Somogyi Múzeumck Közié ményei3: 519-527. (1978)

XANTUS JANOS AZ ORNITOLÓGUS

1975-ben ünnepeltük Xántus János s/útetésenek 150. évfordulóját.

Л XIX. szórod közepén Kalifornia aranya szómos ko ondort Kozott a felszínre, de az Egyesült Államok újabb és újabb telepítései »s vonzották az embereket, köztük nem egy szerencsevadászt- Ugyanebben oz időben a szobodsagharc leverése sok magyart emig­ rációba kényszeritett. Közülük is sokan oz Egyesült Ál­ lamokban keresték új hazájukat. Nekik is alkalmaz­ kodniuk kellett ehhez az életformához, meg kellett bir­ kózniuk a ka'andorok intrikáival, ami nem maradha­ tott bennük sem nyom nélkül, ha nem is a puszta ka­ landvágy csábította ókét oz akkori ..vad” területekre A magyar omigrónsok egy«ke volt Xóntus János (1825-1894). aki maga sem volt mentes a kaland kc- rzsósotó' Soiát feje utón szeretett járni, az irányítást nehezen viselte el. Életéről már annyi tanulmány, köny#. jót regény I S megjelent, hogy ezekhez újat alig fűzhetünk Szeméye azonban még ma is izgatja a tu­ dománytörténészeket. Ezt igazolja, hogy könyveit 1976 ban angol nyelven is kiadták (Th. Schoenman Ac H Benődek-Schocnrran). sajnos jegyzetek nélkül, amit Madden (1977) joggal kifogásol Méltatták munkássá­ gát mmt természetkutatóét, mint geográfusét, mint etnográfusét, mint nyelvészét, mmt diplomatáét is. igen gyakran eltu'oxva. Annyi biztos, hogy cselekede­ teit erős magyar hazafiassága járta át. Л Somogy megyei CsoVonyán született, s m.nt hon- védtisztnek menekülnie kellett Sándor úgy tudja, hogy 1852. június közepén érkezett New Yorkba. Madden és Könnyű szerint 1851. május 5-én indult el Angliá­ ból. tehát érkezésének dátuma korábbi lehetett. Mit kereshetett egy magyar ügyvéd Amerikában? Barabás Miklós rojxo Xóntus Ionosról - Die Zeichnung Nyilván semmit. Az omorikoi hadserogot oz akkori Barabás Miklóst von Xóntus János. időkben lebecsülték. így mint katona sem sokra szá­ míthatott Fe'hasznólt minden (ehetőséget, amiből éle­ nyelven jelentek meg oz akkori elszigeteltségben élő tét csengethette Nyelv«, zenei és rajztechnikai kész­ mogyor olvasók mulottatásáro. A mai kutatókat nehéz sége segitett legtöbbször Saint Louisban. New Or- feladat elé állítják, hogy belőlük az oredeti részeket leonsbon, majd towobon. az akkori New Budán (ma megállapíthassák (Madden, 1949; Könnyű. 1965; Sán­ Dav.s City) to’t próbálkozásokat dor. 1970) A Xántus körüli misztifikációkra jellemző, Édesanyja előtt el akarta titkolni helyzetét, ezért hogy még Modden könyvét is váltokoxóan dézik Az é’énk fantáziával sűrű levelezést folytat vele. Ezeket a Polo Altobon jelent meg. de a felső-ousxtno* Linzben love'ekot édesanyja mogmutotto Prépost István újság­ nyomtatták írónak. oki azonnal a kiadatásukhoz látott. Xántus ér­ A nyelvi nehézségek miatt a külföld számára Xán­ tesülve szándékáról, ragaszkodott az előzetes ellenőr­ tus könyveinek tartalma hozzáférhetetlen volt Életrajz­ zéshez. amit Baird (Madden) közvetített de elképzel­ írói (Győry. 1897. Mocsóry. 1899; Geszti. 1925; Mor- hető. hogy a postai forgalom hosszú időt vett igény­ czevicz, 1926; Harris. 1954; Lantos. 1955: Huma. 1942 be. így jelent meg első könyve (1858). Felbuzdulva a stb). akik elótt vagy a magyar vagy az angol nyelvű könyv sikerén és barátai unszolására, csokhomor egy irodalom nem volt kellőképpen hozzáférhető, csak a második kötetet is ír (I860) A könyvok csak magyar legnagyobb elismerés hangján emlékeztek meg Xán- 520 KEVE ANDRÁS tusról. Nézetükben megerősítette őket az a tény, hogy (1949) is iparkodott összeállítani Xántus madártani Xántust három akadémia választotta meg levelező tag­ eredményeit, de Madden nem ornitológus, és akkor jának (Academy of Natural Sciences, Philadelphia, még nem is állottak olyan segédkönyvek rendelkezésé­ 1856; Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1859; re, amint akár nekem most. Harrison (1934) a The Academia Germanica, Dresden, 1872), továbbá Baird Condor-ban méltatta Xántus kaliforniai tevékenységét, elismerései (1860, etc.) és ajánló levele a Magyar Tu­ de csak 15 év múltán derültek ki, hogy hol vétett dományos Akadémiához. Xántus. Az 1930-as években került H. M. Madden a buda­ A Budapestre küldött anyagból is megállapítható, pesti egyetemre. Madden elsajátította a magyar nyel­ hogy a kor szokásának megfelelően, a példányok nagy vet. A Columbia Egyetemen készült disszertálni, mely­ részének pontos adatai hiányoznak. Ez az eljárás kü­ nek témájául a sokat ígérő Xántus-méltatást válasz­ lönösen veszélyes ilyen esetekben, mint Xántusé is, totta. (gy kerültek napfényre Xántus árnyoldalai, hogy amikor a küldő másokkal is gyűjtet. Az átcsomagolá­ könyvei tartalmának nagy részét másoktól vette át, sőt sok esetében könnyen összekeveredhetnek a példá­ ábráinak egy része is másolat. Mindezt pont ő tette, nyok. Vannak olyan preparátumok is, amikről későb­ aki nemzetközi szerződés tervezetén dolgozott a plá­ ben derült ki, hogy tévesen tartották Xántus anyagá­ giumok ellen. Erős képzelőtehetségének is tág teret nak (Deignan, 1961). Madden felsorol olyan példákat, nyitott leveleiben, akár rokonaihoz, de még néha amikor kimutatható, hogy Xántus abban az időpont­ Bairdhez is. Útiterveit (pl. Peru, Hawaii-szigetek) is ban másutt tartózkodott, mint amely gyűjtőútról Baird- úgy írta le, mintha valóban utazgatott volna azokon a nek beszámolt levélben. vidékeken. Amikor Xántus madártani működését Amerikában Madden a második világháború idején hazakény­ elemezni akarjuk, első kérdés, mikor kezdte meg szerült. Otthon folytatta kutatásait, nagy gonddal utá­ természettudományi gyűjtéseit. Xántus leveleiben is­ nanézett mindennek a Smithsonian levéltárában, az mételten visszatér, hogy 1853-ban Pál württembergi amerikai hadi levéltárban, a zsoldkönyvekben stb. herceg számára gyűjtött és dicséri a herceget. Ellen­ Xántus amerikai útját szinte dátumszerű pontossággal tétesek a vélemények, vajon taláíkozhattak-e New Or- tudta rekonstruálni. Mélységes csalódásában született leansban. Madden hajlik ahhoz a véleményhez, hogy meg disszertációja (1949), mely felelevenítette Xántus nem, Sándor viszont elfogadja Xántus leveleinek ada­ egykori ellenfele, a bécsi származású, eleinte szintén tait. emigráns, későbben hivatásos utazó K. Scherzer vád­ Biztos csupán az, hogy Mexikóba nem kísérhette el, jait, aki Xántust megbízhatatlannak bélyegezte. azonban lehetséges, amennyiben találkoztak, hogy Xántus hibáit nem lehet eltagadni, ahogyan Mad­ Texasba egy-két vadászkirándulásra igen. Texas ak­ den sem hallgatta el érdemeit. Ez ösztönözte Könnyűt kori határai csaknem a Mississippi alsó folyásáig ter­ (1965), hogy Xántus geográfus érdemeit, valamint Sán­ jedtek, így Texas keleti határa New Orleanstól nem dort (1970), hogy az etnográfiában elért eredményeit esett távol. Madden is átveszi, hogy a New Orleans­ kinyomozza. Ök sem tagadják, hogy Xántus írásait kri­ tól ugyancsak közelfekvő Chandeleur-szigeteken, azaz tika nélkül nem szabad elfogadni. a Mexikói-öböl északi partján 1854 júniusában haj­ Xántus nevét sokan mint ornitológusét emlegetik, nali 3 és 8 óra közöt Xántus gyűjtött madarakat, de ezért láttam időszerűnek tisztázni Xántus szerepét az ezekről későbben nem tesz említést. Vajon kinek ornitológiában is. gyűjthetett? Butscher (1973) szerint Pál herceg az Xántus kaliforniai madártani adatait először Nelson 1854-55. években a Mississippinél is megfordult. Tu­ (1899) és Belding (1900), akik szerint sem a Trés Ma- domásom szerint Pál württembergi herceg Észak- és Dél-Amerikában hosszú éveken át végzett kutatásait rias-szigeteken, sem a Victoria Mountains-ben nem járt, majd Grinnel (1928) kritizálta meg. Két alka ese­ most dolgozzák fel (Schüz). Ebből a kutatásból majd tében Grinnell nem tartotta lehetségesnek, hogy azok kiderül, hogy 1853. 111. 10-e és 1854 júniusa között Dél-Kaliforniából származnak, hanem Észak-Kalifor- járt-e New Or'eansban, vagy csak korábban (Madden szerint 1851-ben). Továbbá, ha a Chandeleur-szige- niából. Nem tudva Xántus és a San Francisco-i pre- tekről hozott madarakat, akkor bizonyítható be, hogy parátor, F. Gruber cserekapcsolatáról, már feltűnt Xántus a szolgálatában állott.* Grinnellnek, hogy a preparátumok Gruberére emlé­ keztetnek (Madden, p. 129 és 269). Xántus nem tit­ kolta Baird előtt, hogy Gruber útján is szerez zooló­ giái anyagot (Madden, p. 130). Xántusról mint orni­ * Csak jóval a tanulmányom lezárása után kaptam meg tológusról írt Hume (1942), az Egyesült Államok had­ Mrs. R. J. Spahn (Edwardsville, III.) szíves segítsége és serege egészségügyi alakulatában szolgáló madárta­ Prof. Dr. E. Schüz (Ludwigsburg) közvetítése útján Pál herceg itineváriumát, mely szerint 1853. XI, 25—1854. III. ni kutatással foglalkozó szakemberekről szóló munká­ 18. között New Orleansban tartózkodott. Tehát elvileg ta­ jában. így, mivel Xántus szanitécként szolgált, részle­ lálkozhattak Xántus-szal, de már a Chandeleur-szigeteken tes életrajzát adja. Közli továbbá Baird jegyzékét, nem gyűjthetett Xántus számára. Pál több gyűjtője nevét amely szerint Fort Rileyből 12, Fort Tejonból 73 fajt megemlíti, de Xántust nem. Lehetséges, hogy Xántus sze­ retett volna hozzá csatlakozni, és tervét — mint később küldött Xántus a Smithsoniannek. Ez a jegyzék mái; látjuk, több más meg nem valósult tervéhez hasonlóan - g megjelenés éve miatt sem lehetett teljes. Madden már mint kész tényt közölte. XÁNTUS JÁNOS AZ ORNITHOLÓGUS 521

Az már bizonyítható, hogy 1854-ben lowaban - Baird összeköttetései révén teljesül régi vágya, át­ szóval a kansasi út előtt - gyűjtött Xántus, és küldött helyezik Dél-Kaliforniába, 1857. május 18-án meg is Magyarországra anyagot. A budapesti Természettudo­ érkezik Fort Tejonba. Az itteni gyűjtési nehézségeit is mányi Múzeumban a tűzvész után is megmaradt pl. elhárítja Baird, majd kijárja, hogy katonai szerződését egy Tympanuchus cupido „New Buda” lelőhellyel. felbontsák, és a „Coast Survey” alkalmazza a mexi­ kói Kalifornia-félszigec legdélibb csúcsán Cape San Felvetődik a kérdés: hol, mikor és kitől tanult meg Lucas-ban. 1859. április 4-én érkezett ide, és 1861. preparálni? Erről se Madden, se Sándor nem tesz augusztus 7-ig működött itt. Amerikai kutatásainak említést. Egyetlen nyomot Németh (1959) ifjúsági re­ utolsó állomása Manzanillo és Colima (1862. XII. 28— gényében találunk, bár e mű legtöbb adata nem fe­ 1864. III.), de ekkor már kevesebbet gyűjt. lel meg a valóságnak. Németh több helyen említi Madden idézi leveleit, melyekben nemcsak a gyűj­ könyvében, hogy Xántus apja jól tömött madarakat, tésről, hanem ökológiai megfigyeléseiről is számot ad. mókusokat stb., értett a trófeák kikészítéséhez is, és így elsőnek közli, bár publikálva nem lett, a kalifor­ erre a mesterségre fiát is megtanította. Ha valóban niai kondor fészkelési körülményeit, hangsúlyozva, így volt, csak természetes, hogy Xántus ezer gondja- hogy maga nem látta, de egybehangzóan ezt az ér­ baja között ebbéli tudását is kamatoztatni kívánta. tesülést szerezte. Eszerint a kondor különböző magas­ Eleinte tisztán altruisztikus célzattal, hogy a Magyar ságokban fenyőfákon fészkel. Bent (1931) adatai ezt Nemzeti Múzeum gyűjteményét gyarapítsa, de nyil­ a leírást nem erősítik meg. Igaz, Finley csak 1906-ban ván megvolt már a hátsó gondolata is, hogy alkalmi­ írta le, de eszerint kizárólag sziklán költ, fészket nem lag múzeumok számára is fog dolgozni, melyben jö­ rak, ugyan Bent említ adatokat, hogy fán szirti sas vedelmi forrást láthatott. Az is természetes, hogy pre- fészkét is elfoglalta volna. parátori tudását későbben Hammond és Baird taná­ Idéznünk kell itt ellenben Baird (1860) megállapítá­ csai alapján annyira tökéletesíthette, hogy magyar sát: „The examination of the collections of Mr. Xan- nyelven preparálási tanácsadó könyvet is írt (1862). tus has proved of very great interest in elucidating Mostoha körülményei végül is arra kényszerítették, the zoological pecularities of the Cape and especially hogy 1855. szeptember 24-én álnéven (nagybátyja, in showing that its fauna is almost identical with that Véssey Lajos neve alatt) belépjen a hadseregbe. így of the Gile River and to a certain extent with that of került 1855. november 30-án Fort Rileybe (Kansas). A the Rio Grande. It is an important fact also, that while szolgálat nehéz, de Xántus erejét nem töri meg, foly­ these relationships are exceedingly intimate, there is tatja gyűjtő tevékenységét. Erre figyel fel az erőd ka­ almost none to the coast fauna of Upper Califonia...” tonaorvosa — később tábornok - dr. William A. Ham­ Ez a vélemény is mutatja, hogy Grinell csak egyes fa­ mond, aki maga is dolgozik a Smithsonian Institu- jok előfordulása ellen tehetett észrevételt, melyek va­ tion-nak, és aki könnyebb szolgálatra az egészségügyi lószínűleg tévesen kerültek a dél-kaliforniai anyaghoz. csoporthoz veszi át, beajánlja prof. Spencer Baird- A régi leltárkönyvekből megállapítható, hogy 1859— nek, a Smithsonian „assitant director”-ának. Xántus 1865 között a budapesti múzeum 824 madárbőrt és nem késett gazdag anyagot küldeni Washingtonba és 140 fészekaljat kapott Xántustól ajándékba (Keve-Sá- Philadelphiába azzal a feltétellel, hogy a duplumo­ muel, 1969). így az egykori világszerte ismert gazdag kat a Magyar Nemzeti Múzeumnak kötelesek továb­ budapesti madárgyűjteménynek alapköveit rakta le bítani. Későbben a győri, a debreceni és a kolozsvári Xántus (néhány társával). iskolák is részesülnek az adományokból. Ebben az Gyűjteményének legértékesebb része (madarak, em­ adományozásban Baird igen nagyvonalúnak bizo­ lősök, hüllők, gerinctelen állatok, növények, ásványok nyult, előteremtette a szállítási költségeket is. Xántus stb.) Washingtonba került. A kaliforniai és mexikói kiemeli továbbá J. Brown postamester sok segítségét anyag úttörő jellegűnek számít. Mocsáry (1898) sze­ is (1860). Cassin (Philadelphia) kifogást is emelt az rint 2.4 állatot és 2 növényt írtak le belőle mint új fajt ellen, hogy ilyen fontos anyag külföldre kerüljön, ami (abban az időben mindent fajnak írtak le, az alfajt egymagában bizonyítja a gyűjtés értékét. Xántus is még alig használták). Gebhardt (1963) már 30-f-1-re lovagiasan viselkedett a Smithsoniannal szemben. emeli a számot, de még ez is alábecsült, mivel Cory, Nem volt hajlandó eladni gyűjtését Möllhausennek a Hellmayr és Conover (1918—1949), valamint Deignan berlini múzeum számára. 1857. augusztus 27-én kelt (1961) katalógusai alapján csupán a madarak közül válaszában Bairdnek, aki a duplumok eladására biz­ 49, illetve 50 bizonyult újnak. A taxonértékük ugyan tatta, ezeket írta: „Dont speak Sir about making mo­ változott, de csak kilenc szinonim. Baird egy új gyík­ ney of collections . . (Madden). Bairdet felhatalmaz­ genust is felállított Xantusia néven, Stimpson pedig ta a publikációra, bár nem tagadja irodalmi ambícióit egy rák-genust Xantthus néven (Baird, 1860). sem. Baird a Xántus által küldött anyagot letétként Xántus maga 7 madarat írt le kaliforniai gyűjtésé­ kezelte. De Xántus is szerette volna, ha az anyag ből (Fort Tejon, 1857—1859; Cape San Lucas, 1859— együtt marad, míg Washingtonba nem érkezik. Ez 1860): Brachyrhamphus hypoleucus Xántus, 1860; nem volt olyan lehetetlen kérés, amint azt Madden Syrnium occidentale Xántus, 1859 (= Strix occidentalis véli, de rövidesen maga Xántus is feloldotta ezt a Xántus); Picus lucasanus Xántus, 1860 (=Dendroco- megkötöttségét. Annál lehetetlenebb volt az a kíván­ pos scalaris lucasanus Xántus); Tyrannula hammondi sága, hogy gyűjtéseit a pesti múzeum különállóan Xántus, 1858 (=Empidonax hammondi Xántus); Cam- kezelje. pylorhynchus affinis Xántus, 1860 (=Camplylorhynchus 522 KEVE ANDRAS

brunneicapillus affinis Xantus); Harporhynchus cine- zetőjének az eredeti szállítási jegyzék Xántus kezeírá- reus Xantus, 1860 (=Toxostoma cinereum Xantus); sával készült példányához hozzájutni, bár ebből is Vireo cassinii Xantus, 1858 (=Víreo solitarius cassinii még hiányzik a Jávára és Szumátrára vonatkozó rész. Xantus). Allodiatorisz szívessége folytán a madártani részt dr. Négy taxont Xántusról neveztek el: Buteo magní- Horváth Lajossal publikáltuk (1977), hiszen a jegyzék rostris xantusi Van Rossem, 1939; Otus asio xantusi túlnyomó része etnográfiai tárgyakra vonatkozik. Al­ Brewster, 1902; Hylocharis xantusi (Lawrence), 1860; lodiatorisz szívességét ez úton is hálásan köszönjük. Pyrgiosoma xantusi Lawrence, 1867 (=Melozona k. ki- Előkerült továbbá egy csak részben elkészült gyűjte­ neari Bp.). Négy madár amerikai neve még ma is mény-katalógus, melyben a jávai gyűjtésre vonatkozó Xántusra emlékeztet: Xantus’Murrelet, Xantus’Hum- adatokat találtunk. mingbird, Xantus'Beccard, Xantus’Jay. Az utóbbi első A ma már elpusztult egykori leltárkönyv összefogla­ leírásában Ridgway még használta cotypusként a Xán- lóan 771 madárbőrről és 220 fészekaljról beszélt (Ke- tus által gyűjtött szajkókat (1887), csak későbben ve-Sámuel, 1969). Felvetődött a kérdés, vajon miért (1904) szorította meg a terra typica-t olyan területre, nem publikálta ezt Madarász, aki annyi trópusi, köz­ ahol nem Xántus, hanem Belding gyűjtött. Két kolib­ tük ceyloni anyaggal is foglalkozott? Erre vonatkozó­ rit sokáig tévesen tartottak Xántus gyűjtésének (Deig- lag három okot is találtunk. 1. Xántus fenntartotta ma­ nan, 1961). gának a madártani anyag közlésének jogát (Sándor, A Fort Tejon körüli gyűjtése eredményéről maga 1970). 2. A bőrök többségét megérkezésük után Frí— Xántus adott összefoglalót (1859), a Cape San Lucas valdszky azonnal meghatározta (kézírását Allodiato- körüliről pedig Baird (1860), aki nyilván Xántus tudo­ risszal identifikáltuk). 3. 1874-ben Salvadori részlete­ mányos közleményeibe (1858, 1859, 1860) is besegített, sen megírta Borneó madarairól szóló munkáját, mely­ minden esetre ellátta irodalommal Xántust (...... he hez Beccari és Doria hatalmas gyűjtése szolgáltatott ascertained to be new by reference to the limited alapot, akik négy évvel Xántus előtt gyűjtöttek Bor- number of works at his command” Baird, 1860). A neón. így tehát Madarász érdeklődését aligha kelt­ mexikói gyűjtést pedig Lawrence (1874) ismertette. Az hette fel egy már javarészben meghatározott anyag, anyag megbízhatósága felett mint láttuk, kételyek me­ mely sok újdonsággal sem kecsegtetett, különben is rültek fel (Grinnell, Madden), viszont a közölt és leírt csak a gyűjtő halála után lett volna módja a feldol­ fajokat azóta a területen végzett számos kutatás is gozásra. megtalálta, a leírottak pedig validusok maradtak. Te­ Az 1868—1870 között lezajló gyűjtőutat és annak hát ha a Gruber gyűjtéséből származó néhány pél­ előzményeit Sándor (1970) részletesen ismertette, de dány bele is keveredhetett Xántus anyagába, vagy mivel a könyv ma már nem kapható, talán röviden Bairdnak írott gyűjtőútjait fantáziája szüleményének ennyit az útról. Az expedíció elsődleges célja nem tu­ tekinthetjük, kiküldött munkatársai mégis hozhattak dományos kutatás, hanem a kereskedelmi kapcsolatok számára madarakat, ahogyan sok esetben meg is em­ felvétele volt. Sokáig vitatkoztak is két ponton: 1. Fel­ líti, hogy kik segítettek neki a gyűjtésben. Főleg a ko­ használják-e az alkalmat tudományos gyűjtésre? 2. rabeli legnevesebb amerikai ornitológusok, mint Baird, Részt vegyenek-e magyarok vagy csak osztrákok, ami Brewster, Coues, Lawrence, Ridgway stb. számos köz­ a kiegyezést követő évben kényes probléma volt? A leményt írtak Xántus anyagáról. Madden szerint Bre­ döntés az első kérdésben nemleges lett, a második­ wer zoológiájában 3000 fészekalj Xántustól származik. ban igen'ő. így indult el a két hadihajó, hogy meg­ Bebizonyosodott Xántus rendkívüli szorgalma és hogy kerülve Afrikát, eljusson Kelet-Azsiába. Megbetegedé­ az általa Dél-Kaliforniában (1857-1860) és Nyugat- sek folytán azonban néhány résztvevő lemaradh és Mexikóban (1862-1864) gyűjtött anyagának úttörő a ezért úiabb döntés született, hogy mégis csak végezze­ jelentősége nemcsak rendszertani, de állatföldrajzi nek tudományos gyűjtést is. Eötvös miniszter fejében szempontból is, amit különösen Baird (1860) hangsú­ ekkor már a néprajzi múzeum megalapítása forgott, s lyozott ki. Amerikai tevékenysége ezáltal madártanilag ismerte Xántus gyűjtőképességét, ezért őt jelölte a is ismert. megbetegedett közgazdász helyére. Bées a tudomá­ Annál kevesebbet tudott a tudományos világ kelet­ nyos részleg vezetőjének Scherzert, Xántus régi ellen- ázsiai madáranyagáról. Csupán Salvadori (1874) em­ fe'ét nevezte ki, és ezzel elvetette a tartós viták mag- líti Borneó madarairól írott könyvében, hogy Xántus vát. Scherzer minden anyagot Bécsnek akart juttatni, 450 bőrt hozott, melyek 220 fajba tartoznak. Még Xántus pedig hangsúlyozta, hogy az ő avűjtése Buda­ Smytihiesnek (1960) is ezzel a kurta megjegyzéssel kel­ pesté. A katonák és polgári személyek közti viszony lett megelégednie. Xántus ugyan magyar napilapok­ sem lehetett súrlódásmentes. így elsőnek Xántus 1869. ban és folyóiratokban adott néhány útleírást, de gaz­ X. 29-én Yokohamában kiválik az expedícióból, melyet dag fantáziája miatt ezek sem használhatók fenn­ úgyis késve értek utói. Eötvös anyagi támogatásával tartás nélkül. Borneó felé vette útját, de példáját többen is követ­ Az anyag engem régóta foglalkoztatott, de a körülmé­ ték, maga Scherzer sem a hadihajókkal tért haza. Az nyek úgy hozták, hogy nem jutottam hozzá. 1956-ban elkülönülés azonban nem volt éles. Xántust több oszt­ pedig java része elégett a részletes jegyzékkel együtt. rák és horvát útítársa is segítette, az utóbbiak különö­ Néhány éve sikerüt dr. Allodiatorisz Irmának, a Ter­ sen az öngyilkos hajóorvos, dr. Weiss herbáriuma mészettudományi Múzeum történeti gyűjteménye ve­ megszerzésében, akinek adósságait Xántus fizette ki. XÁNTUS JÁNOS AZ ORNITHOLÓGUS 523

Xántus itineráriuma a következő volt: Budapest (1868. faj, melyet nem ismertek volna a területről. Alfajig le­ XII. 31.)—Trieszt—Szuez-Aden—Ceylon-Pennang-szige- menő vizsgálat pedig nem történt a gyűjtött anyagon. tek—Malacca—Singapore (másodszori út M alaccára)— összefoglalóan elmondható, hogy Xántus rendkívül Bangkok—Saigon—Hong-Kong—Shangai (utakkal a sokat köszönhetett Hammondnak és Bairdnek, de nem Jangche-Kiangon és a Rugged-szigeteken)—Nagasaki is maradt hálátlan. Dél-Kaliforniában (USA és Mexi­ —Hirado—Hioga—Osaka—Jokohama—Hong-Kong-Ma- kó), valamint Nyugat-Mexikóban végzett gyűjtései út­ nila—Singapore—Sarawak—Si ngapore-Batavia—Búi ten- törő jellegűek, Dél-Kaliforniából (USA) 8, a Kalifor­ zorg-Szumátra-Singapore-Trieszt-Budapest (1870. niai-félszigetről (Mexikó) 25, Nyugat-Mexikóból 17 új XI. 5.). faxon került ki (ebből 9-et vontak be). A több ezer Borneón Xántus 1870 januárja és májusa között példány ma a Smithsonian Institution tulajdona. Ál­ dolgozott, Jáván 1870 júniusa és szeptembere között. latföldrajzi jelentőségük sem lekicsinylendő. A kitérők Malaccára, a Pennang- és Rugged-szigetek- Xántus egyike volt azoknak (Frivaldszky, Duka, re, a Jangchekianghoz és Szumátrára csak néhány na­ Schöft, Sarkady, Scherzenlechner, Vidéky stb.), akik a posak voltak. Ceylonon egy teljes hónapot töltött XIX. század közepén — nagy önfeláldozással — élvo­ (1869. I—II.), de itt úgyszólván semmi madártani anya­ nalba hozták a budapesti múzeum madárgyűjtemé­ got sem gyűjtött, a madarakról szóló feljegyzései pe­ nyét. A századfordulón ezt az anyagot egészítették ki dig túl általánosak. A malaccai anyagához jórészt vá­ Fenichel és Bíró (New Guinea), Kittenberger (Tanga­ sárlás útján jutott. nyika), Almásy (Tiensan), Königsegg (Szudán), Vezényi Xántus — magántermészetű okok miatt — húzódozott (Paraguay), Madarász (Ceylon, Szudán), Zichy (Szibé­ ettől az úttól, nem is maradt ideje a tudományos fel­ ria, Mongólia), Glaszner (Ciprus), Széchenyi (Tibet), készülésre. Ezt mutatja az eredeti jegyzék is, melyben Kovács Ödön és Gajdács (Etiópia), Ujhelyi-Uhl (Co­ a madaraknak rendszerint amerikai fajok latin neveit lumbia) stb. gyűjtései. Nem is beszélve Madarász je­ adta. Szerencsére ezt Frivaldszky — egész kevés kivé­ lentős vásárlásairól, valamint Harms (Transcaspia, tellel — helyreigazította. Csak a fészekaljak maradtak Iran, Livland), Everet (Indonézia), Forster (Paraguay), meghatározatlanul. Ezen eredeti jegyzék és a hiányos Gabaldon és Cherrie (Venezuela), Bardy (Columbia), kartoték alapján Horváthtal 153 fajról és 338 pél­ Kumuke (Tanganyika), Floericke (Kanári-szigetek), to­ dányról beszélhettünk (1977). vábbá a szépen kialakított kolibri- és pipra-gyűjte- A felsorolást további 6 példánnyal egészíthetem ki, ményről stb. Madarász után (1915) a gyűjtemény alig melyeket Xántus Malaccán vásárolt: egy-egy pár Gal­ fejlődött, 1956-ban pedig javarészben elégett. Azóta lus gallus (L.) és Argusianus argus (L), Aviceda Horváth jelentősen pótolta, és ismét akadtak gyűjtő- leuphotes (? Saigon, 1870), Tarsiger cyane (Sinagar, utak és adakozók a trópusokról is. Jáva, 1870. X. 8.). Az eredeti jegyzékben 93 fészekalj­ Sajnos, Xántus kelet-ázsiai madártani anyagát nem ról is van említés (Ceylon 1, Bangkok 1, Saigon 1, Sa­ publikálták időben, bár nagyon megérdemelte volna. rawak 51, Matang 39). Az útról hozott egyéb tárgyak ellenben megvetették a budapesti Néprajzi Múzeum, sőt részben az Iparmű­ Tudományos értékelés céljából összehasonlíthatjuk vészeti Múzeum alapjait is. Amerikából hazatérve pe­ Xántus anyagát egy modern munkával, Smythiesével dig az állatkertet hozta létre. (1960). Ennek alapján Xántus anyagában 14 olyan faj A kelet-ázsiai út után minden idejét a néprajz és szerepelt, melyeket Smythies ,,not often seen”, annak múzeumának szervezése foglalta le, amiben ..sprangly distributed”, ,,rare”, ,,uncommon” stb. jel­ Herman Ottó is támogatta. Madártani kutatásokat zőkkel lát el: Aviceda jerdoni (Blyth), Treron capelli többé nem végzett, még a gyűjtött anyagot sem dol­ (Temm.), Psittacula longicauda (Bodd.), Psittacus cy- gozta fel. 1891-ben a II. Nemzetközi Madártani Kong­ nereus (Forster), Centropus rectunguis Strickland, Bu­ resszus alkalmából találkozunk ezen a téren ismét ne­ bo sumatrana (Raffles), Lacedo pulchella (Horsfield), vével, mint a szervező bizottság tagjáéval és a leve­ Anthrococeros coronatus (Bodd.), Hemicurus concre- lezési szekció elnökével, nem sokkal halála előtt. tus (Temm.), Dinopium refFlesi (Vigors), Dryocopus ja- A magyar tudományos életnek, a közgyűjtemények vanensis (Horsfield), Pericrocotus igneus Blyth, Perí- létrehozásának Xántus jelentős személyisége marad crocotus flammeus (Forster), Anthreptes singolensis annak ellenére, hogy nem hallgathatók el hibái, fan­ (G m .). táziájának erős működése. Szerencsére ezek az árny­ A Jáván végzett gyűjtésben is akadt két madárfaj, oldalak nem érintik a madártan terén végzett kutatá­ amelyeket se Delecour (1947), se Deignan (1960), se sait. Sándor (1970) szerint: ...... ne írásaiban, hanem Ripley (1963) nem említenek a szigetről: Pycnonotus gyűjteményeiben keressük igazi életművét”. cyaniventris Blyth. (Sinda-laya, 1870. VI. 30.); Turdus Keve András pallid us Gm. (1870. IX. 6.).

Xántus nem titkolta, hogy az anyag jó részét má­ KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS sokkal gyűjtette vagy vásárolta Amerikában és főleg Hátsó-lndiában, de ha később is megtalálták az általa Igen hálásan köszönöm azt az értékes és sok se­ jelzett területeken ezeket a fajokat, akkor megbízha­ gítséget, melyet tanulmányom feldolgozása folyamán tóságukban nem lehet kétség. Borneón, Jáván és Szu- H. M. Maddentől (Fresno), prof. dr. E. Schüztől (Stutt­ mátrán csak a helyiek segédkeztek gyűjtésében. A gart) és prof. dr. Udvardy Miklóstól (Sacramento) malaccai vásárolt anyagban pedig nem akadt olyan kaptam. 524 KEVE ANDRÄS

IRODALOM

BAIRD, S. F., I860.: Notes on a collection of Birds made by MADDEN, H. M., 1949.: Xantus Hungarian Naturalist in the John Xantus at Cape St. Lucas, Lower California and now Pioneer West. (Palo Alto, pp. 312.) in the Museum of Smithsonian Institution. (Proc. Acad. MADDEN, H. M., 1977.: Book Reviews. Travels in Southern Nat. Sc. Philadelphia, XL 1859., p. 299-306.) California by John Xántus. Translated and edited by BENT, A. C., 1937.: Life Histories of North American Birds Theodore Schoenman and Helen Benedek-Schoenman of Prey. 1. (Smiths. Inst. U.S. Nat. Mus. Bull. 167., pp. (Detroit... (California historical quarterly, 56 (Winter 398.) 1977-78.) p. 368.) BUTSCHER, L. C , 1973.: Prince P a u l... (Sacramento, pp. MADDEN, H. M., 1977.: Letters from North America by John 32.) Xantus. Translated and edieted by Theodore Schoenman CORY, Ch. B.-HELLMAYR, Ch. E.-CONOVER, B„ 1918— and Helen Benedek-Schoenman . . . (The Book Club of 1949.: Catalogue of Birds of the A m e ricas... I—XL California Quarterly News-Letter, 1977., p. 50—51.) (Chicago). MOCSARY S., 1899.: ...X á n tu s János magyar természetbú­ DEIGNAN, H. G., 1961.: Type specimens of birds in the várról. (Term. Tud. Közi., 31., p. 41.) United States National Museum. (Bull. Smiths. Inst., 221., NÉMETH L, 1959.: A Bíbor-tenger partján. (Budapest, pp. pp. 718.) 567. ) GEBHARDT, L., 1964.: Die Ornithologen Mitteleuropas. I. SALVADOR!, T., 1874.: Catalog sistematico degli Uccelli di (Giessen, pp. 104.) Borneo. (Ann. Mus. Civ. Stor. Nat. Genova, V., pp. 431-j- HARRIS, H., 1934.: Notes on the Xantus traditions. (The LN.) Condor, 36., p. 191-202.) SÁNDOR L, 1970.: Xántus János, (Budapest, pp. 407.) HORVATH L.—KEVE A., 1977.: Ornithological Results of J. SMITHIES, B. E., I960.: The Birds of Borneo. (London, pp. Xántus's South Asian Collecting Trip. (Vertebr. Hung., 568. ) XVil. 1976., p. 3-8.) XANTUS J., 1858: Descriptions of two new species of Birds HUME, E. E., 1942.: Ornithologists of the United States from the vicinity of Fort Tejon, California. (Proc. Acad. Army Medical Corps. (Baltimore, p. 510—532.) Nat. Sc. Philadelphia, X., p. 117.) KEVE A.—SAMUEL N.. 1969.: Hungarian Ornithologists and XANTUS J., 1859.: Catalogue of Birds collected in the vici­ Bird-Collectors Abroad and Overseas. (Oposc. ZooL, IX, nity of Fort Tejon, California with a description of a new p. 339-356.) species of Syrnium. (Proc. Acad. Nat. Sc. Philadelphia, KÖNNYŰ L., 1965.: John Xantus Hungarian geographer in XL, p. 189-195.) America. (Köln, pp. 48.) XANTUS J., I860.: Descriptions of supposed new species of LAWRENCE, G. N., 1874.: The birds of western and north­ Birds from Cape St. Lucas, Lower California. (Proc. Acad. western Mexico based upon collections made by Col. A. Nat. Sc. Philadelphia, XL, 1859., p. 297-299.) J. Grayson, Capt. J. Xantus and F. Bischoff. (Bost. Mus XANTUS J., 1862.: Utasítás a természetrajzi tárgyak gyűjté­ Mem., IL, p. 265-319.) sére, elkészítésére és továbbítására. (Pest, pp. 50.) XANTUS JANOS AZ ORNITHOLÓGUS 525

JANOS (JOHN) XANTUS, THE ORNITHOLOGIST

So much hos already been written about J. Xántus Baird (1860), and by Lawrence (1874). The major part (1825—1894) that there is little new to be said about of these collections, in which were some thousand his life and his activities. His role in ornithology, ho­ birds, is now in the possession of the National Mu­ wever, has not been clearly described. seum in Washington; to Budapest Xántus sent 824 What Xántus did in bird study was criticized by Nel­ skins and 140 clutches (Keve-Sámuel, 1969), and the son (1899) who stated that Xántus had never visited schools in Győr, Debrecen and Kolozsvár also recei­ the Très Marias Islands, by Belding (1900) who wrote ved birds from him. The specimens in Budapest show that he could not have been in the Victoria Moun­ that Xántus was not always precise in labeling, and tains, and by Grinnell (1928) who believed that two the date of collecting is missing. From the letters to specimens of auks could not have been taken in Baird (Madden) we learn that Xántus also exchanged Southern California. Harris (1934) and Hume (1942), specimens with Gruber, the naturalist in San Fran­ who both wrote biographies of ornithologists, gave cisco, and in Mexico various people helped him in his the history of his life. Madden (1949) also found some collecting. If the specimens are not exactly labeled, it data in Xántus's letters to Baird which did not corres­ may have occurred during transport and packing that pond with other documents concerning the localities some labels could have been mixed with others, thus where Xántus was at the time. But all these data are causing the material to lose its value. still very sparse. Madden (1949) also found that Xántus had made The important question of when Xántus began to ecological notes in his letters to Baird, butthesewere collect has only obscure answers. Xántus wrote that, never published and, for example, in the case of the in 1853, near New Orleans, he worked for Prince Paul California condor, it could not be verified (Bent 1931). of Württemberg, and he mentioned later in his letters Many of the bird skins, nevertheless, were used in the name of Prince Paul; but were both men in New different studies by Coues, Baird, Lawrence, Ridgway, Orleans at the same time? et al., and even in Brewer’s great book on oology It has already been established that in 1854 Xántus over 3000 eggs were used from the Xántus collections collected birds near New Buda (now Davis City) in (Madden). The catalogues of Corry, Hellmayr, and Iowa. From this area of collecting there are still some Conover (1918—49) and Deignan (1961) show the fol­ specimens in the museum of Budapest; this shows his lowing new taxons, zoogeographically of great im­ altruistic work on behalf of the Hungarian National portance (Baird): Museum. 1. Nectris amaurosoma Coues, 1864 = Puffinus Xántus must have learned taxidermy before he met griseus (Gm.) 1789. Dr. W. A. Hammond, for without this skill he could 2. Puffinus opisthomelas Coues, 1864 = Puffinus hardly call the attention of the latter to his ability in opisthomelas Coues, 1864. collecting specimens in natural history. His biogra­ 3. Oceanodroma towsendi Ridgway, 1893 = Oce- phers have been unable to state from whom he lear­ anodroma m. melania (Bp.), 1854. ned taxidermy, but Nemeth’s novel, in which most 4. Halocyptema microsoma Coues, 1864 = Halo- data are not correct (1959), claims that he learned it cyptema microsoma Coues, 1864. from his father in Hungary. At any rate, at Fort Riley (Kansas) in 1855, the surgeon of the post, Dr. Ham­ 5. Buteo borealis var, lucasanus Ridgway, 1874 = mond, who had worked for the Smithsonian Institu­ Buteo jamaicensis borealis (Gm.), 1788. tion, took notice of Xántus and recommended him to 6. Buteo magnirostris xantusii Van Rossem, 1939 = S. F. Baird, Assistant Secretary of the Smithsonian In­ Buteo magnirostris xantusii Van Rossem, 1939. stitution. This was the first step in the career of Xán­ 7. Falco sparverius peninsularis Mearens, 1892 = tus as a naturalist and ornithologist. Falco sparverius peninsularis Mearens, 1892. The places were Xántus collected were Fort Riley 8. Brachyrhamphus hypoleucus Xantus, 1859 = (Kansas) 1855—57, Fort Tejon (Southern California) Brachyrhymphus hypoleucus Xántus, 1859. 1857-59. Cape San Lucas (Baja California) 1859-61, 9. Chamaepelia passerina var. pallescens Baird, Manzanillo and Colima (Western Mexico) 1862-64. 1860 = Columbigallina passerina pallescens (Baird), These materials were published by Xántus (1859), by 1860. 526 KEVE ANDRÁS

10. Megascops xantusii Brewster, 1902 = Otus asio 38. Cardinalis igneus Baird, 1859 = Richmondena xantusii Brewster, 1902. cardinalis igneus (Baird), 1859. 11. Syrnium occidentale Xantus, 1860 = Strix o. 39. Passerina parellina indigotica Ridgway, 1887 = occidentals (Xántus), 1860. Cyanocompsa parellina indigotica (Ridgway), 1887. 12. Amazilia xantusii Lawrence, 1860 = Hylocharis 40. Carpodacus californicus Baird, 1858 = Carpo- xantusii (Lawrence), 1860. dacus purpueus californicus Baird, 1858. 13. Helíopaedica castaneocauda Lawrence, 1860 = 41. Carpodacus frontalis ruberrimus Ridgway, 1887 Hylocharis xantusi (Lawrence), i860. = Carpodacus frontalis ruberrimus Ridgway, 1887. 14. Geopicus chrysoides Malherbe, 1852 = Colap- 42. Carpodacus mexicanus coccineus Moore, 1939 tes chr, chrysoides (Malherbe), 1852. (Terra typica, = Carpodacus mexicanus coccineus Moore, 1939. 1895). 43. Pipilo megalonyx Baird, 1858 = Pipilo ery- 15. Melanerpes formicivorus var. angustifrons Baird, throphthalmus megalonyx Baird, 1858. 1870 = Melanerpes formicivorus anqustifrons Baird, 44. Pipilo albigula Baird, 1859 = Pipilo fuscus al- 1870. bigula Baird, 1859. 16. Picus lucasanus Xantus, 1859 = Dendrocopos 45. Pyrgiosoma xantusii Lawrence, 1867 = Melo- scalaris lucasanus (Xántus), 1859. zone k. kieneri (Bp.) 1850. 17. Dryobates scalaris sinaloensis Ridgway, 1887 = 46. Passerculus guttatus Lawrence, 1867 = Passer- Dendrocopos scalaris sinaloensis (Ridgway), 1887. cuius sandwichensis guttatus Lawrence, 1867. 18. Dryobates arizonae fraterculus Ridgway, 1886 = 47. Zonotrichia melanotis Lawrence, 1867 = Aimo- Dendrocopos arizonae fraterculus (Ridgway), 1887. ohila ruficauda acuminata (Salvin et Godman), 1886. 19. Dendromis mentalis Lawrence, 1867 = Xiphor- 48. Coturniculus mexicanus Lawrence, 1867 = hynchus flavigaster mentalis (Lawrence), 1867. Aimophila b. botteri (Sclater), 1858. 20. Hadrostomus albiventris Lawrence, 1867 = 49. Spizella atrogularis cana Grinnell et Swarth, Platypsaris aglaeae albiventris (Lawrence), 1867. 1926 = Spizella atrogularis cana Grinnell et Swarth, 21. Tytra semifasciata griseiceps Ridgway, 1888 = 1926. Tytra semifasciata griseiceps Ridgway, 1888. 50. Passerella megarhynchus Baird, 1858 = Passe- 22. M. pertinax Baird, 1859 = Myiarchus cineras- rella iliaca megarhyncha Baird, 1858. csns pertinax Baird, 1859. 23. Tyrannula hammondi Xantus, 1858 = Empido- This list shows that Xántus himself described seven nax hammondi (Xántus), 1858. taxons, that four are named after him, and that four 24. Empidonax difficilis Baird, 1859 = Empidonax have the common American names of Xántus’s mur- d iff ici lis Baird, 1859. relet, hummingbird, becard, and jay. Of the fifty 25. A. californica hypoleuea Ridgway, 1887 = Aphe- taxons, only nine were synonymized, the others locoma coerulescens hypoleuca Ridgway, 1887. (Terra remaining valid. This proves that the material collec­ typica later restricted to a place where Xántus did ted by Xántus was, for the most part, trustworthy and not collect.) that it was also precious, as one may see from 26. Campylorhynchus affinis Xantus, 1859 = Cam- Cassin’s objection to the giving of such valuable pylorhynchus bruneicapillus affinis Xántus, 1859. material to museums abroad (Madden). Baird handled 27. Thryophilus sinaloa Baird, 1864 = Thryothorus s. the material as a deposit and, knowing Xántus’s sinaloa (Baird), 1864. difficult situation, encouraged Xántus to sell the dup­ 28. Harporhyndhus cinereus Xantus, 1859 = Toxos- licates, but this proaosal was rejected, as Xántus’s toma c. cinereum (Xántus), 1859. only wish was that such specimens be sent t* Buda­ 29. Myadestes obscurus var, occidentalis Stejneger, pest. Baird generously provided the cost of delivery, 1882 = Myadestes obscurus occidentalis Stejneqer, and Xántus alludes also to J. Brown, the postmaster 1882. who had also helped him in deliveries. 30. Turdus confinis Baird, 1864 = Turdus migrato- Baird gave every assistance to Xántus, sending him rius confinis Baird, 1864. literature and perhaps helping him in writing his 31. Polioptila nigriceps Baird, 1864 = Polioptila papers. It was because of Baird that Xántus was nigriceps Baird, 1864. transferred to the places from which the National 32. Vireo pusillus Coues, 1866 = Vireo bellii pa­ Museum needed material and which would also si 11 us Coues, 1866. satisfy Xántus’s desire to travel. 33. Vireo cassini Xantus, 1858 = Vireo solitarius The collection at Fort Tejon was published by Xán­ cassinii Xántus, 1858. tus (1859). at Cape San Lucas by Baird (1860), and in 34. Vermivora ruficapilla ridgwayi Van Rossem, 1929 Western Mexico by Lawrence (1874.). Many others, in- = Vermivora ruficapilla ridgwayi Van Rossem, 1929. cludinq Brewster, Coues, Malherbe, Ridgway, et al., 35. Pendulinus cucullatus Cassin, 1867 nomen nu­ worked on Xántus's material. dum = Icterus cucullatus trochiloides Grinnell, 1927. Although Xántus’s ornithological activity in America 36. Rhodinocichla rosea ß schistacea Ridgway, 1878 became well known, international scientific life has = Rhodinocichla rosea schistacea Ridgway, 1878. been poorly informed of Xántus’s work in Eastern 37. Saltator plumiceps Lawrence, 1867 = Saltator Asia. Salvadori (1874) merely mentioned that Xántus coerulescens vigorsii G. R. Gray, 1844. took 450 skins from Borneo, and Smythies (1960) was XANTUS JANOS AZ ORNITHOLÓGUS 527

satisfied with just this note. The reason for this lack In addition, the naval discipline on the warships was of knowledge is that Xántus reserved the right of not agreeabl to him. Xántus, therefore, separated from publication for himself, but did not publish his results the expedition on 21 October 1869; his example was (Sándor, 1970); the records, unfortunately, were followed later by others. With the sponsorship of Eöt­ destroyed by fire in 1956. vös he returned to Singapore. His principal stay was in Borneo, where he remained from January until Dr. I. Allodiatoris, keeper of the historical collection May, 1870, and in Java from June until September, of the Hungarian Museum of Natural History, who 1870. From Java he made a short visit to Sumatra. found a packing list in the hand of Xántus, autho­ Finishing his researches there, he returned via Singa­ rized Horváth and me to publish the data (1977), for pore and Trieste to Budapest in November, 1870. which generosity we thank her very much. The part According to old inventory books, the collection of concerning Java and Sumatra is missing from this list, birds consisted of 771 skins and 220 clutches (Keve- but we found an incomplete catalog of the old col­ Sámuel, 1969) but, in collaboration with Horváth lection of the Museum and in it we discovered some (1977), we found data only for 338 skins. Xántus's list data on Java and Sumatra. refers to 93 clutches and four further specimens (a Sándor (1970) narrated in detail the history of the couple of Gallus gallus and Argusianus argus) which expedition of 1868—70. Wishing to establish commer­ he bought in Malacca. The same calatogue contains cial relations with the states of Eastern Asia, the these additional data: Aviceda leuphotes (2 Saigon, Austro-Hungarian Monarchy despatched two war­ 1870); Tarsiger cyane (Sinagar, Java, 8 October 1870). ships with a delegation of officials. Two questions There are fourteen specimens in the collection from were in dispute: should Hungarians participate in the Borneo which Smythies (1960) believes are not com­ mission, and should the mission present an opportu­ mon, and the collection from Java has two skins of nity for scientific research, as the succesful expedition species which are not listed by others (Pycnonotus of the N ovara had one. The answer to the first ques­ cyaniventris, Turdus pallidus). On returning from this tion was in the affirmative, but the second was deci­ expedition Xántus lost interest in birds and even the ded negatively. The warships sailed from Trieste in material which he had obtained remained unpub­ October, 1868, but the illness of some participants lished. His interest was confined to etnography, but compelled a reassessment which resulted in the in­ shortly before his death his name cropped up among clusion of scientific collecting. The new participants ornithologists as a member of the organizing com­ were to go by mail ships via Suez to Singapore to join mittee for the Second International Ornithological the warships which had to sail around Africa. Xántus Congress in 1891. was appointed a director by Eötvös, the Hungarian Xántus made many mistakes which throw shadows Minister of Education, while the Austrian delegation on his pioneer activity in California and Mexico, and was led by Dr. Karl Scherzer; the two had already had yet his work, in spite of everything, remains alive controversies in America. Xántus hesitated to accept today in the United States. In Hungarian scientific the appointment, but eventually departed from Buda­ activity he also won our everlasting gratitude by pest on 31 December 1868; he met his colleagues in developing the bird room of the Museum of Natural Trieste and proceeded via Suez to Aden. He stayed History, by founding the Budapest Zoological Garden, for a month in Ceylon, but did not collect birds. He the Museum of Ethnography, and partly the Museum went ashore for a short time in the Penang Islands of Applied Arts. Xántus was much indebted to Ham­ and in Malacca. Reaching Singapore before the mond and Baird who assisted him at the beginning arrival of the warships, he returned to Malacca, where of his career which was to lead to the esteem shown he bought a collection of birds. He then proceeded by his membership in three academies, the Academy to Bangkok, where the warships overtook him. His of Natural Sciences (Philadelphia, 1856), the Hun­ itinerary thereafter was Saigon—Hong-Kong—Shang­ garian Academy of Sciences (Budapest, 1861), and hai (a longer stay enabling Xántus to visit the Yang- the Academia Germanica (Dresden, 1872). We must tsekiang River and the Rugged Islands)—Nagasaki— repeat the words of Sándor (1970): „Don’t look for his Hirado—Hioga—Yokohama. The time available for col­ oeuvre in his papers, but find it in his collecting lecting was quite restricted, and a dispute over the activities.” destination of the material arose; Scherzer desired My best thanks for help with my study to Dr. H. M. that all the material be sent to Vienna while Xántus Madden (Fresno), to Professor Dr. E. Schüz (Stutt­ maintained that his collection should go to Budapest. gart), and to Dr. M. D. F. Udvardy (Sacramento). A. Keve