda- sági motiváció val kezelt erdőkben is jelentős mér- tékben javítja az élőhely természetességi állapotát (Zempléni-hegység: Re- géc). (Fotó: Frank Tamás)

28 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdők kezelésének elvi alapjai fajok közül több fafaj alkalmazása egyenesen a gaz- Gyakorlatilag az erdészeti-erdőgazdálkodási és dálkodás célját és tárgyát képezi. Emellett jelentősebb természetvédelmi ágazaton kívüli hatótényezőként záródáscsökkenés esetén a mindennapi gyakorlatban kezelendő az erdőben élő nagyvad és az általa oko- az erdőállományok „egészségügyi célú” véghasznála- zott kár (12–13. fénykép). Az állományviszonyok- tának kérdése kerül napirendre, s a nagyobb mennyi- nak (rendelkezésre álló táplálékbázisnak) megfelelő, ségű álló holt fa megjelenése esetén is káreseményről, kiegyensúlyozott vadlétszám esetén mindez nem beavatkozási kényszerről szól az erdészeti igazgatási feltétlenül jelentene kényszerfeltételt, a jelenlegi, szakmai vélekedés. A példákat lehetne még sorolni, s többszörösen túltartottnak minősíthető vadlétszám bár az utóbbi években az egyes szabályok alkalmazá- esetén viszont nagyon durva és nagyon erősen meg- sának értelmezése több ponton is rugalmasabbá vált, határozó tényező. A gímszarvas, vaddisznó, őz és he- az elvárható (illetve erdészeti igazgatási korlátok mi- lyenként a muﬂ on és a dámszarvas kiugróan magas att megvalósítható) élőhelyi állapot számos ponton populációmérete az okozott károk (makkfelszedés, eltérhet az optimálisnak ítélt állapottól (a kérdéskör rágáskár, taposási-túrási kár, hántáskár) révén napja- jogszabályi oldalának részletesebb tárgyalását lásd a inkban az ország jelentős részén gyakorlatilag lehe- 3. fejezetben). tetlenné teszi a természetes folyamatokra alapozott, A magyarországi erdők zöme gazdasági haszno- folyamatos erdőborítást biztosító erdőkezelés vagy sítás alatt áll, így az erdőterületek zömén megjelen- erdőgazdálkodás meghonosítását, folytatását. Érde- nek a gazdálkodási szempontok is. A gazdasági mi eredmények (pl. az újulat változó erélyű beavatko- érdekeltség ellentmondásos módon még a védett zásokra alapozott megjelenítése, erdei kis vízállások, természeti területre eső erdők esetében is megvan. lápok nem dagonya jelleggel való fenntartása) szinte Ez gyakran feloldható, mivel a védett erdőkben folyó csak kerítés védelmében képzelhetők el. Az elvárható tevékenységek sok esetben beterelhetőek a „csak ter- élőhelyi állapot meghatározásánál mindez – sajnos – mészetvédelmi elvek alapján, természetvédelmi célok hangsúlyosan jelenik meg! érdekében végzek tevékenységet”, illetve „a természe- Jelentős mértékben befolyásolják a reálisan elvár- tes folyamatokra alapozott, folyamatos erdőborítást ható élőhelyi állapot meghatározását az özönnövé- biztosító gazdálkodást a természetvédelmi céloknak nyek. Ezek a nem őshonos, inváziósan terjedő fás- és alárendelten folytatom” szemléleti kategóriák vala- lágyszárú növények az optimális élőhelyi jellemzők- melyikébe. A gazdálkodási motiváció jelenléte esetén nél említett kompozicionális kritériumok teljesítését ugyanakkor a megtartott vagy „előállított” erdőszer- legtöbbször lehetetlenné teszik. Míg egyes fajok (első- kezeti/élőhelyi elemek gazdagsága, gyakorisága, te- sorban fafajok: pl. akác, bálványfa) visszaszorítására rületi aránya eltérhet az optimálisnak tartott (csak történtek eredményt hozó kísérletek, és kvázi üzemi természetvédelmi elvek alapján megfogalmazott, szintű kezelések is, a gyalogakác által elözönlött folyó idealizált) állapottól. A korábban folytatott vágásos menti ligeterdők, a kései meggyel elözönlött homoki erdőgazdálkodás erdőtömböket fragmentáló hatása borókások, vagy a kisvirágú nenyúljhozzám tengeré- már önmagában megnehezíti bizonyos élőhelyi ele- vel beterített üde erdők maradéktalan rekonstrukci- mek megtartását vagy megjelenítését, s az örökölt ója és idegenhonos elemek nélküli távlati fenntartása állapotból fakadó kényszerfeltételek sok esetben a to- – nyugodtan kimondhatjuk – lehetetlen. Ezen a téren vábbiakban is nehezítik a helyzet javítását. eredményeket elsősorban domb- és hegyvidéken lehet A gazdálkodási szempontok mellett – az erdők remélni és elérni, a magyarországi sík vidéki területek egyéb rendeltetéseiből adódóan – további, a meg- (főként az árterek, homokvidékek és a bolygatott ned- jeleníthető élőhelyi elemek körét szűkítő-korlátozó ves gyepek) sok esetben már oly mértékben fertőzöt- tényezők léphetnek fel. Ezek közül leginkább artiku- tek, hogy helyreállításuk teljesen irreális. lált példaként a település környéki vagy turisztikai hasznosítás alatt (is) álló területek (pl. kiránduló- Összességében lényeges konklúzió, hogy az adott és parkerdők, erdei játszóterek környezete) említhe- szituációban, adott erdőterületre (kezelési egy- tők, ahol a lábon álló, felakadt vagy élő fán levő holt ségre, erdőrészletre) elvárható élőhelyi állapot fa, továbbá a természetes bolygatások (pl. széldöntés, csak a konkrétumok ismeretében, a terület je- jégtörés) következtében eltört vagy elhasadt törzsek lenlegi állapotleíró adatai birtokában, az összes előfordulása komoly veszélyforrást jelenthet. Egyes releváns – de: jogszerűen és reálisan, életszerűen esetekben vízvédelmi (árvízvédelmi) szempontok felmerülő – kezelési/hasznosítási szempont ﬁ gye- miatt (pl. települések belterületén) problémát jelent- lembevételével fogalmazható meg (lásd még 5.2. het a patakmedret kísérő ligeterdő sűrű cserjeszintje, fejezet). A hosszabb-rövidebb időtávlatra elvárható vagy akár a mederbe bedőlt (más helyszínen egyéb- célállapot rögzítésére egyrészt az akár több évtizedes ként fontos élőhelyi elemnek minősülő) fa is. Ilyen és időtávlatot is átfogóan készíthető természetvédelmi ehhez hasonló helyzetekben – amennyiben a felme- kezelési tervek (továbbá Natura 2000 területek ese- rülő igények reálisak – az optimális élőhelyi elemek tében: Natura 2000 fenntartási tervek), valamint a 10 körének szűkítése válhat szükségessé akár védett te- évre szóló körzeti erdőtervek (és az azokból kivona- rületeken is! tolt, gazdálkodónként kiadott erdőtervek) adnak mó-

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 29 Frank Tamás és Szmorad Ferenc dot. Utóbbi terv a természetvédelmi kezelési tervek (illetve erdőterv) a legfontosabb tervdokumentáció, és Natura 2000 tervek irányelveinek konkretizálására mely a természetvédelmi kezelési irányelvek, illetve is keretet biztosít. Egyes speciális tervek – pl. az át- a természetes folyamatokra alapozott, folyamatos er- alakító üzemmód esetén készítendő átalakítási terv, dőborítást biztosító erdőgazdálkodás törekvései ér- illetve a szálaló üzemmód esetén készítendő szálalá- vényre juttatását lehetővé teszi (részletesen lásd jelen si terv – mellett tulajdonképpen a körzeti erdőterv tanulmány 4. fejezetét).

2.6. Az erdőterületen belüli nem erdős élőhelyek és nem zárt erdei élőhelymozaikok kezelési kérdései A zárt erdőtömbökön belül részben termőhelyi, A területhasználati okok miatt kisebb-nagyobb fol- részben területhasználati okok miatt számos eset- tokban előforduló nem erdős élőhelyek erdőirtást köve- ben találunk nem erdős élőhelyeket. A termőhelyi tően, valamilyen gazdálkodási vagy egyéb motivációval okok miatt megjelenő nyílt élőhelyek az összefüggő végzett humán tevékenység következtében alakultak ki. erdővegetáció (mint mátrix) természetes eredetű, Ezek tehát mesterséges eredetű élőhelyek és általában extrém talajtani viszonyokhoz (pl. rendkívül szik- más művelési ágú területeket foglalnak magukba (pl. lás terület, vízállásos terület) kötődő foltjai, tulaj- szántó, rét, legelő, gyümölcsös). Talajuk (a legelőket donképpen az edaﬁ kus erdőhatáron túl megjelenő leszámítva) rendszerint mély, termékeny, kialakításuk- habitatok. Domb- és hegyvidékeken ide sorolhatók a nál – gyakran több száz évvel ezelőtt – a művelhetőség különböző tömör alapkőzeten (pl. mészkő, dolomit, elsődleges szempontként merült fel. andezit, bazalt) kialakult sziklai cserjések, szikla- A nem erdős élőhelyek és a zárt erdők közötti át- gyepek, lejtősztyeppek, míg sík vidéken elsősorban menetként megjelenhetnek olyan erdő-gyep élőhe- a különböző vízállások és nedves területek élőhelyei lyi mozaikok (a továbbiakban ezeket nevezzük nem (pl. mocsarak, zsombékosok, láprétek) említhetők. zárt erdei élőhelymozaiknak), melyeknél ﬁ nom tér-

12–13. fénykép. A „vadhatás” számos termőhelyen degradálja a védett, fokozottan védett természetes élőhelyet, és blokkolja a termé- szetes erdődinamikai folyamatokat. Legveszélyeztetettebbek a gyenge termőhelyen kialakult véderdők, mert nincs esélyük a megújulásra. Ilyen helyeken a védett növényzet is megsemmisül, és a hozzá kötődő védett állatok is eltűnnek. Mindez kimerítheti akár a természetkárosí- tás tényét is (Mátra: Gyöngyössolymos és Kisnána). (Fotó: Magos Gábor)

30 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdők kezelésének elvi alapjai léptékben a fás növényzet és a nyílt, fátlan növény- megelőzése és elhárítása emelhető ki, de probléma zet foltjai váltják egymást. Amennyiben ez a mo- lehet az idegenhonos fajok inváziója (pl. sziklagyep- zaikos élőhelyi struktúra a termőhelyi szélsőségek ben a bálványfa, homokpusztán a selyemkóró, zsom- következménye, úgy vagy az edafi kus erdőhatár tá- békosokban és lápréteken az aranyvesszőfajok meg- jékán járunk (pl. sziklaerdő-sziklai cserjés-szikla- jelenése), illetve domb- és hegyvidéki területeken (pl. gyep mozaik, égerláp-zsombékos mozaik), vagy kilátópontok környékén) az intenzív turizmus okozta erdősztyepperdővel van dolgunk. Utóbbinál az erdő taposás is. A már inváziós fajokkal fertőzött vagy más már klimatikus határhelyzetben van, s a mindenkori módon károsodott területek helyreállítása ugyanak- természetes bolygatások vagy lokális dinamikai jelen- kor sok esetben problémás, s jelentős pénzügyi és hu- ségek függvényében a lombkoronaszint helyenként mán erőforrásokat és esetenként különleges techno- fel-felnyílik, teret engedve cserjék vagy gyepalkotó lógiákat (pl. viszonylag kíméletes vegyszeres kezelés) fajok által uralt kisebb élőhelyi foltoknak. Klasszikus kíván. (de ritka) példaként említhetők itt a síkvidéki homoki Az emberi hatásra kialakult nyílt élőhelyek és má- töl gyes-homoki gyep, illetve lösztölgyes-löszpusz- sodlagos eredetű élőhelymozaikok kezelési szempon- tai cserjés-löszpusztagyep mozaikok, de ide von- tú megítélése jelentősen eltérő. A másodlagos jelleg hatók a főként klimatikus (és részben edafi kus) okok miatt ugyanis a szukcessziós folyamatok a nyílt élő- miatt felnyíló (tulajdonképpen facsoportok és szikla- hely megszűnése irányába hatnak, s a területek foko- gyep mozaikjaként értelmezhető) karsztbokorerdők is. zatosan (néhány évtizedes időtávlatban) bezáródnak, Gyep-erdő mozaikok területhasználati aspektus- visszaerdősülnek. A nyílt élőhelyi jelleg megtartá- ban elsősorban nem stabilizálódott élőhelyként, ha- sához mindezek miatt tehát feltétlenül szükséges a nem valamilyen korábbi művelés felhagyását követő, rendszeres (akár gazdálkodási, akár természetvédel- köztes szukcessziós stádiumként bukkannak fel. Ide mi motivációval végzett) beavatkozás, kezelés. sorolhatók domb- és hegyvidékeken a felhagyott, de A meglevő nyílt (másodlagos) élőhelyek a koráb- még nyílt élőhelyi foltokat felmutató cserjésedő-er- bi művelési rendszer működtetése révén tarthatók dősülő legelők, beerdősülő gyümölcsösök. fenn. Az apró réteket és gyümölcsös foltokat rend- A nem erdős élőhelyek természetvédelmi jelentősé- szeresen kaszálni kell, a mesterséges (rendszerint ge elsősorban abban áll, hogy az összefüggő (bár rend- völgyzárógátas) erdei tavakból a feltöltődést előidéző szerint különböző fafaj-összetételű, korú és szerkeze- hordalékot és iszapot rendszeres időközönként el kell tű erdőkből felépülő) erdőtakarón belül más karakte- távolítani. Amennyiben az kifejezetten természetvé- rű, különleges habitatként mutatkoznak, s ezzel a táji delmi célokat szolgál, vagy természetvédelmi akadálya szintű biodiverzitás-mutatókat jelentősen javítják. nincs, abban az esetben a fenntartási munkák közben A nem erdős élőhelyek táji aspektusban többnyire kü- természetesen az élőhelyek közötti konverzió is szóba lönlegességek is, hiszen olyan fajoknak biztosítanak jöhet. Ennek megfelelően szántott vadföldekből ka- megtelepedési és fennmaradási lehetőséget, melyek a szált gyepek alakíthatók ki, vagy éppen az egybefüggő zárt erdőkön belül nem találnák meg életfeltételeiket. gyepterület kisebb gyümölcsös foltokkal tehető válto- S az egyedi fl óra és fauna természetesen nemcsak a zatosabbá. A nyílt élőhelyek fenntartása gazdálkodási primer, hanem a másodlagosan, emberi hatásra kiala- és természetvédelmi motivációval is biztosítható! kult élőhelyekre is érvényes – elegendő itt csak a hegyi A megszűnőben (beerdősülőben) levő nyílt élőhe- kaszálórétek orchideáira és egyéb védett növényeire lyek és élőhelymozaikok esetében a jövőbeni állapot vagy nappalilepke-faunájára, a völgytalpak nedves ir- kialakítását illetően három eset lehetséges. Az egyik tásrétjein élő harisra, illetve az erdőirtások után kiala- a nyílt élőhely visszaállítása, a korábban művelt kított legelők ürgepopulációira gondolni. rét, legelő, gyümölcsös rekonstrukciója (beerdősülő A nem zárt erdei élőhelymozaikok esete hasonlóan területből szántó visszaállítására nem nagyon találni értékelhető, hiszen az egyediség – a fi nom térlépték- példát, s az erdők közé ékelődő területeken végzett ben megjelenő nyílt élőhelyi foltok jóvoltából – itt is szántóművelés már csak a potenciális vadkárosítás megjelenik. Emellett ezek az élőhelyi mozaikok a zárt miatt sem lehet reális). A helyreállítás legfőbb meg- erdő és a nyílt (nem erdős élőhelyek) egyfajta átme- oldása az erdei fás növényzet teljes vagy részleges neteként is kezelhetők, s így ökológiai-cönológiai vo- eltávolítása (kivágása) és ezen keresztül a korábbi natkozásban bizonyos értelemben (átmeneti élőhely, termelési/művelési rendszer újbóli létrehozása. En- a szomszédos élőhelyek felől érkező populációk miatt nek az útnak lehetnek gazdálkodási motivációi is (pl. megnövekvő fajszám stb.) a zárt erdők körül húzódó szénatermelés), de akár történhet természetvédelmi erdőszegélyekkel rokoníthatók. megfontolásból, kifejezetten a nyílt élőhelyhez kap- A természetes eredetű nyílt élőhelyek és élőhelyi csoló növény- és állatközösségek (pl. hegyi kaszáló- mozaikok fenntartása aktív beavatkozást sok esetben rétek védett növényei és lepkefaunája) megmentése, nem igényel, általában elegendő a veszélyeztető és/ megtartása céljából is. vagy zavaró tényezők megelőzésére, elhárítására kon- A másik lehetőség magának a beerdősülő élőhely- centrálni. Ezek közül elsődlegesen a nagyvadállo- nek, mint mozaiknak a fenntartása. Ez a megkö- mány káros hatásainak (taposás, túrás, rágás, hántás) zelítés általában természetvédelmi oldalról szokott

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 31 Frank Tamás és Szmorad Ferenc

15. fénykép. Láposodó égerliget és zsombékos természetes kö- 14. fénykép. Meredek déli oldalon elsődlegesen kialakult, való- rülmények között, az érintett mederszakasz morfológiai és vízel lá- színűleg évezredek óta fennálló sziklagyep-erdő mozaik (Zempléni- tottsági viszonyai miatt kialakult mozaikja (Soproni-hegység). (Fotó: hegység: Tolvaj-hegy). (Fotó: Szmorad Ferenc) Szmorad Ferenc) felmerülni, s jelentősége abban áll, hogy egy félig nem mindig egyszerű feladat, de például időszakos beerdősült, félig nyílt élőhelyi foltokból álló terület legeltetéssel, néhány évente végzett (nyilván nem a (lásd pl. borókás gyepek, csarabos-borókás-nyíres ál- teljes területet érintő) szárzúzással vagy kézi eszkö- lományok, galagonyás-vadkörtés legelők) az élőhelyi zökkel végzett szelektív cserjeirtás/cserjekivágás út- átmenetből fakadóan rendkívül fajgazdag. A szomszé- ján a kezelési munkák megvalósíthatók, s ezt újabban dos élőhelyek jellemző fajai mellett az átmeneti voná- mezőgazdasági támogatási jogcímek is segítik (lásd: sok miatt itt olyan fajok is felbukkan(hat)nak, melyek agrár-erdészeti rendszerek). sem a kifejezetten nyílt, sem a kifejezetten zárt élő- A harmadik lehetséges kezelés a „nem kezelés”, az helyek belsejében nem találják meg életfeltételeiket: élőhelymozaik visszaerdősülése. Ezzel maga az gondoljunk például a cserjésekhez vagy facsoportok- élőhelymozaik megszűnik, hosszabb távon vissza- kal és cserjékkel tagolt gyepterületek énekesmadár- alakul zárt erdővé, s néhány évtized/évszázad után fajaira (sárgarigó, tövisszúró gébics, karvalyposzáta). már csak történeti információk utalnak az egykori Az átmeneti jellegű élőhelymozaikok fenntartása nem zárt erdős élőhelyre. A visszaerdősüléssel pár-

16. fénykép. Kaszálás- sal fenntartott, gondozott erdei tisztás (Vi segrá di- hegység: Kék-kúti- rét). (Fotó: Szmo rad Ferenc)

32 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdők kezelésének elvi alapjai

5. táblázat. A természetes és másodlagos nyílt élőhelyek és nem zárterdei élőhely-mozaikok kezelési-fenntartási rendszere.

A nyílt élőhelyek és nem zárt-erdei Nem erdős élőhelyek Nem zárterdei élőhely-mozaikok mozaikok eredete Természetes képződmények Érintetlenül hagyás vagy minimális beavatkozás a zavaró elemek (vadkárosítás, idegenhonos fajok, taposás, kommunális hulladék stb.) elhárításával, megszüntetésével. A fenntartás kifejezetten természetvédelmi kezelés jellegű. Másodlagos képződmények • A korábbi művelési rendszer megőrzése, • A nyílt élőhelyek visszaállítása, rekonstruk- működtetése. ciója. • Különböző nyílt élőhelyek közötti konverzió • Az átmeneti jellegű élőhelymozaik fenn- (szántó gyep, gyep gyümölcsös stb.). tartása. • A fenntartás mindkét esetben gazdálko- • Az élőhely-mozaik beerdősülése, megszű- dási és természetvédelmi motivációval is nése. lehetséges! • A rekonstrukció, a mozaik fenntartása és a visszaerdősülés engedése (bár különböző tényezők miatt) gazdálkodási és természet- védelmi motiváció esetén is lehetséges. huzamosan az élőhelyi mozaikhoz kapcsolódó fajok alapozott, folyamatos erdőborítást biztosító erdőgaz- lokálisan kipusztulnak, és jobb esetben az erdőterület dálkodás fogalompár analógiájára építve) az 5. táblá- (mátrix) más nyílt és/vagy mozaikos élőhelyfoltjaira zat foglalja össze. költöznek át. Védett természeti területeken ez az Az erdőtömbökön belüli nyílt élőhelyek és nem zárt út általában rendezetlen tulajdoni viszonyok, eltérő erdei élőhelymozaikok kezelési kérdései a mindenna- tulajdonosi érdekeltség vagy éppen kapacitáshiány pokban legtöbbször az erdők kezeléséhez kapcsolód- miatt szokott felmerülni, de még ilyen esetben is erő- va jelentkeznek. Ezekkel az élőhelyekkel ugyanis vagy sen ajánlható a visszaerdősülési folyamat kontrollja az önálló erdőrészleteken belüli kis kiterjedésű folt- (idegenhonos és termőhelyidegen fafajok és cserjék ként, vagy az erdőrészletek közötti egyéb besorolású kiszorítása, bizonyos elegyfák vagy élőhelyi elemek részletek formájában találkozunk, így fenntartásuk és megőrzése stb.). jövőbeni sorsuk az erdőkre kidolgozott kezelési kon- A természetes és másodlagos nyílt élőhelyek és cepciók függvényében alakul (14–17. fénykép). nem zárt erdei élőhelymozaikok kezelési-fenntartá- Az erdőrészleteken belül található nyílt élőhelyi si rendszerét motivációs oldalról közelítve (a termé- foltok megtartása esetenként (különösen másodla- szetvédelmi erdőkezelés és természetes folyamatokra gos eredetű, a természetes szukcessziós folyamatok

17. fénykép. Becserjésedő-beer- dősülő egykori legelő: a gyepfoltok fokozatosan eltűnnek (Csere- hát). (Fotó: Szmorad Ferenc)

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 33 Frank Tamás és Szmorad Ferenc révén visszaerdősülésre „törekvő” élőhelyek eseté- közvetlenül szolgáló földterületek, erdészeti létesít- ben) akár ütközhetne is az erdőkre vonatkozó álta- ményhez tartozó területek) nyílt és mozaikos élőhe- lános jogszabályi követelményekkel, de maga a jogi lyei problémáinak kezelése részben erdőtervi keretek környezet van annyira rugalmas, hogy a védett ter- között, részben attól függetlenül, de az erdőkezelési/ mészeti területeken jelentkező speciális igényekre és erdőgazdálkodási tevékenységek rendszeréhez il- irányelvekre tekintettel ezek a kérdések a tervezés és lesztve lehetséges. Az egyéb részletek a hozzájuk a végrehajtás szintjén is kezelhetők (lásd a 4. és 5. fe- kapcsolódó nyílt élőhelyek természetvédelmi jelen- jezet idevágó részeit). tősége szerint az 1. mellékletben megfogalmazottak Az erdőrészletek közé ékelődő „egyéb részlet” be- szerint diﬀ erenciálhatók. sorolású területek (erdőgazdálkodási tevékenységet

2.7. Fajvédelmi kérdések A természetvédelemi tevékenységek az élőhelyek, táplálékkeresés közben vagy fészkelés céljából. Rajtuk életközösségek védelmén túl prioritásként kezelik az kívül még a kormosfejű cinege (Parus montanus) az a egyes fajcsoportok, fajok önálló védelmét is. Az er- madárfaj, amely – egyetlen énekesmadárként – maga dők esetében ennek az aktív védelmi tevékenységnek készíti el odúját. Az európai harkályfajok állományá- része kell legyen az erdei élőhelyek, mikrohabitatok nak jelentős csökkenéséért az általánosan elterjedt, fenntartására és fejlesztésére irányuló tevékenység, vágásos erdőgazdálkodási gyakorlatot okolják. Az illetve magát az élőhelyfenntartást és -fejlesztést faj- Európában előforduló tíz harkályfaj közül hét veszé- védelmi szempontok ﬁ gyelembevételével (is) kell lyeztetett, s ezek közül hat Magyarországon is él: a végezni. Ezt a témakört a Natura 2000-es jelölő fajok zöld küllő (Picus viridis), a szürke küllő (Picus canus), tekintetében a Haraszthy (2014) szerkesztésében a közép fakopáncs (Dendrocopos medius) (18–19. elkészült munka dolgozza fel, és ad iránymutatást az fénykép), a kis fakopáncs (Dendrocopos minor), a fe- egyes fajok élőhelyi igényére, illetve az élőhelykezelés hérhátú harkály (Dendrocopos leucotos) és a nyakte- szempontjaira. A hazai erdőkhöz kötődő védett élő- kercs (Jynx torquilla). lénycsoportok részére szükséges élőhelyi elemek A harkályok által vájt odvakat, vagy az ágcsonkok fenntartásának, fejlesztésének bemutatásához egy helyén, törzsön keletkezett bekorhadt faüreget, hasa- külön összefoglaló tanulmány lenne indokolt, erre dékot számos egyéb, odút készíteni nem képes odú- azonban itt most nem vállalkozhatunk. Az általunk lakó gerinces állatfaj használja szaporodó- vagy bú- készített összeállításban a csak néhány jellegzetes er- vóhelyként. A magyarországi erdőlakó madárfauna dőlakó fajon, fajcsoporton keresztül kívánjuk bemu- mintegy 35%-a, de az énekesmadarak közül például tatni, hogy egyes élőhelyi jellemzők jelenléte, meny- a légykapók (Ficedula spp.) és a cinegék (Parus spp.) nyiségi és minőségi állapotának változása (továbbá minden faja odúlakó. A hazánkban rendszeresen köl- a különböző mikrohabitatok tudatos létrehozása, tő nyolc bagolyfaj közül négy faodúban költ, és ezt kialakulásuk elősegítése) mennyire meghatározó az használja nappali búvóhelyként is. Ezek közül az uráli erdei életközösség fajösszetételére és egyedszámára. bagoly (Strix uralensis) odú hiányában elfoglalhatja a Jó néhány általunk is fontosnak és jelentősnek tartott ragadozó madarak vagy holló által épített gallyfész- élőlénycsoport (pl. kétéltűek, hüllők, cserjék, mohák, ket is, de tipikus fészkelőhelye nagyméretű faodúban gombák) ismertetése éppen ezért kimaradt. A köny- (például a fekete harkály által vájt odú, vagy más na- nyebb áttekinthetőség kedvéért praktikus csoportok gyobb méretű faüreg), illetve nagyméretű, összeroska- (lényegében élőhelyhasználatuk jellegzetességei) sze- dó faegyedekben gazdag természetes erdőkben 3–6 m rint rendszerezve jellemezzük a többé-kevésbé ha- magasan eltört törzscsonkokon található (Mikkola sonló védelmi intézkedésekkel kezelhető fajokat és az 1992). A fekete harkály jelenlétéhez kötődik a bük- élőhelyüket érintő főbb kérdéseket. kösökben fészkelő kék galamb (Columba oenas), e faj szinte kizárólag csak a fekete harkály elhagyott odúját foglalja el. Hasonlóan meghatározó a harkályok jelen- 2.7.1. Odúlakók léte az odúlakó denevérek megtelepedése szempont- jából is, mivel a hazai denevérfajok több, mint 85%-a A) Mik azok az odúlakók? (jellemzés, csoportosítás) odúlakó. A denevérek, hasonlóan a másodlagos odú- Az odúlakók olyan állatfajok, amelyek búvó- és/vagy lakó madárfajokhoz (akik csak szintén használják a szaporodóhelynek használják az elhalt, lábon álló faodvakat), előszeretettel használnak nappali búvó- és fákon, élő fák elhalt részein és facsonkokon kialakult szaporodóhelyül más természetes eredetű faüreget, természetes faodvakat, üregeket, hasadékot, leváló hasadékot, leváló kéregtábla alatti rést stb. kéreglemezek alatti réseket stb. A természetes fa- Más emlősfajok is kötődnek a faüregek, odvak által odvak nagy részét a különböző harkályfajok készítik biztosított búvó- vagy kölykező helyekhez. A kis testű

34 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdők kezelésének elvi alapjai

18. fénykép. A közép fakopáncs sok harkályfaj- összeomlik. Ezért – az életközösség egészének fenn- hoz hasonlóan igényli a maradása szempontjából – is különösen fontos az folyamatos erdőborítás és odúlakó pillérfajok védelme! az idős faállomány jelen- létét. A felújítóvágással B) Általános élőhelyi igény (avagy mitől is vannak jelen) érintett faállományokban Az odúlakók „receptje” viszonylag egyszerűnek tű- csak a záródás jelentő- nik. Látszólag csak a különféle faodvak jelenléte hatá- sebb megbontásáig érzi rozza meg előfordulásukat, amely feltétel azonban je- jól magát. (Fotó: Frank lentős leegyszerűsítése azoknak az élőhely-szerkezeti Tamás) összetevőknek, amelyek létüket valójában megha- tározzák. Az azonban tény, hogy a fészekodvak elő- fordulása, illetve mennyisége nagyrészt a harkályok jelenlétén múlik, amely tényező viszont függ a holt fa mennyiségétől és minőségétől. Ezen kívül még sok más élőhely-szerkezeti jellemző is szerepet játszik az egyes odúlakó fajok, fajcsoportok adott erdei biotóp- ban való előfordulásában. A madarak esetében a legfontosabbak a faállomány kora és az átlagos faegyedek mérete, a szintezettség, ragadozó emlősök közül leginkább a nyuszt (Martes a záródás és a fafajösszetétel (Mag 2007). A ﬁ atalabb, martes), de a vadmacska (Felis silvestris) számára is középkorú faállományokban az odúlakók megtelepe- fontos élőhelyi elemek a nagyobb méretű faegyedek dése szempontjából különösen fontos az intenzívebb odvai, faüregei. A három pelefajunk közül elsősorban növekedési erélyű, gyorsabban odvasodó, lágy lombos a nagy pele (Glis glis) és a ritkább erdei pele (Dryomys fafajok jelenléte. A kormosfejű cinege ﬁ atalabb faállo- nitedula) telepszik meg a harkályok által vájt faodú- mányokban is előfordulhat, ha van jelen korhadó lágy ban. lombos fafaj (kecskefűz, rezgő nyár, éger, nyírfa, ma- A harkályokat, de különösen a fekete harkályt az dárberkenye), vagy akár nagyméretű, idős bodzába is angol nyelv keystone (= „kulcskő”) fajnak nevezi. elkészíti az odúját (Török 2000, Lewis és mtsai 2009). Ez a kifejezés a boltívek közepére beillesztett kő el- Az odvak mennyisége és térbeli eloszlásának min- nevezése, amely magyarul „zárókő”, de az „alappil- tázata hatással van az odúlakó fajok megjelenésére, lér” megnevezés is jól jellemzi ezen fajok fontosságát illetve egyedszámára. A denevérek és a madarak által (magyarul inkább a pillérfaj elnevezés használatos). használt odvak általános jellemzői nagy átfedést mu- A pillérfaj eltűnése, illetve hiánya esetén más fajok is tatnak. Elegendő természetes odú esetén a különbö- eltűnnek, vagy meg sem jelennek az adott élőhelyen, ző odúlakó fajok közötti és a fajon belüli, egymásra és az azokhoz kötődő fajok is eltűnnek. Ahogy a zá- gyakorolt kompetitív hatás azonban nem olyan jelen- rókövet kivesszük a boltív közepéből, vagy a pillért tős (Nao és mtsai 2011). az alátámasztott épületrész alól, az egész építmény

19. fénykép. Közép fakopáncs élőhelye egy felújítóvágással kezelt gyertyános- kocsánytalan tölgyesben (Zempléni-hegy- ség: Kovácsvágás). (Fotó: Frank Tamás)

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 35 Frank Tamás és Szmorad Ferenc

megtelepedéséhez, fenntartásához tehát nagyon fontos az élőhelyi elemek (természetes odú, leváló kéreg- tábla, fahasadék stb.) változatos méretű, alakú meg- jelenése, továbbá megfelelő mennyiségű jelenléte és térbeli mintázata. Ez a tény – a korábbiakban már jól jellemzett – idős, nagyméretű élő, elhaló, illetve lá- bon elhalt fákat is magába foglaló, változatos erdő- és faállomány-szerkezeti viszonyokat tesz szükségessé (22. fénykép). A fentieket támasztja alá egy lengyelországi – a 20. fénykép. A nyugati piszedenevér nyári szálláshelyei elsősor- białowieżai őserdőben és a szomszédos kezelt er- ban leváló kéregtáblák alatt találhatók, de a természetes faodvakat dőkben folytatott – vizsgálat is, amely szerint a de- is szívesen elfoglalja. (Fotó: Gombkötő Péter) nevérek az őserdő idős, lombhullató faállományaiban található nagy, öreg, elhaló és lábon álló holt fáihoz kötődnek (23–24. fénykép). Ez azonban óhatatlanul magában hordozza azt a konfl iktust, amely a termé- szetvédelem és az erdőgazdálkodók érdekeit terheli, miután az erdőgazdálkodó a gazdálkodás alatt álló erdőkben az ilyen faegyedeket általában kitermeli. A kezelt erdőterületen belül a kevésbé háborgatott idős ligeterdőkben – nagy, idős, elhaló és lábon álló holt fához kötődően – fordultak elő a denevérek, amíg a fi atal és középkorú faállományokat kerülték (Ruczyski és mtsai 2010). Odúhiány esetén a költő- vagy kölykező helynek leginkább alkalmas odvakért versengés folyik, amely- ből legtöbbször a denevérek kerülnek ki vesztesen 21. fénykép. A nagyfülű denevér egyedei akár naponta változ- (Csóka és mtsai 2000). Ez fenyegeti sokszor a kisebb tatják szálláshelyüket, ha megfelelő számú odú áll rendelkezésre. testű odúlakó madárfajokat is, de ezek a lehető leg- (Fotó: Gombkötő Péter) kisebb röpnyílású odút próbálják kiválasztani, vagy a nyílást – mint például a csuszkák (Sitta europaea) – Az odúnyílás mérete a denevéreket vizsgáló a ragadozók és a nagyobb testű versenytársak elleni Lumsden és Bennett (2006) szerint, meghatározó védekezésképpen maguk beszűkítik. Ahol a nagyobb összetevője az odú kiválasztásának, mert ez a raga- méretű, lábon álló elhaló faegyedek vagy elhalt fa- dozókkal és a másokkal való versengés kockázatát anyag jelentősebb mennyiségben áll rendelkezésre, is befolyásolja. Denevérek esetében a nappali pihe- nőhelyhez, odúhoz való kötődés tekintetében két fő stratégia ismert. Az első esetben az állat ragaszkodik az adott helyhez, amelynek előnye a nagyobb helyis- meret, a szociális kapcsolatok fenntartása, és a köly- kező hely megtartása. A második esetben a pihenő- helyet, odút gyakran váltogatja az állat, amely szintén lehet előnyös stratégia a táplálkozó területtől való távolság csökkentése, a különböző mikroklímájú pi- henőhelyek használata, a ragadozók hatásának csök- kentése, az alacsonyabb ektoparazita-szint jelenléte miatt (Lewis 1995). Hazai megfi gyelések is igazolják az erdőlakó dene- vérek többségére – például a nyugati piszedenevérre (Barbastella barbastellus) (20. fénykép) – jellemző, gyakori szálláshely-változtatást (Görföl és Estók 2014). Egy igazi erdőlakó faj, a nagyfülű denevér 22. fénykép. (Myotis bechsteinii) (21. fénykép) egy-egy kolóniájá- A leváló kérgű nak megtelepedése is csak olyan erdőkben lehetsé- fák ideális szál- ges, amelyben rendelkezésre áll az a természetes odú- láshelyet nyúj- hálózat, amely akár napi szinten lehetővé teszi szá- tanak az erdő- lakó denevérek mára a szálláshelyváltást (Estók és Görföl 2014). számára. (Fotó: Az erdei élőhelyekhez kötődő denevérek kolóniáinak Frank Tamás)

36 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdők kezelésének elvi alapjai ott a harkályfajok létfeltételei is kedvezőbbek, s a har- retű faegyedekben gazdag erdőbelsőjében vannak kályok intenzívebb odúkészítő tevékenysége követ- jelen elhaló, nagyméretű, odvasodó faegyedek, lá- keztében több természetes odú is fog a többi odúlakó bon álló elhalt fák, facsonkok. Ezek az úgynevezett faj rendelkezésére állni. Ennek ellenkezőjeképpen: zárt erdei fajok – mint például a fehérhátú harkály nagyobb számú, méretes álló holt fa hiányában csak (Dendrocopos leucotos), uráli bagoly (Strix uralensis), szegényes odúlakó faunát regisztrálhatunk egy adott kis légykapó (Ficedula parva) és a nagyfülű denevér erdőterületen. Megjegyzendő, hogy az odúlakó ma- – érzékenyen reagálnak a zárt erdőtömbök felda- dárfajok előfordulására nemcsak a fészkelési, hanem rabolódására, például vágásterületek kialakítására, a táplálékszerzési szokásaik révén is hatással van a egyes erdőterület-igénybevétellel járó tevékenysé- változatos erdőszerkezet (lásd: 2.7.4. alfejezet). gekre (erdőterület termelésből való kivonása, vagy rendeltetésszerű használatot akadályozó igénybevé- C) Veszélyeztető tényezők (élőhely átalakítása tellel járó nyomvonalas létesítmény kialakítása stb.). és elszegényítése, zavarás, fragmentáció) Összességben elmondható, hogy a zárt erdei élőhe- A gazdálkodás alatt álló erdőkben rendszerint az lyekhez kötődő odúlakó fajok védelme szempontjá- öreg, nagyméretű, lábon álló elhaló, odvasodó, illetve ból az egybefüggő, nagyobb kiterjedésű, nagyméretű elhalt fák, facsonkok azok, amelyek kikerülnek a faál- elhaló és lábon álló holt fákkal tarkított, idős lomber- lományból. Ez a helytelen gazdálkodói gyakorlat rit- dők feldarabolódása (fragmentációja) és letermelése ka fajok és odúlakó közösségek eltűnéséhez vezet az a legjelentősebb veszélyeztető tényező. adott erdőterületen. Erre a legtipikusabb példa, ami- Más fajok – például nyaktekercs, zöld küllő – el- kor egy-egy gyérítési korú faállomány olyan szegény lenben a kiligetesedő szegélyzónában, természetes tud lenni holt faanyagban, hogy nem találunk benne erdőszegélyekben érzik jól magukat, ahol a természe- természetes fészekodút. tes erdőszegély felszámolása vezethet e fajok vissza- Számos faj számára fontosak és nélkülözhetetlenek szorulásához, eltűnéséhez. Megint más fajok, mint a zavartalan, nagy területű, egybefüggő erdőtömbök, például az erdei pele, előnyben részesíti a közönsé- amelyeknek a természeteshez hasonló idős, nagymé- ges mogyoróval vegyes cserjeszintű idős erdőket, és az ilyen állományokban lévő faodvakat foglalja el

23–24. fénykép. Egy nagyméretű elhaló és egy nagy, élő, de odvas fa a białowieżai őserdőben. (Fotó: Frank Tamás)

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 37 Frank Tamás és Szmorad Ferenc

(25. fénykép). Ezzel együtt azonban fontos számára a Már a frissen elhalt farészekben, fákban megtele- természetes, fajgazdag erdőszegély is, amelyet főként pedő fajok (pl. számos cincérfaj) elősegítik a faanyag táplálékkeresés során keres fel (Pilãts és mtsai 2012). lebontásának első lépéseit. Nélkülük a faanyagban lévő szerves anyag alig, vagy csak igen lassan kerül- D) Védelmi intézkedések (mikrohabitatok fenntartása ne vissza az erdő tápanyag-körforgalmába és ezál- és fejlesztése, háborítatlanság) tal a talajba. A kemény faanyag felaprózódását csak A legkézenfekvőbb tennivaló első lépésben az adott ezek a szaproxilofág rovarfajok tudják megindítani. erdőterületen jelen lévő holt fa megtartása a faállo- A rágcsálékukból és ürülékükből képződött szubszt- mányban, annak hiánya esetén a pótlása (lásd: 5.2.1. rátum már hozzáférhetővé válik más lebontó szerve- fejezet). Ez utóbbi esetben az odúlakók megtelepü- zetek számára. Továbbá az általuk rágott járatokon léséhez a kemény- vagy lágy lombos fafajok korha- keresztül történik a fát korhasztó gombáknak a fa- dási, odvasodási idejétől függően hosszabb vagy rö- anyagba történő bejutása. A faanyag szinte mindegyik videbb időre van szükség. A méretes, még élő fákon lebontási fázisában részt vesznek a szaproxilofág ro- lévő elhalt korona- vagy törzsrészek, illetve elhaló és varok (Csóka és Kovács 1999). lábon álló holt fák, facsonkok létrehozásával egy-egy erdőterületen a harkályfajok előfordulása jelentősen B) Általános élőhelyi igény (avagy mitől is vannak jelen) növelhető, amely jelenség a korábban leírtak szerint A szaproxilofág rovarfajok igénylik a legváltozato- pozitív hatással van más odúlakó madárfajok, dene- sabb holt faanyag megjelenési formákat: vérek és más odúlakó emlősfajok előfordulására is. –a földön fekvő minél vastagabb törzsektől, Fontos védelmi intézkedés az élőhelyek háborítat- –vastag elhalt ágaktól, lanságának biztosítása, és az egybefüggő idős erdő- – a lábon álló elhalt fától, tömbök fragmentálódásának megakadályozása. A – a lábon álló idős, nagyméretű elhaló faegyedig, folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodásra – a még élő, de elhalt ágakkal, leváló kéregtáblákkal történő átállás ez utóbbi veszélyeztető tényezőt jelen- rendelkező törzsrészektől, tősen limitálja. – a törzsön lévő tükörfoltokig, –a kisebb-nagyobb faodvaktól, üregektől, –a korhadás különböző fázisában lévő faanyagtól, 2.7.2. Szaproxilofágok –a különböző nedvességtartalmú faanyagig. Fontos tényező számukra a holt fa mennyisége és A) Mik azok a szaproxilofágok? (jellemzés, jelentőség) mérete. Minél nagyobb egy adott erdőterületen a föl- Az elhalt faanyagot fogyasztó fajokat szaproxilofá- dön fekvő vagy lábon álló korhadó faanyag mennyisé- goknak nevezzük. Ezek a fajok az elhalt faanyag lege, annál magasabb a szaproxilofág rovarfajok száma bontásában működnek közre, emiatt jelentős, mással is (Csóka és mtsai 2000). nem helyettesíthető a szerepük az erdő tápanyag- A holt fa mérete több szempontból is fontos az körforgalmában. Ide tartoznak a szaproxilofág rova- egyes fajok számára. Egyrészt a méretes korhadó tör- rok és az elhalt faanyagon élő gombák is. zsek hosszú lebomlási idejük miatt nyújtanak kedve- Miután nagy faj- és egyedszámú állatcsoport a ző létfeltételeket az egyes fajoknak. Továbbá ezeknek szaproxilofág rovaroké, többek között ennek és élőhe- a nagyméretű törzseknek a korhadása sok esetben lyeik veszélyeztetettségének is köszönhető, hogy a vé- belülről, egy egyre növekvő belső üregből halad a dett rovarfajok több mint negyede szaproxilofág. Elő- külső palást felé. Ezek a különleges mikrohabitatok fordulásuk szempontjából meghatározó a holt fa jelen- számos speciális igényű rovarfajnak nyújtanak lét- léte, mennyisége, illetve minősége. Másik fontos szere- feltételeket, mivel a rovarfajok lárvái érzékenyen re- pük, hogy más állatfajok táplálékforrásaként szolgálnak, agálnak a szubsztrátum nedvességének változásaira, például lárváik a harkályok nélkülözhetetlen táplálékai amely változásokat azonban a nagyméretű törzsek jól (Csóka és Kovács 1999, Csóka és mtsai 2000). kiegyenlítik. A holt faanyag fontos minőségi jellemzője, hogy milyen fafajhoz tartozik. A szaproxilofág rovarfajok közül számos faj specialista, csak adott fafajú holt fában tud létezni. A hazai tölgyekhez kötődő fajok közel 30%-a specialista, csak a tölgyek elhalt faanya- gában tud megélni (Csóka és mtsai 2000). Ugyanígy megvan az őshonos elegyfafajok elhalt faanyagához kötődő specialista fajok köre is. Ezért is fontos, hogy az erdőben található holt faanyag ne csak megfe- 25. fénykép. Az erdei pele általában a lombkoronaszintben mo- lelő mennyiségében, hanem nagyobb méretben, a zog, leggyakrabban harkályok által készített odvakban telepszik természetes fafajösszetételt is reprezentálva áll- meg. (Fotó: Frank Tamás) jon rendelkezésre.

38 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdők kezelésének elvi alapjai

A holt fa különböző megjelenési formáihoz, illetve a különböző korhadási fázisban lévő holt faanyaghoz tehát különböző fajok, fajegyüttesek kötődnek. Ezt a jelenséget az alábbi példákkal szemléltetjük: – Tölgyesekben a lábon száradt fák törzsén, vastagabb ágain lévő leváló kéreg alatt élő tölgyspecia- lista, ritka, védett faj a sápadt éjcincér (Trichoferus pallidus) és a tölgy-díszcincér (Clytus tropicus). Lárváik a kéreg alatt vagy a kéregben bábozódnak. – A különböző korhadási fázisban lévő holt fa el- térő fajközösségeit példázza, hogy a még nem korhadó, „csontkeménységű” elhalt vastag ágak, törzscsonkok például az idős bükkösökben elő- forduló, bükkfában élő bükkös díszbogár (Dicerca berolinensis) és az idős szurdokerdőkben, bük- kösökben jellemző, az élő fa koronájának alsó ré- szében lévő elhalt, „csengő” ágakban előforduló polifág fürkészcincér (Necydalis major) élőhelyei. A molyhos és kocsányos tölgyhöz kötődő Arias- díszbogár (Kisanthobia ariasi) az elhalt törzsben 27. fénykép. Már odvasodó tükörfolt kocsánytalan tölgy törzsén. és vastagabb törzságakban, szintén az igen kemény (Fotó: Frank Tamás) farészben rág járatokat. – Már a korhadás kezdeti fázisában lévő tölgytör- kóban több évig fejlődnek egyes virágbogárfajok, zsekben, ágakban él az öreg tölgyerdők jellemző mint például a pompás virágbogár (Cetonischema faja, a laposorrú ormányosbogár (Gasterocercus aeruginosa) és a márványos virágbogár (Liocola depressirostris). lugubris). – A korhadás előrehaladottabb fázisában lévő fákban – Lábon száradt idős tölgyfák gyökerében, gyökfő- és azok üregeiben lévő nedves korhadékban, tus- jében, tuskójában 3–5 évig fejlődik a szarvasbogár (Lucanus cervus) (26. fénykép). A háborítatlan öreg erdőket kedveli, a lombos fák vörösen korhadó tus- kójában, földön fekvő vastag törzsében fejlődik a hazánkban ritka szőrös szarvasbogár (Aesalus scarabaeoides). – Az élő fák törzsén lévő tükörfoltokban fejlődő fajok (27. fénykép), az idős puhafás ártéri erdők jellemző faja a 3–4 év alatt kifejlődő, polifág dió- facincér (Megopis scabricornis) és a főként nyár tápnövényű kétszínű nyárfacincér (Rhamnusium bicolor). Miután ezeknek a fajoknak több generá- ciója is kifejlődik az adott fában, az évek során az adott tükörfolt odúvá, tágas üreggé alakulhat át. Ezek a speciális mikrohabitatok több ritka bogár- fajunknak nyújtanak további létfeltételeket, pél- dául a füzekben élő remetebogárnak (Osmoderma eremita), a keményfákhoz kötődő aranyszőrű für- készcincérnek (Necydalis ulmi), vagy a bordó vi- rágcincérnek (Brachyleptura erythroptera) (Csó- ka és Kovács 1999, Csóka és mtsai 2000, Zúbrik és mtsai 2013). Az ilyen módon kialakult üregek a ritka szaproxilofág bogarakon kívül – a harkályok közreműködésével – az odúlakó gerincesek szá- mára is szaporodó- és búvóhelyet nyújthatnak. – Az idős lombos fák sérült tőrészében, az élő és a holt farész határán rág a kéreg alatt és a farészben két évig fejlődik a gyászcincér (Morimus funereus). Élőhelyei az öreg középhegységi tölgyesek és bük- 26. fénykép. Szarvasbogár nősténye egy félig elhalt kocsányta- kösök. Hasonlóan, tő közeli sérüléseknél az élő és lan tölgy tövén. (Fotó: Frank Tamás) a holt rész határán, a kéreg alatt él a hazánkban

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 39 Frank Tamás és Szmorad Ferenc

dunántúli elterjedésű selymes alkonycincér (He- ája, biológiája a herbivor rovarok közül talán a leg- rophila tristis). Lárvája bábozódni szintén a farész- jobban kutatott, jól megﬁ gyelhetők, emiatt élőhelyi be vonul (Csóka és Kovács , Csóka és mtsai igényeik is jól ismertek, ráadásul az élőhely változá- 2000). sainak jó indikátorai (Bartha és mtsai 2000). Ezért a teljesség igénye nélkül elsősorban a nappali lepké- C) Veszélyeztető tényezők (élőhely átalakítása és ken keresztül kívánjuk néhány példával illusztrálni, elszegényítése, zavarás, fragmentáció) hogy milyen fontos az egyes fajok és fajegyüttesek A holt faanyag léte vagy hiánya az, amely a szaproxi- megmaradása, megtelepedése szempontjából mind a lofág rovarok előfordulását egyértelműen megha- kompozicionális, mind a strukturális diverzitás fenn- tározza egy adott erdőterületen. A holt fa mérete, tartása és növelése, különösen a természetvédelmi megjelenési formája, különböző korhadási fázisban oltalom alatt álló erdőterületeinken. való jelenléte és más minőségi, illetve mennyiségi pa- raméterei a rovarközösség egyedsűrűségére és diver- B) Általános élőhelyi igény (avagy mitől vannak jelen) zitására jelentős hatással vannak, és a specialista fa- A herbivor rovaregyüttesek és ezen belül is a lepkék jok előfordulását is nagyban befolyásolják. A sokféle fajgazdagságát tehát nagyrészt az adott erdő termé- méretű és megjelenésű holt faanyag eltávolítása (vagy szetes fafajösszetétele és strukturális változatossá- képződésének megakadályozása) a hozzájuk kötődő ga határozza meg. Főfafajaink közül legjelentősebb szaproxilofágok és szaproxiloﬁ l (nem közvetlenül el- szerepe ennek a fajgazdagságnak a fenntartásában halt faanyagon táplálkozó, de életmenetük során an- a tölgyeknek (Quercus spp.) van, mert többek kö- nak jelenlétét közvetve igénylő) fajok eltűnéséhez, s zött hozzájuk kötődnek a legváltozatosabb herbivor ezáltal a fajkészlet elszegényedéséhez vezet. Utóbbi rovaregyüttesek. Magyarországon a tölgyeket, illetve jelenség az erdő tápanyag-körforgalmának megsza- tölgyeket is fogyasztó rovarfajok száma mintegy 630, kadását, a táplálkozási hálózatok jelentős sérülését és s ennek közel 44%-a Quercus-specialista, tehát csak számtalan biotikus kapcsolat megsemmisülését ered- tölgyeken megélni képes faj. Emellett a többi hazai fő ményezi. és elegyfafajunk is jelentős fajszámú rovaregyüttest tart el a polifág fajoktól a számos nemzetségspecia- D) Védelmi intézkedések (mikrohabitatok fenntartása lista fajig (Csóka és mtsai 2000). A fontosabb fanem- és fejlesztése, háborítatlanság) zetségekre jellemző fajgazdagságot (az egyes nemzet- A legalapvetőbb védelmi intézkedés – az odúlakók- ségek tagjain élő herbivor rovarfajok számát) – euró- nál is említett módon – a meglévő holt fa megtartása, pai kitekintéssel – a 6. táblázatban szemléltetjük. illetve rendszeres pótlása (lásd: 5.2.1. fejezet). A kü- Természetes erdőszegély, zárt erdei napsütötte lé- lönböző méretű, de leginkább a nagyméretű (Ø > 30 kek, belső szegélyek, tisztás foltok, természetes ele- cm) fákból képződött holt fa hektáronkénti meny- gyes ség, fajgazdag cserjeszint, lágyszárúak – néhány nyiségének a növelése a generalista szaproxilofág tényező a nappali lepkék számára legfontosabb élő- rovarfajok megjelenésén túl kedvez a specialista, rit- helyi komponensek közül. A ritka, specialista fa- kább fajok előfordulásának is (Csóka és mtsai 2000), jok jelenléte az őshonos főfafajok mellett egyértel- amely változás a természetvédelmi tevékenység haté- műen az elegyfafajok, a természetes cserjeszint és konyságát jelentősen növeli. a lágyszárúszint jelenlététől is függ. A természetes külső és belső erdőszegélyek kompozicionális össze- tétele, természetessége egyik legfontosabb tényezője 2.7.3. Herbivor rovarok ezen rovaregyüttesek jelenlétének (3. ábra). (nappali lepkék) A jellegzetes mezoklímájú, üde hegyvidéki erdős élőhelyek egy rendkívül látványos, ritka, specialista lepkéje a nagy nyárfalepke (Limenitis populi), her- A) Mik azok a herbivor rovarok? (jellemzés, jelentőség) nyója kizárólag az erdészeti gyakorlatban gyomfaként A herbivor rovarok azok a rovarfajok, amelyek élő számon tartott rezgő nyáron (Populus tremula) fejlő- növényi szövetet fogyasztanak. Fajgazdagságuk a dik. Petéit a rezgő nyárra rakja, a hernyóból kialakuló madárfajokéhoz hasonlóan összefüggést mutat az báb is a fán fejlődik, majd a kifejlett lepkék is a tápnö- erdő fafaj- és korösszetételével, illetve vertikális és vényükön, illetve annak közelében rajzanak. A meg- horizontális szerkezeti strukturáltságával (Mátyás felelő élőhelyet elsősorban az erdőszegélyekben ta- 1996). Általánosságban elmondható, hogy a nagy el- lálható rezgőnyár-csoportok biztosítják számukra. A terjedési területű, nagyméretű, felépítésében komp- másik ritka, nappali lepke- és más rovaregyütteseket lex, hosszú életű növények, mint amilyenek a fák, is eltartó „gyomfánk” a kecskefűz (Salix caprea). Az biztosítják a legkedvezőbb feltételeket a táplálkozásra elsősorban domb- és hegyvidéki erdőkben élő nagy és utódnevelésre a legtöbb herbivor rovarfaj számára színjátszólepke (Apatura iris) egyik fő tápnövénye. (Csóka és mtsai 2000). A herbivor rovarok feltűnő Hasonlóan a hűvösebb domb- és hegyvidéki patak megjelenésű, szélesebb körben ismert képviselői a menti erdőkben és a síkvidéki folyó menti ártéri pu- nappali lepkék. Ennek az állatcsoportnak az ökológi- hafaligetekben élő kis színjátszólepke (Apatura ilia)

40 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdők kezelésének elvi alapjai

6. táblázat. A fontosabb fanemzetségekhez táplálkozási kap- csolatokkal kötődő rovarfajok száma európai összehasonlításban is fűz-nyár fogyasztó, többek között a kecskefűz és a (Mátyás 1996). (Megjegyzés: * = a szerzők külön említik az Acer rezgő nyár is fontos tápnövénye. A lepkék legtöbbje campestre és az A. pseudoplatanus fafajokat; ** = a szerzők külön nem távolodik el a tápnövény közeléből, jellemzően kezelik a Populus nigra és a P. tremula fafajokat). a színjátszó lepkék sem: e fajok egyedei a kecskefűz vagy a rezgő nyár lombkoronájában töltik a rajzási Nemzetség Nagy-Britannia Németország Magyarország időszak legnagyobb részét. Acer 46+38* – 178 A korábbi évtizedekben sok élőhelyéről – valószí- Alnus 135 – 209 nűleg areájának keleti irányú visszahúzódása miatt Betula 330 164 305 – eltűnt vörös rókalepke (Nymphalis xanthomelas) ma már újra elfoglalta korábbi, domb- és hegyvidé- Carpinus 50 – 101 ki patakvölgyekben és a folyó menti puhafás ligeter- Crataegus 204 – 222 dőkben található élőhelyeit. Hernyója a füzek, többek Fagus 94 96 147 között a kecskefűz ﬁ atal levelein táplálkozik és a fán Fraxinus 65 – 81 bábozódik be. Az imágó a petéket a kecskefűz vagy törékeny fűz víz fölé hajló hajtásaira rakja (Sáfián és Picea 70 150 131 mtsai 2008). Pinus 171 162 169 Az elsősorban kecskefűzön (Salix caprea), szile- Populus 186 85+67** 197 ken (Ulmus spp.) és vadgyümölcsön élő nagy róka- Prunus 147 – 317 lepke (Nymphalis polychloros) az elmúlt két-három évtizedben az elegyfafajok visszaszorulása miatt sok Quercus 423 298 629 élőhelyéről eltűnt. Az utóbbi években azonban egy- Robinia 2–12re több régi élőhelyén bukkan fel újra. Ebben min- Salix 445 218 458 den bizonnyal szerepet játszik az elegyfafajok – a Tilia 53 – 137 korábbi időszakhoz képest fokozottabb – kímélete Ulmus 117 7 9 127 az erdőművelési, állománynevelési munkák során (Korompai Tamás szóbeli közlése).

3. ábra. Az erdő kompozicionális és strukturális diverzitásának kapcsolata egy nappalilepke-közösség változatosságával (Ilonczai in Bartha és mtsai 2000). 1 = nagy gyöngyházlepke – a: pete (avarra), báb: b: hernyó (ibolyán), c: lepke; 2 = kis apollólepke – a: pete, hernyó (kel- tikén), b: báb (avarban), c: lepke; 3 = díszes tarkalepke – a: pete, ﬁ atal hernyó (kőrisen), b: idősebb hernyó (lágyszárúakon), c: lepke; 4 = pókhálós lepke/kökénylepke – a: pete, hernyó (csalánon/kökényen), b: lepke; 5 = nagy nyárfalepke/nagy színjátszólepke – a: pete, hernyó, báb (rezgőnyáron/fűzön), b: lepke; 6 = sápadt szemeslepke – a: pete, hernyó (erdei füveken), b: lepke; 7 = kis lonclepke – a: pete, hernyó (lon- con), b: lepke; 8 = tölgyfalepke – a: pete, hernyó, báb (tölgyön), b: lepke; 9 = hegyi fehérlepke – a: pete, hernyó (holdviolán), b: lepke (zárt erdőben, a „lék”-ben). (Módosítva a Schweizerischer Bund für Naturschutz (1987) „Tagfalter und ihre Lebensraume” c. kiadványa nyomán.)

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 41 Frank Tamás és Szmorad Ferenc

sű fajok, mint az éjjeli lepkék közül többek között a molyhostölgy-levélaraszoló (Ennomos quercarius) és a magyar téliaraszoló (Erannis ankeraria) (Gencsi és Vancsura 1992, Szmorad és mtsai 2000). Például a Bükk természetvédelmi szempontból leggazdagabb és legértékesebb herbivor rovaregyüttese az erdei élőhelyek közül a xerotherm, molyhos tölgyes bokor- erdőknek van (Demeter és mtsai 2002).

C) Veszélyeztető tényezők (élőhely átalakítása és elszegényítése, zavarás, fragmentáció) Az ápolások, nevelővágások során gyakori a gaz- daságilag értékes és kevésbé értékes természetes elegyfafajok eltávolítása a faállományból, szegélyekből, 28. fénykép. A díszes tarkalepke élőhelyeit a túlszaporodott nagyvadállomány az erdei aljnövényzet degradálásával és teljes mely beavatkozás a rajtuk élő, nemzetségspecialista eltüntetésével veszélyezteti. (Fotó: Ludányi Gyula) fajok eltűnését eredményezi. A nevelővágások vagy a véghasználati fakitermelések során, illetve azt megelő- A közönséges nyírnek nincs specialista nappali lep- zően a faállományok szerkezetének homogenizálása kéje, de védett polifág fajok élnek rajta, mint példá- (alsó szint kitermelése, cserjeszint időleges eltávolítása ul a gyászlepke (Nymphalis antiopa). Az éjjel aktív stb.) a herbivor rovaregyüttes fajgazdagságának csök- púposszövők (Notodontidae) között azonban több kenéséhez vezet. A korábbi zárt erdei élőhelyek belső, ritka, védett faj található, mint az apáca púposszövő védett tisztásainak, belső szegélyeinek megszűnését (Furcula bicuspis) és a nyírfa-púposszövő (Pheosia vagy átalakulását, mezoklimatikus viszonyaik kedve- gnoma), amelyek elsősorban nyíreken (Betula spp.) zőtlen megváltozását okozzák a szomszédos faállomá- élnek, vagy nyírspecialisták, mint a fehér púposszö- nyok végvágását, illetve tarvágását követően kialakult vő (Leucodonta bicoloria) és a barátka-púposszövő egybefüggő, több hektáros vágásterületek. (Odontosia carmelita). Az erdőbelsőkben, illetve az erdőterületek sze- Keményfaligetek és karsztbokorerdők kőrisfáihoz, gélyein, a patakvölgyekben (az ott húzódó utakon) továbbá üdébb cseres-tölgyesek és gyertyános-töl- megnövekedő gépjárműforgalom a szaporodóképes gyesek fagyalos szegélyeihez kötődik a Nyugat-Eu- imágók elpusztításával a kisebb méretű populációk rópában a kipusztulás által fenyegetett díszes tarka- genetikai elszegényedését és egyedszámának jelentős lepke (Euphydryas maturna) (26. fénykép). Bonyolult mértékű csökkenését okozhatja, ezáltal más kedve- életmenetű faj, az imágó a petéket május–júniusban zőtlen környezeti tényező együttes hatásával együtt fagyalra vagy kőrisre rakja. A hernyók néhány hétig hozzájárulhat az adott lepkepopuláció eltűnéséhez. itt táplálkoznak, közös szövedéket (hernyófészket) A patak menti fűzligetek kitermelése (pl. turisztikai készítenek. A forró, száraz nyári hónapokat a ned- fejlesztési célú erdőterület igénybevétele során), vagy ves avarszintbe húzódva vészelik át. Áttelelés után a természetes fafaj-összetételű ártéri ligeterdők kiter- tavasszal a hernyók már a gyepszint különböző apró melése és átalakítása, egy-egy ritka lepkefaj adott er- lágyszárúival (pl. Veronica fajok) táplálkoznak. Ápri- dőterületről történő kipusztulásához vezethet. lis végén, május elején fejlődnek ki teljesen, és fák tör- Jelentős veszélyeztető tényező a nagyvad (muﬂ on, zsén bábozódnak (Korompai Tamás szóbeli közlése). gímszarvas, dámszarvas, vaddisznó) károsító hatása. A domb- és hegyvidéki szillel elegyes erdők és er- A túlzott mértékű rágás, taposás és túrás miatt az er- dőszegélyek lakója a szilekhez (Ulmus spp.) kapcso- lódó szilfa-csücsköslepke (Satyrium w-album). Ez a lepke inkább a mezei szilhez kötődik, vagy erdőszélen álló Ulmus fajokhoz (Ilonczai Zoltán szóbeli közlése). Ennek a szilspecialista fajnak csak a szilekkel elegyes erdők és szilekben gazdag szegélyek fenntartásával, kialakításával őrizhetők meg populációi. A tölgyekhez kötődő gazdag rovarfaunáról már szól- tunk, de ezen belül a különleges természetvédelmi je- lentősége miatt a szélsőségesen száraz, meleg termő- helyeken állományalkotó molyhos tölgyet (Quercus pubescens) ki kell emelnünk, mely elegyfafajként a valamivel üdébb melegkedvelő tölgyesekben is elő- 29. fénykép. A magyar téliaraszoló populációit a vágásos erdő- fordul. Melegkedvelő, szárazságtűrő, szubmediterrán gazdálkodás és az agglomerációk terjeszkedése veszélyezteti. A ﬂ óraelem, ezért kapcsolódnak hozzá értékes me- szárnynélküli, röpképtelen nőstény (balra) miatt a faj csak nehezen diterrán, pontusi-mediterrán, kis-ázsiai elterjedé- képes újranépesíteni korábbi élőhelyeit. (Fotó: Magos Gábor)

42 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdők kezelésének elvi alapjai dei életközösségek lágy- és fásszárú fl órája megválto- gély (pl. sisegő füzike – Phylloscopus sibilatrix), míg zik, még rosszabb esetben a cserje- és a gyepszint fajai vannak fajok, amelyek csak kisebb mértékben kötőd- teljesen eltűnnek. Ez hatással van a herbivor rovarfa- nek az erdei élőhelyekhez (pl. barátposzáta – Sylvia una fajösszetételére is. Például eltűnnek az eredeti, atricapilla). Egyesek a lombkoronaszintben költenek természetes, illetve természetközeli állapotú vegetá- (pl. meggyvágó – Coccothraustes coccothraustes, lép- cióhoz kötődő lepkefajok, és akár a középhegységben rigó – Turdus viscivorus), mások a cserjeszintben (pl. is a szántóföldek ruderális gyomtársulásaihoz kötődő kerti poszáta – Sylvia borin), illetve vannak a gyep- közönséges fajok jelennek meg (Magos Gábor szóbeli szintben a talajon (pl. citromsármány – Emberiza közlése). Az eddig értékes, védett fl óra és gerinctelen citrinella), vagy ahhoz közeli helyen, többek között fauna a nagyvad túlzott, az élőhelyet degradáló káro- kifordult gyökértányéron is fészkelő fajok (pl. ökör- sítása miatt elszegényedik. szem – Troglodytes troglodytes). Jellemző egyes fajokra, hogy a fi atalos állományrészeket, szegélyeket D) Védelmi intézkedések (mikrohabitatok fenntartása (pl. kis poszáta – Sylvia curruca), vagy mások az idő- és fejlesztése, háborítatlanság) sebb, strukturáltabb szerkezetű faállományrészeket, Költségek nélkül megvalósítható védelmi beavatko- erdőbelsőket részesítik fészkelőhelyként előnyben zás, ha nem vágjuk ki az ápolások és állománynevelés (pl. kerti geze – Hippolais icterina) (Fuller 1995, munkák során a rezgő nyárakat, kecskefüzeket, szi- Haraszthy 2000). leket, továbbá a kőriseket, juharokat, hársakat stb. A nem odúlakó énekesmadárfajok táplálékukat is Hasonlóan költségmentes beavatkozás, ha ezeknek változatos módon szerzik. Vannak olyan fajok, ame- az elegyfafajoknak az egyedeivel, kisebb csoportjaival lyek főként a talajon táplálkoznak (pl. énekes rigó együtt az erdőszegélyben és az ahhoz közeli állomány- – Turdus philomelos, fülemüle – Luscinia mega- részben a cserjék változatos fajösszetételét is meg- rchyn chos), mások a koronaszintben (pl. fi tisz füzike tartjuk. A nevelővágások során a többszintes erdő- – Phylloscopus trochillus), illetve az erdőszegélyek- szerkezet fenntartásával a herbivor rovaregyüttesek ben (pl. nagy fülemüle – Luscinia luscinia, poszáták fajgazdagságát őrizhetjük meg. A véghasználatok – Syl via spp.) szerzik táplálékukat. előkészítése során, illetve végrehajtásakor a többszin- tes, struktúrájában változatos hagyásfacsoportok ki- B) Általános élőhelyi igény (avagy mitől vannak jelen) alakításával és fenntartásával lehetősége lesz az adott A faállományok strukturális változatossága hatással erdei biotóphoz kötődő védett lepkefaunának, vagy van az erdőlakó madárfauna fajösszetételére. Közü- más herbivor rovaregyüttesnek a túlélésre. Sok eset- lük is a nem odúlakó erdei énekesmadarak jó példáját ben, tehát nem kell tennünk szinte semmit, és máris mutatják annak, hogy a faállomány szerkezeti diver- sok védett, specialista lepkefajnak adunk lehetőséget zitása, mind vertikálisan, mind horizontálisan milyen a megtelepedésre, illetve a fennmaradásra a számuk- összefüggéseket mutat a megtelepedő fajok számá- ra megfelelő erdei élőhelyeken. val, populációméretével (4–5. ábra). Az idős, nagy- Az adott erdőterületen a fi tofág rovarfajok számát az elegyfafajok elegyarányának növelésével és a természe- tes cserjeszint kifejlődésének elősegítésével növelhet- jük. A fő és elegyfafajainkhoz kötődő rovaregyüttesek összetétele és főként a nemzetségspecialista növényfo- gyasztó rovarfajok száma a fő és elegyfafajaink, illetve a természetes cserjeszint jelenlététől függ. A védett erdőkben megkerülhetetlen, a természe- tes élőhelyeket veszélyeztető probléma a nagyvad túlzott mértékű jelenléte. A nagyvadállomány jelen- tős csökkentése a természetközeli állapotú vegetáció és többek között a hozzá kötődő herbivor rovarfajok védelme, megőrzése szempontjából tovább már nem odázható cselekvést igényel.

2.7.4. Nem odúlakó erdei énekesmadárfajok

A) Melyek is ezek a fajok? (jellemzés, csoportosítás) A nem odúlakó erdei énekesmadárfajok különböző módon és mértékig kötődnek az erdőterületekhez, akár táplálkozási szokásaikat, akár fészkelési jellemző- 4. ábra. Az erdei madárfauna fajgazdagsága és a faállomány iket vizsgáljuk. Egyes fajok számára szinte kizárólagos szintezettsége közötti összefüggés egy brit erdőterületen (Begon és élőhely az erdőbelső, más fajok számára az erdősze- mtsai 1990).

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 43 Frank Tamás és Szmorad Ferenc

dárfajok faj- és egyedszáma. Az erdei élőhelyeknek a különösen költési időszakban biztosított háborítat- lansága is elősegíti – más fajokhoz hasonlóan – az erdei énekesmadárfajok állományának stabilizálódását, és garantálja a zavarásra érzékenyebb fajok védelmét.

2.7.5. Erdei ragadozómadár-fajok, fekete gólya A) Melyek is ezek a fajok? (jellemzés, csoportosítás) A természetvédelmi tevékenység számára kiemelt, és meglehetősen jól ismert fajcsoportról van szó. Jellem- ző rájuk, hogy nagy területeket tudnak költési időben is bejárni, illetve fészkelőhelyük és táplálkozó terü- leteik általában távolabb helyezkednek el egymástól. Többségük fokozottan védett, veszélyeztetett faj. To- vábbá fészkelőhelyük területi és időbeni korlátozáso- kat jelentő védelmének következményeként a fészkek 5. ábra. Egyes erdei élőhelyekre jellemző néhány odúlakó és nem kisebb-nagyobb környezetében minden védett állat- odúlakó madárfaj vertikális előfordulásának relatív gyakorisága és növénytársulás is védelemben részesül. A kimon- téli időszakban a Bagley-erdőben (Nagy-Britannia, Oxfordshire) dottan erdőlakó, de nem kizárólagosan erdőterületen (Fuller 1995). táplálkozó fajoktól – pl. fekete gólya (Ciconia nigra), darázsölyv (Pernis apivorus), kis békászósas (Aquila méretű faegyedekkel tarkított állományrészek, a nem pomarina), szirti sas (Aquila chrysaetos) – a nyíltabb, egyenletes lombkorona záródása, a lékek jelenléte, az nem csak erdei környezetben fészkelő fajokig – pl. alsó koronaszint és cserjeszint megléte, a kifordult egerészölyv (Buteo buteo), parlagi sas (Aquila heliaca) gyökértányérok jelenléte, a természetes, változatos – sokféle az élőhellyel, fészkelőhellyel szemben tá- struktúrájú erdőszegély mind szoros összefüggésben masztott igényük, illetve változatos fészkelőhelyeik van az előforduló avifauna gazdagságával. Mindazon habitusa. Jellemző rájuk, hogy nagyobb méretű, te- élőhelyi elemek, amelyek szerepet kapnak a szerke- rebélyesebb koronájú faegyedekre faágakból, gallyak- zeti változatosság kialakításában, a különböző erdei ból építik a fészküket (30. fénykép). A fészek átmérője énekesmadárfajoknak (az odúlakó madárfajokhoz annak korától, illetve az egyes fajok fészekrakási szo- hasonlóan, lásd 2.7.1. fejezet) nyújtanak mással nem kásaitól függően jellemzően kb. 50 cm-től 120 cm-ig helyettesíthető fészkelő-, búvó- és táplálkozóhelyet. terjedhet, elhelyezkedés szerint pedig a korona alsó részén, csúcs közeli helyzetben, törzselágazásban, ki- C) Veszélyeztető tényezők (élőhely átalakítása és nyúló oldalágon, egymásra dőlt fák koronájában stb. elszegényítése, zavarás, fragmentáció) épített fészkekről beszélhetünk. Elsődleges veszélyeztető tényező az erdő szerkezeti változatosságának a felszámolása, homogén faállo- mány-szerkezet kialakítása. A homogén szerkezet ki- alakulásának az irányába hatnak a hagyományos szem- léletű faállomány-nevelési munkák és nevelővágások, továbbá a vágásos erdőgazdálkodás véghasználati fa- kitermelései közül leginkább az egyenletes bontóvágá- sok, nagyobb területű végvágások és tarvágások.

D) Védelmi intézkedések (mikrohabitatok fenntartása és fejlesztése, háborítatlanság) A változatos vertikális és horizontális faállomány- szerkezet (szintezettség, cserjeszint megóvása, vál- tozatos záródás viszonyok, lékek, idős, nagyméretű faegyedekkel rendelkező állományrészek stb.) és a természetes erdőszegély fenntartásával megőrizhető az adott erdőterületre jellemző gazdag énekesmadár- fauna, vagy a hiányzó szerkezeti diverzitás, a hiányzó 30. fénykép. A fekete gólya fészkét legtöbb esetben nagy mére- élőhely-szerkezeti elemek kialakulásának elősegítésé- tű, öreg fák vízszintesen kinyúló ágain találjuk (Börzsöny). (Fotó: vel (lásd: 5.2. alfejezet) növelhető az erdei énekesma- Szmorad Ferenc)

44 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdők kezelésének elvi alapjai

7. táblázat. Zavarásra különösen érzékeny időszakok a Zempléni-hegység néhány veszélyeztetett madárfajánál (Firmánszky és Frank 2000).

B) Általános élőhelyi igény (avagy mitől vannak jelen) fészkelésre alkalmas fák kivágása vagy a fészek kör- Az e fajok jelenlétét elsősorban meghatározó táplál- nyezetében az idős faállomány letermelése, amely a kozó területek viszonylag közeli elhelyezkedésén túl fészkelőhely végleges elhagyását eredményezi (Béres a fészkelőhely megválasztásában fontos tényező szá- 2014, Béres és Firmánszky , Horváth ). mukra: Egyes fajok esetében, például a parlagi sasnál (Frank – különösen a fészkelési időszakban, a nyugodt, za- és Kovács 2005), fekete gólyánál (Frank és Szegedi vartalan erdőrész megléte, 2002, Kalocsa és Tamás 2014) és a békászó sasnál – az idősebb, terebélyes koronaszerkezetű, fészekra- a fészkelésre használt faállományok kora gyakran kö- kásra alkalmas fák jelenléte, zel áll a (vágásos és átalakító üzemmódban használt) – az idősebb faegyedekből álló, nem egyenletes ko- vágásérettségi korhoz. ronazáródású, a fészekre jó berepülést biztosító A zavarásra érzékenyebb fajok (békászó sas, par- erdőfolt jelenléte, lagi sas, darázsölyv, kígyászölyv stb.) esetében a – a talaj irányából fedettséget, takarást nyújtó, több- fészkelőhely zavarása, például a közeli erdei út gép- szintű erdőszerkezet. járműforgalma, a fészek közeli rendszeres turisztikai tevékenység is a fészkelőhely végleges elhagyá- C) Veszélyeztető tényezők (élőhely átalakítása sát okozhatja (Béres 2014). A nyugodt, biztonságos elszegényítése és zavarás, fragmentáció) fészkelőhely megszűnését eredményezi a korábban Az erdei környezetben fészkelő ragadozómadarak egybefüggő erdőtömb feldarabolódása vonalas léte- és a fekete gólya számára elsődleges veszélyezte- sítmények (utak, villanypászta) kialakításával, vagy az tő tényező a fészkelőhelyet körülvevő faállomány, idősebb faállományok helyett nagyobb területű, egy- erdőrész szerkezetének megváltoztatása, az idős, befüggő vágásterületek, ﬁ atalosok létrehozása.

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 45 Frank Tamás és Szmorad Ferenc

D) Védelmi intézkedések (mikrohabitatok fenntartása megvannak a jellegzetes, speciális élőhelyi igényű és fejlesztése, háborítatlanság) védett ritkaságai, amelyek az adott vizes termőhely Idősebb állományrészek nyugalmának a biztosításá- zavartalan és tipikus adottságait igénylik, és ezek- val, és ezzel együtt az erdőszerkezet változatosságá- nek a mikrohabitatoknak az előfordulásától függ a nak, elsősorban az egyenletesen zárt lombkorona- jelenlétük. Az erdei vízfolyások, vízállások, források szint záródásának megtörésével, helyenként történő és forráslápok gerinctelen faunájának fajgazdagsága felnyitásával, és ezzel együtt a már bevált aktív ter- ezen élőhelyek természetességének nagyon jó jelzői. mészetvédelmi beavatkozással, az öreg, nagyméretű Például dolomit és andezit alapkőzetű hegyvi- faegyedek fenntartásával, műfészkek kihelyezésével dékeink erdeinek forrásaiban, azok kifolyójában él a megfelelő táplálkozó területek körzetében elő- a forráscsiga (Bythinella austriaca). A patakcsiga segíthetjük a ragadozómadár-fajok vagy a fekete (Sadleriana pannonica) a Bükk és a Tornai-karszt gólya fészkelő fajként történő megmaradását és endemizmusa, forrásokban és tiszta vizű patakokban esetleges megtelepedését (Frank és Szegedi 2002, egyaránt előfordul. Hasonlóan az árnyas, tiszta vizű Kalocsa és Tamás 2014). Egyenletesen és magasan hegyvidéki patakokban érzi jól magát a szintén védett (80–100%) záródott, nagyrészt homogén szerkeze- sapkacsiga (Ancylus ﬂ uviatilis). tű faállományban a ragadozó madarak vagy a fekete A kérészek (Ephemeroptera) a jó természetességi gólya berepülésének megkönnyítésére egy-egy fé- állapotú patakok indikátorai, és éppen emiatt jelentő- szeképítéshez megfelelő koronaszerkezetű, nagyobb sen veszélyeztetettek. A szitakötők (Odonata) közül méretű faegyed mellett egy irányban távolítsunk el csak néhány, amely tipikus pataki faj. Középhegysé- néhány szomszédos fát (és legalább egy fahossznyi geinkben az árnyas patakokban, forráslefolyókban, távolságban kimondottan a berepülés megkönnyítése forráslápokban él a hegyi szitakötő (Cordulegaster érdekében még egy-két faegyedet), vagy nyissunk ki- bidentatus), amíg a jóval ritkább kétcsíkos hegyi szita- sebb léket annak érdekében, hogy fellazítsuk a teljes kötő (Cordulegaster heros) csak az Őrségből, a Sopro- záródású felső lombkoronaszintet. ni-hegységből és a Mecsekből ismert. A gyakoribb kis- A fentiek mellett biztosítani kell a fészkelőhelyek asszony-szitakötő (Calopteryx virgo) az erdei patakok zavartalanságát a természetvédelmi gyakorlatban al- gyors sodrású, oxigénben gazdag szakaszait kedveli. kalmazott, az erdőgazdálkodási tevékenységet csak a Az álkérészek (Plecoptera) rendjéhez tartozó fajok szükséges mértékig (!) korlátozó időbeni és/vagy te- nagy része a hegyvidéki, erdei patakokban fordul elő, rületi megkötések (pl. a fészek körül megfelelő mé- fajgazdagságuk szintén jó jelzője az élőhely természe- retű védőzóna) előírásával. Az egyes fajok esetében tességi állapotának. Hasonlóan igaz ez a tegzesekre a zavarásra különösen érzékeny időszakok meghatá- (Trichoptera) is, számos fajuk a jó vízminőségű pata- rozása alapvető, hogy a megfelelő időbeni korlátozási kokra jellemző – pl. örvénytegzesek (Rhyacophilidae), javaslatok megtehetők legyenek (7. táblázat). Egyes szövőtegzesek (Hydropsychidae) – vagy a források- fajok esetében konkrét, hazai viszonyokra kidolgozott erdőkezelési javaslatokra is szükség lenne (pl. Frank és Kovács 2005). A fészkek környezete és a fészkelőhelyek nyugalmát a fészkelési időszakban a turisztikai és/vagy egyéb te- vékenységek a gyakorlatban már eddig is alkalmazott elterelésével (útvonal-áthelyezéssel, más területre történő koncentrálásával stb.) érhetjük el.

2.7.6. Erdei vízfolyásokhoz, vízállásokhoz, forrásokhoz, forráslápokhoz kötődő gerinctelen állatfajok

A) Melyek is ezek a fajok? (jellemzés, csoportosítás) Az erdei „vizes élőhelyekhez” kötődő gerinctelen fauna speciális életteret igényel, amelynek léte és fenn- maradása az esetek jelentős részében közvetlenül függ az azt körülvevő erdőtársulás jellegétől és álla- potától. A források, forráslápok, kis vízállások, erdei patakok, csermelyek állapota elsősorban a körülötte 31. fénykép. A hegyvidéki patakok gerinctelen faunájának meg- lévő erdő természetességétől, záródási viszonyaitól őrzéséhez a vízminőség-védelem mellett a vízfolyások közvetlen függ, és közvetlen környezetének bolygatására ér- környezetének védelme, a befoglaló erdők változatosságának zékeny (31. fénykép). Az egyes élőhelytípusoknak fenntartása is szükséges (Aggteleki-karszt). (Fotó: Szmorad Ferenc)

46 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdők kezelésének elvi alapjai ban, forráslefolyókban fordul elő – pl. az Aggteleki- 2.7.7. Élőhely-specialista karszt egyes karsztforrásaiban a karsztforrástegzes lágyszárú növények (Drusus trifi dus), vagy a Bükkben a forráslefolyókban, patakokban a kárpáti forrástegzes (Melampophylax A) Melyek is ezek a fajok? (jellemzés, csoportosítás) nepos) (Kovács és mtsai 2000). Az erdők lágyszárú növényei részben tág tűrésű, sok- Néhány hegyvidékünk (pl. Pilis, Budai-hegység, féle élőhelyen megjelenő generalista fajok, részben Börzsöny) egyes gyorsfolyású patakjaiban él a kövi valamilyen speciális termőhelyi/élőhelyi elemhez rák (Austropotamobius torrentium), amely faj szintén kapcsoltan előforduló növények. Ezenfelül nyilván jó jelzője a vízminőségnek. erdőkben is lehetnek adventív és őshonos, de nitrofi l és/vagy bolygatásjelző elemek. Érdeklődésünk most B) Általános élőhelyi igény (avagy mitől vannak jelen) az élőhely-specialista fajok felé irányul, hiszen jelen- Láthattuk az előzőekben a kiemelt taxonokon, fa- létük vagy hiányuk jelzi/jelezheti az erdők fajkészleté- jokon keresztül, hogy egyik legfőbb igénye az erdei nek jóságát, illetve az erdei életközösség természetes- vizes élőhelyekhez kötődő állatcsoportoknak a víz ségi állapotát. Életmenetük, szaporodásuk, terjedési tisztasága és az élőhely bolygatatlansága. Ez utóbbi stratégiájuk miatt a „jó erdei fajok” ugyanis nehezen, alatt az is értendő, hogy a források, forráslápok, kis vagy egyáltalán nem tudnak adaptálódni az erdőt érő állóvizek és patakok fölött álló faállomány lombkoro- drasztikus változásokhoz, így ezek a növények az er- naszint-záródása biztosítsa az árnyalást, amely ezek- dőállapot kiváló indikátorai. nek a mikrohabitatoknak sajátos, kiegyenlített, párás, A természetvédelem által védetté vagy fokozottan hűvös mikroklímát biztosít. védetté nyilvánított lágyszárú növények zöme valamilyen formában élőhely-specialista fajnak tekint- C) Veszélyeztető tényezők (élőhely átalakítása és hető, az általános élőhelyvédelmi és élőhely-kezelési elszegényítése, zavarás, fragmentáció) irányelvek fajvédelmi okok miatti korrekciója rend- A legjelentősebb veszélyeztető tényezők: szerint esetükben merül fel. Mindezek mellett fontos – a vízszennyezés (pl. szennyvíz, trágyalé, műtrágya, szempont azonban az is, hogy egyes nem védett, de olaj, kommunális hulladék), az adott termőhely termőhelyi/élőhelyi állapotát ha- – az élőhelyek mechanikai jellegű bolygatása (pl. tékonyan indikáló, közepesen gyakori fajok; pl. a kora vonszolásos faanyagmozgatás vagy erőgépekkel tavaszi aspektus fajai közül a pézsmaboglár (Adoxa való mozgás az élőhelyen keresztül, feltáró hálózat moschatellina), bogláros szellőrózsa (Anemone ra- karbantartása vagy fejlesztése, vízelvezető árkok nun culoides), aranyos veselke (Chrysosplenium alter- karbantartása), nifolium), ujjas keltike (Corydalis solida) megőrzésé- – az árnyaló lombkoronaszint felnyitása, az árnyas re is tekintettel legyünk. mikroélőhelyek tűző napra kerülése, – a források szélén, patakparton álló fák kitermelése, B) Általános élőhelyi igény (avagy mitől vannak jelen) – a források, forráslápok dagonyává alakulása a túl- Az erdei élőhely-specialista lágyszárúak élőhelyi igényei zott vaddisznólétszám miatt. meglehetősen sokfélék, azokat általános habitatigénnyel körülírni nem lehet. Megkísérlünk azonban egy olyan D) Védelmi intézkedések (mikrohabitatok vázlatot és csoportosítást közreadni, mely a legfonto- fenntartása és fejlesztése, háborítatlanság) sabb habitattípusokat (tulajdonképpen termőhelyi szi- E speciális élőhelyigényű erdei fajok életterét, sza- tuációkat, de egyben az erdős élőhelytípusokhoz kap- porodó helyét a leghatékonyabban az erdei vizes csolható preferenciákat is) rögzíti: élőhelyek és azok környezete természetességének és – sziklás-köves termőhelyek (sziklaerdők, sekély ta- háborítatlanságának fenntartásával, illetve a víz tisz- lajú felnyíló tölgyesek) növényei (pl. méregölő si- taságának biztosításával együtt tudjuk megőrizni. A sakvirág (Aconitum anthora), mérges sás (Carex vizes élőhelyek környezetében lévő természetes er- brevicollis), Waldstein-pimpó (Waldsteinia geoides) dőtársulások, őshonos fafajok megléte esetén alap- – száraz, kisavanyodó (mészmentes alapkőzeten ta- vető ezen faállományfoltok, állományrészek mester- lálható) termőhelyek acidofi l növényei; pl. közön- séges bolygatásának elkerülése. Idegenhonos fafajok séges csarab (Calluna vulgaris), kapcsos korpafű esetében a szükségessé váló szerkezetátalakítást csak (Lycopodium clavatum), fekete áfonya (Vaccinium fokozatosan, hosszú távon elnyújtva, a lombkorona- myrtillus), vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea) záródás és az árnyalás fenntartásával hajtsuk végre. – száraz, meszes alapkőzetű termőhelyek (felnyíló szá- Az agresszíven terjedő fafajok esetében csak egyedi, raz tölgyesek) xerofi l (bazofrekvens) növényei (pl. lap- lokalizált vegyszerezést alkalmazzunk, és csak akkor, pangó sás (Carex humilis), kosborfajok (Orchis spp.) ha a vegyszernek az élő vízbe történő kerülése meg- – száraz-félszáraz ((inkább meszes alapkőzetű) ter- előzhető. mőhelyek (zárt vagy felnyíló száraz tölgyesek) xe-

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 47 Frank Tamás és Szmorad Ferenc

rofi l növényei (pl. Dictamnus albus, Iris variegata, révén) az „eredeti” termőhelyi és élőhelyi mintázat Viola mirabilis) sok helyen erősen átrendeződött, keveredett. Ennek – kisavanyodó talajú, száraz cseres-tölgyesek xerofi l- megfelelően az egyébként élőhely-specifi kus növény- xeromezofi l növényei; pl. selymes rekettye (Genista fajok másodlagosan sok esetben tipikus habitatjukon pilosa), fürtös zanót (Lembotropis nigricans), fehér kívül is megjelennek. pimpó (Potentilla alba) – félszáraz-üde termőhelyek (bükkösök, gyertyános- C) Veszélyeztető tényezők (élőhely átalakítása és tölgyesek, törmeléklejtő-erdők) xeromezofi l növé- elszegényítése, zavarás, fragmentáció) nyei; pl. kányaharangvirág (Campanula ranuncu- Az élőhely-specifi kus lágyszárúak megmaradását a loi des), ujjas sás (Carex digitata), nyúlsaláta (Pre- mechanikai sérülések mellett leginkább lelőhelyük nanthes purpurea) klímájának és talajviszonyainak drasztikus megválto- – üde, humuszos feltalajú termőhelyek (bükkösök, zása veszélyeztetheti. A gyakoribb veszélyeztető té- gyertyános-tölgyesek) mezofi l növényei; pl. far- nyezők az alábbiakban foglalhatók össze: kasszőlő (Paris quadrifolia) (32. fénykép), hagy- – a növényfajoknak otthont adó szubsztrátum (szik- más fogasír (Cardamine bulbifera), szagos müge la, talaj, korhadó fa) emberi tevékenység következ- (Galium odoratum), erdei szélfű (Mercurialis pe- tében történő megsemmisülése (pl. kőfejtés, útépí- ren nis) tés, fekvő holt fa kiszállítása); – üde-félnedves termőhelyek (bükkösök, gyertyános- – a talajfelszín felsebzése, a talaj felső humuszos tölgyesek, szurdokerdők, égeresek) mezohigrofi l szintjének erodálódása (pl. vonszolásos faanyag- növényei; pl. erdei varázslófű (Circaea lutetiana), mozgatás, gépekkel való átjárás, tarvágás miatti évelő holdviola (Lunaria rediviva), farkasszőlő termőréteg-lemosódás, vadtaposás); (Pa ris quadrifolia) – jelentős (pl. a kiugróan magas vadállomány trágyá- – félnedves-nedves termőhelyek (égeresek és más zása miatti) szervesanyag-terhelés, a vadállomány szivárgó vizes élőhelyek) higrofi l növényei; pl. ara- rágása, tiprása; nyos veselke (Chrysosplenium alternifolium) (33. – az idegenhonos (adventív) lágyszárúak inváziója, fénykép), hölgypáfrány (Athyrium fi lix-femina), az életközösség átalakulása; óriás zsurló (Equisetum telmateja), erdei zsurló – a befoglaló állomány túlzott mértékű, erőteljes (Equisetum sylvaticum). megbontása, az állománybelső klímájának drasz- A felsorolt termőhelyi/élőhelyi szituációk az egyes tikus megváltoztatása, az őshonos fajú vágásnö- fajok/fajcsoportok közel természetes körülmények vényzet eluralkodása; között mutatott viselkedését próbálják leképezni, – tarvágások vagy nagyon rövid idejű felújítóvágások, ugyanakkor ide kívánkozó megjegyzés, hogy az er- melyek az erdei életközösség jelentős hányadának dők múltbeli kezelése, használata révén (pl. talaj- eltűnésével és az állományklíma hirtelen megvál- degradációs jelenségek, fafajcserék, fafajszelekció stb. tozásával, romlásával járnak.

32. fénykép. A farkas- szőlő az ép, humuszos feltalajú, üde gyertyános- tölgyes és bükkös állomá- nyok lágyszárú növénye (Aggteleki-karszt). (Fotó: Szmorad Ferenc)

48 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdők kezelésének elvi alapjai

D) Védelmi intézkedések (mikrohabitatok fenntartása és fejlesztése, háborítatlanság) A szükséges védelmi intézkedések, a kezelési/gazdál- kodási feladatok ellátása során betartandó irányelvek a veszélyeztető tényezőkből egyértelműen levezethe- tők. A viszonylag természetközeli állapotú életközös- ség kezelése, illetve az abban folytatott gazdálkodás során kerülni kell minden olyan beavatkozást, mely hirtelen, mélyreható változásokkal jár. A védett és fokozottan védett fajok lelőhelyei megkülönböztetett ﬁ gyelmet érdemelnek: e helyszíneken a védett érté- kek megőrzése – legszerencsésebb esetben a teljes háborítatlanság biztosításával – minden esetben pri- oritást kell, hogy kapjon. Törekedni kell az állomány- klíma megőrzésére, s ehhez a folyamatos erdőborítás biztosítása megfelelő eszköz lehet. A változó erélyű beavatkozásokkal járó, elnyújtott felújítások és szer- kezetátalakítások segíthetik a főbb élőhelyi jellemzők 33. fénykép. Az aranyos veselke a hegyvidéki patakok és for- megőrzését, és némi védelmet biztosíthatnak az ad- rások szivárgó vizes környezetének jellegzetes faja. Populációinak fennmaradását leginkább a feltalaj vad általi taposása és átforga- ventív fajok térhódítása ellen is. A fakitermelési cél- tása, illetve az élőhely elgyomosodása veszélyezteti (Aggteleki- zatú beavatkozások során kíméletes technológiákat karszt). (Fotó: Szmorad Ferenc) kell alkalmazni, az erdőbelső termőhelyi kötődésű vagy faállomány-eredetű mikrohabitatjait (pl. for- vadlétszámot pedig az élőhelyi elemek megőrzéséhez rásmedence, gyökértányér) meg kell őrizni, a nagy- szükséges szintre kell(ene) leszorítani.

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 49

3. Az erdők kezelésének jogszabályi háttere Frank Tamás és Szmorad Ferenc

3.1. A védett természeti területekre vonatkozó fontosabb jogszabályi elemek A természetvédelmi területek (nemzeti parkok, táj- leglényegesebbnek tekinthető fogalmak és szabályo- védelmi körzetek, természetvédelmi területek, ter- zási elemek az alábbiak. mészeti emlékek) védelmére, fenntartására és kezelé- Célállomány – Elsősorban az erdőfelújításoknál, a sére vonatkozó jogszabályi előírások jelentős részben ﬁ atalosoknál előkerülő fogalom, amely a faállomány- a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. tv.-ben ban megvalósítandó fafajösszetételt jelenti. [Tvt.] találhatók. Az erdőkre vonatkozó általános Folyamatos erdőborítás – A természetvédelmi jogszabályi keretet ugyanakkor az erdőről, az erdő kezelő a védett erdőterületeken a folyamatos erdőbo- védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. rítás melletti erdőkezelést preferálja, vagy hosszabb évi XXXVII. tv. [Evt.] és a végrehajtására kiadott távon abba az irányba kívánja terelni a gazdálkodást. 153/2009. (XI. 13.) FVM rendelet [Vhr.] tartalmaz- Az Evt. 5. § 13. pontja szerint a folyamatos erdőborí- za. Ennek megfelelően a védett erdőkre vonatkozó tás „olyan állapot, amikor a többkorú erdőállomány fontosabb – 2014. év elején hatályos – jogszabályi folyamatosan, egyenletesen borítja az erdő talaját és elemeket az említett jogszabályok együttes áttekinté- az erdő megújulása, felújítása az erdőállomány vé- sével tudjuk felvázolni (az erdőkezelés/erdőgazdálko- delmében, véghasználati terület nélkül történik, az dás szempontjából jelentősebb további jogszabályok erdő tájképi megjelenése nem változik”. áttekintését a 2. melléklet segíti). Természetességi kategóriák – Az erdők erdőrész- letenként meghatározott természetességi kategóriái a Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgaz- 7. § (1) bekezdése alapján: dálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. tv. és annak –„ a) természetes erdők, végrehajtási rendelete az erdőkezelési-erdőgazdálko- – b) természetszerű erdők, dási tevékenység kereteit, alapvető szabályait rögzí- – c) származékerdők, ti. A törvény hatálya kiterjed – többek között – az – d) átmeneti erdők, erdőre, az erdő alkotóelemeire és az erdei életközös- – e)kultúrerdők, ségekre. A törvény preambulumában is megfogalma- – f) faültetvény”. zásra került az a szándék, amely az erdei életközös- Az Evt. 7. § (3) bekezdésében foglaltak szerint „Az ségek fennmaradásának biztosítása, megóvása és a erdőgazdálkodási tevékenységet úgy kell végezni, hogy biológiai sokféleség megőrzése érdekében deklarálja az erdők természetességi állapota az erdőgazdálkodás az erdő szakszerű kezelését, a túlzott használattól és következtében ne romoljon”. igénybevételtől való megóvását, a biológiai sokféleség Folyamatos erdőborítást biztosító üzemmódok és az erdei életközösség dinamikus és természetes alkalmazása az állami erdőkben – Az Evt. 10. § (1) egységének a megőrzését. Megfogalmazza továbbá, bekezdése szerint „Az egyes erdőtervezési körzetekben hogy „az erdő fenntartója által biztosított közérdekű a védelmi és közjóléti rendeltetésű, a 7. § (1) bekezdés a), szolgáltatásai minden embert megilletnek, ezért az b) és c) pontja szerinti természetességű állami tulajdonú erdővel csak a közérdekkel összhangban szabályozott erdő területének az e törvény hatálybalépését követő módon lehet gazdálkodni”. Mindezek ﬁ gyelembevé- – a) első körzeti erdőtervezést követően legalább egy- telével a következőkben először vegyük sorra, hogy ötöd részén, melyek a védett erdőkkel és elsősorban kezelésükkel – b) második körzeti erdőtervezést követően legalább összefüggő, az Evt.-ben a Vhr.-ben meghatározott, egynegyed részén,

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 51 Frank Tamás és Szmorad Ferenc

– c) harmadik körzeti erdőtervezést követően leg- „a) vágásos: az erdőben a véghasználatok rendsze- alább egyharmad részén, res ciklikussággal követik egymást; az erdőterv határozatban foglaltak szerint, folya- b) szálaló: felújítási kötelezettséget keletkeztető vég- matos erdőborítást biztosító átalakító, szálaló vagy használati fakitermelés nem történik, a faállomány faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódokat kell fakészlete a szálalási tervben foglaltaknak megfelelő- alkalmazni”. en alakul, és a faállomány összetétele, kor- és térbeli Tarvágás korlátozása állami erdőkben – Védel- szerkezete változatos, és ezzel a folyamatos erdőborí- mi és közjóléti elsődleges rendeltetésű, természetes, tást szolgálja; természetszerű és származék természetességű állami c) átalakító: a fő szakmai cél a vágásos üzemmódról tulajdonú erdőben a 10. § (2) bekezdése alapján a tar- a szálaló üzemmódra való áttérés, ezért minden erdő- vágás tilos (egyes vitatható esetek kezelésére a vonat- művelési tevékenységnek és fakitermelési módnak az kozó erdőterv-rendelet tartalmazhat utalásokat). átalakítást, a folyamatos erdőborításra való átállást Közelítő nyomok – A feltáró hálózat része a köze- kell szolgálnia; lítő nyom, amelynek két kategóriája van. Az egyik az d) faanyagtermelést nem szolgáló: az erdőben fa- épített közelítő nyom, melynek létesítéséhez az Evt. kitermelés legfeljebb kísérleti, erdővédelmi vagy 15. § (2) bekezdése és a Vhr. 6. § (3) bekezdése alapján erdőfelújítási céllal folytatható, mivel ott a természeti az erdészeti hatóság engedélye szükséges. A másik folyamatok szabad érvényesülése a cél, ami a folya- a közelítő nyom, amelynek kialakítása a Vhr. 8. § (1) matos erdőborítást szolgálja”. bekezdése alapján nem engedélyköteles (a későbbiek- Az éves erdőgazdálkodási tevékenység gyakor- ben lásd még: 5.1. fejezet G pont). lása – Az Evt. 41. § (1) bekezdése alapján „Az erdő- Az erdő rendeltetése – Az erdő elsődleges ren- gazdálkodó az erdő fenntartására, védelmére, vala- deltetése az erdőgazdálkodás hosszú távú célját hatá- mint az erdei haszonvételek gyakorlására irányuló, az rozza meg, amelyet erdőrészletenként kell megadni. e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meg- Az Evt. 24. § (1) bekezdése szerint „A természet- és határozott erdőgazdálkodási tevékenységet az erdé- környezetvédelmi, valamint egyéb védelmi szempon- szeti hatósághoz történt előzetes bejelentést követően tok megvalósítása érdekében védelmi rendeltetésű végezhet”. az erdő, amely különleges kezelést igényel, és ahol az A Vhr. 23. § (2) bekezdése értelmében az Evt. 41. erdőgazdálkodás gazdasági funkciója nem, vagy csak § (1) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség alá korlátozott mértékben érvényesül”. tartozó erdőgazdálkodási tevékenység az erdőben – Az Evt. 10. § (4) bekezdése értelmében „Az állami szabad rendelkezésű erdő kivételével – végzett: tulajdonban lévő erdőre, vagy erdőgazdálkodás cél- „a) befejezett erdősítés ápolás, jait közvetlenül szolgáló földterületre vonatkozóan, b) tisztítás, jogszabályban, vagy eredeti hatósági határozatban – c) gyérítés, természetvédelmi, vagy vízgazdálkodási indokból – jog- d) készletgondozó használat, szerűen elrendelt korlátozás kártalanítási igényt nem e) tarvágás, keletkeztet”. f) fokozatos felújítóvágás, Az erdő rendeltetései három fő csoportba sorolha- g) szálalóvágás, tóak: h) szálalás, –védelmi rendeltetések, i) egészségügyi fakitermelés, –közjóléti rendeltetések, j) egyéb fakitermelés, valamint – gazdasági rendeltetések. k) alábbi erdősítési tevékenységek: A védelmi rendeltetéseken belül a védett természe- ka) tuskózás, ti területen lévő erdő az Evt. 24. § (3) bekezdése sze- kb) mélyforgatás, rint természetvédelmi elsődleges rendeltetésű, amely kc) első kivitel, és rendeltetés a védettség fennállása alatt nem változtat- kd) pótlás”. ható meg. A természetvédelmi elsődleges rendelteté- Az Evt. 41. § (4) bekezdése szerint az erdészeti ha- sű erdőnek az Evt. 24. § (4) bekezdése alapján további tóság az erdőgazdálkodási tevékenységet feltételhez rendeltetésként gazdasági rendeltetések nem adha- kötheti, korlátozhatja vagy megtilthatja, amennyiben: tók. Az erdő rendeltetésének közérdekből történő „a) az erdőgazdálkodó gazdálkodása során e tör- megváltoztatását az Evt. 27. § (2) bekezdése szerint vényben és az e törvény végrehajtására kiadott jogsza- a feladat- és hatáskörén belül az adott szakminiszter bályban előírt szabályokat megszegte, kezdeményezi. b) az erdő állapotában korábban előre nem látható Üzemmódok – Az Evt. 29. § (1) bekezdése szerint esemény következett be, vagy az üzemmód az alkalmazható erdőfelújítási eljáráso- c) a védett természeti területen a védelmi célok meg- kat és a fakitermelés módját is meghatározza. Ugyan- változását eredményező, illetve azokat veszélyeztető, itt a (2) bekezdésben a törvény az alábbi üzemmódo- korábban előre nem látható esemény következett be”. kat határozza meg: A természetvédelmi hatóság az Evt. 41. § (11) be- kezdése alapján – a fentebbi b) és c) pont esetében

52 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdők kezelésének jogszabályi háttere

– az erdészeti hatóságnál kezdeményezheti az éves dőgazdálkodási beavatkozással történő javítás, vala- bejelentésben tervezett erdőgazdálkodási tevékeny- mint sarjeredetű állomány után egy legalább azonos ség feltételhez kötését, korlátozását, vagy tiltását. természetességű, nem sarjeredetű állomány létreho- Az erdőgazdálkodó az éves bejelentésben szereplő zása (erdőszerkezet-átalakítás) erdőgazdálkodási tevékenységek végrehajtását is kö- a) faültetvényből, kultúrerdőből átmeneti, szárma- teles bejelenteni az erdészeti hatóságnak. zék- vagy természetszerű erdő, Az erdő felújítása – Az Evt. 51. § (2) bekezdése b) átmeneti erdőből származék- vagy természetsze- szerint erdő felújítása történhet: rű erdő, „1. természetes úton c) származékerdőből természetszerű erdő a) magról, vagy létrehozásával történhet”. b) sarjról és Erdővédelem – Az Evt. 56. § (1) bekezdése szerint 2. mesterségesen”. „Az erdőt vagy az erdei haszonvételek gyakorlását ve- A (3) bekezdés szerint „Az ország egyes erdészeti szélyeztető hatásnak minősül: tájaiban az erdőfelújítás során alkalmazható, illetve a) növényi, állati vagy fertőzést okozó egyéb szerve- tiltott célállományokat az e törvény végrehajtására zetek (a továbbiakban együtt: károsítók) károkozása kiadott jogszabály állapítja meg”. (biotikus erdőkár); A (4) bekezdés értelmében „Ha a termőhelynek b) a vadállomány által okozott károsítás; megfelelő őshonos állományalkotó főfafajok magere- c) az erdőt veszélyeztető tevékenység; detű természetes felújításának feltételei adottak, ezt a d) az erdő talaját veszélyeztető tevékenység; felújítási módot kell alkalmazni”. e) hó, jég, szél, tűz, légszennyezés, árvíz, talajvízszint A védett természeti területen is végzett szerkezet- változása, fagy (abiotikus erdőkár)”. átalakítások során a mesterséges felújításokban az (5) Az erdőgazdálkodó erdővédelmi kötelezettsége az bekezdés szerint „csak az erdőtervben előírt célállo- Evt. 57. §-a alapján az erdei életközösség védelme ér- mánynak megfelelő fafajú, igazolt származású, és az e dekében: törvény végrehajtására kiadott jogszabályban megha- „a) az erdő egészségi állapotát ﬁ gyelemmel kísérni; tározott szaporítóanyagot szabad felhasználni”. b) az erdőt veszélyeztető káros hatások kártételének Az Evt. 51. § (7) bekezdése szerint „A véghasználat megelőzéséhez és az ellenük való védekezéshez szüksé- befejezését követően, továbbá, ha az erdő faállománya ges intézkedéseket megtenni”. összefüggően ötezer négyzetmétert meghaladó terüle- A vadállomány károkozása – Az erdő működé- ten bármilyen okból kipusztult, illetve a faanyagter- sét blokkoló, állapotát veszélyeztető vadállománnyal melést szolgáló erdőrészletben a fák koronavetületé- kapcsolatban az Evt. 60. § (1) bekezdése rendelkezik: nek területe az erdőrészlet területének hetven százalé- „Az erdőben…, illetve az erdővel közvetlenül határos ka alá csökkent, az erdőgazdálkodónak az erdőfelújí- vadászterületen tást két éven belül meg kell kezdenie, és az e törvény a) az erdő biológiai sokféleségének megőrzését, az végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott erdei életközösség tagjainak fennmaradását, határidőre be kell fejeznie”. b) az erdő talajának épségét, A felnyíló erdők esetében a (8) bekezdésben foglal- c) az erdősítés állapotát, tak alapján a (7) bekezdés szerinti kötelezettség a fák d) az erdő faállományának termőhelye szerint vár- koronavetületének harminc százalék alá csökkenése ható mennyiségi és minőségi fejlődését veszélyeztető, esetén keletkezik. vagy Az erdő felújításának befejezése során az Evt. 52. e) az erdő felújulását, természetes felújítását § alapján az erdészeti hatóság megköveteli az er- akadályozó létszámú és fajösszetételű vadászható dőtervben szereplő célállománynak megfelelő fa- vadállomány nem tartható fenn”. fajok egyedeinek a Vhr.-ben meghatározott szám- Ezzel összefüggésben, ha az erdészeti hatóság a fen- ban és minőségben való jelenlétét. Az erdőfelújí- ti veszélyeztető tényezőket észleli, például a jogosult tásokban (erdősítésekben) kötelező elegyfafajokat erdészeti szakszemélyzet jelzése alapján, az Evt. 60. célállománytípusonként a Vhr. 5. számú melléklete § (3) bekezdése szerint „… köteles kezdeményezni a tartalmazza. vadászati hatóságnál a vadállomány apasztására, il- Az erdőnevelés – Az Evt. 53. § (2) bekezdése sze- letve a külön jogszabályokban előírt, a veszélyeztetés rint „ Az erdőnevelés – beleértve a szálaló és átalakító egyéb módon való megszüntetésére teendő intézkedés üzemmódú erdőkben végzett fakitermeléseket is – so- elrendelését. Az erdészeti hatóság megkeresésére a va- rán biztosítani kell, hogy a faállomány minősége és dászati hatóságnak tizenöt napon belül kell határo- fejlődési lehetősége javuljon, az erdő élőfakészlete csak zatot hoznia”. átmenetileg csökkenjen, továbbá hogy az erdő talaja Az erdőtalaj védelme – Az Evt. 62. § (1) bekezdése és az erdei életközösség maradandó kárt ne szenved- szerint „Az erdő talajának védelmét a káros folyama- jen”. tok megelőzését szolgáló erdőgazdálkodási tevékeny- Az erdőszerkezet átalakítása – Az Evt. 55. §-a séggel, valamint talajvédő létesítményekkel kell bizto- szerint „A meglévő erdő természetességi állapotán er- sítani”.

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 53 Frank Tamás és Szmorad Ferenc

Az erdő talajának erózió és tömörödés elleni vé- „a) befejezett ápolás és tisztítás (ápoló- és tisztító- delméről az Evt. 63. § (1) bekezdése szerint az erdő- vágás); gazdálkodó köteles az erdőfelújítás, az erdőnevelés, a b) gyérítés (törzskiválasztó és növedékfokozó gyérí- fakitermelés, a faanyag mozgatása, valamint a feltáró tés); úthálózat kiépítése során gondoskodni. c) készletgondozó használat, a véghasználati kor el- Tűzvédelem – Az erdő tűz elleni védelmével kap- érése előtt az erdő szerkezetét károsan nem befolyáso- csolatos feltételek megteremtéséről az Evt. 64. §-a ló, faanyagnyerésre lehetőséget adó fakitermelés; alapján az erdőgazdálkodó köteles gondoskodni. A d) tarvágás, a faállomány egy beavatkozással végre- 65. § (1) bekezdés szerint „Erdőben tűz gyújtására és hajtott kitermelése, véghasználata; fenntartására – az erre a célra kijelölt helyek kivéte- e) fokozatos felújítóvágás, a faállomány fokozatos, lével – csak az erdőgazdálkodó, annak hiányában az időben elhúzódó, több alkalommal végrehajtott vég- erdő tulajdonosa írásbeli engedélye birtokában levő használat jellegű kitermelése; személy jogosult”. A vágástéren visszahagyott faanyag f) szálalóvágás, a faállomány fokozatos, időben el- égetéséről a (2) bekezdés rendelkezik, miszerint „az húzódó (30 évet meghaladó), több alkalommal végre- erdőgazdálkodó által arra kijelölt területeken és csak hajtott véghasználat jellegű kitermelése; abban az esetben megengedett, ha a tűz az újulatot és g) szálalás, a folyamatos erdőborítás fenntartása a környezetében lévő erdőt, az erdőn kívüli területek mellett végrehajtott – vegyes korú és szerkezetű erdő élővilágát, valamint a természeti képződményeket és kialakítását és fenntartását célzó – fakitermelés, egyéb műtárgyakat nem veszélyezteti”. amelynek mértéke a készletgazdálkodáson alapul; Erdei haszonvételek – Az erdei haszonvételek kö- h) egészségügyi fakitermelés, az elhalt, a súlyosan rét az Evt. 68. §-a határozza meg: „Erdei haszonvétel- sérült vagy a veszélyes károsítók elszaporodását elő- nek minősül: idéző, beteg fák kitermelése; a) a fakitermelés; i) egyéb termelés, olyan véghasználati jellegű faki- b) az erdészeti szaporítóanyag gyűjtése; termelés, amely után erdőfelújítási kötelezettség nem c) a vadászati jog gyakorlása vagy hasznosítása az e keletkezik”. törvény hatálya alá tartozó területen; Az Evt. 71.§ (2) bekezdése előírja, hogy a „fa kiter- d) az elhalt fekvő fa és gally gyűjtése, illetőleg elhalt, melésekor ﬁ gyelemmel kell lenni a vízforrások és víz- száraz ág nyesése; bázisok védelmére, a védett élő szervezetek élőhelyére, e) a kidöntött fáról történő fenyőgally, toboz és díszí- az élettelen természeti értékek védelmére, a tájképre, tőlomb gyűjtése; valamint az értékes emberi alkotások környezetére”. f) a gomba, vadgyümölcs, virág, illetőleg gyógynö- Az erdészeti hatóság emellett a (3) bekezdés szerint vény gyűjtése; „a vízforrások, vízbázisok, a védett élő szervezetek élő- g) a bot, nád, sás, gyékény termelése és fű kaszálása; helyének, az élettelen természeti vagy tájképi értékek h) a méhészeti tevékenység; környezetének, a közjóléti objektumok védelme érde- i) a fenyőgyanta gyűjtése; kében egyes fák vagy facsoportok kitermelését megtilt- j) cserje kitermelése, élő és elhalt cserjék hajtásainak hatja”. gyűjtése”. A fakitermelésekre számos további szabályozást ír Az erdőgazdálkodó az erdei haszonvételeket az elő az Evt. 73. §-a: Evt.-ben meghatározott feltételekkel gyakorolhatja. – a kitermelendő fák szakszerű megjelölésének kö- Az erdei haszonvételek gyakorlása az Evt. 69. § (1) be- telezettségére, kezdése szerint „nem károsíthatja, illetve veszélyez- – az újulattal rendelkező erdők véghasználatának tetheti az erdő biológiai sokféleségét, felszíni és felszín március 31. és szeptember 1. közötti korlátozására, alatti vizeit, talaját, természetes felújulását, felújítá- – az újulat védelmére, sát, a védett természeti értéket, valamint az erdei élet- – a magasabb természetességi kategóriájú erdőkben közösséget”. A (6) bekezdés szerint „Az erdei életkö- 5% mértékig hagyásfacsoportok visszahagyásának zösség védett fajai fennmaradásának és fejlődésének lehetőségére, biztosítása érdekében az erdészeti hatóság – hiva- – a fakitermelés korlátozásának, megtiltásának lehe- talból vagy a természetvédelmi hatóság megkeresése tőségére, alapján – korlátozza vagy megtiltja erdőben a cserjék – az erdő egészségi állapotának megőrzése, veszély kitermelését, az elhalt, fekvő fa és gally, valamint élő elhárítása, vagy az erdő felújítása miatt a fakiter- és elhalt cserjék hajtásainak gyűjtését”. Az állami er- melés elrendelésének lehetőségére. dőben a (7) bekezdés értelmében, az erdőgazdálkodó A tarvágással összefüggő külön szabályozás az Evt. köteles tűrni – ha jogszabály másként nem rendelke- 74. §-ában jelenik meg, s többek között kitér: zik – „az egyéni szükségletet meg nem haladó gomba, – a tarvágás területi korlátozására, vadgyümölcs, gyógynövény gyűjtését”. – a tarvágás talajvédelmi okból való megtiltására, A fakitermelés módjai és szabályai – A fakiter- feltételhez kötésére, melés Evt. 71. § (1) bekezdésében meghatározott – tarvágást követő sarjeredetű természetes felújítás módjai: alkalmazásánál az időbeni korlátozásra.

54 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdők kezelésének jogszabályi háttere

A nevelővágások szemléletét és alapvető szakmai A természetvédelmi szempontból kedvezőbb szá- szempontjait határozza meg a Vhr. 49. § (2) bekez- laló üzemmód a (2) bekezdés szerint a rendszeres dése, amely szerint „Az erdőnevelések keretében el- magtermő kort elért, elsősorban természetes, termé- végzett fakitermelések során – az erdő későbbi sikeres szetszerű és származék erdőrészletekben tervezhető. felújításának feltételeit is szem előtt tartva – töre- A természetvédelmi szempontból szintén kedvező kedni kell az adott termőhelynek, valamint az erdő átalakító üzemmód a (3) bekezdés értelmében olyan természetességi kategóriájának megfelelő, elegyes er- erdőrészletekben tervezhető, ahol az erdőgazdálkodó dőtársulás kialakítására és fenntartására, valamint szálaló üzemmódban szeretne gazdálkodni, de annak az idegenhonos, illetve intenzíven terjedő elegyfafajok az alapfeltételei – a kor, az állományszerkezeti viszo- visszaszorítására”. nyok, idegenhonos fafajok aránya stb. miatt – még Erdészeti szaporítóanyag gyűjtése – Az erdészeti nem adottak. szaporítóanyagot az Evt. 75. § (1) bekezdése alapján „az erdészeti hatóság engedélye alapján lehet gyűjteni A fentiekben bemutatott – főként az Evt.-ből és a) a szálaló vagy faanyagtermelést nem szolgáló Vhr.-éből kiemelt fontosabb szabályok – már eliga- üzemmódban kezelt erdőkben, vagy zítást adnak a természetvédelmi kezelési célú beavat- b) a vágásérettségi kort 10 éven belül elérő erdők- kozásokhoz is. E kérdéskör további szabályozását, ben”. illetve védett természeti területen történő alkalmazá- Továbbá tilos erdészeti szaporítóanyagot gyűjteni a sának feltételeit a természet védelméről szóló 1996. (2) bekezdés alapján, „ha az az erdőfelújítás sikeressé- évi LIII. törvény határozza meg. A Tvt. szemléletére gét veszélyezteti”. a törvény preambuluma világít rá: „Az Országgyűlés A Vhr. 52. §-a meghatározza, hogy „erdészeti sza- felismerve, hogy a természeti értékek és természeti porítóanyag gyűjtésének minősül az erdei fafajok területek a nemzeti vagyon sajátos és pótolhatatlan magjának, a faállomány alatt megtelepült csemetéi- részei, fenntartásuk, kezelésük, állapotuk javítása, a nek gyűjtése, valamint a dugványozás céljából végzett jelen és jövő nemzedékek számára való megőrzése, a hajtásszedés”. természeti erőforrásokkal történő takarékos és éssze- rű gazdálkodás biztosítása, a természeti örökség és Az Evt. és a Vhr. mellett számos ﬁ nomabb, erdő- a biológiai sokféleség oltalma, valamint az ember és tervezési körzetekre szabott szabályozási elem jele- természet közötti harmonikus kapcsolat – nemzetkö- nik meg az ún. erdőterv rendeletekben. A 60/2013. zi kötelezettségvállalásainkkal összhangban történő (VII. 19.) VM rendelet és a 47/2014. (IV. 24.) VM – kialakítása, mint az emberiség fennmaradásának rendelet (a körzeti erdőtervezések kapcsán megje- alapvető feltétele, a természet hatékony védelmének lent legutóbbi rendeletek) a 2013–2014. évi körzeti létrehozását igényli, ezért a következő törvényt alkot- erdőtervezésre vonatkozó tervezési alapelvekről, va- ja:…”. lamint az érintett körzeti erdőtervek alapján folyta- A védett természeti területen lévő erdők kezelésére tott erdőgazdálkodásról szól. Amellett, hogy ezek a vonatkozó, Tvt.-ben rögzített konkrét szabályozások rendeletek konkrét körzetekre adnak meg irányelve- közül kiemelésre érdemesek az alábbiak: ket, több olyan szabályt is tartalmaznak, amelyek a A védett természeti területen lévő erdő elsődle- természetvédelmi szempontok megjelenésére és ér- ges rendeltetése – A Tvt. 32. § (1) bekezdése szerint vényesülésére vonatkozóan a közeljövőben vélhetően a védett természeti területre eső erdő elsődlegesen általános elvekké válnak. Közülük e helyütt most az védelmi rendeltetésű. üzemmód-megállapításra vonatkozó irányelvekből Az erdőtervek felülvizsgálata – A Tvt. 32. § (2) említünk néhány fontosabbat: bekezdése szerint az újonnan védetté nyilvánított er- Üzemmód megállapítása – A rendeletek 3. § (1) dőknek a védetté nyilvánítás előtt készült, már meg- bekezdése értelmében faanyagtermelést nem szolgá- lévő erdőterveit (azok védett természeti területtel ló üzemmód kimondottan természetvédelmi indo- érintett részét) az erdészeti hatóság haladéktalanul kok miatt az alábbi esetekben állapítható meg, felülvizsgálja, és szükség szerint módosítja. – a c) pontok szerint akkor, ha kiemelt közösségi A védett természeti területre eső erdők kezelé- jelentőségű jelölő faj, továbbá védett, illetve foko- sének általános szabályai – Az általános kezelési zottan védett faj jelentős állományának élőhelyéről szabályokat a Tvt. 33. §-a foglalja össze. van szó, „(1) Fokozottan védett természeti területen lévő er- – a d) pontokban foglaltak szerint akkor, ha a foko- dőben erdőgazdálkodási beavatkozás csak a termé- zottan védett természetvédelmi területen a termé- szetvédelmi kezelés részeként, a kezelési tervben [36. § szetvédelmi cél a bolygatatlanság fenntartása, (3) bekezdés] foglaltakkal összhangban végezhető. – és a faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód az (2) Védett természeti területen lévő erdőben kerülni erdők védelmét, fennmaradását nem veszélyez- kell a teljes talaj-előkészítést és a vágásterületen az teti, valamint a c) pontokban foglalt esetben az égetést. erdő rendeltetéséből következő védelmi célok más (3) Védett természeti területen lévő erdőben, a keze- üzemmód mellett nem biztosíthatóak. lési tervben foglaltakkal összhangban

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 55 Frank Tamás és Szmorad Ferenc

a) erdőnevelést a természetes erdőtársulások fajösz- (6) Az (5) bekezdés a)–b) pontjaiban meghatározott szetételét és állományszerkezetét megközelítő, termé- tar-, illetve végvágás kiterjedése növény-egés zségügyi szetkímélő módszerek alkalmazásával, okból és az újulat fennmaradása érdekében, vagy ter- b) erdőfelújítást a termőhelynek megfelelő őshonos mészetvédelmi indok alapján kivételesen meghalad- fajokkal és – az (5) bekezdés a) pontja kivételével – hatja az ott meghatározott területnagyságot. természetes felújítási (fokozatos felújítóvágás, szála- (7) Védett természeti területen lévő, nem őshonos lás, szálalóvágás) módszerekkel kell végezni. fafajokból álló erdőben a természetközeli állapot ki- Védett természeti terüle ten erdőtelepítés kizáró- alakítására a pótlás, az állománykiegészítés, az erdő- lag őshonos fafajokkal, természetkímélő módon és a szerkezet átalakítása, a fafajcsere, az elegyarány-sza- termőhelytípusra jellemző elegyarányoknak megfele- bályozás és a monokultúrák felszámolása útján kell lően végezhető. törekedni. (4) Védett természeti területen lévő erdőben a fa- (8) Véghasználat a (6) és a (7) bekezdésben megha- kitermelést vegetációs időszak alatt csak természet- tározott kivétellel csak a biológiai vágásérettséghez védelmi kezelési, növény-egészségügyi, erdővédelmi közeli időpontban végezhető ”. okból vagy havária helyzetben, a természetvédelmi A kötelezettségeket, szabályokat megállapító jog- hatóság engedélyével lehet végezni. anyag áttekintése után említést kell tennünk az erdő- (5) Védett természeti területen lévő erdőben területekre (s azon belül természetesen a védett ter- a) tarvágás csak nem őshonos fafajokból álló, vagy mészeti területre eső erdőkre is) igényelhető támo- természet es felújulásra n em képes állományokban – gatások jogcímeiről, illetve a potenciális kedvezmé- összefüggően legfeljebb 3 hektár kiterjedésben – enge- nyezettek köréről. Megjegyzendő, hogy az idevágó délyezhető, támogatási rendeletek korábban a 2007–2013 közötti b) a fokozatos felújítást követő végvágás összefüggő uniós költségvetési ciklus idejére vonatkozóan jelen- kiterjedése az 5 hektárt nem haladhatja meg, tek meg, a 2014–2020 közötti periódusban tartalmi c) a végvágással, illetve tarvágással érintett erdőterü- elemeik nyilván legalább részben változni fognak. lethez kapcsolódó állományrészekben további végvágás- Mindezek miatt a szóban forgó jogszabályokról csak ra, illetve tarvágásra csak akkor kerülhet sor, ha a koráb- a 3. mellékletben adunk egy rövid összefoglalást. ban véghasznált területen az erdőfelújítás befejeződött.

3.2. A Natura 2000 területekre vonatkozó fontosabb jogszabályi elemek A Natura 2000 hálózat kijelölésének alapvető cél- területek, amelyeken közösségi jelentőségű faj(ok) ja az Európai Unió tagországai területén található jelentős állománya, élőhelye vagy közösségi jelentő- közösségi jelentőségű, ritka és veszélyeztetett állat- ségű élőhelytípus(ok) előfordulása igazolható, míg és növényfajok, valamint a közösségi jelentőségű, utóbbiakon legalább egy kiemelt közösségi jelen- természetközeli állapotú élőhelyek kedvező termé- tőségű faj jelentős állománya, élőhelye vagy legalább szetvédelmi helyzetének fenntartása, illetve ezen egy kiemelt közösségi jelentőségű élőhelytípus jelen- keresztül a biológiai sokféleség általános védelme. léte szükséges. A kijelölés mindkét esetben tagorszá- A Natura 2000 program nemzetközi jogi hátterét az gi szintű javaslattétel nyomán, az Európai Bizottság EU két természetvédelmi direktívája határozza meg. jóváhagyásával történik. Az EB-jóváhagyásig az egyes Közülük az 1979-ben megfogalmazott madárvédel- site-ok csak javasolt (pSCI) területek. mi irányelv (Birds Directive, 79/409/EGK) különle- Az EU-ba való belépéssel Magyarország vállalta a ges madárvédelmi területek (SPA) kijelölését teszi fenti irányelvek hazai jogrendbe való beépítését is, szükségessé, mégpedig a rendszeresen költő és átvo- így a 2004. évi LXXVI. tv. (és számos későbbi tv.) en- nuló madárfajok nagy állományai vagy a vízimadarak nek szellemében módosította a természet védelméről szempontjából nemzetközileg is jelentős vizes élőhe- szóló 1996. évi LIII. tv.-t. A magyarországi Natura lyek alapján. A kijelölés a tagországok hatáskörébe 2000 területek kijelölése (nevesítése) és az e terüle- tartozik, ahhoz az Európai Bizottság (opcionálisan) tekre vonatkozó általános szabályok megfogalmazása észrevételt tehet. a 275/2004. (X. 8.) Korm. rendeletben történt meg. A másik direktíva a hálózat létrehozását is elő- Az egyes Natura 2000 területekre eső földrészletek író, 1992-ben életbe lépett élőhelyvédelmi irányelv ingatlan-nyilvántartási azonosítói előbb a 45/2006. (Habitats Directive, 92/43/EGK), mely különleges (XII. 8.) KvVM rendeletben, majd a javított (jelenleg természetmegőrzési területek és kiemelt jelen- hatályos) lista a 14/2010. (V. 11.) KvVM rendelet- tőségű természetmegőrzési területek (együttesen ben látott napvilágot. További földhasználati szabá- SCI) létesítését teszi szükségessé. Előbbiek olyan lyokról rendelkezik még a 269/2007. (X. 18.) Korm.

56 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdők kezelésének jogszabályi háttere rendelet, ez azonban kizárólag gyepterületre vonat- Ha a terv, illetve beruházás megvalósítása a hatás- kozó speciális szabályokat tartalmaz, erdőket érintő becslés alapján a kijelölés alapjául szolgáló fajok és irányelveket nem jelenít meg. A Natura 2000 beso- élőhelytípusok természetvédelmi helyzetére kedve- rolású hazai erdők védelme és kezelése kapcsán mu- zőtlen hatással járna, és annak megvalósítására egyéb tatkozó anomáliák (lásd: Sajóládi-erdő) és az Európai ésszerű megoldás nincs, azonban a tervhez, illetve a Bizottsággal ez ügyben folytatott levélváltások egyik beruházáshoz közérdek fűződik, a terv elfogadha- következményeként számos szabályozási elem jelent tó, illetve a beruházás engedélyezhető. A beruházást meg ugyanakkor az erdőről, az erdő védelméről és ilyenkor úgy kell megvalósítani, hogy az a lehető leg- az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. tv.- kisebb kedvezőtlen hatással járjon, s emellett a vár- ben, az annak végrehajtására kiadott 153/2009. (XI. ható kedvezőtlen hatással arányos, azt ellensúlyozó 13.) FVM rendeletben, továbbá az erdőterv-rendelet helyreállítási és fejlesztési intézkedés (kiegyenlítő előkészítésének és a körzeti erdőterv készítésének sza- intézkedés) is szükséges [10. § (8) és (9) bek.]. bályairól kiadott 11/2010. (II. 4.) FVM rendeletben. Natura 2000 területeken (a Tvt. vonatkozó előírásai miatt ide értendők a védett Natura 2000 területek is) Az alapvető Natura 2000 szabályozás hazánkban a a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges az 275/2004. (X. 8.) Korm. rendeletben olvasható. E erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról jogszabály általános és kifejezetten (vagy részben) er- szóló 2009. évi XXXVII. tv., valamint a fásszárú ener- dőkre vonatkozó kitételei alapján a fontosabb szabá- getikai ültetvényekről szóló 71/2007. (IV. 14.) Korm. lyozási elemek az alábbiak szerint foglalhatók össze: rendelet hatálya alá nem tartozó fa, facsoport, fás A védett és védett természeti területnek nem minő- legelőn lévő fa telepítéséhez, kivágásához (kivéve sülő Natura 2000 területek fenntartására vonatkozó a csatorna medrében, üzemi vízszintnél a nedvesített általános szabály, hogy a Natura 2000 terület fenntar- keresztszelvényben lévő fa, facsoport mederfenntar- tási céljainak elérését (a jelölő fajok és jelölő élőhelyek tási céllal történő kivágását) [9. § (2) bek. c) pont]. kedvező természetvédelmi helyzetének biztosítását) Az egyes Natura 2000 területekre a jelölő fajok nem veszélyeztető vagy nem sértő és a Natura 2000 és jelölő élőhelytípusok kedvező természetvédelmi terület jelölésekor jogszerűen, jogerős engedélynek helyzetének megőrzése, fenntartása, helyreállítása, megfelelően folytatott tevékenység a továbbiakban is valamint a Natura 2000 területek lehatárolásának korlátozás nélkül folytatható. Ebből azonban az is kö- alapjául szolgáló természeti állapot, illetve a fenn- vetkezik, hogy Natura 2000 területeken (a Tvt. vonat- tartó gazdálkodás feltételeinek biztosítása érdeké- kozó előírásai miatt ide értendők a védett Natura 2000 ben Natura 2000 fenntartási tervet kell készíteni. területek is) engedély nélkül vagy engedélytől eltérően A fenntartási terv viszont csak a Natura 2000 terület tilos olyan tevékenységet folytatni vagy beruházást kezelésére vonatkozó irányelveket, javaslatokat, vala- végezni, mely a védelmi célok megvalósítását aka- mint ezek megvalósításának lehetséges eszközeit tar- dályozza, lehetetlenné teszi [8. § (1) és (2) bek.]. talmazza, s a jogszabály eltérő rendelkezése hiányá- A Natura 2000 területeken (a Tvt. vonatkozó elő- ban kötelező földhasználati szabályokat (így erdő- írásai miatt ide értendők a védett Natura 2000 terü- kezelésre, erdőgazdálkodásra vonatkozó kötelező letek is) a kijelölés alapjául szolgáló madárfaj, közös- elemeket) nem állapít meg [4. § (3) és (5) bek.]! ségi és kiemelt közösségi jelentőségű faj állománya, illetve közösségi és kiemelt közösségi jelentőségű A Natura 2000 területre eső erdőkhöz kapcsolódó élőhelytípus súlyos vagy helyrehozhatatlan károso- (az erdőkezelési/erdőgazdálkodási gyakorlatban napi dásának veszélye esetén a külön engedélyhez nem szinten alkalmazott) szabályozási elemek jelentős ré- kötött mező- és erdőgazdálkodási tevékenységek sze az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálko- is korlátozhatók, felfüggeszthetők vagy megtiltha- dásról szóló 2009. évi XXXVII. törvényben található: tók [8. § (6) bek.]. A védelmi rendeltetések között megjelenik a Natura Olyan terv, illetve beruházás engedélyezése előtt, 2000 erdő. Az, hogy a nem védett Natura 2000 terüle- amely a Natura 2000 terület természetvédelmi keze- tek esetében a Natura 2000 erdő besorolás a meglévő lését közvetlenül nem szolgálja, azonban arra akár ön- elsődleges rendeltetés mellett további vagy elsődleges magában, akár más tervvel vagy beruházással együtt rendeltetés lesz, a körzeti erdőterv készítése és az erdő- hatással lehet, a terv kidolgozójának, illetőleg az en- tervek elfogadása során (az adott erdőrészlet természet- gedélyező hatóságnak a jelölés alapjául szolgáló fajok beni állapota és a konkrét közösségi célok ismeretében) és élőhelytípusok természetvédelmi helyzetére gya- kerül megállapításra [24. § (2) és (5) bek.]. korolt hatásokat feltáró hatásbecslést kell készítenie. Az egyes erdőtervezési körzetekben a védelmi (be- A terv, illetve beruházás akkor engedélyezhető, ha az leértve Natura 2000) és közjóléti rendeltetésű, termé- a hatásbecslés alapján a jelölés alapjául szolgáló fajok szetes, természetszerű és származékerdő természe- és élőhelytípusok természetvédelmi helyzetére, illetve tességi besorolású állami tulajdonú erdő területének magára a területre kedvezőtlen hatással nem jár, s nem a törvény hatálybalépését követő első körzeti erdőter- ellentétes a kijelölés céljaival sem [10. § (1) és (7) bek.]. vezést követően legalább egyötöd részén, második kör-

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 57 Frank Tamás és Szmorad Ferenc

eljárásrend fontosabb, Natura 2000 területek szem- pontjából releváns lépéseit a 4.1. fejezet tartalmazza. A Natura 2000 területre eső, magántulajdonban levő erdőkre az elmúlt időszakban kompenzáci- ós támogatás igénybevételére nyílt lehetőség, így a teljesség kedv éért röviden a hálózat fenntartásának ezen eszközét is ismertetjük. A Natur a 2000 erdőte- rületeken történő gazdálkodáshoz az Európai Mező- gazdasági és Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújt- ható kompenzációs támogatás részletes szabályait a 41/2012. (IV. 27.) VM rendelet rögzítette. A kompenzációs támogatás az Evt. 73. § (7) és (8) bekezdése szerinti korlátozásokból fakadó többletkölt- 6. ábra. A kompenzáción és fejlesztési támogatásokon nyugvó, ségek és a kieső jövedelem ellentételezését szolgálta. agrárvonatkozású elemeket is megjelenítő szabályozás elvi sémája (VÁTI 2009). A legkisebb támogatható terület (gazdálkodónkénti összterület) 1 hektár volt, s csak teljes erdőrészletek zeti erdőtervezést követően legalább egynegyed részén, (egyenként min. 0,3 ha területtel) kaphattak támoga- harmadik körzeti erdőtervezést követően legalább egy- tást. Állami és önkormányzati tulajdonú erdő, illetve harmad részén folyamatos erdőborítást biztosító át- több mint 50%-ban állami tulajd onú erdő támogatást alakító, szálaló vagy faanyagtermelést nem szolgáló nem kaphatott. üzemmódokat kell alkalmazni [10. § (1) bek.]. A kompenzációs támogatás ebben a formában a Az erdészeti hatóság Natura 2000 erdőterületen a 2007–2013 közötti uniós költségvetési időszak vé- közösségi és kiemelt jelentőségű élőhelyek és fajok gén volt igénybe vehető (a 2014–2020 közötti időszak kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése szabályozása még változhat), a támogatás mértéke az érdekében tisztítóvágás, gyérítés, készletgondozó erdő természetességi állapotától, korcsoportonként használat, fokozatos felújítóvágás, szálalóvágás, szá- és faállománytípus-csoportonként változott (40–230 lalás esetén (elvileg mennyiségi korlát nélkül) előír- euró/ha/év). hatja egyes fafajok, egyedi jellegzetességgel bíró (különösen odvas, böhönc) faegyedek, továbbá A kompenzációs támogatás mellett a különböző álló és fekvő holt fa visszahagyását. Egészségügyi (Natura 2000 célokat is szolgáló) erdő-környezet- fakitermelés esetén az álló és fekvő holt fa visz- védelmi intézkedésekhez (EKV) az Európai Me- szahagyását az erdészeti hatóság legfeljebb 5 m3/ha zőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) a mértékig határozhatja meg, illetve véghasználat ese- 2007–2013-as időszakban külön támogatást is lehe- tén hagyásfák és a faállomány élőfakészletének 5%- tett igényelni. A támogatási jogcímeket és a részletes os mértékéig hagyásfacsoportok visszahagyására is szabályokat a 124/2009. (IX. 24.) FVM rendelet rög- van mód. Az erdészeti hatóság emellett a közösségi zítette (részletesebben lásd a 3. mellékletet). Az EKV- és kiemelt jelentőségű fajok kedvező természetvédel- jogcímek ugyan nem Natura 2000 területekre is igény- mi helyzetének megőrzése érdekében a fakitermelés be vehetők voltak, a pályázatok elbírálásánál a Natura elvégzésére időbeli és térbeli korlátozást állapíthat 2000 területek viszont jelentős előnyt élveztek, hiszen meg [73. § (7) és (8) bek.]. a hálózathoz tartozó erdők a támogatási kérelmek érté- A Natura 2000 területekre vonatkozó, közösségi és kelésénél plusz 10 pontot kaptak, s ez az összpontszám kiemelt jelentőségű élőhelyek és fajok kedvező ter- (100) 10%-a [lásd a jogszabály 3. sz. mellékletét]. mészetvédelmi helyzetének megőrzéséhez szükséges A kompenzációs támogatások és az erdő-környezet- javaslatokat a körzeti erdőtervekbe be kell építe- védelmi program keretében igénybe vehető támogatá- ni [33. § (2) bek.]! A javaslatok és irányelvek körzeti sok megjelenése (legalábbis a magánszektor számára) erdőtervekben való megjelenítését a 11/2010. (II. 4.) a Natura 2000 hálózattal kapcsolatos, nem hatósági FVM rendelet szabályozza. A viszonylag bonyolult típusú eszközrendszer kiépülését jelenti (6. ábra).

3.3. A védett és a nem védett Natura 2000 területek közötti lényegi szabályozási eltérések A védett és védett természeti területnek nem minő- kérdések szintjén, hanem az erdőrészletek (mint ke- sülő Natura 2000 területekre vonatkozó jogszabályi zelési-gazdálkodási és nyilvántartási alapegységek) elemek részben eltérőek. Az eltérő vonások erdők léptékében lehetséges besorolások és tervezések te- esetében elsősorban nem az általános szabályozási rén mutatkoznak (8. táblázat).

58 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdők kezelésének jogszabályi háttere szabály alkalmazása szükséges). A jogi szabályozás8. táblázat. eltérései különböző besorolású erdőrészletek Elegyfák visszahagyása Üzemmód megválasztása kiszorítása Idegenhonos fafajok Szabályozó elem visszahagyása Álló és fekvő holt fa fák visszahagyása Odvas, üreges, böhönc jellegű lehetősége Tarvágás alkalmazásának mód megválasztása Véghasználati / erdőfelújítási Vágáskor meghatározása Nem védettNem 2000 és nem Natura § (2) bek. b) pont] § (2) bek. ni kell [Evt. 34. elegyfajok megőrzéséről a természetes erdőnevelési feladatok meghatározásánál gondoskod- gyakorlatilag nincs kötöttség gyakorlatilag nincs kötöttség gyakorlatilag nincs kötöttség gyakorlatilag nincs kötöttség [Evt. 74. § (3) bek.] szerkezet leromlásának veszélye esetén megtiltható terület nem keletkezhet [Evt. 74. a talaj- § (2) bek.], 50 m feletti) egybefüggő, felújítás alatt álló tarvágott hullámtéren a töltés és folyó között (ha a távolság tilos [Evt. 10.erdők területén a tarvágás § (2) bek.], és származék természetszerű deltetésű, természetes, állami tulajdonú, védelmi és közjóléti elsődleges ren- a) pont] [Evt. 34. § (2) bek. erdők és fenntartását megőrzését ben kell részesíteni és természetszerű a természetes az erdőfelújítási feladatok meghatározásánál előny- irányelvek szerint) nincs külön szabályozás (általános erdészeti szakmai esetében („védett” egyidejű jelenl és „Natura 2000” kategóriák esetében Natura 2000 Natura sa részben kötött [Evt. 10. § (1) bek.] ab) pont] mennyiségi korlát nélkül [Evt. 73. előírható § (7) bek. rán (a szakmailag indokolható keretek között) elvileg szetes felújítással járó véghasználatok és szálalás so- nevelővágások, készletgondozó használatok, termé- mennyiségi korlát nélkül [Evt. 73. ab) pont] § (7) bek. rán (a szakmailag indokolható keretek között) elvileg szetes felújítással járó véghasználatok és szálalás so- nélkül [Evt. 73. ac) pont] § (7) bek. indokolható keretek között) elvileg mennyiségi korlát járó véghasználatok és szálalás során (a szakmailag készletgondozó felújítással használatok, természetes tékben [Evt. 73. b) pont], nevelővágások, § (7) bek. [275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet 8. § (2) bek.] véghasználat a rossz egészségi állapotú állo- végezhető, ha Natura 2000 célokat veszélyeztet nincs kifejezett jogszabályi kötöttség, viszont nem [275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet 8. § (2) bek.] felújítóvágás, szálalóvágás, szálalás) alkalmazandók erdőfelújításielsősorban természetes módok (fokozatos nincs külön szabályozás nincs jogszabályi kötöttség egészségügyi fakitermelés soránegészségügyi fakitermelés max. 5 m a védelmi rendeltetés miatt az üzemmód megválasztá- nevelővágások, készletgondozó használatok, termé- 3 /ha mér- éte esetén a leírtak kombinálása vagy a leírtak az erősebb éte esetén lasztása részben kötött [Evt. 10. § (1) bek.] a védelmi rendeltetés miatt az üzemmód megvá- (3) bek. a) pont] (3) bek. fafajösszetétel kialakítása kötelező [Tvt. 33. § erdőtársulásnaka természetes megfelelő és (2) bek., 43. § (1) bek.] és (2) bek., 16. 17. § (1) és (2) bek., 42. § (1) § (1) bek., hivatkozva elvileg mennyiségi korlát nélkül [Tvt. természetvédelmi szempontra értékre, természeti bek.] arány-szabályozással is kötelező [Tvt. 33. § (7) és (2) bek., 43. § (1) bek.] és (2) bek., 16. 17. § (1) és (2) bek., 42. § (1) § (1) bek., hivatkozva elvileg mennyiségi korlát nélkül [Tvt. természetvédelmi szempontra értékre, természeti lyozhatnak rendeletekeseteket külön az erdőterv szabá- [Tvt. a) pont], egyes 33. § (5) bek. speciális szetes felújulásra nem képes állományokban csak nem őshonos fafajokból álló vagy termé- alkalmazandók [Tvt. b) pont] 33. § (3) bek. (fokozatos felújítóvágás, szálalóvágás, szálalás) erdőfelújításielsősorban természetes módok 33. § (8) bek.] érettséghez közeli időpontban végezhető [Tvt. mányokat leszámítva csak a biológiai vágás- Védett a természetközeli állapot kialakítása elegy-

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 59 Frank Tamás és Szmorad Ferenc Tarvágás maximális területe Vágástéri hulladék égetése Vágástéri korlátozása A fakitermelés időbeli korlátozása A fakitermelés térbeli visszahagyása hagyásfacsoportok Hagyásfák, nak maximális területe Fokozatos felújítás végvágásá- Szabályozó elem Teljes talaj-előkészítés végzése fafajainak megválasztásafafajainak célállománytípusának / Az erdősítés Fafajcserés szerkezetátalakítás Nem védettNem 2000 és nem Natura (1) bek. b) pont] (1) bek. hegyvidéken max. 5 ha egybefüggő terület [Evt. 74. § 5 ha egybefüggő terület [Evt. 74. a) pont], § (1) bek. átmeneti erdőkben max. 10 ha, egyéb erdőkben max. gazdasági elsődleges rendeltetésű származék- és tésű faültetvényekben és kultúrerdőkben max. 20 ha, sík és dombvidéken gazdasági elsődleges rendelte- nincs jogszabályi kötöttség lés nem végezhető [Evt. 74. § (4) bek.] 1.esetében április és szeptember 1. között fakiterme- alkalmazásánál akác esetében május 1., egyéb fafaj [Evt. 73. felújítás sarjeredetű természetes § (2) bek.], március 31. és szeptember 1. között nem végezhető szálaló üzemmódban kezelt területeken fakitermelés pl. véderdő, fel nem újult terület miatt) elvek szerint: nincs direkt előírás (általános erdészeti szakmai irány- (4) bek.] az élőfakészlet [Evt. 73. előírható 5%-os mértékéig § tájképvédelmi, talajvédelmi és erdőművelési okokból zékerdőkben, véghasználat esetében, termőhelyi, valamint és természetszerű, természetes szárma- nincs külön szabályozás irányelvek szerint) nincs direkt korlátozás (általános erdészeti szakmai elvek szerint) nincs direkt előírás (általános erdészeti szakmai irány- nincs jogszabályi kötöttség Natura 2000 Natura nincs külön szabályozás nincs külön szabályozás elrendelhető [Evt. 73. § (8) bek.] közösségi és kiemelt jelentőségű fajok érdekében elrendelhető [Evt. 73. § (8) bek.] közösségi és kiemelt jelentőségű fajok érdekében [Evt. 73.5%-os mértékéig ca) és cb) pont] § (7) bek. véghasználatok során a faállomány élőfakészletének [275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet 8. § (2) bek.] végezhető, ha Natura 2000 célokat veszélyeztet [275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet 8. § (2) bek.] végezhető, ha Natura 2000 célokat veszélyeztet nincs kifejezett jogszabályi kötöttség, viszont nem rendelet 8. § (2) bek.] lombos fafajú típus(ok) [275/2004. (X. 8.) Korm. jelölő élőhelytípus előfordulása esetén csak őshonos nincs kifejezett jogszabályi kötöttség, viszont nem nincs jogszabályi kötöttség 5 ha [Tvt. b) pont] 33. § (5) bek. 3 ha [Tvt. a) pont], de növény- 33. § (5) bek. érték átléphető [Tvt.érték 33. § (6) bek.] illetve az újulat megmaradás érdekében ez az egészségügyi vagy természetvédelmi indok, fakitermelés [Tvt.fakitermelés 33. § (4) bek.] okból vagy havária helyzetben végezhető kezelési, növény-egészségügyi, erdővédelmi vegetációs időszakban csak természetvédelmi § (1) bek.] 17.bek., 43. 42. § (1) és (2) bek., § (1) bek., hivatkozva elrendelhető [Tvt. 16. § (1) és (2) természetvédelmi szempontra értékre, természeti [lásd következő sor] zásként a véghasználatoknál is érvényesíthető nincs rá külön szabályozás, de területi korláto- kerülendő [Tvt. 33. § (2) bek.] kerülendő [Tvt. 33. § (2) bek.] bos fafajú típus(ok) [Tvt. b) pont] 33. § (3) bek. megfelelő, őshonos lom- csak a termőhelynek Védett kötelezően elvégzendő [Tvt. 33. § (7) bek.]

60 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdők kezelésének jogszabályi háttere

3.4. A természetvédelmi célok és jogszabályok egyeztethetősége, ütközése A hatályos jogszabályok a természetvédelmi célkitű- tatnia, ellenkező esetben az Evt. 107. § (1) bekezdésé- zések megvalósításához jórészt megfelelő keretet biz- nek m) pontja alapján szankcióval szembesülhet. tosítanak. Vannak azonban bizonytalanságot okozó, Védett természeti területen idegenhonos fafajú er- nem megfelelően szabályozott vagy szabályozatlan dőfelújítás a Tvt. 33. §. (3) bekezdés b) pontja szerint kérdések, továbbá vannak olyan jogszabályi elemek (elvileg) nem megengedett, ugyanakkor az erdészeti is, melyek a természetvédelmi érdekek érvényesítését hatóság esetenként más jogértelmezést alkalmaz. Az erősen nehezítik, vagy szinte lehetetlenné teszik. eltérő értelmezés alapja, hogy a hivatkozott pontban a tarvágásokra (mint véghasználati módra) vonatko- A) Néhány nem megfelelően szabályozott kérdés zó kivételt a felújítás fafajára is kiterjesztik, illetve, A védett természeti területre eső erdők védelmi (ter- hogy a Tvt. 33. §. (7) bekezdése szerint fafajcserére mészetvédelmi) elsődleges rendeltetésére az Evt. csak „törekedni” kell, de az nem feltétlenül kötelező. 24. § (3) bekezdése és a Tvt. 32. § (1) bekezdése is Emellett a 11/2010. (II. 4.) FVM rendelet 3. számú egyértelműen utal, ugyanakkor a honvédelemről és mellékletének 7. pontja is azt rögzíti, hogy meg kell a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jog- határozni „a védett természeti területek esetében az rendben bevezethető intézkedésekről szóló 2011. évi erdőszerkezet-átalakítás tervezett ütemét és mérté- CXIII. törvény 42. § (1) bekezdése szerint „A honvé- két”. Vagyis az erdészeti hatósági megközelítés üteme- delemért felelős miniszter által vezetett minisztérium zett átalakításokról gondolkodik, míg a Tvt. szövege a vagyonkezelésében lévő ingatlanok elsődleges rendel- véghasználatot követő azonnali fafajcserés átalakítás tetése a honvédelmi feladatok ellátásának biztosítá- kötelezettségét igyekszik megfogalmazni. sa”. A természetvédelmi és honvédelmi szempontok elsődlegességének kérdése egyes esetekben tehát vi- B) Néhány szabályozatlan kérdés tára adhat alapot, s e témakörben jelenleg is folynak Nincs kifejezetten szabályozva, hogy Natura 2000 te- különböző jogi eljárások. rületeken (jelölő élőhelytípusok előfordulása esetén) Az Evt. 10. § (1) bekezdése szerint a védelmi és köz- a szórványosan megjelenő idegenhonos fafajok ki- jóléti rendeltetésű, természetes, természetszerű és szorítása, eltávolítása az erdőgazdálkodó kötelessé- származékerdő természetességi besorolású állami er- geként előírható-e. dőkben a folyamatos erdőborítást biztosító üzem- Nincs kellőképpen rögzítve, hogy átalakító üzem- módokat fokozatosan kell bevezetni. A megfogalma- módba sorolt erdőknél a nevelővágások tervezése és zásból nem derül ki azonban egyértelműen, hogy a kivitelezése során homogenizáló jellegű beavatkozá- következő erdőtervi ciklusokra előírt arányszámok sok nem végezhetők (ezekben az állományokban a (egyötöd, egynegyed, egyharmad) a védelmi és köz- sablonos megoldások helyett a diﬀ erenciáltabb szer- jóléti elsődleges rendeltetésű erdőkre vonatkoznak, kezet megtartását és/vagy kialakítását szolgáló meg- vagy a számításoknál a további rendeltetéseket is ﬁ - oldások szükségesek). gyelembe kell venni. Natura 2000 területeken, nem állami tulajdonú erdők Az Evt. 73. § (7) bekezdésének b) pontja értelmében esetén – vö. Evt. 10. § (2) bekezdés – a tarvágás alkal- Natura 2000 területeken egészségügyi fakitermelések mazásának lehetőségei, szabályai nincsenek rögzítve. során max. 5 m3/ha mértékben írható elő álló és/vagy Natura 2000 területen, fokozatos felújítóvágások fekvő holt fa. Ez a mennyiség legtöbb esetben kevés, esetében a végvágások maximális összefüggő terü- mivel a megadott érték messze elmarad a természe- lete nincs szabályozva. tes/természetközeli állapotú erdőkben elvárható ér- Védett természeti területeken – természetvédelmi tékektől, illetve a hazai erdők egy részében ennél a kérdésekkel összefüggésben – a hagyásfacsoportok mennyiségnél eleve több holt fa található. kijelöléseinek szabályai nincsenek rögzítve. Idegenhonos fafajú állomány (pl. akác) erdősíté- Nincs szabályozva az erdősztyepp klímában levő si tervének megvalósítása során amennyiben nincs kedvezőtlen termőhelyeken (pl. szikeseken stb.) álló, fafajcsere, és ismét idegenhonos állományt hoznak szerkezetátalakítással kialakított származékerdők fel- létre, az erdészeti igazgatási szempontból problé- nyíló erdőként történő besorolása (a felújítási kötele- mamentes, míg ha a másik változatban megterve- zettség fennállása alatt, illetve a befejezést követően). zett őshonos fafajú (pl. cseres-kocsánytalan tölgyes) A természetvédelmi szempontból is jelentős erdei célállománytípus helyett az erdőgazdálkodó valami- tisztások fátlan állapotban tartását az Evt. 13. § (2) lyen ok miatt némileg más fafaj-összetételű (pl. ko- bekezdése értelmében az erdészeti hatóság a törvény csánytalan tölgyes-cseres) állománytípust hoz létre, (Evt.) végrehajtására kiadott jogszabályban foglaltak erdőterv-módosítási kérelmet kell beadnia, elfogad- szerint engedélyezi. Mivel a nevezett végrehajtási

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 61 Frank Tamás és Szmorad Ferenc rendelet még nem jelent meg, a kérdés a mai napig kérdés megítélése az előző pontban leírtakhoz hason- rendezetlen. lóan alakul). A természetes vegetációhoz hasonló erdősztyepp C) Néhány természetvédelmi érdekérvényesítést gyep-erdő mozaikok kialakítása erdősztyepp klímá- akadályozó jogszabályi elem ban (nem hullámtereken) szankciót és felújítási köte- Nem erdő termőhelyére (pl. homokterületre, dolo- lezettséget vonhat maga után. Felújítási kötelezettség mit ko párra) telepített erdő eltávolítása csak csere er- előírását eredményezheti hasonló termőhelyeken a dő sítés végzésével lehetséges. természetes záródáshiányok kialakulása is. Az erdőszerkezet-változatosság faanyag-kiszállí- A cserjeszintjét elvesztett, vagy cserjeszintjében tás nélküli fokozásának egyes megoldásai (pl. élő fák elszegényedett – átalakító, vagy esetleg még vágásos meggyűrűzése, lábon szárítása) az erdőterület káro- üzemmódba sorolt – erdőben a lékekben megjelenő sításának minősülhet (a kérdés megítélése az illetékes újulat érdekében a cserjék, cserjecsoportok fenntar- erdőfelügyelő hozzáállásán, illetve az erdészeti ható- tása nem kívánatos, s a hatósági gyakorlat alapján, er- sági helyi egységének jogértelmezésén múlhat). dőfelügyelőtől függően ápolatlanságot jelenthet még A szaproxilofág rovarok érdekében visszahagyott akkor is, ha az újulat fejlődése egyébként nem gátolt magas tuskók, vagy szándékosan megsebzett kérgű (szálaló üzemmódban ez a probléma elvileg nem me- fák szakszerűtlen fakitermelésnek minősülhetnek (a rülhet fel, mert nincs felújítási terület).

62 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 4. Az erdőgazdálkodás/erdőkezelés tervezése Szmorad Ferenc

4.1. Az erdőtervezés fogalma, hatóköre és menetrendje Az erdőtervezés (~ erdőrendezés) hazai fogalmaink el. A jelenleg működő 10 erdészeti igazgatóság szak- szerint az erdők területi lehatárolásával és nyilvántar- mai tevékenységének irányítását és koordinációját a tásával, termőhelyük és állapotjellemzőik (különösen Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) faállomány-jellemzőik) leírásával, a hozzájuk kapcso- Erdészeti Igazgatósága (Budapest) biztosítja (7. ábra). lódó konkrét szabályozási kérdések tisztázásával, a Az erdőtervezési munkák időbeli ütemezéséhez a védelmi-kezelési feladatok és haszonvételi lehetősé- hazai erdőket községhatárok szerint erdőtervezési gek (ideértve: fahasználatok, mellékhaszonvételek) körzetekbe sorolják. A tervezési munkák alaphely- tervezésével, meghatározásával foglalkozó erdészeti zetben erdőtervezési körzetenként, 10 éves ciklu- szakmai tevékenység. sokban folynak (emellett az erdészeti igazgatóságok Az erdőtervezési kötelezettség kiterjed valameny- illetékességi területe is a körzetek határaihoz igazo- nyi hazai erdőre, így jelenleg a 2009. évi XXXVII. tv. dik). Az erdőtervezési körzetek és a hozzájuk beso- értelmében elvileg felvételezésre, leírásra és tervezés- rolt települések jegyzékét, valamint az egyes körzetek re kerül minden olyan terület, melyet: tervezésének 2021. december 31-ig szóló ütemtervét – külön jogszabályban – 153/2009. (XI. 13.) FVM a 11/2010. (II. 4.) FVM rendelet 1. és 2. sz. melléklete rendelet 1. sz. melléklet – meghatározott erdei fa- tartalmazza. és cserjefajokból álló faállomány borít, Az erdőtervezési munkák eredményeképpen az er- – területe a szélső fák tőben mért távolságát tekintve dőtervezési körzetek egészét lefedő körzeti erdőter- átlagosan legalább 20 méter széles, vek készülnek. A körzeti erdőterv általánosságban – természetbeni kiterjedése az 5 000 négyzetmétert az erdőgazdálkodási tevékenység tervszerűségét és eléri, fenntarthatóságát hivatott biztosítani, s ennek érde- – átlagmagassága a 2 métert meghaladja, és kében, mint ún. keretterv részletesen tartalmazza: – a talajt legalább 50%-os mértékben fedi (nem talaj- – a tervezés alá vont területek ingatlan-nyilvántartá- védelmi erdők) vagy a talajt legalább 30%-os mér- si helyrajzi számát és területét; tékben fedi (talajvédelmi erdők). – az erdőtagok, az erdő- és egyéb részletek erdő- Az erdőként nevesíthető területek mellett az erdő- gazdasági azonosítóját, területét, rendeltetéseit és tervezés (csak leíró jelleggel) érinti továbbá az erdő- üzemmódját; gazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló – az erdőrészletek termőhelyi viszonyainak és az er- földterületeket (erdei tisztás; kopár, terméketlen te- dőállományok jellemző adatainak leírását; rület; rakodó és készletező hely; vadföld; erdei vízfo- –erdőrészletenként a természetességi állapotot; lyás, erdei tó; csemetekert, dugványtelep; karácsony- – erdőrészletenként az erdő rendeltetésének vagy fatelep; bot, vessző és díszítőgally termelését szolgáló rendeltetéseinek és üzemmódjának megfelelően terület; 6 m-nél szélesebb nyiladék és vezeték védő- javasolt erdőfelújítási feladatokat; sávja; cserjés; üzemen kívüli erdő; park) és az erdé- – erdőrészletenként az erdei haszonvételek javasolt szeti létesítményekhez tartozó területeket (tározó, mértékét, gyakorlásának módját; csatorna és halastó; erdei épület; állandó jellegű er- – az erdőgazdálkodási tevékenységgel összefüggő át- dészeti magánút, erdei vasút, bánya, egyéb erdészeti fogó adatokat, valamint azok elemzését; létesítményhez tartozó terület) is. –az erdészeti nyilvántartási térképeket; Az erdőtervezési feladatokat a megyei kormány- – védett természeti területen a védelemhez, illetve hivatalok keretei között működő, erdészeti hatósági Natura 2000 területen a közösségi és kiemelt je- jogkörrel felruházott erdészeti igazgatóságok látják lentőségű élőhelyek és fajok kedvező természetvé-

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 63 Szmorad Ferenc

delmi helyzetének megőrzéséhez szükséges termé- releváns természetvédelmi kezelési terveket (ezek szetvédelmi előírásokat és megjegyzéseket. hiányában a természetvédelmi kezelési állásfog- Az erdőtervezés folyamatának rendjét jelenleg a lalásokat) és a Natura 2000 fenntartási terveket 2009. évi XXXVII. tv. és a 11/2010. (II. 4.) FVM ren- (ezek hiányában a Natura 2000 javaslatokat) delet előírásai határozzák meg. Eszerint a konkrét er- – az előzetes egyeztető tárgyalást megelőző 15 nap- dőtervezési munkákat megelőzően erdőterv rende- pal bezárólag a meghívott egyéb szervek (hatósá- let jelenik meg, s egy-egy erdőtervezési körzetben az gok, gazdálkodók, önkormányzatok, civil szerve- ebben megfogalmazott irányelvek alapján indul meg zetek) írásos észrevételt tehetnek a tényleges tervezési folyamat. Az erdőterv rendelet – az erdőtervezési körzetre vonatkozó területi ada- előkészítése és a terepi erdőtervezési munkák fonto- tokat, az előző ciklus gazdálkodásának értékelését, sabb fázisai – a természetvédelmi igazgatás csatlako- az általános erdőtervezési irányelveket, az előzetes zási pontjainak megemlítésével – a következők. egyeztető tárgyaláshoz beküldött anyagok tartal- mát és a tárgyaláson elhangzott javaslatokat az er- A) Az erdőterv rendelet előkészítése dészeti igazgatóság jegyzőkönyvbe foglalja – az erdészeti hatóság a körzeti erdőtervezés irány- – az erdőterv rendelet szövegezéséhez az erdésze- elveinek rögzítése, illetve az erdőterv rendelet elő- ti igazgatóság a lezárt jegyzőkönyvet felterjeszti a készítése érdekében előzetes egyeztető tárgyalást VM miniszterének tart (az értesítést a tárgyalás időpontja előtt leg- alább 30 nappal ki kell postázni) B) Az erdőterv rendelet megjelenése – az erdészeti hatóság az előzetes egyeztető tárgyalás- – a felterjesztett jegyzőkönyvek alapján a VM illeté- ról szóló értesítés kiküldése előtt 30 nappal az er- kes főosztálya elkészíti, majd országos hatáskörű dőtervezéssel érintett terület adataihoz hozzáférést és területi szervek (többek között az erdészeti igaz- biztosít az érintett nemzeti park igazgatóság részére gatóságok, nemzeti park igazgatóságok) bevonásá- – a tárgyalást 30 nappal megelőzően az erdészeti ha- val egyezteti az erdőterv rendelet tervezetét tóság a védett természeti területnek nem minősülő – az erdőterv rendelet jogszabályi formában (VM- Natura 2000 területek vonatkozásában a Natura rendeletként) jelenik meg; az általános szabályo- 2000 fenntartási tervek (ezek hiányában a Natura kat magába foglaló főszöveg mellett a körzeten- 2000 javaslatok) ügyében megkeresi a nemzeti ként kidolgozott mellékletek főbb tartalmi elemei park igazgatóságot a következők: – a tárgyalást megelőző 15 nappal bezárólag a nemzeti 1. A körzet neve park igazgatóság védett természeti területek vonat- 2. A körzeti erdőtervezés során érvényesítendő szakmai célok, kozásában az erdészeti hatóság részére megküldi a tervezési alapelvek

7. ábra. A megyei kormányhivatalok erdészeti igazgatóságainak illetékességi területe (Forrás: NÉBIH).

64 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdőgazdálkodás/erdőkezelés tervezése

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) területekre vonatkozó részletes adatok alapján) az kialakításának erdőtervezési szempontjai erdészeti hatóság megvizsgálja az erdőgazdálkodás 4. Az üzemmódok megállapítására, megváltoztatására vonat- Natura 2000 jelölő fajok és jelölő élőhelyek termé- kozó erdőtervezési szempontok szetvédelmi helyzetére kifejtett (lehetséges) hatását 5. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők erdőtervezésének – az erdészeti hatóság a természetvédelmi kezelőtől szempontjai kapott adatokra (Natura 2000 fenntartási terv vagy 5.1. Közjóléti rendeltetésű park- és gyógyerdők Natura 2000 javaslat, biotikai adatok stb.) támasz- 5.2. Természetvédelmi rendeltetésű erdők kodva, az erdőterv rendeletben és a részletszintű 5.3. Natura 2000 rendeltetésű erdők tárgyalásokon rögzített előírásokat, valamint fa- 6. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdőkben folytatható er- használati lehetőségeket összevetve – Natura 2000 dőgazdálkodás szabályai területenként, illetve azokon belül jelölő élőhelyek 6.1. Közjóléti rendeltetésű park- és gyógyerdők és jelölő fajok szerint – elemzi a készülő erdőtervet 6.2. Természetvédelmi rendeltetésű erdők – a vizsgálat eredményéről az erdészeti hatóság leg- 6.3. Natura 2000 rendeltetésű erdők később a zárótárgyalás időpontjáig tájékoztatja a 7. A fakitermelések és erdőfelújítások tervezésének szempontjai NÉBIH Erdészeti Igazgatóságát és az érintett nem- 7.1. A nevelővágások tervezése során alkalmazandó előhaszná- zeti park igazgatóságot lati erélyek C5) Natura 2000 hatásbecslés 7.2. Az erdőnevelések tervezésének szempontjai – amennyiben az erdőrészletszintű tárgyalások és a 7.3. A véghasználatok tervezése során alkalmazandó vágás- Natura 2000 elővizsgálat alapján az erdészeti ható- érett ségi szakaszok ság úgy ítéli meg, hogy körzeti erdőterv szerinti er- 7.4. Az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keret- dőgazdálkodás a Natura 2000 jelölő fajok és jelölő számai élőhelyek természetvédelmi helyzetére kedvezőt- 7.5. A véghasználatok és erdőfelújítások tervezési szempontjai len hatással lehet, Natura 2000 hatásbecslést kell 8. A fakitermelések és erdőfelújítások végrehajtására vonatko- készíteni (a hatásbecslés készítése nem gyakorlat, zó erdőgazdálkodási szabályok azt az erdészeti igazgatás megelőző szabályozási 9. A vegetációs időszakra vonatkozó erdőgazdálkodási szabá- lépésekkel igyekszik elkerülni) lyok védett természeti területen – a hatásbecslési dokumentációt a nemzeti park igazgatóság véleményének beszerzését követően C) A körzeti erdőtervezési munkák lebonyolítása az erdészeti hatóság készíti el C1) Előkészítő lépések – hatásbecslés alapján az erdészeti hatóság szükség – a terepi erdőtervezési munkák hivatalosan az er- szerint módosításokat kezdeményez a készülő er- dőterv rendelet megjelenését követően kezdhetők dőtervben, illetve egyéb, kiegyenlítő intézkedé- meg (a jogszabályi egyeztetés csúszásai miatt az seket foganatosít erdőtervezők általában már ezt megelőzően is vé- C6) Hozamvizsgálat geznek adatfelvételezést) – az erdőrészletszintű tárgyalásokat (és az esetleges – a körzeti erdőtervezés megkezdésének időpontjá- módosításokat, kiegyenlítő intézkedéseket) köve- ról az erdészeti hatóság értesíti az érintett szerve- tően az erdészeti igazgatóság (30 éves időtartamra) ket (köztük a nemzeti park igazgatóságot) hozamvizsgálatot végez, és szükség esetén (ún. – a körzeti erdőtervezés megkezdésétől számított 45 hozami tárgyalás keretében, a nemzeti park igaz- napon belül az érintett gazdálkodók, hatóságok, ön- gatóság véleményének kikérése mellett) további kormányzatok és civil szervezetek az erdőgazdálko- tervezési korrekciókat hajt végre dással kapcsolatban írásos javaslatokat tehetnek C7) Lakossági egyeztető tárgyalás C2) Terepi erdőtervezési munkák – a hozamvizsgálatot (és az esetleges módosításokat) – az előzetesen meghatározott irányelvek alapján követően az erdészeti hatóság (30 nappal korábbi megtörténnek a terepi területrendezési, adatfelvé- értesítés mellett) lakossági egyeztető tárgyalást te le zési és tervezési munkák tart a körzeti erdőtervezéshez írásos javaslatot te- C3) Erdőrészlet szintű tárgyalások vők és más érintettek részére – a terepi munkákat követően erdészeti hatóság – a lakossági egyeztető tárgyalás időpontját 15 nap- erdőrészletszintű tárgyalásokat hív össze (ezen a pal megelőzően az erdészeti hatóság (honlapján) a nemzeti park igazgatóság részvétele kötelező, illet- nyilvánosság biztosításához szükséges alapvető in- ve a részletszintű tervezések kapcsán már előzetes formációkat közzéteszi konzultációk is folytathatók) – a lakossági egyeztető tárgyaláson az erdészeti ha- – az erdőrészletszintű tárgyalásokról az erdészeti tóság tájékoztatást ad a körzeti erdőtervezési fo- hatóság jegyzőkönyvet vesz fel lyamat állásáról, tartalmi elemeiről (ideértve akár C4) Natura 2000 elővizsgálat a Natura 2000 elővizsgálat eredményeit is), illetve – a terepi erdőtervezési munkák befejezése, és a rész- jegyzőkönyvben rögzíti az elhangzó lakossági ész- letszintű tárgyalások lezárása után (Natura 2000 revételeket

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 65 Szmorad Ferenc

C8) Zárótárgyalás – maga a körzeti erdőterv az érintett körzet erdésze- – az erdőtervezési folyamat lezárása érdekében az ti nyilvántartási térképéből, erdőrészletlapjaiból és erdészeti hatóság ún. zárótárgyalást tart egy szöveges részből áll (előbbiekhez adattári kivo- – a zárótárgyalás időpontjáról az erdészeti hatóság natként lehet hozzáférni, míg a szöveges rész nyil- 15 nappal korábban értesítést küld, s ezzel egyide- vános, a NÉBIH honlapján elérhető dokumentum) jűleg az érintettek részére a körzeti erdőterv terve- – a körzeti erdőterv érdemben az erdőrészletszintű zetébe betekintési lehetőséget biztosít leíró és tervadatok adattári átvezetését („foganato- – a tárgyalás időpontjáról tájékoztató értesítővel egy sítását”) követően lép életbe időben a körzeti erdőterv adatait, előírásait és a kap- – a körzeti erdőtervben szereplő és a nyilvánosság csolódó megjegyzéseket (védett természeti területek- biztosítása szempontjából jelentős tevékenységnek re és Natura 2000 területekre vonatkozóan) a nemze- minősülő fakitermelések tematikus térképeit az ti park igazgatóság elektronikus formában megkapja erdészeti hatóság honlapján (a zárótárgyalást kö- – a zárótárgyaláson elhangzottakról (területadatok, vetően) közzéteszi állapotadatok, tervadatok, hozzászólások, vélemé- – az elkészített körzeti erdőterv alapján az erdőgaz- nyek) az erdészeti hatóság jegyzőkönyvet vesz fel dálkodó jogait és kötelezettségeit az erdészeti ha- tóság (hivatalból) erdőterv-határozatban (~ erdő- D) A körzeti erdőtervezés lezárása terv) állapítja meg – a körzeti erdőtervek összeállítása, véglegesítése a – a konkrét erdőgazdálkodási tevékenység ezt köve- zárótárgyalást követően történik meg (a körzeti tően az adott erdőgazdálkodó nevére szóló érvé- erdőtervezés lezárására jelenleg külön jogi aktus nyes erdőterv birtokában, az erdészeti hatósághoz nincs) történt bejelentést követően végezhető – amennyiben a körzeti erdőtervezés zárótárgyalásán Az erdőtervezés, illetve a körzeti erdőtervek készí- véleményeltérés alakul ki, úgy a végleges tartalom- tése – mint fentebb láthattuk – viszonylag hossza- ról a Körzeti Erdőterv Bizottság, illetve végső dalmas, többfázisú, bonyolult adminisztrációval járó, esetben a miniszter dönt sok belső határidőt tartalmazó folyamat (8–11. ábra).

8. ábra. A körzeti erdőtervezés folyamata I. Erdőterv rendelet készítése (Bán és mtsai 2010).

66 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdőgazdálkodás/erdőkezelés tervezése

9. ábra. A körzeti erdőtervezés folyamata II. Erdőterv készítése (Bán és mtsai 2010).

10. ábra. A körzeti erdőtervezés folyamata III. Az erdőterv lezárása (Bán és mtsai 2010).

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 67 Szmorad Ferenc

11. ábra. A körzeti erdőtervezés folyamata IV. Nyilvánosság biztosítása a körzeti erdőtervezést követően (Bán és mtsai 2010). 4.2. Általános erdőtervezési szempontok Az erdőtervezési tevékenység klasszikus célkitűzései foglalását biztosítja. Az erdőtag határa alapesetben az erdő (mint megújuló természeti erőforrás) tarta- ingatlan-nyilvántartási (földrészlet) határokhoz iga- mos hasznosításával kapcsolatos tervezési szempon- zodik, de ezen túlmenően taghatárként alkalmazha- tokat jelenítik meg. Ezek az általános erdőtervezési tók jól felismerhető terepvonalak (pl. hegygerincek, szempontok – kifejezetten csak a legfontosabb erdé- völgyvonalak, vonalas létesítmények stb.) is. szeti-szakmai elemekre koncentrálva – a következők Az erdőtagok részletekből (erdőrészletek és egyéb szerint vehetők sorra. részletek) állnak, közülük az ábécé nagybetűivel je- lölt erdőrészletek az erdészeti igazgatás, illetve az A) Az erdő területi felosztása erdőgazdálkodási tevékenység alapegységének szá- Az erdőtömbök területének adminisztratív felosz- mítanak. Az egy erdőrészlethez sorolt területnek (a tása részben a birtokviszonyok szerinti elkülönítést birtokviszonyok ﬁ gyelembevétele mellett) a hagyo- szolgálja, részben biztosítja a tervezés, végrehajtás mányos szakmai megközelítés szerint termőhelyi és és nyilvántartás szempontjából kezelhető területi állományszerkezeti szempontból többé-kevésbé egy- egységek jelenlétét. A terület felosztásnak két szintje neműnek kell lennie, hogy benne hozzávetőlegesen ismert: az erdőterületeket erdőtagokra, illetve azon azonos gazdálkodási tevékenység legyen végezhető. belül erdőrészletekre osztják. Vágásos üzemmód esetén általában 3–10 ha közöt- Az erdőtag egy település közigazgatási határán be- ti erdőrészletek kialakításra törekszenek, viszont az lül kijelölt nagyobb (átlagosan kb. 10–50 hektáros, eltérő megközelítés miatt az erdőrészletek maximális arab számmal jelölt) területi egység, mely az erdő mérete átalakító és szálaló üzemmódban 30 hektárig, területi rendjét, kellő áttekintését, az erdőgazdálko- faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódban pedig dási tevékenység alapegységeinek tartós szerkezetbe 50 hektárig is terjedhet. Önálló erdőrészlet kialakí-

68 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdőgazdálkodás/erdőkezelés tervezése

9. táblázat. Az erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szol- gáló földterületek. zik, amely akadályozza a feladatok egyértelmű terve- zését, illetve csökkenti az állapotfelvétel pontosságát. Kód Megnevezés A hatályos jogszabályok és az alkalmazott belső út- KT Karácsonyfatelep mutatók alapján az erdőrészletek mellett egyéb rész- BV Bot, vessző és díszítőgally termelését szolgáló terület letekként különíthetők el egyes erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületek és CS Csemetekert, dugványtelep erdészeti létesítményhez tartozó (külön betűkóddal NY Nyiladék és vezetékek védősávja, ha 6 m-nél szélesebb jelölt) területek (9–10. táblázat). TI Erdei tisztás A tízévente esedékes erdőtervezési tevékenység so- VF Vadföld rán elsősorban a részlethatárokban történhetnek vál- tozások. Változtatni ugyanakkor csak megfelelő indok CE Cserjés esetén lehet, mivel a tervezési-nyilvántartási felada- ÜK Üzemen kívüli erdő tok egyfajta stabilitást is igényelnek (az állapotválto- PK Park zások hosszú távú követéséhez az erdőrészlethatárok TN Kopár, terméketlen terület például egyfajta keretet biztosítanak). RA Rakodó és készletező hely Az erdészeti igazgatás és az erdőgazdálkodók szá- mára az erdők részletes területi beosztását az erdé- VI Erdei vízfolyás és erdei tó (természetes vízfelület) szeti nyilvántartási térkép tartalmazza, de emellett a határvonalakat (felfestéssel, illetve határjelek 10. táblázat. Az erdészeti létesítményekhez tartozó területek. felállításával) terepen is állandósítani kell (tag- és kód Megnevezés erdőrészlethatárok). MV Tározó, csatorna és halastó (mesterséges vízfelület) ÉP Erdei épület B) Az erdőrészlet rendeltetésének meghatározása Egy-egy erdőrészletben az erdőgazdálkodás hosszú ÚT Út, ha állandó jellegű erdészeti magánút távú célját, az ott végzendő vagy végezhető tevékeny- VA Erdei vasút ségek körét az erdőrészlet elsődleges rendeltetése BA Bánya határozza meg. Az elsődleges rendeltetés szerinti EY Egyéb erdészeti létesítményhez tartozó terület besorolás az adott erdőrészlet jövőbeni sorsa tekinte- tében kulcsfontosságú, hiszen ez többek között befo- 11. táblázat. A védelmi rendeltetésű erdők lehetséges kategóriái. lyásolja az erdő forgalomképességét, az előnyben ré- Kód Rendeltetés szesítendő üzemmódokat, a fahasználati lehetősége- ket, vagy éppen a cserjeszint-szabályozásra vonatko- TV Természetvédelmi erdő zó szabályokat. A körzeti erdőtervben (az elsődleges TAV Talajvédelmi erdő rendeltetés mellett ﬁ gyelembe veendő szempontok MVE Mezővédő erdő rögzítése érdekében) az erdőrészlet további rendel- HON Honvédelmi érdeket szolgáló erdő tetése is meghatározható, több további rendeltetés esetén azonban a sorrend csak megállapodás szerinti HAT Határrendészeti-nemzetbiztonsági érdeket szolgáló erdő sorrendiséget jelent, nem pedig értéksorrendet. VÍZ Vízvédelmi erdő Az egyes erdőrészletek a vonatkozó jogszabályi GÁT Partvédelmi erdő háttér alapján (rendeltetéscsoport szintjén): VGA Vízgazdálkodási erdő – védelmi rendeltetésű (környezet-, természet- és egyéb védelmi funkciókat ellátó) erdők, TLV Településvédelmi erdő – közjóléti rendeltetésű (gyógyászat, sport, turisz- TÁJ Tájképvédelmi erdő tika, üdülés céljait szolgáló) erdők, MŰV Műtárgyvédelmi erdő – gazdasági rendeltetésű (faanyagtermeléssel vagy GÉN Erdészeti génrezervátum egyéb termeléssel hasznosítható) erdők, lehetnek ÖRV Örökségvédelmi erdő (11–13. táblázat). A besorolást a jogszabályok és a szakmai útmutatók részletesen szabályozzák. BA Bányászati (védelmi) erdő NAT Natura 2000 erdő C) Az erdőrészlet természetességének meghatározása ARB Erdészeti arborétum Az elmúlt időszak jogszabályi változásainak követ- keztében az egyes erdőrészletek területén található tását összességében az eltérő rendeltetés, üzemmód, erdei életközösségek természetességi állapotát is rög- erdőtársulás, termőhelytípus, fatermőképesség, fafaj, zíteni szükséges. A természetességi állapot szerinti eredet, elegyarány, kor, záródás, egészségi állapot és besorolás célja, hogy az erdők biológiai jellegű mu- az ebből fakadó eltérő kezelés szükségessége indokol- tatóinak összképéről, illetve a természetesnek ítélt hatja. Külön erdőrészletet kell alakítani, ha a felsorolt állapottól való távolságukról adjon tájékoztatást. A jellemzők valamelyikében olyan különbség mutatko-

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 69 Szmorad Ferenc jelenlegi rendszerben összesen 6 természetességi ka- biekben mindig a következő erdőtervezés alkalmával tegória alkalmazására kerülhet sor (14. táblázat). vizsgálják felül. Az egyes kategóriákhoz tartozó deﬁ níciók alapján a A természetességi állapot szerinti besorolás jelen- besorolás elméletileg a kompozicionális, strukturá- tősége, hogy egyes erdőgazdálkodási beavatkozások lis és dinamikai jellemzők szerint történne, a gya- végzésének lehetősége a természetességi állapot ka- korlatban mindez azonban leegyszerűsödve jelenik tegóriától függ, illetve hogy az egyfajta mérceként meg, hiszen az utóbbi két szempont csak a „termé- működik, hiszen a kiindulási besoroláshoz képest a szetes erdők” kategória esetében érvényesül. gazdálkodási tevékenység következtében az erdők Az új erdőtörvény hatályba lépését követő első ter- természetességi állapota nem romolhat! mészetességi besorolás az Országos Erdőállomány- Adattár fafajösszetételre és -eredetre vonatkozó ada- D) Az erdőrészlet üzemmódjának meghatározása tai (elsősorban az idegenhonos, erdészeti tájidegen Az erdőtervekben szintén újonnan megjelent mutató és intenzíven terjedő fafajok jelenléti aránya) alapján az üzemmód, mely valójában az adott erdőrészletben történt. Ez a besorolás a fentebb elmondottak szerint alkalmazható erdőfelújítási eljárásokat és fakiter- a természetszerű erdőktől a faültetvényekig terjedő melési módokat keretbe foglaló erdőgazdálkodási kategóriákat alkalmazta, „természetes erdők” ka- rendszer (15. táblázat). tegóriát csak terepi szemlét követően, részletesebb A vágásos üzemmódban kezelt erdők idős faál- helyszíni adatok alapján lehetett/lehet adni. Az adat- lománya hosszabb-rövidebb idő alatt kitermelésre tári adatok alapján végzett első besorolást a későb- kerül, s ezek a véghasználatok rendszeresen, az alkalmazott vágáskoroknak megfelelő ciklikussággal 12. táblázat. A közjóléti rendeltetésű erdők lehetséges kategóriái. követik egymást. A szálaló üzemmódban kezelt erdőkben felújítási kötelezettséget keletkeztető vég- Kód Rendeltetés használat nem történik, itt a fakitermelések a faál- GYE Gyógyerdő lomány változatos fafajösszetételét, kor- és térbeli PA Parkerdő szerkezetét megtartva-bővítve, a folyamatos erdőbo- TAN Tanerdő rítás kritériumát biztosítva, rendszeres időközönként KÍ Kísérleti erdő végzett beavatkozásokkal történnek. Az átalakító üzemmódba sorolt erdőknél a legfőbb szakmai cél a VP Vadaspark vágásos üzemmódról a szálaló üzemmódra való átté- rés, így ezekben az állományokban minden erdőmű- 13. táblázat. A gazdasági rendeltetésű erdők lehetséges kategóriái. velési és fakitermelési tevékenységnek az átalakítást, Kód Rendeltetés a folyamatos erdőborításra való átállást kell szolgál- nia. Végül a faanyagtermelést nem szolgáló üzem- FT Faanyagtermelő erdő módba sorolt erdőkben fakitermelési tevékenység SZA Szaporítóanyag-termelő erdő legfeljebb kísérleti, erdővédelmi vagy erdőfelújítási VK Vadaskertben levő erdő céllal folytatható, mivel e helyszíneken a természetes GOM Földalattigomba-termelő erdő erdődinamikai folyamatok szabad érvényesülése és a folyamatos erdőborítás biztosítása a fő cél. 14. táblázat. Az erdőrészletlapokon megjeleníthető természetes- Az adott erdőrészlethez rendelt üzemmód jelentő- ségi kategóriák. sége, hogy meghatározza a fakitermelések lehetséges Kód Természetességi kategória módját, mértékét és mintázatát, továbbá az elvégzen- dő erdőművelési munkák jellegét, területi arányát és TERM Természetes erdők mintázatát, s így döntő hatással van az erdő összképé- TSZERŰ Természetszerű erdők nek, illetve természetességi mutatóinak alakulására. SZÁRM Származékerdők ÁTM Átmeneti erdők E) A fakitermelések tervezésének szempontjai Az erdőrészleten belüli fakitermelés lehetőségét KULTÚR Kultúrerdők vagy szükségességét a gazdálkodási/kezelési irányel- FAÜLT Faültetvények veket behatároló rendeltetés és üzemmód, valamint az állományok állapotjellemzői (leíró adatai) alapján 15. táblázat. Az erdőrészletlapokon megjeleníthető üzemmód- állapítják meg. Az erdőrészletszintű tervezés magá- kategóriák. ba foglalja a következő erdőtervi ciklusban esedékes Kód Üzemmód (kötelezőnek szánt, javasolt vagy elfogadhatónak tar- VÁG Vágásos üzemmód tott) fakitermelések módjának, mértékének, jellegé- nek és sürgősségének meghatározását. A tervezéskor SZÁL Szálaló üzemmód alkalmazható fakitermelési (használati) módokat a ÁTAL Átalakító üzemmód 16. táblázat foglalja össze. FANE Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód

70 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdőgazdálkodás/erdőkezelés tervezése

16. táblázat. Az erdőrészletlapokon megjeleníthető fakitermelési A vágásos üzemmódban kezelt erdők a korábbi (használati) módok. egyidejű véghasználatok miatt jórészt egykorúak (az utólag felnőtt alsó szintek miatt helyenként kétko- Kód Fakitermelési mód rúak), az átmérő szerinti törzsszámeloszlás idősebb, EÜ Egészségügyi fakitermelés zárt állományokban jellegzetes haranggörbét (hoz- TI Tisztítás závetőlegesen normál eloszlást) mutat. A vágásos TKGY Törzskiválasztó gyérítés erdőkben végzendő/végezhető, erdőművelési vagy fahasználati célzatú fakitermelési munkák tervezése NFGY Növedékfokozó gyérítés a mindenkori faállomány-fejlődési fázisnak megfe- TRV Tarvágás lelően történik (17. táblázat). FVB Felújítóvágás-bontóvágás A ﬁ atal- és középkorú állományokban a beavat- FVV Felújítóvágás-végvágás kozások klasszikus célja (állománykortól függően SZV Szálalóvágás változó súlyponttal) a fafajösszetétel (elegyarány viszonyok) szabályozása, a törzsalak és törzsminő- SZÁL Szálalás ség (továbbá egészségi állapot) szerinti válogatás, az KH Készletgondozó használat állományszerkezet (pl. szintezettség) alakítása. Az ET Egyéb kitermelés ezekben az erdőkben tervezhető tisztítások, törzs- kiválasztó gyérítések, növedékfokozó gyérítések a használat nevelővágás jellegű beavatkozással, a fa- (összefoglaló néven: nevelővágások) minden esetben készlet megőrzésének kötelezettségével tervezhető. törzs számcsökkentéssel és (a visszamaradó faegye- A középkorú és idős állományokban részben öngyé- dekre vetítve) növőtér-növekedéssel járnak. Az egyes rülés, részben kórokozók és károsítók tevékenysége nevelővágások betervezése, illetve a beavatkozások folytán keletkezett elszáradt-elpusztult, vagy éppen mértékének meghatározása hagyományosan erdőne- beteg törzsek kitermelésére irányuló fakitermelése- velési modelltáblák alapján történik. A modelltáb- ket az erdészeti terminológia egészségügyi fakiter- lák állománytípus és fatermési (termőhelyi) osztály melésnek nevezi. Az ilyen címen tervezett fakiterme- szerinti bontásban, állománykor függvényében adják léseknek az öngyérülő őshonos lombos állományok meg a főállomány (egy-egy beavatkozás után vissza- esetében általában nincs erdővédelmi vonatkozása, maradó állomány) modell szerinti (ideálisnak vélt) egyes idegenhonos fafajok (fenyők) esetében azon- körlapösszegét és törzsszámát, illetve a visszamaradó ban ténylegesen erdővédelmi problémák elhárítását állomány faegyedeinek átlagos tőtávolságát. A terve- vagy megelőzését szolgálhatja egy-egy beavatkozás. zés az állományjellemzők és a modelltábla adatainak Az egészségügyi fakitermelések tervezése a megje- összevetésével, szakértői döntés (tisztítások) vagy lent beteg, pusztuló, elhalt törzsek mennyiségének egyszerű körlapmérés (gyérítések) alapján történik (a függvényében, erdőtervezői döntés alapján történik. kitermelendő állományrész a mellékállomány). Az egyéb termelések szintén középkorú és idős Középkorú állományokban tervezhető, előhasználat állományban tervezhető tevékenységek. Ilyenkor jellegű fakitermelési munka az ún. készletgondozó rendszerint valamilyen különleges szempont alap- használat. Ez a használati mód a nem állami tulajdo- ján, kis mennyiségű faanyag kitermelése szükséges. nú területeken (jellemzően kis erdőterülettel rendel- A fakitermelés során felújítási kötelezettség nem ke- kező erdőgazdálkodóknál) biztosít csekély, a folyó- letkezik, s rendszerint további gazdálkodási/kezelési növedék mértékének megfelelő volumenű, tartamos, teendő sem merül fel (de például akáctörzsek kiter- szakszerű kivitelezés esetén erdőfelújítási kötele- melésére irányuló egyéb termelést követően a sarjak zettséggel nem járó haszonvételi lehetőséget. Maga vegyszeres kezelése szükséges).

17. táblázat. A vágásos erdőgazdálkodás faállomány-fejlődési fázisai és az azokban alkalmazható fakitermelési módok (Majer 1982 után, egyszerűsítve, módosítva). Korszak Faállomány- H D Állománykor (év) Fakitermelési mód(ok) fejlődési fázis (m) (cm) lassú gyors növ. növ. csemetés –0,5 –0,5 1–5 1–3 (folyamatos erdősítés ápolás) ﬁ atalos 2–3 0,5–2 5–10 3–5 (befejezett erdősítés ápolás) Fiatalkor sűrűség 4–5 2–5 10–20 5–10 (befejezett erdősítés ápolás), tisztítás vékonyrudas erdő 6–10 5–10 20–30 10–12 tisztítás rudas erdő t.hely-függő 10–20 30–60 12–20 törzskiválasztó gyérítés Középkor szálas erdő t.hely-függő 20–40 60–120 20–40 növedékfokozó gyérítés, egészségügyi fakitermelés lábas erdő t.hely-függő 40– 120–140 40–60 véghasználat, felújítás, egészségügyi fakitermelés Időskor öreg erdő t.hely-függő 60– 140– 60– véghasználat, felújítás, egészségügyi fakitermelés

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 71 Szmorad Ferenc

18. táblázat. A vágásos üzemmód mellett alkalmazható véghasználati és erdőfelújítási módok rendszerének áttekintése (Majer 1982 után, egyszerűsítve). Véghasználati mód Erdőfelújítási Bontás jellege mód egyenletes egyenlőtlen bontás csoportos vonalas kombinált tarvágás mesterséges teljes területen – – – fokozatos természetes ernyős fokozatos fv. csoportos szegélyes kombinált felújítóvágás fokozatos fv. fokozatos fv. fokozatos fv. szálalóvágás természetes valódi szálalóvágás csoportos vonalas kombinált szálalóvágás szálalóvágás szálalóvágás

Az idős állományokban végzett fakitermelések telmezhető) vágásérettségi kora ebbe az intervallum- jellemzően véghasználati jellegűek, vagyis az idős, ba esik. Maguk a vágások egyenletes és egyenlőtlen méretes törzsek kitermelésére irányulnak. A vég- bontással (előbbiek homogén, utóbbiak változatos használatok időbeli ütemezését (és részben a ne- záródásmintázatot eredményezve) történhetnek velővágások ütemezését is) a tervezési rendszer a (18. táblázat) és a végvágás után itt is maradhatnak vágásérettségi kor meghatározásán keresztül biz- hagyásfák, hagyásfacsoportok. A felvázolt megköze- tosítja. A vágásérettségi kor a termőhelyi viszonyok, lítés az elmúlt évtizedekben hazánkban sokat egysze- eredet (mag, sarj), egészségi állapot, gazdasági szem- rűsödött, hiszen sok esetben két lépésben (bontóvá- pontok és egyéb (pl. védelmi) funkciók függvényé- gás és végvágás), 3–10 év alatt zajlik le az állományok ben, erdőrészletenként (és azon belül fafajonként) véghasználata. A fokozatos felújítóvágás fokozatos jel- megállapított kor, melynél adott helyzetben az idős legéből így alig marad valami, s a technológia szinte állomány kitermelése legoptimálisabbnak tűnik. A egyetlen pozitív eleme a tarvágásokhoz képest a helyi vágásérettségi korok az adott térségre állománytípu- génkészlet átörökítése. sok szerint meghatározott vágásérettségi szakaszo- A szálalóvágás 30–60 éves felújítási időszak alatt kon belülre kell, hogy essenek; megállapításukhoz az végigvezetett, szintén természetes felújítással együtt erdőnevelési modelltáblák adatait is felhasználják. járó véghasználati mód. Az egyes erdőtervi ciklu- Amennyiben az idős állomány letermelése egy lé- sokban a fatérfogat-kivétel mértéke 15–30% között pésben történik, tarvágásról beszélünk. Tarvágás alakulhat, a tervezett munka minden érintett erdő- során valamennyi törzs kitermelésre kerül, a vágás- tervi ciklusban szálalóvágás. Hagyásfák, hagyás- területen legfeljebb hagyásfák, hagyásfacsoportok facsoportok itt is maradhatnak. A véghasználat maradnak. A tarvágás alkalmazása ma már elsősor- időbeli elhúzódása miatt az egyenletes erélyű beavat- ban az idegenhonos fafajú állományoknál (akácosok, kozások (különösen fényigényes fafajú állományok- fenyvesek, nemes nyárasok) jellemző, őshonos lom- ban) kevésbé megvalósíthatók, a végrehajtás inkább bos állományoknál a hatályos jogszabályok ma már egyenlőtlen bontással, csoportos, vonalas vagy kom- erőteljes féket jelentenek (az esetleges kivételeket az binált megoldásokkal tervezhető (18. táblázat). erdőterv rendeletek rögzítik). A tarvágást az esetek Az átalakító üzemmódba sorolt erdőkben min- nagy többségében mesterséges felújítás követi, a tar- den tervezési és gazdálkodási/kezelési lépésnek az vágással kombinált természetes felújítás alkalmazása átalakítást, a vágásos erdőgazdálkodás következ- (előzetesen nem megbontott, de erős makktermés tében kialakult erdőkép folyamatos erdőborításra miatt nagy mennyiségű, életképes újulattal rendel- való „átállítását” kell szolgálnia. Ennek megfelelően kező állomány egy lépésben történő letermelése) ha- a ﬁ atal-középkorú erdőkben (mielőtt az állomány a zánkban (részben a bőséges makktermés hiánya mi- magtermő kort elérné) az aktuális faállomány-fejlő- att) nem kifejezetten elterjedt megoldás. dési fázis szerinti nevelővágás (tisztítás, törzskivá- A fokozatos felújítóvágás több (klasszikus megkö- lasztó gyérítés) tervezendő azzal a kitétellel, hogy a zelítésben 3) lépésben, 10–30 év alatt elvégzett, termé- hagyományos célok mellett itt kiemelt hangsúlyt kell szetes erdőfelújítási technológiát is jelentő véghaszná- biztosítani az állományszerkezeti változatosság meg- lati mód. Az első beavatkozás itt 30–40%-os fatérfogat- tartásának és bővítésének, az állományátalakítást kivételi eréllyel elvégzett fel újí tóvágás-bontóvágás, megalapozó heterogén szerkezet megteremtésének. mely a már megjelent újulatra vagy tárgyévi erős makk- Középkorú-idős, a magtermő kort már elért állo- termésre indul. A további bontóvágás(ok) eredendően mányokban a szerkezeti változatosság fokozásával az erősödő és növekvő újulatfoltok felszabadítását cé- és a felújítási folyamat elindításával növedékfokozó lozzák, majd a felújítóvágás-végvágás révén az ösz- gyérítés, felújítóvágás, szálalóvágás tervezhető, szes idős fa eltűnik a területről. A véghasználat az első majd hosszabb távon a szálaló szerkezethez köze- bontás és a végvágás közötti (a vágásérettségi szaka- lítő állapot eléréséhez és fenntartásához szükséges szoknál tágabban nem értelmezhető) vágásérettségi tevékenység a szálalás lesz. Szélsőséges esetben (pl. időszak alatt zajlik, az állomány (adminisztratíve ér- pusztuló, rossz egészségi állapotú lucfenyvesben) át-

72 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdőgazdálkodás/erdőkezelés tervezése alakító üzemmódban tarvágás és mesterséges erdő- lési tevékenység, e helyszíneken a cél a természetes er- sítés is végezhető, a tevékenységnek azonban hosszú dődinamikai folyamatok érvényesülésének biztosítása távon szintén a szerkezetátalakítást (és nem csak a és a folyamatos erdőborítás fenntartása. Fakiterme- fafajcserét) kell szolgálnia. Az átalakító üzemmódú lési munka legfeljebb kísérleti, erdővédelmi (ideért- erdőknél vágáskor megadása kötelező. ve: természetvédelmi, balesetveszély-elhárítási) vagy A szálaló üzemmódba sorolt erdők elvileg már erdőfelújítási céllal tervezhető, s az az erdőtervekben többkorú, több fafajú (elegyes), szintezett, mozai- leggyakrabban egyéb termelésként jelenik meg. A fa- kos-vegyes szerkezetű állományok. Élőfakészletük az anyagtermelést nem szolgáló üzemmódba sorolt er- idős vágásos erdőknél alacsonyabb (korosztályszer- dőknek nincs tényleges vágáskora, viszont az adattár- kezettől függően a vágásos erdők élőfakészletének ban adatkezelési okok miatt 999 évet tüntetnek fel. 40–70%-a), az átmérő szerinti törzsszámeloszlás A fakitermelési munkák tervezése az erdőrész- pedig exponenciálisan csökkenő görbével írható le. letlapok „Fakitermelési terv” rovatában történik. Amennyiben közelítőleg már kialakult a szálaló szer- Egy részletlapon maximum háromféle használat ter- kezet, akkor rendszeres visszatérésekkel az erdőtervi vezhető, s minden egyes használathoz meg kell adni ciklusban jelentkező folyónövedék mértékéig (a fel- a fakitermelés sürgősségére, az érintendő terület- merülő igények és egyéb szakmai szempontok alap- re (ha) vonatkozó adatokat, továbbá fafajsoronként ján a folyónövedék mértékétől bizonyos mértékig (a fafajsor az erdőleírás legkisebb, térben gyakran lefelé vagy felfelé esetleg eltérve) lehet fakitermelési el nem határolható egysége, mely az állomány vala- tevékenységet tervezni. A folyónövedéktől nagyobb milyen alapvető leíró adata – fafaj, eredet, kor stb. mértékű belenyúlás készlethiányos (az idősebb frak- – alapján különíthető el) a beavatkozás erélyét és a ciókat részben nélkülöző) erdőképet eredményez, kitermelésre tervezett fatérfogatot (12. ábra). Fon- míg a folyónövedéktől kisebb mértékű beavatkozás tos hangsúlyozni, hogy a fakitermelési terv „előírása” készletgazdag erdőképhez, az élőfakészlet gyarapo- valójában nem kötelezettség, hanem lehetőség, így – dásához vezet. Miután a folyónövedék megállapítása talán egyes nevelővágás jellegű munkákat leszámít- bizonyos pontatlansággal terhelt, ezért az attól való va – végrehajtása sem kötelező, illetve a végrehajtás kisebb mértékű, egyszer felfelé, egyszer lefelé (max. elmaradása sem kérhető számon! 5–15%-os mértékben) történő eltérés elvileg kiegyen- A tervezett fakitermelések sürgőssége azt fejezi ki, lítheti egymást. hogy a tervezett munkát az erdőtervi ciklus mely ré- Szálaló erdőkben hazánkban csak szálalás tervez- szében javasolt végrehajtani. A sürgősség egy kettős hető, s ennek végzéséhez erdőrészletenként legfel- számkód, melyet a terepen meghatározott „tervezett jebb 5 éves visszatérési idővel kell számolni. A szá- sürgősség” besorolás és az erdőrészletszintű tárgya- lalás lehet törzsenkénti, csoportos, vonalas vagy lásokon vagy a hozamszabályozás során véglegesített kombinált szálalás, de végrehajtása során minden „egyeztetett sürgősség” értéke határoz meg. A sür- esetben egyidejűleg történik a gazdasági szempont- gősségi besoroláshoz kapcsolódó skálát (kódhelyek ból értékes, idős, méretes törzsek kitermelése és a szerint diﬀ erenciálva) a 19. táblázat mutatja be. szálaló szerkezet fenntartását szolgáló (a ﬁ atalabb fa- A tervezésnél rögzítendő érintett terület meg- egyedek között fafaj, törzsminőség, szociális helyzet egyezhet az erdőrészlet területével, de megfelelő és egyéb szempontok szerint válogató), erdőnevelési szakmai indok miatt (pl. jelentősebb kiterjedésű, de jellegű beavatkozások, kezelések elvégzése. A szálaló önálló részletként le nem választott véderdőfolt je- üzemmódú erdőknek nincs vágáskora, de az adattár- lenléte) lehet annál kisebb is. ban adatkezelési okok miatt 999 év szerepel. A tervezési rovatban a fakitermelés erélye (%) fa- Az átalakító és szálaló üzemmódban kezelt erdők- faj sortól függően változhat. Megállapítása nevelővá- re külön jogszabály szerinti tartalommal átalakítási gások esetén szakmai tapasztalatok, illetve erdőneve- vagy szálalási tervet kell készíteni, s azt az erdészeti lési modelltáblák alapján, véghasználatok/felújítások hatósággal jóvá kell hagyatni (a vonatkozó miniszteri esetében pedig az előzetesen meghatározott szakmai rendelet ez ideig még nem jelent meg). ütemterv szerint történik. A fakitermelés során kiter- Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód esetén melendő fatérfogatot az adott fafajsor élőfakészlete és általában az érintett erdőrészletben nincs fakiterme- a beavatkozás erélye alapján számítják.

FAKITERMELÉSI TERV ERDėSÍTÉSI TERV Vágás- Sorsz. Fafaj jele érettségi Sürg.: 2 Sürg.: Sürg.: Terület (ha): F) Az erdősítési munkák tervezésének szempontjai kor Érint.t.(ha): 13,92 Érint.t.(ha): Érint.t.(ha): Jelleg: Abban az esetben, ha egy erdőtervi ciklusban felújítá- H. mód: SZÁL H. mód: H. mód: 1. vált. mód: 3 * 3 * 3 * Év Erély (%) m /ér.ter. Erély (%) m /ér.ter. Erély (%) m /ér.ter. ErdĘsítés célállománya: si kötelezettséggel járó fakitermelés történik egy-egy 1 B 999 10 519 2 MK 999 15 61 ErdĘsítés elegyfafajai: erdőrészletben (vagy az előző erdőtervi időszakból 3 GY 999 15 55 4 B 999 2. vált. mód: erdőfelújítási kötelezettséggel terhelt terület maradt), 5 MK 999 ErdĘsítés célállománya:

ErdĘsítés elegyfafajai: az erdőfelújítást is meg kell tervezni. Ezenfelül nyil-

vánvalóan tervezés szükséges az új erdők telepítésé- Engedélyezett: Összesen 635 hez is. Az erdőfelújítások és erdőtelepítések tervezése 12. ábra. Példa az erdőrészletlapon megtervezett fakitermelésre. az erdőrészletlap „Erdősítési terv” rovatában történik.

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 73 Szmorad Ferenc

19. táblázat. A tervezett és egyeztetett sürgősség kódjai és értelmezésük. Első kódhely Második kódhely 1 A tervidőszak első 3 évében végrehajtásra javasolt fakitermelési munka. 2 A tervidőszak során végrehajtásra javasolt fakitermelési munka. 3 A tervidőszakban végrehajtásra javasolt, de az átfogó tervezés során A tervidőszak végén végrehajtásra javasolt fakitermelési szükség szerint elhagyható fakitermelési munka. munka. 4 A tervidőszakban végrehajtásra nem javasolt, de az erdőterv összeállí- – tása során szükség szerint besorolható fakitermelési munka. 0 – Amennyiben az első kódhelyen megjelölt sürgősséggel (terepen) betervezett fakitermelés végül törlésre kerül. Megjegyzés: A készletgondozó használat és a szálalás egyeztetett sürgőssége csak 2-es lehet!

Az erdősítések tervezésénél a területnagyság (ha) Az erdősítési célállománytípus meghatározá- mellett meg kell adni az erdősítés jellegét, illetve az sa részben a korábbi idős állomány fafajösszetétele, erdősítés módját, célállománytípusát és az erdősítés részben az adott termőhelyi viszonyok mellett vár- elegyfafajait. Az erdősítést minimum egy változat- hatóan megfelelő növekedést produkáló fafaj-kom- ban mindenképpen meg kell tervezni, de emellett egy binációk fi gyelembevételével történik. Utóbbiak át- második változat megadására is van lehetőség. A két tekintését „Az egyes termőhelytípus-változatokon változatban való tervezés lényege, hogy a végrehaj- alkalmazható célállományok” című szakmai se- tás fázisában az erdőgazdálkodónak legyen választási gédtábla adja (Balogh és mtsai 2005), melyben az lehetősége, és a megszabott szakmai keretek között erdészeti termőhely-értékelés rendszeréhez illesztve saját szempontjai szerint dönthessen. Az őshonos (termőhelytípus-változat: klíma, hidrológiai viszo- lombos állományoknál (pl. gyertyános-kocsánytalan nyok, genetikai talajtípus, termőréteg-vastagság, fi - tölgyesek, gyertyános-bükkösök) ugyanakkor leg- zikai talajféleség) (Járó 1973) találjuk a természetes gyakrabban csak egy változatot tüntetnek fel, a két erdőtársulás-csoportra, a célállománytípus lehetséges változat inkább az idegenhonos fafajú erdőknél tűnik fő fafajai ra és azok várható növekedésére, valamint az fel. A megtervezett erdősítés egyik változata ilyen- alkalmazható elegyfafajokra vonatkozó adatokat. Az kor rendszerint az eredeti állománynak megfelelő, egyes erdősítési célállománytípusok esetében alkal- míg a másik változat egy másik idegenhonos fafajú mazható (az erdősítések tőszámának megállapításánál célállománytípushoz vagy fafajcserés szerkezetátala- főfafajként értékelhető) elegyfafajok megválasztásában kításhoz kapcsolódik (12. ábra). a hatályos jogszabályok a meghatározóak (22. táblázat). A tervezés során az erdősítés jellege az erdőtele- pítés-erdőfelújítás-alátelepítés elkülönülése, illetve a véghasználat módja szerinti diff erenciálódás alapján 20. táblázat. Az erdősítés jellegének kategóriái. adható meg (20. táblázat). Kód Az erdősítés jellege Az erdősítés módja valójában az erdőfelújítás módját foglalja magába (erdőtelepítés és felújítás- TEL Erdőtelepítés pótló csereerdősítés esetén nem kell megadni) és a TRVF Erdőfelújítás tarvágás jellegű fahasználat után kivitelezés konkrét útját, technológiáját határozza FF Erdőfelújítás fokozatos felújító vágáshoz kapcsolódóan meg (de: a talaj-előkészítés mikéntjére vonatkozóan SZVF Erdőfelújítás szálalóvágáshoz kapcsolódóan pontosabb instrukciókkal nem szolgál). Az egyes ka- tegóriák diff erenciálódása a természetes-mesterséges ÁK Állománykiegészítés felújítás, a mag- és sarjeredetű felújítás, illetve a vá- FPCS Felújításpótló csereerdősítés gásterületen vagy állomány alatt történő felújítás szerint diff erenciálódnak (21. táblázat). 21. táblázat. Az erdősítés módjának kategóriái. Kód Az erdősítés módja TFMAG Természetes mageredetű erdőfelújítás TFSARJ Természetes sarjeredetű erdőfelújítás TFMMK Természetes mageredetű erdőfelújítás mesterséges kiegészítéssel TFSMK Természetes sarjeredetű erdőfelújítás mesterséges kiegészítéssel MEST Mesterséges erdőfelújítás MESTAL Mesterséges erdőfelújítás alátelepítéssel 13. ábra. Példa a két változatban összeállított erdősítési tervre.

74 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdőgazdálkodás/erdőkezelés tervezése

22. táblázat. Az erdősítések kötelező, illetve főfafajként értékelhető elegyfafajai az egyes célállománytípusokban (Vhr. 5. sz. melléklet, példaként kiemelt részlet). A *-gal jelölt fafajoknak az adott célállomány-típusú befejezett erdősítésben legalább 10%-os elegyarányban jelen kell lenniük! Erdősítési előírás célállománytípusa Főfafajként értékelhető elegyfafajok Kód Rövid név 1 Bükkös KST, KTT, GY, HJ, KJ, HSZ, MK, CSNY, KH, NH, EH 2 Kocsánytalan tölgyes-bükkös KTT*, KST, GY, HJ, KJ, HSZ, MK, CSNY, KH, NH, EH 3 Gyertyános-kocsánytalan tölgyes-bükkös KTT*, GY*, KST, HJ, KJ, HSZ, MK, CSNY, KH, NH, EH 4 Gyertyános-bükkös GY*, KST, KTT, HJ, KJ, HSZ, MK, CSNY, KH, NH, EH 5 Kőrises-bükkös MK*, VK*, KTT, CS, HJ, KJ, HSZ, CSNY, BABE, BE, KH, NH, EH 6 Egyéb lombelegyes-bükkös KST, KTT, CS, GY, HJ, KJ, MJ, HSZ, MK, VK, CSNY, BABE, KH, NH, EH 7 Fenyőelegyes-bükkös EF*, JF*, DF*, VF*, LF, KST, KTT, GY, HJ, KJ, HSZ, MK, CSNY, KH, NH, EH 8 Gyertyános-kocsánytalan tölgyes GY*, KST, CS, B, HJ, KJ, HSZ, MK, CSNY, SZG, KH, NH, EH 9 Bükkös-gyertyános-kocsánytalan tölgyes GY*, B*, KST, HJ, KJ, HSZ, MK, CSNY, SZG, KH, NH, EH 10 Cseres-gyertyános-kocsánytalan tölgyes CS*, GY*, HJ, KJ, HSZ, MK, CSNY, BABE, SZG, KH, NH, EH

G) Egyéb szempontok sa (pl. részterületes fakitermelés esetén, amikor az Az egyéb tervezési szempontok, kiegészítő infor- érinthető terület kisebb, mint a részlet területe) az mációk, területi korlátozások a tervezés során kü- erdőrészletlapok megjegyzés rovatában lehetséges. lön rovatban nem rögzíthetők, azok dokumentálá-

4.3. A megjelenítendő természetvédelmi (élőhelyvédelmi, fajvédelmi) szempontok

4.3.1. A megjelenítés igazgatási fenntartási tervek (ezek hiányában a nemzeti park és technikai keretei igazgatóságok által összeállított Natura 2000 javaslatok) természetvédelmi irányelveit a körzeti erdőter- Az ismertetett tervezési szisztéma, illetve szakmai vezéshez készítendő erdőterv rendeletbe kell beépí- szempontrendszer az erdőkre általában érvényes, s teni, majd ezen elvek alapján a tervezési folyamatot alapvetően a gazdasági erdőkben szerzett tapasztala- kontrollálni, végigkísérni. Különösen fontos a Natura tok alapján alakult ki. A nem gazdasági rendeltetésű 2000 fenntartási tervek erdőterv rendeletben való (így esetünkben a természetvédelmi elsődleges ren- megjelenítése, mivel ezek (ellentétben a természetvé- deltetésű) erdőkhöz kapcsolódó tervezési feladatok delmi kezelési tervekkel) nem jogszabályi formában (függetlenül attól, hogy természetes folyamatokra jelennek meg, hanem csak egyfajta szakmai ajánlás- alapozott, folyamatos erdőborítást biztosító erdő- ként kerülnek megfogalmazásra. A 275/2004. (X. 8.) gazdálkodásról vagy természetvédelmi erdőkezelés- Korm. rendelet 4. § (5) bekezdése értelmében ugyanis ről van-e szó) viszont a jogszabályi kötöttségek miatt „A fenntartási terv a Natura 2000 terület kezelésére ugyanebben a tervezési rendszerben végzendők el. A vonatkozó javaslatokat, valamint ezek megvalósítá- természetvédelmi (leggyakrabban: élőhelyvédelmi, sának lehetséges eszközeit tartalmazza, és jogszabály fajvédelmi) szempontok tervezési rendszerben való eltérő rendelkezése hiányában kötelező földhasználati megjelenítése tehát a körzeti erdőtervezésnél ismer- szabályokat nem állapít meg”. tetett lépések (lásd: 4.1. fejezet) szerint lehetséges (14. ábra). A) Természetvédelmi kezelési tervek A védett természeti területekre készített, jogsza- A védett természeti területekre készítendő termé- bályi formában (miniszteri rendelet) közzétett ter- szetvédelmi kezelési tervek tartalmi elemeit külön mészetvédelmi kezelési tervek (ezek hiányában jogszabály, a természetvédelmi kezelési tervek ké- a nemzeti park igazgatóságok által, a természetvé- szítésére, készítőjére és tartalmára vonatkozó szabá- delmi kezelési tervek tervezete alapján összeállított lyokról szóló 3/2008. (II. 5.) KvVM rendelet rögzíti. természetvédelmi kezelési állásfoglalások) és a mi- Eszerint a természetvédelmi kezelési terv főbb fejeze- nisztériumi jóváhagyással véglegesített Natura 2000 tei, illetve szabályozási területei a következők:

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 75 Szmorad Ferenc

1. Természetvédelmi célkitűzések B) Natura 2000 fenntartási tervek 2. Természetvédelmi stratégiák A Natura 2000 fenntartási tervek tartalmi elemeit 3. Természetvédelmi kezelési módok, korlátozások és tilalmak a 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet 13. számú mellék- 3.1. Művelési ághoz nem köthető természetvédelmi kezelési lete sza bályozza. A fenntar tási terv főbb fejezetei, il- módok, korlátozások és tilalmak let ve intézkedési javaslatai az a lábbi vázlatot követik. 3.1.1. Földtani, felszínalaktani természeti értékek, barlangok védelme 1. A terüle t azonosító adatai 3.1.2. Élőhelyek kezelése, fenntartása 1.1. Név 3.1.3. Fajok védelme 1.2. Azonosító kód 3.1.4. Táj – és kultúrtörténeti értékek 1.3. Kiterjedés 3.1.5. Látogatás 1.4. A kijelölés alapjául szolgáló fajok és/vagy élőhelyek 3.1.6. Oktatás és bemutatás 1.5. Érintett települések 3.1.7. Kutatás, vizsgálatok 1.6. Egyéb védettségi kategóriák 3.1.8. Terület – és földhasználat 1.7. Tervezési és egyéb előírások 3.1.9. Természetvédelmi infrastruktúra 2. Veszélyeztető tényezők 3.2. Művelési ághoz, illetve földhasználati módhoz köthető ter- 3. Kezelési feladatok meghatározása mészetvédelmi kezelési módok, korlátozások és tilalmak 3.1. Természetvédelmi célkitűzés, a terület rendeltetése 3.2.1. Szántó művelési ágú területek kezelése 3.2. Kezelési javaslatok 3.2.2. Gyep (rét és legelő) művelési ágú területek kezelése 3.2.1. Élőhelyek kez elése 3.2.3. Szőlő, kert és gyümölcsös művelési ágú területek keze- 3.2.2. Élőhely-rekonstrukció és élőhelyfejleszt és lése 3.2.3. Fajvédelmi int ézkedések 3.2.4. Nádas művelési ágú területek kezelése 3.2.4. Kutatás, monitorozás 3.2.5. Erdők kezelése 3.2.5. Mellékletek: a tervez ési területen javasolt természetvé- 3.2.6. Fásított terület művelési ágú területek kezelése delmi kezelések, valam int a művelési ág lehetséges megváltozta- 3.2.7. Halastó művelési ágú területek kezelése tásának összegzése (térkép és táblázat) 3.2.8. Művelés alól kivett területek kezelése 3.3. A kezelési javaslatok megvalósításának lehetséges eszközei a jogszabályok és a tulajdonviszonyok függvényében A jogszabályként kihirdetett természetvédelmi 3.3.1. Agrártámogatások kezelési tervek híján készítendő t ermészetvédelmi 3.3.1.1. Jelenlegi működő agrártámogatási rendszer kezelési állásfoglalások a természetvédelmi kezelé- 3.3.1.2. Javasolt agrártámogatási rendszer si terv tervezetének 3.2.5. pontja („Erdők kezelése”) 3.3.2. Pályázati források alapján állítandók össze. 3.3.3. Egyéb

14. ábra. A természetvédelmi szempontok erdőtervezési rendszerben való megjelenítésének lehetőségei (eredeti).

76 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdőgazdálkodás/erdőkezelés tervezése

3.4. A terv egyeztetési folyamatának dokumentációja 4.3.2. A védett természeti területek 3.4.1. Felhasznált kommunikációs eszközök tervezési irányelvei 3.4.2. A kommunikáció címzettjei 3.4.3. Egyeztetés hatósági és területi kezelő szervekkel A hazai védett természeti területek természetföld- rajzi hátterük, méretük, státusuk (NP, TK, TT, TE) A természetvédelmi irányelveket magába foglaló és védendő/fenntartandó természeti értékeik szem- Natura 2000 fenntartási terv előz ményeként – szintén pont jából is rendkívül sokfé lék. Éppen azért minden a 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet 13. számú mellék- területre érvényesíthető, generális irányelvek megfo- lete szerinti tartalommal – Natura 2000 fenntartási galmazása lehetetlen vállalkozás lenne. A felmerülő terv készítésé t megalapozó dokumentáció készül. szakm ai irányelvek ugyanakkor csoportosíthatók, Ebben az összeállításban többek között részletesen rendszerbe foglalhatók. Minderre tekintettel a továb- szerepel a jelölő élőhel yek neve, kódja, előfordulása/ biakban a körzeti erdőtervezés során – részben az ál- elterjedése, területi aránya, területe, természetessége, talános (stratégiai jellegű) irányelvek megfogalmazá- veszélyeztetetts ége, illetve a jelölő növé ny- és állatfa- sánál, részben az erdőterv rendelet összeállításánál, jok neve, előfordulása/elterjedése, állománynagysá- részben pedig az erdőrészletszintű tervezés során ga, állományváltozása, veszélyeztetettsége. – megjelenítendő természetvédelmi szempontokat kívánjuk áttekinteni. 1. A tervez ési terület alapállapot-jellem zése 1.1. Környezeti adottságok 4.3.2.1. A természetvédelem tárgya és célja szerint 1.1.1. Éghajlati adottságok differenciált tervezési irányelvek 1.1.2. Vízrajzi adottságok A védett erdők hosszú távú fenntartására vonatkozó 1.1.3. Talajtani adottságok természetvédelmi irányelvek meghatározása nagy- 1.2. Természeti adottságok mértékben függ attól, hogy az adott védett területet 1.2.1. A tervezési területen előforduló közösségi jelentőségű milyen természeti értékek megőrzése érdekében, mi- élőhelyek lyen céllal hozták létre. Ezen túlmenően a természeti 1.2.2. A tervezési területen előforduló közösségi jelentőségű értékek előfordulásának térbeli léptéke és mintázata, növényfajok a vonatkozó jogszabályok által elrendelt generális 1.2.3. A tervezési területen előforduló közösségi jelentőségű irányelvek, illetve a tulajdonosi/erdőgazdálkodói hát- állatfajok tér motiváltsága, gazdasági és gazdálkodási kénysze- 1.2.4. A tervezési területen előforduló egyéb jelentős fajok rei tovább befolyásolják a lehetőségeket, így a védett 1.3. Területhasznála t természeti területeken belül kialakítandó kezelési 1.3.1. Művelési ág szerinti megoszlás egységek meghatározását, térbeli elhatárolását és 1.3 .2. Tulajdoni viszonyok konkrét kezelési irányelvekkel való „feltöltését” meg- 1.3.3. Területhasználat és kezel és lehetősen sok faktor alakítja. 2. Felhasznált irodalom Az irányelvek rendszerezése természetesen több- 3. Térképek féle megközelítésben lehetséges, így például a ter- 3.1. Átt ekintő térkép: a tervezési terület és az országos jelentő- mészeti értékek típusa (földtani, geomorfológiai, ségű védett természeti területek határa hidrológiai, őslénytani, botanikai, zoológiai, élőhelyi, 3.2. Művelési ágak: a tervezési területen a tényleges földhasz- kultúrtörténeti stb. értékek), védettségi kategóriák nálatnak megfelelő főbb művelési ágak egyszerűsített feltüntetése (védett és fokozottan védett) vagy éppen a védett 3.3. Élőhelytípusok: a tervezési területen a fő élőhelytípusok területek egyéb minősítése (bioszféra-rezervátum, megjelenítése erdőrezervátum, ramsari terület, Natura 2000 terület 3.4. Jelölő élőhelytípusok: a tervezési területen előforduló kö- stb.) alapján. A következőkben elsősorban nem ezen zösségi jelentőségű jelölő élőhelyek lehatárolása hagyományosan használt diff erenciáló kategóriák szerint, hanem a jelenlegi gazdasági-társadalmi kör- A véglegesített Natura 2000 fenntartási tervek híján nyezetben való elhelyezhetőség, illetve a különböző összeállítandó Natura 2000 javaslatok a fenntartási ágazati érdekek erőterében való megjeleníthetőség, terv 3.2. fejezete („Kezelési javaslatok”) szerinti tar- tervezhetőség és kivitelezhetőség szempontjából talommal készítendők el. A Natura 2000 javaslatok- vizsgáljuk az egyes kezelési/tervezési irányelveket. nak tartalmazniuk kell a Natura 2000 területen ta- lálható közösségi jelentőségű fajok és élőhelytípusok A) Tervezési elvek jól defi niálható természeti kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzésé- értékek esetén hez, fenntartásáh oz és helyreállításához szüks éges A külön jogszabályban kihirdetett, vagy „ex lege” vé- biotikai adatokat (a jelö lő fajok előfordulási, illetv e delem szerint azonosított védett természeti terüle- fészkelési helyeit), tovább á az elérendő célállapot leteknek egy részén olyan jól defi niálható, kiemelkedő írását. A biotikai adatok táblázat és shape formátum- természeti értékek fordulnak elő, melyek fenntartá- ban, illetve esetleg tematikus térképek formájában is sa-megőrzése érdekében a természetvédelmi kezelé- közölhetők. sért felelős szerv védettségi besorolástól függetlenül

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 77 Szmorad Ferenc

(a tervezés és a végrehajtás szintjén) tulajdonképpen megelőzésével. Védelmükhöz kapcsolódó további fel- mindent el tud érni, minden védelmi intézkedést adat a szennyező források megszüntetése-elhárítása, meg tud valósítani. E lehetőségek alapja általában a illetve a felszín alá bejutó vizek megfelelő minőségé- természeti értékek kiemelt minősítése (pl. fokozottan nek biztosítása, bár ez utóbbiak az erdőgazdálkodás/ védett fajok), illetve a kapcsolódó jogszabályi háttér erdőkezelés tervezése során (jellegükből adódóan) erőssége. A tervezési irányelvek megfogalmazását se- kevésbé releváns szempontok. A védőövezet térlép- gíti a védett természeti érték konkrét jellege, illetve téke a néhány hektártól a több száz vagy több ezer a fenntartáshoz-megőrzéshez szükséges intézkedé- hektárig terjedhet, ugyanakkor az ilyen okok miatt sek (a fennmaradást akadályozó tényezők elhárítása, érvényesítendő szabályok nem jelentenek olyan sú- a megőrzést biztosító környezeti és élőhelyi feltételek lyos korlátokat, hogy emiatt a térségbeli erdőtulajdo- kialakítása) könnyű áttekinthetősége és kidolgozha- nosok/erdőgazdálkodók komolyabb hátrányt szen- tósága. A megjelenés térléptéke szerint a kialakítható vednének. kezelési/tervezési egységek többfelé bonthatók. Viszonylag nagyobb térléptékben érvényesítendők A pontszerűen vagy kis területen megjelenő ter- a különleges erdős élőhelytípusok állományainak mészeti értékek védelme általában valamilyen mini- megtartása érdekében szükséges intézkedések. Az itt mális (legfeljebb pár 10 méter sugarú) védőövezet be- említhető élőhelytípusok egyediek, a pannon régió- iktatásával megoldható. A védőövezeten belül aktív ban biogeográﬁ ai szempontból unikálisnak tekinthe- kezelés nélküli fenntartás vagy diﬀ erenciált keze- tők vagy éppen védett/veszélyeztetett fajok előfordu- lés alkalmazása szükséges. Ide sorolhatók például a lásának gócpontjai. Az égeres láperdők, tőzegmohás- földtani feltárások, különleges sziklaalakzatok, kőfo- nyíres lápok, homoki tölgyesek, sziki tölgyesek stb. lyások, barlang szádák, víznyelők, források, patakok, néhány hektár–néhány tíz hektár kiterjedésű állo- erek, erdei kis vízállások, egyes védett/veszélyezte- mányai feltétlenül megérdemlik tehát a kiemelkedő tett növényfajok előfordulási helyei, kisebb földvárak, természeti értékként való kezelést, illetve azt, hogy kolostorromok stb. A kezelési/tervezési irányelvek az erdőgazdálkodási/erdőkezelési tevékenység min- minden esetben a védendő objektum, élőhely vagy faj den mozzanata megfeleljen a jó természetességi ál- sajátosságaiból fakadnak, érvényesítésüket a védett lapotban való megtartásuk kritériumainak. Tervezési területen belül elszórtan elhelyezkedő, kis kiterjedé- szinten itt értelemszerűen döntően élőhelyvédelmi sű, foltszerű kezelési egységekben kell megoldani. irányelvek alkalmazása merül fel! A jelentősebb védőövezetet igénylő állatfajok általában érzékenyebb madárfajok, melyek fészkelő- B) Különleges státusú területek kezelési elvei helyük környezetében egyrészt igénylik az élőhelyi A tervezési szinten érvényesítendő természetvédelmi szerkezet viszonylagos változatlanságát (esetenként irányelvek jelentős „szelete” származhat egyes védett az élőhelyi mozaikosság stabilitását), másrészt a fé- területek különleges státusából. A különleges státust szekfoglalási és költési időszakban érzékenyen rea- általában jogszabály, illetve nemzetközi program vagy gálnak a fészkelő terület (erdőállomány) zavarására. kötelezettségvállalás rögzíti, s belőle levezethetően Védelmük érdekében valamilyen térléptékben (a na- bizonyos kezelési irányelvek alkalmazása kell, hogy gyobb testű ragadozómadár-fajok esetében pl. a fé- prioritást kapjon. A realizálás szintjén ezek a kezelési szek körüli 50–100 m-es sugarú körön belül) szük- elvek ugyanakkor sok esetben nem egyértelműek, így séges tehát területi korlátozást érvényesíteni, s ezt a védett természeti területekre kidolgozandó egyedi némileg meghaladó térléptékben a fészekfoglalási kezelési koncepciót nem pótolják. A hazánkban fel- és költési időszakra időbeli korlátozás elrendelése is merülő különleges státusú területeket és a vonatkozó szükséges. Az alkalmazandó kezelési elvek itt tehát kezelési szabályokat mégis érdemes áttekintenünk. kifejezetten fajvédelmi jellegűek, s akár az általános Fokozottan védett területeken jogszabályi előírás élőhely-kezelési szempontokat is felülírhatják. A faj- szerint bármiféle tevékenység csak a természetvé- védelmi prioritások ugyanakkor az egyes fajok foko- delmi kezelés részeként tervezhető és végezhető. A zott érzékenységével, veszélyeztetettségével jól alátá- mindennapi gyakorlatban ennek levezetése ugyanak- maszthatók, s érdemben csak átmenetileg érvénye- kor sokszor nem egyértelmű, mert egyrészt jelentős sülnek, mivel a fészkelőterületek áthelyeződésével a kiterjedésű fokozottan védett erdőterületek vannak korlátozandó lokalitások is új helyszínekre tolódnak, nem természetvédelmi érdekeltségű erdőgazdálko- a korábbi fészkelőhelyek pedig „felszabadulnak”. dók hasznosításában, másrészt a fokozott védettség A jelentősebb védőövezetet igénylő élettelen eredeti oka meglehetősen sokrétű lehet. Vannak természeti értékek közül elsősorban a barlangokat helyszínek, ahol a fokozott védettség kijelölése va- emelhetjük ki. A védelmükkel kapcsolatos feladatok- lamilyen fokozottan védett madárfaj (ma már nem nak csak egy része kötődik a felszínhez, e vonatko- feltétlenül releváns) fészkelőhelyén alapult, míg más- zásban viszont a barlangok felszíni vízgyűjtője te- hol ritka növényfajok előfordulási helyszínei, értékes rületén foglalkozni kell a felszínborítás viszonylagos élőhelyfoltok, barlangok felszíni vízgyűjtői, vagy ép- állandóságának biztosításával, vagyis erdők esetében pen várromok, kolostorromok kerültek fokozott vé- a nagy kiterjedésű vágásterületek kialakulásának delem alá. A fokozottan védett területeken alkal-

78 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdőgazdálkodás/erdőkezelés tervezése mazandó tervezési irányelvek ennek megfelelően (részleteiben helyi szempontok szerint diff erenciált) nagyon sokrétűek lehetnek, így kidolgozásuk csakis lehetőségeit körvonalazza. a lokális koncepciók keretében (a természetvédelmi Az erdőrezervátumok kijelölése a hazai erdők kezelési tervekbe foglalva) lehetséges. természetes erdődinamikai folyamatainak megfi - A nemzeti parkok területén kijelölendő zonáció gyelésére kívánt vizsgálati terepet nyújtani, ennek kezelési kategóriáiból (természeti, kezelt és bemuta- megfelelően a rezervátumok magterületén (szakmai tó övezet) elsősorban a természeti övezet fenntartási konszenzus értelmében) teljes érintetlenséget kell irányelvei érdemelnek kiemelt fi gyelmet [vö. 14/1997 biztosítani. Bár ez ellentmondást mutat, de a teljes (V. 28.) KTM rendelet, 134/2013. (XII. 29.) VM ren- érintetlenség elvileg abban az esetben is fenntartan- delet]. Az IUCN-elvek szerint megfogalmazott keze- dó, ha a magterületen természetvédelmi szempont- lési kategória ugyanis a természeti övezet („A zóna”) ból nemkívánatos folyamatok indulnak meg (pl. ide- területét érintetlenül fenntartandó egységként kezeli, genhonos fafajok térhódítása kezdődik). Az erdőre- míg a vonatkozó hazai VM rendelet szerint – a mi- zervátum-védőzóna a puff erhatás biztosítása mellett nimális beavatkozás elvének alkalmazásával – kü- ugyanakkor beavatkozásokkal érinthető, s azon belül lönböző természetvédelmi kezelési tevékenységek a folyamatos erdőborítás kialakítására irányuló kísér- végezhetők benne. Utóbbi megközelítés a természeti leti kezelések és kapcsolódó vizsgálatok végezhetők. övezet tömbjébe eső különleges élőhelyek kérdését A védőzónában lehetséges beavatkozások köre rész- (pl. zárvány irtásrétek kaszálása) és a rekonstrukciós ben a kiinduló állapot, részben a rendelkezésre álló feladatokat (pl. idegenhonos fafajok állományainak megoldások sokszínűsége miatt viszonylag sokféle átalakítása) kezeli ugyan, a végezhető, jogszabályban lehet! tételesen felsorolt tevékenységi körök között ugyan- A ramsari területek alapvetően a nemzetközi je- akkor számos olyan elem is szerepel, mely a klasszi- lentőségű vizes élőhelyek és a hozzájuk kapcsolódó kus természeti övezet besorolással nehezen egyeztet- vízimadárfajok védelmét szolgálják. Mivel nagy ré- hető össze (pl. iszapkotrás, műtárgyak építése, bio- szük Magyarországon nem erdős terület (halastavak, massza-elszállítás). Erdők vonatkozásában emellett szikes tavak, holtágak, mocsarak, ártéri rétek stb.) az nyitva marad a felújítási területek és a fi atal, homo- erdőgazdálkodás, illetve erdőkezelés tervezése szem- gén szerkezetű erdők (pl. tisztításra besorolt, mini- pontjából kevésbé relevánsak. A vonuló vízimadarak mális változatosságot sem mutató, sűrű, sokszor több mozgása az erdőterületeket általában nem érinti, s tíz hektáros állományok) kérdésének megítélése. Az néhány alföldi galériaerdőt, illetve egyéb részletként idevágó felvetés jelenleg ugyanakkor okafogyottnak erdőtervezett, folyó menti bokorfüzest leszámítva a is tekinthető, hiszen ez ideig egyetlen nemzeti park hazánkban költő vízimadarak fészkelőhelyei is erdőn zonációjának kihirdetése sem történt meg (csak keze- kívüli területekre esnek. A gazdálkodási, illetve keze- lési tervbe illesztett tervezetek léteznek). Vagyis a ter- lési tevékenységek szabályozása terén összességében mészeti övezetre vonatkozó irányelvek érvényesítése legfeljebb vízparti erdőket érintő részleges térbeli és ez ideig csak korlátozottan, az érintett erdőgazdál- időbeli korlátozás, vagy napszakra vonatkozó (a vízi- kodókkal egyetértésben vagy más természetvédelmi madarak húzási időszakához igazodó) időbeli korlá- prioritások felemlítésével lehetséges. tozás bevezetése merülhet fel. Az 1995-ben megfogalmazott Sevillai Stratégia ér- A Natura 2000 területek az európai közösségi je- telmében a bioszféra-rezervátumok működtetésé- lentőség fajok és élőhelyek védelmét, illetve a popu- nek célja a tájak, ökoszisztémák, fajok és azok geneti- lációk és állományok hosszú távú megőrzését szolgá- kai sokféleségének megőrzése, valamint a fenntartha- ló területek. Az egyes területek kihirdetése alapjául tó fejlődés, a kulturális, szociális és ökológiai javak és szolgáló jelölő fajok és élőhelyek megőrzésének szolgáltatások fenntarthatóságának kikísérletezése, (európai uniós direktívákból levezethető) kötelezett- demonstrálása. A bioszféra-rezervátumok hármas sége a kezelési/tervezési irányelvek szempontjából je- funkciója (megőrzés, fenntartható fejlődés segítése, lentős determináló tényező. Rendkívül sokrétű szem- kutatás-oktatás) közül a magterületen elvileg a meg- pontrendszere és jelentősége miatt ezzel a program- őrzés (és a kutatás) kell, hogy prioritást kapjon. Ezek- mal külön foglalkozunk (lásd: 4.3.3. és 4.3.4. fejezet). ben a tömbökben tehát az emberi tevékenység csak A különleges státusú területek kijelölése a hazai kivételes esetekben lehetséges, azokat összességében természetvédelem különböző időszakaiban, külön- gazdálkodás/kezelés nélküli élőhelymozaikokként böző (részben nemzetközi színtérről érkező) szakmai kell(ene) fenntartani. A védőövezet (puff erzóna) kérdések, problémák, programok felszínre kerülése ellenben a természetvédelmi célú kezelések és a apropóján történt. Bár az 1970-es évektől az ezred- természeti erőforrásokat tartamosan, kíméletesen fordulót követő időszakig a védett területek egyre hasznosító tevékenységek terepe lehet. Erdők vonat- bővülő hálózata alakult ki, általánossá vált a külön- kozásában mindez a természetvédelmi erdőkezelés leges státusú területek egymással átfedő kijelölé- és a természetvédelmi érdekeknek alárendelt, ter- se. Egy-egy védett természeti terület tehát többféle mészetes folyamatokra alapozott (lehetőség szerint különleges besorolást kaphatott, s ez részben a ter- folyamatos erdőborítást biztosító) erdőgazdálkodás mészetvédelemben dolgozó szakmai apparátus dön-

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 79 Szmorad Ferenc tései, részben jogszabályi előírások miatt alakult így. korosztályviszonyok kialakításával, illetve az egyes Előbbi esetre példaként a bioszféra-rezervátumok korosztályokat reprezentáló állományfoltok (mint védett területen belüli kijelölése említhető (pl. Pilis, egyfajta kezelési egységek) méretének meghatározá- Aggteleki-karszt), míg utóbbi esetre egy fokozottan sával. védett területekkel kapcsolatos szabályozás emelhető Az élőhelyi és táji léptékű szempontok érvényesíté- ki: a törvény (Tvt.) erejénél fogva fokozottan védett a sének egyaránt fontos útja lehet a korábban általános nemzeti park természeti övezete, a bioszféra-rezer- vágásos üzemmód felváltása folyamatos erdőborí- vátum magterülete, továbbá az erdőrezervátum mag- tást biztosító üzemmódokkal. Itt különösen az át- területe. A kialakult helyzet miatt – a természetvé- alakító és szálaló üzemmód térfoglalásának segítése delmi kezelési tervek szintjén – a különleges státusú emelhető ki (a faanyagtermelést nem szolgáló üzem- területekre vonatkozó kezelési/tervezési irányelvek mód alkalmazása főleg véderdőkhöz és különleges harmonizálása, illetve a prioritások egyértelmű védettségi státust élvező területekhez kapcsolódik), meghatározása szükséges. s hosszabb távon élőhelyi jellemzőktől függően (a fokozatos felújítóvágások kisebb szerepe mellett) a C) Tervezési elvek általánosabb szálalóvágások és szálalás térhódítása lehet a ter- (élőhelyi és/vagy táji szintű) értékek esetén mészetvédelem számára is kielégítő megoldás. A védett természeti területen található erdők jelen- A felsorolt szempontok érvényesítésének lehető- tős hányada esetében nem kiemelkedő természeti ségeit, illetve az ennek során várható súrlódásokat, értékek vagy különleges státusú területek határozzák konfl iktusokat jelentős mértékben befolyásolja, hogy meg a lehetséges erdőgazdálkodási/erdőkezelési te- az érintett területeken milyen érdekeltségű erdőtulaj- vékenységek kereteit, hanem általános, élőhelyi és donosok, erdőgazdálkodók működnek, illetve hogy táji szintű természetvédelmi szempontok. Mindez az egyes területek kapcsán van-e kifejezett gazdasági/ nem jelenti természetesen, hogy e területeknek ne gazdálkodási érdek. Ha nincs gazdasági érdek (pl. lennének természeti értékei. Épp ellenkezőleg: e terü- véderdők esetében), akkor az élőhelyi szintű szem- letek a közepesen gyakori és gyakori(bb) növény – és pontok tervezési és kivitelezési szintű érvényesíté- állatfajok élőhelyei, így kulcsfontosságú szerepük van se általában könnyedén, konfl iktusoktól mentesen a hazai (erdei) biodiverzitás megőrzése szempontjá- megoldható. Ellenkező esetben, ha van gazdasági ból. Jelentős részben itt állnak a hazai erdőtársulá- érdek (pl. a cseres-tölgyesek, gyertyános-tölgyesek, sok természetszerű állományai, s az általuk képviselt bükkösök, puhafás és keményfás ligeterdők jelentős élőhelyi sokféleség ugyancsak döntő szereppel bír részénél), a tervezés és kivitelezés szintjén is komoly természeti értékeink hosszú távú megőrzése szem- energiákat emészt fel az eltérő motivációk és érde- pontjából. Az erdőterületek belső mintázata meg- kek egyeztetése. A hazai természetvédelem erdőkkel határozza a mozaikos élőhelyi struktúrákhoz kötődő kapcsolatos legjelentősebb feladatai valószínűleg ez (pl. a szaporodási időszakban és az éves életciklus utóbbi esethez kötődnek, így a körzeti erdőtervezés egyéb periódusaiban eltérő élőhelyeket igénylő) fajok szintjén is e kérdéssel kell a legtöbbet foglalkozni. előfordulását, továbbá a nagyobb térigényű, éves élet- ciklusuk során kiterjedtebb erdőterületeket használó 4.3.2.2. Az erdőrészletszintű tervezés során érvénye- fajok (pl. nagyragadozók: farkas, hiúz) jelenlétét, po- síthető természetvédelmi irányelvek pulációméretét. A védett természeti területekre vonatkozó, előzetesen Az élőhelyi szintű kezelési/tervezési szempon- megfogalmazott természetvédelmi irányelvek konk- toknál az őshonos fafajú, termőhelyi viszonyoknak, rét megjelenítése az erdőterületek felosztása (az er- élőhelytípusnak és állományszerkezetnek megfelelő dőrészletek kialakítása, a meglevő erdőrészlethatárok cserje- és gyepszinttel rendelkező, elegyes, vegyes módosítása) és az erdőrészletszintű tervezés so- korú, vertikálisan tagolt, mozaikos, idegenhonos fa- rán lehetséges. Az erdőrészletszintű tervezésnél az joktól mentes, holt fában és mikroélőhelyekben gaz- erdőrészletlapok egyes kiemelt rovatai (elsődleges dag erdők kialakítását és fenntartását kell kiemelni. rendeltetés, további rendeltetés, természetesség, A megvalósítás optimális esetben folyamatos erdő- üzemmód, fakitermelési terv, erdősítési terv, meg- borítás mellett, drasztikus beavatkozásoktól mentes jegyzések és tervelőírások részletezése) lehetnek a megoldásokkal, kíméletes technológiák alkalmazásá- természetvédelmi érdekérvényesítés fontosabb hely- val kell, hogy történjen. színei (15–16. ábra). A táji léptékű kezelési/tervezési szempontok kö- A következőkben az általános, tisztán erdészeti zül a termőhelyi mintázatnak megfelelő, természetes szempontokon alapuló tervezési kérdések vázlat- erdőtársulások állományai alkotta élőhelyi mozaik ki- pontjait követve (lásd 4.2. fejezet), illetve az erdőrész- alakítását és fenntartását lehet megfogalmazni. Ahol let-leíró lap kiemelt rovataira koncentrálva áttekint- még jelentős arányban van jelen a vágásos üzemmód jük az erdei élőhelyek természetességi állapotának következtében kialakult állománykép (ma még ez az megőrzéséhez és javításához, a fi nom térléptékben általános), ott külön kell foglalkozni a kiegyenlített megjelenő élőhelyi elemek megtartásához, továbbá a

80 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdőgazdálkodás/erdőkezelés tervezése természeti értékek (részben védett és Natura 2000 je- B) Egyébrészlet-elkülönítések lölő fajok) populációinak megóvásához szükséges és Az erdőtömbök adminisztratív felosztása (a későbbi lehetséges intézkedések körét. kisebb, egyedi hatósági ügyekből levezethető változ- tatásokat leszámítva) a körzeti erdőtervezések során A) Erdőrészlet-megosztások és – összevonások nyeri el 10 évre szóló „végleges” formáját. Emiatt a A megosztások célja a különböző védettségi kategó- tervezés e fázisában kell foglalkozni az erdőtömbö- riákba sorolt területek, illetve a diﬀ erenciált kezelést kön belüli nyílt élőhelyek, illetve nem zárt erdei igénylő területek tartós elkülönítése. Védett termé- élőhelymozaikok ügyével is. Hosszú távú fenntartá- szeti terület határvonalát erdőrészlethatár nem vág- sukhoz (amennyiben jelentősebb kiterjedéssel bírnak) hatja át. Az egyes erdőrészletek csak azonos védett- legszerencsésebb az önálló egyéb részletként való el- ségi kategóriákba (zóna, fokozottan védett terület, különítés, míg egyéb esetekben az erdőrészletlapok erdőrezervátum-magterület, erdőrezervátum-védő- „megjegyzés” rovatába beszúrt, eltérő kezelési igényt övezet, bioszférarezervátum-magterület stb.) sorolt jelző utalás lehet a megoldás. Az egyes nyílt élőhelyek területeket érinthetnek, illetve csak azonos besoro- és nem zárt erdei élőhelymozaikok esetében többfé- lású részletekkel vonhatók össze. Emellett az eltérő le besorolási lehetőség közül lehet választani (23–24. kezelést igénylő véderdők (egyben értékes élőhelyek: táblázat). karsztbokorerdők, melegkedvelő tölgyesek, szikla-, szurdok – és törmeléklejtő-erdők és az egyéb erdőtí- C) Egyébrészlet-megszüntetések pusokba vonható meredek, sekély, kőkibúvásos talajú A természetvédelmi szempontból aggályos „egyéb területek erdei), továbbá az egyéb sérülékeny élőhe- részlet” besorolások megszüntetésére szintén az er- lyek (pl. égerligetek, láperdők) előfordulása esetében dőtervezési folyamat kezdeti szakaszában van lehető- lehetőség szerint biztosítani kell az állományok önál- ség. Példaként itt esetleg az értékesebb gyepterületen ló erdőrészletként való leválasztását. levő „Rakodó és készletező hely (RA)”, vagy a gyep A körzeti erdőtervezések során mindig történnek művelési ágú (természetbeni állapotát tekintve is erdőrészlethatár-korrekciók, s ezek részben az említett gyepes) területen elhatárolt „Vadföld (VF)” említhe- adminisztratív célok elérését, részben a faállomány- tő. Előbbit az előforduló növényfajok miatt kell men- mintázatban bekövetkezett változások lekövetését, tesíteni a faanyagtárolás és – rakodás negatív hatásai részben pedig az eltérő kezelések megvalósítását teszik alól, utóbbinál pedig az esetleges felszántás elkerülé- lehetővé. Emellett kimutatható a nagyobb erdőrészle- se miatt kell az „egyéb részlet” besorolást megváltoz- tek megosztására, illetve ennek ellenkezőjeképpen, az tatni. Mindkét esetben „Erdei tisztás (TI)” lehet az új erdőrészletek különleges kezelési módok (pl. szálalás) besorolás. miatti összevonására irányuló tevékenység is. A rész- lethatár-változtatások a tervezés első fázisában kell, D) Az elsődleges rendeltetés meghatározása hogy eldőljenek, hiszen a részletleírás és tervezés már A rendeltetések megállapítása az erdőtervezési gya- az elkülönített erdőfoltokra (az erdészeti nyilvántartási korlaton belül is részletesen szabályozott kérdés térkép poligonjaira) készül. A természetvédelmi célú, (ÁESZ 2004a, b), a védett természeti területek erde- vagy ilyen célokat is szolgáló megosztásokra a 17–18. ire viszont egyszerű és könnyen áttekinthető szabály ábra mutat be egy-egy példát. vonatkozik: valamennyi védett természeti területre

15. ábra. Az erdőrészletlap természetvédelmi érdekérvényesítés 16. ábra. Az erdőrészletlap természetvédelmi érdekérvényesítés szempontjából jelentősebb rovatai I. (elsődleges rendeltetés, termé- szempontjából jelentősebb rovatai II. (fakitermelési terv, erdősítési szetesség, üzemmód). terv, megjegyzések).

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 81 Szmorad Ferenc

23. táblázat. Nyílt élőhelyek és nem zárt erdei élőhelymozaikok eső erdő természetvédelmi (TV) elsődleges ren- elkülönítése erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló deltetésű (a vitatott besorolású honvédelmi terüle- földterületeken. tekről a 3. fejezetben már szóltunk). A védett erdők- nél további rendeltetések is megállapíthatók (pl. kö- Élőhely-típus Egyéb részlet zösségi jelentőségű területek esetében Natura 2000 Sziklagyepek, lejtősztyeppek Kopár, terméketlen terület (TN) rendeltetés), azonban lényeges szempont, hogy a ter- Gyér borítású karsztbokorerdők Kopár, terméketlen terület (TN) mészetvédelmi célok és funkciók elsődlegességének Félszáraz és üde kaszálórétek Erdei tisztás (TI) hangsúlyozása érdekében esetükben gazdasági ren- Kaszált mocsárrétek, láprétek Erdei tisztás (TI) deltetések (faanyagtermelő, szaporítóanyag-terme- lő, földalattigomba-termelő erdő, illetve vadaskert) Sziklai és pusztai cserjések Cserjés (CE) további rendeltetésként nem határozhatók meg! Az Gyér borítású borókás-nyárasok Cserjés (CE) egyéb részletek rendeltetésbesorolást nem kapnak. Csarabos-borókások Cserjés (CE) Cserjésedő irtásrétek Cserjés (CE) E) Természetességi besorolás Az erdőrészletek természetességének megállapítása Magaskórós-füzes mozaikok Cserjés (CE) elsősorban fafajösszetétel alapján történik, a szer- Folyó menti és ártéri fűzcserjések Cserjés (CE) kezeti mutatók jelentősége csak a helyszíni szemle Holtágak, mocsarak, lápfoltok Erdei vízfolyás és erdei tó (VI) alapján adható „természetes erdő” besorolás esetén Parkosított terület Park (PK) mutatkozik meg. A természetességi kategóriának természetvédelmi szabályozási szempontból számos 24. táblázat. Nyílt élőhelyek és nem zárt erdei élőhelymozaikok konzekvenciája van (forgalomképesség alakulása, elkülönítése erdészeti létesítményhez tartozó területeken. üzemmódváltás üteme, tarvágás lehetősége-tilalma, erdőterület igénybevételének feltételei, közelítő nyo- Élőhely-típus Egyéb részlet mok kijelölésének kötelezettsége), ezért adatszolgál- Működő és felhagyott kőbánya Bánya (BA) tatással, illetve ellenőrzéssel a pontos besorolásokhoz Működő és felhagyott kavicsbánya Bánya (BA) a nemzeti park igazgatóságok is hozzá tudnak járulni. Működő és felhagyott homokbánya Bánya (BA) A természetességi állapot szerinti besorolás legin- Mesterséges tó Tározó, csatorna és kább kiemelhető természetvédelmi jelentősége, hogy halastó (MV) a gazdálkodási tevékenység következtében az erdők természetességi állapota hosszú távon nem romolhat! Gyümölcsös Egyéb terület (EY)

F) Üzemmódok meghatározása mód-besorolást egyrészt befolyásolják a termőhelyi A természetvédelmi törekvések egyik sarkalatos kér- viszonyok, egyes védettségi besorolások (pl. véder- dése, a folyamatos erdőborítás melletti erdőgazdál- dők, erdőrezervátum-magterületek: faanyagterme- kodás/erdőkezelés, jelen viszonyok között átalakító, lést nem szolgáló üzemmód), az erdőtulajdonosok/ szálaló vagy faanyagtermelést nem szolgáló üzem- mód életbe léptetésével valósítható meg. Az üzem-

18. ábra. Hegylábi, nem véderdő jellegű állományok az Aggteleki Nemzeti Park területén (Jósvafő községhatár). A nyilak a dombor- 17. ábra. Az Aggteleki Nemzeti Park déli (Trizs és Imola községe- zati sajátosságokat követő, korábban már leválasztott, nem véd- ket érintő) határvonala (lila szín). A védett terület földrészlet szerinti erdő jellegű erdőrészletekre mutatnak. A dombtetői állományok határa sok helyütt erdőrészleteket vág át, így a természetvédelmi (jelentős természeti értékeket hordozó melegkedvelő tölgyesek és feladatok egyértelmű lokalizálásához részlethatár-korrekciók szük- sziklaerdők) 999 éves vágáskorral faanyagtermelést nem szolgáló ségesek! erdőként szerepelnek az erdészeti nyilvántartásban.

82 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdőgazdálkodás/erdőkezelés tervezése erdőgazdálkodók motivációi, a pályázati lehetőségek, delmi elvárásoknak (idős korra is legalább 20–30% továbbá a jogszabályi kötöttségek. elegyfa) is megfeleljen. Az erdő üzemmódjának megváltoztatását alapeset- Idegenhonos fafajok esetében hasonló jellegű, de ben az erdőgazdálkodónak a tulajdonos, illetve közös ellentétes irányultságú tervezési szisztémát kell érvé- tulajdon esetén a tulajdonostársak tulajdoni hányad nyesíteni: a csekély elegyarányban, szórtan megjelenő alapján számított 2/3 részének hozzájárulásával be- fafajok egy nevelővágás során (egy erdőtervi cikluson nyújtott kérelmére az erdészeti hatóság engedélyezi. belül) kitermelendők, a nagyobb elegyaránnyal jelen Ezenfelül az egyes erdőtervezési körzetekben a vé- levő fafajokat pedig ütemezetten, a lehetséges legna- delmi és közjóléti rendeltetésű, a természetes, ter- gyobb eseti erélyek alkalmazásával, több nevelővágás mészetszerű és származékerdő minősítésű állami során (több erdőtervi ciklus alatt) kell az állományból tulajdonú erdők területének az első körzeti erdőter- kiszorítani. vezést követően legalább egyötöd részén, a második Önálló fafajsorként le nem írt, de az állományban körzeti erdőtervezést követően legalább egynegyed szórványosan megjelenő fafajok megtartása vagy el- részén, a harmadik körzeti erdőtervezést követően távolítása érdekében az erdőrészletlap „megjegyzés” pedig legalább egyharmad részén folyamatos erdő- rovatában lehet tervezési előírást tenni. Ugyancsak a borítást biztosító átalakító, szálaló vagy faanyag- „megjegyzés” rovatban helyezhetők el az állomány- termelést nem szolgáló ü zemmódokat kell alkal- szerkezeti változatosság (záródásviszonyok, bö- mazni. höncök, sarjcsokrok, odvas fák stb.), továbbá az álló A folyamatos erdőborítást biztosító üzemmódok és fekvő holt fa nevelővágás során való megtartása területi kijelölésénél a nemzeti park igazgatóságok- érdekében megfogalmazott irányelvek és az idegen- nak komoly javaslattevő, véleményező szerepük le- honos fafajok kitermelését követő utókezelés (pl. het. A megadott területi korlát erejéig egyrészt – na- akác kitermelése után a sarjak vegyszeres kezelése) gyobb, összefüggő tömbökben – meghatározandók szükségességére vonatkozó utalás. azok a területek, amelyeken természetvédelmi okok Az álló holt fa visszahagyásával különösen a növe- miatt a folyamatos erdőborítás bevezetése leginkább dékfokozó gyérítésekre besorolt állományoknál kell indokolt. Másrészt célszerű elkerülni, hogy a folya- foglalkozni, mivel az odúlakó madarak és emlősök matos erdőborítást biztosító üzemmódok megálla- fészkelőhelye szempontjából releváns, 15–20 cm-nél pítását az erdőgazdálkodók szisztematikusan ﬁ atal vastagabb álló holt fák, facsonkok és odvas törzsek (tisztításra, törzskiválasztó gyérítésre besorolt) állo- ezekben az állományokban jelennek meg (az említett mányokban kezdeményezzék, hiszen ez esetben az méret feletti holt törzsek kitermelésre nem tervezhe- üzemmódváltás kapcsán remélt pozitív fejlemények tők!). Ha a növedékfokozó gyérítéseket már térben még évtizedekig nem éreztetik hatásukat. Domb- és változó erélyű, a megjelent újulatfoltokat vagy az alsó hegyvidéken fontos feladat lehet továbbá a faanyag- termelést nem szolgáló véderdők megfelelő beso- rolása is, hiszen ezek elkülönítésével táji szinten az érintetlen erdők egyfajta (számos élőlénycsoport szá- mára kedvező feltételeket biztosító) hálózata alakít- ható ki (19. ábra).

G) Nevelővágások tervezése A tisztítások és gyérítések (illetve készletgondo- zó használatok) tervezése során fontos feladat az állományokon belül előforduló őshonos lombos elegyfafajok (köztük a pionír fafajok!) megtartása, illetve az idegenhonos fafajok (részben agresszíven terjedő fafajok) visszaszorítása. Amennyiben az ős- honos lombos elegyfafajok a leíró rovatban önálló fafajsorként szerepelnek (vagyis 5%-ot elérő elegy- aránnyal vannak jelen), a megtartásukra irányuló ter- vezést a fafajsorra megállapított beavatkozási erély révén lehet megvalósítani. Az önálló fafajsorban leírt 19. ábra. A Hegyközi Erdészeti Igazgatóság (Pálháza) 2008. évi elegyfák számától és jelenléti arányától függően tehát erdőtervezése során a 999 éves vágáskorral leírt véderdők területe a 10–20% elegyarány alatti fafajoknál semmilyen vagy (az ANPI kezdeményezésére, de a tervezésben részt vevők között csak nagyon minimális mértékű beavatkozás érintse kialakult szakmai konszenzus alapján) a 9.650 ha-os erdészet terü- az adott fafajsort, ennél magasabb elegyarány esetén letén a korábbi ca. 300 ha-ról 1.290 ha-ra nőtt! Az ábrán a védett pedig úgy kell a fafajsorra vetített erélyt megállapí- terület Központi-Zemplén területére eső része (Kemence-völgy) lát- tani, hogy a visszamaradó állomány a természetvé- ható, lila színnel kiemelve a faanyagtermelést nem szolgáló erdők.

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 83 Szmorad Ferenc

25. táblázat. A Gömöri Erdőtervezési Körzet vágásérettségi szakaszai (Forrás: 85/2012. (VIII. 6.) VM rendelet). Faállománytípus neve Vágásérettségi szakaszok (év) Védelmi Gazdasági Közjóléti Természetvédelmi Egyéb védelmi elsődleges rendeltetésű erdőkre vonatkozóan Bükkösök 90–120 90–130 90–140 100–150 Mageredetű gyertyános-tölgyesek 90–120 90–130 90–130 100–150 Sarjeredetű gyertyános-tölgyesek 80–120 80–130 80–130 80–150 Mageredetű kocsánytalan tölgyesek 90–110 90–120 90–120 100–140 Sarjeredetű kocsánytalan tölgyesek 80–110 80–120 80–120 80–140 Gyertyánosok 70–100 70–100 70–110 80–120 Cseresek 80–90 80–90 80–100 100–120 Akácosok 25–40 25–40 25–50 40–60 Fenyvesek 60–80 60–90 60–90 70–100 szintben jelen levő ﬁ atalabb frakciókat felszabadító, ható vágásérettségi szakaszokat (a szálaló erdőknek itt-ott már léket is nyitó beavatkozással kell végrehaj- nincs vágáskora, míg a faanyagtermelést nem szolgá- tani, arra is a „megjegyzés” rovatban lehet utalni. ló erdők vágáskora szimbolikusan 999 év). A napjainkban alkalmazott vágásérettségi szakaszokra egy H) Egészségügyi fakitermelések és egyéb termelések domb- és hegyvidéki, illetve egy síkvidéki területre tervezése vonatkozó (lassan és gyorsan növő faállománytípuso- Védett természeti területek őshonos lombos állomá- kat is tartalmazó) összeállítással, a 25–26. táblázat- nyaiban az egészségügyi fakitermelések tervezése (a ban adunk példát. holt fához kötődő élő szervezetek élőhelyének bizto- Konkrét állományok (illetve fafajsorok) vágásko- sítása érdekében) alaphelyzetben mellőzendő, ilyen rának megállapításánál az erdőterv rendelet szerinti beavatkozásokra inkább csak havária jellegű esemé- intervallumokat kell alkalmazni. Természetvédelmi nyeket követően, rendkívül nagy mennyiségű elhalt szempontból általában előnyös a magas vágáskor, fa keletkezésekor, az erdő felújulásának vagy felújítá- a besorolásoknál azonban a termőhely jóságát, az sának segítése érdekében kerülhet sor. állományok egészségi állapotát, illetve a felújítások Egyéb termelés tervezésére gyakori eset lehet, ami- kivitelezhetőségét is célszerű ﬁ gyelembe venni. Az kor valamilyen mesterséges létesítmény (épület, erdőterv rendelet és melléklete egyébként általában vasút, út, légvezeték stb.) védelme és biztonsá- utal rá, hogy a vágáskort a vágásérettségi szakasz fel- gos használata érdekében kell a szomszédos állo- ső felében kell meghatározni. mányban (esetenként faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódba sorolt állományban!) kisebb volumenű J) Véghasználatok tervezése domb- és hegyvidéken fakitermelést végezni. Ilyenkor az állomány magas- Őshonos fafajú, természetszerű állományokban csak ságának függvényében kell mértéktartó (általában természetes felújítással járó véghasználatok (foko- maximum 25–30 m-es sávot érintő), de az erdőben zatos felújítóvágás, szálalóvágás) tervezhetők. Ide- húzódó létesítmények biztonságos használatát szava- genhonos fafajokkal elegyes erdőkben (ahol a nem toló kitermelést tervezni. honos fafaj aránya szórt elhelyezkedésben 30–40% Egyéb termelésre további eset lehet, amikor fa- alatti) ugyancsak a természetes felújítást biztosító anyagtermelést nem szolgáló üzemmódba sorolt véghasználati módok valamelyikét kell tervezni. erdőben természetvédelmi megfontolásból, ide- Elnyújtottabb felújítási ciklusa, változatosabb szer- genhonos fafaj visszaszorítása céljából szükséges kezetű utódállományai, az erdei élőhelyi elemek meg- fakitermelést végezni. Egyéb termelésként tervezett tartásában betöltött szerepe, s ezáltal az erdős tájon és adminisztrált beavatkozás történhet például a belüli változatosság megőrzéséhez-fokozásához való karsztbokorerdőkbe ültetett feketefenyők eltávolí- hozzájárulása miatt – ahol csak lehetséges – a foko- tására, vagy puhafás ligeterdőben terjedő zöld juhar zatos felújítóvágásokkal szemben a szálalóvágásokat időnkénti kitermelésére. kell előnyben részesíteni. A korábban fokozatos felújítóvágással kezelt, az I) Vágáskorok tervezése eredeti élőfakészlet 10%-ánál kevesebb idős fával fe- A vágásos és átalakító üzemmódban kezelt erdőkre dett erdőrészletekben további fakitermelés nem ter- vonatkozóan (rendeltetés, állománytípus és eredet vezhető, a megmaradt idős, őshonos lombos fafajú függvényében) már az erdőterv rendelet előkészíté- törzseket hagyásfaként (hagyásfacsoportként) vissza sének fázisában meg kellett határozni az alkalmaz- kell hagyni.

84 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdőgazdálkodás/erdőkezelés tervezése

A felújítóvágással kezelt, erősen megbontott erdők- A szálalóvágásokat szintén lékes-csoportos-foltos ben további felújítóvágás-bontóvágás vagy -végvágás beavatkozással, lehetőleg a vonalas szálalóvágások tervezhető, de az eredeti élőfakészlet arányában 10%- mellőzésével kell tervezni. Az eredeti élőfakészletre nyi őshonos lombos fafajú hagyásfa (hagyásfacsoport) vetített fatömegkivétel mértéke a már megbontott ezekben az erdőrészletekben is visszahagyandó. erdőknél 15–25% között mozoghat, a még véghasz- Az eddig felújítóvágással kezelt, s még csak az első nálati/felújítási célzatú beavatkozással nem érintett bontáson átesett (szerencsésebb esetben nem egyen- erdőknél pedig 20–25% közé tehető. Egy erdőtervi letesen megbontott) erdőkben – a kíméletesebb, el- ciklusra egy szálalóvágást (SZV) tervezünk, de menet nyújtottabb véghasználati, illetve felújítási módok közben felmerülő szakmai indokok alapján (mivel az fokozatos közelítése jegyében, az eredeti élőfakészlet erdészeti igazgatás a véghasználatoknál nem terület, arányában maximum 25% fatömegkivétel erejéig – hanem fatérfogat szerint dokumentál) a beavatkozás kizárólag szálalóvágásokat lehet tervezni. akár két (vagy több) részletben is elvégezhető. A még meg nem bontott, de már magtermő korú, A fokozatos felújítóvágások és szálalóvágások növedékfokozó gyérítésen átesett erdőknél (töl- erélye (fafajsorok szerint diﬀ erenciáltan) az erdő- gyeseknél-bükkösöknél 80–90 év felett, az eredeti részlet lapok „fakitermelési terv” rovatában, a lékes- élőfakészlet 25%-os érintésével, átlagosan 50 éves csoportos-foltos felújítási mintázat kialakítására vo- felújítási időszak alkalmazásával) kizárólag szála- natkozó irányelvek pedig a „megjegyzés” rovatban lóvágások tervezhetők! rögzítendők. A beavatkozások erélyének megállapí- A fokozatos felújítóvágásokat (ahol tervezésük tásánál ﬁ gyelembe kell venni, hogy a fentebbi %-os még megmarad) lehetőség szerint változó erélyű irányszámok az eredeti élőfakészletre vonatkoznak, bontással, lékes-csoportos-foltos beavatkozással – míg a konkrét tervezés során az aktuális fakészletre tájképvédelmi okok miatt lehetőleg a vonalas (sze- vonatkoztatott erélyt kell megadni! gélyes, kulisszás) felújítóvágások mellőzésével – kell Tarvágásos véghasználat csak idegenhonos fafajú tervezni. Ahol arra lehetőség van, a felújítóvágás részletekben vagy állományrészekben (ahol a nem ho- még hátralevő lépéseit időben egy–másfél erdőtervi nos fafaj aránya elegyaránya 50–60% feletti) tervezhe- ciklusra szét kell húzni, vagyis egy már megbontott tő. Amennyiben az idegenhonos fafajú állományban állomány esetében ugyanarra az erdőtervi ciklusra őshonos lombos fák/facsoportok fordulnak elő, az ne tervezzünk további bontást (FVB) és végvágást állékony törzsekből/csoportokból hagyásfacsoportok (FVV). A beavatkozások lehetséges erélyét a kiinduló kijelölése szükséges. Az egyidejűleg tervezhető tar- állapot nagyban befolyásolja, így a további bontások vágás jogszabály szerint rögzített maximális területe és végvágások során viszonylag tág keretek (10–40%) 3 hektár, azonban növény-egészségügyi okok miatt, között lehet az eredeti élőfakészletre vetített fatérfo- az újulat fennmaradása érdekében, vagy természetvé- gat-kivétel mértéke. A végvágás területe az 5 hektárt delmi indok alapján kivételesen átléphető. nem haladhatja meg, de növény-egészségügyi és ter- A lehetőségekhez mérten idegenhonos fafajú erdők mészetvédelmi okok miatt, illetve az újulat megtar- esetében is törekedni kell a tarvágás nélküli, foko- tása érdekében ez a határérték indokolt esetben át- zatos (fafajcserés) állományátalakításra. Nemes léphető. nyárasok, vörös tölgyesek és akácosok esetében e

26. táblázat. A Pusztavacsi Erdőtervezési Körzet vágásérettségi szakaszai (Forrás: 85/2012. (VIII. 6.) VM rendelet). Faállománytípus neve Vágásérettségi szakaszok (év) Védelmi Gazdasági Közjóléti Természetvédelmi Egyéb védelmi elsődleges rendeltetésű erdőkre vonatkozóan Akácosok 25–40 20–65 25–65 20–65 Nemes nyárasok 15–25 20–60 15–45 15–50 Hazai nyárasok 20–50 40–150 40–150 20–65 Fenyvesek 40–60 40–100 40–90 40–100 Kocsányos tölgyesek 80–100 80–150 100–150 80–120 Kőrisesek 60–120 60–150 80–150 60–120 Egyéb kemény lombosok 60–120 60–150 60–130 60–130 Egeresek 40–60 40–110 70–110 40–80 Fűzesek 20–50 30–60 30–60 20–60 Egyéb lágy lombosok 20–80 20–110 50–110 20–110

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 85 Szmorad Ferenc szempont alig érvényesíthető, egyes fenyőállomá- hagyásfákat megtartó) bontást végezni, majd inten- nyoknál viszont van lehetőség a természetes dina- zív ápolással és szükség szerint mesterséges kiegészí- mikai folyamatokra alapozott, és/vagy alátelepítéssel téssel a felújítási folyamatot végigvinni. kombináltan kivitelezett, több erdőtervi ciklus alatti A véghasználatok tervezése során fi gyelembe kell fafajcserére. Jobb termőhelyeken álló, bükkelegyes venni, hogy a síkvidéki erdők a domb- és hegyvidéki lucfenyvesekben vagy az erdőbelsőbe sok fényt erdőknél jelentősebb mértékben fertőzöttek idegen- eresztő erdei- és feketefenyves állományokban a már honos fa- és cserjefajokkal (azon belül adventív invá- megjelent újulat és/vagy őshonos lombos alsó szint ziós fajokkal). Az idegenhonos fafajok eltávolítására felkarolható, fokozatosan felszabadítható. Terve- tehát már a véghasználati/felújítási szakasz kezdeti zés szintjén szálalóvágásokkal érdemes dolgozni (a fázisában komoly fi gyelmet kell fordítani, s az ide- fatömegkivétel mértéke 20–30% közé tehető), a kivi- genhonos fafajsorok faanyagát az első beavatkozások telezésnél pedig az őshonos lombos fafajok megjele- során minél nagyobb mértékben kitermelésre kell nésének függvényében végezhető a munka. tervezni! Emellett a hagyásfacsoportok kérdésének A véghasználatok során visszahagyandó, őshonos felkarolása és tervezési szintű érvényesítése sík vidé- lombos fafajú hagyásfacsoportokat a tervezési fá- ken is rendkívül fontos! zisban önálló hagyásfasorként (természetesen betervezett használat nélkül) kell leírni, vagy fatérfo- L) Átalakítás és szálalás tervezése gatukat a kitermelhető fatérfogat megállapításánál A korábbi erdőgazdálkodási gyakorlat miatt kialakult kell fi gyelembe venni. A hagyásfacsoportok konkrét vágásos erdőkép szálaló erdőképpé alakítása (függet- helyszíne vagy kijelölésének szempontjai szintén a lenül attól, hogy ez gazdálkodási vagy természetvé- „megjegyzés” rovatban írhatók le. Természetvédelmi delmi kezelési motivációval történik) sok tényezőtől szempontból konkretizálható helyszín (pl. az állo- függő, sokrétű feladat, melynek hazai gyakorlata még mánykornál idősebb törzseket is tartalmazó értékes nem teljesen kiforrott. Ugyanígy speciális kérdésként élőhelyfolt) esetében a hagyásfacsoportok terepi le- határozható meg a szálaló üzemmódba sorolt, szálaló határolását (festékjelzéssel) már az erdőtervezés fázi- szerkezetet mutató erdőkben folytatott gazdálkodás/ sában el lehet végezni! kezelés (= szálalás) tervezése. A témakörök jelentősé- ge és a tisztázandó kérdések köre miatt az átalakítás K) Véghasználatok tervezése sík vidéken és szálalás tervezését a későbbiekben külön fejezet- Síkvidéki erdőterületeken a domb- és hegyvidéki er- ben tárgyaljuk (lásd: 4.4. fejezet). dőknél leírt főbb elvek szerint tervezhetők véghaszná- latok. Jelentős különbségként kell azonban kiemel- M) Fakitermelési technológiák meghatározása ni, hogy a fokozatos felújítóvágások és szálalóvágások A körzeti erdőtervezés szintjén ritkán meghatározott sík vidéki alkalmazásának nincsenek jelentős szakmai szempont, de amennyiben az előforduló természeti előzményei, illetve hogy a sík vidéki területek állomá- értékek miatt a kíméletes fakitermelés és közelítés nyaiban még sokkal inkább a tarvágásos véghasznála- kiemelten indokolt, már az erdőrészletlap „megjegy- toktól való eltávolodás a természetvédelmi igazgatási zés” rovatában rögzíthető. Csak különleges igények és kezelési feladat, mint a fokozatos felújítóvágásoktól esetén (rövidfás fakitermelési rendszer alkalmazása, a szálalóvágások felé való elmozdulás. közelítés kötélpályával vagy lovasfogattal stb.) érde- Síkvidéki őshonos lombos állományokban alapfel- mes ezzel a kritériummal foglalkozni. adat tehát a tarvágások területének minimalizálása, illetve más, alternatív megoldások keresése. A homo- N) Erdősítések tervezése ki és ártéri hazai nyáras állományok esetében a 10–15 Az erdősítés módja az erdősítés jellege (tulajdon- évre tervezett fokozatos felújítóvágások alkalmazá- képpen a véghasználat jellege), a termőhely és a le- sa (természetes újulatra és gyökérsarjakra alapozva) termelt állomány jellemzői alapján határozható meg. reális megoldás lehet, viszont a domb- és hegyvidé- Termőhelyükön levő őshonos lombos állományok ken ajánlott csoportos bontás helyett itt a vonalas természetes felújítása esetében elsősorban a „termé- elrendezést követő beavatkozások ajánlhatók. Gyer- szetes mageredetű erdőfelújítás (TFMAG)” alkalma- tyános-kocsányos tölgyes és keményfás ligeterdő ál- zását kell szorgalmazni, de felújítási bizonytalansá- lományoknál a felújulás nehézkesebb, mivel a kocsá- gok esetén a „természetes mageredetű erdőfelújítás nyos tölgy magonca csak jó fényellátottság és intenzív mesterséges kiegészítéssel (TFMMK)” besorolás is ápolás mellett verekszi ki magát a magaskórós aljnö- megfelelő lehet. Tarvágásokat követően „mestersé- vényzetből. A felújítás időtartama a magas életkort ges erdőfelújítás (MEST)” alkalmazható. Gyengébb elérő kocsányos tölgy miatt viszont hosszabb lehet, termőhelyeken, ahol a sarjeredetű törzsek jelenlétét így a tarvágások elkerülése érdekében itt a 20–40 is el kell fogadni (pl. égeres, hazai nyáras állomá- évre elnyújtott felújítóvágás/szálalóvágás ajánlha- nyok esetén) a „természetes sarjeredetű erdőfelújítás tó. Ennek során erős makktermést követően, egy– (TFSARJ)” és a „természetes sarjeredetű erdőfelújítás másfél famagasság széles pásztákban (esetleg fama- mesterséges kiegészítéssel (TFSMK)” is szóba jöhet. gasság sugarú körökben) lehet erőteljes (szinte csak

86 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdőgazdálkodás/erdőkezelés tervezése

Védett természeti területen erdősítési célállo- ka csak a természetvédelmi kezelésért felelős szervvel mány típusként kizárólag a termőhelyi viszonyoknak közösen tartott előzetes helyszíni szemlét követően megfelelő, potenciális erdőtársulásnak megfeleltethe- végezhető el”. tő állománytípusok tervezhetők. Ebből levezethetően Ugyancsak a „megjegyzés” szövegmezőben lehet alátelepítés, mesterséges állománykiegészítés és mes- a kis térléptékben megjelenő (a termőhelyi eredetű terséges erdősítés tervezésekor fő- és elegyfafajként mikroélőhelyekkel részben átfedő) élettelen termé- szintén kizárólag csak a termőhelyi viszonyoknak szeti értékekre (földtani, geomorfológiai, hidrológiai megfelelő, őshonos lombos fafajok tervezhetők. Fon- értékekre: földtani alapszelvény, víznyelő, forrás stb.), tos megemlíteni, hogy a természetvédelem jogértel- kultúrtörténeti emlékekre (emlékoszlop, sírhely mezése szerinti fenti szabályt az erdészeti hatóság stb.) és összességében azok megőrzésére felhívni a esetenként másként értelmezi és alkalmazza (részle- fi gyelmet. tesebben lásd a 3.4. pontban)! A konkrét célállománytípusok és fafajok megha- Q) Időbeli korlátozások meghatározása tározását a táji-termőhelyi sajátosságok alapján, a Az egyes erdőgazdálkodási (fakitermelési, erdő- jogszabályi keretek között meghatározott típusok és művelési) és erdőkezelési munkák időbeni korlátok fafajok fi gyelembevételével kell elvégezni. közötti végzése elsősorban az élőhelyek általános Az erdősítés tervezése két változatban lehetséges, de védelmét, továbbá (az egyedfejlődési, illetve szapo- domb- és hegyvidéken (ahol a potenciális erdőtársulás rodási időszak lehatárolásával) az adott lokalitásban meghatározása általában nem jelent különösebb prob- megjelenő növény- és állatfajok (köztük ritka, védett lémát) általában csak egy célállománytípussal (legfel- és veszélyeztetett fajok) zavartalanságát, nyugalmát jebb kétféle felújítási móddal: pl. TFMAG, TFMMK) biztosítja. Fő vegetációs és költési időszakként a terveznek. Sík vidéken, ahol a potenciális erdőtár- hazai tapasztalatok alapján a március 15. és augusz- sulás meghatározására több variáció is felmerülhet, tus 15. közötti 5 hónapos periódus határozható meg, a tervezés is történhet kétféle célállománytípussal azonban egyes (a fészekfoglalást és költést korán kez- (pl. magasártéren kőrises-kocsányos tölgyes, hazai dő) madárfajok esetében ettől lényegesen eltérő idő- nyáras-kocsányos tölgyes). szakok megállapítása is szükséges lehet (vö. például Síkvidéki erdők esetében, mesterséges erdőfelújí- Pongrácz és Horváth 2010). táshoz kapcsolódóan (pl. nemes nyárasok véghasz- A fő vegetációs és költési időszak intervallumát nálatát követően) az erdőrészletlap „megjegyzés” ro- újabban az erdőterv rendeletek is rögzítik, így álta- vatában kell utalni arra, ha a teljes talaj-előkészítés lános esetben az erdőrészletlapokon (pl. erdőterv- alkalmazása nem lehetséges. módosítás esetén) csak ott kell feltüntetni, ahol er- dőterv rendeletek alapján újabb típusú erdőtervezési O) Különleges élőhelyi elemek megőrzése munkák még nem történtek. A vegetációs időszak Az erdőrészleteken belül előforduló mikrohabitatok jogszabályi meghatározása egyébként meglehetősen részben termőhelyi eredetűek (sziklafal, kőgörge- „diverz”, hiszen például a 2011–2012. évi körzeti er- teg, sziklakibúvás, suvadás, patak, erdei kis vízállás dőtervezésre vonatkozó tervezési alapelvekről, vala- stb.), részben faállomány-szerkezeti eredetűek (fek- mint az érintett körzeti erdőtervek alapján folytatott vő holt fa, gyökértányér, üreges törzs stb.). Az erdei erdőgazdálkodásról szóló rendeletek 7 különféle in- biodiverzitás fenntartásában mindkét csoportba so- tervallumot határoztak meg (27. táblázat). rolt élőhelyi elemeknek komoly jelentősége van, így a gazdálkodási/kezelési célzatú munkák során meg- tartásukról, illetve (a faállomány-szerkezeti eredetű 4.3.3. A különleges madárvédelmi mikroélőhelyek vonatkozásában) bővítésükről gon- területek tervezési irányelvei doskodni szükséges. Tervezési szinten kíméletükre a „megjegyzés” rovatban lehet felhívni a fi gyelmet. A madárvédelmi területként (SPA) kijelölt Natura 2000 rendeltetésű erdőkben alapvető természetvédel- P) Kiemelt természeti értékek megőrzése mi cél a jelölő madárfajok populációinak fenntartása, Azon kiemelt természetvédelmi jelentőségű, ritka, illetve lehetőség szerinti megerősítése, növelése. A védett, veszélyeztetett (részben Natura 2000 jelö- jelölő madárfajok köre általánosságban a 275/2004. lő) fajok érdekében, melyek védelmi kérdéseit terüle- (X. 8.) Korm. rendelet 1A) és 1B) mellékletében felso- ti korlátozásokkal nem lehetséges, vagy nem indokolt rolt közösségi jelentőségű, egyéb és vonuló madárfa- kezelni, a „megjegyzés” szövegmezőben elhelyezett jok jegyzékével határozható meg, fi gyelembe veendő utalással, korlátozással kell a védelem keretfeltételeit azonban az is, hogy adott faj a vizsgált site területén biztosítani. Itt utalhatunk a gyérítés során visszaha- jelentős állománnyal vagy jelentős élőhellyel rendel- gyandó gallyfészekre, vagy az erdőrészlet kis foltján kezik-e. A természetvédelmi igazgatási és gyakorlati megjelenő védett növényfaj populációjára. A védelmi feladatok egyértelmű ellátása érdekében a jelölő fajok intézkedések vagy konkrétan leírandók, vagy a rész- körét a VM belső használatra szánt szakmai útmu- letlapon rögzítendő: „a tervezett fakitermelési mun- tatóban (az egyéb és vonuló fajok vonatkozásában)

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 87 Szmorad Ferenc

27. táblázat. A vegetációs időszakra meghatározott intervallu- mok sokfélesége (Forrás: 96/2011. (X. 17.) és 85/2012. (VIII. 6.) főleg a ritkább, kisebb populációmérettel rendelkező, VM rendelet). nagyobb testű madárfajok (pl. sasok, ölyvek, fekete gólya) esetében járható, melyeknél a fészkelő párok Kezdete Vége revírjeinek és fészkeinek beazonosítása évi rendsze- március 1. augusztus 31. rességgel megtörténik. Alkalmazható továbbá termé- március 15. augusztus 15. szetesen azon gyakoribb jelölő fajok kapcsán is, me- március 15. augusztus 31. lyeknél az eseti megfi gyelések révén pontos biotikai (fészkelési) adatok állnak rendelkezésre. A fészkelés március 16. augusztus 15. sikerességét, illetve a fészkelőhely megtartását célzó április 1. július 31. intézkedés lehet a tervezett tevékenység törlése, elha- április 1. augusztus 31. lasztása, térbeli és időbeli korlátozása, vagy egyes ál- április 1. szeptember 30. lományszerkezeti elemek megtartására, illetve meg- jelenítésére vonatkozó irányelvek megfogalmazása és tervezési szintű érvényesítése. 28. táblázat. A Natura 2000 jelölő madárfajok kategóriákba Abban az esetben, ha a jelölő faj populációjának sorolása az országos állományhoz viszonyított arány alapján: A jelenlétéről és állománynagyságáról (elszórt megfi - = 15% felett, B = 2–15%, C = 2% alatt (de a táblázatban közölt küszöbértékek felett). gyelések, mintaterületes adatfelvétel vagy valamilyen monitorozás révén) elfogadható szintű adatok- Hazai állománynagyság Jelölő faj státushoz szükséges kal rendelkezünk, de az összes fészkelőhely éves összesen (pár) állományküszöb (pár) rendszerességű felderítése nem megoldható fel- 0–300 1–3 adat, a fészkelő- és élőhelyek site-szintű fenntartásá- 300–1000 5 ra és védelmére irányuló intézkedéseket kell fogana- 1000–2000 10 tosítani. Ez a megközelítés a közepesen gyakori fajok (pl. fekete harkály, kék galamb, örvös légykapó) ese- 2000–5000 20 tében alkalmazható, s a tervezett gazdálkodási vagy 5000–10000 50 kezelési célzatú beavatkozások mellett alapvetően az 10000–20000 100 egyes jelölő fajok élőhelyi igényeinek megfelelő ál- 20000–50000 200 lományok (pl. holt fában gazdag, költési időszakban 50000– 500 sem háborgatott középkorú-idős erdők) folyamatos jelenlétének biztosítása a feladat. A folyamatos jelen- lét biztosításához a site egészére nézve jelentékeny némileg szűkítette, illetve a jelölő faj státus megálla- arányban és többé-kevésbé egyenletes hálózatban/ pításához meghatározta az adott site területén mini- mintázatban kell a kedvező szerkezeti jellemzőkkel málisan szükséges populációméretet is (28. táblázat). bíró erdőknek előfordulniuk, de ehhez a site egészén Konkrét esetben, adott site vonatkozásában a jelölő megkövetelendő egy természetvédelmi szemponto- fajok listája, az egyes fajok populációmérete és egyéb kat hangsúlyosan fi gyelembe vevő gazdálkodási/ke- jellemzői a rendszeresen frissített tartalmú Standard zelési gyakorlat. Data Form (SDF) adatlapokról nyomozható. Az er- Mindkét lehetséges intézkedési irány kulcsfon- dők kezelési kérdéseinek áttekintése során egy-egy tosságú, megalapozó feltétele a jelölő fajok élőhe- site esetében fi gyelembe kell azonban venni, hogy vo- lyi igényeinek ismerete (a fontosabb jelölő madár- nulási sajátosságai, illetve fészkelő- és táplálkozóhelye fajok élőhelyi igényeinek újabb keletű leírását lásd révén a jelölő fajoknak csak egy része kötődik az Haraszthy (2014) kézikönyvében). A zárt erdőkhöz erdőkhöz, a fajok többsége legfeljebb az erdők közé kötődő jelölő madárfajok itt elsődlegesen csoporto- ékelődő egyéb élőhelyeken (nyílt élőhelyeken, nem síthatók abból a szempontból, hogy az erdőt „csak” zárt erdei élőhelymozaikokban) jelenhet meg. Mind- fészkelőhelyként, vagy fészkelő- és táplálkozó terü- ezek alapján a madárvédelmi területek erdeinél meg- letként is használják. Előbbi csoportba elsősorban a jelenítendő természetvédelmi irányelvek általában nagy testű ragadozó madarak (sasok, ölyvek, kányák) csak néhány, hazánkban rendszeresen fészkelő, ki- és a fekete gólya sorolható: számukra elsősorban az fejezetten erdőterületekhez (zárt erdőkhöz) kötődő erdőterület háborítatlansága, a fészekrakásra alkal- madárfajnál merülnek fel (29. táblázat). mas (nagy koronájú, erős oldalágakkal rendelkező, Az erdei jelölő madárfajok populációinak védelme és egymásnak támaszkodó stb.) törzsek jelenléte, illetve bővítése érdekében a tervezés során két lehetséges irá- az erdőkön kívüli táplálkozó területek (pl. ürgés lege- nya van a természetvédelmi célzatú intézkedéseknek. lők, nedves rétek) közeli előfordulása fontos. Utóbbi Konkrét fészkelések ismeretében a faj élőhe- szempont (erdőterületen kívüli táplálékbázis) erős lyi igényei és zavarásérzékenysége függvényében a telepítő tényező is lehet, ugyanakkor az erdő egyéb fészkelőhelyén és környezetében tervezett gazdál- kompozicionális és strukturális jellemzői, legyenek kodási vagy kezelési célzatú beavatkozások szabá- azok pozitív (pl. holt fa, cserjék, pionír fák) vagy ne- lyozása, korlátozása szükséges. Ez a megközelítés gatív előjelűek (pl. idegenhonos fafajok, bolygatott

88 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdőgazdálkodás/erdőkezelés tervezése

29. táblázat. A madárvédelmi területek erdei szempontjából rele- váns jelölő fajok (a felsoroltaktól helyi szinten természetesen lehet- A többé-kevésbé azonos élőhelyi igények (és veszé- nek egyedi eltérések). lyeztető tényezők) alapján a jelölő fajok egyes csoportjaira általánosságban megadhatók, illetve meg- Magyar név Tudományos név Állomány- fogalmazhatók a populációk védelméhez szükséges küszöb (pár) legfontosabb szempontok. A fészkelőhely és az erdőn Barna kánya Milvus migrans 3 belüli/kívüli táplálkozóhely fenntartását is magukba Békászó sas Aquila pomarina 3 foglaló tömör példák a kezelési-szabályozási felada- Császármadár Bonasa bonasia 3 tok tervezési szintű áttekintésére lehetnek alkalma- Darázsölyv Pernis apivorus 5 sak (30–31. táblázat). Fehérhátú fakopáncs Dendrocopos leucotos 3 A) Konkrét szabályozási lehetőségek Fekete gólya Ciconia nigra 3 Az erdőgazdálkodási és erdőkezelési célzatú tevé- Fekete harkály Dryocopus martius 50 kenységek végzése során a fészkelőhelyek pontos is- Hamvas küllő Picus canus 20 meretében konkrét szabályozási lehetőségek, illetve konkrét szempontok jeleníthetők meg a tervezés Kék galamb Columba oenas 50 (a körzeti erdőtervek összeállítása vagy módosítása) Kígyászölyv Circaetus gallicus 3 szintjén. Kis héja Accipiter brevipes 3 A fészkelőhelyek környezetében időbeli korláto- Kis légykapó Ficedula parva 3 zás érvényesíthető, mellyel az adott faj éves életcik- lusának leginkább kritikus és sebezhető szakaszában, Közép fakopáncs Dendrocopos medius 50 a szaporodási időszakban lehet megfelelő védettsé- Örvös légykapó Ficedula albicollis 100 get, illetve zavartalanságot biztosítani. A szaporodási Parlagi sas Aquila heliaca 3 (fészkelési) időszak fajonkénti meghatározásánál fi - Rétisas Haliaeetus albicilla 3 gyelembe veendő a telelőhelyekről való visszaérkezés átlagos időpontja (költöző madaraknál), a revír- és Szirti sas Aquila chrysaetos 3 fészekfoglalás, illetve fészekrakás időszaka, a költés Törpesas Hieraaetus pennatus 3 időintervalluma, továbbá a fi ókanevelés és kiröptetés Uráli bagoly Strix uralensis 3 időszaka. Az időbeli korlátozás kiterjedhet a fakiter- Vándorsólyom Falco peregrinus 3 melési (döntés, közelítés, felkészítés) és erdőművelési munkákra (erdősítés-ápolások), a faanyagszállításra, Vörös kánya Milvus milvus 3 továbbá minden olyan erdőterületet érintő tevékeny- ségre, mely a jelölő faj költésére hatással lehet. Az gyepszint, erős vadjárás), bizonyos értelemben in- időbeli korlátozás érvényesítésére fokozottan védett diff erensek is lehetnek e fajok számára. Ezzel szem- fajok esetében külön jogszabály is lehetőséget ad: ez ben azok a jelölő fajok, melyek teljes napi (és éves) esetben a természetvédelmi hatóság által lefolytatott ritmusuk során az erdőbelsőt (mint fészkelő- és egyedi hatósági eljárás keretében lehet a költés sike- táplálkozóhelyet) használják, s az erdő területét nem, ressége érdekében eljárni. A hivatkozott jogszabálytól vagy csak ritkán hagyják el, a szerkezeti változatosság- függetlenül a Natura 2000 célokra való hivatkozással ra meglehetősen érzékenyek. A császármadár számá- az erdészeti hatóság hatáskörébe tartozó körzeti er- ra (a faj táplálkozásbiológiája miatt) a háborítatlanság dőtervezés és erdőterv-módosítás esetében is bizto- mellett elengedhetetlen például a különböző korú és sítható azonban a jelölő fajokra vonatkozó időbeni fafaj-összetételű erdők kis távolságon belüli mozaikos megkötés. jelenléte (Czájlik 1981), míg a harkályfélék és légy- A fészkelés sikerességének biztosításához továb- kapók a sok száraz, odvas, törött, illetve leváló/levált bi fontos szempont az elrendelt időbeli korlátozás kérgű álló fát (fészkelő- és táplálkozóhely), továbbá térbeli hatálya, vagyis annak a területnek a megha- jelentősebb mennyiségű fekvő holt fát (táplálékbázis) tározása, melyen belül az időbeli megkötést be kell tartalmazó tölgyesekben, bükkösökben találják meg tartani. Ez a területméret erősen fajspecifi kus, hiszen életfeltételeiket (Csóka és mtsai 2000). az egyes fajok eltérő érzékenységük, illetve eltérő

30. táblázat. A nagy testű sasfajok élőhelyi igényei és kezelési-szabályozási feladatai egy zempléni-hegységi site területén (egyszerűsített összefoglaló). Hely Zempléni-hegység a Szerencsi-dombsággal és a Hernád-völggyel SPA (HUBN10007) Jelölő fajok parlagi sas (Aquila heliaca) – 8–10 pár; szirti sas (Aquila chrysaetos) – 4–5 pár Élőhelyi igények erős, terebélyes koronájú fákkal tarkított idős, zavartalan erdők (fészkelőhelyek); az erdőtömbök közelében elhelyezke- dő, gyepterületek és egyéb mezőgazdasági területek (táplálkozó területek); gallyfészekben költő fajok Védelmi-kezelési hegységperemi idős erdők jelenlétének biztosítása; fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fák visszahagyása a fakiter- intézkedések melések során; a fészkelőhelyek háborítatlanságának biztosítása a költési időszakban (február 1. – augusztus 15.)

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 89 Szmorad Ferenc

31. táblázat. A harkályfélék élőhelyi igényei és kezelési-szabályozási feladatai egy aggteleki területen (egyszerűsített összefoglaló). Hely Aggteleki-karszt SPA (HUAN 10001) Jelölő fajok fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos) – 30 pár; fekete harkály (Dryocopus martius) – 120–150 pár; hamvas küllő (Picus canus) – 150–200 pár; közép fakopáncs (Dendrocopos medius) – 120–150 pár Élőhelyi igények odvas, kiszáradt, korhadó, széthasadt törzseket és jelentősebb mennyiségű fekvő holt fát is tartalmazó idős tölgyes-bük- kös állományok (fészkelő – és táplálkozó területek); odúban fészkelő fajok Védelmi-kezelési idős állományrészek és facsoportok visszahagyása; az odvas-korhadó törzsek, valamint a fekvő holt fa kímélete a faki- intézkedések termelések során; a fészkelőhelyek háborítatlanságának biztosítása a költési időszakban (március 15. – július 15.) revírméretük miatt másképpen reagálhatnak ugyan- esetében érvényesítendő időbeli korlátozás interval- arra az emberi tevékenységre. Az időbeli korlátozás luma, annak térbeli hatálya, továbbá a véghasználat térbeli hatálya emellett függhet továbbá a domborza- jellegű beavatkozásokra vonatkozó teljes térbeli kor- ti sajátosságoktól is, hiszen a zavaró tényező érvénye- látozás (a térbeli adatok esetében a védőfunkciót ellá- sülését a fészek takartsága, domborzati elemek általi tó kör sugarának megadásával) a 32. táblázat szerint fedettsége is erősen befolyásolja. Általánosságban foglalható össze. elmondható, hogy a nagyobb testű, nagyobb mozgás- Az ideiglenes térbeli korlátozások érvényesítésé- terű, gallyfészekben költő fajok (ragadozó madarak, re külön jogszabályi utalás van, s az technikailag az fekete gólya) érzékenyebbek, így esetükben jelentő- érintett erdőrészleteknél betervezett fahasználatok sebb kiterjedésű terület (több erdőrészletet érintő, törlésével vagy területi elhatárolásával biztosítható. akár több száz méter sugarú kör) kijelölése is szük- A törléseket az erdőrészletlapok „fakitermelési terv” séges lehet. Az odúlakó fajoknál ezzel szemben jóval rovatában kell elvégezni, míg a részterületes fakiter- kisebb (50–100 m-es) védőtávolság is elegendő lehet, melési/kezelési munkák lehetőségét a „fakitermelési így esetükben legtöbbször csak a befoglaló erdőrész- terv” rovatban megadott részterületnagysággal, illetve letre kiterjedő korlátozás érvényesítésére van szük- a „megjegyzés” rovatban rögzített kiegészítő (részletes ség. Az időbeni megkötések és azok térbeli hatálya információkat adó) magyarázattal lehet biztosítani. együttesen, az erdőrészletlapok „megjegyzés” rovatá- Az odúlakó fajok és a sérült törzsek repedéseiben- ban jeleníthetők meg. üregeiben költő fajok (harkályfélék, légykapók) vo- A fészkelőhelyek környezetében szükség esetén az natkozásában a megőrzés sarkalatos pontja a fész- állományszerkezet megváltoztatásának tilalmát ma- kelőhelyet nyújtó odvas-üreges fák, álló holt fák, gába foglaló térbeli korlátozás is érvényesíthető. Ez korona- és törzstörött fák, felhasadt vagy levált a korlátozástípus elsősorban a véghasználatok (tarvá- kérgű fák megőrzése. Fészkelésre alkalmas törzsek gás, fokozatos felújítóvágás, szálalóvágás) elvégzését (mint különleges élőhelyi elemek) főleg a középko- érintheti, de a ragadozó madarak és a fekete gólya rú-idős erdőkben jelennek meg, így a jelölő fajok esetében szóba jöhet akár növedékfokozó gyérítés- fészkelőhelyein tervezett növedékfokozó gyérítések, re besorolt középkorú állományoknál is. A ﬁ atalabb egészségügyi fakitermelések, készletgondozó hasz- állományokban esedékes nevelővágások (tisztítások, nálatok és egyéb termelések során az odvas-üreges- törzskiválasztó gyérítések) költési időszakon kívül elhalt-sérült (különösen a vastagabb, 15–20 cm át- általában különösebb probléma nélkül elvégezhe- mérő feletti) törzsek teljes vagy részleges visszaha- tők, azonban ez esetben is szükség lehet arra, hogy gyása feltétlenül szükséges. Ugyanez érvényes a föl- a fészek közvetlen közelében (10–30 m sugarú kör) a dön fekvő holt fa esetében is, a teljes vagy részleges tevékenység teljes korlátozás alá essen. Az állomány visszahagyás ez esetben azonban nem a fészkelőhely, változatlan jellegének megtartása egyébként a fészek hanem a táplálkozó felületek megtartását és bővítését és környezete megszokott helyzetének (pl. a berepü- szolgálja. A felújítóvágás-bontóvágások és a felújítás lés útvonala) megőrzését, egyfajta stabilitás biztosí- kezdeti szakaszában levő szálalóvágások végzése ese- tását szolgálja. A változatlanul megtartandó idősebb tén a vastagabb holt fa teljes körű visszahagyása elő- állományrészek kiterjedése itt is fajspeciﬁ kus: az ér- írható. Emellett a további véghasználat jellegű mun- zékenyebb, nagyobb testű, ritka fajoknál akár erdő- kák során vastag, álló és fekvő holt fát, továbbá sérült, részletnyi, 10–20 ha-os területek kijelölése is indokolt törött faegyedeket is tartalmazó hagyásfacsoportok lehet, míg a gyakoribb, kisebb mozgásterű, kevésbé kijelölése lehet a megoldás. A jelölő fajok érdekében érzékeny vagy éppen könnyebben alkalmazkodó fa- a tisztítások, gyérítések, készletgondozó használatok, joknál akár hagyásfacsoportok kijelölése is megoldás fokozatos felújítóvágások, szálalóvágások és szálalás lehet. A térbeli korlátozások által érintett terület az esetén az egyedi jellegzetességgel bíró faegyedek (od- időbeli korlátozásra besorolt védőterületnél kisebb vas, hasadt stb. törzsek), továbbá az álló és fekvő holt kiterjedésű, de az érzékenyebb, ritkább fajok eseté- fa visszahagyása elvileg korlátozás nélkül lehetséges, ben sok esetben még így is 100–200 m sugarú kör- a fészkelőhelyek megőrzéséhez azonban vélhetően ről kell beszélnünk. Az egyes jelölő fajok fészkelése már az 5–10 m3/ha mennyiségű holt fa is elegendő

90 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdőgazdálkodás/erdőkezelés tervezése

32. táblázat. A jelölő madárfajok védelme érdekében érvényesíthető időbeli és térbeli korlátozások Pongrácz és Horváth (2010) ösz- szeállítása nyomán. A *-gal jelölt fajok adatai a hivatkozott cikkben nem szerepelnek, így azokat a költési időszakokra vonatkozóan az általános ornitológiai szakirodalomból (Haraszthy 1984), a térbeli korlátozásra vonatkozóan saját tapasztalatokból pótoltuk. Jelölő fajok Időbeni korlátozás intervalluma Időbeni korlátozás Térbeli korlátozás térbeli hatálya (véghasználatokra) Barna kánya március 15. – július 31. 300 m 50–100 m Békászó sas március 15. – augusztus 31. 400 m 300 m Császármadár* március 1. – augusztus 31. 300 m 100 m Darázsölyv április 15. – augusztus 31. 200 m 100 m Fehérhátú fakopáncs* március 15. – július 15. 200 m 100–200 m Fekete gólya március 1. – augusztus 31. 400 m 100–300 m Fekete harkály* március 15. – július 15. erdőrészlet hagyásfacsoport Hamvas küllő* március 15. – július 15. erdőrészlet hagyásfacsoport Kék galamb* március 15. – augusztus 15. erdőrészlet hagyásfacsoport Kígyászölyv március 15. – augusztus 31. 200–300 m 100–200 m Kis héja május 1. – július 31. 200 m 100 m Kis légykapó* április 15. – július 15. 200 m 100–200 m Közép fakopáncs* március 15. – július 15. erdőrészlet hagyásfacsoport Örvös légykapó* április 1. – július 15. erdőrészlet hagyásfacsoport Parlagi sas február 1. – augusztus 15. 300–600 m 100–200 m Rétisas január 1. – július 15. 400 m 100–200 m Szirti sas február 1. – augusztus 15. 300 m 100 m Törpesas március 15. – augusztus 15. 200–300 m 200 m Uráli bagoly február 1. – július 15. 100–200 m 100 m Vándorsólyom február 15. – július 15. 100–300 m 100 m Vörös kánya március 1. – július 31 300 m 50–100 m lehet. Egészségügyi fakitermelések esetén a jogszabá- a császármadár megőrzése szempontjából (az ala- lyi keretek 5 m3/ha álló és fekvő holt fa előírását teszik csony vadlétszám mellett) kulcsfontosságú. E madár- lehetővé. Véghasználatoknál a hagyásfacsoportok faj ugyanis viszonylag kis területen belül kell, hogy elvileg a faállomány élőfakészlete 5%-a mértékéig megtalálja a táplálékszerzéshez szükséges változatos hagyhatók vissza, azonban a kijelöléseknél lehetőség aljnövényzetű, fafajgazdag (részben pionír fajokat is szerint (akár a szomszédos erdőrészletek érintkező tartalmazó) állományrészeket, a vertikális tagoltság részeinek kijelölésével) törekedni kell a minimum (szintezettség) szempontjából sokszínű (a faj rejtett 0,3–0,5 ha-os foltok lehatárolására. Az odvas-üreges- életmódjához megfelelő) erdőfoltokat és a biztonsá- elhalt-sérült törzsek visszahagyásának szükségessége gos búvó- és fészkelőhelyet (Czájlik 1981, Varga (és a visszahagyandó mennyiség) az erdőrészletlapok 1991). A fészkelőhely környezetében levő állomá- „megjegyzés” rovatában rögzítendő. Emellett az 5 nyok mozaikosságának és az állományszerkezeti vál- m3/ha mennyiségnél kevesebb álló és fekvő holt fát tozatosságnak megőrzése az erdőszerkezet alakulását tartalmazó őshonos lombos állományokban egész- alapvetően befolyásoló véghasználati módok, illetve ségügyi fakitermelés nem tervezhető, nagyobb holt- üzemmódok (csoportos bontással járó felújítóvágás, fa-mennyiség előfordulása esetén pedig a jogszabályi szálalóvágás, szálalás), illetve az elegyfákat (köztük a keretlehetőség (benne elsősorban az álló, 15–20 cm pionír fajokat) is megtartó, a homogenizálást kerülő átmérő feletti, fészkelőhelynek alkalmas, odvas tör- nevelővágások tervezésével lehetséges. A véghasz- zsek) feltétlenül visszahagyandó! A holt fát és odvas nálat jellegű munkák és a nevelővágás végzésének törzseket is tartalmazó hagyásfacsoportok lehetséges szempontjaira az erdőrészletlapok megjegyzés rova- helyszíne az erdőrészletlapok „megjegyzés” rovatá- tában lehet/kell a ﬁ gyelmet felhívni! ban írható le. A fentiek alapján a körzeti erdőtervezés szintjén Az erdők meglevő mozaikosságának, illetve ál- érvényesíthető korlátozásokat tömören, lényegre tö- lományszerkezeti változatosságának fenntartása rően, az erdőrészletlap releváns rovatai szerint elkü- a biodiverzitás megőrzése szempontjából általában lönítve célszerű megfogalmazni (33. táblázat). fontos, azonban a jelölő fajok egyike, nevezetesen

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 91 Szmorad Ferenc

33. táblázat. A jelölő madárfajok fészkelőhelyén érvényesíthető, tervezési rovatok szerint elkülönített korlátozások (példák). Község Részlet Javítások és módosítások „Putnoki-dombság” SPA (HUAN 10002) Alsószuha …/B Megjegyzés: Közép fakopáncs és fekete harkály fészkelőhely! A felújítóvágás-bontóvágás során 15 cm-nél vastagabb álló holt fa és odvas fa nem termelhető ki. Március 15. és július 15. között fakitermelési munkák nem végezhetők. Dövény …/A A tervezési rovatban érvényesítendő előírás: A felújítóvágás-végvágás során a faállomány eredeti élőfakészlete 5%-os mértékéig hagyásfacsoportok hagyandók vissza. Megjegyzés: Fekete harkály fészkelőhely! A felújítóvágás-bontóvágás során 15 cm-nél vastagabb álló holt fa és odvas fa nem termelhető ki. A felújítóvágás-végvágás során a faállomány eredeti élőfakészlete 5%-os mértékéig hagyásfacsoportok hagyandók vissza. Március 15. és július 15. között fakitermelési munkák nem végezhetők. „Zempléni-hegység a Szerencsi-dombsággal és a Hernád-völggyel” SPA (HUBN 10007) Abaújalpár …/B Megjegyzés: Darázsölyv fészkelőhely! A fészek 50 m-es környezete fahasználattal nem érinthető. Fekete harkály és örvös légykapó fészkelőhely! Az egészségügyi fakitermelés során az állományban található 15 cm-nél vastagabb, őshonos lombos fafajú holt fa és odvas fa 5 m3/ha mennyiségben visszahagyandó. Április 15. és augusztus 15. között fakitermelési munkák nem végezhetők. Erdőhorváti …/A Megjegyzés: Parlagi sas fészkelőhely a szomszédos Erdőhorváti …/B részletben! Február 1. és augusztus 15. között erdősítési és erdősítés-ápolási munkák nem végezhetők.

B) Általános szabályozási lehetőségek alább 50%-os arányban) az előforduló álló és fekvő A közepesen gyakori fajok éves rendszerességgel fel holt fa (lehetőség szerint a vastag holt fa) 5 m3/ha nem térképezett fészkelőhelyeinek, továbbá a ritkább mennyiségben visszahagyandó. Amennyiben az ál- fajok nem ismert (meg nem talált) fészkelőhelyeinek lományban ennél kevesebb holt fa található, akkor védelme és megőrzése érdekében általánosabb, az egészségügyi fakitermelés nem tervezhető. A ter- egyes fajok számára szükséges élőhelyi elemek vezési szempontok tehát azonosak lehetnek, mint a site-szintű megjelenítését biztosító intézkedések konkrét fészkelési adatok esetében, s ehhez a jogsza- szükségesek. Ezek az intézkedések viszonylag nehe- bályi háttér is adottnak mondható, mivel ez az intéz- zen egységesíthetők, hiszen nagymértékben függe- kedés a közösségi és kiemelt jelentőségű fajok ked- nek/függhetnek a site-ot befoglaló tájegység sajátos- vező természetvédelmi helyzetének megőrzése érde- ságaitól, az előforduló állományok fafaj, kor és termé- kében (függetlenül attól, hogy konkrét fészkelésről szetességi állapot szerinti megoszlásától. Példálózó van-e adat) az erdőrészletlap „megjegyzés” rovatában jelleggel ennek ellenére megpróbálunk néhány szem- előírható. pontot felvillantani, hogy a körzeti erdőtervezés és A gyérítések, egészségügyi fakitermelések, készlet- az erdőterv-módosítások során követendő irányokat gon dozó használatok, egyéb termelések, felújító- bemutassuk, szemléltessük. vágás-bontóvágások, szálalóvágások, továbbá szála- Az állomány átlagtörzsétől méretesebb, terebélyes lás esetén az érintett erdőkben előforduló lakatlan, koronájú, böhönc jellegű, esetenként sarjeredetű de jó állapotú gallyfészkek a beavatkozás során visz- faegyedeket nevelővágások (elsősorban a törzskivá- szahagyandók. Helyenként ugyancsak meghagyan- lasztó és növedékfokozó gyérítések) során elszórtan dók azok a félig kidőlt törzsek, melyek koronájukkal meg kell hagyni. Hasonlóképpen továbbra is fenn- egy másik fa koronájába vagy ágvillájába támaszkod- tartandók a korábbi erdőgazdálkodási/erdőkezelési tak be. Előbbi intézkedés általánosságban segítheti a beavatkozások során meghagyott (az állománykornál ragadozó madarak és a fekete gólya megtelepedését általában egy vágásfordulóval idősebb), már megle- (illetve váltófészkeik megtartását), utóbbi intézke- vő hagyásfák, hagyásfacsoportok. Ezek a fák az idős dés pedig (megfelelő táplálkozó területek közelsége állományokban a ragadozó madarak és a fekete gólya esetén) pedig akár a békászó sas fészekrakásához is gallyfészkei számára alkalmas törzsek lehetnek, hiá- segítséget nyújthat. Az említett szempontok szabá- nyukban az egyes fajok megtelepedése egy-egy erdő- lyozási alapjául találunk jogszabályi utalást, s maga részletben akkor sem valószínű, ha egyébként a kö- az intézkedés szintén az erdőrészletlap „megjegyzés” zelben megfelelő táplálkozó területek állnak rendel- rovatában rögzíthető. kezésre. E szempont érvényesítésének a jogszabályi A növedékfokozó gyérítések és véghasználati jelle- alapja is adott, technikailag pedig az erdőrészletlap gű beavatkozások jelentős részét (terület-arányosan „megjegyzés” rovatában lehet rögzíteni. legalább 50%-os arányban) a fő költési időszakon Az őshonos lombos állományokban tervezett növe- kívül (nagy általánosságban augusztus 15. és már- dékfokozó gyérítések és egészségügyi fakitermelések cius 15. között) kell elvégezni, így a gallyfészekben, során (az odúlakó és egyéb, holt fához kötődő fajok odúban és talajon költő fajok sikeres, zavarásmentes fészkelőhelyeinek megőrzése érdekében) a besorolt költéséhez is kedvező(bb) feltételek teremthetők. Az állományok jelentős részénél (területarányosan leg- intézkedés jogszabályi háttere némileg bizonytalan,

92 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdőgazdálkodás/erdőkezelés tervezése ugyanakkor a jelölő fajok site-szintű fenntartásához történik (A = kiemelkedő reprezentativitás, B = jó akár alátámasztható is lehet. reprezentativitás, C = szignifi káns reprezentativitás, Véghasználatok során az állományok egy részénél D = nem szignifi káns jelenlét). Ugyanitt a fajok kate- legalább 5%-os terület- vagy élőfakészlet-aránnyal új góriákba sorolása a madárvédelmi területeknél már hagyásfák, hagyásfacsoportok kijelölése szüksé- leírtakhoz hasonlóan az országos állományhoz vi- ges. A kijelölésre kerülő foltok lehetnek a gazdálko- szonyított arány alapján történik (A = 15% felett; B = dás szempontjából kevésbé értékes vagy valamilyen 2–15%; C = 2% alatt; D = bizonytalan adatok, nagyon szempontból kényesebb területek (pl. nehezen fel- ritka, pontszerű, nem szignifi káns jelenlét). újuló terület, véderdők) is. Hegyvidéki jellegű terü- Az erdők kezelési kérdéseinek tisztázása során leteken például a bükkös állományok véghasználata nyilván az erdei élőhelytípusok és az erdőkhöz (is) során az állományokon belül húzódó vízmosásos kötődő fajok lehetnek relevánsak, így a körzeti er- árkok és szurdokszerű völgyek két oldalát, 1-1 fama- dőtervezések kapcsán a továbbiakban csak ezekkel gasság szélességben hagyásfacsoportként célszerű foglalkozunk. A Magyarországon előforduló, na- visszahagyni. Az általánosságban megfogalmazott gyobb erdőtömböket alkotó, kifejezetten zárt vagy intézkedés több jelölő faj (pl. harkályfélék) számára többnyire zárt lombkoronaszintű erdős jelölő alakíthat ki fészkelő és táplálkozó területként funk- élő helytípusok listáját a 34. táblázatban, az egyes cionáló menedékélőhelyeket, a vízmosásos árkokhoz élőhelytípusok Általános Nemzeti Élőhely-osztályo- kötődő példa esetében pedig a talajvédelmi konzek- zási Rendszer (ÁNÉR 2011; Bölöni és mtsai 2011) venciák mellett a kis légykapó számára is megfelelő és cönológiai egységek (Kevey 2008) szerinti megfe- élőhelyet alakíthatunk és tarthatunk fenn. Az intéz- leltetését a 4. mellékletben adjuk meg. Az erdőterüle- kedés a „fakitermelési terv” rovatban (részterületes teken belül, erdők közé ékelődve vagy az erdőszytepp véghasználat), illetve a „megjegyzés” rovatban érvé- zónában megjelenő, erősen felnyílt lombkorona- nyesíthető, jogszabályi hátterét pedig a közösségi és szintű, nem zárt erdei élőhelymozaikot alkotó er- kiemelt jelentőségű fajok kedvező természetvédelmi dős/cserjés jelölő élőhelytípusok áttekintését a 35. helyzetének megőrzése érdekében megfogalmazott táblázat tartalmazza. korlátozási lehetőségek teremtik meg. A fentieken túl az erdőterületek közé ékelődve ter- mészetesen számos egyéb jelölő élőhelytípus felbuk- kanhat, teljes körű áttekintésük azonban meghaladja 4.3.4. A természetmegőrzési a jelen útmutatóban érinthető típusok körét. Ugyan- területek tervezési irányelvei ez vonatkozik a jelölő fajok körére, melyek egyrészt meglehetősen hosszú jegyzékből kerülhetnek ki, más- A különleges természetmegőrzési területként és ki- részt rendszertani helyzetüket tekintve is rendkívül emelt jelentőségű természetmegőrzési területként sokfélék lehetnek (növényfajok: mohák, harasztok, (együttesen SCI, illetve SAC) kijelölt Natura 2000 zárvatermők; állatfajok: kagylók, csigák, bogarak, po- rendeltetésű erdőkben alapvető természetvédelmi loskák, lepkék, fogólábúak, szitakötők, egyenesszár- cél a jelölő erdei élőhelytípusok állományainak ked- nyúak, pókok, rákok, halak, kétéltűek, hüllők, emlő- vező természetességi állapotban („kedvező termé- sök). Ha csak a kifejezetten erdőterületekhez kötő- szetvédelmi helyzetben”) való fenntartása, továbbá dő jelölő növény- és állatfajokat akarnánk kiemelni, a jelölő fajok (nem madárfajok) populációinak fenn- az egyes fajok/fajcsoportok nagyon jelentősen eltérő tartása, illetve lehetőség szerinti megerősítése, növe- ökológiai igényei és élőhelyhasználata miatt még így lése. A jelölő élőhelytípusok körét általánosságban is meglehetősen nagyszámú intézkedéstípust lehetne a 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet 4A) és 4B) mel- listázni. Mindezek miatt a továbbiakban elsősorban a lékletében felsorolt közösségi jelentőségű és kiemelt jelölő élőhelytípusok fenntartásával kapcsolatos kér- közösségi jelentőségű élőhelytípusok jegyzéke hatá- déseket érintjük, a jelölő fajok kapcsán szükségessé rozza meg, míg a jelölő fajok (növény- és állatfajok) váló – tervezési szintű – intézkedésekre csak nagyon körét a hivatkozott jogszabály 2A) és 3A) (közösségi röviden utalunk (illetve a tervezés során való érvé- jelentőségű fajok), illetve 2B) és 3B) (kiemelt közössé- nyesítés kapcsán visszamutatunk a 4.3.1. fejezetben, gi jelentőségű fajok) melléklete rögzíti. a védett fajok problémái kapcsán leírtakra). Konkrét esetben a jelölő élőhelytípusoknak és jelölő A különleges természetmegőrzési területként és ki- fajoknak a vizsgált site területén jelentős állománnyal emelt jelentőségű természetmegőrzési területként ki- és reprezentativitással vagy jelentős populációval kell jelölt erdőkre vonatkozó tervezési irányelvek kapcsán rendelkezniük. A jelölő élőhelytípusok és fajok listája, ki kell emelni, hogy az erdők kedvező természetvé- az egyes élőhelytípusok előfordulása és területi ará- delmi helyzetének biztosításához szükséges intéz- nya, illetve az egyes fajok populációmérete és egyéb kedések (talán a véderdő jellegű és gazdasági jelen- jellemzői a rendszeresen frissített tartalmú Standard tőségű erdők elkülönítését leszámítva) csak részben Data Form (SDF) adatlapokról tekinthető át. Az SDF élőhely-specifi kusak. A körzeti erdőtervezési folya- felületén a jelölő élőhelyek kategóriákba sorolása az mat és az erdőterv-módosítások során ennek megfe- állományok tipikus, karakterisztikus jellege alapján lelően általános jellegű (a védett természeti területek

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 93 Szmorad Ferenc

34. táblázat. Az erdőterületeken előforduló Natura 2000 jelö- lő élőhelytípusok listája (*-gal jelölve a közösségi szempontból ki- ként való feltüntetésére. E lehetőség alkalmazása el- emelt jelentőségű élőhelytípusok). vileg a természetmegőrzési területeknél jöhet szóba (madárvédelmi területeknél a fészkelőhelyek folya- Kód Élőhelytípus matos változása miatt ez a megközelítés nem életsze- 9110 Mészkerülő bükkösök rű), azonban itt sincs komolyabb relevanciája, mivel 9130 Szubmontán és montán bükkösök nincs olyan szabályozási eszköz, mely kifejezetten a 9150 Sziklai bükkösök és sziklai hárserdők/hársas-berkenyés Natura 2000 elsődleges rendeltetéshez kötődne. A sziklaerdők Natura 2000 elsődleges rendeltetés forszírozása a je- 9180 Törmeléklejtő – és szurdokerdők* lenlegi jogszabályi környezet mellett tehát fölösleges, nem operatív tevékenység, az érdemi szabályozás el- 91E0 Fűz-, nyár-, éger-, és kőrisligetek/ligeterdők* érését más csatornákon keresztül kell biztosítani. 91F0 Keményfás ligeterdők A kezelési szempontok érvényesítésének erdőte- 91G0 Pannon gyertyános-tölgyesek* rület-felosztáshoz kapcsolódó feladata, hogy a sérü- 91H0 Pannon molyhos tölgyesek lékeny termőhelyen álló és/vagy biogeográﬁ ai-ter- mészetvédelmi szempontból jelentős élőhelytípu- 91I0 Euro-szibériai erdősztyepp-tölgyesek* sok kiterjedtebb (ca. 0,5 ha feletti), véderdő jellegű, 91K0 Illír bükkösök sérülékeny állományait (ahol ez még nem történt 91L0 Illír gyertyános-tölgyesek meg) 30–50 m széles védősáv beiktatásával önálló er- 91M0 Pannon cseres-tölgyesek dőrészletként kell elkülöníteni. A kisebb állományok esetében az önálló erdőrészletbe való elkülönítés álta- 91N0 Pannon homoki borókás-nyárasok* lában nem lehetséges, ilyen esetekben az erdőrészle- teken belüli diﬀ erenciált kezelést kell biztosítani. A erdeire megadott irányelvekhez nagyon hasonló) ter- véderdő jellegű foltok általában aktív gazdálkodás és vezési irányelvek fogalmazhatók meg. kezelés nélkül, a természetes erdődinamikai folyama- Az állományok összetételére és szerkezetére vo- tokra alapozva tartandók fenn. A kezelési feladatok e natkozóan megfogalmazott főbb irányelvek minden helyeken csak az idegenhonos fafajok kiszorítására, a esetben az őshonosságot, elegyességet, vegyes korú- vadkárosítás megelőzésére, a felújulási folyamat segí- ságot, szintezettséget, mozaikosságot hangsúlyozzák, tésére, illetve a közutak és épületek melletti 20–30 m a véghasználati módok terén pedig a tarvágásoktól széles erdősávok gondozására terjednek ki. A részlet- való minél nagyobb mértékű eltávolodást és a folya- megosztások elsősorban a körzeti erdőtervezés terepi matos erdőborítás melletti gazdálkodás/kezelés felé munkái során realizálhatók! történő elmozdulást szorgalmazzák. A Natura 2000 Az állománynevelési munkák (tisztítások, gyérí- rendeltetés bevezetése és az üzemmódváltás kapcsán tések) során az őshonos elegyfafajok egyedei, az odú- az állami erdőkre vonatkozóan életbe léptetett szabá- lakó madarak és emlősök számára kiemelt fontosságú lyozás ezen irányelvek hosszabb távon történő érvé- odvas fák, facsonkok, valamint a gallyfészket hordo- nyesítését hatékonyan segíti. zó fák kímélendők, visszahagyandók. Idegenhonos Az erdőkben folytatott gazdálkodás és az erdők ter- fafajokkal elegyes erdőkben a munkákat az őshonos mészetvédelmi szempontú kezelése során alapvető fafajok megtartásával, az idegenhonos fafajok rová- kritériumként fogalmazható meg, hogy az élőhely- sára kell elvégezni. A szórt elegyben megjelenő ide- védelmi irányelv alapján kijelölt erdőterületek, illetve genhonos fafajok egy része (elsősorban a fenyők) to- azon belül a jelölő és nem jelölő élőhelytípusok al- vábbi kezelési kötelezettségek nélkül eltávolíthatók, kotta élőhelymintázat minél kedvezőbb természet- de egyes agresszíven terjedő fafajok (elsősorban az védelmi helyzetét kell fenntartani. A célállapot kör- akác és bálványfa) sarjai több évig tartó utókezelést vonalazásához (a termőhelyi viszonyoknak megfelelő igényel(het)nek. A nevelési munkák során kerülni természetes erdőtársuláshoz való közelítés szüksé- kell az egyenletes hálózatot kialakító, homogenizáló gessége mellett) kompozicionális és strukturális is- jellegű beavatkozásokat, törekedni kell az állomány- mérveket sorolhatunk: feladatunknak tekintjük az őshonos fafajú, az élőhelytípusnak megfelelő 35. táblázat. Az erdőterületek közé ékelődő vagy erdősztyepp cserje- és gyepszinttel rendelkező, elegyes, vegyes régióban megjelenő cserjések és egyéb, nem zárt erdei élőhely- korú, vertikálisan tagolt, mozaikos, idegenhonos mozaikok (*-gal jelölve a közösségi szempontból kiemelt jelentősé- fajoktól mentes, holt fában és mikroélőhelyekben gű élőhelytípusok). gazdag erdők kialakítását és fenntartását. Mind- Kód Élőhelytípus ezt optimális esetben folyamatos erdőborítás mellett, 40A0 Kontinentális cserjések* drasztikus beavatkozásoktól mentes megoldásokkal, 91H0 Pannon molyhos tölgyesek kíméletes technológiák alkalmazásával kell biztosítani. A vonatkozó jogszabályok lehetőséget biztosítanak 91I0 Euro-szibériai erdősztyepp-tölgyesek* a Natura 2000 rendeltetés elsődleges rendeltetés- 91N0 Pannon homoki borókás-nyárasok*

94 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdőgazdálkodás/erdőkezelés tervezése szerkezeti változatosság (alsó lombkoronaszint, cser- nő) vonszolásos közelítés nagyon sok kárt okozhat jeszint, böhöncök, mikroélőhelyek stb.) megtartására, a visszamaradó állományban, az aljnövényzetben, az fokozására. Az elegyfák és egyéb jellegzetes fák vissza- erdőtalajhoz kötötten elforduló mikroélőhelyekben hagyásához a jogszabályi háttér rendelkezésre áll. és magában a talajban is. Minél nagyobb arányban A véghasználatok során a tarvágások mellőzé- szükséges tehát a faanyag megemelt formában való se és a minél inkább vegyes korú, változatosabb ál- (hosszúfás vagy rövidfás) mozgatása, a kíméletes lományokat eredményező (folyamatos erdőborítás közelítési módok (ideértve: emberi és állati erővel melletti gazdálkodást/kezelést lehetővé tevő) termé- végzett közelítés, csúszda, fogat) alkalmazása. Fon- szetes felújítási módok alkalmazása az alapvető ke- tos szempont továbbá a fakitermelési munkák (be- zelési kritérium. A felújítási módok megválasztásánál leértve a faanyag-felkészítést, faanyagmozgatást és (élőhelytípustól és a rendelkezésre álló gyakorlati ta- vágásterület-rendezést) időpontjának, időjárási kö- pasztalatoktól függően) javaslat tehető egy elfogad- rülményeinek, illetve talajállapotának megválasztá- hatónak mondható, egyfajta minimum elvárásként sa: ezeket a feladatokat elsősorban a fő vegetációs és körvonalazható megoldásra. A síkvidéki gyertyános- költési időszakon kívül, száraz és/vagy fagyott talajvi- kocsányos tölgyesek és keményfás ligeterdők eseté- szonyok mellett kell elvégezni. A lehetséges közelítési ben ez például a tarvágások területének jelentős módok, technológiák és a fakitermelés időszaka az csökkentésével vagy a tarvágások mellőzésével erdőrészletlap „megjegyzés” rovatában dokumentál- végzett (pl. természetes újulatra és mesterséges ki- hatók. Az időbeli korlátozásra jogszabály is lehetősé- egészítésre alapozott) erdőfelújítást jelenthet, míg get ad. bükköseinkben (az egyenletes bontáson alapuló, le- Az erdősítési célállománytípusok meghatározá- rövidített, ismét egykorú, egyszintes, homogén állo- sánál fontos szempont, hogy jelölő élőhelytípus(ok) mányokat produkáló ernyős felújítóvágások helyett) jelenléte esetén (egy vagy két változatban) csak és a 15–30 éves időtartamra elnyújtott, egyenlőtlen kizárólag őshonos fafajú célállománytípusok és (lékes-csoportos-foltos, esetleg vonalas-szegélyes) elegyfafajaik tervezhetők! Itt lehet ugyanakkor kitér- beavatkozással végzett felújítóvágások, a 30–60 ni azokra az esetekre is, melyeknél a tömbös kijelölés évre elnyújtott szálalóvágások, illetve a szálalás al- miatt nem jelölő élőhelytípusok állományai is Natura kalmazását kell szorgalmazni. A felújítások módjára 2000 területre kerültek. Esetükben – tehát jelölő vonatkozóan direkt előírást a vonatkozó jogszabályok élőhelytípus(ok) jelenléte híján – legalább egy ősho- nem adnak, azonban a tarvágások kedvező termé- nos fafajú célállománytípus (mint opcionális megol- szetességi állapotú (természetes, természetszerű és dás) tervezése szükséges, hogy megfelelő ösztönzők származék) erdőkben való alkalmazása (védelmi és (pályázatok) rendelkezésre állása esetén az élőhely- közjóléti – így például Natura 2000 – elsődleges ren- rekonstrukciós tevékenység rugalmas végrehajtásá- deltetés esetén) tilos. nak tervezési szintű akadálya ne legyen. A véghasználatok és felújítások tervezésével függ Az erdők jó természetességi állapotának megőr- össze a hagyásfák, hagyásfacsoportok kérdése. Mi- zéséhez és fejlesztéséhez, valamint az erdők biodi- vel az idős állományok letermelése után ezek – nö- verzitás-védelméhez hozzátartozik a különleges vény- és állatfajok vonatkozásában egyaránt – egy- élőhelyi elemek, mikroélőhelyek megtartása és fajta menedékterületként funkcionálnak, általános bővítése is. A mikroélőhelyek részben termőhelyi irányelvként fogalmazható meg, hogy a gazdálkodás- eredetűek (pl. kőgörgeteg, sziklakibúvás, források, sal érintett területeken rendszeresen kerüljenek ki- erek, patakok, kis vízállások), részben a faállomány- jelölésre. A jelenlegi jogi szabályozás az élőfakészlet szerkezet függvényében vannak jelen (pl. gyökértá- arányában általában 5%-nyi hagyásfa kijelölését teszi nyérok, álló és fekvő holt fa, facsonk, hasadt-törött lehetővé, e területek az erdőrészletek érintkező sza- fák, üreges-odvas-taplós törzsek, kéregleválások). A kaszain azonban együttesen nagyobb tömböket is felsorolt komponensek közül kiemelkedő jelentősége alkothatnak. Emellett a Tvt. lehetőséget ad a fahasz- van a holt fa különböző formáinak, hiszen jelenlété- nálatok térbeli korlátozására, így egyedi esetekben től számos élőlénycsoport léte, lokális megmaradása elvileg 5%-nál nagyobb hagyásfacsoport is előírha- függ. A holt fa (különösen a vastag holt fa) mennyi- tó! A hagyásfacsoportok visszahagyásának tervezé- ségét ugyanakkor a gazdálkodás nagyon erősen befo- se önálló fafajsor elkülönítésével vagy a kitermelésre lyásolja, így az erdőgazdálkodás során az állományok tervezett fatérfogat gondos megválasztásával (a visz- 50–60 éves korától kezdődően e tekintetben tuda- szahagyandó fatérfogat kiszámításával) lehetséges. A tos élőhely-alakításra van szükség. A gazdálkodási hagyásfacsoportok helyszíne, illetve területi kiterjedése célzatú beavatkozások során az álló és fekvő holt fa az erdőrészletlap „megjegyzés” rovatában rögzíthető. egy része (elsősorban a vastagabb, 15–20 cm törzs- Kulcseleme az erdők jó állapotban való fenntar- átmérő feletti holt fa, hektáronként legalább 5 m3 tásának az alkalmazott fakitermelési és közelíté- mennyiségben) visszahagyandó! A holtfa-mennyiség si technológia. A hagyományos (teljes vagy hosszú visszahagyására a már többször említett jogszabályi fában, fekvő vagy félig megemelt helyzetben törté- keretek érvényesek, a mikrohabitatok megőrzésére

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 95 Szmorad Ferenc

36. táblázat. Egyes jelölő élőhelytípusok fenntartása során alkalmazandó kezelési-szabályozási intézkedések egy aggteleki site területén (egyszerűsített összefoglaló). Hely Aggteleki-karszt és peremterületei SCI (HUAN20001) Jelölő cseres-kocsánytalan tölgyesek (91M0, Quercetum petraeae-cerris); gyertyános-kocsánytalan tölgyesek (91G0, Carici élőhelytípusok pilosae-Carpinetum); szubmontán bükkösök (9130, Melittio-Fagetum) Veszélyeztető homogenizáló szemléletű nevelővágások, holt fa eltávolítása, idősebb faegyedek (hagyásfák) eltávolítása, viszony- tényezők lag rövid átfutási idejű (egyenletes bontással járó) felújítóvágások, tarvágás jellegű beavatkozások, az akác és más idegenhonos fafajok szubspontán terjeszkedése, gépi faanyagmozgatás Elérendő cél vegyes korú, elegyes, mozaikos szerkezetű, számottevő holt fát tartalmazó, idegenhonos fafajoktól mentes, érintetlen foltokkal és erdei mikroélőhelyekkel tarkított, kedvező természetességi állapotú állományok fenntartása Védelmi-kezelési az erdősítési célállománytípusok meghatározása (őshonos fafajú, elegyes célállománytípusokra), az elegyfafajok (MJ, intézkedések KH, CSNY, BABE, MK, HJ stb.) és idősebb faegyedek kímélete, az idegenhonos fafajok visszaszorítása, legalább 5 m3/ha mértékig álló (vastag) holt fa visszahagyása, a tarvágás jellegű beavatkozások és egyenletes bontással járó felújítóvágások mellőzése (csoportos-lékes felújítóvágások vagy szálalóvágások fakitermelés vegetációs időszakon (március – augusztus) kívül, hagyásfacsoportok kijelölése az erdőrészletlap „megjegyzés” rovatában lehet a ﬁ - egyes csoportjaira általánosságban megadhatók, il- gyelmet felhívni. letve megfogalmazhatók az élőhelyek állományainak Az erdőkben folytatott gazdálkodási/kezelési cél- fenntartásához, védelméhez szükséges szempontok. zatú beavatkozások során minden esetben tekintettel A fontosabb veszélyeztető tényezők, az elérendő cél- kell lenni a Natura 2000 jelölő fajok (és természetesen állapot és a védelmi-kezelési intézkedések tömör meg- más értékes, védett fajok) populációnak megőrzésére, fogalmazása a szabályozási feladatok tervezési szintű életfeltételeik biztosítására. Az egyes növény- és állat- áttekintésére lehetnek alkalmasak (36. táblázat). fajok érdekében foganatosítandó intézkedések sokré- Bár fentebb jeleztük, hogy a természetmegőrzési tűek lehetnek: a lelőhely, fészkelőhely, szaporodási hely területekre vonatkozóan megfogalmazható tervezési környékének gazdálkodás alóli (időszakos vagy teljes) szempontok jelentős hányadban nem élőhely-speci- mentesítése, az adott élőlénycsoport számára szüksé- ﬁ kusak, valamilyen mértékben mégis van lehetőség ges szubsztrátum vagy közeg (pl. holt fa, odú, cserje- az élőhelytípusok szerint rendezett kezelési irányel- szint, táplálkozási kapcsolatok révén releváns fafaj) vek megfogalmazására. Ez a megközelítés egy frissen megtartása vagy megjelenítése, az egyéb veszélyeztető megjelent, részletes szakmai anyagban (Haraszthy tényezők (pl. taposás, zavarás) elhárítása. Az élőhely- 2014) elérhető, ezért részletes ismertetésétől e he- kezelési feladatokat mindezek fényében a kiemelt fajok lyütt eltekintünk. A hivatkozott kötetben a jelölő védelméhez szükséges irányelvekkel kombináltan kell élőhelytípusokra vonatkozó legfontosabb infor- megtervezni és végrehajtani (a megvalósításhoz a hát- mációk (élőhely kódja és neve, ÁNÉR-megfeleltetés, teret több jogszabály is biztosítja). rövid leírás, európai és hazai elterjedés, használattör- A fentiek alapján a természetmegőrzési területeket ténet, dinamika, veszélyeztetettség, kezelési irányel- érintő tervezési feladatok során a jelölő élőhelytípusok vek) vázlatos, tömör összegzése olvasható.

4.4. A természetes folyamatokra alapozott, folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodás tervezésének speciﬁ kus kérdései A védett területeken gazdálkodási motivációval folytatott tevékenységek közül leginkább speciális ter- 4.4.1. Az erdőszerkezet vezési kérdés a vágásos üzemmód következtében átalakításának tervezése kialakult korosztályos (egykorú) erdők szerkezetát- alakítása és a szálaló erdőszerkezet melletti gazdál- Az erdőszerkezet-átalakítás célja gazdálkodási mo- kodás (szálalás). Az ide vonatkozó hazai előzmények tiváció esetén a szálaló erdőszerkezetnek megfelelő szerények, a releváns jogi szabályozás pedig még nem törzsszámeloszlás kialakítása, s ezen keresztül a fo- jelent meg. Mindezek ellenére megkísérlünk felvil- lyamatos erdőborítás melletti rendszeres haszonvé- lantani néhány alapvető szempontot, mely a tervezés teli lehetőség biztosítása. Ezzel szemben természet- részletkéréseiben segítségül szolgálhat. védelmi erdőkezelés esetén a folyamatos erdőborítás

96 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdőgazdálkodás/erdőkezelés tervezése biztosítása, valamint a természetes erdők szerkezeti de ha a folyamat idős állományokban kezdődik, a tel- elemeinek megtartása és megjelenítése lehet a fő cél. jes átalakítási ciklus (a plusz egy vágásforduló szük- Utóbbi célkitűzés mellett nincs rendszeres visszaté- ségessége miatt) 150–200 évre is elnyúlhat. A több rési, illetve faanyagnyerési kényszer, tehát maga az évtizedre elhúzódó átalakítási folyamat egyfajta mo- állományszerkezet – elsősorban a korosabb frakciók dellezését a 22. ábra mutatja be. nagyobb jelenléti aránya és az állomány záródottsága Az átalakítási folyamatot átalakító üzemmód ke- tekintetében – jelentősen eltér(het) a szálaló erdő- retében kell megtervezni (az átalakítást napjainkban szerkezettől. – ellentmondásos módon – szálaló üzemmódban is Gazdálkodási motiváció esetén az átalakítás ter- tervezik). A vonatkozó szabályozás szerint (ÁESZ vezés és kivitelezés szintjén követendő feladatait a 2004a) átalakító üzemmód mellett készletgondozó jelenlegi állapot és a klasszikus szálaló erdőszerke- fahasználat és szálalás kivételével mindegyik fahasz- zetet leíró modell összevetésével határozhatjuk meg nálati mód tervezhető, de csak oly módon, hogy min- (20. ábra). Mivel természetvédelmi motiváció esetén den beavatkozásnak a szálaló szerkezet kialakítását ilyen egyértelmű modell nem vázolható fel, a követ- kell szolgálnia. Az átalakítás végigviteléhez (a szálaló kezőkben a szálaló szerkezet közelítésének tervezé- szerkezethez közelítő erdőállapot eléréséhez) a kö- sére koncentrálunk, s természetvédelmi erdőkezelés zépkorú állományokban ennek megfelelően elsősor- esetén – a konkrét szituációk függvényében – ennek ban a homogén hálózatot és erdőszerkezetet fellazí- elemeit, megoldásait javasoljuk alkalmazni. tó, térben változó erélyű gyérítéseket (csoportos A kifejezetten egykorú erdők átmérő szerinti törzs- szerkezetet erősítő gyérítéseket), az idősebb erdők- számeloszlása idős korban a 20. ábrán is feltüntetett ben pedig (az aktuális erdőállapot függvényében) jellegzetes haranggörbét (hozzávetőlegesen normál elnyújtott, csoportos bontáson alapuló fokozatos eloszlást) mutatja. Ezzel szemben a korábban vágásos felújítóvágásokat, illetve szálalóvágásokat célszerű üzemmódban kezelt erdők egy részénél (elsősorban tervezni. valamilyen korábbi, diﬀ erenciáló hatású beavatkozás Mint fentebb említettük, az átalakítási folyamat el- miatt) jelentkezhet némi változatosság, így a kiindu- vileg a szálaló erdőszerkezet létrejöttéig tart. Az újabb ló állapot átmérőeloszlása esetenként már jelentősen korosztályok megjelenése és a legalább kétkorú állo- eltérhet a „szabályos” haranggörbétől. Idevágó példa- mányszerkezet kialakulása ugyanakkor már 30–40 év ként egy korábban legelőerdőként (is) hasznosított, alatt is megtörténhet, így néhány erdőtervi cikluson idős hagyásfákat is tartalmazó középhegységi tölgyes belül már viszonylag változatos, vegyes szerkezetű esetét mutatjuk be (21. ábra). erdőkép (a beavatkozások erélyétől függően vékony- Az átalakítási folyamat elvileg bármilyen fafajú, fa- vagy vastagfa-többlettel rendelkező állomány) korú és szerkezetű állomány esetében megkezdhe- jöhet létre. Ezekben az erdőkben a szálaló szerkezet tő, azonban a leginkább látványos és relatíve gyors közelítése nyilván további lépéseket igényel, ugyan- eredményeket a termőhelyi viszonyoknak megfelelő akkor a véghasználat jellegű munkák mellett már (őshonos) fafajokból álló, magtermő kort már elért, foglalkozni kell a ﬁ atal frakciók nevelővágás jellegű de még nem túl idős (tölgyesek-bükkösök esetében kezelésével is. Mindezek miatt azoknál az őshonos általában 60–80 éves) állományoknál lehet felmutat- fafajú, magtermő kort meghaladt állományoknál, ni. Maga az erdőszerkezet-átalakítás természetesen melyeknél a 3–4 évtizedes átalakítási folyamat ré- hosszú, több évtizedes folyamat. Hazai viszonyaink és fafajaink között minimum 40–70 év szükséges a szálaló szerkezethez közelítő állapot kialakításához,

21. ábra. Fafajonkénti átmérőeloszlás az Égerszög 6/A erdőrész- let (Aggteleki-karszt) példáján (0,70 ha-os mintaterületen, 566 db törzs alapján). A gyertyán átmérőeloszlása már közelíti a szálaló erdőre jellemző lefutást, a kocsánytalan tölgy átmeneti jellegű el- 20. ábra. A vágásos erdő és a szálaló erdő átmérőeloszlása (Csé- oszlást mutat, míg a cser esetében a vágásos erdőkre jellemző gör- pányi 2007). bét láthatjuk (Frank 2008).

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 97 Szmorad Ferenc vén már fi atal, a szálaló erdő „vékony” vastagsági demes elvégezni. A szálaló szerkezet mellett lehetsé- kategóriába beleérő frakciók alakultak ki, szálaló ges fatérfogatviszonyok demonstrálása céljából egy üzemmód mellett szálalás tervezését javasoljuk. konkrét – hazai viszonyok mellett értelmezhető – Ebben a megközelítésben tehát az átalakítási lépések adatsort mutatunk be (37. táblázat). jelentős hányadát az első 3–4 évtizedben kell megter- A mennyiségi szabályozás tervezésénél fi gyelembe vezni és megvalósítani. veendő, hogy az egyes véghasználati módok (illetve Az átalakítási folyamat tervezésének egyik fontos a szálalás) egy erdőtervi cikluson belül (az idős, vá- eleme a mennyiségi szabályozás. E vonatkozásban gásos gazdálkodás következtében kialakult állomány kiinduló szempont, hogy szálaló szerkezet mellett az élőfakészletéhez viszonyítva) milyen fatérfogat-kivé- állomány összfatérfogata alacsonyabb, mint az idős teli aránnyal tervezhetők (38. táblázat). vágásos erdőké (lásd még: 4.2. fejezet). Ennek meg- A szálaló szerkezetnek megfelelő fatérfogat közelí- felelően a szálaló szerkezet szerinti fatérfogatot még tését a fentiek alapján néhány konkrétabb példával, el nem ért (fi atalabb) állományoknál nem szabad három különböző kiindulási állapot felvillantásával hagyni a fatérfogatértéket jelentősen a „szabályozási (néhány kiegészítő információ rögzítésével) az aláb- érték” fölé kerülni, a szálaló szerkezet szerinti fatérfo- biakban mutatjuk be (39–41. táblázat). Fontosnak gatot már túlhaladott (idősebb) állományoknál pedig tartjuk kiemelni, hogy a megadott tervezési sorok több évtizedre elhúzott fatérfogat-csökkentést kell az előzetes koncepciót tükrözik, s a hosszú tervezési végrehajtani. Természetesen a szálaló szerkezetnek időszak miatt később esetleg részleges felülvizsgálat- megfelelő fatérfogatot nem egy konkrét értékként, ra, pontosításra szorulhatnak! hanem egyfajta sávként (pl. szabályozási érték ±20%) A tervezés a mennyiségi viszonyok szabályozásán kell értelmezni, s a tervezéseket (az állományok kívül hangsúlyosan érinti a fafajösszetétel és az át- egyéb jellemzőinek fi gyelembevételével) eszerint ér- mérőszerkezet kérdését is. Fafajösszetétel vonatko-

22. ábra. Az átalakítási folyamat modellezése egy lassan növő fafaj (pl. bükk, kocsánytalan tölgy) által uralt állományban (Csépányi in Madas és mtsai 2005).

98 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdőgazdálkodás/erdőkezelés tervezése

37. táblázat. III. fatermési osztályba sorolható elegyetlen bükkös főállományra kalkulált fatérfogata 1 hektárra vetítve: (A) egyetlen kor- osztály (130 év) jelenléte, (B) hét különböző korosztály különböző arányú (ﬁ atal korosztályok túlsúlyát mutató, vékonyfa-többletet okozó) jelenléte, (C) hét különböző korosztály egyenlő arányú jelenléte, (D) hét különböző korosztály különböző arányú (idős korosztályok túlsú- lyát mutató, vastagfa-többletet okozó) jelenléte. A számítások Mendlik (1984) erdőnevelési modelltábláinak adatain alapulnak. Korosztály (év) Fatérfogat Jelenléti arány (%) Jelen levő fatérfogat (m3/ha) 3 (m /ha) ABCDABCD 10 210251550531 30 99 0 20 15 8 0 20 15 8 50 210 0 17 14 11 0 36 29 23 70 337 0 14 14 14 0 47 47 47 90 460 0 11 14 17 0 51 64 78 110 562 0 8 14 20 0 45 79 112 130 640 100 5 14 25 640 32 90 160 Összesen 100 100 100 100 640 235 327 430 zásában a nemkívánatos fafajok kiszorítását, valamint a preferált fő- és elegyfafajok megfelelő arányú jelen- 4.4.2. Szálalás tervezése létének biztosítását kell megoldani, átmérőszerkezet Tényleges szálalási tevékenység már kialakult szálaló vonatkozásában – az egyes erdőtervi ciklusokon be- szerkezet mellett vagy a szálaló szerkezethez nagy- lüli ellenőrzések alapján – pedig a szálaló erdőszerke- ban közelítő, vegyes korú, többszintes, mozaikos ál- zetet leíró modell törzsszámeloszlásának közelítését lománykép jelenléte esetén végezhető. A szerkezet- kell biztosítani. Mindezeken kívül folyamatosan szem átalakításnál (lásd: 4.4.1. fejezet) már elmondott elvi előtt tartandó az átalakítás térbeli rendje, melyre (il- kérdések alapján az erdőrészlet szintű tervezés szem- letve a végrehajtás módjára és egyéb részletkérdések- pontja e helyütt az alábbiak. re) jelenleg csak az erdőrészletlap „megjegyzés” rova- Szálaló üzemmódú erdőben csak szálalás (SZÁL) tában lehet utalást tenni. tervezhető (sürgősség: 2)! A szálaló erdő-modellnek Az erdőrészletek szerinti átalakítási folyamat ter- megfelelő törzsszámeloszlást mutató állományok- vezésére vonatkozóan általánosságban mérvadóak ban erdőtervi ciklusonként összességében a 10 éves és alkalmazandóak a részletet magába foglaló erdő- folyónövedéknek megfelelő mennyiségű fatérfogat tömbre készítendő átalakítási tervben foglalt irány- tervezhető kitermelésre. Készlethiányos erdőkben a elvek! Az átalakítási terv tartalmazza az erdőtömbön folyónövedéknél alacsonyabb, készletgazdag erdők- belül követendő átalakítási koncepciót, erdőrészle- ben a folyónövedéknél magasabb fatérfogatérték is tenként egy törzslapot (célja: az aktuális állapot és a tervezhető. A még nem teljesen kialakult, de a szálaló főbb feladatok rögzítése) és egy nyilvántartási lapot erdőéhez nagyban közelítő állományszerkezet ese- (célja: az elvégzett tevékenységek dokumentálása), tében a szálaló erdő-modellhez való viszony alapján továbbá egy részletes, az évenkénti beavatkozások lehet dönteni a tervezhető kitermelés mértékéről. feltüntetésére alkalmas térképmellékletet. Szálalás során erdőrészletenként – a jelenlegi szabá- Az átalakítási terv összeállításának részletes szabá- lyozás szerint – legfeljebb 5 éves visszatérési idővel lyait összefoglaló rendelet egyelőre még nem jelent meg, így a terv összeállításához (átmeneti megoldás- 39. táblázat. Átalakító üzemmódba sorolt idős őshonos lombos ként) részben az erdő-környezetvédelmi intézkedé- állomány átalakítási modellje (III. fatermési osztályba sorolt, 100 sekhez nyújtandó támogatásokról szóló 124/2009. éves bükkös, már a szálaló szerkezetnek megfelelő élőfakészlet (IX. 24.) FVM rendelet 4–5. mellékletében megadott feletti fatérfogattal). Az állomány fatérfogatát az I–III. ciklusban űrlapok is használhatók. csökkenteni szükséges. Erdőtervi Tervezett Megjegyzés 38. táblázat. A fatérfogat-kivétel mértéke, illetve a fakitermelési/ ciklus munka felújítási időszak hossza különböző véghasználati módok és szála- I. SZV 20% kitermelési erély lás esetén. II. SZV 20% kitermelési erély Véghasználat Fatérfogat-kivétel Fakitermelési / felújítási módja erélye (%) időszak hossza (év) III. SZV 15% kitermelési erély Tarvágás 100 0 IV. SZÁL folyónövedék szerinti erély Fokozatos 30–50 15–30 V. SZÁL folyónövedék szerinti erély felújítóvágás VI. SZÁL folyónövedék szerinti erély Szálalóvágás 15–25 30–60 VII. SZÁL folyónövedék szerinti erély (Szálalás) 10–15 ∞ VIII. SZÁL folyónövedék szerinti erély

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 99 Szmorad Ferenc

40. táblázat. Átalakító üzemmódba sorolt ﬁ atal őshonos lombos állomány átalakítási modellje (III. fatermési osztályba sorolt, 40 jó termőhelyen álló tölgyes és bükkös állományoknál éves bükkös, még a szálaló szerkezetnek megfelelő élőfakészlet praktikusan alkalmazhatók az alábbi mérettartomá- alatti fatérfogattal). Az állomány fatérfogatát nem szabad jelentős nyok: utánpótlás: 12 cm-ig, vékony: 14–30 cm, közepes mértékben a „szabályozási érték” fölé engedni. Mivel a mennyi- 32–48 cm, vastag 50 cm felett (Frank 2008). A vastag- ségi mutatók kézben tartása már III–IV. ciklusban megkezdődhet, sági kategóriák szerinti állományleírásra és tervezésre később nincs szükség jelentősebb fatérfogat-csökkentésre. a jelenlegi erdőrészletlap nem kínál megfelelő felületet, Erdőtervi ciklus Tervezett munka Megjegyzés így azt jelenleg csak pótlapon lehet elkészíteni! A szálaló szerkezet fenntartásához (a tervezés és I. TKGY kivitelezés szintjén egyaránt) folyamatosan szem II. – előtt kell tartani a szálaló szerkezetnek megfelelő át- III. NFGY térben változó erélyű gyérítés mérőeloszlást. Az aktuális és modell szerinti állapot IV. NFGY térben változó erélyű gyérítés összevetését rendszeresen ellenőrizni szükséges. A V. SZV/SZÁL 15% kitermelési erély fentebb említett vastagsági kategóriák mellett követ- hető törzsszámarányokra (az utánpótlás kategóriá- VI. SZV/SZÁL 15% kitermelési erély ba tartozó törzsek kérdését itt most nem érintve) egy VII. SZÁL folyónövedék szerinti erély északi-középhegységi elegyes kocsánytalan tölgyes VIII. SZÁL folyónövedék szerinti erély tömbre meghatározott modell adatait mutatjuk be (42. táblázat). A szálaló szerkezet fenntartására irányuló gazdál- kell számolni, így a kitermelés a cikluson belül kettő kodási vagy kezelési tevékenység során nyilvánva- vagy több alkalommal történhet. lóan tudatosan kell alakítani az állományszerkezet A tervezés természetesen nemcsak a mennyiségi térbeli mintázatát is. A terepviszonyok, a közelítési viszonyok szabályozására, hanem a fafajösszetétel lehetőségek és az állomány jellemzői alapján eldönten- és az átmérőszerkezet alakítására is kiterjed. Ennek dő, hogy a szálalás törzsenkénti, csoportos, vonalas megfelelően fafajonként és vastagsági kategóriánként vagy kombinált szálalás lesz-e. A szálalás térbeli rend- (vékony, közepes, vastag) kell a mindenkori beavat- jére vonatkozó irányelvek rögzítése (és az utánpótlás kozás erélyét meghatározni (a vékony frakció alatti, méretosztályban esetleg végzendő ápolási és tisztítá- utánpótlás méretosztályba sorolható törzsekre kü- si jellegű munkákra vonatkozó utalás) jelenleg csak az lön tervezés nem készül). A vastagsági kategóriák erdőrészletlap „megjegyzés” rovatában lehetséges. szerinti tervezés a szálaló erdőkép fenntartásának Az erdőrészletek szerinti szálalás tervezésére vo- kulcsfontosságú eszköze, hiszen az állományon belüli natkozóan általánosságban mérvadóak és alkal- átmérőeloszlás-eltolódásokat (vékonyfa-, középfa-, mazandóak a részletet magába foglaló erdőtömbre vagy vastagfa-többlet) ezen keresztül lehet kezelni. készítendő szálalási tervben foglalt irányelvek! A A vastagsági kategóriák mérettartománya termé- szálalási terv tartalmazza az erdőtömbön belül köve- szetesen állománytípustól függően változhat (pl. ége- tendő koncepciót, erdőrészletenként egy törzslapot resek és bükkösök esetében nyilván különböző), de (célja: az aktuális állapot és a főbb feladatok rögzíté- se) és egy nyilvántartási lapot (célja: az elvégzett te- 41. táblázat. Középkorú idegenhonos fafajú állomány átalakítási vékenységek dokumentálása), továbbá egy részletes, modellje (III. fatermési osztályba sorolható bükkösök termőhelyén az évenkénti beavatkozások feltüntetésére alkalmas álló 50 éves lucfenyves). Az V. erdőtervi ciklustól a feladatok meg- térképmellékletet. egyeznek a 40. táblázatban bemutatottakkal. A szálalási terv összeállításának részletes szabályait Erdőtervi ciklus Tervezett Megjegyzés összefoglaló rendelet egyelőre még nem jelent meg, munka így e tekintetben is az átalakítási feladatoknál (4.4.1.) I. TRV + mesterséges erdősítés már említett – a 124/2009. (IX. 24.) FVM rendeletre II. – befejezett erdősítés ápolás alapozott – megoldásokkal lehet élni. III. TI 42. táblázat. A különböző vastagsági csoportok ideális törzs- IV. TKGY számaránya hazai középhegységi kocsánytalan tölgyesben (Frank V. TKGY 2008). VI. – Vastagsági csoport Átmérő- Fejlődési Törzsszám (cm) osztály szakasz (%) VII. NFGY térben változó erélyű gyérítés (cm) (korcsoport) VIII. NFGY térben változó erélyű gyérítés I. Utánpótlás –12 ﬁ atal – IX. SZV/SZÁL 15% kitermelési erély állomány X. SZV/SZÁL 15% kitermelési erély II. Vékony 14–30 középkorú 1. 44 XI. SZÁL folyónövedék szerinti erély III. Közepes 32–48 középkorú 2. 44 XII. SZÁL folyónövedék szerinti erély IV. Vastag (méretes) 50– idős 12

100 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdőgazdálkodás/erdőkezelés tervezése

4.5. A természetvédelmi erdőkezelés tervezésének specifi kus kérdései A természetvédelmi erdőkezelés tervezésének külön- Az időbeli korlátozásokra vonatkozóan az újon- leges esetei elsősorban az érintetlenül vagy a minimá- nan megjelent erdőterv rendeletek (a gazdálkodási lis beavatkozás elve alapján fenntartandó erdős élő- szabályok között) már konkrét időpontokat tartal- helyekhez köthetők, illetve a gazdálkodási gyakorlat maznak (lásd: 4.3.2.2. fejezet), így a főszabályként által nem érintett problémák megoldása kapcsán me- meghatározott (a fakitermelések, illetve esetleg a fa- rülnek fel. A különleges kérdések és tervezési szinten anyagszállítás végzését befolyásoló) tilalmi időszakok lehetséges megoldásaik felvillantására bemutatunk erdőrészletek szerinti feltüntetése nem szükséges. néhány gyakoribb esetet, példát. Ahol viszont még nincs jogszabályi rögzítettség, ott A tartósan érintetlenül fenntartandó állomá- az éves fakitermelési tevékenység bejelentésének fá- nyok területén az elsődleges természetvédelmi cél zisában (az illetékes természetvédelmi hatóság jogkö- a természetes erdődinamikai folyamatok feltételei- rében) lehet a szükséges korlátozásokat megtenni. A nek biztosítása. Ez a törekvés az erdőrezervátum és „vegetációs időszak” intervallumától eltérő korlátozá- bioszféra-rezervátum magterületen kívül a termé- si periódust igénylő természeti értékek esetén (külö- szeti övezetbe sorolt erdőknél és a fokozottan védett nösen, ha Natura 2000 jelölő fajokról van szó) célsze- területek egy részénél fordulhat elő. Az állományok rű erdőterv-módosítást kezdeményezni, de esetleg az érintetlenül való fenntartását akkor kell választani, ha éves fakitermelési tevékenység bejelentésekor is lehet azt jogszabály előírja, illetve ha a természetvédelmi az időbeli megkötéseket érvényesíteni. Az egyes kor- prioritások és az állományjellemzők is alátámasztják. látozásokat a fajspecifi kus időszakok szerint, az éves Idegenhonos fafajú vagy idegenhonos fafajokkal ele- életciklusra vonatkozó megalapozott adatok birtoká- gyes, továbbá fi atal, homogén szerkezetű állományok ban szabad megtenni. A korlátozás rögzítése csakis besorolása természetvédelmi szakmai szempontok az erdőrészletlap „megjegyzés” rovatában lehetséges. szerint is hibás döntésnek minősíthető. Ellenben idő- A populáció megszűnése, az előforduló egyedek el- sebb, változatosabb állományoknál, bizonyos mér- költözése, illetve áthelyeződése stb. esetén az időbeli tékű vegyeskorúsítás után, vagy éppen a szükséges korlátozást fel kell oldani! mértékű élőhely-rekonstrukció elvégzését követően Azokban az erdőrészletekben, ahol hosszabb távon a kijelölések biztonságosan elvégezhetők, s ezt köve- az alapvető célkitűzés a beavatkozás nélküli fenn- tően a további feladatokat „csak” az állapotváltozások tartás, de valamilyen kisebb volumenű, az általános nyomon követése, az idegenhonos fafajok esetleges erdészeti gyakorlat szerinti munkáknak nem meg- betelepedésének kontrollja, valamint a nagyvadlét- feleltethető, rekonstrukciós célokat szolgáló faki- szám elfogadható szinten tartása jelenti. Amennyiben termelés elvégzése (pl. fenyőcsoport kitermelése) a tervezést illetően véleményeltérés alakulna ki, úgy a természetvédelmi szempontból még indokolt, ott az részletszintű tárgyalásokon az egyeztetett sürgősség elvégzendő munkákat egyéb termelésként, a kiterme- 0-ra sorolását kell elérni. Javasolt a faanyagtermelést lendő faanyag meghatározásával kell megtervezni. nem szolgáló üzemmód bevezetése. Amennyiben az elvégzendő kezelési munka cserje- Az ideiglenesen érintetlenül fenntartandó ál- szintben vagy gyepszintben megjelenő idegenho- lományok témaköre elsősorban a különböző ritka, nos fajok eltávolítására irányul, ott a „fakitermelési fokozottan védett, veszélyeztetett madárfajok fész- terv” rovatban tervezést nem kell foganatosítani, a kelésének biztosítása kapcsán jelentkezik. Az adott feladatra elegendő a „megjegyzés” rovatban felhívni a faj érzékenysége, illetve élőhelyi igényei szerint megfi gyelmet. Előbbi szituációra a cseres-tölgyesek cser- határozott védőtávolságon belül az idősebb állomá- jeszintjében terjedő akácsarjak ügye, utóbbira pedig a nyokban felmerülhet az igény az erdőszerkezet-jel- felnyíló lombszintű homoki tölgyes tisztásán megje- lemzők megváltoztatás nélküli fenntartására, így a lenő selyemkóró lehet adekvát példa. fészkelőhely fennállása idejére (ez egyébként néhány A fi atal- és középkorú állományokban fontos ter- évtől akár évtizedekig is tarthat) térbeli korlátozás fo- mészetvédelmi szempont az állományok homogén ganatosítása szükséges (lehetséges példákat a Natura jellegének megtörése, illetve a meglevő változatos- 2000 jelölő madárfajok kapcsán a 4.3.3. fejezet mu- ság fenntartása és fokozatos bővítése. Mindehhez tat be). A körzeti erdőtervezés fázisában már ismert az általános erdészeti gyakorlat által is alkalmazott fészkelőhelyek esetében az erdőrészletszintű tárgya- nevelővágások (tisztítások, gyérítések) tervezése ad- lásokon (ha egyébként valamilyen használat/kezelés hat módot, a tervezés során azonban fokozott fi gyel- tervezése felmerült) az egyeztetett sürgősséget 0-ra met kell fordítani az idegenhonos fafajok visszaszo- kell besorolni, erdőtervi ciklus közben ismertté váló rítását, illetve az őshonos lombos fafajok változatos fészkelőhelyek esetében pedig indokolt esetben erdő- elegyarányviszonyok melletti megtartását szolgáló terv-módosítást kell kezdeményezni. fafajsoros tervezésekre. A nem egyenletes hálózatot

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 101 Szmorad Ferenc eredményező munkákra és a megtartandó vagy lét- Védett természeti területeken visszatérő probléma rehozandó élőhelyi elemekre az erdőrészletlap „meg- az idegenhonos fafajú erdők fafajcserés szerke- jegyzés” rovatában kell felhívni a ﬁ gyelmet. zetátalakítása. A tervezésre és a kivitelezésre vo- Speciális természetvédelmi kérdés az erdők vegyes- natkozó előzetes főszabályként itt kiemelendő, hogy korúsítása és változatos szerkezet melletti kontrol- a lehetőségekhez képest a tarvágásos véghasználatot lált fenntartása (valójában a természetvédelmi célkitű- el kell kerülni, vagy a tarvágás negatív hatásait a le- zéseknek megfelelő erdőállapot kialakítása és megőrzé- hetőségekhez képest tompítani szükséges. A tarvá- se). Ilyenkor a természetes erdődinamikai folyamatokat gás elkerülésére példaként említhető a lombelegyes felhasználva, de aktív beavatkozásokkal történhet a ter- erdeifenyvesek fokozatos, több évtized alatt (gyérí- mészetvédelmi kezelés. A visszatérések jóval ritkábbak, tésekkel és szálalóvágásokkal) realizált átalakítása, a mint a szálaló szerkezet kialakítása és fenntartása ese- kedvezőtlen hatások mérséklésére pedig az őshonos tén, s ezt fajvédelmi és egyéb természetvédelmi okok is lombos fafajokból álló hagyásfacsoportok megtartása magyarázzák (a túl sűrű visszatérés indokolatlan zava- lehet példa. A tervezési megoldásokat az erdőterve- rást, bolygatást idéz elő a kezelt területen). A változatos zői gyakorlatban napi szinten alkalmazott változa- szerkezet létrehozása az átalakítás kapcsán leírtak fel- tokból kell kiválasztani (lásd 4.2. fejezet), de minden használásával, egyedi döntések alapján történhet (lásd: esetben törekedni kell a természeti értékek megóvá- 4.4.1. fejezet), a fenntartási munkák esetében pedig a sát leginkább biztosító tervezési sor felállítására. Sík szálalás kapcsán leírtakból (lásd: 4.4.2. fejezet) is lehet vidéken kerülendő a teljes talaj-előkészítés, reális meríteni. A természetvédelmi motivációval végzett be- alternatívaként a részleges (pásztás) talajmegmun- avatkozások során nem feltétlenül kerül sor faanyagki- kálás jöhet szóba (a talaj előkészítésének mikéntjét vitelre, a ledöntött faanyag teljes mértékű vagy részbeni erdőtervi szinten nem kell ugyan rögzíteni, de szöve- visszahagyása egyedi koncepció kérdése (a faanyag visz- ges megjegyzéssel érdemes arra utalni). A fokozatos szahagyását erdőtervi szinten nem feltétlenül kell ter- szerkezetátalakításokra – a kivitelezés szintjén – a vezni, vagy arra legfeljebb az erdőrészletlap „megjegy- későbbiekben több esettanulmányt is bemutatunk zés” rovatában lehet utalni). (lásd 6. fejezet).

4.6. Az erdőtervezés folyamatához, az abban történő közreműködéshez kapcsolódó gyakorlati tapasztalatok, ajánlások A természetvédelmi szempontból is sikeres vagy el- Az erdőterv rendelet előkészítő fázisa az előzetes fogadható körzeti erdőtervezés alapvető feltétele a egyeztető tárgyalás („nyitótárgyalás”) révén indul. megfelelő szakmai előkészítés. A 11/2010. (II. 4.) Az előzetes tárgyaláson való részvétel a nemzeti park FVM rendelet ütemterve alapján pontosan lehet tud- igazgatóságok számára kötelező, hiszen az ország- ni, hogy melyik évben, melyik körzetben (melyik köz- ban egyetlen olyan erdőtervezési körzet sincs, ahol séghatárban, s azon belül melyik védett természeti vagy védett természeti terület, vagy Natura 2000 te- területet vagy Natura 2000 területet érintően) kezdő- rület, vagy egyáltalán valamilyen védett természeti dik erdőtervezési munka. A rendelkezésre álló szak- érték ne fordulna elő. A tárgyaláson a korábban már mai anyagok (vegetáció – és élőhelytérképek, kutatá- leadott irányelvek hiteles és szakmailag megalapo- si anyagok, biotikai adatok stb.) rendezését és szük- zott képviseletét biztosítani szükséges. Ha szüksé- ség szerinti – legalább elégséges szintű képviseletet ges, véleményeltérés formájában már ebben a fázisban lehetővé tevő – kiegészítését célszerű az erdőterve- (jegyzőkönyvileg) rögzíteni kell a természetvédelmi zési munkákat megelőző évben megkezdeni. A ko- szempontoknak ellentmondó gazdasági/gazdálkodási rábban megfogalmazott természetvédelmi irányelve- törekvéseket, problémákat és megoldási javaslatokat. ket (ha a kezelési tervek és Natura 2000 fenntartási Az előzetes egyeztető tárgyalás jegyzőkönyve alap- tervek készítése kapcsán még nem történt meg) az ján készülő erdőterv rendelet anyagát a nemzeti park érintett szakmai stábnak újra meg kell vitatni, s belő- igazgatóságok általában több fordulóban is megkap- lük egy szakmailag jól védhető, jogszabályi háttérrel ják. Az erdőterv rendelet tervezetének véleménye- is alátámasztható, ellentmondásoktól mentes, ko- zése, a mindenkori szövegváltozat alapos ellenőrzése herens irányelvrendszert kell megfogalmazni. Az fontos feladat, mivel a megjelenő jogszabály a nem- irányelvcsomagokat a vonatkozó határidők ﬁ gyelem- csak a tervezés irányelveit, hanem a következő 10 bevétele mellett az erdészeti hatóság részére időben évre érvényes végrehajtási irányelveket (tulajdonkép- el kell juttatni. pen gazdálkodási szabályokat) is megszabja. Minden-

102 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdőgazdálkodás/erdőkezelés tervezése nek különös jelentősége van azon területek vonatko- helyzetének biztosításához szükséges előírásokat és zásában, melyekre a természetvédelmi kezelési terv irányelveket! még nem készült el, vagy nem lépett életbe (jogszabá- A tervezési irányelvek realizálása az erdőrészlet- lyi formában való kihirdetése még nem történt meg). szintű tárgyalásokon történik meg, így e fórumok a A körzeti erdőtervezés teljes folyamata során biz- konkrét érdekérvényesítés helyszínei. A rendelkezés- tosítani kell az erdészeti hatóság részére a megfelelő re álló kapacitás függvényében előzetesen, az adat- adatszolgáltatást. Mindez vonatkozik a jelölő fajok szolgáltatás fázisában is meg lehet fogalmazni, hogy biotikai adataira, azok esetleges időközbeni kiegé- egy-egy erdőrészletben természetvédelmi szempont- szítésére, illetve bármilyen menet közben felmerülő ból milyen tevékenység tervezése lenne szükséges kérdéshez szükséges – a nemzeti park igazgatóság (természetvédelmi erdőkezelés) vagy éppen elfogad- rendelkezésére álló – adatra. Az adatszolgáltatás ható (természetes folyamatokra alapozott, folyama- kapcsán ki kell hangsúlyozni, hogy a speciális ágaza- tos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodás). Ennek ti tervezési rendszer miatt erdők esetében a termé- híján az általános irányelvek függvényében magán szetvédelmi szempontok érvényesítésének „gazdája” a tárgyaláson lehet reagálni a felmerülő kérdésekre, az erdészeti hatóság, mely hatóságnak a hatályos illetve az erdészeti igazgatás fogadókészségétől füg- jogszabályokra tekintettel rendelkeznie kell minden gően akár a tárgyalást megelőző napokban meg lehet releváns természetvédelmi adattal. A közös cél (az kérni az erdőtervezők által előzetesen beütemezett erdő, mint természeti erőforrás tartamos és védelmi munkák jegyzékét és a részletszintű tárgyalásra már célokat is hatékonyan szolgáló használata/fenntartá- e tervezésekre vonatkozóan összeállított véleménnyel sa), illetve a hatékony természetvédelmi érdekérvé- lehet érkezni (ez utóbbi megközelítés hasznos lehet nyesítés érdekében a nemzeti park igazgatóság és az például a védett természeti területnek nem minősü- erdészeti hatóság között kiegyensúlyozott, korrekt lő SPA területek esetében, ahol a fészkelőhelyek és szakmai munkakapcsolat kialakítása és fenntartása a tervezett használatok függvényében lehet a terve- szükséges. zést módosítani). A nemzeti park igazgatóság felelős A terepi erdőtervezési munkák befejezése, és a munkatársai részére az erdőrészletszintű tárgyaláso- részletszintű tárgyalások után (a Natura 2000 terü- kon való részvétel kötelező! A felmerülő problémák, letekre vonatkozó részletes adatok ﬁ gyelembevéte- érdeksérelmek, ellentmondások jegyzőkönyvben lével) az erdészeti hatóság megvizsgálja az erdőgaz- rögzítendők, illetve ha valamilyen ügy miatt helyszí- dálkodás Natura 2000 jelölő fajok és jelölő élőhelyek ni szemlére van szükség, azon is feltétlenül ajánlott a természetvédelmi helyzetére kifejtett (lehetséges) ha- nemzeti park igazgatóság aktív részvétele! tását (Natura 2000 elővizsgálat), mely vizsgálathoz Az erdőtervezési folyamat lezárása előtt a hozam- a nemzeti park igazgatóság egyrészt adatokat szol- szabályozási kérdések tisztása („hozami tárgyalás”) gáltat, másrészt aktívan részt is vesz/vehet a vizsgá- jelenthet még fórumot a természetvédelmi érdekér- lati anyag összeállításában. Az aktív közreműködés vényesítésre, illetve a teljes tervezési folyamat lezá- mellett szól, hogy természetvédelmi érdekérvényesí- rásakor („zárótárgyalás”) lehet még ellenőrzést vé- tés lehetőségei ezáltal némileg bővülnek, illetve az er- gezni. A zárótárgyaláson való NPI-részvétel szintén dészeti igazgatással való kapcsolattartás és kommu- kötelező jellegű, s kirívó érdekütközés esetén a ter- nikáció is gördülékenyebb lehet. Az erdészeti ható- mészetvédelmi szempontokra való hivatkozással a ság ebben az anyagban határozza meg a Natura 2000 zárótárgyalást csak véleményeltéréssel szabad jegy- jelölő fajok és élőhelyek kedvező természetvédelmi zőkönyvezni, illetve lezárni.

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 103

5. Az erdők kezelésének gyakorlata Szmorad Ferenc és Frank Tamás

Az elvi és jogszabályi alapok, továbbá a tervezési le- gazdálkodás gyakorlati kérdéseit érintjük. Kitérünk hetőségek és kötöttségek áttekintését követően az az alapvető megőrzési teendőkre, s részletesen tár- erdők természetvédelmi célú kezelésének kérdéseit, gyaljuk az élőhelyfejlesztés gyakorlati vonatkozásait. illetve az erdőkben folytatott (biológiai-ökológiai ala- A fejezetet a felvetett elvi és gyakorlati kérdésekre pokra építő, folyamatos erdőborítást biztosító) erdő- reﬂ ektáló esettanulmányokkal zárjuk.

5.1. A meglévő erdei élőhelyek védelme, megtartása Az erdei élőhelyek természetvédelmi célú kezelé- tehát a legsürgősebb kezelési teendőket a meglévő se, illetve az erdőkben folytatott gazdálkodás során élőhelyi elemek védelmére, fenntartására. egyfajta minimum elvárásként fogalmazható meg az A megtartó jellegű beavatkozások lehetnek célirá- őshonos fajok alkotta fajkészlet, a meglevő szerkeze- nyos, kifejezetten természetvédelmi indíttatásból ti változatosság és a meglévő élőhelyi elemek (rész- végzett tevékenységek, s lehetnek gazdálkodási mo- ben a termőhelyi viszonyokhoz és faállomány-szer- tivációjú tevékenység részeként megvalósuló moz- kezethez kapcsolódó mikrohabitatok) megőrzése. E zanatok. A természetvédelmi kezelési célú beavat- szempontok érvényre juttatása (a kompozicionális és kozások részben a természetes erdődinamikai folya- strukturális vonások megtartása) egyfajta garanciát matok érvényesülését elősegítve, engedve, részben jelent(het) arra vonatkozólag, hogy az élőhelyek ter- (pl. egyes kompozicionális elemek vonatkozásában) mészetességi állapota (legyen az bármilyen is az adott azok ellenében kívánják egy-egy erdőterület élőhelyi pillanatban) nem romlik, s ezáltal az élőhelyek to- elemeit fenntartani. Gazdálkodási motiváció esetén a vábbi szegényedésével, a biodiverzitást leíró mu- biológiai sokféleség fenntartása szempontjából rele- tatók további romlásával nem kell számolni. váns komponensek megőrzése ezzel szemben a gaz- Mindez azt jelenti, hogy egy látszólag homogén, dálkodási tevékenység mellett kell, hogy történjen. A szerkezeti változatosságot szinte nélkülöző faállo- kétféle szituáció lehetséges megoldásait a hazai erdő- mányban is felfedezhetünk néhány olyan élőhelyi ele- gazdálkodási gyakorlatban alkalmazott munkafázi- met, amelyet megőrizhetünk, és amelyek alapját ké- soknak, szakterületeknek megfelelően – ahol lehet, pezhetik egy változatosabb faállomány-szerkezet ki- egymástól jól elkülönítve – tárgyaljuk (43a–d. és 44. alakításának. Strukturális diverzitást növelő élőhelyi táblázat). Az elkülönítéssel érzékeltetni kívánjuk a ki- komponens lehet például egy középkorú, homogén, tűzött célok különbözőségét, a hangsúlyt ugyanakkor elegyetlen, egyenletesen záródott bükkösben a ter- az adott erdőművelési vagy fahasználati munka során mészetes bolygatás, széldöntés következtében gyö- érvényesítendő, az erdei biotóp diverzitásának meg- kerestől kifordult faegyed, vagy ledőlt facsoport. Az őrzéséhez szükséges tennivalókra helyezzük. A be- ehhez hasonló strukturális elemeket az általunk ke- mutatásra kerülő, gazdasági motivációval rendelkező zelt erdőterületen is számba kell vennünk, hasonlóan beavatkozások megfeleltethetőek a 2.1. fejezetben a fajkészlet változatosabb összetételéhez hozzájáruló tárgyalt természetközeli, illetve természetes folya- őshonos fa – és cserjefajokhoz. Ezen ismeretek bir- matokra alapozott, folyamatos erdőborítást biztosító tokában, ezzel a megközelítéssel meghatározhatjuk erdőgazdálkodásnak.

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 105 Szmorad Ferenc és Frank Tamás

A) Erdőművelési és fakitermelési munkák végzése 43a. táblázat. Az élőhelyi elemek megtartásának realitásai gazdálkodási és természetvédelmi motiváció esetén. I. Erdősítés-ápolások. Gazdálkodási motiváció Természetvédelmi kezelési motiváció Az ápolások alapvető célja, hogy biztosítsuk a fi atalos fejlődését, és elősegítsük a megfelelő fafajösszetétel kialakulását. A fafajösszetétel alakításánál a célállománynak megfelelő, a jogszabályban előírt főfafajok és természetes elegyfafajok arányához igazodunk. A folyamatos és befejezett erdősítések ápolása során az erdősítések meglévő változatosságának megtartására, illetve távlatilag elegyes, vegyes korú, heterogén szerkezetű fi atal faállományok kialakítására kell törekedni. Az őshonos lombos elegyfafajok (hársak, juharok, szilek, magas kőris, nyír, rezgő nyár, vadgyümölcsök stb.) egyedeit kímélni kell, azok szálanként vagy kisebb csoportokban meghagyandók. Különös fi gyelmet kell fordítani a gyorsan növő, pionír karakterű fafajok megtartására, megsegítésére (rezgő nyár, kecskefűz, törékeny fűz, bibircses nyír stb.). Az idegenhonos fafajok (akác, fenyők, vörös tölgy, amerikai kőris stb.) visszaszorítása egyidejűleg elvégzendő! Helyenként alacsonyabb záródású csoportok kialakítása, vagy meglévő nyílt foltok fenntartása is lehetséges. Az alacsonyabb záródású foltok megtartása járjon együtt az ott előforduló cserjék, cserjecsoportok visszahagyásával! Az előző állományból visszamaradt korosabb fákat, nagyobb cserjéket meg kell kímélni és bizonyos arányban/számban ugyanez az irányelv vonatkoztatható a böhönc jellegű faegyedekre is (a későbbiekben ezekből lehetnek például a terjedelmes koronájú, gallyfészekra- kásra alkalmas törzsek). Az ápolások főszabályként mechanikai módszerekkel (sarló, kasza, sújtókés, olló stb.) végezhetők, vegyszeres technológia alkal- mazása védett természeti területen (a véghasználatokat amúgy is megsínylő aljnövényzet és a fi atalosok állatvilága védelmében) csak mechanikai eszközökkel el nem hárítható problémák, így agresszíven terjedő idegenhonos fafajok (akác, bálványfa stb.) jelentkezése esetén fogadható el. Az erdősítés-ápolások (a befejezett erdősítés-ápolásokat leszámítva) Az erdősítés-ápolások (a befejezett erdősítés-ápolásokat leszámítva) nem az erdőgazdálkodók éves tevékenységének bejelentésében nem kell, hogy az éves tevékenység bejelentésében megjelenjenek, de azokat kell, hogy megjelenjenek, így az ide vonatkozó, konkrét területre a természetvédelmi kezelési tervekben rögzített elvek szerint, az erdésze- adaptált szabályokat a természetvédelmi kezelési tervekben és az ti szakmai és jogszabályi elvárásoknak is megfelelve, a természetvédelmi erdőtervek jóváhagyása során lehet megjeleníteni, érvényesíteni. kezelés szempontjainak megfelelően kell végrehajtani.

43b. táblázat. Az élőhelyi elemek megtartásának realitásai gazdálkodási és természetvédelmi motiváció esetén. II. Nevelővágások. Gazdálkodási motiváció Természetvédelmi kezelési motiváció A nevelővágások alapvető célja a faállomány-szerkezet javítása a faállomány A nevelővágások célja a faállomány minőségének és magassági és vastagsági növekedésének, illetve a minőségi faanyagtermesztés állékonyságának javításán túl a szerkezet és az őshonos megvalósításának érdekében. fajkészlet változatosságának növelése, a folyamatos erdő- borítást biztosító erdőkezelésre történő átállás megalapo- zása, elindítása. Továbbá minél több élőhelyi komponens kialakítása, illetve kialakulásának elősegítése (lábon álló, földön fekvő holt fa, változatos záródás, lékek stb.). A nevelővágások (tisztítások, gyérítések) során az elegyfafajok (hársak, juharok, szilek, magas kőris, nyír, rezgő nyár, vadgyümölcsök stb.) egyedeit továbbra is kímélni, szálanként vagy csoportosan megtartani szükséges. Az egyébként gyomfának tekintett, pionír jellegű, őshonos elegyfafajok (kecskefűz, rezgő nyár, nyír stb.) egyedeit helyenként akár nagyobb arányban is meg kell tartani. Az esetlegesen előforduló idegenhonos fafajok (akác, fenyők, vörös tölgy, amerikai kőris stb.) visszaszorítása az előző lépésekkel együtt végzendő! Továbbra is kíméletet érdemelnek az egyenletes, „szabályos” erdőszerkezetet megbontó alakú vagy méretű faegyedek. A szabálytalan törzsalakú fák, netán erőteljesebb fejlődésű sarjcsokrok az erdő szerkezetét, képét színesítik, így kisebb arányban a nagy koroná- jú fákkal, böhöncökkel együtt meghagyandók. Törzskiválasztó és növedékfokozó gyérítéseknél a már kialakult vagy kialakulóban levő alsó lombkoronaszintet meg kell tartani. A gyé- rítési munkákat alapvetően a felső szintre koncentrálva kell végezni, az alsó(bb) szint(ek)be csak idegenhonos fafajok jelenléte miatt, vagy kifejezetten magas törzsszám esetében (de akkor is gyenge eréllyel) szabad csak belenyúlni. Cserjeszinttel rendelkező erdőrészletekben a gyérítések során csak azon A cserjeszintből csak azok a cserjék távolíthatóak el, ame- cserjék eltávolítása fogadható el, melyek a döntési, felkészítési és közelítési lyekkel szemben a kialakított lékekben az újulat fejlődését munkákat közvetlenül akadályozzák. A cserjeszint külön szabályozása a közép- meg kívánjuk segíteni. korú állományokban nem szükséges, borításának és összetételének alakulását közvetve a lombkoronaszint jellemzői fogják alakítani.

106 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdők kezelésének gyakorlata

Gazdálkodási motiváció Természetvédelmi kezelési motiváció Törzskiválasztó és növedékfokozó gyérítésre besorolt erdőknél öngyérülés A gyérítés jellegű belenyúlások esetében minden holt miatt már jelentkezhet álló és fekvő holt fa, melyet aztán távlatilag a kezelt fát, vagy jelentősebb holtfa-résszel rendelkező, még élő (őshonos lombos) állományokban is legalább 5–20 m3/ha mennyiségben meg faegyedet meg kell tartani. kell tartani. Kisebb mennyiségű álló holt fa és facsonk jelenléte esetén a száraz, elpusztult törzseket kivágásra jelölni nem szabad, s a már földön fekvő holt fa felkészítésétől is el kell tekinteni. Az említettnél nagyobb mennyiségű holt fa jelen- léte esetén elsősorban a vastag (15–20 cm-es átmérő feletti) holt fa és facsonk visszahagyása kívánatos, mivel a holt fához kötődő alacsonyabb rendű állatok (pl. szaproxilofág rovarok) és gerincesek (pl. harkályok) szempontjából (legyen szó álló vagy fekvő holt fáról) a vastag holt fa jelent inkább potenciális táplálkozó-, fészkelő – és szaporodási helyet, illetve komolyabb megtartó erőt. Idegenhonos fafajú erdőkben az álló és fekvő holt fa természetvédelmi célzatú Idegenhonos faállományból földönfekvő, illetve lábonálló megtartásának nincsenek kifejezett hagyományai. Ettől függetlenül az eseti holtfának, facsonknak is meghagyhatók faegyedek, csopor- kijelölés, meghagyás itt is elképzelhető, különösen akkor, ha konkrét természeti tok. Az akác, bálványfa és más agresszíven terjedő fafaj érték előfordulása kapcsolódik a holt faanyaghoz (szúkárosításra érzékeny esetében viszont csak elhalt faanyagként hagyjunk vissza lucosokban így sem reális ez a célkitűzés, mivel az általános gazdálkodói faegyedet! A fenyők esetében a nyár végi, ősz eleji időszak- gyakorlat itt a száraz, beteg törzseket eltávolítja). ban hagyandó meg földön fekvő, vagy lábon álló holt fa, így a szúkárosítás elkerülhető, illetve a régebben elszáradt, kérgüket ledobott fáknál ez a veszély már nem áll fenn. A faállományhoz kötődő mikroélőhelyek közül a gyérítések jelölése és kivitelezése során tekintettel kell lenni az odúlakó madarak és emlősök számára kiemelt fontosságú odvas és üreges fákra, valamint a ragadozómadár-fészket hordozó fákra. Az odvas-üreges és hasadt-törött fák esetében elegendő az adott törzsek visszahagyása, a rendszeresen használt gallyfészkek közvetlen (kb. egy famagasság sugarú) körzetében viszont célszerű az állományszerkezetet változatlanul visszahagyni, vagyis ilyen esetekben a fészket tartó fa mellett a szomszédos fák is kíméletet érdemelnek. A tisztítások és gyérítések során a fentiek szerint általánosságban kerülni kell az egyenletes hálózatot kialakító, homogenizáló jellegű beavat- kozásokat, törekedni kell a meglevő állományszerkezeti változatosság és mikroélőhely-hálózat megtartására (egy nevelővágás után egy erdő szerkezeti jellemzői elvileg nem romolhatnak). A gazdasági motivációjú beavatkozásoknál azonban óhatatlanul a homogenizálódás irányába hatnak a még nem egyenletes erélyű nevelővágások is, mert elsősorban a főfafajok jó minőségű egyedeinek a fejlődését kívánja az erdőgaz- dálkodó elősegíteni. Egyidejűleg az ezeket elnyomó, fejlődésüket gátló, rossz alakú, sérült, tehát már sok esetben bekorhadó tővel vagy tükör- folttal rendelkező egyedeket, továbbá a sarjeredetű, nagyobb méretű, gazdaságilag kevésbé értékes faegyedeket vágja ki a faállományból, amelyek legtöbbször a szerkezeti változatosságot jelenítik meg a területen. Ezzel szemben a természetvédelmi szempontú motiváció esetében annak a kényes egyensúlynak a ﬁ gyelembevételével kell dolgozni, hogy a faállomány minősége és állékonysága ne romoljon, hanem lehetőleg javuljon, de egyúttal a hiányzó vagy éppen csak jelen lévő strukturális és kompozicionális komponensek kialakulását, megjelenését vagy megőr- zését is tudjuk segíteni. Utóbbi megközelítés a gazdálkodási szemlélettel sok esetben nehezen, vagy egyáltalán nem egyeztethető össze. A nevelővágásokkal kapcsolatos megtartó jellegű intézkedések érvényesítése A nevelővágások során az erdei élőhelyi elemek megőr- részben a természetvédelmi kezelési tervekben, részben a körzeti erdőter- zése a természetvédelmi kezelő szándékával megegyezik. vezések során, részben az erdőgazdálkodók részére kiadandó erdőtervek Az ezt biztosító intézkedések szakmai háttere meg kell, jóváhagyása, illetve az éves erdőgazdálkodási tevékenység bejelentésének hogy jelenjen a természetvédelmi kezelési tervekben és az véleményezése során lehetséges. erdőtervekben.

43c. táblázat. Az élőhelyi elemek megtartásának realitásai gazdálkodási és természetvédelmi motiváció esetén. III. Egészségügyi fakitermelés. Gazdálkodási motiváció Természetvédelmi kezelési motiváció Alapvető elv, hogy védett természeti területeken, őshonos lombos állományokban a lábon álló és fekvő holt fa eltávolítására irányuló ún. egészségügyi fakitermelések mellőzendők, száműzendők. Kivételek a közutak, vasutak, épületek melletti területsávoknál (itt elsődleges a közlekedésbiztonság, vagyoni és személyi biztonság), illetve a rendkívüli volumenű, az állomány egészének fennmaradását veszélyeztető károsításoknál lehetnek (ilyen károsítás volt néhány éve Zalában a zöld karcsúdíszbogár fellépése bükkösökben). Ellenben, ha valamilyen károsító vagy kórokozó fellépése miatt elengedhetetlenné is válik a beavatkozás, a keletkezett holt fa egy részének (min. 5–20 m3/ha) visszahagyása (balesetveszélyt nem jelentő helyszíneken) akkor is szükséges. Abiotikus károsítással érintett erdőkben (a keletkezett mikrohabitatok megtartása A természetes bolygatás miatt gyökértányérostól ki- érdekében) a hasadt, törött, kidőlt, gyökértányérral kifordult törzsek dőlt, törzs-, koronatörött, hasadt faegyedeket, csopor- egy részét (balesetveszélyt nem jelentő helyszíneken) szintén vissza kell hagyni, illetve tokat, foltokat (balesetveszélyt nem jelentő helyszíne- ha csak kis mennyiségű faanyagot ér károsítás (ökológiai megközelítésben: bolygatás), ken) meg kell hagyni. Az így kialakult változatosság akkor az teljes egészében a helyszínen hagyandó. és élőhelyi elemek fenntartása kívánatos. Idegenhonos fafajú állományokban az egészségügyi fakitermelések elvégzése termé- Az idegenhonos faállományokban a B) pontban leírtak szetvédelmi szempontból kevésbé vizsgált kérdés, e helyszíneken az idegenhonos fa- szerinti holt fát – élőhelyfenntartás céljából, mintegy fajok eltávolításának igénye általában felülírja az egyéb élőhelyvédelmi szempontokat. 5–20 m3/ha mennyiségben – szintén meg kell hagyni. Az egészségügyi fakitermelésekkel kapcsolatos természetvédelmi intézkedések érvényesítése, illetve meghatározása a 43b-. táblázatban leírtak- hoz hasonlóan itt is a természetvédelmi kezelési tervekben, a körzeti erdőtervezések során és az erdőtervekben lehetséges, illetve szükséges.

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 107 Szmorad Ferenc és Frank Tamás

43d. táblázat. Az élőhelyi elemek megtartásának realitásai gazdálkodási és természetvédelmi motiváció esetén. IV. Részterületes tarvágások. Gazdálkodási motiváció Természetvédelmi kezelési motiváció Bizonyos idegenhonos fafajú állománytípusok esetében még védett területeken is gyakori megoldás a tarvágásos véghasználat. Alkalmazá- sát elsősorban azokban az esetekben tekinthetjük elfogadhatónak, ahol nem érint nagyobb területet, közvetlen élőhelyvédelmi és fajvédelmi problémát nem vet fel, illetve ahol a tarvágás fokozatos átalakítással (alátelepítéssel vagy betelepedő természetes újulatra alapozott termé- szetes felújítással) való kiváltása nem reális forgatókönyv (akácosok, nemes nyárasok, pusztuló lucfenyvesek stb.). Nagyobb kiterjedésű, a jelenlegi jogszabályi megfogalmazás szerint 3 hektárt meghaladó, tarvágással letermelhető tömbök esetében szük- séges a vágásterületek mozaikos elhelyezése és az egyes állományrészek letermelési sorrendjének megállapítása. Ez az intézkedés persze csak átmeneti jellegű és hatású, hiszen korosztályviszonyoktól, egészségi állapottól, illetve az erdősítések befejezetté nyilvánításától függően elvileg néhány éven belül maga a nagyobb erdőtömb is véghasználatra kerülhet. Erdőrészletléptékben az intézkedés ugyanakkor hatással lehet a mezoklimatikus viszonyok alakítására, illetve egyes (az idegenhonos fafajú állományhoz kötött) élőhelyi elemek jelenlété- nek meghosszabbítására. A véghasználatra kerülő területek térbeli rendjének és letermelési sorrendjének meghatározása alapvetően az előforduló természeti értékek, az egészségi állapot, a termőhely jósága, a vágásérettségi mutató, a munkaszervezés térbeli szempontjai és még néhány egyéb kritérium alapján lehetséges. A beavatkozás tervezésekor érdemes térképi vázlatot használni, amin a terület beosztását, egymás utáni sorrendjét ábrázoljuk, és amin egyszerűen lemodellezzük az évek során kialakuló állapotot. Amennyiben a tarvágásos véghasználatra kerülő állományban őshonos lombos fák és/vagy ezek csoportjai is megtalálhatók, úgy azokat hagyásfaként vagy hagyásfacsoportként ki kell jelölni, és a tarvágás során (lehetőleg a közelükben/alattuk levő cserjeszinttel együtt) vissza kell hagyni. A kijelölésre kerülő és visszahagyandó fák/facsoportok alapvetően őshonos fafajúak legyenek (pl. nemes nyárasok szélén álló füzek-nyárak, akácosban megmaradt/felnőtt cser és mezei juhar csoport). Azt viszont minden esetben szem előtt kell tartani, hogy szálanként (szoliter hagyásfaként) csak életerős, fejlődésre képes koronával rendelkező egyedeket célszerű visszahagyni. Kisebb csoportok visszahagyásánál (5–15 faegyed) a helyi állományviszonyokhoz képest zártabb csoportot részesítsük előnyben, de természetesen ennél jóval nagyobb, több tized hektáros hagyásfacsoportok is visszahagyhatók. A hagyásfák/hagyásfacsoportok kijelölésére irányuló megközelítést abban az esetben is érdemes alkalmazni, ha az őshonos lombos fafajok az idegenhonos fafajú állomány alsó szintjében vannak jelen. Ilyenkor előállhat az a helyzet is, hogy az alsó szintű fák foltjai alatt (különö- sen, ha őshonos cserjéket is sikerül visszahagyni) nem szükséges az erdősítést elvégezni, ellenben a fi atal erdősítés máris kétkorú, mozaikos állományként értékelhető. Még egy mesterséges erdőfelújításban, például nemes nyár szerkezetátalakítása során is lehet olyan erdei élőhelyi komponens megőrzéséről, fenntartásáról gondoskodni, mint egy-egy nemesnyár-csoport (legalább 4–10 faegyed) meghagyása hektáronként, az esetleg meglévő facsonkok feltétlen meghagyásával együtt. Emellett kímélendő élőhelyi elemként értékelhető, agresszíven nem terjedő fafaj néhány egyede (pl. idős, üreges erdeifenyő) szoliterként is meghagyható. Az idegenhonos, nem agresszíven terjedő fafajokból kijelölt hagyásfacsoportnak fontos élőhelyi szerepe lesz (még fenyő hagyásfa esetén is) a felcseperedő fi atal, homogén faállományban. Eleinte, mint nagyméretű fák, majd idővel lábon álló holt faként, facsonkként vagy földön fekvő holt faként biztosan növelik az egyébként homogén fi atalos, szerkezeti és biológiai diverzitását. Amennyiben a tarvágásos véghasználatra kerülő állományban nincsenek őshonos lombos fák, ellenben az erdőnek van őshonos fajokból álló cserjeszintje, úgy kisebb foltokban (szegélyeken, sziklakibúvásos-kőgörgeteges részeken, források körül, patakok mentén stb.) a cserje- foltok visszahagyása is jelentős élőhelymegőrző erővel bírhat. A természetes felújításokkal járó véghasználatok esetében a természetvédelmi intézkedések érvényesítése, illetve meghatározása itt is a természetvédelmi kezelési tervekben, a körzeti erdőtervezések során és az erdőtervekben lehetséges, illetve szükséges.

Motivációtól függetlenül a különböző faanyag- tömörítik, durván bemélyülő keréknyomokat nem mozgatási technológiák alkalmazásának és a szüksé- hagynak, illetve amelyek a faanyagot teljes egészében gessé váló készletező helyek, rakodók elhelyezésének, megemelve (a feltalajt és a visszamaradó állományt kialakításának szempontjai többé-kevésbé egységes egyaránt kímélve) közelítik. Leginkább kíméletlen irányelvek alapján értelmezhetők. alkalmazást a közelítő traktorral vagy univerzális traktorral dolgozó, teljes fát mozgató (a fák korona- B) Faanyag-mozgatási technológiák alkalmazása részét talajon vonszoló) rendszerek jelentenek, ettől Amennyiben egy-egy beavatkozást követően az erdei a módszertől távolodva az egyes technológiák egyre élőhelyen kitermelt (ledöntött) faanyag részbeni ki- kedvezőbb feltételeket teremtenek az élőhelyi elemek szállítására is sor kerül, úgy a feltalaj szerkezetének és az élőhelyi mozaikosság megóvásához. és humuszos szintjének megőrzéséhez, az eróziós fo- A tő melletti felkészítés nem igényel vonszolást, lyamatok és a talajtömörödés elkerüléséhez, továbbá itt a faanyag kis tételben, már biztosan megemelve, a talajfelszínhez kötődő mikrohabitatok (pl. kőtörme- tengelyen jut ki az erdőből. A rövid faanyag kíméle- lékes lejtők, kis vízállások, vízerek, források, mohás tes kihordása kézi rakodással kombinálva történhet talajfelszínek) megtartásához egyaránt kíméletes fa- lóvontatású közelítő kerékpárral, kis teherbírású anyag-mozgatási rendszerek alkalmazása szükséges. járművekkel, vagy akár vasló, illetve ún. kerekesló Kíméletesnek nevezhetők azok a közelítési meg- segítségével is (34. fénykép). Teljes egészében gépesí- oldások, melyek a talajfelszínt számottevően nem tett megoldás a rövid választékok közelítő traktorral

108 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdők kezelésének gyakorlata

44. táblázat. A természetes erdőfelújítások és a folyamatos erdőborítást biztosító kezelések jelölésének és kivitelezésének néhány szempontja. Természetes felújítások jelölése és kivitelezése Folyamatos erdőborítást biztosító beavatkozások A felújítást generáló beavatkozások (pl. lékvágás, csoportos bontás) bizonyos A folyamatos erdőborítást biztosító erdőkezelés során mértékig kedvezően hatnak az állományok természetességi mutatóira, viszont kézenfekvő a meglévő élőhelyi elemek megtartása, a felújítási folyamat előrehaladtával a korábbi kompozicionális és strukturális miközben az erdő megújuló képessége és a természetes jellemzők jelentősen megváltoznak. Mindezek miatt a gazdálkodási célzattal erdődinamikai folyamatok érvényesülnek. A beavatkozá- kezelt állományokban a felújítások során a korábban jelen levő élőhelyi elemek soknak a zárt erdei élőhelyet feldaraboló, fragmentáló megtartása csak korlátozottan lehetséges. hatása elenyésző (esetleg közelítő nyom kialakításánál), de gyakorlatilag inkább nincs. Egyes élőhelyi elemek további, részleges megtartását (és az idős fák magszóró szerepének időbeni meghosszabbítását) teszi lehetővé a felújulás folyamatát érdemben nem befolyásoló elegyfák (vadgyümölcsök, szilek, juharok stb.) szór- ványos meghagyása a fokozatos felújító- és szálalóvágások kezdeti szakaszában. A felújítási folyamat során ugyancsak megőrzendők (legalább részben) a vastag, álló holt fák (kiszáradt idős törzsek), az odvas-üreges fák, jelentő- sebb kiterjedésű védőövezettel a gallyfészket tartó fák. Ezenfelül a felújítási célzatú beavatkozások során védelmi funkcióval (pl. vízmosásos árok mentén, forrás mellett, sziklakibúvásos részeken, véderdő jellegű foltokban stb.) vagy egyfajta élőhely-menedékként maradhatnak vissza jelentősebb (akár 5–10%) területi arányt képviselő hagyásfacsoportok (cserjés aljnövényzettel együtt). A természetes felújításokkal járó véghasználatok esetében a természetvédelmi A folyamatos erdőborítást biztosító kezelésnek a termé- intézkedések érvényesítése itt is a természetvédelmi kezelési tervekben, a körzeti szetvédelmi kezelési tervekben és az erdőtervekben kell erdőtervezések során és az erdőtervekben lehetséges. megjelennie. való kiszállítása, amikor is a felhalmozott egységra- csak kisebb rakomány esetén és csak a legritkább katokat csörlővel emelik meg. A hosszúfában vagy esetben, nagy odaﬁ gyelés mellett tud elfogadható hosszú választékban való kihordás speciális gépe a kíméletességű megoldást biztosítani. forwarder, mely csekély talajterhelése révén szintén Külön említést érdemel még a kötélpályás közelí- kíméletes megoldást jelenthet. tés, mely a faanyagot (hosszúfát vagy hosszú válasz- A kitermelt fa közelítő nyomra, illetve rakodóra jut- tékot) közvetlenül a tő mellől, vagy rövid vonszolást tatása leggyakrabban vonszolással történik. A von- követően, de teljes egészében megemelve viszi ki az szolásos technológiák közül a lovas (fogatos) közelítés erdőből. A kötélpályás rendszerek különleges mű- (35. fénykép) részben az igásállatok nem létező talaj- szaki megoldásokat igényelnek, s ezért hazánkban terhelése, részben a vonszolható faanyag mennyisége alig vannak jelen. Különleges feladatok elvégzéséhez és dimenziói miatt lehet kedvező megoldás, különö- használhatók, elsősorban a lejtviszonyok függvé- sen akkor, ha az nem teljes fában, hanem hosszúfá- nyében. Feltáró hálózat, közelítő nyomok hiányában ban történik, illetve ha a törzs elejét egy rönk moz- ugyanakkor ez a technológia is reális megoldást adhat. gatásra kialakított kerékpár segítségével megeme- Az egyes közelítési technológiák kíméletességét az lik. Az univerzális traktorral vagy közelítő traktorral alkalmazás időpontjában fennálló talajállapottal együtt végzett vonszolásos (hosszúfát mozgató) közelítés lehet értékelni. Felázott, süppedős talajon majdnem

35. fénykép. Lovas közelítés alkalmazása nevelővágásban (For- 34. fénykép. „Kerekesló” alkalmazása rövid faanyag közelítésé- rás: www.fataj.hu). hez (Forrás: www.husquarna.hu).

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 109 Szmorad Ferenc és Frank Tamás minden megoldás károkat okoz, ugyanakkor száraz nyomokat kijelölni, s arról (továbbá az alkalmazandó és/vagy fagyott, havas talajon többféle közelítési fakitermelési és közelítési technológiáról) a kivite- technológia is kíméletes lehet. Összességében a leg- lezőnek az ún. műveleti lapon írásban is tájékozta- kisebb közelítési károkkal a nyár végi, kora őszi szá- tást adni. Védett területeken – indokolt esetben – a raz periódusokban és a téli, fagyott, havas talajviszo- nyomvonalak kijelölését egyéb természetességi beso- nyok mellett lehet számolni. rolású területeken is meg kell követelni! Védett területek vonatkozásában az egyes erdei Az épített közelítő nyomok az erdő rendeltetés- élőhelyeken lehetséges/elfogadható közelítési tech- szerű használatát akadályozó, igénybevétellel járó nológiák szabályozására részben a körzeti erdőtervek (külön erdészeti hatósági engedélyhez kötött) erdé- összeállítása során, részben egyedi hatósági ügyek szeti létesítmények, amelyeket több éven át ismétlő- keretében van lehetőség. dő gépjárműforgalom céljára – idegen anyag elhe- lyezése és tömörítése nélkül, de a talajfelszín meg- C) Közelítő nyomok kijelölése bontásával – hoztak létre, de területe a használat Amennyiben egy erdőterületen faanyag-kiszállítás megszűnése után újraerdősítésre alkalmas állapotban történik, a kíméletes közelítési technológia megvá- marad, vagy azzá tehető. Az épített közelítő nyomok lasztása mellett szükség van a legkevésbé problémás, kialakításával kapcsolatos élőhelyvédelmi (és esetleg élőhelyvédelmi és fajvédelmi sérelmekkel nem járó fajvédelmi) szempontok az egyedi hatósági eljárások közelítési nyomvonalak és faanyag-felkészítő helyek során érvényesíthetők. (rakodók) kijelölésére is. Az állományon belüli közelítő nyomok kijelölésé- D) Rakodók kijelölése nek alapvető természetvédelmi szempontja, hogy A faanyag-felkészítés helyszíne (rakodó) lehetőség a nyomvonal az értékes élőhelyi foltokat, az élő- szerint legyen minél közelebb a fakitermelés helyszí- helyekhez kötődő ritka, védett, veszélyeztetett, néhez. A felkészítő- és rakodóhelyekről a faanyagot Natura 2000 jelölő fajok előfordulási és szaporodási már minden esetben tengelyen szállítják tovább, így a helyeit, populációit kerülje el. vonszolásos faanyagmozgatásból származó potenciá- Az élőhelyi és fajvédelmi szempontok mellett a kö- lis vagy tényleges károsítás a közelítési távolság csök- zelítő nyomok kijelölésénél szem előtt tartandók a kentésével visszafogható. terepviszonyok is. A meredekebb oldalakon szint- A közelítési távolság rövidítése kapcsán legoptimá- vonalra merőlegesen vezetett nyomvonalak a kö- lisabbak az ún. tő melletti felkészítéshez kapcsolódó, zelítő járművek által okozott keréknyomok révén a állomány alatt elhelyezett rakodók. Ezek alkal- későbbiekben eróziós árkok (vonalas erózió) kiala- mazása ugyanakkor csak olyan mennyiségű faanyag kulásához vezethetnek. A szintvonal mentén vezetett kitermelése esetén reális, melyhez a kíméletes, ten- nyomvonalak jelentősebb keresztdőlésű területeken a gelyen való kiszállítás technológiai háttere is adott talajfelszín megbontásával járó (ún. épített) közelítő (tehát például nagy talajterhelésű tehergépkocsival az nyomok kialakításának igényét vethetik fel, melynek erdőtalaj védelme érdekében állomány alól inkább elkerülése a humuszos feltalaj védelme (a fokozot- ne történjen faanyag-kiszállítás). tabb bolygatások és az eróziós folyamatok elkerülé- A rakodók elhelyezésénél – történjen az állomány se) érdekében mindenféle erdei élőhelyen indokolt- alatt vagy azon kívül – szintén fontos szempont az nak tekinthető. értékes élőhelyfoltok (állományon belüli gyepfoltok, A közelítő nyomok kijelölésének további szempont- ritka-védett fajoknak otthont adó állományrészek ja, hogy azoknak a kifejezetten visszahagyásra szánt stb.) elkerülése. Egyes vidékeken általános gyakorlat faegyedeket és facsoportokat (böhönc, famatuzsálem, (vagy korábban az volt) az erdők közé ékelődő gye- ritkább elegyfa csoportja, idősebb hagyásfákból álló fa- pek, tisztások, cserjések rakodóként való alkalmi csoport stb.) olyan mértékben el kell kerülniük, hogy használata. Ez a megoldás élőhelyvédelmi szempont- az esetleges kéregsérülések elkerülhetők legyenek. ból erősen kifogásolható, mivel éppen az erdőtöm- A közelítő nyomok a vonatkozó jogi szabályozás bökön belül kis területi hányaddal jelen levő nyílt (és szerint az erdő tartós igénybevételével nem járó, az sok szempontból sérülékeny) élőhelytípusokat érin- erdő talaján, a talajfelszín építési jellegű megbon- ti. Rakodó elhelyezése esetén ezeken a helyszíneken tása, illetve idegen anyag elhelyezése nélkül ki- a cserjék kivágása nem élőhelyvédelmi szempontok alakított nyompályák, melyeket alkalomszerű terepi alapján történik, a keréknyomok a felszínt összeszab- anyagmozgatás céljára létesítenek, és amelyek terüle- dalják, a fűrészpor, kéreg és ágtörmelék a növényze- te a használat megszűnése után újraerdősítésre alkal- tet elfedi, a taposás-bolygatás gyomosodáshoz, az mas állapotban marad, vagy azzá tehető. A közelítő előforduló ritka-védett fajok populációinak károso- nyomok nem minősülnek erdészeti létesítménynek, dásához vezethet. így azok létesítését és megszüntetését nem kell enge- Rakodók kialakítására az elmondottak miatt első- délyeztetni. A természetes erdő, természetszerű erdő sorban olyan helyszíneken kell/lehet sort keríteni, és származékerdő minősítésű állományokban a faki- ahol a korábban is intenzívebben használt felülete- termelési munkák előtt kötelező azonban a közelítő ken kívül további, újabb terület igénybevételére nem

110 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdők kezelésének gyakorlata kerül sor. Mindezek alapján rakodók kijelölésére cse- ra kijelölt és kiépített, értékesebb növényzetet nem kély élőhelyvédelmi kockázattal ajánlhatók a közelí- hordozó, önálló (egyéb) részletként elhatárolt erdei tő utak szegélyei, a szélesebb nyiladékok és utak farakodók és készletező helyek. mentén húzódó árkok (utóbbi esetben az árkokat A rakodók elhelyezésére vonatkozóan külön jog- megfelelő megoldással át kell hidalni). Emellett ter- szabályi kötelmek nincsenek, az elhelyezésükkel kap- mészetesen alapvető élőhelyvédelmi problémák nél- csolatos természetvédelmi szempontok viszont a kö- kül használhatók az évtizedekkel ezelőtt erre a cél- zelítő nyomokkal összefüggésben érvényesíthetők.

5.2. Az elvárható élőhelyi állapot közelítése: az erdei élőhelyi elemek fejlesztése, bővítése Védett természeti területeken az aktuális erdőállapot A) Őshonos és idegenhonos fafajok, cserjék, illetve (kor, szerkezet, fafajösszetétel stb.) alapján erdőtípus- más inváziós növények tól függetlenül meghatározható, illetve felvázolható Az erdőterületen – tisztás foltokban, állománysze- egy minimálisan elvárható élőhelyi állapot. Ennek gélyeken – megtelepedett inváziós cserjefajok és az élőhelyi állapotnak azokat az alapvető élőhelyi ele- lágyszárú növényfajok visszaszorítását alapvetően meket kell(ene) magába foglalnia, amelyek nagyobb mechanikai úton kell megkísérelni. Mechanikai esz- költség és különösebb erőfeszítés nélkül, leginkább a közökkel el nem hárítható problémák esetén a vegy- korszerű erdőművelés szemléletéből fakadóan, vagy szerezés lehet még hatékony megoldás. A kijuttatás természetvédelmi kezelési motiváció következtében történhet az egyedek ecsetelésével (sebzési felületen, megőrizhetők és/vagy létrehozhatók. Az elvárható levélen, tuskón), vagy pontszórásos módszerrel az élőhelyi állapotnak az alapja a már meglévő élőhelyi asszimiláló felületet érintve. elemek fenntartása (lásd 5.1.), a továbblépéshez azon- A kisebb elegyarányban, vagy a cserjeszintben elő- ban élőhely-fejlesztési beavatkozások is szükségesek. forduló idegenhonos, inváziós fafajokat, amelyek terjedését meg kell akadályozni, szintén mechanikai úton, vagy ha az nem hatékony, egyedi vegyszerezé- 5.2.1. Fontosabb élőhely-fejlesztési si módszerekkel szoríthatjuk vissza. A cserjeszintben beavatkozások erdőtervi előírás nélkül is dolgozhatunk, ápolhatunk – csak a vegyszerezési engedélyt kell beszerezni – a fa- Az élőhelyi elemek fejlesztésének, bővítésének lehe- állományban fakitermelési előírás nélkül azonban fát tőségét a gazdálkodási és a természetvédelmi motivá- nem termelhetünk ki. Utóbbi esetben erdőterv-módo- ció szerint az egyes jellemző erdőművelési és fahasz- sításra irányuló kérelem benyújtását, és annak engedé- nálati műveletek szempontjából rendszerezzük (45. lyezését követően, egyéb termelés során termelhetők táblázat). ki az idegenhonos faegyedek. A törzseket már a kiter- melésüket megelőzően lábon (fúrásos módszerrel) el- száríthatjuk, hogy ne csak a magszórásukat, hanem a 5.2.2. Speciális természetvédelmi sarjról történő további terjedésüket is megakadályozzuk. kezelési beavatkozások Az őshonos elegyfafajok hiánya esetén, amikor gyakorlatilag elegyetlen a faállományunk, kisebb lé- Az előzőekben nem tárgyalt, munkaműveletektől, er- kekbe, záródáshiányos foltokba egyedi védelemmel dőművelési és fahasználati beavatkozástól, illetve er- ellátott elegyfacsoportokat telepíthetünk az állomány dőtervi előírástól függetlenül, illetve annak módosítá- alá. Ezt megtehetjük ﬁ atalosokban, rudaskorú erdők- sával alkalmazható, a legismertebb élőhelyfejlesztést ben vagy idősebb faállományok újulati szintjében is. szolgáló teendőket vesszük itt sorra, rövid magyará- A beültetett elegyfacsoportokat folyamatosan segí- zatokkal és gyakorlati vonatkozásokkal. Fontosnak tenünk kell fejlődésükben, és a vadkár elleni védel- tartjuk megjegyezni, hogy az alábbiakban ismertetés- met is biztosítani szükséges számukra. A facsemeték re kerülő – néha kissé szélsőségesnek tűnő – meg- egyedi, mechanikai védelmét biztosító hálók, a törzs oldások a hagyományos erdészeti szemlélettől és védelmét biztosító mandzsetták stb., a kereskedelem- gyakorlattól erősen eltérnek, a gazdálkodás általános ben kapható anyagok, eszközök. Emellett házilag elő- szempontrendszerét felülírják, de minden esetben állított védőeszközökkel is dolgozhatunk: ha például az erdő stabilitását és diverzitásának növelését szol- a kis fácskák köré háromszögben, min. 1,30–1,50 mé- gálják. A csoportosítás alapja a kompozicionális és a teres fakarókat ütünk, és azokat három–négy helyen strukturális összetétel. erősebb dróttal összekötözzük, a törzs hántáskárral szembeni védelmét biztosító egyszerű építményt kapunk. Kisebb (100–250 m2) lékek, újulatcsoportok

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 111 Szmorad Ferenc és Frank Tamás

45. táblázat. Az élőhelyi elemek fejlesztésének realitásai gazdálkodási és természetvédelmi motiváció esetén. Gazdálkodási motiváció Természetvédelmi kezelési motiváció A) Az erdősítés-ápolások Az élőhely-fejlesztés kapcsán nem releváns. Az egyöntetű ﬁ atalos homogén záródását különböző erélyű belenyúlással megtörjük, ezáltal is javítjuk a szerkezetét. A lazább záródású kis foltokat, „lékeket” nem engedjük teljesen visszazáródni. A már jelen lévő, az átlagostól jelentősen nagyobb méretű, gyorsabban fejlődő ősho- nos faegyedeket, csoportokat megkíméljük – olyan mértékig, hogy ne veszélyeztessük a termőhelynek megfelelő, mageredetű célállomány kialakulását – és adott esetben (alacsony elegyarány, kis hektáronkénti darabszám) meg is segítjük ezeket. B) A nevelővágások A nevelővágások végrehajtása során lehetőség nyílik számos élőhelyi komponens kialakítására, illetve kialakulásának elősegítésére (pl. lábon álló, földön fekvő holt fa készítése lehetőleg a vastagabb átmérőcsoportokból javasolt stb.) A ﬁ atal, középkorú, egyenletesen záródott, nagy tőszámú faállományainkban (például elegyetlen bükkösökben) térben változó erélyű fakitermeléssel tudjuk a változatosabb záródást kialakítani. Ezt léknyitásokkal kombinálhatjuk (kezdetben max. 3–5 lék/ha; 150–400 m2-es lékek termőhelytől, famagasságtól függően). Ezáltal az őshonos fafajból álló homogén szerkezetű, egykorú faállományok szerkezeti változa- tosságát növelhetjük, és elindíthatjuk a folyamatos koreloszlás irányába. A megkímélt, őshonos, lágy lombos elegyfafajok (kecskefűz, rezgő nyár stb.) egy- egy nagyobb méretű egyedét lábon álló holt fának meg kell gyűrűzni, mert ezekben fognak az első odúk kialakulni. A potenciális értékfaként fenntartandó faegyedek fejlődését elősegíthetjük oly módon is, hogy az őket elnyomó rossz alakú, erőteljesebb koronájú, vagy nagyobb méretű, böhöncösödő vagy böhönc egyedeket lábon álló holt fának meggyűrűzzük. Az erőteljesebb fejlődésű sarjcsokrokból egy-egy vastagabb törzs lábon álló holt fának szintén meggyűrűzhető, ahelyett, hogy kivágnánk. Az előforduló tuskósarjcsokrok vagy duplatörzsű egyedek egy-egy törzsének levágását követően a megmaradó törzscsonk vagy tuskó elhal és korhadásnak indul, s ezáltal egy új mikrohabitat kialakulását tudjuk elősegíteni. Duplatörzsű egyedek esetében csak akkor járjunk így el, ha a két törzs jelentősen eltérő fejlődésű. A levágásnál javasolt minél magasabb tuskót, illetve törzscsonkot hagyni! Az esetleg hiányzó holt faanyagot pótlandó, a főállomány egy-egy faegyedét lábon meg kell gyűrűzni, illetve egy-egy egyébként is kivágandó vastagabb törzset földön fekvő holt fának le kell dönteni. Ezeket a beavatkozásokat idegenhonos fafajú faállo- mányokban is meg lehet tenni. Fenyők esetében inkább az ősz eleji időszakban tegyük meg mindezt, hogy a szúkárosítás elkerülhető legyen. Odvas fa hiányában törzssebzéssel, tükörfolt mesterséges kialakításával, vagy egy-egy vastagabb alsó koronaág palást menti levágásával, illetve a már korábban említett faegyedek lábon történő elszárításával érhetünk el hosszabb távra szóló eredményt. A gyorsabban odvasodó lágy lombos fafajok esetében alkalmazva ezeket a kezeléseket hamarabb érjük el bekorhadt üregek, odvak kialakulását. C) Egészségügyi fakitermelések Az élőhely fejlesztés kapcsán nem releváns. D1) A természetes felújítások jelölése és D2) Folyamatos erdőborítást biztosító erdőkezelési beavatkozások kivitelezése kivitelezése Az élőhelyfejlesztés kapcsán nem releváns. A folyamatos erdőborítást biztosító erdőkezelés során a beavatkozások elsősorban a szerkezeti és a fajösszetételi változatosság növelését szolgálják. E) A részterületes tarvágások, szerkezetátalakítások Az őshonos fafajjal történő fafajcserés átalakításnak (szerkezetátalakítás) hosszú távon jelentős hatása van az élőhely fejlesztésére. védelme 120 cm magas vadkárelhárító kerítéssel is A természetes erdőtársulásra jellemző cserjefajok biztosítható, amelynek a létesítése csak bejelentési sok védett, egyébként őshonos fafajokból álló erdő- kötelezettséggel jár az erdészeti hatóság felé. ből hiányoznak. A spontán kialakult záródáshiányos Természetes erdőszegélyüket elvesztett erdők sze- foltokba, lékekbe a jellemző vagy inkább a ritkább gélyébe, a természetes erdőtársulásra jellemző ősho- cserjefajok mozaikos visszatelepítésével és vadkár el- nos cserjék visszatelepítésével gyorsíthatjuk meg az leni védelmével jelentősen meggyorsíthatjuk a cser- erdőszegély regenerálódását. A vad elleni védekezés- jeszint regenerálódását, illetve a változatosabb struk- ről itt sem szabad megfeledkeznünk. túra kialakulását.

112 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdők kezelésének gyakorlata

B) Faállomány-szerkezeti elemek dokolt a lágy lombos fafajok egyedeit fejlődésükben A lékek kialakítása kedvező és viszonylag gyorsan segíteni. Például a harmadrendű fának számító kecs- (már akár a következő vegetációs időszakon belül) kefűz egy idő után alászorul, a körülötte növekedő fi - érvényesülő hatású beavatkozás egy homogén, fi atal atal fák koronája összezár, és a kecskefűz hamarosan (vékony- vagy vastagrudas) vagy akár egy idősebb, elpusztul. Ezzel ugyan (habár még nem túl méretes) egyenletesen zárt faállományban. Egyenletesen záró- holt faként növeli az élőhely változatosságát, de ked- dott faállományainknál kisebb-nagyobb facsoportok vezőbb, ha ez a folyamat később következik be. Azért kivágásával nyithatunk lékeket. A lékek ugyanis nem- fontos egyes egyedek fejlődésének megsegítése, illet- csak a folyamatos erdőborítást célzó újulatcsoportok ve koronájuk kibontása, hogy a faegyed tovább éljen, megjelenése szempontjából viseltetnek különleges méretében növekedjen, és lassan, nagyobb méretű jelentőséggel egy homogén, zárt fi atal-középkorú – faként (odvasodással, taplógombák megtelepedésé- legtöbbször „élőhelyi sivatagnak” tekinthető – faállo- vel) következzen be hanyatlása és pusztulása. Így jó- mányban, szerepük ennél többrétű. Számos növény val hosszabb ideig biztosíthatja a védett lepkék, ritka – és állatfaj megtelepedését teszik lehetővé, amelyek gombaközösségek vagy a xilofág rovarok kifejlődésé- egyébként hiányoznának az életközösségből. Többek hez az élő – és táplálkozóhelyet, illetve a fi atal faál- között nagyobb mennyiségben rovar – és más táp- lományban hamarabb nyújt lehetőséget az odúlakók lálékforrást biztosítanak a madarak és a kisemlősök megtelepedésére, biztosítva a fészkelőhelyet. Hason- számára (Somogyi és mtsai 2000). ló okok miatt célszerű például a rezgő nyárak, nyírek A nagyméretű, idős faegyedek jelenléte, illetve ez- egyedeinek, illetve kisebb csoportjainak fenntartása, zel összefüggésben a faállomány-szerkezet méretbeli fejlődésének segítése is. változatossága egyes élőlénycsoportoknál nagyobb A lassú növekedésű fafajok nagyobb méretű, sok- jelentőséggel bír, mint a kompozicionális összetétel szor tuskósarj-eredetű, böhöncösödő egyedei is be- változatossága (Somogyi és mtsai 2000). Emiatt kü- tölthetnek fontos szerepet az élőhelyi változatosság lönös fi gyelmet kell fordítani minden őshonos fa- növelésében, különösen ott, ahol a faállomány kora fajú, nagyobb méretű faegyed (például nagy rezgő és homogenitása miatt a lassan növő főfafajok egye- nyár és kecskefűz egyedek) fenntartására, megkí- deinek diff erenciálódására, odvasodására, többrétű mélésére a fahasználatok során! élőhelyi funkciójára csak hosszabb távon számítha- A famatuzsálemek (öreg, nagyméretű fák) gyors tunk. Néhány ilyen faegyed fejlődését segíteni ugyan- pusztulása várható a homogén szerkezetű, záródott úgy szükséges, mint a fentiekben említett gyors növe- fi atalabb (nevelővágás-korú) faállományokban, ha a kedésű elegyfafajokét. koronájukba benövő és az őket közvetlenül körülvevő Odvas fák hiányában további lehetőség egy-egy fi atal faegyedeket nem távolítjuk el. A beavatkozással faegyeden a létráról elérhető alsó, vastagabb koro- a száradó, nagy koronáknak több fényt juttatunk, ez- naágak törzs melletti levágása (sokszor ilyen ágak által azoknak lehetőségük lesz a túlélésükhöz szüksé- leszáradását, bekorhadását követően alakulnak ki a ges asszimiláló felületet regenerálni, fejleszteni. fészekodvak). Ezzel sebzést alakítunk ki a törzsön, A meredek, nudum talajvédelmi erdőkben az esés- aminek az odvasodására – különösen, ha harkályok irányra merőlegesen földre döntött fák a talajeró- is besegítenek – nagy esélyünk van. zió elleni védelmet is szolgálják, a vadtaposási kárt A törzsön kialakuló tükörfoltok sok xilofág rovar mérsékelik, az erdő megújulását biztosító facsemeték számára szükséges, speciális mikrohabitatok. Ilyen megjelenését, fejlődését elősegítik. Erdőterv-módosí- tükörfoltot szintén a törzs sebzésével, a kéreg lehántá- tási eljárást követően bejelentett, egyéb termelés ke- sával tudunk kialakítani a törzs különböző magassá- retében történhet meg az adott faegyedek tőtől való gában. Ezek is lehetnek a későbbiekben odúkialakulás elválasztása, földre döntése. Ez idegenhonos fafajú helyei, mert a tükörfoltok jelenlétéhez kötődő fajok talajvédelmi erdőkben is javasolható beavatkozás. több generációja is kifejlődhet az adott törzsben, így A nagyobb méretű holt fák képződését, a természe- a tükörfolt idővel odúvá alakulhat át (Csóka és mtsai tes odvak kialakulását elősegíthetjük a könnyebben 2000). odvasodó, gyorsabban növő, őshonos elegyfafajok A földön fekvő és álló holt fa hiánya esetén külön- (madárcseresznye, bibircses nyír, törékeny fűz, kecs- böző mintázatokban (szórtan, kisebb laza csoportok- kefűz, fehér fűz, rezgő nyár, fehér nyár, fekete nyár, ban) dönthetünk a földre többféle átmérőcsoportból kislevelű hárs, nagylevelű hárs stb.) alsó szintbe tele- faegyedeket. Álló holt fát a lábon álló egyedek tőhöz pítésével, vagy a közbeszorult egyedek megsegítésé- közeli gyűrűzésével tudunk előállítani, vagy néhány vel (utóbbi beavatkozás legtöbbször egy-egy mellet- törzset döntéskor felakaszthatunk a szomszédos fa- tük álló faegyed kivágását jelenti). A fi atal – és közép- egyed korona- vagy ágvillájába, így az álló holt fához korú, jellemzően homogén szerkezetű faállományok- közel hasonló pozíciójú törzset kapunk. A holtfa-ké- ban, ahol lehetséges a szerkezeti diverzitás mielőbbi szítésnél a fafajok aránya tekintetében követhetjük a növelése és az elegyesség biztosítása, a gyorsabban meglévő elegyarányt. odvasodó és ezáltal fészkelő- és élőhelyet hamarabb Az idősebb, vastagabb faállományokban végzett fa- nyújtó, méretesebb fák megjelenése érdekében in- kitermelések esetén helyenként egy-egy 70–100 cm

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 113 Szmorad Ferenc és Frank Tamás magas tuskót is hagyjunk vissza. Célszerű ezt a be- terséges úton történő előállításukra is van lehetőség, korhadt tövű vagy kimondottan terpeszes faegyedek vagy gépi munkával, vagy felázott talaj mellett kézi esetében alkalmazni, ahol a vágáslap egyébként is csörlővel kiborítható egy-egy faegyed vagy kisebb magasabbra kerülne. csoport. Ez a beavatkozás a kisebb méretű, ﬁ atalabb, A talajszintben hiányzó búvó- és élőhelyek számát nevelővágás korú faállományok esetében egyszerűb- jelentősen növelhetjük, ha a földre döntött törzsek ben megvalósítható. koronarészéből levágott ágakból és gallyakból ki- A hiányzó cserjeszint esetén a lehetséges tenniva- sebb-nagyobb rőzsecsomókat rakunk össze. Ezek a lókról a kompozicionális összetétel javítását taglaló rőzsecsomók számos kisemlős, kétéltű, hüllő, puha- korábbi bekezdésben tettünk említést. testű, rovar stb. búvó- és élőhelyéül szolgálhatnak. Szintezettség nélküli, homogén faállományoknál a A természetes bolygatás következtében összebo- szerkezeti változatosságot szolgálják a törzsön végig rult, törzstörött facsoport hiánya esetén lehetőségünk fattyúhajtásodott, illetve sok korona alatti oldalággal van (a földön fekvő holtfa-előállításához hasonlóan) rendelkező faegyedek, például az ágas-bogas böhönc földre dönteni néhány faegyedet úgy, hogy lehetőleg jellegű egyedek. Ezeket feltétlenül kímélni kell. keresztül-kasul egymáson feküdjenek. A törzstörést Az erdei vízfolyások, vízállások, források védel- úgy tudjuk legegyszerűbben imitálni, hogy 3–5 méter me érdekében folyamatosan biztosítani kell felet- magasságban egyszerűen „lefejezzük” a fát (Csóka és tük a lombkoronaszint záródását. A forráskifolyók, mtsai 2000). Az így kialakított törzscsonkok a termé- láposodó kifolyások vaddisznó elleni védelmét szol- szetes csonkokhoz hasonlóan töltik be a szerepüket. gálhatja egy-két távolabb álló faegyed koronával való A gyökértányérostól kifordult faegyedek előfordu- bedöntése a forráslápba, forrás-kifolyásba. E műve- lását a természetes bolygatások, azon belül leginkább letnél ﬁ gyelemmel kell lenni arra, hogy a koronazá- a széldöntések következményeként várhatjuk. Mes- ródás az élőhely felett számottevően ne csökkenjen.

5.3. A fafajcserés átalakítások végigvitelének kérdései Védett természeti területeken mind a természetes Összességében a fafajcserés átalakításokra többféle folyamatokra alapozott, folyamatos erdőborítást biz- megközelítés lehetséges, közülük a leggyakrabban tosító erdőgazdálkodás, mind a természetvédelmi felmerülő eseteket – a drasztikus következményekkel erdőkezelés esetében alapvető célkitűzés, hogy távla- járó beavatkozásoktól a kíméletesebb, fokozatosab- tilag a termőhelyi viszonyoknak megfelelő, őshonos ban közelítő megoldások felé haladva – az alábbiak- fafajokból álló erdőket alakítson ki és tartson fenn. ban részletezzük. Ennek megfelelően az adott földrajzi tájegységben nem őshonos (idegenhonos), illetve az adott termő- A) Fafajcsere tarvágás és mesterséges erdősítés alkal- helyi szituációban nem természetes előfordulású mazásával (termőhelyidegen) fafajokat az állományokból – egy A tarvágással indított fafajcserés átalakítás elsősor- lépésben vagy fokozatosan – el kell távolítani. Az ide- ban az agresszíven terjedő idegenhonos fafajok genhonos és termőhelyidegen fafajok előfordulási (akác, bálványfa, amerikai kőris, zöld juhar), a ne- arányától függően az elvégzendő feladat jellege ter- mes nyárasok és a lucfenyvesek nagyobb területű, mészetesen erősen különbözhet. A szórványos, illet- elegyetlen vagy közel elegyetlen állományai esetén ve kisebb csoportokra, foltokra korlátozódó előfor- alkalmazható megoldás. A fokozatos, több lépésben dulások általában nevelővágások során vagy célirá- végezhető átalakítási munkák megvalósítását ezek- nyos egyéb termelésekkel könnyen felszámolhatók, ben az esetekben – kivéve például a lucfenyveseket amennyiben azonban ezek a fafajok az állományban és egyes hullámtéren kívüli nemes nyárasokat – rész- vagy az állomány egy részén már domináns fajokká ben az inváziós fafajok nem teszik lehetővé. Az át- válnak (~50% feletti arányt érnek el) fafajcserés át- alakítás miatt megnyitott területeken ugyanis ezek a alakításokat kell végeznünk. fafajok sarjak és/vagy magszórás révén azonnal meg- A fafajcserés átalakítások alapvetően a kompozi- jelennek, és gyorsabb növekedésük révén az őshonos cio nális jellemzők megváltoztatását célozzák, ugyan- fafajú magoncok vagy ﬁ atal egyedek fejlődését kez- akkor fontosnak tartjuk kihangsúlyozni, hogy bizo- dettől fogva akadályozzák, illetve lehetetlenné teszik. nyos esetekben a fafajcsere a faállomány-szerkezet A lucosokban az egész erdőrészletet vagy a fenyves átalakításával, diverziﬁ kálásával együtt is végezhető. tömböt rövid idő alatt érő egészségügyi állapotrom- Maga a fokozatos átalakítás a lehetőségek függvé- lás és pusztulás miatt válik szükségessé általában a nyében egyébként is előtérbe helyezendő, hiszen az tarvágásos szerkezetátalakítás. A nemes nyárasok ökológiai hatásokat tekintve így sokkal mérsékeltebb esetében – az állományok egy részére jellemző, már változások történnek, mint az egy lépésben elvégzett említett, cserje- és alsó szintben jelen lévő inváziós (jellemzően tarvágással indított) fafajcsere esetén. fajok problematikája mellett – az erdőgazdálkodási

114 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdők kezelésének gyakorlata gyakorlatban kialakult gépi technológia (pl.: tuskófú- esély a sikeres fafajcserére, így esetükben a vegyszer- rás vagy -marás, talaj-előkészítés, ültetés, gépi sorkö- használat elvetése gyakorlatilag a fafajcseréről való zi ápolások stb.) alkalmazása követeli meg a tarvágá- lemondással egyenlő. sos, fafajcserés szerkezetátalakítás alkalmazását. A tarvágást követő terület-előkészítési munkák a Probléma lehet az is, hogy ezekben az állományok- talaj-előkészítés és az erdősítés lehetőségének megte- ban az őshonos fafaj propagulumforrásának hiánya, remtését, valamint a későbbi ápolási munkák feltétele- az idegenhonos fafaj biológiai sajátosságai (pl. olyan inek biztosítását kell szolgálják. Ennek megfelelően a allelopatikus jelenségek, amikor az egyik növény gá- vágásterület faállomány-eredetű mikrohabitatokkal, tolja vagy megakadályozza a másik megjelenését) illetve élőhelyi elemekkel (pl. fekvő holt fa, gallyku- vagy más ok miatt eleve nincs őshonos fafajú termé- pacok, elhalt facsonk) mozaikos visszahagyása általá- szetes újulat vagy alsó szint. Az idegenhonos fafajok ban nehézkes, vagy nem lehetséges. Ettől függetlenül agresszív viselkedése miatt egyes esetekben az aláte- törekedni kell arra, hogy a tarvágást követően a vá- lepítés csak sok nehézséggel, továbbá aránytalanul gásterület teljes lecsupaszításával szemben – későbbi magas idő- és költségráfordítással lenne kivitelezhe- problémákat nem okozó szituációkban – az említett tő. Az elmondottak miatt a tarvágás és az azt követő élőhelyi elemek, mint egyfajta menedékhelyek leg- mesterséges erdősítés – hasonlóan a nagy területű, alább részleges megtartását biztosítsuk. A későbbi rendkívül homogén nemes nyárasokhoz – tehát egy- munkákat akadályozó ún. vágástéri hulladék ége- fajta kényszerként, egyszeri alkalommal tolerálható tését mellőzzük, vagy szorítsuk háttérbe, helyette megoldásként választható. inkább a termőhely tápanyag-visszapótlását közvet- A tarvágást ugyanakkor nem feltétlenül kell egész lenül is szolgáló aprítást preferáljuk. területre vonatkozóan, a fásszárú növényzet tel- A talaj-előkészítés mikéntje domb – és hegyvi- jes eltávolításával végezni. A felső és alsó lombszint déken jelentősen különbözhet. A kivitelezésre sok- őshonos fafajú egyedei vagy csoportjai, valamint az féle – helyhiány miatt itt nem részletezhető (de lásd őshonos fafajú cserjefajok foltjai részben vagy tel- pl. Danszky 1972) – technológia áll rendelkezésre, jes egészében visszahagyandók. Ezek a hagyásfák, s közöttük számos olyan is akad, mely a tarvágásos hagyásfacsoportok és cserjés mozaikok egyrészt fafajcsere drasztikus vonásait lényegesen nem erősíti menedékként szolgálhatnak az állományban fennma- tovább. A kíméletes, természetvédelmi szempontból radt, élőhely-specialista növények számára, másrészt is elfogadható, vagy éppen előtérbe helyezhető meg- búvóhelyet nyújthatnak az állatvilág tagjai részére oldások fontos kritériuma ugyanakkor a meglevő (alattuk, illetve területükön a tarvágásos véghaszná- mikrodomborzat védelme, illetve a részleges talaj- lat során közelítő nyomok vagy rakodók kijelölése is előkészítési módok valamelyikének alkalmazása. kerülendő, a lehetőségekhez mérten ezeket a csopor- Fontos tehát, hogy az erdősítéshez szükséges kör- tokat újabb bolygatásoktól mentesen kell megőrizni). nyezeti feltételeket a még megőrződött termőhelyi Mindezeken túl a visszahagyott csoportok az utód- mintázat fenntartásával, kirívó talajtani változtatások állomány mozaikos, változatos térbeli szerkezeté- elkerülésével biztosítsuk. Ilyen, viszonylag kedvező nek kialakításában is részt vehetnek, hiszen kiinduló megoldások lehetnek például domb – és hegyvidéken állapottól függően akár 2–3 korosztály szórványos a padkás, sík vidéken a pásztás vagy gödrös talaj-elő- túlélését is segíthetik. Visszahagyható őshonos fa- készítések, s ezek a gyakorlatban széles körben alkal- egyedek hiánya esetén, a nem agresszívan terjedő mazottak is, bevezetésükhöz külön energiákat tehát idegenhonos fafajok nagyobb méretű egyedeiből (pl. nem szükséges fordítani. Szükséges viszont háttérbe nemes nyárakból) is kialakíthatók 4–10 faegyedből szorítani, illetve mellőzni a termőhelyet átalakító, ta- álló, kisebb hagyásfacsoportok (lásd: 5.1. fejezet). lajéletet drasztikusan romboló, a mikrodomborzatot Ezek jobb híján a kialakított őshonos ﬁ atalosokhoz is „elsimító”, ökológiai szempontból rendkívül káros képest hosszú ideig élőhelyet, élőhelyi változatossá- teljes talaj-előkészítési módszereket. got nyújtanak még akkor is, ha széldöntés következ- Az erdősítési munkák során elsődleges fontossá- tében esetleg ledőlnek. gú a termőhelyi viszonyoknak megfelelő őshonos Fafajtól függően tarvágást megelőzően vagy közvet- fafajok alkalmazása. A főfafajok mellett nagyon lé- lenül az után a vegyszeres törzs – és/vagy tuskókeze- nyeges a természetes körülmények között is fellépő lés igénye is felmerülhet. Maga a vegyszerhasználat elegyfafajok elszórt vagy csoportos elegyítése, külö- természetvédelmi szempontból alapvetően nemkívá- nösen olyan helyeken, ahol a szomszédos állományok natos, negatív jelenség, azonban bizonyos esetekben felől (azok hiánya vagy távolsága miatt) a természetes azt kell mérlegelni, hogy az egyébként is elszegényí- betelepülésre nem lehet számítani. Az első kivitel és tett erdei ﬂ óra és talajlakó fauna kímélete, vagy az pótlás során felhasznált szaporítóanyag származása adott élőhely hosszú távú regenerálása élvez-e inkább is nagyon fontos tényező, a fafajok különböző gene- prioritást. Egyes idegenhonos fafajok (pl. bálványfa) tikai hátterű populációi keveredésének csak a térség- esetében – ez talán nyíltan kijelenthető – vegysze- beli származású mag és csemete felhasználásával le- res technológia nélkül nincs, vagy nagyon csekély az het elejét venni.

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 115 Szmorad Ferenc és Frank Tamás

B) Egy lépésben végrehajtott, alsó szintre hogy ezt a módszert – ha egy erdőrészlet teljes terü- alapozott fafajcsere letén tudjuk alkalmazni – adminisztratív okok miatt Elsősorban az erdőbelsőbe sok fényt engedő erdei- nem tarvágás és mesterséges erdősítés kombináció- és feketefenyvesek, illetve nemes nyárasok esetében jaként, hanem például felújítóvágásként célszerű en- gyakori jelenség, hogy az idős állomány alatt, az alsó gedélyeztetni. szintben őshonos lombos fafajok tömege jelenik meg. Ilyen újulat részben a korábbi állomány mag- C) Fokozatosan végrehajtott, természetes újulatra ról kelt vagy felsarjadt maradványaként, részben alapozott fafajcsere külső forrásból (természetes magszórásból, szajkó Az előző pontban leírtakhoz hasonló állományok- által behordott makkból vagy ártereken vízzel érke- ban és történeti háttérrel olyan szituációkkal is ta- ző propagulumokból) származhat. Szárazabb ter- lálkozhatunk, amelyeknél az állományban őshonos mőhelyeken álló, idősebb, lazább záródású erdei- és fafajokból kifejlődött alsó szint még nincs, ellenben feketefenyvesekben például cser, kocsánytalan tölgy, az erdő talaját viszonylag nagy számban borítják e mezei juhar, barkócaberkenye, vadkörte előfordulá- fafajok magoncai. Az állományon belül meglévő ős- sára számíthatunk, üde termőhelyen pedig a gyer- honos fafajú egyedektől, illetve a szomszédos állo- tyán, bükk, kislevelű hárs, mezei juhar, hegyi juhar, mányokból beszóródó „mageső” esetenként egészen madárcseresznye lehet gyakori vagy éppen töme- jelentős borítású újulat megtelepedését eredményez- ges. Ezeknek az egyedeknek a kíméletével és a felső heti. Ezt a természetes újulatot aztán fokozatosan, szint véghasználata során való visszahagyásával a a csoportos felújítóvágásokhoz vagy csoportos fafajcsere gyakorlatilag egy lépésben hajtható végre. szálalóvágásokhoz hasonló lépésekkel szabadíthat- A módszer akkor is alkalmazható, ha a ﬁ atalabb, juk fel, amelyet célszerű ilyen használatként is ter- őshonos fafajú alsó szint nem teljesen záródott, il- vezni. Az időben elnyújtott, egyedül csak a természe- letve ha a felső szint letermelése során valamilyen tes újulatra alapozott fafajcsere agresszíven terjedő mértékű károsodásra mindenképpen számítani kell. idegenhonos fafajok állományaiban nem célravezető, A fakitermelés során visszamaradt hézagos (de leg- azonban a domb- és hegyvidéki fenyvesek átalakítá- alább 60–70% összborítást adó) állomány bezáró- sának egyik reális módszere lehet. Jellegénél fogva dása részben a többletfény miatti fokozottabb koro- ez a felújítási mód vegyes korú, mozaikos utódállo- nafejlesztés, részben az erdő alján felverődő cserjék mányt eredményez, amely egyúttal a fafajcsere és a révén előbb-utóbb megtörténik. A tarvágás negatív faállomány-szerkezet javítása egyidejű elvégzésének ökológiai hatásainak „megspórolása” és jelentős költ- klasszikus esete. ségmegtakarítás mellett így eleve elegyes, változa- A végrehajtás során az újulatban gazdag vagy eleve tos szerkezetű, mozaikos utódállományt kapunk, már korosabb újulatot tartalmazó foltok feletti cso- melyen belül az elegyarány-viszonyokat, illetve a portos bontással vagy lékvágással érdemes indíta- szerkezet alakítását a későbbiekben csoportos szem- ni, majd az újulat fejlődésével párhuzamosan a már léletű nevelővágások végzésével tudjuk biztosítani. meglevő foltok/lékek bővítése, illetve újabb fol- Amennyiben ezt a megközelítést esetleg akácosban tok/lékek nyitása a feladat. A sűrű, fényben szegény, alkalmazzuk (a cser, mezei juhar nagyobb tömegben újulat nélküli állományrészekben a lombkoronaszint való megjelenése esetenként akácosban is előfordul), fellazítása érdekében már a legelső beavatkozás ide- ott az utódállomány kezelése során természetesen az jén lépéseket kell tenni, hogy a magoncok megtele- akácsarjak visszaszorításával, vegyszerezésével is kell pedését és kezdeti fejlődését hatékonyan segítsük. foglalkoznunk. A munkák során az állományon belül megtalálható A fakitermelés végrehajtása során minden esetben idősebb, őshonos fafajú törzsek – mint potenciális nagy jelentőségű a kíméletes döntés és közelítés magszóró fák – természetesen kímélendők, megma- (ilyen esetben csak az előválasztékban vagy a válasz- radásuk és növőterük biztosítása érdekében a velük tékban közelítés engedhető meg), így ez a megoldás konkurens, idegenhonos fafajú törzsek az állomány- a potenciálisan felmerülő károk miatt inkább kisebb, ból kiemelendők. Ezen túlmenően a foltok/lékek ki- térben tagoltabb, feltáró utakkal jobban behálózott jelölését is praktikus a magszóró egyedek előfordulá- területek esetében alkalmazható. Természetvédelmi saihoz igazítani. erdőkezelés esetében a ledöntött faegyedek korona- A fokozatos, néhány évtizedre elhúzódó fafajcsere része, illetve a törzsek egy része vagy egésze (például megkívánja, hogy az idegenhonos fafajú törzsek kiter- nehezen megközelíthető területeken) a visszamaradó melésének térbeli rendjét előzetesen (legalább váz- állomány kímélete érdekében akár az állományban is latosan) megtervezzük. Minderre azért van szükség, hagyható. A fakitermelés utáni ápolásnak, állomány- mert ha nincs idősebb őshonos fa, a nemes nyárakból nevelésnek nagy jelentősége van, hogy a céljainknak is hagyhatunk vissza kisebb hagyásfacsoportot leginkább megfelelő fafajösszetétel kialakulását segít- (lásd A pont). Fenyők esetében egyes különleges hessük elő, különösen, ha a nagyobb méretű újulat, il- mikrohabitatként értékelhető, s a későbbiekben öko- letve az alsó szintben lévő ﬁ atal faállomány egy része lógiai problémákat nem felvető egyedeket és/vagy sérült a fakitermelés során. Fontos kiemelni továbbá, csoportokat is visszahagyhatunk, a beavatkozások

116 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdők kezelésének gyakorlata

ütemezését ennek megfelelően kell megterveznünk. megközelítés akkor lehet életszerű, ha a cserélendő Közelítő eszközzel nehezen, vagy nem megközelít- fafajok nem agresszíven terjedő fafajok, és huzamo- hető helyszíneken „befalazódott” törzseket (akár sabb idejű megtartásuk érdemi természetvédelmi- gazdálkodási, akár természetvédelmi kezelési szem- ökológiai problémát nem vet fel. Példaként az üde lélettel közelítünk a feladathoz) a fafajcserés átalakí- termőhelyeken levő – magszórással való terjedésben tás végső stádiumában, ha hagyásfaként nem hagyjuk az árnyaló fafajok révén korlátozott – erdeifenyvesek vissza, ledönthetjük és fekvő holt faként a helyszínen vagy éppen a bükkösök termőhelyén levő cseres fol- is maradhat. tok említhetők. Az átalakulás itt a törzsek közötti versengés, illetve természetes dinamikai folyamatok D) Fokozatosan végrehajtott, alátelepítésre révén, külön ráfordítások nélkül, évtizedek alatt va- alapozott fafajcsere lósul meg. Az átalakítás elve és folyamata az előző pontban le- írtakhoz hasonló, de ez esetben az állományok alatt F) Vegyes megoldások hiányzik vagy egészen csekély borítású az őshonos A fentebb ismertetett megoldások természetesen fafajok újulata (lásd például lucfenyvesekben szór- egy-egy erdőrészleten belül az idegenhonos fafajtól, ványosan megjelenő bükkmagoncok). A tarvágásos a fafajcserére beütemezett állomány elegyarányvi- fafajcsere elkerülése érdekében a problémát alátele- szonyaitól és belső mintázatától függően kombi- pítéssel orvosolhatjuk, mely munkát makk bekapá- náltan, mozaikosan is alkalmazhatók. A tarvágott lással, illetve padkás vagy tányéros talaj-előkészí- részterületek mellett az őshonos lombos fafajú alsó tést követő csemeteültetéssel végezhetjük el (a mes- szinttel rendelkező állományrészek fokozatosan, fel- terséges erdősítésekhez hasonlóan természetesen itt újítási terület nyitása nélkül is átalakíthatók (pl. ne- is szükséges ügyelni a szaporítóanyag származására). mes nyárasban megjelent vénic szil és magyar kőris Az újulat megerősödése és fejlődésének biztosítása foltok esete). Ugyanígy kombinálhatók az alsó szint érdekében – megfelelő erélyű gyérítés vagy mérsékelt felszabadításával és a természetes újulatra/alátelepí- bontás alkalmazásával – az érintett állomány terüle- tésre alapozott megoldások (pl. lombos alsó szinttel tén a kezdetektől fogva biztosítani kell a megfelelő és újulat nélküli részekkel mozaikos erdeifenyves). fényellátottságot! Összességében a lehetséges megoldások közül azo- Gyérítéskorú akácosok esetében például hektá- kat és olyan területi kiosztással érdemes választani, ronként 3–5, 100–500 m2-es kiterjedésű, vegyszerrel melyek a fafajcsere biztosítását a leghatékonyabban, injektált csoport alá ültethetjük az őshonos csemeté- a legkevésbé drasztikus élőhely-átalakulással, az er- ket, majd az akácokat kiszáradásukat követően távo- dei életközösség megmaradt elemei minél nagyobb lítjuk el az őshonos újulat fölül. Egy-egy újulatcsoport arányú túlélésével képesek biztosítani, s emellett az megerősödését követően folytathatjuk az akácos fo- utódállomány heterogén szerkezetének kialakulásá- kozatos és mozaikos átalakítását. Ez a megközelítés hoz is hozzá tudnak járulni. nagyobb érintett terület esetén is alkalmazható. Fontos megjegyezni, hogy mennyire lényeges a ter- mészeti állapotot, a természetvédelmi célt és a ter- E) Fafajcsere aktív kezelés nélkül mőhelyi körülményeket ﬁ gyelembe vevő célállomány A nemkívánatos fafajok kisebb, őshonos lombos alsó helyes megválasztása vagy módosítása, mert az er- szinttel rendelkező foltjaiban felmerülhet a fafajcsere dészeti hatóság a legjobb szándék és helyes szakmai aktív beavatkozás nélküli lebonyolítása – gyakorla- elképzelés ellenére is szankcionálhat, ha nem az előírt tilag az idegenhonos és termőhelyidegen fafajok/ célállománynak megfelelő a fafajcserés szerkezetát- egyedek spontán elhalásának kivárása – is. Ez a alakításunk!

5.4. A vágásos erdők faállományszerkezet-átalakításának kérdései (időbeni, térbeli skála) A vágásos erdőgazdálkodás következtében kialakult vagy azt erősen közelítő erdőállapot. Természetvé- homogén állománykép felszámolása és az egykorú delmi motiváció esetén a célállapot sokkal tágabb (ún. korosztályos) erdők vegyes korú, horizontálisan keretek között határozható meg, a fő referenciát itt és vertikálisan is tagolt, mozaikos, szintezett erdők- a természetes erdőszerkezet és fajösszetétel adja ké való átalakítása mind a folyamatos erdőborítás meg. Emellett mind a tervezésben, mind a kivitele- felé való elmozdulásnak, mind a természetvédelmi zésben alapvetően a szálaló szerkezet kialakítását cél- erdőkezelésnek kulcsfontosságú momentuma. Az át- zó átalakítási tevékenységek már bevált gyakorlatára alakítási folyamat célállapota gazdasági motiváció lehet építeni. A célt mindkét motiváció esetében nyil- esetén a szálaló szerkezetű erdőknek megfelelő, vánvalóan csak tudatos gazdálkodási/kezelési tevé-

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 117 Szmorad Ferenc és Frank Tamás kenységgel, hosszú évtizedek alatt lehet elérni, illetve hogy a folyamatos erdőborítás melletti erdőgaz- megközelíteni. A folyamat több emberöltőn átívelő dálkodásra/erdőfenntartásra való áttérés legin- feladatai miatt feltétlenül szükséges tehát, hogy az át- kább kritikus kérdése maga az átvezetési folyamat alakítást segítő beavatkozások kivitelezésének mód- (Ripszám 2012). járól, elveiről, a munkák – legalább durva – időbeni Még a célállapotkérdés kapcsán fontos kiemelni, és térbeli ütemezéséről, léptékéről legalább vázlatos hogy a jelen szakmai munkában alkalmazott kettős koncepcióval rendelkezzünk. megközelítésnek köszönhetően magának az átalakí- tási folyamatnak a kivitelezéséhez is kétféleképpen közelíthetünk: 5.4.1. A faállományszerkezet-átalakítás – Amennyiben egy területen a folyamatos erdőborí- időbeni folyamata tás melletti, tartamos és állandó hozamot biztosító (de: természetvédelmi szempontokat is hangsúlyo- A szerkezetátalakítás részletkérdéseinek vizsgálatá- san fi gyelembe vevő) erdőgazdálkodás megvalósí- hoz egyaránt szükséges a kiinduló állapot ismerete és tása kap zöld utat, ott célként a rendszeres haszon- a célállapot legalább modellszintű megfogalmazása. vételek iránti igény miatt az átmérőeloszlás sajá- Előbbi a munkaterületünk erdőállapot-jellemzőinek tosságait rögzítő, klasszikus szálalóerdő-modellt (fafajösszetétel, korszerkezet, átmérőeloszlás, egész- kell szem előtt tartani (vö. Csépányi 2007). ségi állapot stb.) felvételével könnyen biztosítható, – Természetvédelmi motiváció oldaláról történő míg utóbbi körvonalazásában segítségünkre vannak megközelítés esetén, ha a területen hosszabb tá- a szálaló erdők szerkezetét, annak ellenőrzését fel- von kizárólag a természetvédelmi prioritások alap- dolgozó, ismertető, elsősorban német nyelvterületről ján kell kezelési-fenntartási munkákat végezni, a származó eredmények (pl. Reininger 2010), melyek rendszeres haszonvételek iránti igény hiányában a révén a 4.4.1. és 4.4.2. fejezetben a tervezési kérdé- célállapot, céltartomány sokkal tágabban is értel- seket már érintettük. A természetes erdő szerkezeti mezhető. Utóbbi esetben nem kell ugyanis minden jellemzőiről egyrészt a régi, 19–20. századi hazai for- területi egységen minden kor-, illetve méretosz- rásmunkák (pl. Fuchs 1861, Erddi 1864, Fekete tálynak a szálalóerdő-modell szerinti arányban és 1906, Földváry 1933, Muzsnay 1933, Roth 1935, mennyiségben jelen lennie, elegendő, ha az állo- Nemes 1944), illetve kortárs hazai és európai szerzők mány megfelel az elegyesség, többkorúság, illetve a munkái (pl. Packham és mtsai 1992, Czájlik 1996, horizontális és vertikális változatosság kritériumá- Peterken 1996, Bobiec 2002, Reininger 2010, nak. Itt ugyanis a természetes erdő jellemzőinek a Micicki 2012) adnak támpontot. megjelenítése a cél. A folyamatos átmérőeloszlás Magát a célállapotot természetesen nem egy sta- kialakítása természetvédelmi erdőkezelés esetében tisztikailag jól leírható egyetlen esetként kell értel- nem kizárólagos szempont, hasonló vagy akár na- meznünk, sokkal inkább egy olyan többdimenziós, gyobb súllyal veendők fi gyelembe a fajvédelmi kér- például fafajszám, korosztályok száma, vertikális dif- dések, a faállomány-szerkezethez kötődő élőhelyi ferenciáltság, mozaikosság, mikrohabitatokban való elemek, valamint a horizontális és vertikális struk- gazdagság szempontjából értelmezett tartományként, túra kialakítása. melyen belül a célkitűzéseink – folyamatos erdőborí- A kétféle megközelítés közül ebben a fejezetben tás és változatos szerkezet melletti erdőgazdálkodás, praktikus okok miatt az első, a gazdálkodási moti- illetve erdőfenntartás – megvalósulását biztosítottnak vációjú, a szálalóerdő-modellre fókuszáló átalakítási tekinthetjük. folyamat lépéseit vezetjük le. A kizárólag természet- A szerkezetátalakítási problémakör sajátossága, védelmi szempontok alapján kezelendő területek ese- hogy míg a természetes szerkezetű erdők jellemző- tében az átalakítási folyamat a fentiekben leírtak fi - iről, illetve a szálaló szerkezetű erdők művelésének, gyelembevételével, az átalakítási lépésekre építve, de fenntartásának kérdéseiről számos helyen (akár az kisebb-nagyobb mértékű eltéréssel (pl. jóval ritkább állományjellemzők eloszlásait vagy azok modellszin- visszatérésekkel) végezhető. tű feldolgozásait is felfedezve) olvashatunk, addig Az átalakítási folyamat fontosabb lépéseinek átte- magáról az átalakítási folyamatról, a szükséges lépé- kintéséhez, illetve az átalakítás időbeni léptékének sek mikéntjéről kevés információval rendelkezünk. felvázolásához már a 4.4.1. fejezetben hoztunk példá- Különösen kevés a biztos alapokon nyugvó olyan in- kat. A kérdéskör további taglalását, illetve a fogalmi formáció és esettanulmány, mely a hazánkban meg- háttér további tisztázását az összefoglaló jellegű 46. határozó, őshonos fafajú állománytípusok (elsősor- táblázat közreadásával kívánjuk erősíteni, s ennek ban az elegyes, zonális tölgyesekre) teljes átalakítási megfelelően részletesebben írunk az átalakítási fo- folyamatára vonatkozóan adna támpontokat. S bár lyamat jelentősebb stációiról, az ezekhez rendelhető az elinduláshoz szükséges lépések megfogalmazá- irányelvekről, illetve a megvalósítás lehetséges időbe- sához, az irányok kijelöléséhez rendelkezünk némi ni léptékéről is. tapasztalattal, az elmondottak alapján kijelenthető,

118 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdők kezelésének gyakorlata

A) Vágásos erdőképet fenntartó erdőgazdálkodás Az átalakítási folyamat kiinduló állomása jel- (kiinduló állapot) lemzően a vágásos erdőgazdálkodás által kialakított, A „vetés-aratás” elven működtetett, az állományok különböző állománykor mellett más-más jellemzők- összképében és a környezeti tényezők (állományklí- kel leírható, fentebb is részletezett vágásos erdőkép. ma, talajviszonyok) tekintetében is jelentős, cikliku- Ettől eltérő kiinduló állapottal rendszerint csak spon- san jelentkező változásokat eredményező vágásos tán beerdősüléssel létrejött állományokban, elmaradt erdőgazdálkodás jellemzően egykorú állományokat vagy más elvek szerint végzett (sok esetben szakmai- alakít ki és tart fenn. Amennyiben az egykorú állo- lag helytelen beavatkozásnak minősített) használatok mányszerkezethez mérsékelt elegyesség társul (szél- után, abiotikus károsítást (pl. széldöntés, jégtörés, sőséges esetben az állományban egyetlen fafaj ural- jeges árvízkár) elszenvedett, kilopott, illetve hosz- kodik), kifejezetten homogén lehet az erdőkép. szabb ideje érintetlen, önmagától már diff erenciáló- A végvágástól a következő állomány felneveléséig dó, lékesedő erdőkben találkozhatunk. tartó periódus során (talán a kedvezőtlen termőhelyi feltételeket nyújtó erdősztyepp öv kivételével) hagyo- B) Az átalakítási folyamat megindítása mányos szemlélet szerint az állományokat igyekeznek Az átalakítási szándék megfogalmazását követően az egyenletesen magas (80–100%-os) záródás mellett első teendők a meglevő állományszerkezeti változa- nevelni. A lombkorona-záródásban mutatkozó héza- tosság megtartása és a szerkezet diverzifi kálása irá- gokat záródáshiányként, negatív előjellel értékelik. nyába mutatnak. A kezdő lépések az állománykornak, A gazdálkodási tevékenység, illetve a fakitermelések a faállomány-fejlődési fázisnak, illetve a szerkezetnek tervezése állománynevelési modelltáblák adataira, az megfelelően diff erenciáló jellegű ápolások, csopor- átlagos méretű és egyenletes területi elhelyezkedésű, tos szerkezetet kialakító nevelővágások, csoportos jellemző (elegyaránnyal leírható) fafajok adott termő- szerkezetet kialakító és erősítő, már a fi atalabb kor- helyi tényezők között meghatározott törzsszámának osztályok megtelepedését is hatékonyan szolgáló (a fenntartására és annak a sematikus, egyenletes erélyű későbbiekben esetenként a szálalás irányába fokoza- szabályozására épül. tosan átvezetett) szálalóvágások lehetnek. Mindezen A vágásos üzemmód keretében végzett tevékeny- műveleteket az átalakítási folyamat demonstrálása, ségek a mindenkori faállomány-fejlődési fázishoz iga- illetve a célkitűzés egyértelműsítése miatt már átala- zodó beavatkozások. Az erdősítési fázist követően fo- kító üzemmód mellett kell tervezni és végrehajtani. lyamatos és befejezett ápolások, nevelővágások (tisz- Folyamatos és befejezett erdősítés fázisba sorol- títások, törzskiválasztó és növedékfokozó gyérítések) ható fi atal állományok esetén elsődleges feladat a végzésére kerül sor. Ezek a munkák legfőképpen az változatos záródás és a sokfafajúság megőrzése, állományok bezáródását, az elegyarány-szabályozást, a szabályos hálózattól és szerkezettől való eltávolo- a minőségi válogatást, a törzsszámcsökkentést, az dás biztosítása. Erre különösen elnyújtott fokozatos átlagos méretű fához közelítő faegyedek megsegíté- felújítóvágásokat, esetleg szálalóvágásokat követően sét, illetve a fokozódó növőtérigény kielégítését szol- van lehetőség, amikor is a többkorú, elegyes, térben gálják. Végrehajtásukra jellemző, hogy kevés (1–3) erősen változó mértékben záródott – akár az előző fafajra koncentrálnak, az állományalkotó törzsek állományból visszamaradt fi atalabb faegyedeket is visszahagyását egyenletes hálózatban biztosítják. tartalmazó – természetes újulat jó kiindulási alapot Ennek megfelelően ezeknek az állományoknak szinte ad. Mesterséges erdősítések esetén ezek a lehetősé- egyáltalán nincs csoportos szerkezetük! gek erősen korlátozottak, ilyen esetekben a sikertele- A vágásos erdőgazdálkodás jellegzetes művelete az nül erdősült üres foltok, vagy a természetes újulattal állományban elhalt, illetve beteg törzsek eltávolítása. legalább részben betelepült állományrészek jelent- Az egészségügyi fakitermelésként elvégzett munkák hetnek kapaszkodót, kitörési pontot. Az őshonos – különösen az őshonos lombos állományokban – fafajok (köztük a rövidebb életű pionír fajok) részle- szintén az egynemű állományok kialakulásának irá- ges megtartása és az idegenhonos fafajok fokozatos nyába hatnak, az álló és fekvő holt fa nélküli erdők kiszorítása alapvető fontosságú, folyamatosan szem létrehozásával kifejezetten homogenizáló hatásúak. előtt tartandó szempont. A vágásos erdőgazdálkodáshoz tartozó véghaszná- A fi atal – és középkorú erdőkben esedékes neve- lati módok között egyszerre végrehajtott, mestersé- lővágások (tisztítások, törzskiválasztó és növedékfo- ges erdősítéssel kombinált véghasználat (tarvágás) kozó gyérítések) végzése során az egyenletes hálózat és természetes felújításra alapozott, az idős állomány feloldása és a csoportos állományszerkezet kialakí- fokozatos kitermelésével járó megoldás (pl. fokozatos tása a legfontosabb feladat. Ehhez mindenekelőtt fel felújítóvágás) egyaránt található. A tarvágások és a kell adni azt a hagyományos megközelítést, mely az rövid idő alatt lefuttatott felújítóvágások közös jel- állománynevelési modelltáblákat követve, előzetesen lemzője, hogy a hagyományos ápolási-nevelési elvek kalkulált növőtér és törzstávolság fi gyelembevételé- alkalmazásával hosszabb távon ismét csak egykorú, vel, egyenletes hálózatú főállományok kialakítását homogén szerkezetű erdőket produkálnak. célozza meg (a modelltáblák szerint a nevelővágások

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 119 Szmorad Ferenc és Frank Tamás során kitermelendő törzsek adják a mellékállományt, tatható a csoportos szerkezet továbbfejlesztése. A míg a visszamaradó törzsek alkotják a főállományt). fentieken kívül a változatosabb csoportos szerkezet Többszörösen igazolt ugyanis az a tény, hogy egy- kialakulását segíti elő, ha egy-egy kevésbé értékes máshoz közel, kedvező termőhelyi és szociális hely- csoportot, kisebb állományfoltot a jelölésből és így a zetben álló törzsek („biocsoportok”) ugyanolyan vagy végrehajtásból is kihagyunk. esetenként még jobb növekedést és törzsminőséget A csoportos bontás és lékvágás helyszínének kivá- képesek mutatni, mint a hagyományos vágásos erdők lasztásánál mindenképpen fi gyelembe veendők a már egymástól egyenletes távolságra álló törzsei. Az ál- meglevő újulatcsoportok, illetve az alsó szintben el- lományok „hálózatra vágása” mindezek alapján mesz- forduló, eltérő korosztályt képviselő fi atalos csopor- szemenően kerülendő, helyette az állományok fafaj, tok. Emellett – többek között az oldalfény kezelése, méret, szociális helyzet stb. szerint szerveződő az egyes helyszínek későbbi megközelítési lehetősé- csoportjainak megtartása érdekében, azokat segít- gei, a meglevő közelítőnyom-hálózat miatt – termé- ve, a lombkoronaszint záródását térben változó szetesen e helyszínek egymástól való távolságának eréllyel megnyitva kell a nevelővágásokat végre- és térbeli elrendezésének kérdésére is hangsúlyt kell hajtani. helyezni. Amennyiben a bontással vagy lékvágással A csoportos szerkezet kialakításának legfőbb esz- érintett helyszínek között is történik beavatkozás (pl. közei a csoportos szemléletű gyérítések, illetve az gyérítés jelleggel), a jelölést célszerű két lépésben egyenletesen záródott lombkoronaszintet kisebb te- elvégezni: első lépésben a bontás, illetve lékek hely- rületen felnyitó és az újulat megtelepedését és/vagy színét és az ott kiemelendő törzseket válasszuk ki (a megerősödését elősegítő csoportos bontások és lék- középpontot minden irányból láthatóan törzsfestés- vágások. Utóbbi megoldások alkalmazása elsősor- sel jelöljük!), majd ezt kövesse a közbeeső területek ban a már magtermő kort elért állományok esetében, jelölésének elvégzése. Mindenképp kerülendő a lékek vagyis lassan növő fafajok esetében 50–70 éves állo- egyenletes hálózatban történő kijelölése. mánykortól javasolható. A csoportos bontás és a lék- Az első beavatkozásokat követően az érintett állo- vágás kezdetben a nevelővágás jelleggel végzett mun- mány még huzamosabb ideig – esetenként akár 2–3 kákba is integrálható. A 90–100 éves, vagy ennél idő- évtizedig – magán viselheti a vágásos erdőgazdál- sebb kiinduló állományok esetében az anyaállomány kodás következtében kialakult erdők jellemvonásait korlátos fenntarthatósága miatt azonban az ilyen cél- (kevés fafaj, kevés korosztály, viszonylag zárt koro- lal és jelleggel végzett beavatkozásokat – már csak az naszint, homogén megjelenés stb.). Ugyanakkor a erdőtervi ciklusra vetített fatérfogat-kivétel mértéke megőrzött „biocsoportok”, a változó eréllyel (lékek, miatt is (lásd 4.4.1. fejezet) – szálalóvágásként érde- csoportok formájában) megbontott zárt, felső lomb- mes tervezni és kivitelezni. koronaszint, és az ennek következtében megjelenő A csoportos szerkezet megtartásának és fejleszté- újulatfoltok és fi atalos csoportok, a tudatosan meg- sének igényével végzett gyérítések során elsődleges tartott alsó lombkoronaszint mind arról tanúskod- szempont, hogy az egyenletes(ebb) hálózat kiala- nak, hogy az erdőben gazdálkodási/kezelési céllal kítása irányába ható, sablonos jelölés szigorúan folytatott beavatkozások a korábbi vágásos erdőkép mellőzendő! Ehelyett az állományban folyamatosan átformálását célozzák. keresendők (fafaj, egészségi állapot, szociális helyzet, Lényeges momentum, hogy az érintett állomány átmérőjellemzők, életképesség, különleges törzsalak, szerkezetének átalakítását és az állományban ter- mikrohabitatok jelenléte és még számos szempont vezett, 5.3. fejezetben részletesebben ismertetett alapján) azok a törzsek és törzscsoportok, melyek fafajcserét bizonyos esetekben egyidejűleg is lehet, hosszú távú fenntartását szükségesnek és (biológiai illetve kell végezni. Ez az opció elsősorban olyan nem szempontok alapján is) indokoltnak tartjuk, a kivá- agresszíven terjedő idegenhonos fafajok állományai- gandó fákat pedig ezek megsegítése érdekében jelöl- ban (fenyvesekben, esetleg nemes nyárasokban) me- jük, illetve távolítjuk el. Ezért általában a fenti szem- rül fel, ahol elegendő fény jut az állomány belsejébe, és pontok fi gyelembevételével a felső koronaszintre ahol a szomszédos állományok propagulumközvetítő koncentrálva jelölünk, az alsó koronaszintben lévő szerepe révén az őshonos fafajok fokozatos és folya- faegyedeket pedig megtartjuk, kíméljük, vagy egyes matos betelepedésével reálisan lehet számolni. esetekben kimondottan meg is segítjük (például alá- szorult, ritkább elegyfa egyedének megsegítése stb.). C) Az átalakítási folyamat kiteljesítése E szemlélet jegyében tehát egymáshoz közel álló, Az átalakítási folyamat megindításával néhány évti- életképes koronával és törzzsel rendelkező, „jól zedes időtávlatban – ha a kiinduló állomány változa- egymás mellé rendeződött” törzsek is megha- tossága ezt kellőképpen megalapozza, akár már 10– gyandók. Többé-kevésbé egyenletes erélyű beavat- 20 éven belül – megjelennek/megjelenhetnek azok kozás csak az így elhatárolt kisebb csoportok között a szerkezeti elemek és mintázatok, melyek alapján a (például rudaskorú, homogén, elgyertyánosodott állo- korábbi vágásos erdőalak helyett már inkább átme- mányrészekben) kerülhet szóba, ahol a későbbiekben neti erdőalakról beszélhetünk. Az átmeneti erdőalak például csoportos bontással vagy léknyitással foly- az átalakítási folyamat során meglehetősen hosszú

120 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdők kezelésének gyakorlata ideig, akár 50–100 évig, a szálaló szerkezet, illetve er- korától és élőfakészletétől függően kétféleképpen is dőalak megközelítéséig jellemezhet egy-egy területet. értelmezhető. Lassan növő fafajok 90–100 év feletti Az átalakítási folyamat kiteljesítésének legfonto- állományaiban az „átszálalási időszak” viszonylag rö- sabb momentuma a csoportos szerkezet megerő- videbb lehet, így a fatérfogat-kivétel mértéke alapján sítése és az állomány egészére való kiterjesztése. az „átszálalás” – az első néhány évtizedben, a cso- Ennek a feladatnak továbbra is legfontosabb eszköze portos szerkezet látványosabb megjelenéséig – ha- a korábban már említett csoportos bontás, illetve lék- gyományos megközelítésben lényegében szálaló vá- vágás, mely beavatkozások – még mindig átalakító gásnak tekinthető. Ezzel szemben az 50–70 éves ál- üzemmód mellett – térben változó eréllyel végzett lománykortól folytatott átalakítás későbbi fázisaiban, nevelővágásként vagy szálalóvágásként hajthatók végre. amikor a végzett tevékenység nevelővágás jellege már Az átalakítási tevékenység ezen szakaszában egy elvész (a lékek között már nem válogató munka fo- erdőtervi ciklusban egy vagy esetleg két visszatérés lyik), a fatérfogat-kivétel mértéke alapján az „átszá- jöhet szóba. Az alkalmanként kitermelendő faanyag lalás” leginkább a szálaló szerkezetet fenntartó szála- mennyisége az átalakítási modell szerint, a kiterme- lással rokonítható (lásd D és E pont). lés térbeli mintázata az állományjellemzők alapján dől el. Az 5–10 évente bekövetkező munkák a menet D) Szálalás szálaló szerkezethez közbeni korrekciókra (pl. lékek szükség szerinti bőví- közelítő állapotú erdőben tése, diff erenciálódott fi atalos-csoportok megsegíté- A több évtizedre nyúló átalakítási folyamat késői se) általában megfelelő lehetőséget biztosítanak. fázisában az állományok még átmeneti erdőalakot A teljesség kedvéért megjegyzendő, hogy az átala- mutatnak, de már erősen közelítenek a szálaló er- kítási folyamat során elvégzendő feladatokra, konk- dőalakhoz. Ilyen esetekben az érintett tömbök már rétan a csoportos szerkezet kialakítását szolgáló be- szálaló üzemmódba sorolhatók, s bennük (a hiány- avatkozásokra a hazai szakirodalomban és szóhasz- zó komponensek és mintázati elemek miatt részben nálatban megjelent az „átszálalás” fogalma is. Köz- még „átszálalás” jelleggel) szálalás tervezhető. megegyezés szerinti értelmezésben az „átszálalás” A hazai gyakorlatban a C) pontban és e helyütt egy lékméretben és mozaikos elrendezésben végzett megfogalmazott lépések megítélése, illetve üzem- beavatkozássorozat, melynek célja a szálaló szerkezet mód szerinti besorolása (átalakító üzemmód vs. szá- hosszú távú kialakítása. Az „átszálalás” időtartamát laló üzemmód) számos vitát eredményezett. Mivel a kiinduló állomány jellemzői alapján előre megha- a kérdéskör részletesebb megvitatásához nem áll tározzák („átszálalási időszak”), majd ez alapján dől rendelkezésre elegendő hazai példa, az elkövetkező el, hogy egy-egy erdőtervi ciklusban milyen mértékű/ időszakban – célirányos kutatásokkal, illetve a folya- arányú faanyag-kitermelést kell beütemezni. matban levő átalakítások tapasztalatainak feldolgo- Az „átszálalás”, mint pontosabban egyébként nem zásával – további részletes elemzések és értékelések defi niált átalakítási tevékenység a kiinduló állomány szükségesek!

46. táblázat. A szerkezetátalakítási folyamat fontosabb fázisai, jellemzői és tevékenységi körei (példákkal): A = vágásos erdőképet fenntartó erdőgazdálkodás (kiinduló állapot); B = az átalakítási folyamat megindítása; C = az átalakítási folyamat kiteljesítése; D = szálalás szálaló szerkezethez közelítő állapotú erdőben; E = szálalás szálalóerdőben. Jellemzők Szerkezetátalakítás AB CDE Erdőalak vágásos átmeneti szálaló Üzemmód vágásos átalakító szálaló Tevékenység kornak, illetve kornak, faállomány-fej- csoportos szerke- szálalás (még „átszála- szálalás faállomány-fejlődési lődési fázisnak, illetve zetet kialakító és lás” jelleggel) fázisnak megfelelően: szerkezetnek megfe- erősítő nevelővágás, ápolás, nevelővá- lelően: differenciáló szálalóvágás, „átszá- gás, egészségügyi ápolás, csoportos szer- lalás” fakitermelés vagy kezetet kialakító nevelő- véghasználat vágás, szálalóvágás Példák 60 éves, növedékfoko- 75 éves, lékvágott 120 éves, lékekkel 170 éves idős törzseket elszórtan 200 év fe- zó gyérítés előtt álló, tölgyes, a lékekben né- mozaikos, foltokban és mozaikosan-foltosan letti törzseket is tartal- gyertyánnal és bükkel hány éves, több fafajú 1–50 év közötti (pionír 1–100 év közötti kor- mazó, de alapvetően elegyes kocsánytalan újulatfoltokkal, a lékek fafajokkal kevert) kor- osztályokat is tartalma- 1–130 év közötti tölgyes, elszórtan egy- között viszonylag zárt osztályokat tartalmazó zó, elegyes, rendkívül korosztályokból álló, két éves újulattal állományrészekkel idős tölgyes állomány változatos tölgyes mozaikos, elegyes, változatos tölgyes

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 121 Szmorad Ferenc és Frank Tamás

E) Szálalás szálalóerdőben ten felállított modellek gyakorlati megvalósíthatósá- Ebben a fázisban a szálaló szerkezet már kialakult- gát, illetve az átalakítási folyamat sikerességét a nak tekinthető, a gazdálkodás/fenntartás szálaló mindennapokban számos tényező befolyásol(hat) üzem mód mellett, klasszikus szálalás (törzsenként, ja. Ilyen tényezők lehetnek a különböző időjárási csoportos, esetleg vonalas vagy kombinált szálalás) anomáliák (pl. tartósan aszályos időszakok), az ezek végzésével biztosítható. következtében fellépő abiotikus és biotikus károsítá- Megfelelő szakmai menedzselés mellett az állapot sok (pl. széldöntés, jégtörés, illetve különböző káro- hosszú távon, évtizedeken-évszázadokon keresztül sítók és kórokozók), a szórvány és bőséges makkter- fenntartható („örökerdő”), ennek előfeltétele azon- mések periodicitásának eltolódásai, és természetesen ban az állományjellemzők folyamatos nyomon kö- egy régebb óta megoldatlan probléma, az erdei nagy- vetése, azok modellértékekkel való rendszeres ösz- vadállomány károsítása. Utóbbi tényező kapcsán szevetése (lásd: ellenőrző módszer használata) és kijelenthető: a természetes erdődinamikai folya- a gazdálkodási/fenntartási tevékenység ez alapján matra alapozott erdőszerkezet-átalakítás kiugró- meghatározott, célirányos, szálaló szerkezetet bizto- an magas vadlétszám mellett kudarcra van ítélve. sító/közelítő végzése. Vagyis a szerkezetátalakítási – és ezzel egyidejűleg az Összességében az átalakítási folyamat időbeni erdei életközösség egyéb elemeinek (pl. aljnövényzet, kifutása meglehetősen sok tényező függvénye: a ki- állomány alatti forráslápok, földön fészkelő mada- induló állomány kora, szerkezete, változatossága, az rak populációi) fenntartására irányuló – törekvések állományalkotó fafaj lassan növő vagy gyorsan növő érdemben csak akkor valósíthatók meg, ha az átala- jellege alapvetően meghatározzák a folyamat időbeni kítással érintett erdőtömbökben a nagyvadlétszámot kereteit. Az idős, optimális fázishoz közel álló erdők elfogadható szintre szorították! esetében az átalakítás rövidebb (pl. csak 50–70 év), az anyaállomány élete során nem teljesen futtatható le, az utolsó idős törzsek kitermelése, vagy hagyásfaként 5.4.2. A faállományszerkezet-átalakítás való visszahagyása idején még több korosztály (és térbeli léptékének és mintázatának ennek megfelelően jó néhány átmérőosztály) is hiá- nyozhat az állományból. A ﬁ atalabb, magtermő kor kérdései tájékán átalakításba vett erdők esetében az átalakítási Az átalakítási beavatkozások térbeli léptéke szem- folyamat persze jobban (akár 100–120 évre) elnyújt- pontjából érdemes külön tárgyalni az erdősítések- ható, így ha egy-egy korosztály esetleg hiányzik is, ben és ﬁ atal-középkorú erdőkben végzett, csoportos esetükben az anyaállomány élete során az átmérőel- szerkezetet kialakító munkákat, valamint a középko- oszlást tekintve elvileg már kialakítható a szálaló er- rú-idős erdőkben lefolytatott, újabb és újabb korosz- dőalak. tályok mozaikos megjelenítésére törekvő kezeléseket: A kiinduló állapot jellemzői (pl. kor, szerkezet, vál- – Az első esetben, erdősítés-ápolások, valamint a tozatosság, gyorsan vagy lassan növő fafajok domi- tisztítások és törzskiválasztó gyérítések végzése nanciája) mellett az időbeni kifutást, az elméleti szin- során a néhány törzsből álló „biocsoportok”, va-

23–24. ábra. A csoportos bontás és lékvágás kivitelezése. A sötétebb sraffozás az első, a világosabb sraffozás (opcionálisan) a második beavatkozás során kivágandó törzseket jelöli (Roth 1935).

122 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdők kezelésének gyakorlata

lamint a megsegítésükhöz szükséges beavatko- a lékvágások között. Ennek megfelelően az állomány zások térléptéke elsősorban az állományban meg- egy-egy pontjára korlátozódnak, lokalizáltak, de az levő csoportos, mozaikos megjelenés függvénye, s adott helyszínen nem történik meg az összes törzs ki- nem a gazdálkodási/kezelési koncepció által meg- termelése, csak a lombkoronaszint fellazítása. A cso- határozott tényező. Másrészt a „biocsoportok” mé- portos bontással érintett foltok átmérője szintén 1–2 rete erősen változó lehet, történeti előzményektől famagasság lehet, de míg a csoport belsejében na- és állománykortól függően a fél famagasság átmérő gyobb erélyű, a külső szegélyen csak kisebb mértékű alatti értéktől akár a 3–5 famagasság átmérőjű ér- beavatkozást szabad tervezni (23. ábra). Ennek oka, tékig is terjedhet. Előbbi értékekkel a fi atalabb és hogy a felújulási folyamat időbeni elnyújtása (konk- középkorba érő (40–50 éves) állományokban egy- rétabban az újulatcsoportok egymástól való elhatáro- aránt találkozhatunk, míg utóbbi értékek inkább az lása és oldalfény elleni védelme) érdekében a csoport erdősítések és éppen csak záródott fi atalosok első- méretét határok között kell tartani. Ugyanilyen okok sorban fafaj alapon szerveződő csoportjaira lehet- miatt a csoportok későbbi bővítése sem mindig cél- nek jellemzőek. szerű/szükséges, ehelyett az újulat megerősödésével – A magtermő kort elért állományokban, rendsze- párhuzamosan inkább a lékvágások irányába való el- rint az első növedékfokozó gyérítések idejétől mozdulásra kell koncentrálni. kezdődően a csoportos szerkezet megerősítése és Az átalakítás alatt álló erdők csoportos szerkezeté- kiteljesítése a felújulási folyamatok generálásával nek kialakítására leginkább a lékvágások (24. ábra) párhuzamosan történik. E munka legfőbb eszközei lehetnek alkalmasak (Kondor 2010). A lékek mére- (mint már többször említettük) a változó eréllyel tének megállapításánál a kitettséget, lejtviszonyokat, végzett gyérítések, a csoportos bontások, valamint a fafajok fényigényét, felújulási tulajdonságait, vala- a lékvágások. Közülük a térben változó erélyű mint a lékekben meginduló ökológiai és dinamikai gyérítések inkább csak előkészítő jellegűek, a mo- folyamatokat kell alapul vennünk. Az árnytűrő fa- zaikosabb állományszerkezet kialakítása mellett fajok (pl. bükk, gyertyán, hársak) a kisebb lékekben, főként az újulatfoltok megtelepedését segíthetik. sőt már egy-egy kitermelt vagy kidőlt törzs helyén is A beavatkozások térbeliségére vonatkozóan pon- viszonylag jól újulnak, ugyanakkor a fényigényes fa- tos irányelvek nem határozhatók meg, de a törzs- fajok (pl. tölgyek, vadgyümölcsök) magoncai a szűk szám – és záródáscsökkentés erélye általában 1–2 lékekben nem fejlődnek, s idővel el is tűnhetnek. A famagasságnak megfelelő távolságon belül változik lékméret meghatározásánál emellett fi gyelembe (ilyen térléptékben kell, hogy mozaikoljanak tehát kell venni, hogy a lékvágás sok fényt juttat az erdő az erősebben és mérsékeltebben gyérített foltok, talajára és megváltozik (melegszik) a mikroklíma is. valamint az érintetlenül maradt állományrészek). A többletfény és – hő hatására megjelennek, és akár A csoportos bontások bizonyos értelemben átme- nagyobb területet is elfoglalhatnak a vágástéri gyo- netet képeznek a nagyobb erélyű gyérítések, valamint mok. A kitermelt törzsek helyén lecsökken továbbá a talajból kikerülő víz mennyisége, így a lék napsü- téstől védett részein megnövekedhet a talaj nedves- ségtartalma, ami magaskórós lágyszárúak térfoglalá- sához vezethet. A fentiek fi gyelembevételével, az eddigi hazai tapasztalatok szerint fényigényes fafajok esetében 0,5–1,2 famagasság átmérőjű, árnytűrő fafajok esetében 0,3–1,0 famagasság átmérőjű lé- kek kialakítása szükséges. A fényigényes fafajoknál alkalmazandó nagyobb lékek kombinálhatók a lékek- ben bennhagyott magszóró fákkal vagy kisebb facsoportokkal is (a magszóró fák egyaránt lehetnek az állomány domináns fafajai, például tölgyek, de akár ritkább elegyfák, például berkenyék is)! A lékek mérete mellett fontos tényező még a lékek alakja. Általánosságban elmondható, hogy a talajfel- szín közel azonos mértékű bevilágításához déli ki- tettségben inkább kör alakú, sík területen és északi kitettségben pedig inkább észak–déli irányban el- nyújtott, ellipszis alakú vagy szabálytalan alaprajzú lékeket célszerű kialakítani (25. ábra). Lényeges, hogy kitettségtől függően a lékek mérete és alakja együtt 25. ábra. Különböző alakú lékek és a lékekbe jutó közvetlen nap- változik: sík területen és északi kitettségben egyre sugárzással érintett területek: (a) kör alakú lék, (b) ellipszis alakú nagyobb méretű, egyre inkább ellipszis alakú lékek lék, (c)–(d)–(e) szabálytalan alakú lékek (Csépányi 2008). kialakítása szükséges!

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 123 Szmorad Ferenc és Frank Tamás

Az átalakítási munkák következő, igen fontos szak- esetén. A lékeket a terep- és állományviszonyokhoz, mai részletkérdése a lékek távolsága, sűrűsége, il- valamint (ha faanyagkivitelre is sor kerül) a közelítő letve térbeli elhelyezése. A kezdő lékvágás során nyomokhoz igazodva, szabálytalan hálózatban (de az általános szabály, hogy a lékek nyitásával a szomszé- erdőrészlet teljes területét érintve) kell kijelölni. dos lékek területére oldalfényt ne engedjünk, ellen- Az átalakítási folyamatban megvalósítandó lék- kező esetben a két lék közötti területen egyidejűleg mintázat előzetes kidolgozásához meg kell hatá- jelenhet meg az újulat, és a többkorúság kialakulását roznunk a letermelésre sohasem kerülő (távlatilag egy kétkorú állományszerkezet létrejötte előzheti helyben összeroskadó) állományrészek tervezett te- meg. Két lék között, a vertikális záródás függvényé- rületarányát (%), az átalakítási folyamat hosszát (év) ben legalább 20–70 m-es távolságot érdemes tartani. és a beavatkozások vagy visszatérések gyakoriságát A távolság a kisebb érték irányába tolható az állo- (év). Előbbi érték a gazdálkodási motivációval érin- mánybelső megfelelő szintezettsége (pl. összefüggő tett területeken 5–10%, a természetvédelmi kezelési árnyaló alsó szint, és/vagy fejlett cserjeszint jelenléte) célzattal érintett területeken akár 20–25% (vagy ese- tenként ennél magasabb arány is) lehet. Az átalakí- tási folyamat hossza elsősorban a kiinduló állomány korától és változatosságától függ (lásd 5.4.1. fejezet). Az érintendő összterület és az átalakítási időszakon belüli beavatkozások száma alapján meghatározható az egy erdőtervi ciklusban kitermelendő részterület nagysága, ebből az értékből pedig az optimális lék- méret függvényében számítható a 10 éves periódusok alatt nyitandó lékek száma. A későbbi erdőtervi cik- lusokban, az átalakítási folyamat előrehaladtával az újabb és újabb lékeket a már korábban nyitott lékek felújulási helyzetének ﬁ gyelembevételével (a szom- szédos foltokban jelentősebb korkülönbségek kiala- kításának igényével), várhatóan szintén szabálytalan elrendezésben kell majd kijelölni. Egy ilyen gondolat- menet szerint felépített átalakítási folyamat előzetes térbeli rendjét a 26. ábrával szemléltetjük. Megje- gyezzük, hogy idősebb kiinduló állományok esetében (ahol az átalakítás során az élőfakészlet jelentősebb csökkentése szükséges) olyan átalakítási modellek is kidolgozhatók, melyek során az első erdőtervi cik- lusokban a kitermelésre/ledöntésre kerülő faanyag mennyisége, illetve a kialakítandó lékek száma magasabb. Később, az átalakítási folyamat során csökken a belenyúlás erélye, és mennyiségben, térléptékben egyre inkább a (csoportos) szálaláshoz közelít. Végezetül röviden szót kell ejtenünk az átalakításba bevont területek méretéről is. Bár vegyes korú, mo- 26. ábra. A lékek térbeli elhelyezése egy mátrai erdőrészlet át- zaikos erdő elvileg egészen kicsi (akár néhány tized alakításának példáján. Az alapháló 10 × 10 m-es, a hatszögekbe hektáros) területen is kialakítható, a kérdéssel kap- írt számok a lékvágás átalakítás kezdetétől számított idejét (év) je- csolatban viszonylag egységes a szakmai álláspont: az lentik. A sorszám nélküli hatszögek visszamaradó foltok (Karakai és átalakítási munkákat célszerű nagyobb, több tíz hek- Tímár 2013). táros erdőtömbökben végezni!

124 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 6. Az erdei élőhelyek fenntartásának és fejlesztésének esettanulmányai Frank Tamás, Filotás Zoltán, Géringer Péter, Laczkó Péter, Nagy István és Szmorad Ferenc

6.1. Ipoly-völgyi égeresek természetvédelmi kezelésének tervezése (Géringer Péter) Motiváció: A Duna–Ipoly Nemzeti Park védett leteket. A kisebb kiterjedésű, néhány tized hektáros természeti területe. Emberi tájhasználat következ- égerfoltok az ártéri, nagy kiterjedésű gyepterületek ményeként kialakult homogén égerállományokban között természetvédelmi szempontból fontos élő- mikrohabitatok kialakítása. helyek még a jelenlegi, homogén állapotukban is. A Terület és a faállomány rövid jellemzése: A Kö- meglévő gyepek folyamatos kezelése miatt újabb ége- zépső-Ipoly-völgyben az ártéri gyepgazdálkodás visz- resek kialakulása nem tapasztalható. Az erdőfoltok szaszorulása következtében a felhagyott gyepterüle- és erdőtömbök széleiben idegenhonos fafajok egye- teken, mintegy 40–50 év alatt spontán vetényüléssel dei és csoportjai is előfordulnak, például nemes nyár, égeresek alakultak ki. A kézi kaszálás visszaszorulá- zöld juhar, akác. sával, majd a gépi kaszálással történő leváltásával el- Kezelések végrehajtása: Az utóbbi évtizedekben sőként – a traktorok számára kevésbé járható – mé- ezekben az égeresekben erdőgazdálkodási tevékeny- lyebb fekvésű gyepek művelését hagyták el. Mindezek ség nem folyt. A természetvédelmi kezelés célja, hogy következtében a néhány tized hektáros égerfolttól a a potenciálisan nagyobb élőhelyi diverzitást nyújtani több tíz hektáros égeresig különböző kiterjedésű er- képes, de jelenleg homogén faállományoknak a szer- dők alakultak ki. Jellemzően 50 év körüli többé-ke- kezeti és a kompozicionális változatossága növeked- vésbé egykorú faállományok, amelyek szinte teljesen jen. Első lépésként a meglévő természetes élőhelyi elegyetlenek (36. fénykép). Az év bizonyos idősza- változatosság fenntartása és fejlesztése a feladat. kaiban az Ipoly áradásai elöntik ezeket az erdőterü-

36. fénykép. Ötven év körüli, homo- gén szerkezetű, elegyetlen égeres az Ipolyszögben. (Fotó: Frank Tamás)

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 125 Frank Tamás, Filotás Zoltán, Géringer Péter, Laczkó Péter, Nagy István és Szmorad Ferenc

A következő feladat az égeresekben szórtan elhe- lyezkedő, a faállomány átlagos méreteitől jelentősen nagyobb méretű fehér fűz, hazai nyár vagy kocsányos tölgy egyedeknek a megsegítése. Ezek a nagyméretű fák fontos élőhelyi elemei az egyébként szegényes összetételű biotópnak (37. fénykép). A jelenlegi közel 100%-os záródás miatt a cserjeszint is részben hiányzik vagy fejletlen. Az egyenletes záródás változatosabbá tételével az égeresek természetes cserjeszintje is megsegíthető, amelynek jellemző cserjefajai a kutyabenge, a fekete ribiszke, a kányabangita stb. Hosszabb távon a természetes er- dőtársulásnak megfelelő elegyfafajok cserje, illetve alsó lombkoronaszintbe szorult egyedeinek, csoportjainak a fejlődését kell elősegíteni. A szükségessé váló fakitermelések során a kivágott faegyedekből visszahagyva a holtfa mennyiségét nö- velhetjük a területen. A kezelés melléktermékeként, kíméletesen (fagyott talajviszonyok esetén) kiköze- 37. fénykép. Az ipolyszögi égeresekben található nagyméretű lítésre és értékesítésre kerülhet a faanyag egy része, odvas, félig elhalt fűzfákat (sárga nyíllal jelölt) a körülöttük álló de ebben az esetben is legalább 20–30%-uk, lehetőleg égerek eltávolításával és holtfának történő meggyűrűzésével meg a minél vastagabb törzsek holt faként visszahagyan- kell segíteni, hogy minél tovább betölthessék jelenlegi élőhelyi sze- dók a területen. A már jelen lévő, földön fekvő holt fa repüket. (Fotó: Frank Tamás) mellett a lábon elhalt fák is meghagyandók. Értékelés (tapasztalatok, tanulságok): A helyen- A legelső kezelési beavatkozások során az idegen- ként bekövetkezett – de rendkívül esetleges – termé- honos fafajok visszaszorítása a cél, amely beavatko- szetes bolygatások nyomán megindult természetes zást követően e fafajok mozaikos előfordulásának folyamatok jól példázzák a tudatos természetvédelmi következtében az égeresek szerkezeti változatossága kezeléssel elérhető eredményeket, ezért ezeket a ke- növekedik, például egyenletes lombkoronazáródás zelési beavatkozásokat minél előbb meg kell kezdeni. felnyitása, kis lékek kialakítása stb. következtében.

6.2. Égerfelújulás elősegítése (Nagy István) Motiváció: Erdőkezelés az Ócsai Tájvédelmi Körzet védett természeti területén lévő állami erdőben, mozaikos erdőszerkezet kialakításával, folyamatos erdő- borítás melletti gazdálkodásra történő átállás.

6.2.1. Égerfelújulás elősegítése talajbolygatással Terület és a faállomány rövid jellemzése: Mézgás éger (60%) és magyar kőris (40%) szálankénti, illetve foltos elegyedésű, sarjeredetű állománya. Szálanként előfordul a fehér fűz. Kora 55 év, átlagmagasság 20 m, átlagátmérő 25 cm, a záródás 95%. Állandó vízhatású síkláp talaj. Fokozottan védett területen levő szálaló üzemmódú származékerdő. Az elmúlt 20 évben fahasználat nem volt a terüle- ten. A fakitermelés és a közelítés erősen időjárás és talajállapot függő. A területen a lábon álló és fekvő holt fa mennyisége becslés alapján eléri az összes fa- térfogat 10%-át. 38. fénykép. A mézgás éger az anyaállomány alatt 5–6 éve kor- hadó törzseken újul és fejlődik (Ócsai TK). (Fotó: Nagy István)

126 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdei élőhelyek fenntartásának és fejlesztésének esettanulmányai

Kezelések végrehajtása: Az erdőrészletben vég- 6.2.2. Égerfelújulás elősegítése zendő 10%-os erélyű szálalás kivitelezése során az holt fa visszahagyásával erdőtervben leírtakon túlmenően az volt az Igazgató- ság részéről felmerült szakmai elvárás, hogy lehető- Motiváció: Erdőkezelés az Ócsai Tájvédelmi Körzet ség szerint az éger fafaj javára és az éger megjelenését védett természeti területén lévő állami erdőben, mo- elősegítve történjen a beavatkozás. Az erdőrészleten zaikos erdőszerkezet kialakításával, folyamatos erdő- belül a magyar kőris szálankénti és 4–5 egyedből álló borítás melletti gazdálkodásra történő átállás. csoportos elegyben fordult elő. Kettő darab ilyen 4–5 Terület és a faállomány rövid jellemzése: Magyar egyedes csoport kivágása után az alattuk levő foltban kőris (70%) és mézgás éger (30%) szálankénti, illet- a talajt mezőgazdasági vontatóra szerelt terepren- ve foltos elegyedésű, sarjeredetű állománya. Szálan- dezővel kicsit megbolygattuk. Ne gondoljon rögtön ként előfordul a fehér fűz és a szürke nyár. Kora 65 senki arra, hogy „letúrtuk” a feltalajt, csak egészen év, átlagmagasság 33 m, átlagátmérő 40 cm, a záródás fi noman elhúztuk a tereprendezőt a felszín felett. A 85%. Állandó vízhatású síkláp talaj. Erdőrezervátum- felszíni egyenetlenségek következtében a tereprende- védőzóna és fokozottan védett területen levő szálaló ző széle hol itt, hol ott belekapott a talajfelszínbe. A üzemmódú származékerdő. Fahasználat (valószínű- tevékenység eredményeképp kialakult egy kb. 1–1,5 leg NFGY) 1991-ben volt a területen. fahossznyi átmérőjű (0,10–0,15 ha) kb. 50%-ban Kezelések végrehajtása: Megfi gyeléseim szerint bolygatott felszínű „lék”. A beavatkozás alapjául az a az 5–6 éve korhadó fatörzseken gyakran jelenik meg megfi gyelés szolgált, hogy a korábbi erdőgazdálkodá- mézgás éger és magyar kőris csemete. Ebből kiindul- si tevékenység során a rakodók és a közelítő nyomok, va az erdőrészletben a természetes úton korhadó tör- utak mentén mindig volt égerújulat. zseken megjelent mézgás éger (kb. 80%) és magyar Értékelés (tapasztalatok, tanulságok): Az óvatos kőris (kb. 20%) csemeték felett 2–3 fa kitermelésével talajbolygatást követően megjelentek a magoncok, megbontottuk a faállományt (38–39. fénykép). A tör- kb. 60% magyar kőris, kb. 30% mézgás éger és kb. 10% zseken megjelent csemeték fejlődéséhez így biztosí- zöld juhar. Várjuk a folytatást. Célszerű lenne 0,2–0,3 tottunk fényt, de a bontás erélye még nem vezetett az ha-os lékméretet is kipróbálni, mert az éger fényigé- aljnövényzet jelentős megerősödéséhez. A kidöntött nyes, és a megfi gyeléseim szerint például nyiladékok- és helyben hagyott fatörzsek az erdő holtfa-készletét ban is hiába volt a korábbi gazdálkodási tevékenysé- növelik, és 5–6 év múlva további újulatcsíknak lehet- gek során teljes szélességében bolygatva a talajfelszín, nek alapjai. csak a közepén jelent meg az éger csemete.

39. fénykép. Egymás után so- rakoznak egy korhadó törzsön a mézgás éger ﬁ atal, természetes úton megjelent egyedei (Ócsai TK). (Fotó: Nagy István)

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 127 Frank Tamás, Filotás Zoltán, Géringer Péter, Laczkó Péter, Nagy István és Szmorad Ferenc

Értékelés (tapasztalatok, tanulságok): A termé- fafajokkal. Kora 52 év, eredete sarj, az átlagmagasság szetes úton megjelent facsemeték fejlődnek tovább, 32 m, az átlagátmérő 36 cm, a záródás 90% (volt). Ál- a növekedésük alapjául szolgáló égertörzs korhad és landó vízhatású síkláp talaj. Fokozottan védett terüle- esik össze, reményeim szerint 6–8 év múlva szép „lá- ten levő vágásos üzemmódú természetszerű erdő. Az bas égereink” lesznek (lásd: 38. fénykép). előző fahasználat (TKGY) 2000-ben volt a területen. Ez sem egy intenzív, nagy területet egyszerre érin- A fakitermelés, közelítés erősen időjárás és talajálla- tő erdőfelújítási technológia, de a védett természeti pot függő. területeken ez nem is cél. A nemzetipark-igazgató- Kezelések végrehajtása: Az erdőrészlet területén ságok vagyonkezelésében levő hasonló termőhelyi 2009-ben kb. 3 fahossznyi szélességben széldöntés adottságú erdőterületeken kell, hogy helye legyen az volt. A terület vízviszonyai miatt a kidőlt és félbetört ilyen vagy az ehhez hasonló természetvédelmi erdő- álló fatörzsek kitermelését és felkészítését az előző er- kezelési módszereknek. dőgazdálkodó nem tudta elvégezni. A kidőlt törzsek elkezdtek korhadni, az álló törzsek újra kihajtottak. Az álló törzsrészek kihajtása után kb. 80%-os bontású 6.2.3. Kis területű széldöntött folt érintetle- folt keletkezett. nül hagyása mézgás éger állományban Értékelés (tapasztalatok, tanulságok): Várjuk, hogy a természetes erdődinamikai folyamatok milyen Motiváció: Erdőkezelés az Ócsai Tájvédelmi Körzet irányt vesznek. Sem őshonos, sem idegenhonos fafaj védett természeti területén lévő állami erdőben, ter- újulata nem jelent meg eddig egyáltalán a területen. mészetes folyamatok tanulmányozása. A talaj hidrológiai viszonyai a kőrisnek túl nedves, a Terület és a faállomány rövid jellemzése: Jellem- lágyszárúszintben a sás az égerújulat megjelenését zően mézgás égeres (94%) faállomány, némi magyar gátolja, a kidőlt törzsek meg még nem elég korhad- kőrissel (6%), foltokban nyír és szálanként korai nyár tak, így azokon se éger, se kőris nincs (még).

6.3. Kis területű széldöntött folt érintetlenül hagyása magyar kőris állományban (Nagy István) Motiváció: Erdőkezelés az Ócsai Tájvédelmi Körzet védett természeti területén lévő állami erdőben, ter- mészetes folyamatok tanulmányozása. Terület és a faállomány rövid jellemzése: Felső szintben magyar kőris (76%), szürke nyár (14%) és kocsányos tölgy (10%) fafajok alkotta állomány. Kora 70 év, az átlagmagassága 20–22 m, a záródása 94%. Fokozottan védett természeti területtel álló vágásos

40. fénykép. A széldöntött szürke nyárak után megjelent a ma- 41. fénykép. A természet tálcán kínálja a megoldásokat. A mag- gyar kőris természetes újulata, és jól fejlődik a természetes lékben. eredetű magyar kőrisek közül a céljainknak megfelelően már csak Ez a jelenség ezeknek az erdőknek a természetes dinamikáját jól válogatnunk kell, hogy egy-egy egyedét, vagy egy vénic szilt, ko- illusztrálja (Ócsai TK). (Nagy István) csányos tölgyet megsegítsünk (Ócsai TK). (Fotó: Nagy István)

128 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdei élőhelyek fenntartásának és fejlesztésének esettanulmányai

üzemmódú származékerdő. A fakitermelési terv ro- denre számítottunk, de arra nem, hogy 5 év elteltével vat üres. Az erdőrészletlap említi a félbetört szürke gyönyörű, 3 m-es magyarkőris-újulat lesz kb. 1,5 × nyárakat a megjegyzés rovatban. 2 m-es hálózatban a „semmiből” (40–41. fénykép). Kezelések végrehajtása: Az erdőrészlet területén Elegyfafajként jelen van még a vénic szil és a mezei 2008-ban kb. 0,3 ha-os széldöntés, illetve széltörés szil, valamint van néhány szál kocsányos tölgy. Az volt. A dőlés és törés alapvetően szürke nyár egye- „elvárt” szürkenyár-sarjak meglepő módon mindösz- deket érintett. A kezelés lényege az volt, hogy nem sze kb. 10% arányban képviseltetik magukat az újulati csináltunk semmit, és türelemmel kivártuk mi- szintben. lyen megoldást ad a természet. A tanulság, hogy amennyiben nem egyenletesen Értékelés (tapasztalatok, tanulságok): Ebben az kerül egy ilyen állomány megbontásra, hanem kis esetben talán nem túlzás a döbbenetes jelző haszná- foltokban – főleg a meglevő újulatfoltokra alapoz- lata. Egy helyi viszonyok között száraz, magas fekvé- va – akkor ezen a területen különösebb további sű, cserjeszintjében erősen fagyalos szürkenyár-állo- emberi beavatkozás nélkül a természetes újulat mányrész egyik foltjának széldöntése után sok min- megerősödik.

6.4. Fekvő holtfa-csoport és lék kialakítása idős keményfás ligeterdőben (Nagy István) Motiváció: Erdőkezelés az Ócsai Tájvédelmi Körzet Kezelések végrehajtása: Kísérleti jelleggel egy er- védett természeti területén lévő állami erdőben, ter- dőrészleten belül két foltban alakíttattam ki 5–8 ma- mészetes folyamatok tanulmányozása. gyar kőris faegyed kidöntésével lékeket (42. fénykép). Terület és a faállomány rövid jellemzése: Ma- A lékek helyén idős újulat nem volt. A lékek mérete gyar kőris (70%) és mézgás éger (30%) szálankénti, nem haladta meg a másfél fahossznyit. A nagyobbik illetve foltos elegyes állománya. Szálanként előfordul lékben hagytunk középen egy álló fát. A faanyag fel- kocsányos tölgy, vénic szil, fehér fűz, szürke nyár, fe- készítése nem történt meg, a kidöntött fák teljes egé- kete nyár. Kora 85 év, az átlagmagasság 27 m, az át- szében az erdőrészlet holtfa-készletét gyarapították. lagátmérő 38 cm, a záródás 80%. Állandó vízhatású Az egyik lék a kialakítása utáni második évben, az síkláp talaj. Fokozottan védett területen levő vágásos újulat egyértelmű megjelenése után kapott egy 20 üzemmódú származékerdő. Fahasználat (valószínű- × 20 m-es 1,25 m magas ponthegesztett acélháló- leg NFGY) 1991-ben volt a területen. Ennek során ból készült kerítést. Szándékosan, kísérleti jelleggel „bátor” beavatkozást végeztek, melynek eredmé- nem csináltattam magasabb kerítést, ha a hajtást/ nye akkoriban egyes vélemények szerint borzasz- lombot rágó nagyvad (a területen jelentős őz és egy tó volt („kiherélték az erdőt”). Az eltelt 22 év során kb. 40 egyedből álló stabil gímszarvasállomány van) a lágyszárúszint regenerálódott, a bontás hatására be akar ugrani megteheti, de a vaddisznót kizárjuk megjelent az újulat, és jelenleg foltokban elkülöníthe- tő egy idősebb (3–7 m átlagmagasságú, 5–15 cm át- lagátmérőjű) és egy ﬁ atalabb (1 m alatti) újulati szint.

43. fénykép. Természetes, mageredetű magyarkőris-újulatfolt, 42. fénykép. Néhány magyar kőris kidöntésével keletkezett, opti- földön fekvő holtfa-készítése miatt nyitott lékben (Ócsai TK). (Fotó: mális méretű lék (Ócsai TK). (Fotó: Nagy István) Nagy István)

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 129 Frank Tamás, Filotás Zoltán, Géringer Péter, Laczkó Péter, Nagy István és Szmorad Ferenc

természetes lékek méretével és fényviszonyaival kb. azonos lékek alakuljanak ki. Tudatosan próbáltam utánozni a természetes dőlésfoltok méretét és fényviszonyait. Tehát a felújult, természetes lékek szolgáltak min- tául a mesterséges holtfa-csoportokkal kialakított lékeknek, amelyek szintén szépen újulnak. Most ezen tapasztalatok „erdőrészlet” szintű/méretű hasz- nosítása történik. (Kontrasztos, „elrettentő” példa a szomszéd erdőgazdálkodó hasonló faállománytípu- sokban végzett egyenletes bontásai, amelyek siralmas eredményt hoztak). A tapasztalatok szélesebb körű alkalmazása során a beavatkozások nyomán kitermelt faanyag egy ré- szének hasznosítása is cél, hiszen ﬁ nanszírozni kell az igazgatóságunk mesterséges erdőfelújításait is. Az erdőkezelési beavatkozásaink során természetes „modellhez” hasonlóan a kivágott faanyag egy részét nem hozzuk ki az erdőből. A korábban természetes mortalitásból származó holt faanyag meghagyása ér- 44. fénykép. A lék szélén (nyíllal jelölve), a léknyitás további mel- dekében is igyekszem mindent megtenni. Összefog- léktermékeként, egy egerészölyvpár rakott gallyfészket (Ócsai TK). lalva, inkább bükkösökre, tölgyesekre vannak átalakí- (Fotó: Nagy István) tási és/vagy szálalási modellek, tapasztalatok – éger, kőris állományokra nem ismerek. Ez utóbbiak terü- a lékből. Ezzel a kerítéssel elsősorban arra szeretnék leti kiterjedése kicsi, nem foglalkoztatta erdészeinket választ kapni, hogy a terület táplálékkínálata mellett a téma, régen levágták, és egyszerűen sarjadztatták be akar-e ugrani, és ha nem (amit remélünk), akkor őket. az mit fog jelenteni az újulat növekedésében. Ameny- Az látszik az általam kezelt mintegy 100 ha-on, nyiben szükséges, akkor meg kell magasítani a kerí- hogy az egyenletes bontás nem jó, kedvezőtlen fo- tést. Ebben a lékben alapvetően kőrisre számítok. Egy lyamatokat indít el, a természetes erdődinamikai közeli, bontatlan kocsányostölgy-folt alatt is készít- folyamatokat akadályozza, eltorzítja, ezért próbá- tettem ilyen kis kerítést, ott ténylegesen az a cél, hogy lom „másolni” a természetet. megtudjam „mit tud” a terület vaddisznó nélkül (mikor, milyen denzitásban jelenik meg, és milyen arány- ban marad meg, illetve hogyan fejlődik állomány alatt a tölgy természetes újulata stb.). Értékelés (tapasztalatok, tanulságok): Mindkét általunk kialakított lékben már a második évben foltokban, a lékek területének kb. 60%-án megjelent és megerősödött az újulat, mely kb. 70%-ban magyar kőris és kb. 30%-ban vénic szil (43. fénykép). Érdekes, hogy az egyik lék szélén álló fán a következő évben fészket rakott egy egerészölyv. Vélhetően a kedvező beszállási lehetőség segített a fészkelőhelyének kivá- lasztásában (44. fénykép). A fekvő holtfa-csoportokkal kialakított lékek és az érintetlenül hagyott széldöntött lékek tapasztalatai alapján végeztettem a 2012/2013. év telén az erdő- gazdálkodási beavatkozásainkat (fokozatos felújí- tás bontóvágás, szálalóvágás, szálalás). A 2013. évi szálalóvágásokat és szálalásokat igyekeztünk a meg- levő újulatfoltok felett csoportosan elvégeztetni. Ahol az erdőterv fokozatos felújítóvágás bontóvágására adott lehetőséget, ott az erdőterv szerinti faanyag kb. felét állva hagyattam, hogy az eddig ismert jól felújult 45. fénykép. Kézi fűrészes és vegyszeres kezelés után kiszáradt zöldjuhar-törzscsonkok (Ócsai TK). (Fotó: Nagy István)

130 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdei élőhelyek fenntartásának és fejlesztésének esettanulmányai

6.5. Zöld juhar vegyszeres és mechanikus visszaszorítása (Nagy István) Motiváció: Erdőkezelés az Ócsai Tájvédelmi Körzet minden csapatban volt kettő kézifűrészes és egy védett természeti területén lévő állami erdőben, in- vegyszeres ember. A kézifűrészesek kb. 50 cm magas- tenzíven terjedő, idegenhonos fafaj visszaszorítása. ságban elvágták a 2–15 cm átmérőjű fákat a vegyszeres ember (szép szabályos „zöld könyvvel” a zsebé- ben) pedig egy szivacsos végű cseppmentes kijutta- 6.5.1. Zöld juhar vegyszeres és tást biztosító kézi szerkezettel adagolta a vegyszert a mechanikus visszaszorítása I. vágáslapokra. A vágás és a vegyszerezés között így nem telt el ket- Terület és a faállomány rövid jellemzése: Magyar tő perc sem. Az 50 cm-es vágásmagasságot azért kőris (70%) és mézgás éger (30%) szálankénti, illetve találtuk ki, hogy következő évben a hirtelen meg- foltos elegyes állománya. Szálanként előfordul a ko- induló magas aljnövényzetben hamar észrevegyük csányos tölgy, a vénic szil, a fehér fűz, a szürke nyár, a azokat az egyedeket, amelyek utókezelést igényel- fekete nyár. Kora 85 év, átlagmagasság 27 m, átlagát- nek (45. fénykép). mérő 38 cm, a záródás 80%. Állandó vízhatású síkláp Nagyméretű fák kivágása és vegyszeres kezelése. Ez talaj. Enyhén hullámos felszín, a magasabb térszíne- a technológia már régóta ismert az inváziós fajok el- ket magyar kőris, a mélyedéseket mézgás éger jellem- leni küzdelemben. A 15–50 cm vastag zöld juharokat zi. Fahasználat (valószínűleg NFGY) 1991-ben volt a motoros láncfűrésszel kivágtuk, aztán a vágáslapot területen. Fokozottan védett területen levő vágásos gyorsan lekentük. A kivágott faanyag az erdő holtfa- üzemmódú származékerdő. készletét gyarapította (46. fénykép). Az előző fahasználat alkalmával „bátor” beavatko- Értékelés (tapasztalatok, tanulságok): Abban sa- zást végeztek, melynek eredménye akkoriban egyes ját magunktól is biztosak voltunk, hogy a kezelések vélemények szerint borzasztó volt („kiherélték az elvégzése után nem dőlhetünk hátra nyugodtan a ka- erdőt”) az eltelt 22 év során a lágyszárúszint rege- rosszékünkbe az elkövetkező 50 évre, de ennek tuda- nerálódott, a bontás hatására megjelent az újulat, tában is jól sikerült, eredményes munkát végeztünk. és jelenleg foltokban elkülöníthető egy idősebb (3–7 m magas, 5–15 cm átmérőjű) és egy ﬁ atalabb (1 m alatti) magyar kőris és egy hasonló korú és méretű zöld juhar újulati szint. A zöld juharok zöme az erdő- részleten belüli magasabb térszíneken a magyar kő- risek alatt jelent meg. Szálanként és foltokban találni idősebb (15–50 cm vastag) második koronaszintben levő zöld juharokat is. Kezelések végrehajtása: A területen 3 féle kezelést végeztünk: Emberi erővel kihúzható csemeték mechanikus eltávolítása. Első hallásra ez végtelenül sziszifuszi munkának tűnik, a megkeresett reménybeli kivitele- zők egy része „menekült” is fejcsóválva a terület be- mutatása után. Aztán volt vállalkozó, aki mert aján- latot tenni, és el is végezte a munkát. Kis csapata sok szúnyogriasztóval és elszántsággal felvértezve pár- huzamos pásztákban átfésülte a területet, és minden zöld juhart kihúztak, amit csak bírtak és észrevettek. A kivitelezés időpontjaként az április vége lett volna a legalkalmasabb, mivel a zöld juhar korábban fakad, mint a magyar kőris és a levélszíne is kicsit világo- sabb zöld. Pályázati adminisztratív okok miatt erről lecsúsztunk, és maradt az augusztus. Az emberek szeme kb. 2 óra után szépen ráállt a „gyomlálásra”, és csinos kis 30-as kötegekbe gyűjtögették a kihúzott csemetéket. 46. fénykép. A nagyméretű zöld juharok láncfűrésszel kerültek Emberi erővel ki nem húzható fácskák vegyszeres ledöntésre, majd a tuskó kézzel vegyszeres kezelést kapott (Ócsai kezelése. Az előbbi kezeléssel egy menetben zajlott, TK). (Fotó: Nagy István)

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 131 Frank Tamás, Filotás Zoltán, Géringer Péter, Laczkó Péter, Nagy István és Szmorad Ferenc

48. fénykép. Visszasarjadt zöldjuhar-sarjcsokrok (Ócsai TK). (Fo- tó: Nagy István)

dőrezervátum védőzóna. Szálaló üzemmódú szárma- zékerdő. 47. fénykép. Az eltávolított, nagy zöld juharok alatt jellemzően Az előző erdőgazdálkodó a második koronaszint- magyarkőris-újulat jelent meg (Ócsai TK). (Fotó: Nagy István) ben fellelhető 10–20 cm vastag zöld juharokat példás alapossággal az éppen aktuális fakitermelési mun- Az 1. technológia után alig maradt kis csemete (én kák során kivágatta. Ennek eredményeként egy-egy 98%-osra értékeltem a munkát), a 2. technológia után faegyed helyén 10–20 db, 2–4 cm átmérőjű, 4–6 m kellett némi utókezelés. Kb. 20% kihajtott, és ennek magas sarj hajtott ki, ami permetezéshez nagy, injek- felét kellett utókezelni. A másik fele kihajtott és le- táláshoz kicsi. hervadt. A 3. technológia során a nagy fák közül alig Kezelések végrehajtása: A sarjcsokrokat levágtuk hajtott ki néhány (valószínűleg a nagy vágáslap miatt és az újrasarjadó hajtásokat 30–50 cm magas ko- több vegyszert kaptak). A 2. és 3. technológia érdekes eredményt hozott. A nagyméretű zöld juharok teljesen leárnyékolták maguk alatt a talajt, lágyszárú növényzet is alig volt, eltá- volításuk után a koronavetületük által lefedett foltokban rengeteg csemete jelent meg. A csemeték között kb. 70% a magyar kőris, kb. 10% az éger aránya, az ős- honosok közül előfordul még: kocsányos tölgy, vénic szil és sajnos van kb. 20% zöld juhar (47. fénykép). A következőkben ezek eltávolítása lesz a „sziszifuszi” munka.

6.5.2. Zöld juhar vegyszeres és mechanikus visszaszorítása II. Terület és az állomány rövid jellemzése: Magyar kő ris (68%), mézgás éger (22%) és szürke nyár (10%) fafajok által alkotott állomány. Kora 65 év, átlagma- gasság 37 m, átlagátmérő 34 cm. Állandó vízhatású síkláp talaj, fokozottan védett természeti terület, er- 49. fénykép. Lepermetezett sarjcsokor (Ócsai TK). (Fotó: Nagy István)

132 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdei élőhelyek fenntartásának és fejlesztésének esettanulmányai

50. fénykép. A cserjeszintben lévő zöld juhar „bozót” eltávolítá- sa után a kezelt (balra) és a még nem kezelt terület (jobbra) látvá- 51. fénykép. A cserjeszintben levegyszerezett zöld juhar „bozót” nyosan elválik (Ócsai TK). (Fotó: Nagy István) egy évvel a kezelés után, szinte teljesen kiszáradva (Ócsai TK). (Fo- tó: Nagy István) rukban árnyékolós háti permetezőgéppel kijuttatott glifozát-hatóanyagú szerrel kezeltük (48–49. fény- gyűrűszámlálás alapján – 3–15 (!!!) év között ingado- kép). zott, a foltok mérete100–4000 m2 között volt. Értékelés (tapasztalatok, tanulságok): Ez a tech- Kezelések végrehajtása: A zöldjuhar-foltokat egy- nológia hatékonynak tűnik és a környező lágyszárú- szerű háti permetezővel szélcsendes időben glifo- szintet sem károsítottuk. zát- tartalmú szerrel lefújtuk. Annyira sűrű volt a zöldjuhar-újulat, hogy az alatta levő – erős ár- nyékhatás alatt sínylődő – lágyszárúszintet egyál- 6.5.3. Zöld juhar vegyszeres és talán nem károsította a beavatkozás (50–51. fény- mechanikus visszaszorítása III. kép). Értékelés (tapasztalatok, tanulságok): A vegysze- Terület és az állomány rövid jellemzése: Magyar rezést követően a lágyszárúszint nem sérült, követke- kőris (100%) fafajjal leírt állomány, szálanként kocsá- ző évben már tapasztalható az újulati szint regenerá- nyos tölgyekkel. Kora 31 év. Állandó vízhatású síkláp lódása. Újulatként (a zöld juhar „újulati szint” teljes talaj. Fokozottan védett természeti terület, vágásos árnyékolásának megszűnése után a magyar kőris fel- üzemmódú származékerdő. ső lombkoronaszinten keresztül szűrt fényt kapott a Az állomány alatt összefüggő, zárt 100%-os sűrű- talajfelszín) megjelentek a magyar kőris (kb. 70%), a ségű zöldjuhar-újulatfoltok alakultak ki. A zöld juhar zöld juhar (kb. 20%) és egyéb kemény lombos fafajok csemeték magassága 50–150 cm közötti, koruk – év- (kb. 10%) – zömmel szilek – csemetéi.

6.6. Homoki erdőben selyemkóró visszaszorítása és tisztások fenntartása (Filotás Zoltán) Motiváció: Fokozottan védett természeti területen ben fordulnak elő a nyílt homoki gyepekkel, melyek és Natura 2000 területen (HUKN20024 Bócsa-bugaci zömében évelő gyepek és jellemző rájuk a magyar homokpuszta) természetvédelmi erdőkezelés. csenkesz és árvalányhaj dominancia. Az erdőrészlet Terület és az állomány rövid jellemzése: Erdő- potenciális élőhelye a fokozottan védett tartós szeg- részlet: Bócsa 74 F. Területe: 37,47 ha. Gazdasági fűnek (Dianthus diutinus). korlátozása: teljes korlátozás, faanyagtermelést nem Kezelések végrehajtása: A Kiskunsági Nemze- szolgáló erdő. Vágásérettségi kor: 999 év. Távlati cél- ti Park Igazgatóság a 2006-ban indult Tartós szegfű állomány: hazai nyáras. Vagyonkezelő: Kiskunsági LIFE-projekt keretén belül a területet több éven ke- Nemzeti Park Igazgatóság. resztül kezelte selyemkóró ellen, mivel az erdőrész- Az erdőrészletben található erdőtársulás magas leten belüli nyílt homokpusztagyep (G1 – Bölöni természetességű homoki nyáras-borókás (M5 élő- és mtsai 2011) élőhelyfoltokon helyenként erős hely – Bölöni és mtsai 2011), ahol az élőhelynek selyemkóró-borítás alakult ki (52. fénykép). Ezek megfelelően az erdőfoltok mozaikos elrendeződés- a selyemkórófoltok elsősorban a mélyebb fekvé-

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 133 Frank Tamás, Filotás Zoltán, Géringer Péter, Laczkó Péter, Nagy István és Szmorad Ferenc sű gyepterületeken tudtak zárt (zártabb) foltokban rán. A selyemkóró vegyszeres kezelése a projekt ideje megjelenni, ahol az eredeti gyepterületek leromlása alatt minden tavasszal a virágzást megelőzően vagy a már megkezdődött. Ez a degradáció természetvédel- virágzás kezdetén valósult meg. A terepi tapasztala- mi kezelési beavatkozás nélkül visszafordíthatatlanul tok azt igazolták, hogy a vegyszer felszívódása ebben módosította volna az eredeti, igen értékes élőhelyet. az időszakban a leghatékonyabb, de meg kell várni Ennek a leromlási folyamatnak az időtartama meg- az 5–6 leveles állapotot, mivel a túl korai beavatko- becsülhetetlen, több tényezőtől függ. Egyrészt függ a zás látszólag ugyan elpusztítja a növényt, de az még betelepülő selyemkóró mennyiségétől, a magok ko- ugyanabban az évben képes nagyobb mennyiségben lonizációs esélyeitől (pl. milyen ökológiai adottságú rizómáról megújulni. A virágzás utáni állapotban vi- termőhelyre kerülnek a magok, az esetek többségé- szont a levelek olyan mértékben megvastagodnak, ben a szélsőségesen száraz élőhelyen belül), továbbá hogy a vegyszer aktív felszívódását már gátolja, így függ attól, hogy milyen csapadékviszonyok vannak az a vegyszer nem tudja optimálisan kifejteni a hatását. adott évben, mivel a növények rizómarendszerének A vegyszer kijutatása két módon történt: a se- a kialakulásához, megerősödéséhez az adott év ve- lyemkóróval kevésbé fertőzött, értékes gyepterüle- getációs időszakán belül az átlagosnál kissé bővebb teken ecseteléses kenés, míg a sűrűbb selyemkóró- csapadékviszonyok kedvező hatásúak. Amennyiben állományokban pontszórásos permetezés zajlott. a selyemkóró az adott élőhelyen kialakítja fejlett gyö- A kijuttatás során nagy gondot kellett fordítani a kérrendszerét, onnantól már az igen száraz élőhelyi pontos adagolásra (gyári értékek betartására), va- körülmények sem szabnak gátat a növény további lamint a véletlenszerű cseppenések elkerülésére. A terjedésének. Ezért ezeken a területeken a természe- már erősebben leromlott, az eredeti vegetációjában tes gyepterületek további romlásának megakadályo- már nehezen felismerhető élőhelyfragmentumoknál zása érdekében a természetvédelmi kezelő selyemkó- (ebben az erdőrészletben szerencsére nagyon kevés ró elleni aktív beavatkozására van szükség. ilyen folt volt) ez nem jelentett már komolyabb ve- Értékelés (tapasztalatok, tanulságok): A KNPI szélyt, viszont a még értékes, az eredeti vegetációt több évtizedes tapasztalatokkal bír a selyemkóró magában hordozó területeken különös odafi gyelés- visszaszorításával kapcsolatban, amely alapján kije- sel kellett a munkát elvégezni. Az erdőrészletben lenthető, hogy a növény, amely kialakította a fejlett a vegyszeres selyemkóróirtás a tartós szegfű LIFE- gyökérrendszerét, mechanikai úton (kihúzás, kika- projekt keretében 4 vegetációs cikluson keresz- pálás) nem irtható ki. Természetvédelmi kezelésként tül valósult meg. A beavatkozásnak köszönhetően a legeredményesebb beavatkozás a növény vissza- selyemkórómentesnek tekinthető az erdőrészlet. A szorítására a vegyszeres kezelés, erre a legbeváltabb selyemkóró többéves, száraz kórói még láthatók az vegyszer a totális gyomirtó Medallon Extra, vagy erdőrészletben, viszont friss hajtás nem mutatkozott vele azonos hatásmechanizmusú gyomirtók. Az er- (2013. áprilisi állapot szerint). dőrészletben fellelhető Natura 2000 jelölő élőhelyek A lokális kezelés problémái: A LIFE-projekt a kije- (91N0 (M5), 6260 (G1)) sérülékenysége miatt külö- lölt projektterületen kívül nem nyújtott lehetőséget nös fi gyelemmel kell eljárni a vegyszer használata so- a selyemkóró elleni védekezésre, így sajnos nem volt mód a projektterület mellett puff erterület kialakí- tására és selyemkóró-mentesítésre. A Bócsa 74 F erdőrészlet esetében ezért az erdőrészlet É-i, illetve K-i oldalán olyan erdőrészletet, illetve gyepterületet találunk, amelyek nem voltak mentesítve a selyemkó- rótól, így azok jelen pillanatban is fertőző forrásként (elsősorban magszórás) vannak jelen, és ez bármikor lehetővé teszi a faj ismételt megjelenését. A KNPI a LIFE-projektterületen a projekt befejezését követő 5 éven belül vállalta a terület selyemkóró-mentes- ségének fenntartását, illetve a későbbiekben anyagi lehetőségének függvényében el kívánja végezni a puff erterületek selyemkóró-mentesítését is, illetve a selyemkóró esetleges újbóli megjelenése esetén a megtelepedő állományok ellen védekezni fog. Összegezve, az erdőrészlet LIFE-programba vo- nása indokolt volt, a program során az erdőrészlet selyemkóró-mentesítése sikeresen megvalósult. 52. fénykép. Mélyebb fekvésben kialakult selyemkórós (KNP). Sajnos a fertőző források még jelen vannak az erdő- (Fotó: Filotás Zoltán) részlet közvetlen szomszédságában.

134 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdei élőhelyek fenntartásának és fejlesztésének esettanulmányai

6.7. Homoki fenyves ültetvény fokozatos átalakítása (Filotás Zoltán) Motiváció: Helyi jelentőségű védett természeti terü- az őshonos borókához hasonló kedvező hatást fejt ki let, Natura 2000 terület (HUKN20035 Harkakötöny– szélsőségesen száraz időjárási viszonyok esetén. Mi- Kiskunmajsai homokbuckák), valamint a fokozottan vel az erdőtelepítés, feltehetően a változó környezeti védett tartós szegfű élőhelye is egyben. viszonyok hatására (talajvízszint-süllyedés, vegetá- Terület és az állomány rövid jellemzése: Erdő- ciós időszak csapadékmennyiségének csökkenése) részlet: Kiskunmajsa 125 B. Területe: 11,60 ha. Gaz- nem tudott záródni a feketefenyő-állomány még 10 dasági korlátozás: nincs korlátozás, vágásos erdő. éves kora után sem, így a természetes gyepvegetáció, Vágásérettségi kor: 50 év. Távlati célállomány: hazai benne a tartós szegfűvel ismét megjelent az előzőek- nyáras. Vagyonkezelő: KEFAG Zrt. ben már említett kiritkult, záródáshiányos foltokban, Az erdőrészletben található feketefenyő fafajú, ho- „tisztásokon”. Ez a tény tette ezt az erdőrészletet az mogén faállományt korábban borókás-nyárasokkal egyik legfontosabb beavatkozási területté a LIFE- mozaikoló, nyílt homoki gyepekre telepítették. En- projekt alatt. Sajnos az erdőrészletben már megjelent nek ékes bizonyítékául szolgálnak az összetolt tus- a selyemkóró is, így annak térhódítása a regenerálódó kópásztákban regenerálódott borókás-nyáras élőhe- gyepfoltokat erősen degradálta, ennek következtében lyek. A Duna–Tisza közi, erősen meszes, helyenként a projekt megkezdése előtti állapotig a feketefenyő- szélsőségesen száraz homoki élőhelyen a korábbi ültetvény tisztás foltjainak többsége, elsősorban a természetes vegetációt az idegenhonos fafajú faállo- mélyebb fekvésű területek fertőződtek a legjobban. mány telepítésével szinte teljesen megsemmisítették. Ennek valószínűsíthető oka, hogy a mikrodomborzati Azonban a faültetvény kiritkult, záródáshiányos folt- viszonyokból adódó többlet esővíz kedvezőbb feltéte- jaiban a nyílt homoki gyepvegetáció kisebb-nagyobb leket teremtett a selyemkóró számára a mélyebb fek- mértékben képes volt regenerálódni, és ezek az vésű termőhelyeken. élőhelymozaikok kiemelten fontossá váltak a tartós Kezelések végrehajtása: A projekt elindulásakor, szegfű élőhelyeként és a faj védelme szempontjából. első lépésként élőhely-térképezéssel feltárásra került A 2006-ban indult tartós szegfű LIFE-projekt kere- az erdőrészlet regenerálódott természetes növényze- tében az erdőtörvény akkor érvényben lévő jogsza- te, valamint a degradálódott foltok elhelyezkedése és bályi környezete nem tette lehetővé a ﬁ atal feketefe- kiterjedése. Ez alapján a projekt szakmai vezetése el- nyő-állomány (2007-ben 17 éves) teljes lecserélését. dönthette, hogy melyik mikroélőhely lehet alkalmas a Ugyanakkor a természetvédelmi szempontok is az óvatos, fokozatos szerkezetátalakítást támasztották alá, mivel a határtermőhelynek számító száraz homoki élőhelyen a faállomány egyszerre történő lecse- rélése és fafajcserés felújítása komoly kockázatot hordoz magával. A tartós szegfű számára a ﬁ atal fenyőfa- állomány félárnyékos környezete mikroklimatikusan

54. fénykép. Homoki gyep rekonstrukciója (szalaggal lehatárolt 53. fénykép. Selyemkóró elszáradt kórói a feketefenyves tisztá- területen) természetesen kiritkult, majd tovább kiritkított, ﬁ atal feke- sán (KNP, Kiskunmajsa). (Fotó: Filotás Zoltán) tefenyő-állományban (KNP, Kiskunmajsa). (Fotó: Filotás Zoltán)

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 135 Frank Tamás, Filotás Zoltán, Géringer Péter, Laczkó Péter, Nagy István és Szmorad Ferenc mesterséges, fafajcserés felújításra, valamint hol van- fellelhető hazai nyár egyedekből kiindulva, ha lassú nak azok a még fellelhető élőhelymozaikok, melyek ütemben is, de megindult a nyársarjak térnyerése forrásai lehetnek a borókás-nyáras terjedésének. A az erdőrészletben, ami igen pozitív tény, ﬁ gyelembe fafajcserés mesterséges felújítások a selyemkóró által véve a termőhely nagyon gyenge minőségét. lerontott OC (jellegtelen száraz – vagy félszáraz gye- Értékelés (tapasztalatok, tanulságok): A pro- pek) élőhelyeken jöttek számításba. jekt eddigi eredményeinek folytatásaként a szüksé- A következő beavatkozások történtek a LIFE-pro- ges pótlásokat el kell végezni, hogy meggyorsítsuk jekt keretében az erdőszerkezet megváltoztatására, az erdőszerkezet átalakulását a tájidegen feketefe- illetve a természetes gyepregeneráció további előse- nyő-állományból a borókás-nyáras irányába, lehe- gítése érdekében. tőség szerint a természetes erdőtársulásra jellemző Első lépésként, több éven keresztül a selyemkórót elegyfafajokkal, valamint a jól regenerálódott homo- vegyszeresen kiszorították az erdőrészletből, annak kigyep-mozaikokkal. Amennyiben az M5, homoki érdekében, hogy az élőhely-rekonstrukciót ne veszé- borókás-nyáras élőhely térnyerése kielégítő lesz, úgy lyeztesse a jelenléte (53. fénykép). A munkafolyamat a fenyőállományok további záródásbontását is be le- szinte teljesen megegyezett a Bócsa 74 F erdőrészlet het tervezni. Nyilvánvalóan ez az átalakítás ezen a esetében leírtakkal (lásd 5.5.10. alfejezet). termőhelyen hosszú éveket, évtizedeket vehet igény- Második lépésként a fenyősorok között olyan tér- be, de legkésőbb, az egykori feketefenyő célállomány hálómodellel lett kijelölve a kivágásra szánt fák meny- tervezett véghasználati koráig (vágásérettségi kor: 50 nyisége, hogy a fellelt G1 élőhelyeket folyamatosan év; még 27 év) kell eljutni a teljes erdőrészlet őshonos összekapcsolják egymással (54. fénykép). E tevékeny- fafajú szerkezetátalakításig. ség mintegy 50%-os arányú tényleges fatömegkivételt Összegzés: A beavatkozás egy fokozottan védett jelentett, így a korábbi pusztulásokkal helyenként a növényfaj érdekében, kísérleti jelleggel került megva- záródáshiány eléri a 40%-os mértéket is. A kikerült lósításra. A beavatkozás sikeressége erdészeti szem- fenyőfaanyag teljes egészében el lett távolítva az er- pontok alapján részben vitatható, de mivel újító jel- dőrészletből, és egy külön erre a tevékenységre kije- leggel, kísérleti beavatkozás történt, és az alapcél egy lölt helyen aprításra került. olyan természeti érték élőhelyének rehabilitációja Harmadik lépésként megtörtént a kijelölt, kis terü- volt, amely a Duna–Tisza közének endemikus faja, a letű OC élőhelyek felújítása gödörfúrásos technoló- természetvédelmi kezelés sikeresnek tekinthető. giával. Ebben a folyamatban gépi gödörfúróval mé- Ennek a kísérletnek további, akár még a gazdasági lyebb lyukakat fúrtak, majd nagyobb mérető szapo- rendeltetésű fenyvesek fafajcseréjében is lehet szere- rítóanyaggal beültették. Az ültetés elsősorban a hazai pe, mivel a fenyőfaállományok erősen veszélyeztetet- nyárakra (fehér nyár, szürke nyár) koncentrált, kevés tek a véletlenszerű tűzkárokkal szemben, valamint az elegyfafajjal. Ez a munkafolyamat hordozta a legna- ehhez a termőhelyhez hasonló erdőrészletek nagyon gyobb kockázati tényezőt, mivel a felújítás sikerét egy lassan és sok költséggel újíthatók fel még akár fenyő ilyen száraz élőhelyen nehezen lehet prognosztizálni. célállománnyal is. Az itt nyert tapasztalatok alapján Sajnos a csapadék nem egyenletes eloszlása, valamint folytatni kell a természetvédelmi kezelést, amelynek a vegetációs időszak csapadékának a több éven ke- eredménye segíthet majd e határtermőhelyek haté- resztüli erős hiánya (ezt tetőzte a 2012-es év igen erős kony, fokozatos és kíméletes fafajcserés felújításában, aszálya), szinte teljesen megsemmisítette a mester- és az erdősztyeppklímára jellemző felnyíló erdők a ho- séges felújítási foltokat. Viszont a tuskósorban fent moki borókás-nyárasok és a nyílt homokpusztagyep maradt hazainyár-foltokból, illetve a fenyősorokban mozaikok regenerációjában.

6.8. Középkorú, lombelegyes erdeifenyves átalakítása (Szmorad Ferenc) Motiváció: Egy védett természeti területre (Agg- – az átalakítási folyamat során segíti az egyre inkább teleki Nemzeti Park) eső, középkorú, lombelegyes vegyes korú, vertikálisan tagolt, mozaikos, elegyes, erdeifenyves olyan (természetvédelmi célzatú) keze- mikroélőhelyekben gazdag erdőkép kialakulását és lése, amely: fenntartását. – biztosítja az idegenhonos fafaj fokozatos vissza- A terület és az állomány rövid jellemzése: Az szorítását és az őshonos lombos fafajok jelenléti esettanulmány helyszínéül szolgáló Égerszög 10 A arányának fokozatos növelését, erdőrészlet (4,00 ha) az Aggteleki-karszt déli ré- – távlatilag lehetővé teszi a terület tarvágásos (leg- szén, a Jósva-völgy és az Éger-völgy között elterülő feljebb hagyásfacsoportok megmaradásával járó) alacsony, tagolt karsztfennsíkon helyezkedik el. A véghasználatának elkerülését, tengerszint feletti magasság 335–355 m közé esik, a

136 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdei élőhelyek fenntartásának és fejlesztésének esettanulmányai részlet felszíne enyhe (0–5°) lejtésű. A területen az illetve két beavatkozás a felső lombkoronaszintet je- uralkodó geológiai képződmény a középső triász korú lentős mértékben megbontotta, s ez az előforduló, Steinal mi Mészkő Formáció, rajta többletvízhatástól részben alsó szintben elhelyezkedő lombos fafajok független, mély termőrétegű, vályog ﬁ zikai talajféle- megerősödéséhez kedvező feltételeket teremtett. A ségű Ramann-féle barna erdőtalajok (barnaföldek) két fakitermelés ugyanakkor az állomány sűrűségét alakultak ki. A részlet a gyertyános-tölgyesek klíma- is lecsökkentette, így a 2005–2014 közötti erdőtervi zónájába tartozik, potenciális természetes erdőtársu- ciklusban eredetileg semmilyen fakitermelési tevé- lása gyertyános-kocsánytalan tölgyes (91G0, Carici kenység tervezésére nem került sor. pilosae-Carpinetum). Egy 2008. évi pályázati lehetőségnek köszönhetően A terület legutóbbi véghasználata az 1950-es évek az erdőrészletről részletes felmérés és kezelési terv végén történt, majd ezt követően az erdősítést erdei- készült, mely terv alapján a terület (erdőterv-módo- fenyővel végezték el. Az ültetett erdeifenyő között sítást követően, még az új erdőtörvény életbe lépé- részben a korábbi állomány tuskói is felsarjadtak, se előtt) „átalakító üzemmód” besorolást kapott. A illetve természetes magszórás révén is jelentek meg terv alapján beütemezésre került továbbá egy olyan lombos fafajok. A 2005–2014 között érvényben levő növedékfokozó gyérítés, mely az erdeifenyő jelenléti erdőterv a részletben 96% erdeifenyőt és 4% kocsány- arányának további csökkentését célozta. A gyérítés talan tölgyet ír le, ugyanakkor egy saját, 2008-ban kivitelezésére 2009-ben került sor, a jelölési és kivi- végzett, 4 db 0,10 ha-os mintaterületet érintő felmé- telezési munkák legfontosabb szempontjai és adatai a rés (a 14 cm átmérő feletti törzsek alapján) 81% er- következők voltak. deifenyő, 12% kocsánytalan tölgy, 4% cser és 3% gyer- A jelölés kizárólag erdeifenyőtörzseket érintett, tyán jelenlétéről tájékoztat. A már említett fafajok lombos fafajok egyedeinek kivágása a fennálló állo- mellett elszórtan a rezgő nyár, mezei juhar, madár- mányszerkezet mellett nem volt indokolt. cseresznye és vadkörte is megjelenik. Az állomány Az őshonos lombos fafajok (elsősorban kocsányta- kétszintes, alsó szintjét elsősorban gyertyán alkotja. lan tölgy, cser, rezgő nyár, itt-ott gyertyán) felső lomb- Az állomány kora 2014-ben 54 év. koronaszintben levő egyedeinek megsegítése érdeké- A kezelések végrehajtása: A besűrűsödött erdei- ben a szomszédos, árnyaló vagy elnyomó hatást kifej- fenyves állományban az 1990-es évek végén a téli tő erdeifenyők jelentős része (mérettől, törzsalaktól, időszakban lehullott vizes hó miatt két alkalommal egészségi állapottól függetlenül) kijelölésre került. is jelentősebb hótörés jelentkezett. Első alkalommal Hasonló elvek alapján segítséget kaptak az erdeife- (1998) az akkor érvényes üzemterv szerinti törzskivá- nyő-koronák közé szorult vagy netán alsó szintben lasztó gyérítés keretében történt meg a törött, sérült elhelyezkedő fényigényes fafajok (pl. kocsánytalan törzsek eltávolítása (összesen 197 bruttó m3, vagyis tölgy, vadkörte) is. A jelölésnek biztosítania kellett, közel 50 m3/ha faanyag kitermelésével), míg a követ- hogy a lombos fafajok egyedei körül a konkurencia kező káreset felszámolása (2000) már üzemtervtől jelentős mértékben csökkenjen, így szélsőséges eset- eltérő fahasználati tevékenység engedélyeztetésével, ben egy-egy kocsánytalan tölgy „kiszabadítása” érde- egészségügyi fakitermelésként (összesen bruttó 60 kében akár 4 vagy 5 fenyő kijelölése is megtörtént. m3 faanyag kitermelésével) történt. A két hótörés, A csak gyertyános alsó szinttel rendelkező erdeifeny ves állományrészeken a felső szint fellazítása, az erdeifenyő törzsszámának csökkentése volt az elsődleges cél. Ilyen szituációkban a jelölés alapve-

55. fénykép. Gyérítés utáni állapot 1. Lombelegyes erdeifenyves 56. fénykép. Gyérítés utáni állapot 2. Lombelegyes erdeifenyves állomány vastag holt fával (ANP, Égerszög). (Fotó: Szmorad Ferenc) állomány kisebb lékkel (ANP, Égerszög). (Fotó: Szmorad Ferenc)

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 137 Frank Tamás, Filotás Zoltán, Géringer Péter, Laczkó Péter, Nagy István és Szmorad Ferenc

46. táblázat. Az Égerszög 10 A erdőrészlet elegyarányviszonyai a kezelések előtt és után (a felvett mintaterület 0,4 ha-os, az állomány 10%-át teszi ki; az elegyarány számítása a körlapértékek arányosításával történt). Átmérő- 2008 2013 csoportok Fafajok Összesen Fafajok Összesen (cm) EF KTT CS GY EF KTT CS GY G – körlap (m2) 14–18 0,80 0,40 0,04 0,38 1,62 0,10 0,24 0,00 0,72 1,06 20–24 3,46 0,46 0,11 0,00 4,03 1,03 0,46 0,08 0,53 2,10 26–30 4,18 0,49 0,18 0,00 4,85 2,65 0,43 0,18 0,06 3,32 32–36 1,36 0,09 0,09 0,00 1,54 2,27 0,27 0,27 0,00 2,81 38–42 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,75 0,00 0,00 0,00 0,75 44–48 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,33 0,00 0,00 0,00 0,33 G (m2) 9,80 1,44 0,42 0,38 12,04 7,13 1,40 0,53 1,31 10,37 EAR (%) 81,40 11,96 3,49 3,16 100,00 68,76 13,50 5,11 12,63 100,00 tően gyérítésnek megfelelő eréllyel és mintázatban megújítási folyamat során alapozni lehet. Emellett a készült, néhány helyszínen, 3–4 egymás mellett törzs beavatkozások egy rendkívül változatos záródásmin- kiemelésével azonban kisebb (az alsó szintet mintegy tázat kialakulását eredményezték, megteremtve az felszabadító) lékek kialakítására is sor került. A kije- alapot egy vertikálisan tagolt erdőszerkezet kialakítá- lölt törzsek elsősorban sérült, gyenge növekedésű, kis sához. A holtfa-mennyiség növelése ugyanakkor csak koronájú, rossz törzsalakú egyedek voltak. korlátozott mértékben valósult meg, mert őshonos A jelölés az állomány erdeifenyővázát nem egyen- lombos fafajokból álló és fekvő holt fa még nem na- letes hálózatban és nem egyenlő mértékben érintette. gyon képződött az állományban, a fenyőfaanyag (a 14 A kivágásra jelölt faanyag összesen bruttó 163 m3-t cm alatti frakciót leszámítva) pedig jórészt kiszállí- tett ki, mely mennyiség hozzávetőlegesen 40 m3/ha tásra került. Ettől függetlenül összességében az elvég- beavatkozási erélynek feleltethető meg. zett kezelésekkel megteremtődött, illetve fennmaradt A fakitermelési munkákat 2009. november–dec- az esélye annak, hogy az állományt tarvágásos vég- emberben végezték el. A kitermelt faanyag 14 cm-es használat nélkül, a folyamatos erdőborítás biztosítá- átmérő felett felkészítésre, kiszállításra és értékesí- sával lehessen fenntartani (55–56. fénykép). tésre került, az ennél vékonyabb anyag (koronavégek, Az erdeifenyő visszaszorulását, illetve a lombos fafa- ágak) nagy része az állomány alatt maradt. A döntés jok előretörését a kezelések előtt (2008) és után (2013) és az állományon belüli faanyagmozgatás minimális elvégzett részletes felmérések jól szemléltetik (46. táb- kárral járt, a lombos fákat sikerült a munkák során lázat). Kiegészítésképpen megjegyzendő, hogy mivel megóvni. A közelítési károk megelőzését a fogatos az adatfelvétel csak a 14 cm mellmagassági átmérő közelítés is hatékonyan segítette (a rakodókat nagy- feletti törzseket érintette, néhány éven belül (a véko- részt az állomány szegélyén alakították ki). nyabb frakciók megerősödésével) a lombos fafajok (el- Értékelés (tapasztalatok, tanulságok): A hótö- sősorban a gyertyán) ugrásszerű előretörése várható. ré sek miatt kényszerből végzett fakitermelések és az A következő erdőtervi ciklusban a fokozatos átala- erdeifenyő visszaszorítására tudatosan beütemezett kítás tovább folytatandó, s ennek keretében egy újabb gyérítés az állományon belül előforduló őshonos lom- gyérítés vagy szálalóvágás beütemezésével a tölgyek bos frakciókat megtartották, illetve megsegítették. további segítése, az elegyfák és a szintezettség meg- A 2009. évi fakitermelési munka jelenleg valameny- tartása-fokozása, a holtfa-mennyiség növelése, illetve nyi olyan lombos fafajú törzs növekedési feltételeit kedvező makktermés esetén (lékek vágásával) a fel- biztosítja, melyekre hosszabb távon egy természetes újulási folyamat elindítása kell, hogy cél legyen.

6.9. Mozaikos erdőszerkezet kialakítása idős, őshonos lombos állományban (Frank Tamás) Motiváció: Magánerdőben folyamatos erdőborításra 2000-es, különleges madárvédelmi terület (SPA) történő átállás. (Kódja: HUBN10007, megnevezése: Zempléni-hegy- A terület és a faállomány rövid jellemzése: A ség a Szerencsi-dombsággal és a Hernád-völgyével). terület a Zempléni-hegységben található, NATURA Az erdőrészlet jele: Kovácsvágás 6 B. Területe: 6,22 ha.

138 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdei élőhelyek fenntartásának és fejlesztésének esettanulmányai

Termőhelyi adatok: Tszfm: 250–350 m. Fekvés: DK-i oldal. Domborzat: hegy-, domb-, buckaoldal. Lejtés: 10–15°. Klíma: gyertyános-tölgyes. Hidrológia: több- letvízhatástól független. Genetikai talajtípus: agyag- bemosódásos barna erdőtalaj. Termőréteg mélysége: mély. Fizikai talajféleség: vályog. Középhegységi, többnyire sarjeredetű gyertyános- bükkös-kocsánytalan tölgyes, 93 éves. A felső szintben elegyfa alig található, legfeljebb 1-1 madárcse- resznye. Az alsó szintben és a felújítási szintben találhatóak az elegyfafajok (barkócaberkenye, ma- dárcseresznye, gyertyán, mezei juhar). Álló és fekvő holt fa is található az erdőrészletben, de felmérésük nem történt meg. A korszerkezet az erdőrészlet teljes területét nézve változatos, amely a 2–10 éves újulati szinttől, a 10–30 éves alsó szinten keresztül, az 50– 100 éves felső szintig terjed. Az átmérőeloszlás is az 57. fénykép. Az erdőszerkezet változatossága szembetűnő, ami- átlagnál jóval változatosabb (57. fénykép). A záródás hez a cserjeszinten és az elegyfafajokon (barkócaberkenye, madár- és az újulati szint borítása már közelíti a kívánatos cseresznye, gyertyán, bükk, mezei juhar) kívül a többféle korosztály arányt. A jelenlegi Z (záródás) 65% / B (borítás) (5– jelenléte is hozzájárul (Kovácsvágás 6 B). (Fotó: Frank Tamás) 50) 30%; kívánatos: Z 60% / B 30–40%, de még erőtel- jesebb diﬀ erenciálódásra lenne szükséges az újulati szerkezet kialakulását segítette elő ez az egyenetlen szinten belül, részben az újulati szintből még további eréllyel végrehajtott bontóvágás. Ennek következ- egyedek, csoportok felnövekedésére lenne szükség az ményeként erdőrészletben, csoportosan vagy ki- alsó szintbe (58. fénykép). sebb foltokban sok helyen megjelent a kocsánytalan Kezelések végrehajtása: Egyik fontos előzmény, tölgy gyertyánnal, bükkel, barkócaberkenyével, ma- hogy 15 évvel ezelőtt az erdőgazdálkodó végrehaj- dárcseresznyével elegyes természetes, mageredetű tott egy egyenetlen záródásbontást eredményező fo- újulata, amely 10 év alatt a 0,5 méteres magasságtól kozatos felújítóvágás bontóvágását a felső és az alsó az 1,5 m magasságig kialakult tipikus, gúla formájú, koronaszintet érintően. A fakitermeléssel érintett több korú újulatcsoportokat eredményezett. Másik területen 30–40%-os mértékű záródásbontást hajtott fontos előzmény, hogy korábban a területen kisebb végre, elsősorban a mellészorult faegyedek kiterme- mértékű falopások voltak, amelyek hatással voltak lésével a felső koronaszintből, de volt, ahol ez az alsó a faállományszerkezet diﬀ erenciálódására. Ezt a te- szintet is érintette. Nem tudatosan, de a csoportos rületen lévő vadállomány létszámának (folyamatos

58. fénykép. A felső lombkoronaszint záró- dásának változatossá- gát a zárt állomány- foltok, a mesterséges lékek és a természetes bolygatások kombiná- ció ja biztosítja. Ezt egészíti ki az alsó szint záródása és a foltokban jelen lévő újulati szint borítása (Kovács- vá gás 6 B). (Fotó: Frank Tamás)

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 139 Frank Tamás, Filotás Zoltán, Géringer Péter, Laczkó Péter, Nagy István és Szmorad Ferenc orvvadászat által történt) csökkentése még inkább folyamatokra épülő, folyamatos erdőborítást fenntar- segítette. tó erdőgazdálkodás irányába. Formailag még vágásos 2007-ben újból felmerült a fakitermelés igénye eb- üzemmódban vagyunk, de a tulajdonos egyetértésé- ben az erdőrészletben, de már másik erdőgazdálkodó vel már elindítható lenne az átalakító üzemmód en- részéről és tudatosan, már más szemlélettel végre- gedélyeztetése. hajtva. Az erdőszerkezetre is fi gyelő fakitermelés so- Az ápolási, állománynevelési munka során, amely- rán a faanyagnyerésen túl kitűzött célunk volt, hogy nek a célja a tulajdonos szándéka szerint mageredetű egybefüggő vágásterület az erdőrészletben ne kelet- kocsánytalan tölgy főfafajú újulatcsoportok fejlődé- kezzen, megmaradjon az erdőszerkezet eddig kiala- sének elősegítése a sarj és az újulatcsoport fejlődé- kult mozaikossága, és az újulatcsoportok intenzívebb sét pl. helyenként az árnyalásával gátló böhöncök növekedését is elősegítsük. Az akkori üzemterv fa- kivágása, a bükk és főként a gyertyán visszaszorítá- használati előírása még felújítóvágás bontóvágása és sára kell irányulnia (az alsó szintben lévő vékonyabb, végvágása volt. A jelöléskor odvas és álló holt fát nem vastagabb őshonos faegyedeket, vékony, vastagrudas jelöltünk ki, továbbá a faállomány átlagkorától jelen- csoportokat, még a gyertyánt egy 20–40%-os elegy- tősen idősebb, nagyobb méretű faegyedek sem. arányig, a kocsánytalan tölgy újulatcsoportokon kívül A hagyományos technológiával végrehajtott faki- kíméljük). Különös fi gyelmet kell fordítani az értékes termelések során irányított döntéssel, LKT-val hosz- elegyfafajok (madárcseresznye, barkócaberkenye) szúfában közelítve történt a közelítés, a törzsről a tő egyedeinek a megkímélésre, különös fi gyelemmel a mellett a koronarész levágásra került, így közelítés- kiugró, böhöncnek tűnő(!) vékonyrudas egyedekre kor a kiálló koronaágak nem okozhattak a visszama- az esetleg szükségessé váló állománynevelési mun- radó idősebb faegyedekben és az újulatcsoportokban kák során. Ez a fi gyelem lombtalan állapotban a leg- sérülést. Ennek nyomán az erdőrészletben a jelenle- inkább indokolt, mert az elegyfafajokat lombtalanul gi záródás 50%-tól 95%-ig változik. A jelenlegi állo- alig ismerik fel a munkát végző erdőművelő munká- mánykép egy csoportos szerkezet kialakulását ered- saink, vállalkozóink – ezek felismerésére, megkülön- ményező, elnyújtott szálalóvágással kezelt erdő képét böztetésére különösen fel kell hívnunk a fi gyelmüket! mutatja (59–60. fénykép). Ellenkező esetben, jó pénzért tökéletesen elegyetlen 2007-től 2011-ig összesen négy alkalommal történt újulati szintet alakítanak ki – ezt akkor nevezhetjük fakitermelés az erdőrészletben a fenti szempontok fi - nyugodtan öngólnak is. gyelembevételével, és ennek során összesen 290 brm3 A fakitermeléseket követően kialakult erdőszer- faanyag kitermelése történt. Ez azt jelenti, hogy a kezetét tekintve ez az erdőkezelés jó példája lehet a négy belenyúláskor az öt évre eső folyónövedéknek, folyamatos erdőborításra épülő erdőgazdálkodás- amely évente 3,2 m3/ha, majdnem háromszorosa ke- ra történő átalakításnak. A kialakult erdőkép, pedig rült kitermelésre, ami végeredményben a jelenlegi er- elfogadható lenne bármilyen, hasonló termőhelyi dőképet eredményezte. adottságú, védett természeti területen magán vagy Értékelés (tapasztalatok, tanulságok): Ebben az állami erdőben folytatott erdőgazdálkodási tevékeny- esettanulmányban szereplő erdőterületen egy, a ha- ség következményeként. gyományos értelemben vett természetközeli erdőgaz- A belenyúlások folytatása egy kicsit később, 5–8 dálkodás keretei között megkezdett erdőgazdálkodá- év múlva, időt adva a természetes folyamatoknak, si tevékenységet kezdtünk el átvezetni a természetes a mozaikos erdőszerkezet fenntartása mellett a ter-

59. fénykép. Kisebb-nagyobb lékek bontják meg a felső szint zá- 60. fénykép. A korábbi beavatkozások helyenként nagyobb ródását. Ezekben többkorú elegyes kocsánytalantölgy-újulat vagy eréllyel érintették az idős állományt. Ez egy szálalóvágás jellegű rudaskorú csoportok találhatók (Kovácsvágás 6 B). (Fotó: Frank faállományképet eredményezett. A kocsánytalan tölgy főfafajú Tamás) újulatkúpokkal az erdőrészletben több helyen is találkozhatunk (Ko- vácsvágás 6 B). (Fotó: Frank Tamás)

140 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdei élőhelyek fenntartásának és fejlesztésének esettanulmányai

61. fénykép. Az erdőrészletben változatos záródásviszonyokat, különböző korú és kiterjedésű újulatcsoportokat találunk. Emellett a ver- tikális szintezettség elemei (gyepszint, újulati szint, cserjeszint, alsó szint) és a lábon álló, fekvő holt fák, odvas fák is különféle mintázatban megtalálhatók, és a gazdálkodás során kímélendők, fenntartandók (Kovácsvágás 6 B). (Fotó: Frank Tamás) mészetes, mageredetű újulatcsoportok fejlődésének az erdőterületen. A már meglévő újulatcsoportok és ﬁ gyelembevételével, az értékesebb és kevésbé érté- rudaskorú faállománycsoportok és faegyedek további kes faegyedekre is irányuló szakszerű fakitermeléssel fejlődésével, mintegy 10–20 év távlatában a jelenleg történhet. A főállomány növedékének mértékét meg még hiányzó jó néhány átmérőosztály is kialakulhat nem haladó mértékű faanyagkivételt kell most már és a faállomány képe, szerkezete egyre jobban meg megcélozni, mert deklarált cél az erdő tulajdonosa ré- fogja közelíteni egy folyamatos, idős erdőborítást biz- széről a folyamatos, idős erdőborítás megtartása ezen tosító szálaló erdő szerkezetét (61. fénykép).

6.10. Lékek kialakítása ﬁ atal, homogén erdőben (Frank Tamás és Laczkó Péter) Motiváció: Magánerdőben folyamatos erdőborításra pus: agyagbemosódásos barna erdőtalaj. Termőréteg történő átállás. mélysége: mély. Fizikai talajféleség: vályog. Egykorú, A terület és a faállomány rövid jellemzése: A szinte elegyetlen, egyenletesen zárt (Z = 90%) 45 terület a Zempléni-hegységben található, NATURA éves, kocsánytalan tölgyes. 2000-es, különleges madárvédelmi terület (SPA) Kezelések végrehajtása: A folyamatos erdőbo- (Kódja: HUBN10007, megnevezése: Zempléni-hegy- rítást fenntartó erdőgazdálkodásra történő átállást ség a Szerencsi-dombsággal és a Hernád-völgyével). határozta el az erdőgazdálkodó 2003-ban. Az akkor Az erdőrészlet jele: Füzérkajata 7 D. Területe: 4,32 vastagrudas faállományban törzskiválasztó gyérítési ha. Termőhelyi adatok. Tszfm: 350–450 m. Fekvés: előírás volt, amelynek célja a rossz alakú faegyedek DK-i oldal. Domborzat: hegy-, domb-, buckaoldal. eltávolítása, és a modelltábla szerinti egyenletes tő- Lejtés: 5–10°. Klíma: gyertyános-tölgyes. Hidroló- szám beállítása, amely tovább fokozta volna a faállo- gia: többletvízhatástól független. Genetikai talajtí- mány homogenitását (62. fénykép).

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 141 Frank Tamás, Filotás Zoltán, Géringer Péter, Laczkó Péter, Nagy István és Szmorad Ferenc

62. fénykép. Az átalakítás kiinduló állománya 2005-ben: homo- 63. fénykép. A lékek többsége nem volt egész egy fahossz átmé- gén szerkezetű, ﬁ atal, gyérítéskorú kocsánytalan tölgyes (Füzérka- rőjű (Füzérkajata 7 D, 2005. év). (Fotó: Frank Tamás) jata 7 D). (Fotó: Frank Tamás)

Az erdőgazdálkodó 2003-ban üzemtervtől eltérő is jelentette – ez megegyezett az eredetileg a törzs- kérelmet nyújtott be az erdészeti hatósághoz, amely- kiválasztó gyérítés során tervezett fahasználat lehe- ben készletgondozó használat végrehajtását kérte. tőségével, amely az erdőrészletben összesen (1 brm3 Ez egy kényszerű megoldás volt, mert az akkori jogi eltéréssel) 143 brm3 kocsánytalan tölgy kitermelését szabályozás és szakmai szemlélet szerint más hasz- tette volna lehetővé. Megállapítható, hogy a lékekből nálati előírással akkor még nem igen lehetett eltérni a kitermelt fatömeggel megemelhető lett volna a végre- modelltáblára épülő hagyományos, vágásos erdőgaz- hajtás során kitermelt fatömeg, mert a lékek közötti dálkodástól. A készletgondozó használat keretében gyérítésre feltétlenül szükség volt annak érdekében, 2003 év végén, hektáronként 3 db, egyenként 80–150 hogy az erdőgazdálkodó szándékai szerint alakulhas- m2-es lék nyitása történt, összesen 80 brm3 faanyag son a faállomány szerkezete és minősége. kitermelésével (ez hektáronként 18 brm3 kitermelését A tények szerint a lékek kialakítását követő 2–3 jelenti). A faállomány magassága akkor 12–15 méter év múlva megjelent bennük a kocsánytalan tölgy volt, ami maximum 0,75–1 fahossz átmérőjű lékmé- mageredetű újulata, illetve elegyfák csemetéi: ma- retet jelent (63–64. fénykép). dárcseresznye, madárberkenye, hegyi juhar (65–66. A második belenyúlás 2007-ben történt a lékek fénykép). A lékek elhelyezése azt az alapelvet követ- között egyenetlen gyérítés jellegű beavatkozás kere- te, hogy hektáronként 3–4 db-nál ne legyen több, és tében, a jobb minőségű faegyedek, facsoportok fej- legalább 1,5–2 fahossz legyen két lék között. Mére- lődésének megsegítése céljából, illetve a bezáródó tük a lékméret minimumát közelítse, maximum egy lékekből került ki a mindösszesen 63 brm3 faanyag fahossz legyen, tekintve, hogy ﬁ atal és abszolút érte- (ez közel 15 brm3 kivételét jelenti hektáronként). A lemben (tehát nem a korához viszonyítva) alacsony két évben történt belenyúlás során kivett bruttó fatö- faállományban kerülnek kialakításra. meg hektáronként 33 brm3 volt – amely az üzemtervi A kocsánytalan tölgy magról történő sikeres fel- ciklusban hektáronként kitermelt összes fatömeget újulását ilyen ﬁ atal állományban már előre vetítette,

64. fénykép. Új történések helyszíne a homogén, egyenletesen zárt, ﬁ atal kocsánytalan tölgyesben a záródásbontást jelentő lék. Megjelent a második vegetációs időszakban a gyepszint, néhány 65. fénykép. A léknyitást követő második vegetációs időszakban őshonos cserje- (vadrózsa, fagyal) és fafaj is (Füzérkajata 7 D, megjelent a lékekben több fafaj is, például kocsánytalan tölgy, ma- 2005. év). (Fotó: Frank Tamás) dárcseresznye (Füzérkajata 7 D, 2005. év). (Fotó: Frank Tamás)

142 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdei élőhelyek fenntartásának és fejlesztésének esettanulmányai ugyanennek az erdőrészletnek a szélén két hasonló Ezek fölött a felső koronaszint hamar összezár, és korú tölgyest elválasztó 8–10 méter széles nyiladék- ezáltal semmilyen fragmentáló hatásuk nincs az élő- ban természetes úton magról kialakult 3–4 méter helyre nézve. Ezek a közelítő nyomok a későbbiekben magas fi atalos sáv. Néhány lékben a megtelepedett is jól szolgálják a folyamatos erdőborítást fenntartó újulat mellett a szeder is jól érezte magát, ezt a lék erdőgazdálkodás, de a hagyományos gazdálkodás közepén kifejlődő egy-két, közel 1,0–1,5 méter ma- céljait is. gasra is megnövő szederbokor jól demonstrálta. A Értékelés (tapasztalatok, tanulságok): Ebben az szederbokor szélében, de benne is, a kocsánytalan esettanulmányban többféle helyzettel, problémával tölgy és más őshonos fafajok csemetéi kisebb-na- szembesültünk. A jogszabályi háttér hiányosságain, a gyobb számban megtalálhatóak voltak. Az elszedre- kezdeti beavatkozások újszerűségén túl, egy rendkí- sedni látszó lékek nem jelentenek különösebb prob- vül kedvezőtlen, homogén szerkezetű, szinte elegyet- lémát, egyrészt mert a faállomány még nagyon fi atal, len kocsánytalan tölgyesben indult meg az átállás a másrészt semmilyen határidő vagy felújítási kényszer folyamatos erdőborítás, a természetes folyamatokra (pl. a faállomány rossz egészségi állapota) nem sür- épülő erdőgazdálkodás irányába. Szembesülni kellett geti az újulat jelenlétét. Mindenképpen nyertünk a korábbi szakmai gyakorlat szemellenzősségével, a lékek nyitásával, mert képes volt bennük megte- amelynek a hétköznapi rutinjában dolgozó, de már az lepedni az a néhány elegyfafaj, amelyek egyébként új erdőművelési folyamatot megindító szakirányító csak elvétve voltak megtalálhatóak az erdőrészlet- erdészek számára is komoly kihívást jelentett a lék- ben. Ezzel együtt megnyílt a lehetősége a főfafaj és nyitások következményeként megindult természetes az elegyfafajok újulatának megjelenésével egy cso- folyamatok helyes megítélése, értékelése. A 100–200 portos, mozaikosabb erdő-, ezen belül is faállomány- m2-es léptékű, mozaikos mintázatban (kis csoport- szerkezet mielőbbi kialakulásának. Továbbá az élő- ban) gondolkodás mindenkinek újszerű volt, ráadá- hely is mindenképpen nyert a lékekkel, mert az elté- sul az elegyetlen, zárt tölgyesben megnyíló lékekben rő struktúrájú és fajgazdagabb vegetációjú lékekben robbanásszerű volt a tapasztalt faji diverzitás kiala- több állatfaj találhatta meg az életterét, táplálkozási kulása, ami meglepett mindenkit. A hagyományos lehetőségeit, mint az egyenletes záródású, szerkezet erdészeti szakmai szemlélettől, elvárásoktól eltérő nélküli faállományban. változatosság helyes megítélése és helyén való értéke- Az alkalmazott technológia: motorfűrészes, irányí- lése kívánja azt a szemléletváltást, amit az erdőműve- tott döntés, a helyszínen történő előválasztékolás és a lés régi-új módszerei megkövetelnek, hogy messzebb meglévő közelítő nyomokon fogatos közelítés. Fontos láthassunk annál, mint ami pillanatnyilag a szemünk szempont ezekben a nagy tőszámú faállományokban előtt kialakult. a földmunkát nem igénylő, 2,5–3,0 m széles pászták Számítanunk kell rá, hogy a fentiekben ismerte- kitermelésével történő közelítő nyomok kialakítása. tett fi nom léptékű mintázatokban nem feltétlenül

66. fénykép. Hegyi juhar ma- gonc az újonnan nyitott lékben (Füzérkajata 7 D, 2005. év). (Fo- tó: Frank Tamás)

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 143 Frank Tamás, Filotás Zoltán, Géringer Péter, Laczkó Péter, Nagy István és Szmorad Ferenc a nagyobb területű felújítóvágásokban megszokott érvényesüléséről van szó, amely jobban kedvez más csemeteszám fog megjelenni. Azonban megjelenhet- növényfajok egyedeinek, mint az általunk preferált nek olyan őshonos növényfajok egyedei, amelyeket fafajok csemetéinek, de az utóbbiak fejlődését valójá- kedvezőtlenül ítél meg az erdészeti gyakorlat, vagy ban nem teszi lehetetlenné, csak lassítja. E növényfa- legalább is nem mutatnak jól a kis tölgycsemeték jok (pl. szederfajok) intenzívebb fejlődését elősegítő fölé magasodva – pedig ez a tölgycsemetéket leg- termőhelyi tényezők érvényesülését, pl. a felvizese- több esetben nem zavarja. Ilyen esetekben sokszor dést a természetes folyamatok az idő előrehaladtával elhibázott lékméretről, szándékról, módszerről, vagy mérséklik. A számunkra nemkívánatos növényfajok enyhébb esetben a nagyerdő ciklus beindulásáról be- egyedeit visszaszoríthatjuk néhány sújtókéscsapással szélünk, pedig koránt sincs erről szó. Csak egy olyan az ápolás során, hogy a lék látványa kedvezőbb le- termőhelyi tényező ideiglenesen történő intenzívebb gyen.

6.11. Lékek kialakítása szubmontán bükkösben (Frank Tamás és Laczkó Péter) Motiváció: Gazdálkodás védett természeti területen szetes bolygatás, széldőlés nyomai is megtalálhatóak lévő magánerdőben, mozaikos erdőszerkezet kialakí- a területen. A záródása 85%, az újulati szint borítása tásával, folyamatos erdőborítás melletti gazdálkodás- 10–15% (a lékekben megjelent újulatcsoportokkal ra történő átállás. együtt). A holt fa aránya 2006-ban 1–3 m3/ha volt, A terület és a faállomány rövid jellemzése: Ko- tehát meglehetősen alacsony. Az átmérőeloszlás az rábban termelőszövetkezeti erdő, jelenleg a Füzérvári átlagnál változatosabb, de a vágásos erdőre jellemző EBT. gazdálkodik benne. Az erdőrészlet, Füzér 86 A, haranggörbe alakot mutatja. nagyon jó termőhelyen, 450–550 m tengerszint felet- Csak néhány erdei élőhelyi elem volt található az ti magasságban található. Az első lékek nyitásakor 75 erdőrészletben, az is kis mennyiségi előfordulásban: éves, jelenleg 86 éves a faállomány. A korábbi gazdál- odvas fa, holt fa, egy-két záródáshiányos, széldőlt fa- kodás során homogenizált, szinte elegyetlen, homo- egyedek nyomán kialakult lék, az adott természetes gén szerkezetű és záródású bükkös. A bükk elegyará- vízfolyás. nya 95%, a kocsánytalan tölgyé 5%, a többi elegyfafaj Kezelések végrehajtása: A korábbi TSZ kezelést (gyertyán, madárcseresznye stb.) elegyaránya 1% alatt követően kialakult homogén, vágásos erdőkép átala- van. Az erdőrészlet északi szélén egy patak található, kítását 2002-ben már a Füzérvári EBT. kezdte meg. amelyet néhány mézgás éger kísér a bükkösben. Ko- A legelső évben kizárólag a kisebb-nagyobb lékek rábbi és újabb, kisebb csoportban jelentkező termé- kialakítása történt meg, körülbelül 2–3 lék/hektáros

67. fénykép. A 2002- ben nyitott lék fölött a záródást – néhány a lék szélén álló bükk kiter- melésével – 2012-ben újból nyitni kellett (Füzér 86 A, 2013. év). (Fotó: Frank Tamás)

144 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdei élőhelyek fenntartásának és fejlesztésének esettanulmányai

47. táblázat. Erdőtervtől eltérő kérelem 2003-ban. Erdőrészlet Részlet Korábban tervezett használat Kérelmezett használat területe Használat Érintett Fafaj Fatérfogat Használat Érintett Fafaj Fatérfogat (ha) módja terület (ha) (m3) módja terület (ha) (m3) Füzér 86A 10,80 NFGY 10,80 B 464 SZÁL 10,80 B 760 sűrűségben, az előzetes elképzelések szerint 3 éves A lékek között a megjelent újulat darabszámában visszatéréssel. A végrehajtott fahasználat részterüle- voltak jelentősebb eltérések. Annak köszönhetően, tes NFGY volt, és csak az éves folyónövedék mérté- hogy a lékek mérete egy esetben sem érte el a nagy kéig (73 brm3) történt a lékekből fakitermelés. Gaz- erdőciklus „beindulásához” szükséges mértéket – dálkodási megfontolásból, de mégis a változatosabb, egy fontos jellemzőben egy lék sem különbözött a mozaikos faállományszerkezet érdekében történt a másiktól: jelen volt benne a bükk főfafaj természetes belenyúlás. A későbbi fakitermelések 2006-tól 2012- mageredetű újulata egy-egy értékes elegyfafaj (HJ, ig összesen négy alkalommal történtek (67. fénykép). MK, CSNY, BABE, KTT) társaságában. Fontos tanul- A fahasználatokat hagyományos összetételű LKT kö- ság a lékméret megválasztása. Kezdetben óvatosabb zelítő géppel rendelkező fakitermelő brigád hajtotta (túlságosan óvatos) lékmérettel indultak a léknyitá- végre. A közelítés tő melletti előkészítéssel (a korona- sok, ez 100–200 m2-es lékméretet jelentett. Később rész levágásával és a törzs szükség szerinti darabolá- a visszazáródó lékek visszanyitásakor és az újabb sával) rövidfában történt. lékek nyitásakor már 200–400 m2-es lékek kerültek 2003-ben az üzemtervtől eltérő kérelem került be- kialakításra. A lékek nyitásával és így a kis napsütötte nyújtásra annak érdekében, hogy az üzemtervben is foltok kialakulásával az erdőrészletre általánosan jel- megjelenjen, hogy a tervezett fahasználatok a folya- lemző nagy lombkorona-záródás csökkent, és válto- matos erdőborításra történő átállást kell, hogy szol- zatosabb lett, ezáltal jelentősen megnőtt a faállomány gálják (47. táblázat). horizontális szerkezeti diverzitása az indulási álla- A szálalásként (SZÁL) kért fahasználati mód az pothoz képest. A szerkezeti változatosságot növelik a 1996. évi LIV. erdőtörvényben még nem szerepelt, lékekben megjelenő és a vertikális diverzitást növelő helyette az akkor legjobban ide illő készletgondozó újulatcsoportok. fahasználatot (KH) engedélyezte az erdészeti ható- Az erdőrészletben az átmérőcsoportok aránya az ság. A fakitermelések a folyónövedék mértékéig tör- időben, 2006-tól 2013-ig változott. Kedvezőbb irány- téntek (48. táblázat). ba alakult a legvastagabb, 50 cm feletti átmérőosztály Az első visszatéréskor a további lékek kialakítása aránya a kitűzött célállapothoz mérten. Azonban a mellett a lékek között is folyt munka. A lékek között a vékonyabb átmérőosztályokban még van tennivaló. jó minőségű faegyedek, a potenciális értékfák megse- Az újulati szintből kell, hogy a legvékonyabb átmé- gítése volt a cél, tehát nem egyenletes gyérítés jellegű rőosztályba vastagodjanak bele a faegyedek, ennek az belenyúlás történt, hanem az egyes egyedek érdeké- átmérőosztálynak az aránya így növekedhet. A köze- ben egyenetlen eréllyel valósult meg a lékek között a pes átmérőosztályból a vastag átmérőosztályba bele- fakitermelés. Ez a lékek hatásán túl a faállomány töb- nő, belevastagszik a faegyedek egy része, illetve ez az bi részén is az egyenetlenebb, változatosabb záródás az átmérőosztály amelyből a legjelentősebb arányban kialakulását segítette elő. A lékek kialakításával meg- kerülhet ki faanyag a fakitermelések során (27–28. indulhatott az újulati szint csoportos megjelenése, és ábra). a bükkújulat mellett az elegyfafajok újulata is megje- Az erdőrészletben az átmérőosztályok arányának lent, ami a változatosabb szerkezet és fafajösszetétel megállapítását követően egy kitűzött potenciális cél- kialakulását segíti. A legutóbbi fakitermeléskor az első állapot megközelítése érdekében tervezhető a bele- évben kialakított, és közben már visszazáródott lékek nyúlás az egyes átmérőosztályokban (49. táblázat). visszanyitása történt, újabb lékek nyitása mellett. A vékonyabb átmérőcsoportok arányának jelentős, Értékelés (tapasztalatok, tanulságok): A lékekben a vastag 50–60 cm feletti átmérőcsoportok arányá- 1–2 év elteltével megjelentek a bükk újulatcsoportok. 49. táblázat. A vastagsági osztályok aránya 2006-ban és 2013- 48. táblázat. A kitermelt fatérfogat a fahasználatok éveiben. ban, és egy elméleti célállapot. Fahasználat éve Kitermelt fatérfogat (bruttó m3) Vastagsági 2006. év 2013. év Célállapot 2002 73 osztályok arány (%) arány (%) (%) 2006 149 Vékony 39 26 44 (14–30 cm) 2008 103 Közepes 57 60 44 2009 63 (32–48 cm) 2012 260 Vastag 41412 Eddig összesen (11 év alatt): 648 (50– cm)

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 145 Frank Tamás, Filotás Zoltán, Géringer Péter, Laczkó Péter, Nagy István és Szmorad Ferenc

28. ábra. Átmérőeloszlás fafajcsoportonként 2013-ban. 27. ábra. Átmérőeloszlás fafajcsoportonként 2006-ban. faállomány-szerkezet kialakulása, kialakítása egyik nak is a növekedése szükséges ahhoz, hogy a termé- funkcionális célja a folyamatos erdőborítást fenntar- szetes erdőkéhez hasonló lefutású átmérőeloszlás tó szálaló erdőgazdálkodásnak. Ez természetvédel- alakuljon ki. Ennek társulnia kell a változatos záró- mi szempontból is előnyös a korábbi homogenizáló, dási viszonyok és csoportos, mozaikos erdőszerke- szerkezetet és fajösszetételt elszegényítő erdőgazdál- zet kialakulásával. A természetes erdőkéhez közelítő kodási szemlélettel és tevékenységgel szemben.

6.12. Holtfa-készítés és más erdőszerkezeti elem kialakítása, megőrzése (Frank Tamás) Motiváció: Gazdálkodás magánerdőben a Zempléni gia: többletvízhatástól független. Genetikai talajtípus: TK védett területén. savanyú, nem podzolos barna erdőtalaj. Termőréteg A terület és a faállomány rövid jellemzése: Az mélysége: mély. Fizikai talajféleség: törmelék. erdőrészlet a Nagyhuta 135 A erdőrészlet. Területe: 11,01 ha. Termőhelyi adatok: Tszfm: 350–450 m. Fek- vés: K-i oldal. Domborzat: hegy-, domb-, buckaoldal. Lejtés: 15–20°. Klíma: gyertyános-tölgyes. Hidroló-

68. fénykép. A hagyományos szemléletű gyérítés során a bö- höncök kitermelésre kerülnek a faállományban. Jelen esetben csak 30%-uk került ki a faállományból, a többit visszahagyták, mint élő- fát, illetve mint lábon álló holt fát (Nagyhuta 135 A, 2014. év). 69. fénykép. A holt fának meggyűrűzött bükkfa lassan hal el (Nagy- (Fotó: Frank Tamás) huta 135 A). (Fotó: Frank Tamás)

146 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Az erdei élőhelyek fenntartásának és fejlesztésének esettanulmányai

Egy 100% záródású, átlagosan 45 éves, helyenként néhányukat (amelyek igazából nem zavartak más ér- előforduló alsó szinttel, meglehetősen homogén faál- tékes faegyedet a fejlődésben) a jelölés során kihagy- lomány-szerkezetű, lábon álló holt fát szinte teljesen ta, meghagyásra ítélte a szakember és az erdőgaz- hiányoló bükkös-kocsánytalan tölgyesben, erdőterv dálkodó közösen, ennél fogva a faállományszerkezet szerint törzskiválasztó gyérítési használatra volt le- ezen komponensei sem tűnnek el. Ezzel a strukturális hetőségünk, mint erdőgazdálkodónak. A vágásos diverzitás növelése érdekében tett intézkedések nem üzemmódból 2012-ben átalakító üzemmódba sorolta értek végett az erdőrészletben. Több helyen, néhány át az erdészeti hatóság az erdőrészletet a tulajdonos száz négyzetméteres csoportban, ahol kevésbé jó mi- és az erdőgazdálkodó kérelmére. Az átalakító üzem- nőségű faegyedek voltak, nem jelöltünk kivágásra egy mód keretében 2003. év első negyedévében 11 db faegyedet sem, az erdőgazdálkodóval egyetértésben, lék nyitása történt az erdőrészletben, egyenetlen el- ezeket a csoportokat meghagyták az eredeti záródás- oszlásban. Ezzel együtt a lékek között nem egyforma sal. Ezekben a nagyobb tőszámú, zártan meghagyott eréllyel a felső koronaszintű faegyedekre irányulóan csoportokban érvényesülhet a természetes szelekció. a nevelővágás kijelölése is megtörtént, a bükk rovásá- A kitermelt faanyag nagyobb részének kiközelítése ra, a jó alakú, elsősorban kocsánytalan tölgy fafajú fa- érdekében közelítőnyom-pásztát kellett kialakítani az egyedek, csoportok fejlődésének megsegítése érdeké- erdőrészletben – a faanyag többi része az erdőrészlet ben. A faállomány-szerkezet kevés változatosságát az felső és alsó határán meglévő közelítő nyomokra gra- erdőrészletben elszórtan jelen lévő nagyobb méretű, vitál. Ez azzal együtt, hogy megnyitja a lehetőséget rossz alakú, böhönc bükkfaegyedek jelenléte jelenti. a faanyag kiközelítéséhez, elősegíti a visszamaradó Ezek mellett az egyedek mellett sok esetben egyenes faállomány kíméletét is. Emellett a kb. 2,5–3,0 méter törzsű, már a felső koronaszintben lévő, de még kis széles nyom fölött már a vegetációs időszak végére koronájú tölgyek fejlődtek, amelyek már meghálál- bezáródik a felső koronaszint. A fakitermelés hagyo- nák, ha az eddig segítő böhönc bükk koronája már mányos technológiával, LKT-val történő közelítéssel nem gátolná a koronájuk fejlődését. Ezeknek a böhön- történt, hosszúfában, a tő mellett a túlzottan kinyúló cöknek a kivágása és ledőlése sok esetben nagyobb koronarészek levágásra kerültek. kárt okozna a megsegítendő faegyedekben, mintha Az erdőgazdálkodó nem károsodott a szerkezeti továbbra is megmaradnának. Ezért számos esetben változatosság és az élőhelyi elemek bővítését is jelen- inkább nagy H betűvel megjelölt egyedeiből (hektá- tő intézkedések miatt. Az erdőterv által jóváhagyott ronként kb. 4–6 db 24–26 cm mellmagassági átmé- fatömeghez ugyanúgy hozzájut, mintha hagyomá- rőjű, vagy annál vastagabb egyed törzsét fejszével és/ nyosan jelölte volna ki a nevelővágást. Továbbá a vagy motorfűrésszel meggyűrűzve) lábon álló holt fát visszamaradó faállomány minősége is legalább annyi- csináltunk (68–70. fénykép). Így a tölgyek koronája is val fog javulni, ha nem jobban, mint a hagyományos hozzájuthat a megfelelő növőtérhez, és egy új erdő- szemlélettel végrehajtott, de homogenizáló hatású szerkezeti elem is meg fog jelenni az erdőrészletben. gyérítés eredményeképpen. Ez nem minden böhönc bükk esetében történt így,

70. fénykép. A jelö- lést megelőző állapothoz ké pest most szinte az erdő rész let teljes terüle- tén talál ható holt fának meg gyű rűzött bükk, de maradtak nagyobb mé- retű, élő bükk egyedek is (Nagyhuta 135 A, 2014 év). (Fotó: Frank Tamás)

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 147 Frank Tamás, Filotás Zoltán, Géringer Péter, Laczkó Péter, Nagy István és Szmorad Ferenc

Értékelés (tapasztalatok, tanulságok): Az eset- összhangot igényelt a jelölés a résztvevőktől (erdő- tanulmányban szereplő nagyhutai erdőrészletben gazdálkodó, szakszemélyzet, ﬁ guráns) és folyamatos csupán egy gyérítési beavatkozás nyomán is jelentős koordinációt, irányítást az erdészeti szakszemélyzet- mértékben javítottuk az erdőszerkezetet. Ezt tuda- től. A folytatásban, 5–8 év elteltével az erdőgazdálko- tosan végiggondoltuk a jelölés előtt a fakitermelés dó tovább koncentrálhat a jó törzsalakú kocsányta- után kialakítani tervezett, megvalósítandó célálla- lan tölgyek és más értékes fafajok, illetve az elegyfák potot. Ebben az esetben ez meglehetősen összetett (madárcseresznye, hegyi juhar) fejlődésének előse- célkitűzésnek bizonyult. A ráfordított többletenergia gítésére, illetve a lékek esetleges visszazáródásának csak ott jelentkezik, hogy nagyobb odaﬁ gyelést és megelőzésére.

148 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Irodalomjegyzék

ÁESZ (2004a): Erdészeti Szakigazgatási Információs és határozója, ÁNÉR 2011. – MTA Ökológiai és Rendszerhez kapcsolódó Erdőrendezési Útmutató. Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót, 441 pp. – Állami Erdészeti Szolgálat, Budapest, 174 pp. Czájlik P. (1981): Etológiai vizsgálatok mátrai csá- ÁESZ (2004b): Erdészeti Szakigazgatási Információs szármadár (Tetrastes bonasia) populációkon. – Rendszerhez kapcsolódó Erdőrendezési Útmutató Aquila 88: 31–60. kódjegyzéke és mellékletei. – Állami Erdészeti Szol- Czájlik P. (1996): Koreloszlás és szukcesszió háborí- gálat, Budapest, 110 pp. tatlan erdőállományokban: esettanulmány. In: Má- Balogh L., Kovács G. és Tímár G. (szerk.) (2005): tyás Cs. (szerk.): Erdészeti ökológia. – Mezőgazda Az egyes termőhelytípus-változatokon alkalmaz- Kiadó, Budapest, pp. 84–92. ható célállományok. – Állami Erdészeti Szolgálat, Csépányi P. (2007): A természetközeli erdőgazdálko- Budapest, 376 pp. dás és a szálaló erdő. – Kézirat, Pro Silva Hunga- Bartha D. (szerk.) (2001): A természetszerű erdők ke- ria, Eger, 8 pp. zelése, a kultúr- és származékerdők megújítása. (A Csépányi P. (2008): A tölgy és a folyamatos erdőborí- KöM Természetvédelmi Hivatalának tanulmány- tás. – Erdészeti Lapok 143(10): 294–297. kötetei 7.) – TermészetBúvár Alapítvány Kiadó, Csóka Gy. (szerk.) (2005): Pro Silva Enciklopédia. – Budapest, 286 pp. Pro Silva Hungaria Egyesület, Eger, CD. Bartha D., Ilonczai Z. és Kovács T. (2000): Az er- Csóka Gy. és Kovács T. (1999): Xilofág rovarok. – dőszegély. In: Frank T. (szerk.): Természet–Erdő– Agroinform Kiadó, Budapest, 189 pp. Gazdálkodás. – MME & Pro Silva Hungaria Egye- Csóka Gy., Kovács T., Frank T., Dobrosi D. és sület, Eger, pp. 99–107. Traser Gy. (2000): Az elpusztult, korhadó fa Bán I., Czirok I. és Pongó V. (2010): Körzeti erdő- szerepe az erdei biodiverzitás fenntartásában. In: tervezés – az erdőgazdálkodás tervszerűségének Frank T. (szerk.): Természet–Erdő–Gazdálkodás. állami szabályozása. – Erdészeti Lapok 145(12): – MME & Pro Silva Hungaria Egyesület, Eger, pp. 420–421, 431. 85–98. Begon, M., Harper, J. L. és Townsend, C. R. (1990): Danszky I. (szerk.) (1972): Erdőművelés I–II. – Me- Ecology: individuals, populations and communities. zőgazdasági Kiadó, Budapest, 923 + 418 pp. 2nd ed. – Blackwell Scientiﬁ c Publications, Boston– Demeter Z., Gyulai P., Hoitsy Gy., Pongrácz Á. Oxford–London, England, 945 pp. és Szitta T. (2002): A Délkeleti-Bükk természeti Béres I. (2014): Kígyászölyv (Circaetus gallicus Gme- értékei. – Zöld Akció Egyesület, Miskolc, 44 pp. lin, ). In: Haraszthy L. (szerk.): Natura 2000 Erddi (D.) A. (1864): Őserdők és rengetegek. – Er- fajok és élőhelyek Magyarországon. – Pro Vértes dészeti Lapok 3: 97–105. Közalapítvány, Csákvár, pp. 548–551. Estók P. és Görföl T. (2014): Nagyfülű denevér Béres I. és Firmánszky G. (2014): Szirti sas (Aquila (Myotis bechsteinii Kuhl, 1817). In: Haraszthy chrysaetos Linnaeus, 1758). In: Haraszthy L. L. (szerk.): Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyar- (szerk.): Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyar- országon. – Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár, pp. országon. – Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár, pp. 666–668. 566–568. Fekete L. (1906): Tanulmány az ungmegyei bükk ős- Bobiec, A. (2002): Living stands and dead wood in erdők faállományának szerkezetéről. – Erdészeti the Białowieża forest: suggestions for restoration Kí sérletek 8: 105–118. management. – Forest Ecology and Management Firmánszky G. és Frank T. (2000): Madártani kuta- 165(1–3): 125–140. tások eredményeinek beépítése az erdészeti üzem- Bölöni J., Molnár Zs. és Kun A. (szerk.) (2011): tervekbe. – Ornis Hungarica 10: 27–33. Magyarország élőhelyei. Vegetációtípusok leírása

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 149 Irodalomjegyzék

Földváry M. (1933): Őserdő-rezervációk az Észak- Kevey B. (2008): Magyarország erdőtársulásai. – keleti Kárpátokban. – Erdészeti Lapok 72: 416–432. Tilia 14: 1–488. (+ CD). Frank T. (szerk.) (2000): Természet–Erdő–Gazdál- Kondor I. (2010): A szálaló erdőgazdálkodás lehe- kodás. – MME & Pro Silva Hungaria Egyesület, tőségei Magyarországon. In: Lett B., Szabó V. és Eger, 214 pp. Nagy I. (szerk.): Múlt és jövő II. Tarvágásból szála- Frank T. (2008): Az Égerszögi-Teresztenyei Átalakító lásba. – Magánkiadás, Sopron–Mórichida–Szom- Üzem kezelési terve (2009–2014). – Kézirat, Agg- bathely, pp. 9–20. teleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő, 214 pp. Kovács T., Frank T., Bartha D. és Bodor L. (2000): Frank T. és Kovács A. (2005): Költőhely-magterü- A természetes erdei vízfolyások, vízállások, forrá- letek megőrzése és fejlesztése – fenntartható erdő- sok élővilága és környezetük kímélete. In: Frank gazdálkodás parlagi sassal. In: Kovács A. (szerk): T. (szerk.): Természet–Erdő–Gazdálkodás. – MME Parlagisas-védelmi kezelési javaslatok. – MME, & Pro Silva Hungaria Egyesület, Eger, pp. 108–115. Budapest, pp. 72–79. Kozák L. (szerk.) (2012): Természetvédelmi élőhely- Frank T. és Szegedi Zs. (2002): Fekete gólya a zemp- kezelés. – Mezőgazda Kiadó, Budapest, 272 pp. léni erdőkben. – MME Zempléni Helyi Csoport, Lewis, A. J. G., Amar, A., Daniells, L., Charman, Boldogkőújfalu, 32 pp. E. C., Grice, P. és Smith, K. (2009): Factors Fuchs, F. (1861): Magyarország őserdei. (Fordította: infl uencing patch occupancy and within-patch Madas L.). – Erdészettudományi Közlemények 51: habitat use in an apparently stable population of 7–141. Willow Tits Poecile montanus kleinschmidti in Fuller, R. J. (1995): Bird life of woodland and forest. Britain. – Bird Study 56(3): 326–337. – Cambridge University Press, Cambridge, 244 pp. Lewis, S. E. (1995): Roost fi delity of bats: a review. – Gencsi L. és Vancsura R. (1992): Dendrológia. – Journal of Mammalogy 76(2): 481–496. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 728 pp. Lumsden, L. F. és Bennett, A. F. (2006): Flexibility Görföl T. és Estók P. (2014): Nyugati piszedene- and specifi city in the roosting ecology of the Lesser vér (Barbastella barbastellus Schreber, 1774). In: Long-eared Bat, Nyctophilus geoff royi: a common Haraszthy L. (szerk.): Natura 2000 fajok és élő- and widespread Australian species. In: Zubaid, helyek Magyarországon. – Pro Vértes Közalapít- A., McCracken, G. F. és Kunz, T. H. (szerk.): vány, Csákvár, pp. 663–665. Functional and evolutionary ecology of bats. – Ox- Haraszthy L. (szerk.) (1984): Magyarország fészke- ford University Press, Oxford, pp. 290–305. lő madarai. – Natura, Budapest, 247 pp. Madas L., Koloszár J. és Csépányi P. (2005): Vá- Haraszthy L. (szerk.) (2000): Magyarország mada- gásos erdőből a szálalóerdőbe. Szálalás és szála- rai. – Mezőgazda Kiadó, Budapest, 441 pp. lóvágás fogalmak értelmezése, szálaló erdő kiala- Haraszthy L. (szerk.) (2014): Natura 2000 fajok és kításának menete, újabb fogalmak. – Erdészeti La- élőhelyek Magyarországon. – Pro Vértes Termé- pok 140(9): 265–267. szetvédelmi Közalapítvány, Budapest, 960 pp. Mag Zs. (2007): Faállomány hatása a költő madár- Horváth M. (2014): Parlagi sas (Aquila heliaca közösségekre őrségi erdőkben. – OTDK dolgozat, Savigny, 1809). In: Haraszthy L. (szerk.): Natura Budapest, 45 pp. 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon. – Pro Majer A. (1982): Erdőműveléstan II. – Egyetemi Vértes Közalapítvány, Csákvár, pp. 562–565. jegyzet, Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőmérnöki Járó Z. (1973): Az erdészeti termőhelyértékelés rend- Kar, Sopron, 237 pp. szere. In: Danszky I. (szerk.): Erdőművelés I. (Erdő- Mátyás Cs. (szerk.) (1996): Erdészeti ökológia. – felújítás, erdőtelepítés, fásítás.) – Mezőgazdasági Me zőgazda Kiadó, Budapest, 312 pp. Kiadó, Budapest, pp. 45–87. Mendlik G. (1984): Bükkösök erdőnevelési modell- Kalocsa B. és Tamás E. A. (2014): Fekete gólya je. In: Váradi G. (szerk.): Fatermesztési műszaki (Ciconia nigra Linnaeus, 1758). In: Haraszthy irányelvek. IV. Erdőnevelés. – MÉM Információs L. (szerk.): Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyar- Központ, Budapest, pp. 71–73. országon. – Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár, pp. Mikkola, H. (1992): Owls of Europe. – T. & A. D. 525–528. Poyser, London, 397 pp. Karakai T. és Tímár G. (2013): Lékek elhelyezésének Micicki, S. (2012): Structure and dynamics of térbeli terve a Domoszló 25/D1 erdőrészletben. – temperate lowland natural forest in the Bialowieza Kutatási jelentés, Szent István Egyetem, Gödöllő, National Park, Poland. – Forestry 85(4): 473–483. 3 pp. Muzsnay G. (1933): Néhány szó az őserdőkről. – Er- Keszthelyi I., Csapody I. és Halupa L. (1995): dészeti Lapok 72: 1191–1199. Irányelvek a természetvédelem alatt álló erdők ke- Nao, L., Cel’uch, M., Ševík, M. és Kauch, P. zelésére. (A KTM Természetvédelmi Hivatalának (): Tree roost and competitors of Nyctalus tanulmánykötetei 3.) – Környezetvédelmi és Terü- noctula in the Sihot’ town park, Nitra, Slovakia. – letfejlesztési Minisztérium, Budapest, 252 pp. Vespertilio 15: 71–77.

150 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Irodalomjegyzék

Nemes K. (1944): A Bereck-Ojtoz körüli őserdők fa- Sáfián Sz., De Jong, R. és Korompai T. (2008): állománya, kora és használhatósága I–II. – Erdé- A vörös rókalepke – Nymphalis xanthomelas szeti Lapok 83: 352–364, 383–394. (Esper, [1781]) tömeges vándorlása Zemplénben NÉBIH (2012): Az erdőről, az erdő védelméről és (Lepidoptera: Nymphalidae). – Natura Somo gyien- az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. sis (Kaposvár) 12: 169–175. törvényhez kapcsolódó erdőtervezési segédlet. – Somogyi Z., Csépányi P. és Frank T. (2000): A vál- NÉBIH Erdészeti Igazgatóság, Budapest, 60 pp. tozatos faállomány-szerkezet szerepe. In: Frank T. Otto, H.-J. (2000): Előszó. In: Frank T. (szerk.): (szerk.): Természet–Erdő–Gazdálkodás. – MME & Természet–Erdő–Gazdálkodás. – MME & Pro Sil- Pro Silva Hungaria Egyesület, Eger, pp. 63–76. va Hungaria Egyesület, Eger, pp. 8–9. Szmorad F., Ilonczai Z. és Kovács T. (2000): A Packham, J. R., Harding, D. J. L., Hilton, G. M. fafajok és az elegyesség szerepe erdeinkben. In: és Stuttard, R. A. (1992): Functional ecology of Frank T. (szerk.): Természet–Erdő–Gazdálkodás. woodlands and forests. – Chapman & Hall, Lon- – MME & Pro Silva Hungaria Egyesület, Eger, pp. don, 407 pp. 49–62. Peterken, G. F. (1996): Natural woodland. Ecology Török J. (2000): Kormosfejű cinege. In: Haraszthy and conservation in Northern Temperate Regions. L. (szerk.): Magyarország madarai. – Mezőgazda – University Press, Cambridge, 522 pp. Kiadó, Budapest, pp. 331–332. Pilãts, V., Pilãte, D., Ornicãns, A. és Kãrkliš, Varga B. (szerk.) (2013): A folyamatos erdőborítás A. (2012): Microhabitat utilization by forest fenntartása melletti erdőgazdálkodás alapjai. – dormice (Dryomys nitedula) in boreo-nemoral Silva Naturalis 1: 1–251. forest – preliminary results. – Peckiana 8: 77–85. Varga Zs. (1991): Az Aggteleki Nemzeti Park csá- Pongrácz Á. és Horváth M. (2010): Javaslat a fo- szármadár – (Tetrastes bonasia L. 1758) állomá- kozottan védett ragadozómadár – és bagolyfajok, nya. – Aquila 98: 57–72. valamint a fekete gólya fészkelőhelyei körül al- VÁTI (2009): Módszertani útmutató. A 2006/18/176. kalmazandó időbeni és területi korlátozásokra. – 02.01 számú átmeneti támogatás keretében megva- Heliaca 8: 104–107. lósult „Natura 2000 területek fenntartási tervének Reininger, H. (2010): A szálalás elvei. – HM Buda- elkészítése és ehhez kapcsolódó szolgáltatások el- pesti Erdőgazdasági Zrt., Budapest, 256 pp. végzése” című projekt során megfogalmazódott ter- Ripszám I. (2012): Folyamatos erdőborítás a Mecse- vezési tapasztalatok és javaslatok. – VÁTI Magyar ki Erdészeti Zrt.-nél. In: Gyöngyössy P. (szerk.): Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Nonproﬁ t Múlt és jövő IV. Tartamosság, természetszerűség, Kft., Budapest, 93 pp. társadalmi kontroll. – Nyugat-magyarországi Egye- Zúbrik, M., Kunca, A. és Csóka Gy. (2013): Insects tem Kiadó, Sopron, p. 87–106 and diseases damaging trees and shrubs of Europe. Roth Gy. (1935): Őserdő, természetes erdő, műerdő. – N.A.P. Éditions, Le Havre, 535 pp. Erdőműveléstan. II. Alkalmazott rész. – Röttig- Romwalter, Sopron, pp. 409–422. www.ec.europa.eu/environment/nature (European Ruczyski, I., Nicholls, B., MacLeod, C. D. és Commission) Racey, P. A. (2010): Selection of roosting habitats www.termeszetvedelem.hu (Vidékfejlesztési Minisz- by Nyctalus noctula and Nyctalus leisleri in térium) Białowieża Forest – adaptive response to forest www.natura.2000.hu (VM + Magyar Madártani és management? – Forest Ecology and Management Természetvédelmi Egyesület) 259: 1633–1641. www.naturaterv.hu (Szent István Egyetem)

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 151

Mellékletek

1. melléklet

Az egyéb részletekben előforduló nyílt is szóba jöhetnek. Fenntartásuk természetvédelmi élőhelyek természetvédelmi jelentősége szempontból indokolt! Tározó, csatorna és halastó (mesterséges vízfelü- A) Természetvédelmi szempontból let) – Lásd: természetes vízfelületek. nagyobb jelentőségű egyéb részletek Kopár, terméketlen terület – Domb – és hegyvidé- B) Természetvédelmi szempontból ken természetes eredetű vagy másodlagosan kialakult, kisebb jelentőségű egyéb részletek de stabil kopárokról van szó, ahol a sziklai vegetáció Üzemen kívüli erdő – Valamilyen különleges célú kifejlődésének feltételei adottak. Sík vidéken a ter- (pl. honvédelmi) hasznosítás miatt ide sorolt erdők, méketlen területek szélsőséges termőhelyi adottságú, melyek nyílt élőhelyeket sok esetben nem is tartal- erdőtenyészetre nem alkalmas térségek (pl. vízállásos maznak. vagy szélsőségesen szikes talajú területek). Természet- Park – Települések, épületek közelében fekvő li- védelmi célú fenntartásuk általában indokolt. getes, esetenként gondozott gyepfoltokkal tarkított Cserjés – Általában irtásterületeken, a korábbi mű- állományok. velés felhagyása után kialakult másodlagos cserjések, Karácsonyfatelep – A karácsonyfa-termesztés ritkábban primer sziklai vagy pusztai cserjések sorol- munkafázisai időnkénti zavarással járnak, de tűlevelű hatók ide. Előbbiek főleg állatviláguk miatt lehetnek fajok jelenléte, illetve a mozaikos élőhely több állatfaj jelentősek, utóbbiaknál azonban a botanikai értékek számára is vonzó lehet. (ritka, védett és veszélyeztetett elemek) is nagyobb Csemetekert, dugványtelep – Mint mozaikos élő- súllyal szerepelhetnek. Egy terület összes másodla- helyek, egyes részleteikben esetenként természetvé- gos cserjésének megőrzése többnyire nem lehetséges, delmi jelentőséggel is bírhatnak, de a termesztéstech- azonban bizonyos arányban természetvédelmi okok nológia (rendszeres talajművelés, csemetekiemelés miatt fontos a fenntartásuk! stb.) miatt erősen zavartak. A kisebb, állományok kö- Erdei tisztás – Rendszerint másodlagosan létrejött zötti csemetekertek nagy része az elmúlt évtizedek- rétek (kaszálók, legelők), itt-ott esetenként cserje- és/ ben megszűnt! vagy facsoportokkal. Növény- és állatviláguk egyaránt Bot, vessző és díszítőgally termelését szolgáló gazdag lehet (lásd pl. üde hegyvidéki kaszálórétek, terület – Lásd: csemetekert, dugványtelep. irtásterületek félszáraz gyepjei). Fenntartásuk álta- Bánya – A működő bányák (kavicsbányák, kőbá- lában természetvédelmi szempontból is hangsúlyos, nyák) természetvédelmi jelentőséggel általában nem indokolt! bírnak, de felhagyott vagy felhagyott részeket is tar- Nyiladékok és vezetékek védősávja (6 m széles- talmazó (de még vissza nem erdősült) bányaudvarok ség felett) – Mint vonalasan megjelenő (de sajátos számos faj fészkelőhelyét, életfeltételeit biztosíthatják növényzettel nem rendelkező) nyílt élőhelyek például (pl. kis lile, gyurgyalag, holló, vándorsólyom). a zárt erdőtömbön belül mozgó és táplálkozó dene- vérfajok számára lehetnek kedvezőek. Kialakításuk C) Természetvédelmi szempontból és fenntartásuk nem természetvédelmi szempontok indifferens egyéb részletek alapján történik, de bizonyos mértékig (közvetve) Állandó jellegű erdészeti magánút – Vonalas léte- természetvédelmi vonatkozásaik is vannak. sítmény, pozitív természetvédelmi vonatkozások nélkül. Erdei vízfolyás és erdei tó (természetes vízfelület) Erdei vasút – Lásd: állandó jellegű erdészeti magánút. – A víztestekhez kapcsoló életközösségek (növény- Rakodó és készletező hely – Rendszeresen ta- és állatfajok) megjelenítésén túl, mint táplálkozó te- posott, gépekkel járt, faanyagtárolásra és rakodásra rületek (lásd: fekete gólya, gázlómadarak stb.) vagy használt, esetenként kéregtörmelékkel fedett terület, mint ivóhelyek (lásd: erdőkhöz kötődő denevérfajok) értékesebb növényzet nélkül.

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 153 Mellékletek

Erdei épület – Vadászházak, erdészházak, raktár- Vadföld – Általában mezőgazdasági műveléssel épületek tartozhatnak ide. A padlástérben megtele- érintett, szántott terület, ahol tövön való feletetés pedő madarak és denevérek esetét leszámítva jelen- (esetleg betakarítás) céljából vadtakarmány-termesz- tősebb természetvédelmi vonatkozásuk nincs. tés folyik. A vetőmaggal behurcolt gyommagvak (pl. parlagfű) miatt inkább negatív hatása lehet.

2. melléklet potenciál helyreállítására nyújtandó támogatások Az erdőkezelés / erdőgazdálkodás igénybevételének részletes szabályairól szempontjából legfont osabb európai uniós 124/2009. (IX. 24.) FVM rendelet az Európai Mező- gazdasági és Vidékfejlesztési Alapból az erdő-környe- és hazai jogszabály ok jegyzéke zetvédelmi intézkedésekhez nyújtandó támogatások részletes feltételeiről A) EU-s jogszabályok 139/2009. (X. 22.) FVM rendelet az Európai Mező- Council Directive of 2 April 1979 on the gazdasági Vidékfejlesztési Alapból az erdőszerkezet conservation o f wild birds (79/409/EEC) átalakításához nyújtandó támogatások részletes fel- Council Directive of 21 May 1992 on the tételeiről conservation of natural habitats and of wild fauna 153/2009. (XI. 13.) FVM rendelet az erdőről, az and ﬂ ora (92/43/EEC) erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény végrehajtásáról B) Hazai jogszabályok 11/2010. (II. 4.) FVM rendelet az erdőterv-rende- A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. tv. let előkészítésének és a körzeti erdőterv készítésének Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálko- szabályairól dásról szóló 2009. é vi XXXVII. tv. 14/2010. (V. 11.) KvVM rendelet az európai közös- 275/2004. (X. 8.) Ko rm. rendelet az európai közös- ségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű terü- ségi jelentőségű ter mészetvédelmi rendeltetésű terü- letekkel érintett földrészletekről letekről 25/2012. (III. 20.) VM rendelet az Európai Mező- 269/2007. (X. 18.) Korm. rendelet a NATURA 2000 gazdasági Vidékfejlesztési Alapból a ﬁ atal erdők ál- gyepterületek fenntartásának földhasználati szabályairól lományneveléséhez nyújtandó támogatások részletes 12/2005. (VI. 17.) KvVM rendel et a fokozottan védett feltételeiről növény-, illet ve állatfajok élőhelyé n és élőhelye körüli 41/2012. (IV. 27.) VM rendelet az Európai Mezőgaz- korlátozás elrendelésének részletes szabályairól dasági és Vidékfejlesztési Alapból a Natura 2000 erdő- 32/2008. (III. 27.) FVM rendelet az Európai Me- területeken történő gazdálkodáshoz nyújtható kom- zőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból az erdészeti penzációs támogatás részletes szabályairól

3. melléklet potenciál helyreállítására, valamint a másodlagos er- Az erdőterületekre igényelhető dőkárok megelőzésére: támogatások köre, jogcímei és – alaptámogatás: (a) erdőfelújítást megelőző terület- előkészítés, a károsodott faállomány letermelése, kedvezményezettjei a 2007–2013 (b) első kivitelű erdősítés vagy pótlás, (c) tőrevágás közötti uniós költségvetési ciklus idején vagy sarjaztatás; – kiegészítő támogatás: (a) bakhátak létesítése, (b) 10 A) Szektortól függetlenül igénybe vehető támogatások fokot meghaladó lejtésű területen padka létesítése, 32/2008. (III. 27.) FVM rendelet az Európai Me- (c) 15 fokot meghaladó lejtésű területen rőzsefonat zőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból az erdészeti vagy talajfogó gát létesítése. potenciál helyreállítására nyújtandó támogatások 139/2009. (X. 22.) FVM rendelet az Európai Me- igénybevételének részletes szabályairól – A jog- zőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból az erdőszer- szabály alapján normatív, vissza nem térítendő támo- kezet átalakításához nyújtandó támogatások rész- gatás igényelhető a természeti katasztrófa (pl. vízkár, letes feltételeiről – A jogszabály alapján normatív, szélkár, tűzkár) által sújtott területeken az erdészeti területalapú, vissza nem térítendő támogatás igényel-

154 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Mellékletek hető az alábbi fafajcserés szerkezetátalakítási beavat- – véghasználat elhalasztása talaj- és élőhelyvéde lem kozások fi nanszírozására: céljából; – erdőállomány alatti erdősítéssel történő szerkezet- –közjóléti célú erdők fenntartása; átalakítás; – erdei tisztások kialakítása és fenntartása; – tarvágást követő szerkezetátalakítás: (a) fafajcse- – természetkímélő anyagmozgatási módszerek al- rével, (b) fa fajcserével, tuskózással, gyökérfésüléssel, kalmazása. (c) fafajcserével, fainjektálással vagy tuskókenéssel; – állománykiegészítéssel történő szerkezetátalakítás. C) Önkormányzati és többségi állami tulajdonú terüle- tek kivételével igénybe vehető támogatások B) Többségi álla mi tulajdonú területek kivételével 41/2012. (IV. 27.) VM rendelet az Európai Mező- igénybe vehető támogatások gazdasági Vidékfejlesztési Alapból a Natura 2000 124/2009. (IX. 24.) FVM rendelet az Európai Me- erdőterületeken történő gazdálkodáshoz nyújtan- zőgazdasági Vidékfejlesztési Alapbó l az erdő- dó kompenzációs támogatás részletes szabályai- környezetvédelmi intézkedésekhez nyújtandó ról – A jogszabály alapján vissza nem térítendő kom- támogatások részletes feltételeiről – A jogszabály penzációs támogatás vehető igénybe a Natura 2000 („EKV-rendelet”) alapján normatív terület-, illetve irányelveket érvényre juttató jogszabályok végrehaj- térfogatalapú, vissza nem térítendő támogatás igé- tásával érintett, az Országos Erdőállomány Adattár- nyelhető az alábbi (természetvédelmi célokat is ma- ban nyilvántartott erdőrészlet területén felmerülő gába foglaló) célprogramokra: költségek és jövedelemkiesés ellentételezése céljából. – agresszíven terjedő, idegenhonos fa- és cserjefajok visszaszorítása; D) Magán- és önkormányzati tulajdonú területekre – szálaló erdőgazdálkodás bevezetése; igénybe vehető támogatások –erdőállományok kézimunka-igényes ápolása; 25/2012. (III. 20.) VM rendelet az Európai Mező- – őshonos erdőállományok tarvágásos felújításának gazdasági Vidékfejlesztési Alapból a fi atal erdők visszaszorítása; állományneveléséhez nyújtandó támogatások – speciális erdei élőhelyek és természetes erdő felújítás részletes feltételeiről – A jogszabály alapján vissza lehetőségének biztosítása: (a) mikro élőhelyek kiala- nem térítendő támogatás vehető igénybe a fi atal er- kítása, fenntartása, (b) facsoportok visszahagyása a dők gazdasági értékét növelő állománynevelési jelle- véghasználat során, (c) az erdőfelújítás sikeressé- gű tevékenységek (befejezett erdősítés ápolás, tisztí- gét biztosító cserjeszabál yozás; tás és törzsnyesés) végzésére.

4. melléklet A Magyarországon előforduló erdős és 91D0 – Láperdők cserjés Natura 2000 jelölő élőhelytípusok 91E0 – Enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno- élőhely- és erdőtársulás-megfeleltetése Padion, Alnion incanae, Salicion albae) 91F0 – Keményfás ligeterdők nagy folyók mentén Felhasznált forrásmunkák Quercus robur, Ulmus laevis és Ulmus minor, Council Directive of 21 May 1992 on the conservation Fraxinus excelsior vagy Fraxinus angustifolia of natural habitats and of wild fauna and ﬂ ora fajokkal (Ulmenion minoris) (92/43/EEC) 91G0 – Pannon gyertyános-tölgyesek Quercus 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet petraea-val és Carpinus betulus-szal Bölöni J., Molnár Zs. és Kun A. (szerk.) (2011): 91H0 – Pannon molyhos tölgyesek Quercus Magyarország élőhelyei. Vegetációtípusok leírása pubescens-szel és határozója, ÁNÉR 2011. – MTA Ökológiai és 91I0 – Euro-szibériai erdőssztyepp-tölgyesek tölgy- Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót, 441 pp. fajokkal (Quercus spp.) Kevey B. (2008): Magyarország erdőtársulásai. – 91K0 – Illír bükk (Fagus sylvatica)-erdők (Aremonio- Tilia 14: 1–488. (+ CD) Fagion) 91L0 – Illír gyertyános-tölgyesek (Erythronio- Natura 2000 élőhelytípusok Carpinion) 9110 – Mészkerülő bükkösök 91M0 – Pannon cseres-tölgyesek 9130 – Szubmontán és montán bükkösök 91N0 – Pannon homoki borókás-nyárasok 9150 – A Cephalanthero-Fagion közép-európai szik- (Junipero-Populetum albae) lai bükkösei mészkövön 40A0 – Szubkontinentális peripannon cserjések 9180 – Lejtők és sziklatörmelékek Tilio-Acerion-erdői

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 155 Mellékletek 91D0* 9180* 9150 9130 9110 változat szerint EU Habitat Direktíva (92/43/EEC) 2007.01.01-i szöveg- kódja Bog woodland ii-cro oet fsoe,sre n aie etké zkaömlkkTloAeinediLY1 lejtők és sziklatörmelékek Tilio-Acerion-erdői forests of slopes, screes and ravines Tilio-Acerion Cephalanthero-Fagion Medio-European beech forests limestone of the Asperulo-Fagetum Luzulo-Fagetum beech forests angol neve beech forests Natura 2000 jelölő élőhely Natura láperdők bükkösei mészkövön a Cephalanthero-Fagion közép-európai sziklai szubmontán és montán bükkösök mészkerülő bükkösök let szerint let 275/2004. (X. 8.) Korm. 4. mellék- rendelet magyar neve 5(.. bükkösök (p.p.) K5 (p.p.) LY2 J1b tölgyes jellegű sziklaer- LY4(p.p.) LY3 7 mészkerülő bükkösök K7a élőhelyismereti kézikönyeélőhelyismereti szerint Bölöni és mtsai (2011) ój magyar neve kódja Á-NÉR 2011Á-NÉR élőhely tőzegmohalápok törmeléklejtő-erdők nyírlápok, nyíres dők és tetőerdők (p.p.) bükkös sziklaerdők szurdokerdők Salici pentandrae-Betuletum pubescentis Salici pentandrae-Betuletum pubescentis Ophioglosso-Betuletum recurvi Betulo pubescenti-Sphagnetum Tilio tomentosae-Fraxinetum orni Scutellario columnae-Tilietum platyphylli Roso pendulinae-Tilietum cordatae Primulo veris-Tilietum platyphyllae Mercuriali-Tilietum Scutellario altissimae-Aceretum Scolopendrio-Fraxinetum Polysticho setiferi-Aceretum Parietario-Aceretum pseudoplatani Corydalido cavae-Aceretum Fago-Ornetum (p.p.) Fago-Ornetum Tilio-Sorbetum Seslerio hungaricae-Fagetum (p.p.) Fago-Ornetum Epipacti atrorubentis-Fagetum Aconito-Fagetum Melittio-Fagetum Carici strigosae-Fagetum Daphno laureolae-Fagetum Cyclamini purpurascentis-Fagetum Sorbo torminalis-Fagetum Luzulo nemorosae-Fagetum sylvaticae Galio rotundifolio-Fagetum ja szerint Kevey (2008) erdőtársulás-monográﬁ tudományos neve Asszociációk á-

156 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Mellékletek 91F0 91E0* változat szerint EU Habitat Direktíva (92/43/EEC) 2007.01.01-i szöveg- kódja (Ulmenion minoris) or Fraxinus angustifolia laevis mixedRiparian forests of albae) excelsior (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion Alnus glutinosa Alluvial forests with and Ulmus minor , Fraxinus excelsior angol neve , along the great, along the rivers Quercus robur Natura 2000 jelölő élőhely Natura and Fraxinus , Ulmus

fajokkal (Ulmenion minoris) Fraxinus excelsior Quercus robur keményfás ligeterdők nagy folyók mentén Padion, Alnion incanae, Salicion albae) ( Fraxinus excelsior enyves éger ( Alnus glutinosa let szerint let 275/2004. (X. 8.) Korm. 4. mellék- rendelet , Ulmus laevis és minor magyar neve vagy Fraxinus angustifolia ) alkotta ligeterdők (Alno- ) és magas kőris ) és magas kőris J6 5égerligetek erdők fűz-nyár ártéri J5 folyó menti bokorfü- J4 J3 láp – és mocsárerdők J2 J1a élőhelyismereti kézikönyeélőhelyismereti szerint Bölöni és mtsai (2011) ój magyar neve kódja Á-NÉR 2011Á-NÉR élőhely keményfás erdők ártéri zesek fűzlápok Knautio drymeiae-Ulmetum Fraxino pannonicae-Ulmetum Petasiti fragilis hybridi-Salicetum Paridi glutinosae quadrifoliae-Alnetum Carici remotae-Fraxinetum excelsioris glutinosae Carici pendulae-Alnetum Carici brizoidi-Alnetum glutinosae Aegopodio-Alnetum Senecioni sarracenici-Populetum albae albae Leucojo aestivo-Salicetum Carduo crispi-Populetum nigrae purpureae Rumici crispi-Salicetum triandrae Polygono hydropiperi-Salicetum Veratro albi-Fraxinetum angustifoliae Sphagno squarrosi-Alnetum fragilis Scirpo sylvatici-Salicetum glutinosae Molinio hungaricae-Alnetum Fraxino pannonicae-Alnetum Carici elongatae-Alnetum albae Carci elatae-Salicetum glutinosae Angelico sylvestris-Alnetum cinereae Molinio hungaricae-Salicetum cinereae Sphagno recurvi-Salicetum Salicetum auritae cinereae Calamagrostio-Salicetum ja szerint Kevey (2008) erdőtársulás-monográﬁ tudományos neve Asszociációk á-

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 157 Mellékletek 91H0* 91G0* változat szerint EU Habitat Direktíva (92/43/EEC) 2007.01.01-i szöveg- kódja Pannonian woods Quercus pubescens with Carpinus betulus Pannonian woods Quercus petraea with angol neve Natura 2000 jelölő élőhely Natura and pubescens- pannon molyhos tölgyesek petraea- pannon gyertyános-tölgyesek Quercus let szerint let 275/2004. (X. 8.) Korm. 4. mellék- rendelet val és Carpinus betulus- szel magyar neve Quercus szal 1molyhos tölgyes M1 L1 (p.p.maj.) K7b gyertyános-kocsány- K2 (p.p.maj.) (p.p.maj.) K1a élőhelyismereti kézikönyeélőhelyismereti szerint Bölöni és mtsai (2011) ój magyar neve kódja Á-NÉR 2011Á-NÉR élőhely bokorerdők velő tölgyesek mész – és melegked- tölgyesek (p.p.maj.) nos-kocsánytalan mészkerülő gyertyá- (p.p.maj.) talan tölgyesek tölgyesek (p.p.maj.) gyertyános-kocsányos pubescentis Epipactio microphyllae-Quercetum pubescentis Cotino-Quercetum pubescentis Ceraso mahaleb-Quercetum pubescentis Vicio sparsiflorae-Quercetum Tamo-Quercetum virgilianae virgilianae Seslerio hungaricae-Quercetum petraeae Poo pannonicae-Quercetum pubescentis Euphorbio angulatae-Quercetum pubescentis Corno-Quercetum Cirsio pannonici-Quercetum Dunántúli – és Északi-középhegység) Luzulo-Carpinetum Carici pilosae-Carpinetum Corydalido pumilae-Carpinetum Primulo veris-Carpinetum Cyclamini purpurascenti-Carpinetum Carpesio abrotanoidis-Carpinetum Veronico montanae-Carpinetum Corydalido cavae-Carpinetum Convallario-Carpinetum Scillo vindobonensis-Carpinetum Circaeo-Carpinetum ja szerint Kevey (2008) erdőtársulás-monográﬁ tudományos neve Asszociációk (Nyugat-Dunántúl, á-

158 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 Mellékletek 91K0 91I0* 91H0 változat szerint EU Habitat Direktíva (92/43/EEC) 2007.01.01-i szöveg- 91L0 kódja Illyrian FagusIllyrian sylvatica Euro-Siberian woods Quercus spp. steppic with Carpinion) oak-hornbeam forestsIllyrian (Erythronio- angol neve frss(rmnoFgo)illír bükk forests (Aremonio-Fagion) Natura 2000 jelölő élőhely Natura jokkal (Quercus spp.) euro-szibériai erdőssztyepp-tölgyesek tölgyfa- lí yrynstlysk(rtrnoCriin 1 ppmn)gyertyános-kocsányos K1a (p.p.min.) illír gyertyános-tölgyesek (Erythronio-Carpinion) let szerint let 275/2004. (X. 8.) Korm. 4. mellék- rendelet Fagion) (Fagus sylvatica) magyar neve -erdők (Aremonio- L2x 4nyílt homoki tölgyesek nyílt sziki tölgyesek nyílt lösztölgyesek M4 M3 M2 L5 élőhelyismereti kézikönyeélőhelyismereti szerint Bölöni és mtsai (2011) 5(..i. bükkösök (p.p.min.) K5 (p.p.min.) ój magyar neve kódja Á-NÉR 2011Á-NÉR élőhely tölgyesek (p.p.min.) tölgyesek kocsányosalföldi zárt sztyepp tölgyesek erdő- hegylábi zárt Fraxino pannonicae-Carpinetum Populo roboris canescenti-Quercetum Peucedano roboris alsatici-Quercetum roboris Melampyro debreceniensi-Quercetum roboris Iridi variegatae-Quercetum roboris Festuco rupicolae-Quercetum roboris Galatello-Quercetum roboris (p.p.) pubescenti- tatarico-Quercetum Aceri roboris Polygonato latifolio-Quercetum roboris Melico nutantis-Quercetum roboris Melico altissimae-Quercetum roboris Convallario-Quercetum roboris (p.p.) pubescenti- tatarico-Quercetum Aceri roboris Pulmonario mollis-Quercetum Dictamno-Tilietum cordatae roboris campestri-Quercetum Aceri pubescentis Inulo spiraeifoliae-Quercetum pubescentis Festuco pseudodalmaticae-Quercetum ja szerint Kevey (2008) erdőtársulás-monográﬁ Helleboro odoro-Fagetum Leucojo verni-Fagetum Doronico austriaci-Fagetum Vicio oroboidi-Fagetum tudományos neve Asszociációk á-

Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 159 Mellékletek 91L0 változat szerint EU Habitat Direktíva (92/43/EEC) 2007.01.01-i szöveg- p.p.maj. = nagyobb részben p.p.min. = kisebb részben p.p. = részben * = közösségi szempontból kiemelt jelentőségű élőhelytípusok Jelmagyarázat 40A0 91N0* 91M0 kódja Subcontinental peri-Pannonian scrub Populetum albae Pannonian inland sand dune thicket ( pannon cseres-tölgyesek Pannonian-Balkan turkey oak-sessile oak forests ) angol neve Natura 2000 jelölő élőhely Natura Junipero- let szerint let 275/2004. (X. 8.) Korm. 4. mellék- rendelet zbotnnái eianncejskM sztyepcserjések M6 szubkontinentális cserjések peripannon Populetum albae pannon homoki borókás-nyárasok ( Junipero- magyar neve ) K7b (p.p.min.) mészkerülő gyertyá- mészkerülő K7b (p.p.min.) 2(..i. gyertyános-kocsány- K2 (p.p.min.) kézikönyeélőhelyismereti szerint Bölöni és mtsai (2011) 7sziklai cserjések M7 5homoki borókás- M5 2 cseres-kocsányos L2b 2 cseres-kocsánytalan L2a ój magyar neve kódja Á-NÉR 2011Á-NÉR élőhely tölgyesek (p.p.min.) nos-kocsánytalan (p.p.min.) talan tölgyesek nyárasok tölgyesek tölgyesek Luzulo-Carpinetum Luzulo-Carpinetum Asperulo taurinae-Carpinetum Anemoni trifoliae-Carpinetum Helleboro dumetorum-Carpinetum ja szerint Kevey (2008) erdőtársulás-monográﬁ Waldsteinio-Spiraeetum mediaea mediae Helleboro odori-Spiraeetum Cotoneastro tomentosi-Amelanchieretum Prunetum tenellae Prunetum fruticosae Junipero-Populetum albae Molinio litoralis-Quercetum cerridis Molinio litoralis-Quercetum roboris Asphodelo-Quercetum cerridis Agrostio tenuis-Quercetum Quercetum petraeea-cerridis dalechampii Potentillo micranthae-Quercetum cerridis Fraxino orno-Quercetum tudományos neve Asszociációk (Dél-Dunántúl) á-

160 Rosalia kézikönyvek 2 • 2014 ROSALIA kézikönyvek 2. ROSALIA kézikönyvek 2.

Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság ROSALIA kézikönyvek 2. ROSALIA kézikönyvek 2.

Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság